Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

1965. MÁJUS 20. CSÜTÖRTÖK rtyr MŰI kf£{r!ap \fS'**SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS; VERŐCÉNÉL.. % Verőce, Kis- és Nagyma-f $ ros között immár három'/ ^ éve szakadatlanul építik az% § utat. Nqm a kilométerek $ száma sok. inkább a mun- ^ ^ káskéz kevés. Ezért tűnnek £ ^ el nehezen a kiásott árkok, £ ^ le borít ott kavicshalmok. $ ezért történhetik meg nap- í 5 jóban ki tudja hányszor az f S J \ Döccen az autó ^ kupakon. Sietős a hepe- í KENYÉRGYÁR ♦ LADÁBAN 10 tonna sülhetne 16 óra alatt Bocsánat, a cím újságírói ] két képviselő gépei. Két J ció. levelezés. Tulajdonképpen túlzás. Ám ha van írói sza- ! úgynevezett FNA kemence I aktákban is meg van az új badság, van újságírói is. A s egyéb korszerű berendezés, • gyár. Már 1961—62-ben komo- jo ügy érdekében egy kicsit | mely úgyszólván alig kíván | iyan foglalkoztak az új üzem torzítani fogok, dehát min- pékfáradságot, mert automa- ! gondolatával. 1963 áprilisában tikusan végez csaknem min- ! kezdték a tervezést, s decem- den munkát. És oiyan nagy | bérré készen vo't az egész do- kapacitású, hogy 15 kilomé- ! kumentáció. 1964 áprilisra Népszerű a könyv a ilabasi járásban s . dolga, ^ % mégis szép engedelmesen $ félreáll a kitérőben, bár í i remeg minden porcikája a % i visszatartott rohanástól. £ ^ Repülne, ha lehetne. De ^ ^ nem lehet, mert a félsáv- $ ? nyíra engedélyezett út túl- ^ ^ só felén feltűnt egy kétlo- ^ J vas szekér. Amolyan igazi, % ^ löcsös, versbevaló. Magas- £ ^ tetején pirosképü férfi. S kézzel tartja a gyeplőt egyí 4 ^ közben nézdegéli a tájat. í Amint közelebb ér. érdek-1 § lődéssel figyeli, kik ülnek % \ az autóban. Még egy kicsit f § le is lassít, hogy mindenkit £ % szem-ügyre vehessen. 1 y ^ Pontosan négy és fél perce, f S » r ■ --- ! — ----!-------1-’- ^ A pilóta káromkodik. £ és fél perce, 'f ^ hogy a szekér még mindig £ $ item ért egyvonalba a ki- í $ téróvel. í > / | Végre! Beér, udvariasan ^ biccent egyet, fütyürész. J ^ Biztosan arra gondol, ha a % § sorompónál tudnak ^ n or re km a vonatra. c perceket $ is varat J hát ö } den karikatúra torzít s a jó karikatúra mindig megköze­líti az igazságot. Azt hiszem a váciak ma­guk sem tudják, hogy váro­sukban van a megye legkor­szerűbb kenyérgyára. Nyo­mára aligha bukkannak út­mutatás nélkül, az üzemből nem száll a friss kenyér illata és ke­mencéi nem ontják az árut. A gyár ott van a Deák téri fa­sor környékén egy bekerített barakkraktárban, 25—30 má­zsás faládákban s ott fek­szik már fél esztendeje, mozdulatlanul. Azelőtt fél évig ugyancsak ládákban tartózkodott a DCM lakóte­lepén, de szerencsére gaz­dája. az 1. számú Pest me­gyei Sütőipari Vállalat idő­közben külön beruházási keretet kapott, hogy ha fel nem is épülhet a gyár, leg­alább korszerűen lehessen óvni az idő viszontagságaitól az egy éve sok reménység­gel átvett értékes berende­zést. Leszegezett automatika és kapacitás van akkora úr, azon a nya-'z § megvárasson $ ml yds száz méteren! Most már tehát hetünk is, úgylehet tik. miről van szó. egész gyár van helvesbít­már sej- Nem az ládában. — ml — da. csak a 11 milliós beruházás­nak kb. másfél millió érté­Délután. Püis- szentlászló felett gorombán fúj a szél. De azért már nem igazi a hi­deg Az erdő szélén idősebb pár bak­tat. Furcsa lát­vány. Mindkettő­jük kezében ha­talmas, széles- pengéjű kés. Mi­re készülhetnek? — Moházásra kérem. Felme­gyünk ide az ol­dalba. megkeres­sük a nagy szik­lák északi részét és leszedjük róla a friss mohát. — Ehhez kell a kés? — Ehhez. Óva­tosan, szép nagy téglalap alakban felszabadítjuk a telepet, aztán ki­vágjuk. Bekötjük a nagylumdöbe és hazavisszük. — Üt közben nem törik kis da­rabokra? Elég messze a falu. — Tele a zse­bem fapálcákkal. Ezekkel — mutat­ja. — Közéjük tesszük, hogy