Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
PEST HEG 1965. MÁJUS 1, SZOMBAT Győztes: A felszabadulás huszadik évfordulójának tiszteletére versenyt hirdettek a megyei földművesszövetkezetek. Cél mindenekelőtt a bolt- és vendéglátóipari hálózat korszerűsítése. Több helyen bővítették a választékot, s modernebb, újjáalakított üzletbe várták a régi vevőket. A verseny haszna mégis, hogy a földművesszövetkezetek tagságának tábora több mint 12 ezerrel nőtt, s ezzel szentendrei járás Dunabogdány Pest megye valamennyi megyét megelőzte. A földművesszövetkezetek vetélkedőinek első fele lezárult. A bizottság ítélete szerint a legjobb járás a szentendrei. A helységek közül Dunabogdány vitte el a pálmát. A takarékszövetkezetek vetélkedésében Kiskunlachá- za került az első helyre. Az évforduló tiszteletére indított versenyt az év utolsó napjáig folytatják — a vásárlók szolgálatában. KÖNYVTÁR - A CSEND BIRODALMA E jelszó nem érvényesült a minap a gödöllői járási könyvtárban, mert itt tartották a községi tanács végrehajtó bizottsági ülését. A járási könyvtár munkájáról Kovács Sándorné könyvtárvezető számolt be. A gödöllői könyvtár jó munkája ismeretes. Nemcsak az olvasókkal foglalkoznak, hanem különböző kulturális rendezvények megtartásához is sok segítséget nyújtanak. A lakosság számának növekedésével az olvasók száma is emelkedik. Már csaknem 3000 olvasója van a gödöllői könyvtárnak, melynek jelenlegi könyvállománya 1400 könyv. Ezenkívül 56 folyóiratot járatnak rendszeresen. Az olvasók jelentékeny része kicsinyekből, diákokból áll, s ezek számára diaíilmeket és játékokat szereztek *be. Láthatjuk, hogy az érdeklődés nagy, de a könyvtár befogadóképessége már nem elég. A végrehajtó bizottság mérlegelve a lehetőségeket, határozatban mondotta ki: június 30-ig meg kell teremteni az iskolaigazgatókkal a kapcsolatot, hogy a Mátyás király utcai alvégi és rnária- besnyői iskolában tanévkezdetkor kihelyezett könyvtárak működjenek. A tanács ehhez minden segítséget megad, s 1966-ban is 10 000 forintot biztosít könyvtárfejlesztésre. Ezután a járási művelődési ház munkatervét és jelenlegi súlyos problémáit tárgyalták meg. Öt év alatt hét igazgatója volt a művelődési háznak. Egybehangzóan megállapították, hogy megfelelő otthont kell biztosítani a kulturális életnek, a mai kicsiny, rideg és félreeső helyett. Valamikor háromszáz tagú klubja volt a művelődési otthonnak, amely felbomlott. A Blaha strandfürdő festői környezetében rejlő adottságokat is kihasználják majd. Szombat, vasárnap délutánonként műsoros táncösszejöveteleket rendeznek. Sajnos, a szabadtéri színpad nem sokat ígér, — ebben az évben csak két rendezvényt tartanak. Mégis van valami örvendetes. Már elkészült a Palota kerti kultúrkombinát előterve és remélhető, hogy 1970-ben megkezdik az építkezést is, Ha ez elkészül, Gödöllő nemcsak járási, hanem kulturális székhely is lesz. Csiba József Ha nem jön közbe semmi...-------------- vasarnap reg| Amikor | gél 43 órai " " utazás után megérkeztünk az olasz Riviera fővárosába. Riminibe, az a szokásos szorongással vegyes újjongó érzés fogott el, amit minden kühö-dre menő jól ismer. Riminitől, amely érdekes, es szép város — de melyik olasz város nem az? — autóbusz vitt bennünket az Adriai-tenger partján levő szállásunkra, Sa- vignano Mare-ba. Az út 15 kilométer és amíg az idegen- vezető az autóbusz mikrofonjába beszélt nekünk, a táj történelmi nevezetességeiről és szépségeiről, azon gondolkoztam, hogy a huszadik század embere bárhová is megy, egy kicsit mindig úgy érzi — akár az Alpokat bámulja, akár a tengert, akár csak egy tipikusan olasz veszekedést hall — hogy egyszer már ezt látta, hallotta valahol. A film, a színház, a festmények és a különböző útibeszámolók, „elhoztak” már bennünket erre a tájra, s ha most a valóság erejével is hat, semmiésetre sem vadidegen újként. Ez természetesen semmit sem von le a dolgok szépségéből. S ezután rögtön ezt is be kell vallanom, hogy amikor megérkeztünk a végcélhoz, amely közvetlenül a Rubicon torkolatánál volt, egy kissé meghatódva álltam a folyó partján. Itt van hát a folyócska, amelynek neve bevonult a történelembe. S amit én csak gondoltam, azt most egyszerre száz magyar mondta ki hangosan: „A kocka el van vetve”. Igen, itt mondta ki ezt kétezer évvel ezelőtt Julius Caesar, amikor felvonultatta seregeit az álnok Pompeius és a római szenátus ellen. Mi persze, kis magyar turistacsoport, semmi ehhez hasonlót nem akartunk tenni, de azért a Rubicont mi is átléptük, mert végtére is ki tudná azt megállni, hogy a kétnapos utazás után ne mártsa meg fáradt lábait a folyócska jéghideg vizében, ha már egyszer idehozta a jószerencséjé. ._______________után elinI Elhelyezkedés | dúltunk a------------------------ faluba, amely lényegében nem más, mint egy kis üdülőtelep. Talán tisztességtelenség volt tőlünk a tengerrel szemben, hogy azonnal hátat fordítottunk szikrázó kékségéOlaszországi emlék nek, de mi az emberekre, az életre voltunk nagyon kíváncsiak, és elfogott bennünket a türelmetlenség. Induljunk — kezdjünk hozzá minél hamarabb, hiszen a két hát az semmiség az emberi sorsok megismerésére, bár elismerem, hogy elegendő a padovai Szent Antal templom megcsodálásához. S bármilyen szép is a tenger, s ha még olyan szépek is a történelmi városok, számomra legszebb, a legcsodálatosabb és legérdekesebb: az ember. Forliba, ahol egy 1920 óta idegenbe szaicadt magyar orvost akartunk meglátogatni, San Mauro-Mareban kell az autóbuszra felszállni. Idegenben az ember bizonyos dolgokban — különösen az első napokban — kicsinyessé válik. Mi sem akartuk elhinni szemünknek azt, amit a táblára függesztett menetrenden láttunk. Ezért hát kollégám, némi latin és némi olasz szavak ismeretében, megszólított egy kerítést támasztó embert, hogy tényleg 12 órakor indul-e a busz. Kacérkodom a gondolattal, hogy az első beszélgetésünk érdekességét, megható derültségét leírjam. De nem tehetem, mert a beszélgetésbe beleavatkozott harmadik ember, olyan színt vitt ebbe, hogy emellett ténylegesen másodrangúvá vált groteszk beszédhibánk humora. . _______ az olasz filmekI I smeriK | bői Aldo Fab- “ rizit. Tipikus olasz! Nos, ez a bizonyos harmadik emberünk, mintha csak most lépett volna közénk a filmvászonról, tömzsi alakjával, nagy olajosbarna szemével s nagy emberi, jóindulatú mosolyával. Ott állt az eddig is vagy két méterre tőlünk, kis bátyújával a hóna alatt, a buszmegállót jelző oszlopnak dőlve. Közénk pedig most azért lépett, mert hallotta válaszunkat, amit a mi felvilágosítónknak adtunk, miszerint „ungaresi” (magyarok) volnánk. — Ungaresi, Ungaresi... — szólt az első — szép ország, belle, belle, de ott van nyomor, nincs szabadság... S bár olaszul beszélt, én is megértettem, hogy körülbelül ugyanazt mondhatja rólunk, amit a kapitalista sajtó terjeszt. — Capisco.... — mondotta barátom, de nem így van, s a beszéd minden eszközét, többek között kezünket, és lábunkat is elővettük, hogy megmagyarázzuk a ini életünk igazságát. Nem ment. Ma már sejtem, hogy ennek nem kimondottan, és nem is elsősorban a nyelvi hiányosság volt az oka. Hiszen találkoztunk mi olyan emberekkel is Itáliában, aki magyarul beszélt, aki Magyarországon született és itt élt 1956-ig. Ráadásul magyarnak vallotta magát. De nem hitte el, hogy Cegléden és Nagykörösön, de még Ráckevén is új Moszkvicsokból és Pobedákból áll a taxipark és hogy bizony az orvosainknak, de náluk egyszerűbb embereknek is van már magánautójuk a mi hazánkban. Azt sem akarta elhinni, hogy bennünket a kormány kiengedett Olaszországba, pedig ott álltunk élő valóságként vele szemben. De nem akart hinni saját szemének, fülének, mert könnyebb a rosszat, a hazugságot hinni, így lehetett velünk az az olasz kapitalista is, aki penziótulajdonos létére sehogyan sem akarta megérteni, hogy nálunk — ha nem is fenékig tejfel, de vidáman és boldogan élnek az emberek. (Igaz, azt elfelejtettem megmondani neki, hogy nem a kapitalisták.) I—--------------- bár egyik1 Ok ketten, nek olasz, másiknak magyar az anyanyelve, mégis egy nyelven, a kapitalisták nyelvén értettek és beszéltek. De abban az országban, ahol harmincmillió Választópolgár közül mindert választási manőver ‘ ellenére 15 millió ember a baloldali blokkra szavazott, s ebből közel 7 millió a kommunistáktól várja a jobb életet, nos, ebben az országban egyetlen külföldről jött munkás, baloldali érzelmű ember sem érezheti egyedül, elhagyottnak magát. S a munkások, a kommunisták szolidaritása valami egészen más, mert ők az emberiség igazságát érzik a szívükben. Ezt a nagyszerű érzést, amely azelőtt legfeljebb egy-két kiváló ember tulajdonsága volt, ma a kommunisták tették sok százmillió ember tulajdonságává. Más nyelv, más táj, más szokások tekintetben különböző karakter is, de a fő dologban egyek vagyunk. Néhány szó, összevillanó és megértő szem és ha a legsötétebb Afrikában fogsz is kezet egy munkástestvéreddel, elvtársaddal, úgy érzed: otthon vagy Vácott, Abonyban, Szo- bon, vagy éppen Budapesten. Ilyen érzések kavarogtak lelkemben, amikor ott, a számunkra idegen olasz földön, 40 fokos, tűző nap alatt az a is tömzsi olasz kőművessegéd beleszólt a vitánkba, úgyannyira, hogy át is vette a baloldal képviseletét. Pró- bálta megmagyarázni honfitársának, hogy ő most munka nélkül van, hogy tehát ő éppen egy abból a hárommillióból, akik most munka nélkül lézengenek az egész olasz csizmán. Négy gyermeke és felesége várja, hogy hazavigyen valamit. Ilyen azokban az országokban, amelyeket népi demokráciának hívnak: nincs — mondotta. S bár gyorsan beszélt és indulatosan, számomra olyan szépnek tűnt a hangja, mint a zenekedvelőknek Gigli hőstenorja, vagy a vallásosnak a misét celebráló pap ámenje. Együtt utaztunk vele egy darabon, s kedvesen, bensőségesen elcsevegtünk, s bennünket már az sem zavart, hogy az egész busz figyeli beszédünket. Amikor elbúcsúztunk, az egyik városban, ahová munkát ment keresni, a megállónál úgy integettünk egymásnak, mint a legjobb barátok szoktak. ... .1. száguldott I Életveszélyesen | velünk a busz Forli felé, hatalmas porfelhőt húzva maga után. Közben arra gondoltam, hogy nem kell keresni a kapitalizmus rothadását, éppúgy nem, mint a bűzös hálkzágöt. Ott vah, mindkettő, bárhová lépsz ezen a földön. De ott vannak a munkások is, mint ahogy ott vannak a pi- rösló narancsligetek — és ezek a munkásók erősek, értelmesek, frissek a vérben, nagyok a hitben, s lehet, hogy holnap Itáliában is ők lesznek minden! Suha Andor Az utolsó pékmester V jctucui uiuoi a KuveiKeiu leivilágosítást kaptuk: — Az Építésügyi Minisztérium a kivitelező vállalatokkal folytatott tárgyalások eredményeképpen úgy döntött, hogy legkésőbb július elsejéig a campingek építését mindenütt be kell fejezni. Ha a kivitelező vállalatok és alvállalataik továbbra is megfelelő ütemben dolgoznak, remény lehet rá, hogy az új, korszerű campingeket ebben a szezonban már az idegen- forgalom szolgálatába állítják. Nagymaroson tavaly kezdték meg egy sátortábor építését. Átadására előreláthatólag június közepén kerül sor. Diálxkiilöm onatok többször felkelt, hogy a kovászok (a pólis, a dánfii és a niederlas) beérnek-e .. Vasárnap délben misére ment, este litániára. S boltjában. a kis Szűz Máúa szobrocska körül, a vázákban télen is friss virág virított. Fehér süteményeivel kiállításokon díjakat, okleveleket szerzett: s feleségül vette Pózna Janikát, a nagynénimet, aki a pénztárt kezelte az üzletben. Nagynéném szegény lány volt, de szép szálas, Zimka Gergely kicsi ember, de szorgalmas. Naponta három órakor kelt, kezdte a dagasztást, ellenőrizte a gárbolást, aztán hébolt. S ha már jó volt a gárb, kezdte a vetést. Saját maga szolgálta ki a kuncsaftokat. Este begyújtott, kovászolt, s éjszaka többször felkelt, hogy vajon a kovászok beérnek-e... Nagynéném már nem kezelte a pénztárt, barátnői voltak, s a nyarat Abbáziában töltötte, az Adriánál, miközben Gergely mester egyre- csak három órakor kelt, s éjszaka többször is ellenőrizte a kovászokat. Ezerkilencszáztizen kilencben kislányuk született. A keresztvíz alatt a Hanna nevet kapta És azután múltak az évek... ikor a harmincas évek elején — kisiskolás voltam — először jártam Budapesten, a Császár-fürdőben szálltunk meg. Zalaegerszegről jöttünk fővárost nézni. Az egész család. M Az éjjel is csörömpölő villamosok zajától s az élményektől nem tudtam aludni. Emlékszem, hogy bőrigáz- tunk a Városligetben, s hogy édesapámnak tisztelgett a Várban a diszőrség: összetévesztette Hóman Bálinttal. S arra is emlékszem, hogy a Margit-hídnál, a Zsigmond utcában, vendégségbe voltunk nagynénéméknél. Pompás lehetett az ebéd, mert a bátyám rosszul lett tőle. Legalább húszán ültünk az asztal körül s engem büntetésből kizavartak az erkélyre, mivel nem akartam enni. Nővérem összeveszett Pipivel (mert így becézték Hannát) egy baba miatt. Nagynéném ült az asztalfőn: gyönyörű néni volt, s csodálatosan tudott kacagni. Az érdekes csak az. hogy Gergely bácsira nem emlékszem. Pedig egész biztos, hogy ő is velünk ebédelt. egyedik gimnazista voltam, mikor Pestre költöztünk ezer- kilencszázharminc- hatban. Pipi már nagylány volt. Tanítóképzős: az Orsolyáiknál. Akárhányszor felmentünk nagynénémékhez (legtöbbször a bátyámmal), mindig társaság volt náluk, terített asztal. Ebéd, uzsonna, vacsora: egybefolyt. .Szüleim ritkán jártak nagynénémékhez. Ana pedig egyáltalán nem emlékszem, hogy ők nálunk jártak volna. Azt azonban tudom, hogy miután Pipit ki akarták csapni az iskolából s apám megK N mentette: attól kezdve a vasárnapi ebéd után nagy tálca Zim7ca-cukrászsútemény került asztalunkra. Gergely bácsival csak az üzletben találkoztunk, ha arra jártunk s beugrottunk hozzá egy percre. Annyi édességet ehettünk, amennyi csak belénk fért, s még a zsebeinket is teletömte. De ha véletlenül nagynéném is ott volt: semmit se kaptunk. Az üzletben, a bejárattal szemben, kis falmélyedésben Szűz Mária szobrocska állt, körülötte virágok, vázákban, itört a háború. Pipinek egy folyamőrtiszt udvarolt. De baj volt a kaucióval. Ekkor tudtam meg szüleimtől, hogy nagynénéméknél a csillogás gondokat takar. A húszas évek vége felé eladták az Iskola utcai pékséget, s új műhelyt, házat építettek a Zsigmond utcában. Itt négy kemencében naponta tíz mázsa kenyeret és hatezer péksüteményt süthetett Gergely bácsi: két segéddel. Sőt volt egy cukrász-kemencéje is. S ő most is naponta három órakor kelt. kezdte a dagasztást, ellenőrizte a gárbólást, aztán hébolt. Ha már jó volt a gárb, kezdte a vetést. Saját maga szolgálta ki a kuncsaftokat. Este begyújtott, kovászolt, s éjszaka változatlanul többször felkelt, hogy vajon a kovászok beérnek-e . .. Vasárnap délben misére ment, este litániára. Nagynéném pedig az emeleti lakásban tartotta az állandó vendégséget. (Szükség van rá: eladósorban a lányom!) Színházba járt, strandra, külföldre a barátnőkkel. A baj mégsem így kezdődött, hanem úgy, hogy nagynénémet rávette egy építész, hogy húzasson még három « A Dunakanyar minden fórumon jóváhagyott fejlesztési terve alapján, mint ismeretes, az idén négy első osztályú camping építését kezdték meg. Érdligeten, Sződligeten, Leányfalun és a szentendrei Pap-szigeten. Elkészült ugyan az ötödik camping terve is, a váci Paradicsom-szigetre, de annak költségeit már nem tudják fedezni. A Dunakanyar Intéző Bizottságának legutóbbi ülésén felmerült az aggodalom, hogy a sátortáborok építése elég vontatottan halad és félő, hogy egyik-másik helyen nem fejeződik be az idegenforgalmi szezon kezdetéig. A megyei tanács beruházási irodáALACS B. TAMÁS amikor régen, még i századforduló :lőtt, az ezer eszten- lejét ünneplő or- zág fővárosába, Bu- uaiicíui: érkezett szerencsét próbálni 22 esztendejével egy tót legény. Zimka Gergelynek hívták. Árva vármegyében akasztotta nyakába a tarisznyát, benne a hamubasült pogácsával. Gergely kicsinyke ember volt. A falubeliek félembernek csúfolták. De nem ezért nem volt maradása . .. Budán, a Vár aljába, az Iskola utcába egy fiatal özvegyasszonyhoz szegődött e] pékinasnak. Az özvegyasszony kicsiny volt és szép, Gergely kicsiny, de csinos legény. Egymásba szerettek, összeházasodtak. Az özvegyasszony beteges volt: két évre rá meghalt. Mikorra ráperdült a földgolyó az ember számlálta huszadik évszázadra, addigra már Gergely a szakma mesterévé vált. Ezt hirdette fekete keretben, üveg alatt a mesterlevél péksége falán, balra a kis Szűz Mária szobrocskától. Gergely mester naponta három órakor kelt, kezdte a dagasztást, ellenőrizte a gár- bolást (kelést), aztán hébolt (kemencéhez vitte a tepsiket) s ha már jó volt a „gárb”, kezdte a vetést. Az üzletben — jó gazda módjára — saját maga szblgál- ta ki a kuncsaftokat. Udvarias volt: kenyere, zsemlyéje, kiflije, süteménye pedig ínycsiklandozó. Este begyújtotta a kemencéket, kovászolt s az éjszaka folyamán Elismerő oklevelek ] nagyobb területen gazdálkodó I termelőszövetkezetnek, köz- ! tűk a ceglédi Vörös Csillag ! Tsz-nek; tíz 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezet- | nek, köztük a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nek és tíz 1500— I 3000 szántóegység közötti te- Jrületen gazdálkodó termelő-; j szövetkezetnek, köztük a túrái i Galgamenti és a pátyi Petőfi i I tsz-nek. A Minisztertanács az 1964. l évre meghix-detett országos I termelési versenyben elért ki- ! magasló eredményeikért ván- ! dorzászlóval és „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címmel tüntetett ki 23 terme- i lőszövetkezetet. A Minisztertanács az 1964. évi országos termelési versenyben elért figyelemre mél- . tó gazdasági eredményeikért j elismerő oklevelet adományo- j zott tíz 4500 szántóegységnél ] Az illetékes szervek megkezdték a felkészülést a diákok zavartalan nyári üdültetésének, táborozásának biztosítására. A KISZ Központi Bizottsága a budapesti és megyei úttörőelnökségek részére már kijelölte azokat a Balaton menti helyeket, ahol az úttörőcsapatok. KlSZ-szerve- zetek fiataljai táborozhatnak. Az Expressz ifjúsági és : diákutazási iroda a verőcei ifjúsági táborban biztosít helyet iskolai csoportoknak. A balatonföldvári ifjúsági üdülőtelepen a nyári hónapokban 50—150 fős csoportoknak nyújtanak elhelyezést. Az Expressz a következő hetekben kedvezményes diákkülönvo- natokat is indít Budapestről az ország különböző részébe.
