Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
’■‘KJCtrlap WÄ5. MÁJUS 9, VASARNAP Utazás — magunk körül MÁJUSI VIRÁGOK Reneszánszát éli az útleírás. Hovatovább úgy tűnik, mindenki utazik, s mindenki könyvet ír tapasztalatairól. Rövid idő alatt hat vékonyabb, vastagabb kötet gyűlt össze az íróasztalon; nemcsak írnak tehát, hanem ki is adják; nemcsak kiadják, hanem meg is veszik; s ha megveszik, elolvassák. Azaz kiadóink az igényekhez igazodva jelentetnek meg ilyen nagy számban útleírásokat. Kalandok helyeit — igazság Mind jobban kiszorul e könyvek lapjairól a kaland. Egy időben „messziről jött ember azt mond, amit akar” alapon sok minden belefért az útikönyvek fogalomkörébe. Ma már kevesebb a kaland, illetve a szó nemes értelmében vett kaland részesei vagyunk: egy országot, egy népet ismerünk meg a könyv segítségével. Ez egy- • ben a másik, minőségi változás jelzője is: a könyvek főhőseivé az emberek léptek elő. Nem a vadak, nem az egzotikus táj, hanem az ember, aki érteimet ad a tájnak, aki formálja környezetét, aki a — legérdekesebb. Magunk körül utazunk — az emberi világot fedezzük fel, s ezért jut jelentős szerep e könyveknek. Az asztalon sorakozó hat kötet közül a legjobb példa erre Boldizsár Iván könyve. (Zsiráffal Angliában, Magvető Könyvkiadó). A rendkívül szellemes, élvezetes stílusú könyv látszatra impressziók csokorbagyűjtése. valójában azonban az esszé rangját éri el: szókimondó körkép Angliáról és — magunkról. Mert Boldizsár angliai utazásában is eszközt lát abban, hogy felmérje — mit ér az ember, ha magyar... A műfaj rangját adják az ilyen könyvek, tovább mál- lasztják a mesterségesen húzott falat, amely az irodalomtól különíti el az útleírást; Boldizsár kötetén kívül még két olyan van a hat könyv között, amelyek elérik ugyanezen ran ■" A kereskedő és a tudós Boldizsár különben is tollforgató ember, mégpedig a szakma rangos művelői közül való, könyve erényeit magyarázhatnánk ezzel. Mivel magyarázzuk azonban a .kereskedő” sikerét? Jan Körinek (Keresztül-kasul Marokkón) a csehszlovák külkereskedelem megbízottjaként harminc-> öt évet töltött Észak-Afrika e részén, s a könyv, amely tolla alól kikerült, nemcsak szórakoztató olvasmány, hanem ismeretek hihetetlenül gazdag tárháza is. Körinek, a kereskedő alaposságával mérte fel a földdarab s az azt lakó nép múltját, jelenét, azaz benyomásai helyett a tényeknek adott elsődlegességet, s ezzel jó példát is arra, hogy az igényes útleírás szerzőjének biztos anyagismerettel kell rendelkeznie, „otthon” lennie a témában, mert a ma olvasójának már nem mond sokat a valóságot alig érintő impresszió. Jan Körinek művét a kézikönyv rangjára emeli az alaposság és körültekintés: az érdekes olvasmány rangjára a minden lapján megtalálható humánum, ahogyan a marokkói emberekről, s amit róluk ír. Korineket a hivatalos megbízatás juttatta el Marokkóba, Knud Rasmussent (Thulei utazás — kutyaszánon az eszkimók földjén, Gondolat Kiadó) a megismerni vágyás mindennél erősebb érzése. Rasmussen ma már a néprajztudomány klasszikusa: könyve a tudós vallomása a maroknyi népről, a , néhány tízezer eszkimóról, arról a népről, amely a legmostohább természeti körülmények között is melegszívű, nyüt és barátságos maradt, s amelyről néhány nagyon bátor utazó nélkül ma is alig tudnánk valamit Rasmussen több ezer mérföldet tett meg kutyaszánon, rendkívül nehéz körülmények között. Nem a kincskeresők álmai hajtották, nem is a hírnévre vágyó felfedező makacssága; szerette az eszkimókat, s még jobban akarta ismerni őket. A huszas évek elején végrehajtott „thulei utazás” hosszú