si­mán feküdjenek a lapok. Otthon este jól megpermetez­zük, aztán reggel a legelső busszal az egészet bevisz­szük Budapestre, a csarnokba. — Mekkora egy ilyen bugyor? — Attól függ, mennyi szép mo­hát találunk. Har­minc-negyven ki­ló. — Es mit kap­nak érte ? Hümmögés. krá- kogás. válasz nél­kül. Később benn a faluban a tanács­elnök mondta, hogy nem is olyan rossz üzlet kijárni az erdőre, mohát szedni. Eg-y-egy szállítmányért 250—300 forintot kapni a virágáru­soktól és a koszo- rúké szitoktól. Eladta lábáról a cipőt, hogy inni tudjon Ha nem bírósági per tény­anyagát képezné, hihetetlen lenne az alábbi történet, amelynek szereplői Majzik Imre és Bakos Géza úri lakosok. Mindketten nagy másnap reggel kiálltak a rákoskeresztúri temető bejá­ratához. Itt azonban a rend­őr tetten érte őket. A Pest megyei bíróság a versenyivók felett most mondott ítéletet. kedvelői a szesznek s ezért I Az 51 éves Majzikot, aki­sok mindenre képesek. Még j nek három gyermeke van, tavaly egyik nap együtt el- j jogerősen öt hónapi börtön- mentek Bakos gyömrői mun­kahelyére és ott felvettek 64 torint bért. Ezt azonnal elitták. Amikor a pénz elfo­gyott, Majzik lehúzta a lábá­ról és eladta 80 forintért a cipőjét. Ebből tovább italoz­tak. Csak arra az időre hagyták abba. míg a gyömrői temetőből virágot loptak és pénzt csináltak belőle. Telt belőle egy darabig. Mikor besötétedett, újból megláto­gatták a temetőt: 35 tó mus­kátlit és 81 szál tulipánt zsák­mányoltak. Ezzel azután PESTI LEMEZEK „Pesti lemezek” címmel mu­tatta be új műsorát a Kamara Varieté. A látványos, vidám revüműsorban ezúttal is a könnyű műfaj számos nép­szerű művésze — többek kö­zött Kabos László, Rodolfo, Kovács Erzsi, Erdődy Kálmán, a Carmello jugoszláv artista- házaspár — nyújt kellemes szórakozást. re és 500 forint pénzbünte­tésre, a 33 éves Bakost pe­dig 3 hónapi börtönre ítélte. <m) tér körzetben le lehetne ál­lítani az összes korszerűtlen sütödét, mert ez egyedül, jól ellátná Vácot és környékét. Sajnos, így ládában nehe­zen lehet érzékelni a nagy­szerű automati-kát és jelen­tékeny kapacitását. A gép a ládában lehan­golóan halott dolog, nem ad vissza semmit a belé- jeölt munka és anyag ér­tékéből. Ormándi József műszaki előadóval és Brassói István gyártásvezetővel beszélgetek. Tőlük kapok adatokat a „gyár" — sajnos az idézőjel alaposan indokolt — törté­netéhez. Az űj üzem első gondolata a távoli múltba vész. Már nagyon régen szükség volna Vácon egy mo­dem sütőipari nagyüzemre. Az itt székelő 1. számú Sü­tőipari Vállalat, a váci, szo­bi és Szentendre járás ke­nyér- és péksütemény áru­ellátását látja el pillanatnyi­lag 30 kis- és középüzemmel, a kereskedelem és a fogyasz­tóközönség nem éppen ál­talános megelégedésére. Problémák? Van éppen elég. Kevés a szakmunkás, az elszórt, kis műhelyekben, elíorgácsolódik a munkaerő. Nagy gond az évenkénti ta- tarozgatás, felújítás. Külön feladat nyáron a benépesült Dunakanyar, Dobogókő s S többi kirándulóhely. El kell jutni naponta az Ipolyvölgy hegyberejtett kis falujaiba is. Csütörtökön készül a vasárnapi kenyér A kereskedelem reklamál, jogos nyári igényekkel áll elő, szeretne friss kenyeret a vasárnap nyitvatartó üz­letekbe, ám az ipar azt mondja: „Nem adhatunk. Az emberek így is 12 órát dol­goznak. Nincs munkaerő és béralap." A kereskedelem azt mond­ja: „Folyamatosan kérjük az árut, ne az utolsó pillanatban. És gyorsabban kérjük; este 6—7 órakor már járjuk a bol­tot." És azért is &ggal rekla­mál, hogy hétvégére nem kap csupa friss kenyeret. Az ipar védekezik: „Hiába, harminc kis üzemből, százíelé szállítunk. Kicsi a kapacitás. Ha modern gyárunk lenne, 10 tonna kenyeret tud­nánk itt központilag süt­ni 16 óra alatt s nem kellene már csütörtö­kön megkezdenünk a vasár­napi ..friss kenyér” sütését. Nekünk is jobb volna, így ha­vonta 25—30 mázsa a súly­veszteség. az előregyártott „friss kenyér miatt.” Dehát — azt mondják a sütőipar még az élelmiszer- iparon belül is mostohagye­rek. Papíron is megvan a gyár Két-három kilós aktacsomót hoznak elő. Tervdokumentá­Balatonfüreden is Bakművelés helvett szálvesszös A Balaton-part egyik ne­vezetes szőlőtermelő terüle­tén, a balatonfüredi borvi­déken. ahol. korlátozottak a telepítési lehetőségek, a mű­velési mód átalakításával nö­velték az öreg szőlőik termés­hozamát. A Balatonaligai Állami Gazdaság szakemberei két év­vel ezelőtt készítették el a füredi borvidék korszerűsítési tervét és ezekben a napok­ban 200 holdon fejezték be a munkát. Kivágták a közbe­eső sorokat, s ahol lehetőség volt rá. a hagyományos bak­művelést szálvesszősre alakí­tották át. így megteremtették a nagy­üzemi termelés feltételeit, i gépesíthető j egy része I lem. és a talajmunkák növényvéde­tüzték ki az építkezés megkez­dését, s idén ősszel már sütés: próbákat kellene tartani az új gyárban. Egy éve itt vannak a gépeli, de az Építésügyi Mi­nisztérium már tavaly is — és az idén újra — törölte az ! építkezést a megyei tanács ! tervéből. Építőipari kapacitás és be­ruházási keret hiányára hivatkozva. A gyárban egy év óta más- I fél milliós kihasználatlan gépi | berendezés fekszik, s a rakta- j rozás és a tervezés több ezer forintos költsége. De egyéb is fekszik benne. Legalább egy tucat tárgyalás. A tárgyaláso­kon 24 társadalmi, politikai és gazdasági szerv pártfogolta az építkezést: pártszervezetek, tanácsok, ipari osztályok, KÖ­JÁL, tisztiorvos, minisztérium, Nemzeti Bank, beruházási iroda, rendőrség, tűzoltók, közmű, vízmű s ki tudja ki még. * Lehet, hogy a beruházási keretekkel rosszul állunk, s az építőipari kapacitással is so­ványan, de talán mégis meg­fontolhatná a dolgot újfent az Országos Tervhivatal és az Építésügyi Minisztérium. Hiszen a gép és a tervdoku- mentáció már egy esztendeje ott fekszik a ládában, illetve a fiókban s ott van a rengeteg tárgyalás, társadalmi igyeke­zet, Es ott van persze egy fon­tos terület ellátása, s a sok fö­lösleges kiadás, veszteség, év- r öl-évre. A „jó ügyről” volt szó a cikk elején. Mi is a cikk óha­ja? Beruházási lseret és építő­kapacitás. Realizálni kellene már a holt gépek értékét, költ­ségét, s a sok eddigi tervező, adminisztráló s társadalmi munkát. (andrás) A dabasi járás tizennyolc községe közül Bugyi lakossága vásárolta a legtöbb könyvet az év első négy hónapjában. Itt közel hatvanezer forint értékű könyv talált gazdára. Ezzel megelőzték a járási székhely Dabast, ahol „csak" harminc­egyezer forint értékű könyv fogyott el négy hónap alatt. Harmadik helyre. Gyón község került huszonhat és fél ezer forintos könyvvásárlással. örvendetesen megváltozott a helyzet Sáriban, ahol az egész tavalyi évben mindössze kétezer forint értékű könyvet adtak el, az idén négy hónap alatt pedig már tizenötezer fo­rint értékű könyv talált ga dára. Ennek az ugrásszer, emelkedésnek fő része Balogh Vincéné. könyvterjesztő jo munkája. A könyvbizományosok közül egyénileg Gráf Ottó (Ocsa) ad­ta el a legtöbb könyvet a da- basi járásban, közel harminc­háromezer forint értékben. A második helyezett Kohut Fe- rencné (Bugyi), mindössze ezer forinttal maradt el Gráf Ottó mögött. A legkevesebb könyvet Tatárszentgyörgyön vásárolták ebben az esztendó- 1 ben. : "í mmmmm tanítás után Foto: Gábo:­A tsz vagy az erdészet? Vita az erdei vadak okozta karokról A tinnyei termelőszövetke­zet irodájában két csoport vi­tatkozik egymással. Erdélyi László vezetésével a tsz, Stoflicz Henrikkel az élen az erdőgazdaság képviselői. A vi­ta tárgya pedig itt is, mint másutt, ki tudja hányadszor: a vadkár. Az erdőgazdaság évi átlagra tizenkétezer forintot kínál, a I termelőszövetkezet húszezret j kér. Repkednek az érvek pro j és kontra. Nem új egyik sem. } Az erdészek azt hajtogat­ják. miért nem vigyáznak jobban a földekre, a tsz szilárd erdővédő kerítést kér. — Nem afféle három szál dróttal, ahogy most csinálták a rezervátumnál — panaszolja Erdélyi László —, hanem ren­des sűrű fonattal, amin a vad nem bújhat át. Végül a megegyezésből nem lett semmi. Mindkét fék hajt­hatatlan a maga igazának tudatában. — Tavaly huszonötezer fo­rintba került a vetés őrizteté­se — mondta a tsz-elnök. — Rengeteg pénz, mégis kárt okoztak a vadak. A szokásos védekezési mód, a rongybábu, a kereplő és a tűzrakás ma már nem elég. Éj jel-nappalra pedig nem találok ennyi pén­zért embert, aki riasztólövése­ket adna le, amitől az állatok még télnek. Megtesszük, ami tolunk telik. Csakhogy ezek az erdei állatok majdhogynem J házhoz szoktak. Tavaly télen | a majorban egy vaddisznó be- I állt a disznaink közé. A gon- I dozok nem merték kikergetni, | akkora nagy állat volt. A keznek földjeink mellett rezervátum van, még kutyát sem1 enged­hetünk szabadon. Nemrég ki- jöt egy szarvas a silókukori­cásba. A kutya berohant utána az erdőbe, ahol a vadőr lelőt­te. A bíróság jogosnak ítélte elpusztítását, mondván, más­kor akasszunk a kutyák nya­kába nagyobb kölöncöt. még a kertekbe is kednek az ízesebb bemerész­falatokért. Az erdőgazdaságokat nem lehet azzal vádolni, hogy ne gondoskodnának az állatokról. Ötven teherautó soron kívül Pest megye megsegítése a főváros érdekében Mint ismeretes, a főváros , zöldség- és gyümölcsellátásá- ' ról elsősorban a Pest megyei ] mezőgazdasági termelőüzemek gondoskodnak. E régi gyakor- ; latot még inkább rendszeres í- teni kívánják az országos szer- ! vek, hiszen a korai friss és tö- j meges árutermelésre Pest me- ! gyében a legkedvezőbbek az adottságok. Ezt figyelembe véve, az or­szágos szervek soron kívül öt­ven tehergépkocsit utaltak ki a Pest megyei MÉK rendelke­zésére. A kereten felül bizto­sított ötven tehergépkocsi kö­zül harmincat máris átvehet a MÉK Pest megyei igazgatósá­ga. míg a további húsz átadá­sára a közeli hetekben kerül sor. Nem egyedülálló a tinnyei tsz esete. A budai, a szentendrei és a szobi járásban évenként is­métlődő panasz a vadkárte­vés. Ha valami zavarja az ál­latok nyugalmát — új helyet keresnek, s oda is eljutnak, ahol régebben nem voltak. A másik ok lehet az erdő vadeltartó-képességének 'csök­kenése. Ha a természetadta keretnél több az állat, a ve­tett területre megy élelemért. A tapasztalatok szerint egy szarvas hetvenöt hektár terü­letet igényel, a dámvad ötven hektárt, az őz csak húszat. A vaddisznó az erdő-mező sor- kosztosa, felfal, amit talál. A legjelentősebb kárt ők és a szarvasok okozzák, mert néha Az összterület egy százalékát vadföldne.k tartják fenn, am.t takarmányfélével vetnek b ■ Ha nincs túlszaporulat, h vadkár a minimumra csök­kenthető. A rezervátumok mesterséges tenyésztés nélkül is kellő számú vaddal rendel- Ha az erdőgazdasá­gokban túlszaporodnak az ál­latok, megemelik a vadász- társaságok kilövési tervét.. II a bizottság megállapítja, hog" a vad a társaság területér'1" jár ki. nekik kell az okozo't kárt megtéríteni. A kerítésépítés nagy anyagi befektetést jelent, amely nem fizetődik ki azonnal. A beépített kerítést sok he­lyütt kidöntik. Gyakran nem is az állatok, hanem az embe­rek, többek között a fatolva­jok. Az így keletkezett rése­ken aztán az állatok — míg észre nem veszik — szabad utat nyernek a földekre. Az összes körülmények gon­dos mérlegelése után valóban nem könnyű eldönteni, hogy a bekövetkezett vadkárokért kit terhel a felelősség. Egy azon­ban bizonyos: latolgatás he­lyett közös összefogással a vadkároknál nehezebb kérdé­seket is megoldottak már. Mi­ért ne lehetne a kölcsönös vá­daskodás helyett végre sori keríteni a tettekre? (Komáromi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents