Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

1965. MÁJUS 23. VASÁRNAP

mem

k/Í írlap

Tíz év után

Szeretni könnyű.A sz“_

_________________1:___löt, a

r

okonokat, a földet, a kedvest, a hivatást, mindent és mindenkit. Csak szív kell hozzá és őszinte érzelem. De okosan szeretni már jóval nehezebb. Mert okosan szeretni annyit is jelent, hogy szembemondjuk az igazságot. • Akkor is, ha ez az igazság keményen hangzik és akkor is, ha fáj. De az orvos is fájdalmat okoz, amikor gyógyít. Mégsem veti a szemére egyetlen beteg sem az okozott pillanatnyi fájdalmat. Mert tudja, hogy az ő érdekében történt. A gyógyulásért.

De mit tegyen az ember,

gaba. Nem a szórakozásért, mégcsak nem is a nagyobb kényelemért. Esküvőre készültem s ott ígértek egy szoba-komfortos lakást. Igaz, megintcsak tanyán, de azért ez már önálló fészek volt, elégséges az induláshoz.

Az esküvő mégis majdnem elmaradt. Nevetve meséli:

— Diószegi Elemér, a megyei föagronómus csak azzal a feltétellel engedélyezte az esküvői szabadságot, ha október tizedikéig befejezzük az őszi kalászosok vetését. Tizedikén délután táviratban jelentettem a munka elvégzését. A főagronómusunk azonban nem érte be ennyivel. Másnap hajnali hat órakor megjelent s a legtávolabbi százholdas tábla legvégét kívánta megtekinteni. Mondanom sem kell, jól számított. Az osztóbarázda feneke nem volt megfelelően megmunkálva. A gazdaság legcsücskében könnyen megesett az ilyesmi. Gondolhatja, mit kaptam én. No, persze azért elengedett az esküvőmre, de már a nyolcadik napon visszajöttünk az asszonnyal együtt. Októbertájt sok a dolog egy gazdaságban s a történtek után nem akartam még egyszer felsülni._

Ötödik esztendeje iött

_

__________________ WS2s

za szülőfalujába, Túrára. Hívták. Vagy ahogy ő mondja: „beagitáltak az alakuló Üj Ütőn Termelőszövetkezetbe.” Akkor már ötesztendős szakmai gyakorlat volt mögötte, mégis úgy érezte, mintha csak öt napja lépett volna ki az egyetem kapuján.

Senki sem lehet próféta a saját háza táján. Hogyan lehetne hát az egy harmincéves fiatalember azok között, akik még pendelyben látták s akik az apjával együtt tanították a föld szeretetére és ismeretére. Hogyan mondja a szemükbe: más munkát kíván á négyezer holdas gazdaság, mint a tizenöt-húsz holdas kisbirtok? Amikor a maga kis gazdasága- j ban remek gazda volt vala- \ mennyi túrái középparaszt, \ akikből az Űj Ütőn Termelő- \ szövetkezet alakult? Hiába j idézte vissza az egyetemen ; tanultakat: erről egyetlen ;

előadás sem szólt.

Ami könnyebb volt: minti a tulajdon tenyerét, ismerte! 02 embereket. Az emberisme-1 rét pedig nagyon nagy do-: log. Tudni, kivel hogy be- ; szél jen; kire mi hat légin- j kább: a kemény fellépés I

vagy a baráti szó; kinek mi j a gyengéje, erőssége... Ami\ nehezítette a dolgát: a szülőfalutól közel tíz esztendős elszakadás Ha ismerték is az emberek, kezdetben mégis bizalmatlanok voltak hoz- i zá. Vagy inkább a korához. Mert mégis csak furcsa, hogy egy hatvanéves gazdának, aki fél évszázada dolgozik a földdel, egy harmincéves gyerekember mondja meg: mit s hogyan tegyen. Vajon elegendő ehhez a tudása?

A parasztember természe- i ténél fogva bizalmatlan. Csak akkor hisz őszinte szív- í vei valakinek, amikor az de- rekasan kiállta a próbát. Így történt Sára Mihállyal is. j Az első hetekben, hónapok- \ ban egymást követték a ke- ] resztkérdések, a vallatódzá-: sok. Még azt is megkérdez- i te tőle az egyik idős, sokat i tapasztalt gazda: mutatnád': meg nekem, Mihály, hogyan ; kell a vetőgépet beállítani! I Persze az ötesztendős gya- \ korlattal rendelkező agrár- \ ménlökön a nehezebb, bonyo- \ lultabb kérdésekkel sem fog- \ tak ki. Készült rájuk, s tud- : la, hogy ez a próbatétele. i

A próbáról jut eszébe:

— Volt egy fiatal agronó- \ musunk. Nem idevaló fiú \ volt, megforgatták alaposan.; Eső után például megkér- \ dezték tőle: mehetünk-e ló- ; kapázni? A fiú komolyra \ fogta a dolgot s visszakérde- \ zett: mondják meg neki, hogy\ annak a táblának milyen ta- \ laja van. Az emberek meg- j mosolyogták. Nálunk mindent túrái tudja, hogy eső után! csak három órával lehet!

lókapázni... A fiatalembernek nem is volt sokáig maradása a faluban ...

Sára Mihály ötödik esz_________________ tendeje főa

gronómusa az Űj Ütőn Termelőszövetkezetnek. Szerelmese a földnek, a munkának. Ez a szenvedélye. S azt szeretné, ha ugyanolyan őszinte szenvedéllyel ragaszkodnának hozzá mások is. Nem ismer kivételt, akkor sem, ha tulajdon apjáról vagy valamelyik rokonáról van szó. Hogy olykor nem egyeznek a vélemények? Előfordul.

Asszonya a megmondhatója, mert a panaszok, vélt sérelmek hozzá érnek el legelőbb.

Eletelvét így fogalmazza

meg:

— A vezető ismerje el. hogy nem az övé a termelőszövetkezet, hanem ő a közös gazdaságé. Ha ezt az elvet vallja, jó úton halad ...

Az alakulás esztendejében negyven forintot fizettek munkaegységenként. Az elmúlt évben negyvenhárom- hatvan volt egy egységnyi érték. Nem kápráztató fejlődés, de biztos. Az emberek elégedettek.

S egy kicsit ma már a föagronómus is. Furcsa bizonyságát adta ennek: az esküvője óta az idén vette ki először a szabadságát. Tapolcán töltött a feleségével együtt két felejthetetlenül szép hetet. Nyugodt biztonságban: minden rendben

megy odahaza.

Tíz éve búcsúzott az egyetemtől. Azóta tíz nehéz, dolgos esztendőt hagyott maga mögött. Talán nehezebbek, munkásabbak voltak, mint ahogy végzett agrármérnökként elképzelte. Mégsem elégedetlen a megtett úttal. Valameddig elért. És nagyon szeretne még tovább jutni a megkezdett úton.

Szemerédi Ágnest néhány nap óta már llekc Jenemének szólítják kollégái. A csinos fiatalasszony az idén fejezi be egyetemi tanulmányait s azután az isaszegi Damjanich János Termelőszövetkezetben kezdi meg munkáját.

Irta: Prukner Pál Fényképezte: Gábor Viktor

ismerték nevét, munkásságát. Harminchétben az angliai mezőgazdasági kongresszus gyepnemesítő szakbizottságának elnökévé választották. Három évvel később ugyanilyen minőségben volt hivatalod a hollandiai kongresszusra, de ... mint koron túli katona kapott gyalogoskiképzést azokban a napokban a söptei repülőtéren. Az élet néha furcsa meglepetéseket produkál...

Tizennyolc évi keszthelyi szolgálat után negyvenkilencben került át Gödöllőre, mint az Agrártudományi Egyetem tanszékvezető professzora. Közben nagy ambícióval készült arra. hogy közvetlenül is megismerhesse a szovjet mezőgazdasági termelés értékeit. ötvenévesen kezdett hozzá, hogy megtanulja az orosz nyelvet.

— Mindent a katedráért, hogy minél több tapasztalatot vihessek a katedrára... —

összegezi tömören elhatározását.

A szava ünnepélyes és mégis az egyszerűsége az. ami benne megragad. Úgy beszél, mint aki nemcsak hiszi, amit mond, érti is a titkát valóra váltásának. És érdekében nem sajnál sem erőt, sem fáradtságot. Mint ahogy tanári hivatása mellett őszinte hittel végezte továbbra is kutatómunkáját.

ötvenháromban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Megköszönte, már mint o mezőgazdasági tudományok doktora, és dolgozott tovább. A tanári és a kutatómunka mellett az ország fő- agronómusa lett. Nem panaszkodott a nagy megterhelésért. Nem olyan ember, aki — ha munkáról van szó — ismeri azrt a kifejezést: elég.

