Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
» ir'ál MEGYKI v-/(íirlai> 1965. MÁJUS 16. VASÄRNAr Csanády János: TÉLI KÉP Hóban állnak nehéz traktorok. Fut a szán. a könnyű hó ropog. Nap süt, hull az ólmos zúzmara, tündércsengőt ráz a ló nyaka; láthatatlan szálon kiscsikót, meleg oldalához simulót köt magához. A nap aranya alatt büszkén görbül kis nyaka, ha rászusszan egy ló-anya csók. Mint kiket meglódított a tél. egy varjúhad az ég szélinél vésztjósló iramban kevereg, Ég és föld közt egy korong kerek síkját rajzolják, mely billeget károgva, mint kárhozott sereg: hódítani, rabolni kitört, de már elfeledte, hol a föld, mely felemel; ápol, eltemet! Fázva csipogják anyjuk nevét a kék ágakon a cinegék. Fölöttük a galambházakban — úgy tudják, központi fűtés van. Alattuk az élelmes veréb vigyázza a nagyságos macskák késrejtegető, kesztyűs mancsát, míg kilopja a tyúkok szemét. Fent dolgoznak szorgos cinegék. Nyugodtan növeszt most bundát, hasat kutya, macska a kályha alatt. Nagyon jó barátok lettek ők tavaszig, míg ezt a jég-időt — rejtegetve az orr fintorát — jó melegben álmodozni át. ne egy langyos tavaszi napon elcsattan majd pár véres pofon, s felébreszti a jámbor kutyát. Kint fagy hasít fákat, ágakat. A tavalyi akác jól hasad: fejszét üt egy kemény kéz bele, szikrázik a fejsze élete s elsőként vág a görcsök közé. Aztán már fa-ék hasít eret a hasábban, míg kettéreped. S a föld-kemény téli táj fölé puha füstöt csavar a — meleg. véskor megjelent előttem, szája grimaszba görbült és mondta, hogy maga megúszta, és elnézett kettőnk között. Harmincéves. Legalább. Két évvel idősebb nálam. Mit élt meg? És már bántam, hogy dühös voltam rá. Mert ok nélkül nem szólhatott közbe. Nyomasztó oka lehetett. S míg találgattam, hogy mi, már Lengyelországban jártam. Az asszociáció váratlan volt. Hogyan ugorhattam ekkorát? Megpróbáltam a sort felidézni, ahogy máskor is szoktam. De nem találtam vissza az indító gondolathoz — végül belenyugodtam, hogy Lengyelországban vagyok. A varsói óvárosba mentem. Szívesen csellengtem ott. Visszatértem a múlt századokba, s egy-egy pillanatra az öltözékem is átváltozott. A ballonom lebegő köpeny, a csizmám koppan a kövezeten, s a színes, keskeny házakban Ismerősök, cimborák laknak. A gótikus katedráiis harangja istentiszteletre kongat, jönnek a patrícius Lányok —. jó volna most ott lenni. Jó volna... Jó érzés itt lenni. Akkor is, ha csak a térben, és nem az időben utaztam. Jó érzés, szép a piactér, megyek a kávézóba. Oda, ahová még a kutyákat is' bevihetik. Járok a szűk utcákon, múlt és mesék határán, a magas téglavédőfal alatt. Gyerekek, gyertek be a Szent Márton templomba! Meg kell nézni a Krisztust! Bozena meg Zbysek annyit beszélt róla, hogy mindenképpen meg kell nézni. ★- Csókolom, anyuka, megkaptad a lapot? Kár, hogy nem láttad a Krisztust! A romok alá került; összetört, elolvadt, szétfolyt. De deréktői lefelé megmaradt. Bronz- darab — élettelenül. És a lengyelek vékony vasból hoz- zákovácsoiták a többit. Csak a zárvonalakat. A mellkast, a lecsüngő fejet, a súlytól- kíntól feszülő karokat. Térbeli hűség és síkbeli jelvysssssyyyy'sjrssysssssssssssssssssssssssssjrssy Kínos szituáció volt. Szó rongtunk a buszban, beszél gettünk, amikor váratlanu közbeszólt a mellettünk áll< ismeretlen fiatalember. Az ú háborús filmről meséltem amely végre vígjáték, de kese rű humorával mégis a lénye get mondja el. Megkérdezten a lánytól, volna-e kedve meg nézni, s ő azt felelte, hog; nem, mert nyakán az érettsé gi. Komolykodó képpel meg rázta a fejét: — A matekot még el sen kezdtem, örülök, ha van égi kis időm olvasni, zenét hall gatni. Különben is elegem van ebből a feikérődzésből — háború, mindig háború. Ekkor szólalt meg a fiatalember: — Persze, magának ez fel- kérődzés. Maga megúszta, de én?!... A, erről kár beszélni. § A hangja rekedtes volt. A ^ felindultságtól kivörösödött, § szája grimaszba görbült. Hir- ^ télén megsajnáltam, ám rög- ^ tön a düh is átjárt: mi köze ^ van, idegen létére, a mi be- ^ szélgetésünkhöz? S a legkíno- j sabb az volt, hogy újra el- ^ mondta a mondókáját, félhan- $ gon dünmyögte magának, el- ^ nézve kettőnk között i? Most mit tegyek? Gyorsan j( leszálltunk. Mielőtt tovább ^ folytatná. Hát tehet arról a í lány — most zavartan, csönd- $ ben megy mellettem — hogy ^ későn, két évvel a háború ^ után született? Neki már — ^ szerencsére — a béke a ter- ^ mészetes közege. Nincs igaza $ a fiatalembernek, i Vagy mégis igaza van? I | Tavaly nyáron Lengyel őrit szágban jártam. Mint esti t egyetemistát kivitt egy egye- t térni csoport. Ez volt az első 5 külföldi utam — élmény volt, § kéthetes ünnep. ^ Azóta majdnem egy év telt ^ el. A kéthetes ünnep emlékét ^ felőrölték a hétköznapok — $ de most este újra felidéződött | a lengyelorsaági út. ^ A tapintatlan fiatalember N hozta vissza a nyarat. Lefekdanzigi kikötőt bezáró keskeny földnyeivet lőtte. Közéből, egyenes célzással, egy- egy lövedék súlya 300 kiló volt! A Westerplatte beton laktanyájában csak 170 könnyű fegyverzetű lengyel katona volt Jártam a Westerplatten. Láttam a szétlőtt laktanyát Ott, egy tablón láttam a fényképet: a Schleswig-Hols- teinről készült. Később, bent az országban a lengyelek lovakkal rohamoztak a német csapatok ellen. Dzsidákkal rohamoztak a lengyelek a német tankcsordák ellen. Hajrá, neki a tanknak — jó ez a lengyel konyak! Meg kéne mosnom az arcom Bele a fejem a vízbe. Érdekes, ebben a szállodában csak másnaponként van meleg víz. Vagyis hetente háromszor .. A lágerekben nem volt meleg víz! Csak tűz volt, érted, tűz — égett az egész világi És meghalt ötvenmillió. Ember halt meg ennyi, de lehet, hogy hetvenmillió. A németek is emberek voltak, Lengyelország ma harminc- milliós. A németek is emberek voltak. Hitler szerette a zenét. Hitler adatta a tűzparancsot a Schleswig-Holstein parancsnokának. Ember vagyok én is — a németek is emberek voltak. A kolléganőm is ember, de őt Auschwitzba vitték. Én 1939-ben még csak kétéves voltam. Nem vittek Auschwitzba — árja kisfiú voltam! Akkor nem tehettem semmit. Most leugrom az erkélyről. Meghalt hetvenmillió. Jó ez a lengyel konyak. Leugrom az erkélyről. Het- venmillióegy. Szeretnék két gyereket: hetvenmillióhárom. — De én akkor csak kétéves voltam! Nem tehettem semmit. talán még beszélni sem tudtam! Én nem tehettem semmit, a hajót fényképen láttam! — Miért jött ide a hajó? Miért nem süllyedt el útközben? Élni akarok, dolgozni akarok, nem iszom soha többé! ★ KéíéVCS koromban mit tudtam? Nyolcéves koromban mit tudtam? Álltam Pécsett a Széchenyi téren. A tér teraszos közepe tele volt emberekkel. Mindenütt transzparensek. Rajtuk nagy nyomtatott betűk. A kicsik csak bámészkodtak, de én a nagyobbik öcsémmel már el tudtam olvasni a betűket. Az volt felírva: béke. A téren mésszel rajzolt óriási táblán jelmezes emberek álltak. Néha arrébb lépett egyikük — ők voltak a sakkfigurák. Szerettem volna sakkfigura lenni — bástya, ló, vagy futó. De ez az élősakk. nem akkor volt. Vagy akkor? Mikor? Nem tudom. Csak arra emlékszem biztosan, hogy apu mind a négyünket felállított a kőpárkányra. Magas volt a párkány, jól láthattunk mindent. Apu azt mondta nekünk: — Látjátok, ebadták, béke. Anyu otthon maradt főzni — erre is biztosan emlékszem. De mikor mentünk a térre? Májusban — vagy augusztusban, amikor Japán is kapitulált? Apu nagy, testes ember volt. Tréfás, okos. csak nagyon szigorú. De akkor nem volt szigorú. Tartotta a legkisebb öcsémet, h' gy le ne essen, és azt mondta: — Látjátok, ebadták, béke. zés... A XVI. és a XX. század ... És mégis egy Krisztus, egy szobor — halál és feltámadás találkozása! Az idegenvezető kimutat: — Itt állt egykor a gettó! Este a szállodában hallom: — Zbysek mondta, hogy Anna apja a varsói felkelés vezérkarában volt. Nem, az két külön dolog. A gettó felkelése után egy évvel, negyvennégyben volt a városé. . — Állati volt a híradó! Romok, halottak százezrével. — Srácok, holnap a motorkerékpárgyárba megyünk. ★ Halottak. Nem volt halottunk. — Anyuka, nem érdekes? Amikor apu meghalt, utána sokan azt kérdezték, hogy ügye, a háborúban halt meg? Pedig akkor már két éve nem volt háború. Mi azért egész szerencsésen megúsztuk a háborút. Apu nem ment katonának, Pécsett alig lövöldöztek. A buszban a diáklány a fejét rázta: — A matekot még el sem kezdtem. Örülök, ha van egy kis időm olvasni, zenét hallgatni. Különben is elegem van ebből a feikérődzésből — háború, mindig háború. A fiatalember dünnyögött, elnézve kettőnk között: — Persze, magának ez fel- kérődzés. Maga megúszta, de én!... A, erről kár beszélni ... •k Csomagolunk a varsói szállodában. — Zbysek építészhallgató. — Építész? Olyan értelmes, hogy azt hittem róla: bölcsész. — Hagyd ezt a hülye szakmai sovinizmust! Te felsőbbrendű bölcsész! Itt még jó ideig több építész kell, mint bölcsész — nekem elhiheted. — Zbysek! Szervusz, Zbysek! Eljössz velünk Gdanskba is? ★ Gdanskról Danzigként tanultam. Gdansban a harmadik este konyakkal és hejehujával István napot ünnepeltünk. Ittam. Kimegyek levegőzni az ifjúsági szálló erkélyére. Most részegen nézem, messziről a danzigi kikötő fényeit. A fényekkel akkor, régen a ■német iskolahajó-cirkóló, a Schleswig-Holstein is farkasszemet nézett. És amikor derengeni kezdett az ég, amikor fakulni kezdi ek a danzigi kikötő fényei, négy óra negyvenöt perckor megszólaltak a hajó. a Schleswig-Holstein lövegei. Ez 1939 szeptember elsején történt. Előtte volt már Gleiwitz, Tczeffben vasutasokat gyilkoltak — de itt Gdansban vaav Danzigban — mindegy, miképp híviuk' — itt kezdődött el valójában a második világháború. Itt kezdődött a pokol És én most részegen röhögök Az ágvúk ráálltak a célra — nézem a kikötő fénveit. A hajó a Westerplattet. a Farkas András: Szerettem, nem hibáztam ., Ami minden napomban hátravan még. Amiért élni érdemes, Amiért bármi mást is megtagadnék, Az egyetlen parancs: Szeress! Szeress! E szó varázslatát olyan rég Anyámtól kaptam végzetes Ajándékként, s ma mindent érte adnék Szelíden szisszen, szól: Szeress! Parancs e dallam! Mennyi gyűlöletnek Hömpölygő árját zárja el. Mikor a szitkok és átkok remegnek, Anyai törvény suttog és felel: Az élet küzdelem csak földi lázban, Mikor szerettem, semmit sem hibáztam És mégis régen volt. Jánoska ijedt szeme, ahogy kérdezni is fél, sírásra áll a szája, de tartja magát, valami kétség- beesett elszántsággal, mert ha elsírja magát, akkor anyu is ... Biztosan Annus mondta neki. Picit oldalra fordult, tekintete a gyógyszeres üvegekre esett. Még látni sem szerette a hideg csiUogású, más-más alakú üvegcséket, bennük a tabletta, ilyen is, olyan is, szedje mind, mondta Csányi doktor, s mire elfogy addigra maga is rendbe jön. Rendbe jön? Minek keü /Jb/l /iönnl 9 loo-, ^ á I, „ „ n Akkor is elmegy. Érezte, baj lesz. Ősszel még minden este leült Jánoska mellé, nevettek, mafláskodtak, s minden megtanult betűért egy forint került a cserépmalac- ba! Jánoska csalt is, megpróbált kitalálni betűket, hogy a bö-ért két forint jár, mert az b is meg ö is, János nevetett, s odaadta a két forintot. Mi változtat meg ennyire egy embert? Soha nem veszekedtek, semmit nem tett János akarata ellen. Talán éppen ez volt a baj? Annus meg a többiek is, az egész osztály — igen, nagyon rendesek voltak. Rendesek? Lehet-e a szívet, a kinyújtott kezet megköszönni? Mit mond a köszönöm, mit a rendesek vagytok, jók vagytok? Ha nincsenek, akkor már vége lenne. A szégyen? Nem, szégyellni mit szégyelljen? Nem adott okot arra, hogy otthagyják. Ártatlan volt, s mégis, ő szenvedett. Csányi doktor, hogy igyekszik tréfálni vele! Hozok magának legközelebb egy csinos fiút. Kit is? Várjon, irok a televíziónak, hátha sikerül az Angyalt Magyar- országra hívni, s akkor elcsaljuk magához... Igen, akkor mosolyodon el először. Emlékszik, mert maga is annyira meghökkent. Mosolyog. Mosolyogni tud! Jánoska majd hazajön, meglesznek ketten is. Annyit keres, hogy ne éhezzenek. Talán kiadja az egyik szobát? Az is pénz lenne. Nem kérte a gyerektartást, de János küldi. Soha nem látta azt a nőt, milyen lehet? Esik. A cseppek csíkokká-------L sorakoznak, s úgy gö rdülnek végig az üvegen. Lehunyta a szerhét, mégis látta, hogyan futnak le, s újra le az esőpatakok, hogyan ingatják, ringatják finom táncba a levelét bontogató faágat, 's arra gondolt, milyen puha, porhanyós a föld, milyen könnyű lesz majd felásni. gyón furcsa minden, úgy érzi, úszik előtte minden, mint amikor Jánossal az eljegyzés után hajóra ültek ... Végig a Dunán, akkor hajózott életében először, s azóta sem. Ezért csak nem utazunk fel — ezzel intette le János. Megint János. Bárhogy-------------------------hadakozik i s ellene, a férfi emléke uralja minden percét. És van, amikor nem is hadakozik ellene. Nyolc év. Egy év előtte, nyolc év együtt: kilenc évet csak úgy ellökhet magától az ember? Mekkora 1 csokrot hozott János, amikor szült! Majdnem összeroppan- ' tóttá, úgy ölelte, még a nö- ' vér is rászólt, ejnye, Dor- [ ner úr, vigyázzon már, de ■ csak ölelte, csókolta, s azt hajtogatta: fiú, fiú, fiú. Lát- 1 szott rajta, legszívesebben • kiabálna, hemperegne a földön, olyan boldog volt. És most? Három hónapja, hogy ettnent. Soha nem felejti el: ’ nem mert a szemébe nézni, ’ lehajtott fejjel mondta, elmegyek. Milyen nyugodtan l hallgatta! Miért volt olyan . nyugodt? És ha sír, jajgat? üvegen, s a kerti fára, fukarul méri zöldjét-, csak egyetlen ágával integet. A kert — azt is rendbe kellene hozni, legalább egy kis borsót ültetni, majd virágot is, mi legyen, petunia? A kert. Mindig János csinálta, örömmel, háromszor is szólni kellett neki, jöjjön már enni, any- nyira beletemetkezett. Most meg... Az első tavasz. Nyolc tavasz — nyolcszor zöldült ki a néhány fa a kertben, s most, a kilencedik tavasz gazda nélkül bontogatja a zöldet a fákon, bokrokon. Majd jobban lesz, s akkor, talán segítenek a többiek is, néhány nap alatt megcsinálják, hiszen mi ez, kétszáz négyszögöl, csak azért van, hogy az ember szeme valamin megpihenhessen. Biztosan tudják már mások is, mi marad ebben a városban titokban? A Dömémé belebetegedett, hogy otthagyta a férje ... Milyen kedves volt Anna, elvitte Jánoskát. Mit kezdenél vale, hagyjad már, hiszen úgyis Péterrel egy padban ülnek, ellesznek addig, míg te összeszeded magad! Milyen rég voltak itt. Két napja? Kettő. zott. Arra nem gondolnak, hogy a harmadik, negyedik napon gyanús lesz már az indok? Hiszen minden nap nem gyűjtenek az osztályon! Sajnálják, ezéTt jönnek------------------ el hozzá? Miért sajnálnak? Más asz- szonnyal is megtörtént, hogy otthagyta a férje, manapság az nem ügy, még csak nem is csodálkozni való. Talált mást, fiatalabbat, elment. Akit tartani keü, azt már nem érdemes tartani. Menjen — s elment. Nem, erre nem szabad gondolni. Inkább arra, hogyan folyik le az eső a falon, az Hosszú csíkokban csur°o------------------------------végig az i ablaktáblákon. A gittelésnél megtorpan, pillanatra csak, s engedelmesen, az utá^ajö- vők nyomásának engedve,' ragördül az ablakkeretre, onnét a falra, s a föld issza fel. A felhőkön átszürödö fény megtörik az apró patakokon, szivárványszikra villan fel, s huny ki, a szél esőcseppekkel kopogtat az üvegen. Az eget látja csak, s a fa ablakkeretbe belógó ágát. A levélrügy itt-ott már felpattant, apró, zöld pamacs kandikál ki félénken, jön-e a nap, jöhet-e ő is? A világ nagy, s mégis sokszor iszonyúan szűk. összeszorul nagy fal közé, s hiába kattint egyet a rádió nyomógombján, a szavak, a zene mintha idegen világból szűrődne el hozzá, mintha nem neki szólna, mintha nem is hangokat hallana, hanem zajok kivehetet- len kakofóniáját. A beteg emVer túlzott érzékenysége, fáradt idegek, képzelgés — mormolta maga elé tiszta pillanataiban, de megint visszasüllyedt álom és ébrenlét határáig. s nem tudta, mi a létező, s mi a vélt valóság. Nem hitt az orvosnak, s fütyült arra, amit tanácsolt, Ha akkor megfogadja a szavát, talán nem jut el eddig. Meddig? ■Tulajdonképpen nincs is semmi baja — fáradt csak. Nagyon fáradt, úgy érzi, inak, izmok, erek. idegek felmondták a szövetséget, s mind külön mozog, s ezért nem mozdul egy sem. Az ember mindent kibír — hányszor elmondta magának, a többieknek is, s igaza volt. Mindent kibír —, de meddig? Ügy bukott orra, mintha mindkét lábát egyszerre rántották volna ki alóla. A mentőre már emlékszik, mennyi idő múlva jöhettek? Ezt elfelejtette megkérdezni, pedig megtehette volna, az osztály beosztotta, minden nap jött valaki hozzá. Milyen csacsi módon füllentettek: mindegyikük azt állítatta, közösen gyűjtötték a pénzt, azon hozta, amit ho-
