Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
1965. ÍÜNIUS 12, SZOMBAT "■%-/C-Mar» 3 Illés János eső te a jégveréssel Felhőszakadás és jég pusztított Táborfalva és Örkény határában Nincs a kalendáriumban bajhozóbb szent a Medárdnál, négy fagyos leheletű, ájtatos kollegájánál egyesegyedül több kárt tett az idén. Nemcsak esőt hozott, mely, miként eleinktől tudjuk, negyven napig el nem áll, de valahol az Adriánál jeget vett a vállára, aztán összetördelte diónyi, mogyorónyi darabokra, és leszórta Baranyára, Bácskára, a mi megyénkben pedig Táborfalván meg Örkény határában ha nem hat-, akkor hétmilliőnyi kárt okozott. És a kár meg nem térül, csak kis részben, mert ezen a környéken a két szomszédos községben sem divat biztosítást kötni. Csodálta is, irigyelte is a jégverés után Örkényben a Béke Tszcs tagjai közül kárvallott közel háromszáz ember, Illés János tagtársát, mert jóformán a pusztítást még fel sem mérhették, amikor már híre kelt, hogy ez idén biztosította az eprét. Ugyan hogyan történt Örkényben ilyen rendkívüli eset? Mondja csak el Illés János maga: — Négy holdon gazdálkodom. Másfél holdnál nagyobb az ötesztendős szamócám, de még soha nem biztosítottam. Olyan szép volt, annyi termést ígért ez idén az eprünk, élvezet volt dolgozni benne. Ki is jártak nap mint nap a feleségével, két kezükkel fáradhatatlanul ápolták, szemükkel minden tövet külön- külön megsimogattak. Talán ettől kövéredett, pirult, éde- sedett a gyümölcse. — De olyan szorongás volt rajtam, mondtam is a feleségemnek, valami baj éri az epret. Éjszakánként, ha felébredtünk, csak arról beszéltünk, hogy talán mégis biztosítani kellene jég ellen. Egy héttel hamarabb el is ment Liebhardt Ernőhöz, a biztosító községi megbízottjához megtuda- I kölni a feltételeket. Közel 8000 forint a biztosítás díja, abból négyezret nyomban ki kell fizetni, a többit ráér akár ősszel. Meg kell hányni-vetni az ilyen dolgot, mert a négyezer is sok pénz, legalább a felét még valakitől kölcsön kell kérni... Medárdkor ragyogó napsütésre ébredtek, siettek az emberek ki az epresekbe, Illés János előbb azonban Liebhardthoz ment aláírni a biztosítást. A megbízott már nem volt otthon, ebéd után újra kereste. Még kettőt sem ütött az óra, már kezében volt a nyugta, a megbízott a csekket is kitöltötte, hogy a pénzt feladja — másnap. Mert délután már nem veszi fel a posta. A nap sütött, felhő nem volt az égen. Pihentek egyet Illések otthon, mielőtt újra kimennek a földre. Aznap már nem jutottak ki. Táborfalván kezdődött és két óránál tovább tartott a felhőszakadás. Nyoma a nagy esőnek, tócsákban ott van most is a szántón, meg a kertekben, de az ítéletidő más jelet is hagyott, mert a felhők jeget hoztak és 15 percen át ontották a határra. A lezúduló jég pedig mintha csak kikereste volna, a tszcs-tagok eprében tett leginkább kárt, vagy száz holdat elvert. A Petőfi Tszcs meg a Május 1 Tsz almása, gabonája, a közös föld is megsínylette Medárd fagyos ajándékát, de leginkább a kukorica zsenge hajtásai. Örkényben a 220 hold eperből százkilencvenet ért a jég. Tavaly a község hétmillió forintot vett be csak eperből, idén ennek a kis. hányada jó, ha bejön. A közös gazdaságok persze biztosították termésüket elemi károk ellen, káruk megtérül, bár a terméskiesés mindig pótolhatatlan. A két faluban mintegy 400 tszcs-tag veszteségét azonban nem téríti meg senki. Hát az Illés Jánosét, aki két órával a pusztítás előtt fizette be a biztosítás díját? Azt még nem lehet tudni. Most vizsgálja a biztosító, jár vagy nem jár kártérítés neki. Meglehet, úgy fordul, még a közmondásokba vetett bizodalmát is el kell vetni, az sem igaz már, hogy jobb későn, mint soha. Hát csak Medárd, a borús arcú szent nevéhez fűződő hiedelem válik valóra? Nagyobb baj lenne a jégverésnél. Szokoiy Endre Erdészeti gépmúzeum Gödöllőn 800 kilogrammal könnyebb az új PG-50-es lánctalpas talajforgató eke A Gödöllői Állami