hónapjai alatt az eszkimók legjobb ismerőjévé lett, találkozott olyanokkal, akik most láttak először „fehér embert” s olyanokkal is, akik véres árat fizettek azért, mert megismerték a — civilizációt... Rasmussen a tudós alaposságával vizsgálódik, jegyez fel s ellenőriz mindent. Könyve hű krónika, s ugyanakkor szenvedélyes érvelés az ember mellett. „A természet nagy, az ember még nagyobb” — e szavakkal fejezi be könyvét, s a könyv a természetnél is nagyobb embernek, ez esetben a jéggel, a faggyal, az éhséggel küzdő eszkimónak állít emlékművet, ahogyan Rasmussennek, a meleg szívű tudósnak állitot- tak — jéghegyek között magas baívelő kőoszlopot — azok, akiknek hű barátja volt — az eszkimók. Imre—Rév Miklós két kőny- í vére hivatkozhatunk, mint hasonlóra. Pethő Tibor tö- ^ mörségre törekvése olykor 2 zsúfoltságot eredményez, sok !; esetben lemondhatott volna | a számadatok közléséről. Es ugyanakkor: nem lelkendezik, < nagyon helyesen úgy értelme- í zi dolgát, hogy a tények be- £ széljenek a szerző helyett. £ Reismann János ismert mű- ^ velője a fotografálásnak. Hí- rét most sem cáfolja meg, 'y témaválasztása sokrétű, nem í fél a látszólag semmit mon- j, dó képektől sem, s éppen ezek között van több nagy- '(■ szerű. A kinagyítások jobb ? megválasztása, s a túlzottan 'y sötét tónusok fokozottabb ke- jl rülése még inkább jobbította t-y volna a kötet képanyagát. 2 Mint kezdeményezés — ígé- £ retes. Nem vitatható helye fy van az ilyen „fele-fele” köny- £ veknek is az útleírások között, ^ s ezért jogos a kiadók ősz- 2 tönzése újabb, hasonló művek j kibocsátására. Amit a szem, ‘y, mint betűt nem jegyez meg, 'y mint képet, az emlékezetbe fy. vési: rohanó korunkban, 'y amikor mindinkább közönsé- Ä 7 ge lesz a képeslapoknak, kell, fy hoev közönsége lesven az 2 (Foto: Kotroczó) Fele — fele Fele szöveg — fele fénykép, így határozhatnánk meg Pethő Tibor—Reismann János közös könyvét. (A Baltitengertől — a Bajkál-tóig, Kossuth Könyvkiadó.) Eddig nálunk szokatlan kezdeményezés az ilyen, hiszen a képeknek jószerint csak az illusztrálás szerepe jut a könyvben, dominálni a szöveg dominál. Ez esetben azonban — sikeresen — párosították a kettőt, s amit nem mondott el a tollforgató, azt a ? fényképész igyekezett érzé- £ keltetni. í A Szovjetunióban útról szóló könyv mentes a 'y sablonoktól. A hétköznapokat 'y igyekszik megmutatni, s a ^ hétköznapok embereit. Sző- fy vegben is, képben is. A kísér- fy let nem teljes sikerű, de hi- 'y szén az út is — nálunk — fy alig kitaposott, csak Patkó í í hogy közönsége legyen ilyen könyveknek is. 8 A hatból kettő... is A hat könyv — ezt már y elöljáróban említeni kellett fy volna — pusztán kiadásuk fy egybeesésének köszönheti, fy hogy együvé kerüLt. Igaz, va- 'y iamennyi útleírás, s hogy hat- <y bál három az, amit fenntar- j tás nélkül dicsérhetünk, il- ^ letve a negyediket mint jó ^ próbálkozást üdvözölhetjük, 'y azt is bizonyítja, kiadóinknak 'y nem kell resitellkedniok a 'y színvonal, a lefordított és ki- 'y adott művek értéke miatt, fy Két gyengébb is becsúszott: fy Jiri Jaeger könyve (Az esz- 2 kimók földjén), nem mond y sokkal többet a személyes be- fy nyomások közlésénél, s bár a 1y megértés hangján szól az esz- 'y kimókról, ezt a megértést 'y nem tudja átplántálni az ol- y vasóba, olvasmány marad fy pusztán, s nem azonosulásra fy ösztönző, érzelmi reakciókat y kiváltó mű. Ugyanezt mond- 2 hatjuk Maria Rosseels belga | az $5 \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\Ci\\\\\NV\S\\\\\\\\\\V^^^ ti koktél, Táncsics Könyv- y kiadó), amely nem több na- 'y pilapok