Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

1965. MÁJUS 1, SZOMBAT cJLírisui II Micsoda különbség!... Sohsemvolth-Senkhy Tiva­dar talán a legnehezebben ke­zelhető emberek egyike volt, amikor az üzembe került. Egyes túlzók már elbocsátá­sát javasolták, hivatkozva elég gyakran hangoztatott elveire és ezek esetleges káros hatá­sára, de én nevelni kezdtem Sohsemvolth-Senkhyt. És ez az ember, ez a reakciós, ez a klerikális ember megjavult. Talán még nem is tudja mi­lyen mértékben, de én, aki nevelésével foglalkoztam, tu­dom, hogy alapjaiban meg­változott Tegnap délután együtt lép­tünk ki a gyár kapuján, s a villamosmegállónál egyszerre pillantottuk meg Kovács elv- társat, a IX. gyáregység veze­tőjét, Zatz Katival, a minden férfi által rendkívül csinos­nak mondott bár egyesek sze­rint kissé laza erkölcsű gép­írónővel. Bár magamban igyekeztem védelmembe ven­ni Kovács barátomat, öröm­mel töltött el Sohsemvolth-S. megjegyzése: — Nézd ezt a vén marhát, hogy a bőr nem jön le a po­fájáról. Az unokája lehetne nyugodtan ez a taknyos. Milyen igaza van, gondol­tam, bár a megjegyzés régi harcostársamat érintette. Szó ami szó, Kovács hű ugyan el­veihez, de mindennapi életé­ben akadnak kilengések. Én észrevettem már régen Kati­cával való kisded játékát, de gondoltam, tévedek, rosszul látok. És most íme hiába ne­vettek ellenségeim, nevelési el­veim minden kétséget ki­záróan győzedelmeskedtek, hi­szen Sohsemvolth-S. a legrosz- szabb tanítványom hívta fel figyelmemet egy olyan jelen­ségre, amelyet régen észre kellett volna vennem, nem­csak nekem, de az egész ve­zetőségnek. És ki vette ész­re? Egy ember, akiről már mindenki letett, akit minden­ki elvetett. Nem akarok olcsó babérokat, de úgy érzem, ez az én hatásom, amelyet nem­csak szavaimnak, de példa­mutató életemnek köszönhe­tek. Holnap meg is mondom Ko­vácsnak: — Megőrültél? Nem veszed észre, hogy elmúltál 50 éves és ez a lány nincs még 20 sem? Hát mit gondolsz te őrült, ez a lány azért szeret, mert te Kovács János tetszel neki? Frászt, azért, mert te vagy a főnöke Elvesztetted a józan ítélőképességedet? Az ég szerelmére, kérlek gondol­kodj! Végy példát rólam. Az, hogy Klárika mindösz- sze 16 éves és én 48 vagyok, ne tévesszen meg, hiszen az én esetemben ez a világon semmit sem jelent! Én ugyanis megőriztem alakom karcsúságát, szellemem fris­seségét. mintha 20 éves len­nék. És bocsáss meg, azt hiszem mégiscsak könnyeb­ben kimondja a bíróság a vá­lást. ha az embernek három gyereke van, mintha öt. Mátéffy Zoltán Sejk a divatbemutatón A sejknek nagyon tetszett a divatbemutató. Így szól az igazgatóhoz: — Megveszem az egész, kol­lekciót. Természetesen a ma­nökenekkel együtt. MIKES GYÖRGY: CSODAGYEREK... KERESZTREJTVÉNY Május ünnepe mr emrégiben csodagyerekekről olvastam: a li hatéves kis Argay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a híres Praun Zsigmond Ottóról, akit a szülei két és fél éves korában Írattak be az elemibe, továbbá a zse­niális Franki Móricról, aki számtantudomá­nyával királyok előtt produkálta magát. Ezekről a csodagyerekekről eszembe jutott a fiam. Nem, ő nem tanult meg tizenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korában Írattuk be az általánosba, és nem lehet rá azt mon­dani, hogy számtanzseni, mégis csodagyerek. Tessék elhinni, nem az atyai büszkeség be­szél belőlem, nem vagyok elfogult szülő. Mi­ért csodagyerek? Elmondom. T együk fel, hogy vendégségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó fél óra, míg megtalálom. Ijesztő külseje van: a haja tele homokkal, a homlokán ok­kersárga festékfolt, az orra kátrányos, az álla sáros és a kezén gipsznyomok. Feleségem gyorsan megfürdeti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pillanatra nem ellenőrizzük, el­tűnik. Két perc múlva visszasomfordál. Az arcán lila tintafolt, a fülén zöld olajfesték és ingén pörköltszaft. — Hol voltál? — kiáltunk rá kétségbeeset­ten. — Sehol — feleli pityeregve. — Kardos Pityuval beszélgettem az ajtó előtt... tit cm értem. A feleségem nem főzött pör- iY költet, nem festettünk zöld ólajfestékkel, és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjárom a szomszédokat: ők sem főztek pörköltet, nem festettek zöld olajfes­tékkel, és egyiköjüknelc sincs lila tintája. Végignyomozom az egész házat. Semmi ered­mény. Feleségem újra megfürdeti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancsolok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok észreveszem, hogy az egyik karja kormos, a másik poros és az uj jain karmazsinpiros festéknyomok. — Elmozdultál? — rivallok rá. Sírva fakadt, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a korom, a por, a karmazsinpiros fes­ték? Rejtély. Tanácstalan vagyok. Meggyanú­sítom a feleségemet, rosszul fürösztötte meg a gyereket. — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hozzá — feleli sértődötten, és ke­zembe nyomja a szappant s a súrolókefét. M eg is teszem. Aztán tiszta ruhát adok rá és elindulunk. Midőn felszállunk a vil­lamosra, megdöbbenve veszem észre, hogy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfol­tok és az ingén fűnyomok virítanak. Misztikus dolog — gondoltam magamban —, ha nem volnék materialista, akkor most azt gondolnám, hogy ... Megpróbálom zseb­kendővel tisztára dörzsölni az arcát, nem megy, még jobban szétdörzsölöm a foltokat. Forduljunk vissza szégyenszemre? Azért sem fordulok vissza. Leszállunk a villamosról. A fiam csendben, illedelmesen lépeget mellet­tem. Utunk céljához érve, még egyszer szem­ügyre veszem. Soha még ilyen piszkos nem volt: cipőjén mészpacnik, talpán tölgyfaleve­lek ragadtak, harisnyája agyagos, homlokán baracklekvár, alsó karján aranyfesték, nya­kán gépolaj, tenyerén zsírfolt, ingén csoko­ládényomok, hajában angyalhaj. Nem. így nem lehet vendégségbe menni. Mit gondolnának rólunk? Szép csöndben visszafordulunk. Otthon a feleségem gyorsan megfürdeti a gyereket, és vacsora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. L ábujjhegyen odalapozunk az ágyhoz, és gyönyörködünk benne. A takaró alól kilátszik a lába. Az egyik lábán szilvaíz, a másikon hamu. — Csodagyerek — suttogja a feleségem. — Ezt más gyerek nem tudná utánacsinálni... Elérzékenyülten, büszkén egymásra nézünk. — Hát ide figyelj, te Lajos! Tudom, hogy ideges vagy, fáradt vagy, sok bajod van a gyárban. Akkor is hallgass végig. Tedd le az újságot!... Igazad van. Nem vitatom azt a jogodat, hogy este áttanul­mányozd a lapot. Ez a férfi­nak életszükséglet. Csak em­lékezten! akarlak, Lajos, hogy volt idő, amikor hete­kig nem láttál újságot. Bi­zony Lajos. Azt sem tud­tad, hogy kikapott-e, vagy győzött-e a Fradi... Ne ta­gadd, Lajos! Ott álltái az ablakunk alatt, és azt fütyürészted, hogy: „Ki hinné, hogy ez a bolond órákig néz egy kis ablakot, mert téged ott el­suhanni lát..Te voltál az a bolond, Lajos! És én voltam az a másik bolond, aki félórán­ként menetrendszerűen elsu­hantam. Aztán megismertél, Lajos. Akkor azt énekelted, hogy tenyereden fogsz hor­dani... Ne szemteienked j! Igenis, meghíztam ... Nem is kell, hogy a tenyereden hordj, hisz a fát sem tu­dod felhordani... Talán azt is tagadod, hogy verset ír­tál? Én nem értek a költé­szethez, de azt tudom, hogy rossz vers volt. És én mégis sírtam a meghatottságtól, mert minden versszaknak az volt a vége, hogy „te vagy nekem a legdrágább ezen a világon”. Dehogy várom azt, hogy örökké verset írj hozzám, de azt igenis elvárom, hogy a házasság előtt tett ígére­teid egy részét betartsd! Vagy talán azt is elfelej­tetted, hogy könyörögtél, azért, hogy megfoghasd a kezemet? Azt ziháltad a fü­lembe, hogy soha többé nem akarod elengedni. És én kis naiv liba, azt hittem, hogy egy életen át kézenfogva bal­lagunk, boldogan, szerelme­sen, mint akkor. Persze, hogy nem szó szerint értettem. Tudtam én azt akkor is, hogy időnként elengeded a kezem, különösen akkor, mi­kor a nadrágodat kell ki­vasalni. Én neked adtam a kezem. Sírtál a boldogságtól. íme, tied lett a kezem. Azóta eszedbe sem jutott. A múlt­kor, amikor a moziban meg­fogtam a kezedet, felém for­dultál. és csodálkozva kér­dezted. hogy mit akarok. Semmit sem akartam, csak, hogy megfogd a kezem. Most meg azt kérdezed, hogy agyamra ment-e a romanti­ka? Az ám, elhúztad a ke­zed és sziszegtél a gyönyö­rűségtől, amikor a Pécsi Il­dikó megjelent a vásznon. Persze, hogy nem vettem komolyan, amikor azt mond­tad, hogy én vagyok a leg­szebb nő a világon. De an­nak idején a moziban akkor is engem bámultál, amikor a vásznon a Sophia Lorenből sokkal többet láthattál volna. Azt is mondtad, hogy puli­kutya lennél értem, és a szádban hoznád utánam a táskám. Tegnap azt mond­tad, hogy ne nézzelek mar­hának, amikor arra kérte­lek, hogy hozd haza a böl­csődéből a fiadat. Persze, hogy az én fiam is, hisz kö­zös gyerek. Ha tisztába kell tenni, akkor az én fiam. Ha aranyos, óikkor a te fiad. Ha éjjel bőg, akkor hallgat­tassam el a fiamat, ha meg­mutatod a barátaidnak, ak­kor büszke vagy, hogy mi­lyen helyes a te fiad. Hát vedd tudomásul, La­jos, hogy én ezt nem tű­röm tovább. Nem és Nem! Uj alapokra helyezzük az életünket! — mondta az asz­szony, de nem tudta folytat­ni, mert csengettek. Ki kel­lett menni ajtót nyitni. — Már hazajöttél... Jaj, de örülök. Lajos... Ne hara­gudj, egy kicsit elgondolkoz­tam ... Mindjárt lesz va­csora ... Addig ülj le, szí­vem, és olvasd az újságot... Igen, Lajos... — mondta, és kiment a konyhába, hogy főzés közben a gázrezsónak befejezze félbeszakított mo­nológját... Ősz Ferenc — Most jut eszembe! A totót elfelejtettem ... Komádi István rajza Hetvenöt éve, hogy a magyar- országi munkásság először ünne­pelte május elsejét. — Rejtvé­nyünkben juhász Gyula egyik költeményéből idézünk két sort a vízbsz. 1., függ. 1.. és 16. sz. sorok­ban. VÍZSZINTES: 13. A téglagyártás egyik folyamata. i4. Az USA egyik tagállama az Atlanti-óceán mellett. 15. Földmunkát végez. 17. Afrikai köztársaság. IS. Község a siklósi járásban. 19. Érzékszerv. 21. Tiszt­jelölt a régi hadseregben. 22. Til­tószó. 23. OOR. 24. a folyékony orvosság jelzője lehet. 26. Vissza: A szabadságharc hős tábornoka. 27. Urmérték rövidítése. 28. Ruhá­zati cikk. 29. a fa levélzetének Összessége. 30. Összedőlt hß,z jelző­je. 31. A töltés lejtős oldala. 32. Fűszer. 34. Mongol származású uralkodó és hódító (1336—1405). 36. A teanövény alkaloidja. 37. Attila hun fejedelem legidősebb fia. 39. Néhányan. 41. Köteg. 42. Szabály­talanságot vét a labdarúgásban. 43. Személyed. 44. Ür a szemét­dombon. 46. Más utat választ. 47. Szedi a lábát. 48. Róma alatt öm­lik a Tirrén tengerbe. 50. Igekötő. 51. Mindamellett. 52. Gyermekvá­ros van itt. 53. Négylábú bará­tunk. 55. A Lakmé zeneszerzője. 57. A labdarúgás sava-borsa. FÜGGŐLEGES: 2. Bizonyít. 3. Arab alkimista és orvos a közép­korban, kinek neve alatt számta­lan alkimista és kémiai mű ke­rült forgalomba. 4. Elemi részecs­ke. 5. öreg. 6. Kötőszó. 7. Erősítő szócska. 8. Az EAK. elnökének személyneve. 9. Küzdelem. 10. Figyelmeztetés. 11. A Szovjetunió egyik népe. 12. Libahang. 20. Dombocska. 21. Fűszernövény. 22. Ráér. (Két szó). 24. író, kommu­nista forradalmár. (Frigyes). 25. Belgium egyik legrégibb városa. 26. Madách drámája. 29. Objektív valóság. 33. Mutatónévmás. 34. j Felszolgál. 35. Lelakatol. 38. Ftíg- irőzár. 39. Megélhetést biztosít. 40. I A virágos növények termő része. | 50. üdítő ital. 51. Sportöltözék. 52. Szálakat sodor. 54. B. K. 55. D. S. 56. Sárai Tibor. 57. G. N. BEKÜLDENDŐ: A versidézet megfejtése. ÁPRILIS 18-1 KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: — Gondolkozz, vizsgálódj, — erre való az ész Aki vakon hiszen — papok sza­mara lész. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Pásztor Gabriella Cegléd, VII., Desseffy u. 4. — Török Sándor- né Tápiószecsö, Árpád utca 34. — Krancz László Pilis, Dózsa Gy. út £4. — Gelencsér Lajos Alsógöd, December 8. út 11. — Sovolász Károly Felsőgöd, Széchenyi út 56. — Morva Mária Gyömrő, Dózsa út 23. — Németh Ambrusné Nagy­kőrös, Széchenyi tér 13. — Hu* dák Béla Vecsés, Felsőhalom. — Bónyai Zoltán Érd, II., Ilona úl 28. — Berta Ferenc Tóalmás, Béke u. 63. G YERMEKREJTVENY PAJTÁSOK! 1890 óta május el­seje a nemzetközi munkásosztály ünnepe. Juhász Gyula, egyik szép versében így emlékezik május 1-ről: „Míg a világ világ még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet’*. Mi a vers címe? Megtudjátok a rejtvény vízsz. 9. sorából. VÍZSZINTES: 1. Sietség a javából. 7. Arra a helyre. 8. Aranka becézve. 10. Lázár Zoli. 12. Becézett fiúnév. 14. Nagyon kellemetlen szag. 15. Katonai alakulat. 17. A. S. 18. Háziállat. 20. Nagyon nagyon öreg. 22. R. J. N. 23. Az egész egy bizonyos része. FÜGGŐLEGES: 1. Nincs elrontva. 2. Halogat. 3. Frizura készül belőle. 4. A Duna jobb fele. 5. A drót ereiben ke­ring. 6. Az igaz csend jelzője. 13. Aróma. 14. Fonetikus betű. 16. Hirtelen összeesik. 17. Az egyik szülője. 19. Berci közepe?!? 21. Majdnem gól?! PAJTÁSOK! A megfejtett vers címét írjátok 1« egy levelezőlap­ra és 1965. május 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek a májusi jutalomsorsolásban. Az 1965. áp­rilis 18-i rejtvényünk helyes meg­fejtése: A villámhárító. krémes, a legnagyobb termé­szetesen. Csodálkozom, hogy annyi „legnagyobb” süteménye van. — Ja, kérem, legnagyobb mindig van. Csak nagy nincs. ★ Este van, a kórteremben szól a rádió. — Ágyban vagytok már gyerekek? Rezignált hang az egyik sa­rokból. — Nem már. Még mindig. * — Mester — mondom a tu­dós professzornak s ő megil- letődik, hogy megtisztelem. — Mester — mondom a kalauznak s ö kikéri magá­nak a sértést. — Mester — mondom a ci­pésznek, s ö egykedvűen köz­li: nincs készen a cipő. Régi tudósítást olvasok; a nők egyenjogúsága a téma. — Ma már a férfiak és nők közt alig van egy kis kü­lönbség — dicsekszik kifogá­solható fogalmazásban a szá- zadeleji előadó. — Éljen az a kis különb­ség — rikkantja el magát egy lelkes feminista. ★ Nem sikerült neki az élet­ben semmi Bánatában az írásnak adta magát. ★ Dicsekszik, hogy egyszer megverte Papp Lacit. Elég valószínűtlenül hangzik: kis­sé rozoga s alaposan elmúlt ötven éves. — Harminc évvel ezelőtt történt — vallja be töredel­mesen. — Rakoncátlan gye­rek volt ugyanis, ott lakott a szomszédunkban. ★ Széphegyi kartárs sétál a tavaszi erdőn. Selyem taka- rójú tisztásra ér, puha, zöld pázsit, a fák lombja az ég kék tengerébe nyúlik, s mi több: karcsú, ifjú leány fékszíj; a csilingelő patak partján. Ar­cán csábító mosoly. — ezen­kívül nincs is az egész nőn jóformán semmi. Széphegyi kartárs lélegzete eláll. Rá­adásul egy őzike is felbuk­kan a tisztás szélén. — Giccs ... — legyint erre Széphegyi és kedvetlenül el­fordul. íme a giccs elleni harc áldozata. (andrás) t ! Büszkén mondja, hogy het- í venöt esztendőt megért, de } sohasem költött a nőkre. El- ' lenkezőleg: mindig azok fi- \ zettek neki. í — Valóban elismerést ér- ! demel. És hogyan érte el e !,teljesítményt uraságod?” ! — Nőorvos vagyok, kérem... * * í — Mondja csak Kedélyesi ! kartárs, miért nem ír mosta­! nában gyerekszáj-története­! két? • ; — Sajnos, megnőtt a kis­< fiam, főszerkesztő úr. í í ; Áll a pult mögött, előtte - rengeteg sütemény és vevői ! óhaj. Mindenki a nagyobba- ! kát szeretné. ! — Igen, kedves vendég, két \ túróst, a legnagyobbat. — '• Máris adom kérem! Négy é

Next

/
Thumbnails
Contents