Erdőgazdaságban az Országos Erdészeti Főigazgatóság fejlesztési osztálya, illetve az Erdészeti Tudományos Intézet bemutatta a PG—50-es lánctalpas talajforgató eke átalakított példányát. Ez az eketípus eddig rendkívül nehéz volt, gyakran tört, vagy elakadt, még az Sz—100- as traktorok sem bírták vontatni. A 800 kilóval könnyebb, átalakított géptípus a homokos és kötött talajokon egyaránt 60—70 centiméter mélyen szánt. Az új forgatóeke-típus műszaki dokumentációit minden erdőgazdaságnak megküldték, s hamarosan hozzáfognak a készletükben levő 32 „túlsúlyos” régi PG—50-es átalakításához. A bemutatóval egy időben a gödöllői arborétumban erdőművelési és fakitermelési állandó gépkiállítás nyílt. Egyelőre a szabad ég alatt mutatnak be 110-féle erdő- művelési és fakitermelési gépet, gépi eszközt, nemcsak a hazai gyártású, hanem a külföldön gyártott típusok mintapéldányait is. A kiállítás erdészeti gépmúzeumra emlékeztető gyűjteményét az őszi és téli hónapokra színekben helyezik majd el. Megkezdődött a borsószezon A Kecskeméti Konzervgyárban megkezdődött a zöldborsószezon. A környező nagyüzemi gazdaságokból folyamatosan érkeznek a gyárba a borsószállítmányok. A borsó nagy része hüvelyesen érkezik a telepre, s itt kerül fejtésre. 23 MAGYAR CMAMFIGMLÖIT Kutya-világkiállítás Brnóban Dr. Sárkány Pálnak, a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetsége elnökének vezetésével pénteken négytagú magyar küldöttség utazott Prágába, a Kinológiai Világszervezet június 12—19. között megrendezésre kerülő konferenciájára. A magyar szakemberek egyúttal megtekintik Bmoban a június 19—20-ra hirdetett kutya-világkiállítást is. A tíz- évenkint megrendezett világ- kiállításra — amely az idén a prágai konferencia záróaktusa lesz — 22 magyar tenyésztő nevezett be 29 váló champion-jelöltteL kiVíz a répa földeken Tízszeresére növekedett a Saiga — Még mindig kaszáiatlan a rét — Hiányzik a napfény — Nehéz aratásra készülnek az aszódi járásban ORSZÄGOTON (Foto: Gábor) Naponta zuhog az eső és most is szakad, ahogy az Aszódi Járási Tanács épületéből kinézünk. Kovács Attila mezőgazdasági osztály- vezető aggódva kémleli az eget. Már olyan sok a víz, hogy ha több csapadék nem esne, akkor is sokára szívná be a föld. A cukorrépa — amelyet általában mélyebb talajokon termesztenek — szinte mindenütt víz alatt áll. A rétek zöme a Galga mentén terül el, s bőven áztatja azokat a különben kicsi, de most tízszeresére növekedett folyó. — összesen mintegy, 1500 hold rét művelését, termésének betakarítását akadályozza a víz. Sok helyütt kiöntött a Galga, másutt az esővíz nem talál lefolyást. A növényápolás késik. A termelőszövetkezetek vezetői és tagjai nagy erőfeszítésekkel igyekeznek időt nyerni, de nem rajtuk múlik a siker. Elmondja még a mezőgazdasági osztályvezető, hogy az esőzés előtt nagy ltendü- lettel kezdődtek a munkák, de a kukoricának csak mintegy 35 százalékát tudták megkapálni. A burgonya és napraforgó kilencven százalékát. A pillangósokat lekaszálták, csak a behordást, szárítást nehezíti több helyütt is a bő csapadék. A mélyebben fekvő területek egy részét egyáltalán nem, vagy csak részben és késve tudták bevetni. A különféle károk — mint a kifagyás, egérkár — miatt ki kellett szántani a járásban 829 hold pillangóst. Ez nagy takarmányhiányt okozna, ha nem igyekeznének gyorsan pótolni. A termelőszövetkezetek egyrészt silókukoricával és csőtermésű kukoricával, másrészt egynyári szálasokkal kívánják pótolni a kiesést. így került sor arra, hogy a terv szerinti 641 hold silókukorica helyett 888 holdat vetettek be a járásban. Növeli a gondot, hogy a gyomok és a kultúrnövények egyéb ellenségei az esős időben is jelentősen szaporodnak. Megjelent több helyen a burgonyabogár, valamint a répalevéltetű, amely nagyarányú védekezést követel. Szervezetten készültek fel a kártevők elleni védekezésre és azonnal permeteznek, poroznak, amikor kell. Ha az eső lemossa a védekező- szert, akkor nyomban újra 'l permeteznek, poroznak. £ Ilyen előzmények után szá- J mítanak arra a járás vezetői, £ hogy rendkívül nehéz lesz a í nyári betakarítás. Nemcsak í amiatt tornyosulnak a gon- \ dók, hogy a növényápolás és £ a második kaszálás egybe- ^ esik az aratással, hanem ^ amiatt is, hogy az aratás ide- £ jén sem számíthatnak optimális időjárásra. A terme; ő- í szövetkezetek vezetői min- 2 denütt külső segítség után \ néznek, hogy elegendő le- J gyen a munkaerő. Elbeszél- J getnek az asszonyokkal és az ^ iparban dolgozó férjeikkel. hogy segítsenek a nyári be- 2 takarításnál. J Elsősorban kézi arató, i cséplő és szalmalehúzó ^ brigádokat szerveznek £ ily módon, s mint hírlik, nem ^ is eredménytelenül. A rendkívüli nehézségek és fi a kedvezőtlen kilátások el- ^ lenére is azt remélik az aszó- £ di járásban, hogy sikeresen '/f oldják meg a nyári betakarítás \ gondját. Nagymiklős István 1 ----— M ARGIT-TAVIHATOK $ ; A távíróhivatalnak az \ anyáknapi nagy forgalom \ után az elmúlt két napban a \ Margitok adtak sok munkát. \ Nem számítva azoknak a táv- \ iratoknak az ezreit, amelye- \ két a postahivatalok az auto- ! matahálózat útján közvetle- \ nül adtak át egymásnak, csak- j nem 90 ezer jó kívánságot to- J vábbított a Központi Távíró j Hivatal. Csütörtökön már í csak néhány ezer elkésett £ gratuláló üdvözletét továbbí- \ tották a Margitoknak. a vagyon. Régen a szülők, öregségük biztosítására nevükön hagyták a földet, — most a házat. Innen a valóságos matriarcha tus; a nagymama a tulajdonos, a pénzkezelő. ö dönt, járjon-e hittanra a gyerek. Megesik, hogy ő határozza el a házasságot, de a válást is, ha a vő vagy meny nem keres, dolgozik annyit, ahogy számította. Sokáig egyértelműen szívderítő volt az anyagi jólét, a mutatós népviselet, a továbbélő hagyományok. Az itteni kultúrcsoportokat megismerték az egész országban — úgy tűnt, művelődésben, az emberek tudatában is minden szép és jó. A dolgok csak később váltak kirívóvá, amikor máshol már „megugrott” a magyar falu. S minél mélyebben vizsgáljuk a helyiek életformáját, annál inkább elosz- lik népviseletnek, hagyományoknak örvendő romantikánk. Egészségtelen az a tizenöt szoknya, ideje felcserélni. Elszorítja a derekat, nem mozoghat tőle szabadon az ember! S a koponyákba sem tulipános motívumok il- lenének, — de mai világkép. S itt elérkeztünk a vallásr hoz, melynek látványos gyakorlása errefele nem hit kérdése — e sorok írója sem a vallásos meggyőződésűek ellen szánta cikkét —, hanem kötelesség, melyet szigorúan előírnak a családon belül, elvárnak a szomszédban, és azon túl. Aki ennek nem tesz eléget, megbélyegzi a helyi közvélemény, s kivetettség lesz a része. Szimbólummá vált számomra az a Mária-szobor, melyet gyakran kivilágítanak rejtett villanyégőkkel az egyik galgamácsai ház szobájában. Az ablakot meg tüntetőén szélesre tárják, hadd lássa mindenki, mennyire vallásosak! „Szláv érzéssel és átéléssel hisznek” — mondja híveiről a püspökhatvani plébános. Mit mutat a mélységmérő ? A gyerekeiket hittanra beírató szülők sok esetben nyíltan megmondják, csak a nagyszülők, vagy a szomszédok miatt teszik. A galgamácsai pedagógusok panaszolják, igen csúnyán beszélnek, káromkodnak a gyerekek. A válások mindhárom faluban gyakoriak. A születések száma Püspökhatvanban például nem haladja meg az országos átlagot. Az egyik községi iskolaigazgató mesélte, hogy a cigányok elsőosztályú esküvőt kértek, de csak másodosztályút kaptak. És, hogy a tsz főkönyvelőjét felkereste a pap, ha nem fizeti ki egyházi adótartozását, kislánya nem mehet elsőáldozásra. Ezek a különféle jelenségek szememben a bensőséges hit ellen, a külsőségben megnyilvánuló vallásosság mellett szólnak. S az előbb említett szimbólum így nyert értelmet előttem: azt a bizonyos szobrot elsősorban az ablak miatt világítják ki látványosan, az ablak miatt, mely a falu szemét, a közvéleményt jelenti. A közvélemény ellen pedig gyakran azok sem veszik fel a harcot, akiknek pártállásból, meggyőződésből fakadó kötelessége lenne. „Galga- mácsán egy éve még a régebbi KISZ-titkár templomba járt. Egy másik KlSZ-vezető- ségi tag ma is. Tavaly egy párttag munkásőrünk templomban esküdött” — mondja a községi vb-titkár. „Túrán egyes párttagok — köztük egy községi csúcsvezetőségi tag — gyerekei hittanra járnak. Két éve iskolánk akkori pártcsoportvezetője bérmáltatta gyerekét. Ugyanakkor egy helyben lakó megyei tanulmányi felügyelő misére járt. Míg a járási általános tanulmányi felügyelő bencés gimnáziumba küldte fiát” — hallom az ottani iskolaigazgatótól. A püspökhatvani iskolában azt panaszolják, hogy a KlSZ-szer- vezetet gátolja saját titkára, kitől kántor sógorán keresztül mindenről értesül a helyi plébános. (Lehet, hogy innen „jött neki” az ötlet egyházi „ki mit tud” szervezésére?) Az indokok emberi szempontból sokszor érthetők, — így például a túrái volt pártcsoportvezető pedagógus a családi béke megőrzésére hivatkozott: azért jártak gyerekei hittanra, — de nem meg- érthetök. (Még a másik oldal szemszögéből sem. Hiszen ha egy hivő katolikus ember nem szimpatizánsként, hanem belülről, aláírásával csatlakozik a materialista elvekhez, a marxizmushoz — halálos bűnt követ el vallása szerint Viszont, ha nem hisz Istenben és mégis részt vesz az egyházi szertartásokon, az illető a vallást gúnyolja.) Maga elmegy — mi itt élünk Ezekben a falvakban azok, akik nyíltan vállalj sík materialista meggyőződésüket — meglehetősen elszigetelődtek. Feltűnt, hogy többségük nem őslakos. És bár nincsenek kevesen, egyikük mégis megkért: „Úgy írjon, hogy maga elmegy, de mi itt élünk.” Az egyik községben néhány éve a plébános felvette a kapcsolatot a kultúrcsoporttal. Mikor az iskolaigazgató, aki ez együttesek bábája, dajkája volt, kifogást emelt — ablakát kővel beverték. A másik faluban Is a nyíltan materialista iskolaigazgató ellen zúdult sok asszony. Ugyanazok, akik nemrég még egy szülői értekezleten felszólították: „Álljon ki a vallás mellé, megvédik minden hatóságtól!” A galgamácsai művelődési otthon igazgatója nem halasztotta el a felszabadulási ifjúsági seregszemle idejét a lelkigyakorlat miatt. A húsvéti körmenetkor a szokásos szombat esti vetítést is megtartotta — négy ember előtt. Nyílt hangok a faluban: „Furcsa, hogy az igazgató nem alkalmazkodik!” Az ő dolguk és a hozzájuk hasonlóké tehát nem könnyű, mégis vállalják. De könnyebb lenne, h(t többen vállalnák! Hisz magatartásuk így is hamar gyümölcsözik, ami bizonyítja, hogy az emberi kiállás itt sem hiábavaló. Nem véletlen, hogy Túrán élénk és vonzó az úttörőmozgalom, hogy a galgamácsai kultúrház igen látogatott... Mert az új — betör ezekbe a falvakba is előbb-utóbb. A népviseletet sem hagyták el egészen a hatvanas évekig. Nem volt, aki elkezdje. S ahogy lett tíz, lett száz, ötszáz fiatal, aki a fogasra akasztotta. De hogy a mai idők szelleme más területen is betörjön, több cselekvés kell. Mert ugyan máért is csodálkozunk a túrái állapotokon, mikor kiderül, hogy 1957-től tavalyig nem volt Hazafias. Népfrontbizottság a községben? Párttagok panaszolják hogy Püspökhatvanban is, Galgamácsán is meglehetős kihasználatlan a párthelyiség. Miért nem töltik meg élettel, ötletekkel, hogy bázisa legyen a haladó kezdeményezéseknek, és egy kialakuló új életformának? A klérus ezeken a településeken a felszabadulás előtt, mesélik, direkt eszközökkel dolgozott. Ha valaki nem gyakorolta vallását, annak utánanéztek. Az ilyen utánanézések szerencsére mindkét részről, elmúltak. Nincs is rá szükség. A társadalom belső fejlődése úgyis megteszi idővel a magáét. Ez azonban harcot is jelent, amelyben többet kell tenni, vállalni azoknak, akik a mi elveink mellett tették le a garast. Mert számukra ez nem lehet magánügy, nekik itt meggyőződésből vállalt kötelességeik vannak. Padányi Anna