riportjainak könyvvé 'y fűzésénél. Kicsit kapkodó, sok 'y mindenbe belekezdő, de lé- 'y nyegében semmit végig nem 'y mondó, szórakoztató, de sokat fy nem adó — ennyi ez a könyv. ? A hat könyv elkerült az y íróasztalról. Néggyel gazda- £ gabb lett a könyvespolc 'ra*- ,J tővel — több ... “1 Mészáros Ottó $ Dutka Ákos: Emlék - 1945. Az erdő csendje fojtott, mély zenében Zengi most is örök dallamát, Hallod, hogy sírnak? a mély hegedűket, Hallod a rigók karcsú messzi füttyét S a kakukk hogy búgja fenn az oboát? Csak az ember töri új diszharmóniával Daloló csend, örök ünneped: Fejszék csattognak, fűrészek vonítnak — Irtják az erdőt, kik rászabadultak, Nem is törődve, mit cselekszenek. A tél vacog még most is idegünkben, Egy régi tél a fronton valahol; Míg a balta sújt, a törzs recsegve roppan, Mint mikor a gránát üszke robbant, S haló fák nyögtek a hó alól. Haldokló erdő fojtott, mély zenéje Szivembe markol — szörnyű új zene — Rigók, kakukkok, nymfák énekén túl Hamisan, mint a félig már elszakadt húr Vonit a fűrész gyilkos éneke. Haldokló erdő, síró mély zenéddel Kályhámból is felbúgsz majd tudom; Mikor most a rőzsédet cipelve Hátamon a lelkedet viszem le, Rigók füttyével az erdei úton. Vasvári István: Békét Ö, égi földi béke; csillagok szendergése — kőtáblán az ősi parancsok derengése. Tengerek csendessége, felhők lengedezése, születő jövendőknek hajnala, fénye! Mi, akik szívben hordjuk minden emberi bánat csipkebokrait; sorsunk sorsa a világnak. Győztes békét daloljunk, hogy vesszen a gyalázat... Kelj mibcnnünk Szellem ember lángosz,lupának. Rabszolgaságok háza hulljon homlokzatára, váljon ketté a tenger; fegyver süllyedjen árbr s ama Ígéret földre jusson, ki arra lépdel ősi zarándok dallal s a béke szent színéve!: Hadak börtöne: béke; szabadok tág mezője — Napot emberiségre, békét a magvetőre; ágyat, fedelet, ételt nyugton szorgoskodónak, hitelt a békét zengő emberi szónak! ^\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\V^\\\VVV\\\\^\\V\\V\\\\\Nk\^^^ a í TfMA'R MÁTÉ: megtett 2 2 A délutáni fejés kezdetekor még pa_ z rázslott a levegő, s az állássza/. £ gui rv.TnjtTf.nn/n. f'U.il.P.fi.t. hr>aai/uPapp Miklós: Sorsom A meglelt sok sziget mind elveszett, szilánkokká fagyott a régi lángod, az óráim: szemekké vert kalászok, s elérted, hogy poklod kiégetett lelkemből téged: ólmos rengeteg a sok nap és ki még csodát se vágyott, most eltemeti azt a néhány álmot, miket eddig valónak színezett: göröngy-percek közt húzom életem e rossz kocsit, mit szándék s értelem kinyílhatóval bőven megrakott s kerék tört, mint a meghitt csillagok a láb roggyant és süket lett a fül: s én régi rangként megyek: egyedül. izzasztóan fülledt hodály- í ba is beleselkedett a fény. Jó 2 öt méter hosszan tkettéosztotta, 'y csak Lajos bácsitól torpant (y vissza, de a csizmáját még 'y megszépítette azért. Rá is fért fy arra, foltos volt, keshedt. és fy trágyás. öreg, akár a lábak, f melyek viselték, s a rúgás, '/ amivel inkább tolta, mint rúg- Í ta a kettőjük közé beszorult, 'y erősen vemhes birkát... y 'y — Megint itt ez a Parázna, fy hogy az ördög vinné el a di- fy vatját! — mordult az öreg ju- y hász, s inge feltúrt ujjával vé- <y gigtörölt izzadt arcán, bozon- ty tos bajuszán. — Ez sose tudja 'y a rendet! t — Ki kell selejtezni! — rán- $ dított a vállán Pista, a szep- 'y lös bojtár, az unokája. — Már fy tavaly ki kellett volna ... | Pista tizenhét éves, és úgy f rühelli a juhászságot. mint a £ kutya a botot. Traktoros sze- 'y retett volna lenni, s hogy meg- fy bukott a hetedik osztályban. if bojtárrá kellett lennie mégis 0 hogy az ősi bacsónemzetségnek * a nagyapjával magva ne szaha fejni kell, s úgy vigasztalódik, ahogy tud. Terelés közben táskarádió lóg a nyolcában, moziba megy, ha teheti, és ugri-bugri táncokat jár a juhok nyomában... Az aklos kutyára kiált: — Lyukra, hé! A kutya megszorítja a fejesre váró juhokat, azotfc egymást tolják, a nagyapa, meg az unokája elkapnak egyet-egyet a tógyénél fogva, a fejörocska aljára habot verve sistereg a tej, egymást keresztező két sugárban, nem áll hát az öreg kikínálkozó bosszúságának útjába semmi... — Selejtezni. selejtezni... nem úgy megy az ... Mindig szép bárányai vannak . .. Csak parázna . .. ez a sye1xs.xx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx\xxxxx\xxxxxxxvv.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxv.xsxnxxxxxxxv kadjon. Unottan terel hát, fej, Nem igazi juhász rek, az új szavaival, a bolond rádiójával, meg a kerge táncaival. Nincs az állathoz lelke ... Méghogy kiszuperálni a Paráznát? Pici bárány volt, amikor elhullott az anyja. Szopógumin nevelte fel, s úgy hozzászokott, akár a kutyák. Mellette delel, ha elszundít, megbökdösi a fejével, mintha ezt mondaná: Ébredj, elhuj- torog a többi, nevelőapám! Csak parázna. Nem akkor üze- kedik, amikor a többi, s ha rájön a bolondja, kilométereikre is elszökik a kosok után ... Olyan, mint a nagyvérű asz- szonyok ... Ezt kiszuperálni? Bolond ez a gyerek ... Pista, a szeplős kamasz, nem felesel. Féli a pofont, s amellett fejés után moziba szeretne menni Kovács Pannival a faluban. Forint is kéne hozzá, hadd szivóskodjon hát az óreg, nem szólok, mert akkor almás — gondolja, s a csuparánc nagyanya, a Lajos bácsi felesége, aki a tejet szűri, csendes szeretettel szemléli őket... Megint morognak, de azért szeretik egymást. A vénember azt mondta az este: Fogni a pénzt, anyja, megvesszük azt a robogómotort ennek a dezen.- tornak. A gyerek is hangosra kapcsolja a rádiót, ha azok a régi szép nóták csendülnek fel benne, hogy a nagyapja is hallja, vasárnap a misét is megfogja az öreganyjának, s a pénzt is odaadja, csak titokban kéricskél vissza belőle ... Délkeletnek mordul az ég. — Idő készül! — mondja Lajos bácsi, és hasogatni kezd a vastagcombja, ott, ahol az olasz front Hétközség fennsíkján átszaladt rajta a golyó. — Üssön beléd az istennyila! — évődik Pista, és nagyot markol a csáléfülű birka tőgyén, mert nehezen indul tőle a tej. De azt azért megvárja türelmesen, míg a fejés befejeződik, valamellyes fejmosás után a „piros", a Pista „jakója” zsebébe kerül, s a bojtár kerékpár-szamárra szállva, elkarikázik a faluba... Hanem akkor akkorát dördül, hogy a völgyet is keskenynek találja, sokszoros visszhangot ver a Cserhat. és a Mátra falán ... Lajos bácsinak éppen any- nyi ideje van, hogy tető alá tereli az elszéledt juhokat. Az öregasszony olyan sűrűn cseréli Istenre a Jézust, Máriára a Hát. hogy az ura elunja a végén... — Ne litániázz már. főzzél lebbencset inkább . Éppen rágyújtani készül, amikor távol azt a fehérségei észreveszi. Juh az, bitang. Szűrt kanyarít a nyakába. érte megy. Hát a Parázna. Széjjel rakja a lábát, a hátulja szivárog. Elleni akar... — Rád is jókor jött... — évődik vele. Nyögve felveszi, s görnyedve vonszolja a hodály végébe, ahol zsákokba tömve ott várakozik a soksok gyapjú. A Parázna keserítsen béget, a fejét feltolja az öreg hóna alá, s a kutyák csaholva futnak utánuk . .. Az ég egybeszakad a földdel. — No, itt megszaporodhatsz, Parázna. Leteszi a sarokba, kevéske almot míg alá. és visszamegy a szállásra, megtörni a pipát .. Félig se szívja, csendesedik a zápor, sűrűsödő csen-