Hiába kérdezem, hány órát aludt azokban a nehéz esztendőkben, elhárítja a válaszötvenhétben az Agrártudományi Egyetem rektorává nevezik ki és kutatómunkásságáért Kossuth-díjjal mond köszönetét. neki a nép állama.

A kitüntetés csak serkentően hat iá. Kutatásainak eredményességét érzi igazolódni benne.

Negyven évig elkerülte a betegség szálfamagas alakját- Hatvankettőben azonban váratlanul tört rá s alattomosan: a szívét támadta meg. A túlfeszített munka tette? Vágj' az a furcsa értetlenség, amely ezekben az években kialakult kutatómunkájának eredményével szemben?.

Bár reggelenként már újra öt órakor kel s fél hétkor megkezdi munkáját az egyetemen. még nem érzi teljes értékű harcosinak magát. De készül a harcra, hogy ha kell, újra és újra bebizonyítsa a maga igazát, elsősorban az ikersoros kukoricatermesztés módszerének helyességét és gazdaságosságát.

olbai Károly profesz- szor hatvannégy esztendős, Rajongó föld- szerelme egy kissé megkeseredett, de fényét, mélységét máig sem veszítette el. Tizenhét országban járt s nég>r évtizedes tanári-kutató munkájának gazdag tárházát tizenhét ország mezőgazdaságának tapasztalatai teszik még teljesebbé.

Hatvannégy év — már ok a számadásra: mit tettem, hogyan tettem, miért tettem?

Gazdag életút áll mögötte. Árva gyerekként kezdte s a Kossuth-díjig jutott el. És az útnak még nincs vége.

Ha valaki megkérdezi tőle, mit jelent számára az Agrár- tudományi Egyetem, véleményét egyetlen szóban fogalmazza meg:

— Mindent...

Élete példája a bizonyság arra, hogy gyógj’uló szíve mélyéből fakad őszinte válasza.

K

amikor nem orvos és mégis fájdalmat kell okoznia? Hogyan mondja a fiú az apának:

— Apa, te rosszul szereted a földet — amikor az apja tanította meg a föld szeretetére és művelésére.

Vagy hogyan mondja ki azt:

— Apa. ne akarj te már versengeni a fiatalokkal, amikor fogytán az erőd! — hiszen ez az apa adott a maga erejéből neki életet.

De azt sem könnyebb mondani a rokonoknak, mondjuk karácsony másnapján: ünnep ide, ünnep oda, ma még három vagont kell kirakni az állomáson!

Mégis mondani kell! Így fogadta az egyetemen, amikor búcsúzott tíz esztendeje. De útmutatót hozzá már nem kapott. Az egyetem csak megalapozott tudást ad. de nem emberismeretet, élettapasztalatot. Azt már mindenkinek a maga bőrén-kárán kell megtanulnia.

Nem odahaza, szülöfalu_________________. jában

k

ezdte az önálló életet Sára Mihály. Távol a túrái szülői háztól, a Poroszlói Állami Gazdaságban. Es igen csak távol attól a kényelemtől. amelyet az egyetem kollégiumában megszokott, S bár nem a főváros sima aszfaltútjain nevelkedett, mégis nehéz volt újra eltemetkeznie a tanyavilág eseménytelen, csak a munkát ismerő életében.

Cigarettára gyújt, hogy könnyítsen az emlékeken.

— Kádár Lacival, egy kezdő állatorvossal kaptunk közösen egy albérleti szobát. Tanyán. Kemény tél volt, még a gémeskútba is befagyott a viz. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy felesleges kényelem volt a kollégiumban a meleg vizes zuhany... Egyetlen szórakozásunk a munka volt. Négy hosszú éven át. Akkor átmentem a Hatvani Cukorgyár célgazdasáA kollégiumban

*w//yr/r/////w//w//wy/w.

i ad indítékot egy városi embernek arra. hogy egy életre elkötelezze magái a föld szeretetére? Milyen belső erő kényszeríti, hogy félredobva egyéni boldogulását- ügyet sem vetve egészségére, még az életét is kockára tegye szenvedélyes szerelmének — a mezőgazdaság felvirágoztatásának — beteljesüléséért?

Figyelem az arcát, a tekintetét, árulná el titkát, de az arca konokul nyugodt, a tekintete meg olyan tiszta, hogy szinte átlátszó, nyoma sincs benne semmi titokzatosságnak. A szava megfontoltan lassú, de még magán viseli a két esztendővel ezelőtti tragédia nyomát. Bár reggelenként már újra öt órakor kel és fél hétkor megkezdi munkáját az egyetemen, még nem érzi teljes: értékű harcosnak magát. A szív nagyon kényes műszer, i

Mit jelent számára az egyetem.? Egyetlen szóban fogalmazza meg:

— M inde nt...

/-* századfordulót kö/ a \ vető esztendőben / H\ Pozsonyban szüle- tett. Apja matematika-ábrázoló, édesanyja francia—matematika szakos tanár. De pedagógus volt már a nagyapja is. Hogyan került kapcsolatba mégis a mezőgazdasággal?

— Fű-fa-virág, ló-kutya- macska-kanári... ez volt ko- | ra gyermekségem minden mezőgazdasági ismerete. Valami megfoghatatlan vonzó-; dás mégis ott lappangott ben- ; ne-m. Talán a város kórén- j getege tette.. . talán szü- \ leim korai halála ... vagy a 1 kemény árvaházi évek ...! A nyarakat gazdatiszt nagy-! bátyámnál töltöttem. Csoda- j latos hónapok voltak, pedig cudarul megdolgoztatott. Emlékszem az első ott töltött hajnalra . . . Amikor az emberek összegyűltek a munkahirde- ; tesi-e, nagybátyám eléjük állt: „a fiatalúr átveszi Mi- zsó ökrös-béres dolgát, megtisztogatja az ökröket, befog és két fuvar trágyát visz '■ la a földekre ... Mizsó dirigálja őt $ joga van meg- bokködni a botjával, ha rosz- szul végzi dolgát...” Négy- naponként más munkakört kaptam. „Az emberektől nem szabad lehetetlent kívánni... Magad tapasztald meg. mit és mennyit bír az ember ...” Ilyenek voltak azok a nyarak . . . Az utolsón, tizennyolcban. negyven koronát kaptam tőle ajándékba a szolgálatért. Ezt a négykötetes mezőgazdasági tankönyr- vet vettem rajta... — mutatja a megsárgult lapu. alaposan átforgatott köteteket, amelyek gazdag könyvtárának ma is legféltettebb kincsei.

Tizenkilenc őszén kezdte meg tanulmányait a magyar- óvári mezőgazdasági akadémián. Akkor már jól beszélt németül és értette az angol és a francia nyelvet is. Nagy’ vendégjárás volt abban az esztendőben az akadémián, s a vendégek kalauzolását az ő gondjaira bíztak. S még abban a tanévben olyan megtiszteltetésben részesült. hogy tanszéki gyakornokká léptették elő. Éppen negyven esztendeje. Azóta szolgálja megszakítás nélkül a mezőgazdasági felsőoktatás nemes és szent ügyét.

Berlinben vagy Budapesten szeretett volna doktorálni, de három hónappal a diploma átadása előtt felkérték: maradna tanárként az akadémián. És ő az első kérő szóra maradt. Mert úgy érezte, nagyon sokkal adósa az akadémiának, amely a tanulás éveiben minden segítséget megadott neki. az árva gyereknek.

Nyolc esztendeig tanárkodéit Öváron. Közben 1925-ben egyéves Rockefeller-ösztön- dijra jelölték. Már útra- készen állt az induláshoz, amikor váratlanul visszafogták Csak később tudta meg: az államtitkár a rokonát küldte ki helyette Amerikába ...

Nem csüggedt, dolgozott tovább. Keserű szerelemmel, ósszeszorított foggal, de lázas türelmetlenségtől vezettetve, hogy minden ízében megismerhesse az oly szenvedélyesen szeretett földet, ellesse titkait, megváltoztassa felismert tulajdonságait.

armincegyben a keszthelyi mezőgazdasági akadémia tanszékvezetőjévé nevezték ki. Tanult, tanított és kutatott Már nemcsak a határon belül, azon túl is megadást. Az arca komoly, csak a szája szögletében bujkál valami viliódzó derű. s szálfa alakja ültében is kiegyenesedik, úgy mondja, tréfálkozva:

— Havi két kiló kávé ... naponta két csomag cigaretta...

A megszállottak szenvedélyessége izzik a szavában. S az elégedett emberek öröme lengi körül: azokban az esztendőkben érleltek gazdag gyümölcsöt kutatásai. Nehéz lenne rangsorolná, melyik volt fontosabb: a szervestrá- gya-kezelés, a gyepnövény- nemesítés, a talajvédelem vagy az ikersoros ktikorica- termesztés általa kidolgozott új módszere.