Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

I960. MÁJUS 13, CSÜTÖRTÖK MST HÍGÍT. I 3 Érettségi előtt Érettségire ké­szülnek a rácke­vei gimnázium­ban. Az iskola fiataljai közül so­kan gyakorlati pályát választa­nak az i par és a mezőgazdaság te­rületén. öt fiú a néphadsereg tisz­ti iskolájára, töb­ben pedig a Pe­dagógiai Főisko­lára jelentkeztek. Képünkön: Vil­mos Zsuzsi és Ju­hász Eva a Du- na-parti stégen, a matematika köny­vet bújják, ké­szülnek az érett­ségire Idén először: gyermekkönyvek napja HETVENÖT MÖ - EGYMILLIÓ PÉLDÁNYBAN A megyében Dunakeszin nyitják meg az ünnepi könyvhetet Vers, antológia, lexikon — Szerzői est az Egyetemi Színpadon Május 29-től június 6-íg tart idén az ünnepi könyvhét, amely most is az olvasók és az irodalom ünnepi találko­zása lesz. Az idei könyvhétre 75 mű jelenik meg, össze­sen 1 millió 100 ezer pél­dányban. Közöttük találhatjuk a l felszabadulásunk husza- f dik évfordulójára meg- f jelent reprezentatív iro­dalmi antológiákat: ,a Megnőtt élet és a Tavasz i Magyarországon című köte­teket. Költőink könyvei kö­zül elsősorban Váci Mihály Kelet felől-jét és Garai Gá­bor Nyár vég-ét kell megem­líteni. Hubai Miklós Hősök­kel és hősök nélkül című két drámát tartalmazó kötete második kiadásban lát nap­világot, mivel az első a nagy érdeklődésre való tekintet­tel hamar elfogyott. A sát­rakban megtalálhatjuk Kas­sák Lajos Egy lélek keresi magát című regényét, Cseres Tibor Hideg napok című kisregényét is többek között, A mai magyar irodalom jelentős alkotásai mellett to­vábbra is több klasszikus mű és mai külföldi író alkotása lát napvilágot. Lexikon-kiadásunk a Zenei lexikon első kötetének és a hatkötetes Művészeti lexikon első kötetének első kiadásá­val készül a könyvhétre. Az ünnepi időszak alatt számos irodalmi műsort rendezlek Budapesten és vidéken. A fővárosi könyv­klubban kiállításon mutat­ják be a megjelent műveket. A Magvető Kiadd a saját ki­adású könyvekből szerzői es­tet rendez az Egyetemi Szín­padon. Űj programmal gazdago­dott az ünnepi könyvhetek immár hagyományos műso­ra: idén először, június el­sején megrendezik a gyer- I mekkönyvek napját. Az előké- i szítésben és a lebonyolítás- | ban sokat segítenek a könyv- j tárak és pedagógusok. Buda- j pesten a Szabó Ervin Könyv- ! tár s vidéken a megyei és Já­rási könyvtárak számos kiállítást rendeznek az elmúlt évek legnagyobb sikert aratott gyermek- könyveiből. Megyénkben 30-án, vasár­nap este 6 órakor kerül sor az ünnepi könyvhét meg­nyitására, Dunakeszin, a községi művelődési ház klub­termében. Földvári József, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese tart majd ünnepi beszédet Ez­után Szentiványi Kálmán olvas fel műveiből, vala­mint fellépnek a Dunakeszi Radnóti Miklós Irodalmi Kör versmondói is. Ahogy Pap Bori látja ben, hogy elvisznek minket otthonról. Megéreztem én ezt, azt hiszem attól féltettek, hogy törpe maradok. De az Ilona sem volt rossz, ha jöt­tek, csak kiállt az útra, és elkezdte szidni, őket. Értett hozzá, meglátszott mindjárt, hogy ő a legokosabb testvé­rem. Most négyes tanuló Szobon, én pedig még itt csak hármas. E mlékszem a telekre, amikor csak kuporog­tunk az ablak előtt, mert nem volt ru­hánk. Ilyenkor nem jártunk iskolába se. Emiatt először cirkuszoltak, aztán békén hagytak. Néha ugróiskoláz­tunk a szobában, A férjes nővérem hozott tejet. Miért nem akarta, hogy megláto­gassuk egyszerre valameny- nyien? Ök dolgoznak, rendes lakásuk van, és minden. Fur­csa, hogy a gyerekének én vagyok a nagynénje... Sze­rettem a telet. Bemásztunk a kicsik rácsos ágyába, elfér­tünk mind a tizenegyen és berregtünk. Amikor begyúj­tottak a kályhába, lehasal­tam a földre és azt mond­tam magamnak, hogy itt va­gyok, mindaddig ezt mond- tam, amíg csak el nem szé­dültem. A pámra nem gondo­lok, hogy mikor ré­szeg volt, meg hogy ő és az anyu/ eze­ket a dolgokat, mindenki azt mondja, felejtsem el. Vajon miért nem kerestek pénzt, és gondoztak ők minket? Vagy akkor miért nem vit­ték el őket is intézetbe? Ar­ra azért néha muszáj gon­dolni, ahogy a nagyobbak megverték az öreget. Mind­annyian úgy féltünk tőle, és egyszer mégis megverték. Érdemes apának lenni és gyerekeket hozni a világra? — Ki vágja a hajadat? — A borbély. Eleinte a Fiúk az osztályban ifié gpróbál ta k csúfolni miatta, mért jó rö­vid, ezt szeretem. Jöttek utá­nam a folyosón, hogy kis- fiú-kisfiú-kisfiú. Fő, hogy nekem tetszik. Rövid, és kész! — Milyen az új iskola? — Tetszik. Tényleg. Nem bánják, hogy sok mindent nem tudok az elsőből, mivel nem volt tavaly füzetem, és minden. Mondtam már, hogy tanítónő akarok lenni? Az ilyen jobb iskolákban, mint M ást vártam. így hát miután felágaskod­va becsukja ma­ga mögött az is­kola igazgatói iroda ajtaját pár perc múlva kellemesen meglepődöm. Szemben üi velem egy karosszékben, izeg- mozog, a lábát lóbálja, jobb- ra-balra szimatol a hegyes orrocskájával, majd felteszi a szemüvegét és kíváncsian, szúrósan méreget. Nem talá­lok a viselkedésében semmi húzódozást, szemlesütést, seb- zettséget. Már egy éve állami gondozott Pap Bori, de még mindig vézna, fejletlen a korához képest: most végzi a második általánost — Hát a családomat azt régen nem láttam. Szétszó­ródtunk. A legidősebb nővé­rem férjhez ment. Ilona, aki most 13 éves, Szobon van intézetben, a Sanyi meg Ba- latonlellén. A többi testvére­met is el akarják venni a szüleimtől. Mert, hogy úgy nem lehet élni, ahogyan má, és akkor inkább menjünk szét, amíg meg nem javult mindenki. Egyszer megláto­gatott itthon az anyám. Iz­gultam, nehogy rongyos, vagy pálinkás legyen, vagy kiabál­jon. Olyan furcsa volt, mint­ha nem is utána sírtam vol­na annyiszor, mióta csak el­kezdtek engem is gondozni. Amikor idehoztak, renge­teget bőgtem. Ügy éreztem magam, mintha bezártak vol­na. Mindig az bujkált a fe­jemben, hogy Erdőkertesen, otthon oda# mászkálhattam, ahová tetszett. Csak kirúg­tam az ajtót, és az enyém volt minden, senki nem mondta: nem szabad. És az is jó, ha az embernek ti­zenegy testvére van. A falu végén laktunk. Emlékszem a szomszéd gyerekekre. Elég gazdagok voltak, birkát tar­tottak és egy nap rádiójuk is lett, amelyet a fülre kel­lett akasztani. Azóta sem lát­tam ilyen jópofa rádiót... Cigányok, mondták rájuk, de ez nem érdekes. Épp úgy elvitték intézetbe azokat is, mint minket. A szüleim nagy cirkuszt csaptak, amikor el­kezdtek hozzánk járni a ta­nácstól, kérdezni, hová lett a segély, amit adtak, miért vagyunk piszkosak, miért nem dolgoznak, miért bu­kunk meg az iskolában és i minden. Ügy tettek, mintha I csak kíváncsiskodnának, de j akkor már az járt az eszük- ' ez a XVI. kerületi, azt sze­retem, hogy még másra is megtanítják az embert. Hogy nem csókolom, hanem kezét csókolom, de a jobb a jó reg­gelt, vagy jó napot Mostan helyett inkább most és más. A napköziben mi terítünk az elsősöknek. Kell nekik is a gondozás. Furcsa, hogy ezek csak egy évvel le'jjebb jár­nak. Olyan kis maflák. Meg­mondom miért leszek tanító­nő. Ha kijárom az iskolát, már nem járna nekem a gon­dozás. Hát én inkább itt ma­radok, tanítom a kis krape- kokat. — És milyen ott, ahol most laksz? — Az űj anyukám már elég öreg. A szomszédok azt mond­ják, nem a pénzért nevel en­gem meg a Katit, hanem mert különben egyedül érez- né magát. Meghalt a férje: Szeretem benne, hogy állig fel van öltözve mindig, hogy nem pálinkázik. Ó rém ren­des. A szobák, a fürdőszoba, a konyha, az én ruhám, a ci­pőm, a kerti palánták, min­den irtó rendes itt. És ő sem­mi régi dolgokról nem kér­dez, talán jobb is ha azt hi­szi, hogy minálunk otthon ép­pen olyan volt minden mint nála. Ha megtudná az igazat, akkor talán sajnálna és ezt nem szeretném. A barátnőim mind a közel­ben Iáknak. Az embereknek itt is saját házuk van. A Mari anyja az erkélyükön horgol mindig. Piros autó áll a kert­jükben, Skoda. Kis befestett kövek is vannak a kertjükben, barlanggal, tóval, törpével. Még nem tudom, hogy ha nagy leszek, szükségem lesz-e autóra és házra? Festett bar­lang és törpe nem hiszem, hogy kell. A másik barátnőm a Kati, ő az, akivel együtt la­kom. Szintén „árva”. Az any­ja presszósnő, lakásuk is van. csak hideg, azért lett neki is még egy anyja. Azt mondja, hogy ők gazdagok. Egy ágy­ban aludtam eddig vglg. egy osztályba járunk, barátnőik vagyunk, de egy szavát sem hiszem. Igaz, amikor megjön a látogatóból, tele van cso­koládéval. De ha igazán gaz­dagok, akkor miért nem ne« vélik maguknak a Katit? E lmegyek, mert csönget­tek, ne tessék haragud­ni, Azt mondta egyszer a Mari anyja, hogy a hónom alá nyúltak. Hát én azt azért nem érzem, mintha a hónom alá nyúltak volna-. Mindenkinek kell egy igazi* vagy egy pótanya, aki törő­dik vele meg minden. Ruhák is kellenek, meg az is, hogy az iskolában segítsenek meg­magyarázni amit nem értek, mert mindent nem érthetek magamtól. Jó napot kívánok-. Tetszik tudni, hogy már ki­lencéves vagyok? Padányi Anna Német—magyar barátsági nap Nagymaroson Tegnap pontosan 10 órakor érkezett meg a községi tanács elé kedves vendégünk, Ernst Raeder és kísérete, a Német Demokratikus Köztársaság kulturális tájékoztatási irodá­jának helyettes vezetője. A küldöttséget Pál Sándor, a községi tanács elnöke fogad­ta, majd tájékoztatta őket Nagymaros múltjáról és jele­néről. Ernst Raedert nagyon ér­dekelte a község élete. Gyö­nyörködött a csodálatos pano­rámában, a Dunakanyar szép­ségeiben. Több üzemet is meglátogatott. Ezután a művésztelepre lá­togattak. Ebéd után élénk be­szélgette alakult ki a német vendégek, s az ott alkotó Szász Endre grafikusművész te felesége, Szilágyi Ilona fes­tő, Mészáros Mihály festőmű­vész, valamint más művészek között. Már sötétedett, amikor a járási művelődési házban Ernst Raeder a nagygyűlés hallgatóságának előadást tar­tott a Német Demokratikus Köztársaság 20 éves fejlődésé­ről. Utána a demokratikus Németország életét bemutató képeket vetítettek. zik bokorugró szoknyába, pruszlikba, felrántja lábára a hétköznapi piros csizmácská- ját és átrohan csapiaménak a csárdába, beáll a Icármentőbe — igy hívták egykor a söntés- pultot. — Ihaj, csuhaj! Jó tüzes a borom! Ezt itta a Rózsa Sán­dor. Tekintetes idegen urak, naccságák, tessenek már egy meszellyel fogyasztani. Hej, ibuszom, bibuszom! Hejretyu- tyutyu. Aztán egyszer csak kivágó- dik az ajtó és fokosát forgat­va betoppan az ivóba a vén betyár, valamelyik jótorkú növénytermesztő főtől talpig haramiásan. Kalapján árva- lányhaj, lábaszárán gatya, karján ing libeg-lobog, fü­tyülőbői issza a bort, nótára gyújt, kalcasos pisztolyával megcélozza a tükröt. Megmu­tatja, hogy mulat egy igazi magyar úr... akarom monda­ni lókötő, zsivány. — Elő a bukszát, aki nem­jója van!! Másként nem is lö­vök. A puskapor nagyon drá­ga, instálom. Hej, dénárom, dollárom! Hejehujahaj! Szokoly Endre ... .-. ■ ...... ,v-:-V , : ••>:•: \ - *** Az épülő földvár, amelyet később lebontanak, bár talán csatakígyókkal és egyéb mor- dályokkal felszerelve, ez is vonzóerőt gyakorolna az idegenforgalomra (Foto: Gábor) Délibáb Apajpusztán Apajpusztán tizenötezer csirke befogadására alkalmas hipermodern, automatizált csibenevelő épül a Kiskunsá­gi Állami Gazdaságban. Ezen­kívül egy földvár és egy való­di betyárcsárda, mindjárt a kiserdő mellett. A három épü­let már a napokban körülbe­lül egy időben elkészül. A vá­rat használat után lebontják, a másik két épület ellenben a téglái kor legvégső határáig megmarad, hogy egyik is, má­sik is betöltse saját nemes hi­vatását. Szegénylegények hagyomá­nyozzák az egykori vendég­látóipari üzemegység mását, korhű berendezésével együtt Apajpusztára. Jancsó Miklós irta és rendezi ezt a készülő filmet, amely mint velünk a Hunniában közölték: „nem betyárfilm a szó romantikus értelmében". A filmből kiszoruló roman­tika viszont emlékül ott ma­radt a pusztán, mert a filme­sek — ha már egyszer felépí­tették, ne vesszen kárba a „bekerülési" költség — a pro­dukcióhoz szükséges csárdát nem bontják le forgatás után, hanem meghagyják, átengedik külföldi vendégeink „forgatá­sára”. Gyakran visz ugyanis az IBUSZ magyar specialitások­ra kíváncsi külföldi turistákat pusztátlátni autóbuszon a Kis­kunsági Állami Gazdaságba. Ily alkalmakkor eddig két 16- \ tenyésztési szakmunkás gyor- : san ezüstpitykés mellényt öl- \ tött, fejébe nyomta magas- i tetejű kunkalapját, visszaved- : lett csikóssá, lóra pattant és ; hatalmasakat durrogtatott a karikással társadalmi munká­ban. Ez az attrakció továbbra is megmarad, csak ezentúl a csárdával bővül. Mégpedig, ahogy a magyar népgazdaság idegenforgalmi üzemágazatát ismerjük, valahogyan ezen- mód: Amint híre jön, hogy a kül­földiekkel elindult Pestről az IBUSZ-autóbusz, az üzemi ét­kezde néhány konyhalánya le­dobja fehér köpenyét, beöltö­Szezonnyitás elölt Gyermeknyaraltatás — csereüdiilés I teni s ezzel együtt az ét­kezésre fordított időt csök­kenteni. Sz. M. A Csepel Autógyár mun-! kásellátási osztályán hallot­tuk: Június elsején kezdő- J dik az üdülőszezon — csa- ládos üdültetéssel, s június^ 15-én már az új három- § szobás vonyarc-vashegyi gyér- ^ meküdülő is fogadja kis ven- ^ dégeit. Igaz, hogy az üdülő $ végleges átadására csak ősz- ^ szel kerülhet sor. — az üveg- ^ verandás társalgó építésével ^ csak akkorra készülnek el. S S Vállalati önköltséges üdü- ^ lésen ez évben 812 felnőtt | te 302 gyermek vesz részt. S s Az autógyár 106 dolgo- ^ zója tölti szabadságát az ^ NDK-ban, s Vony arc-Vashegy re is már a ^ jövő hónap elején megér- ^ keznek a külföldi csereven-1 dégek. Addig még lázasan | folynak az átalakítási mun- ^ kálatok. Nagy raktárépületet ^ létesítenek — de ebben he- ^ lyezik el a fürdőt, a mos-1 dót, az irodahelyiségeket is. ^ Szerződést kötöttek az ede- ^ licsi termelőszövetkezettel, ^ így § az idén nem lesz fenn- ^ akadás a zöldáruellátás- | ban. $ .. I A termelőszövetkezet felaján- ^ lotta, hogy élő baromfit is ^ szállít az üdülőnek. Ezzel ja- ^ vítani tudják az ellátást — § bővíteni az étlapot. Gyáron belül is sok a ten- ^ nivaló. Tervbe vették a kony- ^ ha decentralizálását. A múlt ^ hónapban mar i s! megnyílt az önkiszolgáló ^ étterem í $ s a jövő hónapban tárgyal- ^ nak egy másik átalakításá- ^ ról. így próbálják a köz- ^ ponti konyhát tehermentest-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents