Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

PEST HECÍ <J&rlao 1965. MÁJUS 20, CSÜTÖRTÖK Egy mindenkiért - mindenki egyért NINCS IZGALMASABB do­log, mint ismerősként viszont­látni azokat az embereket, akik pár évvel ezelőtt még botladoztak a társas életben és nem tudtak másra gondolni, mint sokszor kicsinyes, önös érdekeikre. Évről évre több té- tovaságot hagynak maguk mö­gött, s egyszercsak úgy tűnik, nem is ők voltak azok, akik az egyéni gazdálkodás erköl­cse szerint akartak élni a kö­zösben is. Emlékszem, hogy egyik termelőszövetkezetben annak idején majdnem felbo­rult a rend, mert néhányan már kora reggel felöntöttek a garatra, s míg az elnöki beszá­moló tartott, állandóan közbe­kiabáltak. Nem akarták meg­szavazni a kisgyermekes asz- szonyok idénynapközijének költségeit, a tanulmányi ösz­töndíjat, sőt még az öregek szociális segélyét sem, attól való félelmükben, hogy ez a kiosztható jövedelmet csorbít­ja. Ugyanazok az emberek, akik a felszabadulás előtt magától értetődőnek tartották a köl- csönfogatért robottal fizetni, ma természetesnek veszik, hogy a rászorulókat a közös segítse, hogy a betegeket, öre­geket, szülőnőket, sokgyerme­keseket a tsz támogassa. A KALÁKA egyes vidéke­ken ugyan szokás volt, de többnyire hasonló körülmé­nyek között élők segítették egymást. A módosabbak soha nem fogtak össze a szegények gyámolílására. Már tavaly is, idén is, hány közgyűlésen tették fel a kér­dést: adjunk-e ennyi meg eny- nyi segélyt ennek, vagy annak a rászorulónak? Ki van mel­lette? Mindenki. Ellene? Sen­ki. Olyan esetet ugyancsak hal­lottam, amikor azért szólaltak fel, hogy valaki többet kapjon, mint amennyit eredetileg java­soltak neki, mert nagyobb se­gítségre szorul. Sok termelőszövetkezetben ma már olyan természetes az ilyesmi, mint a napsütés, ha felhőtlen az ég. Az embersé­gesebb életviszonyok között élők emberségesebbek lettek egymáshoz. Jobban átérzik egy erejefogyott öreg ember sorsát, mint régen. Tudják, hogy ők is számíthatnak a kö­zös összefogására, ha maguk megöregszenek. Hányszor hal­lottam ezt: „Mi meg sem érez­zük, de az illetőnek sokat je­lent egy öl fa, havonta száz forinttal több .. Nemcsak á szociális és kul­turális alapból fizethető jut­tatásokkal vannak így a ter­melőszövetkezeti tagok, ha­nem olyan esetben is, amikor közvetlenül a pénztárcájukba kell nyúlniuk. Az ilyesmiben főként az asszonyok jelesked­nek. Vannak helyek, ahol szo­kásba vették a beteglátoga­tást. Ha a munkacsapat vala- | melyik tagja ágyban fekvő, ( az asszonyok felváltva látó- ( gatják meg, segítenek a ház j körül, a gyerekek ellátásában, j Egyik termelőszövetkezetünk­ben például két hónapon át végezték el a társnőjükre ju­tó munkát a munkacsapat tag­jai. Amíg az illető fel nem gyógyult. Eszükbe sem jutott, hogy maguknak írassák jóvá a munkaegységet. NÉHÁNY HETE egy köz­gyűlési vacsorán mellém ült valaki. Később vettem észre, hogy vak. Még a fronton ér­te szilánk a szemét, Negyven- egynéhány éves lehetett. De­rűsen és szívesen beszélt. El­mondta, milyen nehezen szok­ta meg azt a tudatot, hogy ezután semmit nem lát. Amíg a szülei éltek, mindent meg­tettek, amit lehetett, s nem érezte magát magányosnak. Amikor meghaltak, bérbead­ta az öt hold örökségét. A bérleti díjat rendesen meg­kapta, de ezenkívül nemigen törődtek vele. Ahogy terme­lőszövetkezeti szervezés el­kezdődött, kétségbeesett. Ho­gyan él rri’g ezután? Ami­kor már nem bírta tovább a bizonytalanságot, szólt a szomszédjának, érdeklődje meg, mi lesz vele? Meg­nyugtatták: kap földjáradé­kot, háztájit és segélyt. Azóta egy holdját minden évben felszántják, bevetik kukori­cával, letörni maga jár, és mindig akad, aki elkíséri. Tud zsákot foltozni, burgonyát vá­logatni, sok mindent. így munkaegységet is szerez. & most karácsonyra rádiót ka­pott a termelőszövetkezet nő­bizottságától. Ide, a közgyű­lési vacsorára is úgy érkezett, hogy elmentek érte, s idekí­sérték. A közösségi érzésnek olyan megnyilvánulásait is tapasz­taltam, amelyek a termelő- szövetkezet összeforrasztó ereje nélkül nem tak volna ki. Ilyen például annak a kis asszonycsapatnak az összefogása is, amely tilta­kozásával megfékezett egy garázda férjet. A PÉLDÁKBÓL évről év­re több gyűlik össze jegyzet- füzetemben. Csak néhányat mondtam el azok közül, ame­lyek sok helyen már erő­sebbek az írott közösségi tör­vényeknél. Szemes Piroska Úttörő­meteorológusok Géderlakon az általános is­kola hatodik és hetedik osz­tályos úttörői meteorológus- őrsöt alakítottak. A kis me­teorológusok az iskola udva­rán időjárásjelző állomást kezelnek. A felelősségteljes munkát kitűnően látják el. Naponta többször leolvassák a jelzéseket, s a napi prognó­zist futárok viszik a terme­lőszövetkezetbe. Az úttörők értékelik is az adatokat és grafikonon ábrázolják a Du­na menti falucska évi csa­padékának, hőmérsékletének bontakoz- 1 alakulását. MEGJELENT a világ legnagyobb várostörteneti bibliográfiájának negyedik kötete Megjelent a Budapest tör­ténetének teljes irodalmát is­mertető bibliográfiai sorozat negyedik kötete, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vál­lalkozásában készülő nagy terjedelmű munka legújabb sízáma. A hét kötetre tervezett jegy­zék a világ legnagyobb vá­rostörténeti bibliográfiája és ezért a könyvtártudomány- j nyok, ban is egyedülálló vállalko- j dalmi zás. Az egyes kötetek meg- j társadalmi élet határozott témák szerinti cső- 1 részletkérdésével. portosításban ismertetik a fő­város történetére vonatkozó forrásmunkákat. A most megjelent negyedik kötet a társadalmi élettel kapcsolatos, több mint 14 000 szociográfiát, tanulmányt, cik­ket, szakkönyvet sorol fel. Az ismertetett művek foglal­koznak a szociálpolitika, a népesedési, települési viszo- a lakásügy, a társa- osztály tagozod ás és a valamennyi VÁZLATKÖNYV Szomjas birkák A lag por meg az embereknek, okvetle­nül itassanak. Nem lennék birka a veres- egyházi tszcs-ben. Jézusnak is kezet kell mosnia Józsi bácsi I Örszentmákióson még ott vigye ki a szerszámot. És meg kell itatni a birkákat. Két napja már nem ittak, mondja * veresegyházi Vörös Csil- Termeöízövetkezeti Cso- irodájába belép egy szö­vetkezeti ember. Az elnök azt mondja: — Jó. hogy jön. ____ _____ A zonnal menjen ki a majorba. ! van a szaJ körömfájási so­rompó a Béke Tsz kapujában. Miközben kezet mosunk a fer- tötienítos vízben, azt mondja a „portás”. •— Ez a parancs. Az állator­vos úr máma is azt mondta nekem: magát Jézus Krisztust se eresszem be, ha meg nem mossa a kezét. Ezen ne múljon. Bár a dok­tor úr Jézus Krisztusnak nyu­godtan feloldozást adhatott volna. Pékné az étlapon Váci „gebines” vendéglő. „Sertéscsülök, pékné mód­ra” — olvasom az étlapon. A pék feleségét moziból is­merem. A pékné csülkét még nem. — Drága kisasszony hogy van a dolog ezzel a csülök­kel? Miféle étel? — Hát csülök... — azt mond ja a drága. — Sertéscsü­lök. s meg van sütve... Ériem. De hol a pékné? Leltár miatt.., „Leltár miatt az üzlet zár­va” — olvasom gyakran lehú­zott redőnyökön, lelakatolt aj­tókon. Érdekes. Még soha egyetlen üzlet ajtaján sem olvastam, hogy „az üzletvezető leltár miatt zárva”. Csak törvényszéki, rendőri tudósításokban. <a. I.) 12—13 méteres HARSFATELEPITI-S a „Reopsz“-kávéházban véghi — írni is csak módjával ír, legfőbb életeleme a gondol­kodás. De mert az elmét is meg kell termékenyíteni, mint a földet, Felvéghi mű­trágyának a követ­kező eszközöket használja: Feketekávé. (Na­ponta négy dupla, időnként egy kis rummal hígítva.) Kötetlen beszélge­tések a kiskávéház- ba éppen betévedő egyedekkel. F-1 gy ilyen egyed­■ J del — nagy darab. kopaszodó, szemüveges férfi volt az illető — lát­tam tegnap az ösz­töndíjas írót és ami­kor a férfi (enyhe borpárát hagyva ma­ga mögött) eltávo­zott, megkérdeztem, ki ez: — Telitalálat! . . . ujjongott Felvéghi. Megfogtam az isten lábát! Ilyen novel­lát írok ebből a be­szélgetésből ... — Talán valaki a gyárból? — kérdez­tem bátortalanul. — Gyárból??! — Felvéghi hangjában lenézés esikordult. — Te kis sematikus! Ez egy hullabonc- nok volt, más né­ven halottkém. Re­mek dolgokat mon­dott az egy hétig vízben fcszladozó te­temek sajátosságai­ról. Reménytelenül naiv vagyok, tehát meg­kérdeztem: — Mi ebben az olyan remek a te számodra? — Na hallod? „Pe­nész” című, most ké­szülő elbeszélésem­ben olyan élethűen írok majd a halál­ról, hogy Pemétei meg fog penészedni. És akkor majd írok egy újabb novellát a megpenészedett Pe- méteiről ,.. endületesen ki­fejtette, hogy nem modern író az, aki nem hullákról szól műveiben. Büsz­kén jelentette ki: — Engem nem le­het tetemrehívni, ná­lam minden tetem az életből van elles­ve. Csak a Kivicseyt irigylem. — Kivicsey Kar­csit? Azt a kis, vá­V nyadt, vérszegény fiút? — Lehet, hogy a külseje nem tarza- nos, de milyen iz­mosán ír a lépíené- röl! A múltkor öt teljes oldalon szólt a rákos daganatok­ról! Ez egy költő! Irigylem! ... Felvéghi Viktor el­hallgatott, nyilván olyan nagyszerű gon­dolatai születtek, amely kifejezésére már nem alkalmas a nyelvünk. Én is hall­gattam, a magam kis nyápic gondolatai­val bíbelődve. Egy­szerre csak hallom, hogy íróbarátom ma­ga elé suttogja: — Le kellene vág­ni valakinek a fü­lét! Szükségem van erre az emócióra!... És a te füled olyan csábító!... rár nyúlt a kés után (amellyel különben még nem­rég csabai kolbászt szeletelt). Én feláll­tam és fizetés nél­kül elrohantam. Meg­ijedtem a „Penész” című készülő no­vella alkotójának „modernista” ösztö­neitől. Negyvenkét éve viselem a fü­leimet, s most már meg akarom tartani őket. Antal Gábor Még ma is megesik... \ Galagonya Vendel tiszte § férfiú volt, a Hazafia ^ Népfront oszlopa ä Dum § menti faluban. Három év § megözvegyült, s azót & egyedül hordta az élet tér 5 hét. Eleinte, míg a szom § szédság részvéte tartoU \ nem volt semmi baj. Jobi $ falatokat evett, mint < \ megboldogult idejéber, ^ Csakhogy az emberi törő § dós olyan, mint a piinkös- ^ di rózsa: virít, de hama ^ elvirágzik. § Vendel bácsi mind gyak X rabban öltözött feketébe X hogy tiszteletét tegye a sir X nál. Elpanaszolta, meny i nyíre nem törődik vei | senki. Az ilyen látogató X sok után könnyebben nyel X te az ízetlen magajöztjét. \ Egy napon meglepettet X állapította meg, hogy bi £ torolják a kispadot, amit i 5 sír elé eszkábált. Jól meg X termett, fekete asszonysáj X pihegett rajta a kora tava ^ szí napfényben, álla alat \ oldott kendövei. Pár heh | temette az urát, magán X maradt viruló hatvan évé X vei. X T eltek-múltak a hóna X pok. Locsolgatták a siro X fcűí, mesélgettek. Galago X nya Vendel őszre már úg\ X érezte, nem is olyan tőp X pedt ő, hogy egy s más ni ä fordulhatna meg a fejében X Télen mind többet sóhaj■ X tozott a magányos hide} ; estéken, ilyenkor a sírho; ! is ritkán látogatott. > A falu másik felében ha X sonlóképpen elmélkedet i özv. Stedron Mátyásné is X Mind többször gondolt < S Galagonyaház esslingen ä rolós gazdag ablakaira X Csukhat illem és szeméren X is van a világon. X Újra eljött a tavasz. Me \ gintcsak locsolgattak, me X sélgettek. Egy napon < X temetőőr — régi ismerő: X — félrehívta az asszonyt. í> ! — Nem jól van ez, Vi X cám. Mondanék én vala [ mit, ha adsz egy százast X Legközelebb, ha találkoz ! tok, meséld el, az éjjel rád- X parancsolt a Mária. Sür- X gösen férjhez kell menned X mennél elébb, annál jobb X Tudod, szent ember a Ven X del — pislogott a szöveg X hez. X Másnap úgy esett, hog} i az asszonyság érkezet X előbb a kispadhoz. Látta X Galagonya Vendel vala > miért megáll az útközépen X köszön az őrnek. Végre X jött, lassan, tempósan. X Ültek, hallgattak. Végű X Galagonya törte meg i X csendet. X — Ritkábban jövök mát X ki a kispadhoz. Az éjjel Iá | tomásom volt. Jött a szent X séges szűzanya és rámpa X rancsolt, nősüljek. Asszon} | után kell néznem. X — O, dicsértessék az i X szent neve — bólogatot S Stedronné. — Hiszen fúr X ezt álmodtam én is az éj X szaka! X A temetőőr volt a boldos | férj tanúja. A szertartá: j után kétszáz forinttal gaz $ dagabban lépett ki a köz- X ségi tanács kapuján. k. m. /////////////////////////////////////// j jTielvéghi Viktor, í -T az ifjú író ah- j hoz a típushoz tar- ! tozik. amelynek kép- : viselői hosszan fi- ; gyelik, ha egy vak ! embert senki sem : akar átvezetni az ut- ■ ca másik oldalára és ; utána méltatlankod- ; va fejtik ki véle- ; menyüket az embe- : ri közömbösségről. Arról, hogy a sze- : gény, várakozó va­kot maguk vezessék át, szó sem lehet, hiszen a Felvéghi- típus túlságosan el­mélyült, túlságosan gondolatgazdag ah­hoz, hogy leeresz­kedjék a köznapi (bárki által gyako­rolható) cselekedetek lapályára. Ennyi jellemzés után természetes, hogy barátunk egész nap a Keopsz pira­misairól elnevezett irodalmi kiskávéház- ban tanyázik és sa­ját (egyszerre rné- lyenszántó és fen­nen szárnyaló) gon­dolataival néz far- kasszemet. Csak al­pári lelkek követel­hetik meg, hogy azért az ösztöndí­jért, amit egy kör­nyékbeli gyár kol­lektívája juttat ne­ki, időnként ki is látogasson a gyár­ba. Egy igazi író — vallja legalábbis Fel­Dunaújváros utcáinak, te­reinek szépítésére magas nö­vésű lombos hársfákat hozat­nak a Mezőföldi Állami Er­dőgazdaság székesfehérvári erdejéből. Az első 12—15 mé­teres lombos hársfákat az új kórház udvarában állították fel. A továbbiakban még a Vasmű úton, a Lenin téren, a Duna-soron, s a kiállítási csar­nok előtt ültetnek hársfát. Rendet teremtenek Nagykörösön , Kik igényelnek lakást és alaposak-e az indokok? / nek maguknak. Az egyik £ ilyen — nem különösebben ^ népes — család havi ötezer forintot hoz össze. La-^ kásuk nem korszerű és nem ^ is túl kényelmes, de — az£ OTP segítségével — megfe-^ lelő takarékossággal és jó- ^ zan beosztással már rég a ^ sajátjukban lakhatnának. Az ő esetükben a lakás- ^ igénylés nem kerül a sor ^ elejére. A nagykőrösi közönség ^ örömmel vette a felülvizsgá- ^ lást, s azt várja tőle, hogy ^ azok számára, akik valóban ^ rászorulnak, meggyorsul a la- ^ káskiutalás. í mindössze egyetlen olyan sú­lyos eset van, ahol soron kí­vüli, azonnali intézkedésre van szükség. Ez a család hat­tagú, s egy 2x1,5 méteres sötét, udvari odúban szorong. Az asszony ' konzervgyári munkás, a gyerekek iskolá­sok. Tiszta, rendes, józan életet élnek, valóban rászorulnak a gyors segítségre. Találtak viszont a lakás- igénylők között olyanokat, akiknél megvan a szép bútor, a televízió, sőt, még a gép­jármű is, csak mintha éppen arról feledkeztek volna el, hogy szép otthont teremtse; A nagykőrösi lakáshivatal­ban ez idő szerint pontosan száznyolcvan igénylést tarta­nak nyilván. Ennyi igényt egyszerre kielégíteni nem könnyű dolog, sőt, talán le­hetetlen. Ezért a tanács egyik albizottsága vállalta, hogy a száznyolcvan lakásigény­lő helyzetét a helyszínen gondosan megvizsgálja, a tapasztalatairól jeientést tesz a hivatalnak és ezzel tiszta képet teremt a sürgős­ség kérdésében. A vizsgálatot lefolytatták. Eredménye szerfölött érde­kes. Azt állapították meg, hogy ennyi igénylő között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents