Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
1965. MÁJUS 16, VASÄRNAP 7 Páratlan értékű őslénytani lelet Dr. Jánossy Dénessel, a Természettudományi Múzeum föld- és őslénytára osztályvezető-helyettesével, muzeológussal beszélgettünk a magyar őslénytani kutatás legújabb eredményéről. Ez a páratlan értékű lelet az Űzd környéki Uppony község melletti Simakőhegy egyik barlangjának feltárása során került felszínre. Tudományos feldolgozását most végzik. Kérdésünkre dr. Jánossy Dénes a következőket mondta: — Az előbb említett helyen lelkes diákok közel két tonnányi köves, agyagos földet termeltek ki és tisztítottak meg. Tömegesen kerültek elő a földből több százezer évvel ezelőtt élt állatok csontjai. Megtalálták pl. az oroszlán, az ősi medve, a farkas, a szarvas, az ősbölény, az őz, egy rendkívül ritka, nagy termetű juh, sőt még egy teknős maradványait is. — A tudomány számára az előbb felsoroltak mellett milyen nagyobb értékek kerültek elő? — Apró gerincesek — emlősök, madarak, halak, békák, gyíkok, kígyók stb. — csontjainak óriási tömege. Abból a tizenhét egymásra rakódott rétegből, amely ezeket a csontokat magába zárta, az alsó jégkortól a középső jégkor végéig tartó, tehát körülbelül kétszázezer évvel ezelőtt zárult negyed- millió év fejlődésének folyamatos története olvasható ki. — Miért van ennek nagy jelentősége? — Eddig csak a körülbelül 350 ezer évnél régebbi és a 150 ezer évnél fiatalabb korszakból találták meg a kormeghatározás szempontjából legfontosabb apró gerincescsontokat. Közben pedig volt egy olyan korszak, amelyből semmi ilyen maradvány nem került elő. A vörös fogú — vagy ahogyan ma a paleontológusok tréfásan nevezik: rúzsos fogú — cickány csontjai például eddig csak az első jégkorból és a középső jégkor elejéről származtak, most azonban megtalálták a kettő közötti átmeneti formát is. Éppen ezeknek az átmeneti alakoknak a felszínre hozása a feltárás legnagyobb jelentősége azzal, hogy ebből a korszakból eddig sehol fel nem lelt csontmaraványok kerültek az újabb kutatás eredményeként napvilágra. Egyúttal teljessé vált annak a fejlődésnek a rajza is, amely évezredek alatt játszódott le földünk hajdani állatvilágában. Halácsi Dezső Mammut-csatorna RÁDIÓGALAXISOK A csillagászat modern mű- , szereinek fegyvertárában meg- j jelentek a második világhábo- ! rú ,után azok a berendezések, amelyeknek segítségével a vimindenségbe mintegy 30 milliárd fényév távolságig, több mint háromszor olyan távolságig tudunk behatolni, mint a legnagyobb optikai távcsőFRANCIAORSZÁGBAN a hajózás és szállítás szakembereit már hosszú ideje foglalkoztatja olyan víziút megépítése, amelynek kiindulópontja Marseille Földközi- tengeri kikötője volna és a Rhónon, majd a Szajnán át észak felé haladna. Ennek az új, modern csatornának az eddigi 138 nagyobbára kis kézi kezelésű zsilipje helyett azonban csak 45 zsilipje épülne. E csatorna megépítésével az északi- és földközi-tengeri csatorna kétharmada francia földön haladna át. A csatornát oly módon kívánják méretezni, hogy rajta 1350 tonnás hajók is közlekedhetnének. Egy korábbi elzászi terv szerint azonos vízkiszorítású hajókra méretezve a Rajna— Rnón összekötésére is gondolnak, amelynek hossza 324 kilométer volna: 177 zsilippel. A KÖZMUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM számítása szerint az 1350 tonnás hajók üzemelése azonban csak akkor lehet rentábilis, ha a szállítandó áru éves volumene a 7 millió regiszter tonnát meghaladja. A lotharin- giai terv ugyanezt a mutatót 8,5 millió bruttó regiszter tonnában jelzi. Végül, ha a Saar-folyó 100 . kilométer alsó folyását is- bekapcsolnák a csatornába, akkor a Saarvidék bánya- és kohóipara is bekerül a nagy észak-déli közlekedési úthálózatba. A Saar-csatorna a mű francia szakaszával egyazon • fáradsággal megépíthető. A 100 kilométer hosszú Saar-szakasz kiépítése — szakértői vélemény szerint — 250—300 millió márkába kerülne és ezzel költsége alig volna több, mint azonos hosszúságú autóútszakasz megépítéséé. PILLANATNYILAG e három tervváltozat még kezdeti állapotban van, körülöttük az egyes érdekcsoportok bábái sürögnek és vitatkoznak, miközben a mű építéséhez szükséges tőkét is igyekeznek előteremteni. A csatorna megépítésének jelentősége azonban oly nagy, hogy — beavatottak szerint — semmi meglepetést nem -okozna, ha a mai csatazajt rövidesen a baggerek és a cementkeverő gépek dübörgése váltaná fel. V. O. IRÁNY: A POKOL „A jövőben nem a magasba, hanem lefelé építkeznek majd” — mondotta Henderson amerikai építész egy New York-i előadásában. „A jövő nemzedékek építkezési ideálja nem a felhőkarcoló, hanem a pokolkarcoló lesz.” Kct különleges galaxis fényképe: balra normális optikai galaxis, jobbról .egy optikailag is látható rácliógalaxis fényképnegatívja lágmindenségből érkező rádió- sugárzások tanulmányozhatók. Ezeket a műszereket nevezzük rádiótávcsöveknek, azokat az égi forrásokat pedig, amelyek a rádióhullámok forrásai, aszerint, hogy milyen természetűek, rádiócsillagoknak, rá- diófcödöfcnek, és ródiógaíaxi- soknak nevezzük. A vizsgálatok szempontjából a rádiótávcsövek kialakulása új lehetőségeket tárt fel a mindenség jobb megismerésében. A rádiótávcsövek átmérője az optikai távcsövekével szemben igen nagyra, többször tíz, vagy — nem mozgatható rádiótávcsövek esetében — többször száz méter nagyságúra készíthető. Ahányszor ez a gyűjtőfelület felülmúlja a legnagyobb optikai távcsőét, annyiszor érzékenyebb nála a rádiótávcső. Ezért a rádiótávcsövekkel a mindenségnek olyan hatalmas mélységeibe is behatolhatunk, ahová optikai műszereinkkel nem látunk be. A legmodernebb, 300 métert meghaladó átmérőjű rádiótávcsövekkel a vei. (1 fényév=9,5 billió km!) A rádióhullámok az égitestek vagy azok rendszereiben olyan különleges fizikai folyamatok eredményeként kelettudósít bennünket az anyag különleges, csakis kozmikus méretek és viszonyok közt lehetséges állapotairól. Ezeknek az állapotoknak a tanulmányozása hozzásegít bennünket az anyag kimeríthetetlen tulajdonságainak jobb, mélyebb megértéséhez. Ha ezekhez még azt is hozzávesszük, hogy mennél nagyobb mélységekbe pillanthatunk be a mindenségbe, annál régebbi állapotában tanulmányozhatjuk, még inkább megnő az ilyen vizsgálatok jelentősége. A fénysugár, vagy rádióhullám ugyanis, amely ebben a pillanatban érkezik műszerünkbe, például egy tízmilliárd fényév távolságú égitestről, arról tudósít, ami ott a fénysugár vagy rádióhullám elindulásának pillanatában, vagyis tízmilliárd évvel ezélőtt történt. A rádiótávcsövekkel az optikailag hozzá nem férhető tartományban észlelt tejútrendszereket nevezzük rádiógalaxisoknak, mert ezekről csakis rádiósugárzásűk nyoNagy méretű rádiótávcső, az égi rádióforrások tanulmányozására keznék, amelyek csak a min- denségre jellemző anyagállapotok mellett mehetnek végbe. Éppen ezért az égitestek rádiósugárzásának vizsgálata LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Fáraók és piramisok Csaknem teljes feledésbe merült már az ókori Egyiptom csodálatos kultúrája, amikor az 1798—99-es francia hadjárat idején Bonaparte, a későbbi Napóleon császár egyik lisztje a hömpölygő nagy folyam, a Nílus partján hármas feliratú kőtáblára lelt. A titokzatos tábla szövegét hieroglifákkal, óegyiptomi démotikus írással és görögül vésték a kőbe. Így került a múlt század emberének kezébe egy letűnt évezredeket őrző kapu kulcsa ... A kulcs segítségével azután feltárult a csodálatos múlt, megfejtették a hieroglifákat, felfedték a királysí- roliat, a fáraók gazdag temetkezési helyeit, amelyek a múmiákon kívül az akkori élet valamennyi részére vonatkozó hihetetlenül gazdag leletanyagot falaik közt rejtettek. A sírok feltárása után a modern tudomány olyan bőséges anyaggal és ténnyel rendelkezett — o mintegy harminc egyiptomi uralkodó dinasztia szinte minden korszakáról — hogy világosan elénk tárult az egyes fáraók uralkodása idején szokásos divat, az akkori művészet, irodalom, földművelés, kézművesség, az élet legkülönbözőbb jellemzői, az uralkodók, a nép élete. Kairó legnagyobb múzeumában — ahol a felbecsülhetetlen értékeket egy-egy teremben több rendőr is őr- 7i — Ahmed Szolimán, kairói barátom kalauzolt, igazán nagy szakértelemmel. Az Egyiptomi Múzeum híres Tutenkámen gyűjteménye csaknem kétezer tárgyat tartalmaz. Ha csupán felületesen tekinti meg a látogató, legalább egy napjába kerül. Türelem és idő kell a sok műemlék alapos megvizsgálásához, — magyaráz a gazda otthonosságával Ahmed Szolimán — hiszen nemcsak Tutenkámen fáraó tábori asztalát, kedvenc sakkját, vagy 110 kilónyi színaranyból készült szarlcofágját láthatjuk itt, de megérint bennünket annak a kornak a levegője is, ahol ezeket a tárgyakat, egy ősi kultúra kifinomult ízlésének, művészi látásmódjának kifejezőit megalkották, s ezért talán különösen megérdemlik a rájuk fordított időt és figyelmet. A múzeum termeit járva, elhatároztuk, hogy estére meglátogatjuk az ókori Egyiptom emlékmű-óriásokba. foglalt monumentális maradványait. Ugyanezen a napon a sejtelmes gizai éjszaka végtelen színházában ültünk, a tiszta, örökké felhőtlen, csillagos ég alatt, ott, ahol élesen elválik a városszéli zöld a végtelen porzó homoktengertől, a sivatagtól. Nemrégen öt évezredet megért kőszínészeket szerződtettek Kairóba, a fény ás árny naponta megismétlődő lenyűgöző történelmi játékához. A háttér Keopsz, Kefren, Mü- kerinosz piramisa, sok tízTovatűnt évezredek beszédes emlékei Sakkarában ezernyi rabszolga 2—3 évtizedes kezemunká jártak, az ember gigászi erejének tanúja és dicsősége. Felébred a múlt, az ezer- egy éjszaka. Tompán dübörögnek a dobok, ötven évszázad távlatából hallatszik a csatazaj, majd a győzelmi induló, s a nappal méltóságos néma szfinx, a Kefren fáraó arcvonásait őrző Abu el Hol, a „Halál Atyja”, mesélni kezd a játszadozó fényben: Naponta látom felkelni Ré- Harahtít, a napistent. Az ősi Nílus partjáról nekem küldi első üdvözletét, nekem, öt évezred tanújának. Az egyes népek kultúrái: szigetek a tengerben, s ez, amelyet itt Cizában ötven évszázada őrzök, valamennyi közül a legrégibb. Az óriásszobrok lábainál minden olyan parányi, alig tűnik nagyobbnak a hangyánál. De a fáraók hatalmas sírjait az ember építette fel. A piramisok túlélték a történelmet, nagyságtik győzött a tovaszáguldó idő felett... A sivatag felöl szél fúj, éles homokot kerget. Későre jár, mire a fény és árny játéka véget ér. A történelem tanúi, s titkainak őrzői elnémultak. Visszaindulunk a városba. És tovább kavarognak bennünk a kimondatlan gondolatok- Miféle emberek tervezték, milyen organizmus szállította ide ezer kilométerről, Asszuánból, Etiópia és Arábia kőbányáiból ezt a hárommillió darab óriási kőtömböt? Milyen gigászi erő rakta az egyméteres kockaköveket másfél- száz méter magasba? — Az ember, amióta ember, alkot, épít, s nagy tettekre képes — törte meg a csendet a város felé robogó gépkocsiban Ahmed Szolimán, akivel együtt hallgattuk végig a mesélő történelmet. — Tudom, mire gondol. Akik ezeket az építészeti csodákat megalkották, rendkívül műveltek. Keops piramisa időszámításunk előtt 2690-bcn készült. Eredetileg 160 méter magas volt, de az idő vasfoga azóta tíz méterrel alacsonyabbra marta. Két kisebb társa, Kefren 148, Mü- kerinosz 72 méteres néma óriás a vad sivatag szélén. A piramisok építése egykor milliófxtt érintő óriási erőfeszítés volt. Negyedévenként százezer rabszolgát tereltek össze a fáraó korbácsosai az építkezésekhez. — Képes-e ilyenre századunk embere? Erre én minőig egy szóval válaszolok: igen! Az ember minden korban nagy dolgokra képes. Ha már a mi földünkön jár, győződjön meg erről. Nézze meg a XX. század épülő ríj piramisát, a Sadd El Aalit, az épülő asszuáni óriásgátat. Az a mostani generáció életműve. A duzzasztógátba falazott kő elegendő lernte 16 Keops-pira- mis felépítéséhez. Az is az emberi elme, alkotóképesség, hősiesség szimbóluma. A mi korunké... S lesz olyan maradandó, mint a fáraók piramisai — mutatott a három égrenézö gúla felé Ahmed Szolimán. (Folytatjuk) ■ mán szerezhetünk tudomást. A rádiógalaxisok közé azonban olyan tejútrendszerek is tartoznak; amelyek optikai- . lag ugyan észlelhetők, de rádiósugárzásuk annyira erős, hogy ez jellemzőbb rájuk, S mint fénysugárzásuk. § Ez utóbbi rádiógalaxisok I S rendkívül érdekesek. \ § Belőlük olyan hatalmas ener- giájú rádiósugárzások lépnek § ki, amelyek összenergiája ^ sokszor meghaladja a rend- ^ szer látható fényben kiboesá- > lőtt és a maga nemében ^ ugyancsak elképzelhetetlenül ^ óriási energiamennyiséget. Az ^ ilyen típusú rádiósugárzások ^ adnak hírt az anyag különle- ^ gesen sűrű, úgynevezett hiper- ^ sűrű állapotairól. A legmó- ^ dernebb vizsgálatok eredmé4 nyei szerint a rádiógalaxisok5 ban igen nagy mennyiségben ^ van olyan anyag, amelynek ^ litere több tíz- és százezer ki- ^ logrammot nyomna. Olyan § hatalmas anyagsűrűség ez, ^ hogy ha pl. a föld jelenleg ^ mintegy 13 000 kilométer át- i mérőjű gömbben szétoszló 5 anyagát erre a sűrűségre $ nyomnánk össze, egész íöld- ^ bolygónk átmérője néhány- | szór 10 méter lenne csupán! $ As ilyen szupersürú » * § anyagban 6 $ a földön megismertektől kü !> lönböző tulajdonságokkal ren- § delkező elemi részecskék le- ^ hetnek. Elképzelhető, hogy e ^ rádiógalaxisok rádiósugárzc í anyaga folyamatosan alaktó 5; át normálisra, a földi viszo- ^ nyok közt is megszokott tu- ^ lajdonságokkal rendelkező Sj anyaggá, s ezzel például álig landóan forrása lehet annak ^ az anyagnak, amelyből napig jainkban is tart a csillagok és a bolygók keletkezése. Az S ilyen anyagot optikailag azért í is nagyon nehéz észlelni. ^ mert csak kis méretű térfo- ^ gatokat tölthet be: néhány- § szór 100 kilométernél na- ^ gyobb átmérőjű gömbökbe i nem tömörülhet tartósan. 4 A rádiógalaxisoik vizsgálata ^ tehát hozzásegíti a tudományt $ az anyag különleges, ún. elfa- ^ jult állapotainak vizsgálatáig hoz, annak megállapításához, ^ hogy miként alákulhat az ij anyag ilyen típusúvá, vagy g hogyan hagyhatja el ezt az 5 állapotot. § Bitó—Sinka
