Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Földeák János : Mit feleljünk, költők? Mint aki érékig gépekkel dolgozott « tisztelőjük, mindig megrendülök mikor gyárban járva, kíváncsian, egy-egy új masina előtt elidőzünk, és hivatkozunk a modern technikára. Ilyenkor úgy érzem, időfeesérlés verset írni, hogy haszontalanul és üresen élek. Mert ha dicsérik is néha müveinket, csínján hinni; kitalált vigasz, hogy van költői lélek... Ezzel mentegetnek mindenkor a bölcsek, s igazak van, ha ránk hagyják, hogy a múltat hogyan szánjuk, es így döbbenünk rá; a tevő ember úgy él korunkban, hogy forradalom lesz legtöbb találmányuk! De mire mozgósít vagy lázit a líra, ha nem élünk az új energiák győztes közelében? ... Ha csak felkiáltójelekre futja még merészségünk, s diktátorral szemben szívünk engedékeny? Mint feleljünk, költők? A konok valóság Is rég sürget, s a történelmi múlt szólít számadásra! Ne a megalkuvók s közönyösek vallják majd versünket, de gyárak népének legyen kiáltása! Közöttük a helyünk: Es sorsak a sorsunk mindhalálig! S költészetünk mint a gépek hajtó gőze — gyáraink fölött már vérpiros csillagok fénye játszik, hogy széles egünket sötét ne felhőzze. IÁ’ mikor dühös volt, összecsücsörítette a száját. Alit, mint a cövek. Szeme meg- . szokta a homályt. ^Háta mögött az épület. Há- $ romemeletes. Szürke. Nem- # csak most, nappal is szürke. J Balra, a legfelső emelet utol- ^ só négy ablakából pászmában ^ dől a fény. Sárgás. Furcsa: ^ mire lehullik elé, megszürkül gaz éjszakában. Attól van ez a gszürke derengés idelenn. ZALKA MIKLÓS Na­A harmadik emeletről mor­g mogó duruzsolás ereszkedett van. #&iü. A hangok egybefolytak, ^semmitmondóvá zsugorodtak, # a szavak foszlányait sem ér- ^ tette, csak zsongtak a fülében. í akár kályha dudorászott vol- | na. is befejezetlen maradt, gyot nyelt. Vasárnap mindenki otthon És akkor az embert ideállít­ják silbakolni... hezebb ... Akkor a félhalott is...” Nevetés. Megrázta a fejét. „Megőrül­tek ezek?...” Gurgulázó, hahotázó, kaca­gó nevetés. Még, és még ... Mintha nem akarna vége sza­kadni ... Folyton-folyvást — Nem tudom, ki volt az a pihent agyú, de ez megérte ... Ez megint a főhadnagy volt. Az ablakot becsukták. A hangok ismét az érthe- tetlenségbe távolodtak, zsongó duruzsol ássá olvadtak egybe. Az ablakokból pászmában Nevetés csattant. g „De örültök...” — gondol­# ta bosszúsan. A válla fölött # pillantott hátra, a magasba. # Az ablakokból kocka alakban £ ömlött a fény és a sugárban g látni lehetett a keresztfák ár- í — Te!!! Ne! Ne!.., Hörgés felelt. A hideg futkározott a há­tán. „Meghal...” — a gondolat­tól elöntötte a forróság. Hogy dőlt a fény, a szabályos koc- Az országút hajnalban ké- ő látni fogja. Ahogy ez meg- ka alakú csóvákban látni lehe- kesen csillog majd, akár vala- hal. A fogát csikorgatta, s az tett a keresztfák árnyékát, mi messzire nyúló-kanyargó ajka összecsücsörödött. „Az Idelenn; szürke homály. És :kem ne csön(j Aztán csizmakopogás. . ... Eekapta Elöl a főhadnagy. Sapkáját A szürke folton kellene el- vallóról a géppisztolyt, csövet hetykén oldalt csapta, fejét ................................................... " ....... " Wl«ntyure csóválu’ & nevetett. s elyempántlika. Most csak egy anyád keserves ... hosszúkás szürke folt. halj meg itt!.. indulni ... Két kilométer. 82 égnek, ujja a Nem térne le róla. Véletlenül tapadt. sem. Érezné a domborúságán, hogyan, s merre kanyarog. Megérzi azt az ember vaksö- í nyékát: négy részre osztották tétben is. Talán két kilomé- '• szabályos csóvát, tér sincs egészen. Ott a sárga ía sárgás # „Minek örültök?” — a szája # úgy meredt előre az orra alól, í mint a tüske. v Csönd volt. Idegesítő. Any­Jobb, ha vitatkozik a lelkiismeret olykor, mintsem mi legyünk, akiknek pusztulás és gyász ad tekintélyt; úgy írjunk verset, hogy minket tekintsen e kor szivének a következő század! £ nyira idegesítő, hogy a tényé­kre viszketett. Szuszogva szed- 2 te a levegőt és úgy érezte, f mintha fojtogatná a csönd. I ház. Az már: ház. A vasút­állomás ... Arra mentek el... Oldalt fordult, úgy nézett, vágyón — arra élután mentek. Amikor ők átvették az őrsé­get, mindjárt azután. A vonathoz. A lakta­nya másik o.'dalán posztolt akkor, a kapuban. Neki mutatták a papírjaikat. És neki néznie kellett a papír­Hosszú sorozat. Aztán mint­ha megsiketült volna, olyan csönd támadt. Hirtelen tucatnyi láb dobo­gását vélte hallani. „Hallucinálok ...” Ö csak bámult rá. — Elküldték a másik sza­kaszból egy embert a kantin­ba... Sokáig odavolt, hát ki­agyalták, hogy megijesztik ... összemesterkedtek egy ruhát, öngyilkosnak ... Véletlenül A szívét a torkában érezte, maga ugrott be... D A kötél himbálózása trteg- lassúbbodott „Jönnének már...” — topo­gót türelmetlenségében. Az idő végtelennek tűnt. Megint nevetés. r. A torka összeszorult. „Ho­v ^gyan tudnak nevetni?... Az ^ * ember... ez a gondolat jaikat. Meg a boldog-mosoly­www.v.\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\wí\\\v\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\x\xv\^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v,\\\\\\\\\\\\\\\\\x\\\\\\\\\\\\vwv,v gós képüket. # A szíve belefacsarodott, 2 ahogy nézte. A sárga irigység # emésztette. Nem elég, hogy itt # rostokol, szemlélje végig a á mások örömét y ^ Minden í egy-egy stáció... y 2 A távolban — a laktanyai Állt, merev-mozdulatlanul. A nyelve nehezen forgott és azt kérdezte: — Akkor... nem halt meg? A főhadnagy pislogott. Az­tán megint nevetni kezdett. A égre! Elöl az őrpa- könnyei potyogtak, tancsnok. Futás köz- _ Hát nem érti? ... Akkor ben a sapkáját igazi- siaLadtók el az ablaktól, ami­kor maga lőtt... Addig nyög­tek, hörögtek ott... Még min­dig nem érti? ... „Akkor tényleg nem halt meg...” — gondolta. Vállára lökte a fegyvert és kénysze­totta a fején. Ö meg csak állt. kezében égnek fordított fegyverrel, mint az imént. A foga vaco­gott, és mintha a fejéből hir­telen kiszaladt volna mindern féle katonai jelentésformula, 2 úton — csizma koppant. # Odafenn fémes zörgés. Kat- 2 tanás. 2 ^ Fölpillantott. | A harmadik emeleten az 2 egyik világos ablak kitárult. '/ Valaki kihajolt az ablakon. semmi sem jutott eszébe ab- redetten elmosolyodott, bői, amit tanult. A géppisz- A készültség elvonult papírtulajdonos tollyal, mint holmi bottal mu- Magára maradt. Háta raö- togatott az ablak felé, s nagy gött az épület. Elöl a kerítés, nehezen kinyögte: Azon túl az országút. Hajnal­— Ott... Főhadnagy elv- 1x30 kékesen csillog majd a társ. Az őrparancsnok egy pilla­natig odabámult, és lódult to­vább az épület bejáratához. A többiek utána... messzeségben. ól érezte magát a csönd­ben. És ez különösnek tűnt Hogy jól érzi ma­gát A homlokát is össze­ráncolta, miközben ezen „Siessenek” — makogta ma- töprengett. Furcsa és megma- gában és állt, ugyanott, ahol gyarázhatatlan: kellemesnek a levegőbe lövöldözött, még a találja ezt a semfni-nem-tor- fegyvert sem akasztotta visz- tértős ácsorgást fegyverben. 2 Egy ugrás. Az alak eltűnt a a vállára. Nézett fölfelé. Sőt, mintha ezért a semmi­2 fényből „Nem is tolt le ... Hogy rósz- nem-tprténésért állna. Csodál­í ..Még í akar...” V is ellenőrizni szül jelentkeztem...” — __ # Nézett föl. Azt hitte, a sze- gondolat keresztülszaladt 2!ne káprázik. agyán, s nyomában tülekedett 2 Az alak a két emelet között a sür8^ő kívánság: „Siesse- í himbálódzott. Látta a kötelet. nelí • • •” 2 Fehér volt, valósággal világí- 2 tott a homályban. Ide-oda. 2 mint az órainga. kozott ezen. De így volt. Félszemmel fölsandított az épületre: a harmadik emelet utolsó négy ablakából pász­A nyitott ablakban megje- mában világított a sárgás lent a főhadnagy teje. Gyors, fény. Mire lehullott elé, meg­kapkodó mozdulat: már a kö- szürkült, de azért homályt 2 Fuldokló sziszegés. Hörgés. ^ Lihegés. | Alit, nézte és a homlokát í kiverte a veríték, a szája ön- í kéntelenül megnyílt. Akkorát — Hű, de könnyű ... Ez a főhadnagy hangja volt. „Nem lehet... A halott ne­derített az éjszakába. Elmosolyodott, az ablakok­ra. Csönd volt. Nyugalmas, meghitt, zsongással otthonos csönd. (Foto: Kotroczó) 2 nyelt, hogy a torka belefáj- 2 dúlt. és azt hitte, üvölt, pedig vwwv\v\\vv\v\\\\v\v\\\\\vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\v\\\\\\v\\v,\vw.vv\\ww í nyögött csak ő is; 2 \XVXXV,XXXXXXXXXVyXVXXXXXXXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVNXXXXXXXXNXXXXXXVNXXVXXXXXXXXXXXXVXXV\XXX.XX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV'­des esőbe megy át. s az ala­csonyan szálló jellegek o Mátrának kergetik egymást. De a villámlások nem szűn­nek, a dörgések nem csen­desednek, s a levegő úgy teli elektromos feszültséggel, szin­te rázza az emberfiát.. . Az öregasszony főzi a bog­rácsos lebbencse,t. — Kolbászt karikázzak-e bele? — kérdezi. — Karikázz, hat, lehet, vendég eszik belőle Szombatonként igencsak er­re kerül az a fiatal állatte­nyésztő gyakornok, aki a szö­vetkezet kenyerén tanul. Kincs senkije, csak kíváncsi­sága. Hogy gyógyították ré­gen a mételyt? Hogy heréi­nek a juhászok? Hát a büdös sántaságot mivel kúrálták, Lajos bácsi? Mindent tudni akar. Ember is lesz belőle ... Bár Pista is, az unoka ... Hát­ha itt vacsorázik az a gyakor­nok. Valami barátja van a katonai táborban, kilométer­nyire. az erdőben, ahhoz szo­kott átvágni a mezőn ... * tiüÉmüiá« tolnak az égre, amelyeknek majdnem a földbe csavarog a kacskaringója . .. Utolsó csapása kénszaggal tölti meg az udvart. Meg- QVÚjija a Kodályt... Lajos bácsi felugrik, szé­dülő, fájó fejéhez kap, és futásnak ered a füstölve égő hodály felé. amelyen egymás hátán át igyekeznek kifelé a !’élőrült birkák ... Itt nem megyek semmire, agyongázolnak ... A tető kojtolva ég. Mi­lyen jó, hogy a zápor mara­dékát nem viszi a Mátrának a jelleg. Ha nem is oltja el, fojtja legalább ... A gyapjús zsákok ... majd negyedmillió! Akkorák, mint egy-egy szal­mazsák, meg se tudja mozdí­tani őket... A katonák, az erdőben .. A válláról lemarad a szúr, csizmája nyoma, ahogy fut­va a felázott földbe dob­bantja, azonnal teliszalad vízzel. A vastaghúsa fáj, ahol a golyó átszaladt rajta ... A kapuőr először nem érti a zaklatott öreget. — Ki maga, bácsi? — kér­dezi tőle. — Eg a szuharéti hodály ... kétszázkiíencven fejósbirka... gyapjú .. . Jön a tiszt, egy hadnagy, s öt percre se. az öreg ju­hász nyoma bail kocog a két szakasz. Azután előzi is. mert a vén lábak nem bírják a tempói, az égre bodorgó füst pedig megmutatja az irányt... Mire két visszazuhanással át kél a Szukán, már csatár egyik vagány katona, de nem arat sikert véle ... Tiz perc alatt a még élő juhokat a levegőre dobál­ják ... Recseg-ropog a tető ... — A gyapjú... A hodály tuUÓ véoe be~--------------L szakad ... Vas­t an zsolozsmázik a fejénél... $ A tűzoltók negyed óra alatt f elbánnak a maradék tűzzel, $ s mire Lajos bácsi talpraáll, fj az egyik kiskatona a juhokat í is egybetereli. $ A lebbencs odakozmált, így ^ hát néhány istenes noszoga- í tásra gomolyákat hoz a pad- 'f ... - . lásról az öregasszony, s a vén í tagon száll a parázsló zsarut... juhte megkinálja ^ a tÜ2.í A gyapjuszsakok jo fele is ki- 0itákat... — Használják, vitéz urak... j Ki-ki kanyarít, eszegetnek... í — Belevaló ember maga, f elvtárs! — mondja a mokány, kis hadnagy ... Nem félt a ^ tűzben? £ — Akkor se féltem én, ami- } repül a szédelgő birkák után. A maradékra rátalál a tűz, s büdös gyapjúszaggal ég ... — Kifelé, a tető! — kiabál a mokány kis hadnagy, kor­mosán, mint a kéményseprő... Az úton tűzoltóautók szi­rénáznak... kor tizenhétben, a Hétközség \ Lajos bácsi a füstöt köhögő 1ennslkon átszaladt a combo- í katonák kozott kohecsel... > • - -• < majd rohanni kezd a gyapjús kamra felé. — A Parázna! — Megbolondult! — mond­ja a vágány ... A többiek tehetetlenül né­zik ... A tűzoltók célozzák a csö­vet ... — Van bent valaki? — kér­dezi a parancsnokuk ... — Az öreg juhász ... Éppen kizuhan az ajtón. mon a golyó... Pedig azóta fr is érzem a helyét, ha rendet- f lenkedik az idő ... A tiszt gondol egyet... í, — Hogy hívják, bátyám? £ — Vidróczki Lajos ... — Valami Vidróczkiról nó- fj ta is van ... ^ — Az a szépapám volt.. Az alakulat összeáll. Men- ^ nek. Túl a folyón már dalol- { nak is... Lajos bácsi utánuk néz, \ majd körbejárja az udvart... 'j Hallod, anyja, kettőszáz- % ölében a kétségbeesetten bé­láncban adogatják egymásnak juhval s al}°9V a’’e.r® ---------. __ . a vödör vizeket a patakból, eslk' a labara térdig mans tizenhárom él... Mégis $ s a hetyke hadnagy nagy len- ráomlik a zsarat. Úgy von~ csak... A kettőszáztizenne- ^ dülettel célozza a lángtenger szólják ki alóla akkora fust- gyeáik a Parázna... — Oda- '/ közepébe... ben, mintha a föld is égne megy a szoptató juhhoz. — ^ — A birkák! — a hangja alattuk... Nem is annyi, anyja, hanem % már nem is kiáltás, üvöltés. Ájult. Vízzel térítik magá- kettőszáztizenhét, mert ez <! — A birkák! hoz a szállás végén, ahová az meg hármat ellett... Jól van,# Megbomlik a lánc ... ellő Parázna birka mellé le- Parázna, jól van ... — Komisszárnak hiszi ma- fektették... Lehajol hozzá, és megsimo-# gát a veterán! — nevet az Az öregasszony ügye fogyat- gatja... i (Hévész Mária rajza) 19Ő5. MÁJUS 9. VASÁRNAP rtst Hier» kJCíHud

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents