Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

2 írlap 1965. MÁJUS 13, CSÜTÖRTÖK $ < | Fogy a dollár | N Veszélyesen csökken az USA ^ dollártartaléka, állapították s § meg arra illetékesek még az év s x elején. Johnson elnök felhívást S S intézett honfitársaihoz és a lel- $ § kükre kötötte: ne járjanak kül- ^ $ földre, töltsék a szabadságukat ^ ^ otthon, hogy ezzel is segítsék a § dollár kiáramlásának csőkké- S néséu Ráadásul követelte a § x kongresszustól, hozzon határo- § s zato't, amely szerint nem száz, ^ § hanem csak ötven dollár érté- § kü árut vihetnek be az USA- x ^ ba vámmentesen a külföldről S ^ hazatérő állampolgárok. ^ Hogy a kongresszus miként § S döntött, 9 hogy döntött-e egy- ^ n általán, arról még nincs liitelf- ^ § érdemlő értesülésünk. Az vi- J ^ szont tény, hogy az amerikaia- s % kát nem hatotta meg túlságo- S > san elnökük felhívása. A jelek s S legalább is erre engednek kö- § x vetkeztetni. A legfrissebb je- ^ § lentések szerint ugyanis az § S idén többen akarnak Európába s ^ utazni, mint eddig bármelyik X ^ esztendőben. A szakemberek S i arra alapozzák ezt a megálla- ^ s pításukat, hogy az év első ^ x három hónapjában 13 százalék- ^ § kai több amerikai polgár kért x J útlevelet, mint tavaly az azo- x ^ nos időszakban. Nyilván az a határozott véle- § X ményük, hogy a dollár kiáram- ^ S lását valahogy más úton-mó- ^ X dón kell csökkenteni. Például: S nagyon sok amerikai tartózko- s $ dik — és költi a dollárt — X ^ rendszeresen az ország hatá- X ^ rain túl. Csakhogy ezek nem ^ s a szabadságukat töltik külföl- ^ S dön. Okét viszik. Egyenruhá- S ban, állig felfegyverkezve, ha- s S dihajók, repülőgépek és ráké- X ^ ták kíséretében. És mennyibe X v; kerül a támaszpontok, a dél- $ vietnami, a dél-koreai és a § v hozzájuk hasonló bábrendsze- ^ S rek fenntartása? S Ettől fogy nagyon a dollár! s -kö" A HÁZASSÁGOK AZ AUTÓBAN KÖTTETNEK A statisztikusok, akiknek néha különös ötleteik támad­nak, megállapították, hogy Franciaországban a házassági ajánlatok 24 százalékát autóban teszik. Ügy látszik, nemcsak álló, de robogó autóban is, minthogy legutóbb rendeletileg kimondták: sú­lyos bírságot fizet, aki egyik kezét tartja csak a volánon, a másikkal partnernője vál­lát öleli át. Kézcsóktanfolyam New Yorkban a „felsőbb körök” lassanként leszoknak a kézfogásról és kézcsóktan- folyamra járnak Vassili Lambrinos színész lokáljába. A HELYZET NEM JAVUL Johnson személyes meghízottat küldött Dominikába Caomano bekerített csapatai tartják állásaikat Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Johnson elnök elküldte személyes megbí­zottját Dominikába. Az al­kotmányt védelmező erők ve­zetőivel folytatandó tárgya­lásokra Johnson t ugyanaz a John Bartlow Martin volt Santo Domingo-i nagykövet képviseli, aki előzőleg bizalmas tárgyalásokat folytatott Bosch elnökkel is Puerto Ricóban. Caamano ezredesnek, a Bosch- párti alkotmányhű kormány­zat vezetőjének tárgyalását az amerikai megbízottal a pá­pai nuncius szervezte meg, de a megbeszélések eredmé­nyéről semiféle információ * F Újabb „bórnyakú" zászlóalj Dél-Vietnamban A PHOUC BINH-I CSATA Robbanás az amerikai helyettes nagykövet villája mellett Szerdán Dél-Vietnamban újabb amerikai tengerész­gyalogos-zászlóalj szállt part­ra Chu Lainál, Da Nang- tól mintegy 80 kilométer­nyire délkeletre. Mint is­meretes, az amerikaiak eb­ben a térségben a múlt hé­ten egy új légitámaszpont építését kezdték meg. Az AP jelentése szerint erősen tart­ják magukat a hírek, hogy rövidesen az egész har­madik hadosztályt Dél- Vietnamba vezénylik. A most érkezett alakulat immár a hetedik ameri­kai tengerészgyalogos-zászló­alj Dél-Vietnamban. Ezzel a nyugati sajtóban „bőrnya- kúaknak” becézett amerikai tengerészgyalogosok létszáma Da Nang és Chu Lai tér­ségében 14 ezer főre emel­kedett. A Saigontól mintegy 110 kilométernyire északra levő Phouc Binh tartományi szék­hely térségében kedden este befejeződött a csata. Mint jelentettük, a partizánok si­keres rajtaütéssel behatol­tak a városba és hét órán keresztül megszállva tartot­ták azt. A legújabb nyugati hírügynökségi jelentések sze­rint az amerikai légierő csak nagyarányú napalmbom­bázással tudta megmen­teni az ebben a térség­ben állomásozó dél-viet­nami kormánycsapatokat és amerikai katonákat a teljes pusztulástól. A végleges számadatok sze­rint az amerikaiak veszte­sége öt halott és 13 sebesült, a dél-vietnami kormánycsa­patoké 27 halott, 66 sebe­sült Az esti órákban a par­tizánok visszavonultak a kör­nyező erdőkbe. Saigonban szerdán reggel hatalmas robbanás történt közvetlenül Alexis Johnson amerikai helyettes nagykövet villája közelében. Először mindenki újabb partizának­cióra gondolt, de rövidesen kiderült, hogy „régi lőszer­készletek” robbantak fel az egyik filmvállalat raktárá­ban. A robbanás rombadöntöt- te a raktárépület harma­dik emeletét, de Johnson helyettes nagykövet sér­tetlen maradt. Arról, hogy a lőszerek hogyan kerültek a filmvállalat rak­tárába, a nyugati hírügynök­ségek nem adtak hírt. Csu­pán annyit jegyeznek meg: nincs kizárva, hogy a „bal­eset” valamelyik „elégedet­len alkalmazott” szándékos szabotázscselekményére vezet­hető vissza. nem áll rendelkezésre. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint „nem mond­ható, hogy a tárgyalás gyü­mölcsöző lett volna”. „Az Egyesült Államok álláspont­ja változatlan abban a te­kintetben, hogy a felkelésben a kommunisták jelentős be­folyást gyakoroltak” — mondta a szóvivő. Santo Domingo-i diplomá­ciai körök is megerősítik, hogy Dominikában sem kato­nailag, sem politikailag nem javult a helyzet. A város délnyugati részébe ékelve Caamano csapatai szi­lárdan tartják állásaikat, de a most már harmincezer fő­re becsült amerikai meg­szálló erők a felkelőket tel­jesen bekerítették. Az ame­rikai ejtőernyősök, akik nyíl­tan beavatkoztak a reakciós junta és a felkelők közötti harcokba, a polgári lakosságot sem kímélik. Juan Bosch elnök, akit 1963-ban a puccsisták al­kotmányellenesen távolí­tottak el, Pnerto Ricó­ban újabb nyilatkozatot tett. Elmondotta: kérte az ameri­kai kormányt, szállítsa őt a dominikai fővárosba, hogy közbenjárjon a tűzszünet ér­dekében. M'Jfjf/pári rrndsarr Zanzi beír ban A zanzibari forradalmi ta­nács kedden úgy döntött, hogy bevezetik a szigeten az egy- pártrendszert. A Tanzániához tartozó Zan- zibarban az egyedüli politikai párt az Afro-Sirazi Párt lesz, amelynek célja a szocialista, kizsákmányolás nélküli társa­dalom felépítése, az imperia- lizmus, a kapitalizmus és a ! neokolonializmus elleni harc, j az afrikai egység megterem- \ tése. 1 Nagykátán tartott ülést a megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról.) ben ma már a vezetés megfelelő. Az elmúlt években a gazda­ságokban jelentősen emelke­dett a munkák gépesített­sége. Jelenleg mintegy 330 traktor áll a járás rendelke­zésére, amelyből 230 a tsz-ek saját tulajdonában van. Ed­dig 310 traktorost képez­tek ki s tavaly a tsz-ekben egy traktoregységre 997 normál­hold munka jutott. Ennek ellenére a gépek kihaszná­lása nem kielégítő, nem elég­gé szervezett. A vitathatatlan előrehaladás ellenére még mindig alacsony a járásban a szövetkezeti tagok közös gazdálkodásából származó jö­vedelme: a múlt évi zár­számadások szerint az egy dolgozó tagra eső átlagrésze­sedés a megyei átlag alatt van, 9175 forintot tesz ki. Jelentős előrehaladásnak te­kinthető viszont, hogy két év alatt a mérleghiányos termelő­szövetkezetek száma a fe­lére, összesen hatra csök­kent, közülük is kettő: a nagyká- tai Magyar—Koreai Barát­ság és a tápióbicskei Április 4 tsz-ek hiánya teszi ki az összes mérleghiány 70 száza­lékát. A járási tanács megíté­lése szerint a gyengén gaz­dálkodó termelőszövetkeze­tekben a nem kielégítő ered­mények a rossz vezetésben keresendők. Ezekben különö­sen magas a termelési költ­ségek szintje, 10—11 száza­lékkal felette van a járási át­lagnak. Hogy a gazdálkodás fejlődése mennyire lügg a megfelelő vezetéstől, arra jó példa a tápiószentmártoni Kossuth, amely 1963-ban több mint ötmillió forint mérleg- hiánnyai zárt, s a vezetés megerősítése után tavaly hiány nélkül fejezte be az évet A járási tanács jelen­tése végezetül foglalkozik a közös gazdaságok további fej­lesztésével. Ennek érdeké­ben fontosnak tartja a sző­lőtelepítés járulékos beruhá­zásaként, feldolgozó üzem lé­tesítését, az erőgéppark fej­lesztését és a munkagép­ellátás megjavítását Ezenkí­vül a tárolási, raktározási problémák megoldását. a kommunális ellátottság jelentős javítását tartja szükségesnek. A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának tagjai sok, kis részleteket is érintő kér­dést tettek fel, amelyekre a járási tanács elnöke és he­lyettese, Mikó Béla válaszol­tak. Az ezt követő hozzászó­lások során élénk vita ala­kult ki. Prezenszki Gábor, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának vezetője rá­mutatott: a járás területén nem használják ki teljesen a kínálkozó adottságokat, ame­lyek elsősorban a jó talajvi­szonyokból adódnak. Nem kielégítő az állattenyésztés színvonala sem: példa erre, hogy a tsz-ekben dolgozó 930 állattenyésztőből csak het­vennek van szakképzettsége. Magas a takarmányfelhasz­nálás aránya is: a sertés- és szarvasmarha-hizlalásnál tíz, a húsbaromii előállításánál pedig harmincöt százalékkal több takarmányt használtak fel, mint amennyi a megyei átlag. Az egy szántóegység­re jutó bruttó jövedelem is alacsonyabb, mintegy 300 forinttal, a megyei termelő­szövetkezeti átlagnál. A to­vábbiakban részletes ada­tokkal támasztotta alá, hogy a járás közös gazdaságai, a korszerű agrotechnika érdekében nem használ­ják ki a rendelkezésre álló adottságokat. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese, az üzemi ve­zetés színvonalának szükséges emelésére, a gépek jobb ki­használására hívta fel a fi­gyelmet és kiemelte: a tsz-ek további fejlődése érdekében különös jelentősége van a ter­melőszövetkezeti demokrácia további szélesítésének, a veze­tők és a tagság jó kapcsolatá­nak, az előfeltétele a gazdasá­gi előrehaladásnak. Külön foglalkozott azzal a tervvel, amelynek keretében a járás­ban nagyüzemi baromfinevelő kombinátot kívánnak létre­hozni. Ezt nem tartotta céh szerűnek. Rámutatott: ehe=- lyett helyesebb lenne a nagy hagyományokkal rendel­kező háztáji baromfite­nyésztés fejlesztése. új tenyészállatokkal való fel* frissítése. Antalfia Jenő, a já­rási pártbizottság titkára, sze­mélyes tapasztalat alapján elemezte a járási tanács me­zőgazdasági termelést irányító munkáját és hangsúlyozta: annak gyorsabbnak, rugalma­sabbnak kell lennie, hogy cél­szerű segítséget adjon a tsz-ek- nek. Szakali József, a megye pártbizottság titkára felszóla­lásában a termelőszövetkezeti de­mokrácia kiszélesítésének szükségességéről szólt, és a választott szervek tevé­keny működésének fontossá­gát hangsúlyozta. Javasolta: ahol szükséges, még ebben az évben kerüljenek közgyűlés elé módosítás végett a tsz-ek alapszabályai. Dr. Lakatos Jó­zsef járási tanácselnök vála­szolt a hozzászólásokra, majd Varga Péter, a megyei tanács elnöke foglalta össze a vitát. Hangsúlyozta: a megye egyik legfontosabb mezőgazdasági járásában az eddigieknél gyorsabb fejlődésre van lehe­tőség, különös tekintettel s járás jó természeti, s egyéb adottságaira A megyei tanács végrehajtó bizottsága végeze­tül elfogadta a járást tanáéi jelentését és a továbbfejlődér elősegítése érdekében megfe­lelő intézkedések kidolgozá­sáról hozott határozatot. A végrehajtó bizottság ez­után elfogadta a Pest me­gyei mezőgazdasági szak­munkásképzés és szakta­nácsadás helyzetéről szóló jelentést, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Többek között határozatot ho­zott a jövő évben induló ú. építési beruházások terveinek előkészítéséről. Az ülés Vargr Péter elnök zárszavával ér1 véget, majd a végrehajtó bi zottság tagjai délután látoga tást tettek az Ujszilvási Álla mi Gazdaságban. f (h. f. p.) EMBERSÉG AZ EMBERTELENSÉGBEN A TÖ3MEGGYÍLMÍOS OMtVOSA (3) Tavasszal újra kezelte Himmlert. A Gestapó-főnök akkor nyár derekára ígérte a háború befejezését, éppen olyan biztosan, mint amilyen bizonyosra ígérte annak előtte december végére. Kersten május elsejére visz- sza akart utazni Hágába, hogy megkezdje ottani pácienseinek kezelését. Ezért április 27-én, a kezelés után, átadta Himm- lernek útlevelét, hogy az 5 révén mielőbb megkapja a ki- utazási vízumot. Himmler ma­ga ajánlotta fel szolgálatait, és azelőtt is mindig ő intézte el Kersten útlevélügyét. Másnap délelőtt Kersten há­zának kertjében sétálgatott, amikor telefonhoz hívták. Himmler kereste. — Kedves doktor úr — hal­lotta a telefonból Himmler hangját —, sajnálattal kell közölnöm, hogy nem tudom megszerezni kiutazási vízumát. Kersten meglepődve akarta kérdezni, hogy miért nem utaz­hat el, de még mielőtt feltehet- le volna a kérdést, Himmler folytatta: — Kérem, ne kérdezzen, úgysem mondhatom meg. Nem utazhat el, és ezt tudomásul kell vennie. Kersten nem adta fel a har­cot. — Ebben az esetben kényte­len leszek a finn követséghez fordulni, hogy ők intézzék el így e met. Himmler nevetve válaszolt: — Biztosíthatom, kedves Kersten, hogy ahol az én köz­benjárásom nem segít, ott a linn követség sem érhet el bmmit. Ezután komolyra fordult a hangja: — Kérem, sőt követelem, hogy a következő napokat töltse a birtokán. Rövid csönd támadt, majd Kersten megkérdezte: — Szóval internálva va­gyok? — Tekintse internálásnak, ha éppen úgy akarja. De biz­tosíthatom, hogy Finnország az ön kedvéért nem fog hábo­rút üzenni a Német Biroda­lomnak. A következő pillanatban megszakadt a telefonösszeköt­tetés. Tizenkét nap múlt el. amíg újra megszólalt a telefon. Himmler megbízásából a Ges­tapo főhadiszállására hívták Kerstent. Az orvos csak nehezen küz­dötte le neheztelését, de Himmler úgy tett, mintha mi sem történt volna. — Bocsásson meg, doktor úr — mondta az üdvözlés után —, hogy olyan sok , nehézséget okoztam, de most már bizo­nyára érti a dolgot. Biztosan hallotta már a rádióból, hogy mi történt. — Nem hallottam semmit — válaszolta Kersten. — Igazán nem tudja, hogy mi történt? — Nem — ismételte Kersten. Himmler arca olyan kifeje­zést öltött, mint azé az embe­ré, aki valamilyen örvendetes hírt közöl. — Csapataink ma reggel be­vonultak Hollandiába, hogy testvérországunkat, ezt a tiszta germán lakosságú országot megszabadítsák a zsidó plutok­ratáktól. — Értse meg — folytatta —,' csakis az ön érdekében akadá­lyoztam meg, hogy Hollandiá­ba utazzék. Nemcsak a háború veszélyeitől, a bombatámadás­tól akartam óvni, hanem egy sokkal nagyobb veszélytől is, amely fenyegette. Hollandiai híveink, az ottani nemzeti szocialisták és vezetőjük, Hú­sért, nem nagyon szívlelik önt, és ilyen zűrzavaros napokban ez éppen elegendő, hogy éle­te veszélyben forogjon. Kép­zelje magát ezeknek az embe­reknek a helyzetébe, ök jól tudják, milyen szoros kapcso­latok fűzték önt az elzsidóso- dott holland királyi udvarhoz, amelytől most megszabadítot­tuk ezt a tisztafajú germán né­pet. Kersten a Gestapo székházá­ból a finn követségre ment. és bejelentette, hogy szeretne mielőbb visszatérni Finnor­szágba. A diplomaták arcáról rögtön leolvasta, hogy nem he­lyeslik szándékát. Ezt közölték is vele. — Megtehetjük, hpgy mint tartalékos tisztet, vagy mint orvost behívjuk katonai szol­gálatra. és ezzel igazoljuk el­utazását a német hatóságok előtt. Azonban sokkal nagyobb szolgálatot tesz Finnországnak, ha tovább kezeli Himmlert. Hazafias kötelessége, hogy a helyén maradjon. Kersten végül is belátta, hogy igazuk van. Kersten azonban hamarosan észrevette, hogy Himmler kör­nyezete egyenesen gyűlöli. Va­lahányszor a környezet tagjai közé került, ilyen megjegyzé­seket hallott: „Ez az átkozott civil... ez az ismeretlen finn ... Mit akar ez közöttünk? ... Szabad bejárása van Himm- lerhez, mi pedig csak szigo­rúan szolgálati úton közleked­hetünk hozzá.. Egy valaki azonban nem így vélekedett Keretemről. Csak altiszti rangja volt, mégis fon­tos állást töltött be. ö volt Himmler személyi titkára. Noha egyenruhát viselt, lelke mélyéig civil maradt: Rudolf Brandt, a jogtudományok dok­tora, Németország egyik leg­jobb gyorsírója. A háború előtt parlamenti gyorsíró volt. Köz­vetlenül a háború kitörése előtt Himmler utasította alan­tasait, hogy szerezzen élt ré­szére egy kitűnő gyorsírót. A választás Brandtra esett, be­sorozták az SS-be és beosztot­ták Himmler mellé. Mivel Brandtnak is gyakran voltak gyomorgörcsei, Himmler fel­szólítására Kersten őt is keze­lésbe vette, és így gyakran ta­lálkoztak. Kezdetben megle­hetősen bizalmatlanok voltak egymás iránt. Ez nem is cso­da. Olyan környezetben, ahol mindenkinek az a feladata, hogy ellenség után szimatoljon, nagyon óvatosan kell bánni a szavakkal. Ilyen környezet­ben a hangsúly, a hallgatás, a tekintet is nagyon sokat szá­mít. Lassanként azonban fel­engedtek egymás iránt, és bi­zalmasabb viszony alakult ki közöttük, a két magános „ci­vil” között. Augusztus elején, egy nap Kersten a rendelőben dolgo­zott, amikor váratlanul Ros- terg látogatta meg. — Nagy szívességre akarom megkérni. Olyasmire, amit csak ön intézhet el. Alkalma- zottaim között van egy derék, idős munkavezető. Szociálde­mokrata, s emiatt koncentrá­ciós táborba hurcolták. Jól tu­dom, milyen bizalmas viszony­ban van Himmlerrel. Kérem, segítsen, hogy ez az ember sza­badlábra kerüljön. Próbálja meg, hátha sikerül. Minden­esetre feljegyzem az illető sze­mélyi adatait, hátha szükség lesz rá. Kersten habozott, végül is pénztárcájába tette a cédulát. Augusztus 26-án Himmler- nek erős rohama volt. Az or­vos az SS-székházba sietett és gyorsan kezelésbe vette. A ro­ham annyira megviselte Himmlert, hogy még a keze­lés után is kimerültén, félmez­telenül feküdt a díványon, jól­lehet fájdalmai enyhültek. — Igazán nem tudom, mit is tennék ön nélkül — mond­ta az orvosnak. — Sohasem róhatom le hálámat, ön olyan lelkiismeretesen gyógykezel és ápol, közben még a legcseké­lyebb tiszteletdíjat sem fizet­tem. — Oh, kérem, ez ne aggasz- sza. Hiszen én nem az egyes látogatások után, hanem a gyógykezelés befejezésekor szoktam díjaimat felszámítani. — Tudom, mégis kellemet­lenül érzem magam, önnek is élnie kell és hogyan éljen pénz nélikül? Kérem, nevezze meg az összeget, amellyel az eddigi kezelésért tartozom. Kersten tudta, hogy ez a pillanat döntő hatással lehet egész életére. Ha most pénzt fogad el, távolabbi tervei nem sikerülhetnek. Hirtelen merész gondolata támadt. Határozott mozdulattal a zsebébe nyúlt, elővette pénztárcáját, kivette belőle Rosterg céduláját és ki­csit izgatottan, de azért mo­solyogva Himmlernek nyújtot­ta. — íme a követelésem. Ennek az embernek a szabadságát ké­rem tiszteletdíjul. Himmler hirtelen felugrott, fonnyadt bőre és petyhüdt iz­mai csak úgy reszkettek. Mégis átvette a cédulát, elolvasta, majd így szólt: — Mert ön kéri, teljesüljön a kívánsága. — Aztán az elő­szobába kiáltott. — Brandt! (Folytatjuk.) \

Next

/
Thumbnails
Contents