Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
1965. MÁJUS 1, SZOMBAT cJLírisui II Micsoda különbség!... Sohsemvolth-Senkhy Tivadar talán a legnehezebben kezelhető emberek egyike volt, amikor az üzembe került. Egyes túlzók már elbocsátását javasolták, hivatkozva elég gyakran hangoztatott elveire és ezek esetleges káros hatására, de én nevelni kezdtem Sohsemvolth-Senkhyt. És ez az ember, ez a reakciós, ez a klerikális ember megjavult. Talán még nem is tudja milyen mértékben, de én, aki nevelésével foglalkoztam, tudom, hogy alapjaiban megváltozott Tegnap délután együtt léptünk ki a gyár kapuján, s a villamosmegállónál egyszerre pillantottuk meg Kovács elv- társat, a IX. gyáregység vezetőjét, Zatz Katival, a minden férfi által rendkívül csinosnak mondott bár egyesek szerint kissé laza erkölcsű gépírónővel. Bár magamban igyekeztem védelmembe venni Kovács barátomat, örömmel töltött el Sohsemvolth-S. megjegyzése: — Nézd ezt a vén marhát, hogy a bőr nem jön le a pofájáról. Az unokája lehetne nyugodtan ez a taknyos. Milyen igaza van, gondoltam, bár a megjegyzés régi harcostársamat érintette. Szó ami szó, Kovács hű ugyan elveihez, de mindennapi életében akadnak kilengések. Én észrevettem már régen Katicával való kisded játékát, de gondoltam, tévedek, rosszul látok. És most íme hiába nevettek ellenségeim, nevelési elveim minden kétséget kizáróan győzedelmeskedtek, hiszen Sohsemvolth-S. a legrosz- szabb tanítványom hívta fel figyelmemet egy olyan jelenségre, amelyet régen észre kellett volna vennem, nemcsak nekem, de az egész vezetőségnek. És ki vette észre? Egy ember, akiről már mindenki letett, akit mindenki elvetett. Nem akarok olcsó babérokat, de úgy érzem, ez az én hatásom, amelyet nemcsak szavaimnak, de példamutató életemnek köszönhetek. Holnap meg is mondom Kovácsnak: — Megőrültél? Nem veszed észre, hogy elmúltál 50 éves és ez a lány nincs még 20 sem? Hát mit gondolsz te őrült, ez a lány azért szeret, mert te Kovács János tetszel neki? Frászt, azért, mert te vagy a főnöke Elvesztetted a józan ítélőképességedet? Az ég szerelmére, kérlek gondolkodj! Végy példát rólam. Az, hogy Klárika mindösz- sze 16 éves és én 48 vagyok, ne tévesszen meg, hiszen az én esetemben ez a világon semmit sem jelent! Én ugyanis megőriztem alakom karcsúságát, szellemem frisseségét. mintha 20 éves lennék. És bocsáss meg, azt hiszem mégiscsak könnyebben kimondja a bíróság a válást. ha az embernek három gyereke van, mintha öt. Mátéffy Zoltán Sejk a divatbemutatón A sejknek nagyon tetszett a divatbemutató. Így szól az igazgatóhoz: — Megveszem az egész, kollekciót. Természetesen a manökenekkel együtt. MIKES GYÖRGY: CSODAGYEREK... KERESZTREJTVÉNY Május ünnepe mr emrégiben csodagyerekekről olvastam: a li hatéves kis Argay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a híres Praun Zsigmond Ottóról, akit a szülei két és fél éves korában Írattak be az elemibe, továbbá a zseniális Franki Móricról, aki számtantudományával királyok előtt produkálta magát. Ezekről a csodagyerekekről eszembe jutott a fiam. Nem, ő nem tanult meg tizenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korában Írattuk be az általánosba, és nem lehet rá azt mondani, hogy számtanzseni, mégis csodagyerek. Tessék elhinni, nem az atyai büszkeség beszél belőlem, nem vagyok elfogult szülő. Miért csodagyerek? Elmondom. T együk fel, hogy vendégségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó fél óra, míg megtalálom. Ijesztő külseje van: a haja tele homokkal, a homlokán okkersárga festékfolt, az orra kátrányos, az álla sáros és a kezén gipsznyomok. Feleségem gyorsan megfürdeti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pillanatra nem ellenőrizzük, eltűnik. Két perc múlva visszasomfordál. Az arcán lila tintafolt, a fülén zöld olajfesték és ingén pörköltszaft. — Hol voltál? — kiáltunk rá kétségbeesetten. — Sehol — feleli pityeregve. — Kardos Pityuval beszélgettem az ajtó előtt... tit cm értem. A feleségem nem főzött pör- iY költet, nem festettünk zöld ólajfestékkel, és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjárom a szomszédokat: ők sem főztek pörköltet, nem festettek zöld olajfestékkel, és egyiköjüknelc sincs lila tintája. Végignyomozom az egész házat. Semmi eredmény. Feleségem újra megfürdeti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancsolok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok észreveszem, hogy az egyik karja kormos, a másik poros és az uj jain karmazsinpiros festéknyomok. — Elmozdultál? — rivallok rá. Sírva fakadt, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a korom, a por, a karmazsinpiros festék? Rejtély. Tanácstalan vagyok. Meggyanúsítom a feleségemet, rosszul fürösztötte meg a gyereket. — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hozzá — feleli sértődötten, és kezembe nyomja a szappant s a súrolókefét. M eg is teszem. Aztán tiszta ruhát adok rá és elindulunk. Midőn felszállunk a villamosra, megdöbbenve veszem észre, hogy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfoltok és az ingén fűnyomok virítanak. Misztikus dolog — gondoltam magamban —, ha nem volnék materialista, akkor most azt gondolnám, hogy ... Megpróbálom zsebkendővel tisztára dörzsölni az arcát, nem megy, még jobban szétdörzsölöm a foltokat. Forduljunk vissza szégyenszemre? Azért sem fordulok vissza. Leszállunk a villamosról. A fiam csendben, illedelmesen lépeget mellettem. Utunk céljához érve, még egyszer szemügyre veszem. Soha még ilyen piszkos nem volt: cipőjén mészpacnik, talpán tölgyfalevelek ragadtak, harisnyája agyagos, homlokán baracklekvár, alsó karján aranyfesték, nyakán gépolaj, tenyerén zsírfolt, ingén csokoládényomok, hajában angyalhaj. Nem. így nem lehet vendégségbe menni. Mit gondolnának rólunk? Szép csöndben visszafordulunk. Otthon a feleségem gyorsan megfürdeti a gyereket, és vacsora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. L ábujjhegyen odalapozunk az ágyhoz, és gyönyörködünk benne. A takaró alól kilátszik a lába. Az egyik lábán szilvaíz, a másikon hamu. — Csodagyerek — suttogja a feleségem. — Ezt más gyerek nem tudná utánacsinálni... Elérzékenyülten, büszkén egymásra nézünk. — Hát ide figyelj, te Lajos! Tudom, hogy ideges vagy, fáradt vagy, sok bajod van a gyárban. Akkor is hallgass végig. Tedd le az újságot!... Igazad van. Nem vitatom azt a jogodat, hogy este áttanulmányozd a lapot. Ez a férfinak életszükséglet. Csak emlékezten! akarlak, Lajos, hogy volt idő, amikor hetekig nem láttál újságot. Bizony Lajos. Azt sem tudtad, hogy kikapott-e, vagy győzött-e a Fradi... Ne tagadd, Lajos! Ott álltái az ablakunk alatt, és azt fütyürészted, hogy: „Ki hinné, hogy ez a bolond órákig néz egy kis ablakot, mert téged ott elsuhanni lát..Te voltál az a bolond, Lajos! És én voltam az a másik bolond, aki félóránként menetrendszerűen elsuhantam. Aztán megismertél, Lajos. Akkor azt énekelted, hogy tenyereden fogsz hordani... Ne szemteienked j! Igenis, meghíztam ... Nem is kell, hogy a tenyereden hordj, hisz a fát sem tudod felhordani... Talán azt is tagadod, hogy verset írtál? Én nem értek a költészethez, de azt tudom, hogy rossz vers volt. És én mégis sírtam a meghatottságtól, mert minden versszaknak az volt a vége, hogy „te vagy nekem a legdrágább ezen a világon”. Dehogy várom azt, hogy örökké verset írj hozzám, de azt igenis elvárom, hogy a házasság előtt tett ígéreteid egy részét betartsd! Vagy talán azt is elfelejtetted, hogy könyörögtél, azért, hogy megfoghasd a kezemet? Azt ziháltad a fülembe, hogy soha többé nem akarod elengedni. És én kis naiv liba, azt hittem, hogy egy életen át kézenfogva ballagunk, boldogan, szerelmesen, mint akkor. Persze, hogy nem szó szerint értettem. Tudtam én azt akkor is, hogy időnként elengeded a kezem, különösen akkor, mikor a nadrágodat kell kivasalni. Én neked adtam a kezem. Sírtál a boldogságtól. íme, tied lett a kezem. Azóta eszedbe sem jutott. A múltkor, amikor a moziban megfogtam a kezedet, felém fordultál. és csodálkozva kérdezted. hogy mit akarok. Semmit sem akartam, csak, hogy megfogd a kezem. Most meg azt kérdezed, hogy agyamra ment-e a romantika? Az ám, elhúztad a kezed és sziszegtél a gyönyörűségtől, amikor a Pécsi Ildikó megjelent a vásznon. Persze, hogy nem vettem komolyan, amikor azt mondtad, hogy én vagyok a legszebb nő a világon. De annak idején a moziban akkor is engem bámultál, amikor a vásznon a Sophia Lorenből sokkal többet láthattál volna. Azt is mondtad, hogy pulikutya lennél értem, és a szádban hoznád utánam a táskám. Tegnap azt mondtad, hogy ne nézzelek marhának, amikor arra kértelek, hogy hozd haza a bölcsődéből a fiadat. Persze, hogy az én fiam is, hisz közös gyerek. Ha tisztába kell tenni, akkor az én fiam. Ha aranyos, óikkor a te fiad. Ha éjjel bőg, akkor hallgattassam el a fiamat, ha megmutatod a barátaidnak, akkor büszke vagy, hogy milyen helyes a te fiad. Hát vedd tudomásul, Lajos, hogy én ezt nem tűröm tovább. Nem és Nem! Uj alapokra helyezzük az életünket! — mondta az aszszony, de nem tudta folytatni, mert csengettek. Ki kellett menni ajtót nyitni. — Már hazajöttél... Jaj, de örülök. Lajos... Ne haragudj, egy kicsit elgondolkoztam ... Mindjárt lesz vacsora ... Addig ülj le, szívem, és olvasd az újságot... Igen, Lajos... — mondta, és kiment a konyhába, hogy főzés közben a gázrezsónak befejezze félbeszakított monológját... Ősz Ferenc — Most jut eszembe! A totót elfelejtettem ... Komádi István rajza Hetvenöt éve, hogy a magyar- országi munkásság először ünnepelte május elsejét. — Rejtvényünkben juhász Gyula egyik költeményéből idézünk két sort a vízbsz. 1., függ. 1.. és 16. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 13. A téglagyártás egyik folyamata. i4. Az USA egyik tagállama az Atlanti-óceán mellett. 15. Földmunkát végez. 17. Afrikai köztársaság. IS. Község a siklósi járásban. 19. Érzékszerv. 21. Tisztjelölt a régi hadseregben. 22. Tiltószó. 23. OOR. 24. a folyékony orvosság jelzője lehet. 26. Vissza: A szabadságharc hős tábornoka. 27. Urmérték rövidítése. 28. Ruházati cikk. 29. a fa levélzetének Összessége. 30. Összedőlt hß,z jelzője. 31. A töltés lejtős oldala. 32. Fűszer. 34. Mongol származású uralkodó és hódító (1336—1405). 36. A teanövény alkaloidja. 37. Attila hun fejedelem legidősebb fia. 39. Néhányan. 41. Köteg. 42. Szabálytalanságot vét a labdarúgásban. 43. Személyed. 44. Ür a szemétdombon. 46. Más utat választ. 47. Szedi a lábát. 48. Róma alatt ömlik a Tirrén tengerbe. 50. Igekötő. 51. Mindamellett. 52. Gyermekváros van itt. 53. Négylábú barátunk. 55. A Lakmé zeneszerzője. 57. A labdarúgás sava-borsa. FÜGGŐLEGES: 2. Bizonyít. 3. Arab alkimista és orvos a középkorban, kinek neve alatt számtalan alkimista és kémiai mű került forgalomba. 4. Elemi részecske. 5. öreg. 6. Kötőszó. 7. Erősítő szócska. 8. Az EAK. elnökének személyneve. 9. Küzdelem. 10. Figyelmeztetés. 11. A Szovjetunió egyik népe. 12. Libahang. 20. Dombocska. 21. Fűszernövény. 22. Ráér. (Két szó). 24. író, kommunista forradalmár. (Frigyes). 25. Belgium egyik legrégibb városa. 26. Madách drámája. 29. Objektív valóság. 33. Mutatónévmás. 34. j Felszolgál. 35. Lelakatol. 38. Ftíg- irőzár. 39. Megélhetést biztosít. 40. I A virágos növények termő része. | 50. üdítő ital. 51. Sportöltözék. 52. Szálakat sodor. 54. B. K. 55. D. S. 56. Sárai Tibor. 57. G. N. BEKÜLDENDŐ: A versidézet megfejtése. ÁPRILIS 18-1 KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: — Gondolkozz, vizsgálódj, — erre való az ész Aki vakon hiszen — papok szamara lész. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Pásztor Gabriella Cegléd, VII., Desseffy u. 4. — Török Sándor- né Tápiószecsö, Árpád utca 34. — Krancz László Pilis, Dózsa Gy. út £4. — Gelencsér Lajos Alsógöd, December 8. út 11. — Sovolász Károly Felsőgöd, Széchenyi út 56. — Morva Mária Gyömrő, Dózsa út 23. — Németh Ambrusné Nagykőrös, Széchenyi tér 13. — Hu* dák Béla Vecsés, Felsőhalom. — Bónyai Zoltán Érd, II., Ilona úl 28. — Berta Ferenc Tóalmás, Béke u. 63. G YERMEKREJTVENY PAJTÁSOK! 1890 óta május elseje a nemzetközi munkásosztály ünnepe. Juhász Gyula, egyik szép versében így emlékezik május 1-ről: „Míg a világ világ még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet’*. Mi a vers címe? Megtudjátok a rejtvény vízsz. 9. sorából. VÍZSZINTES: 1. Sietség a javából. 7. Arra a helyre. 8. Aranka becézve. 10. Lázár Zoli. 12. Becézett fiúnév. 14. Nagyon kellemetlen szag. 15. Katonai alakulat. 17. A. S. 18. Háziállat. 20. Nagyon nagyon öreg. 22. R. J. N. 23. Az egész egy bizonyos része. FÜGGŐLEGES: 1. Nincs elrontva. 2. Halogat. 3. Frizura készül belőle. 4. A Duna jobb fele. 5. A drót ereiben kering. 6. Az igaz csend jelzője. 13. Aróma. 14. Fonetikus betű. 16. Hirtelen összeesik. 17. Az egyik szülője. 19. Berci közepe?!? 21. Majdnem gól?! PAJTÁSOK! A megfejtett vers címét írjátok 1« egy levelezőlapra és 1965. május 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek a májusi jutalomsorsolásban. Az 1965. április 18-i rejtvényünk helyes megfejtése: A villámhárító. krémes, a legnagyobb természetesen. Csodálkozom, hogy annyi „legnagyobb” süteménye van. — Ja, kérem, legnagyobb mindig van. Csak nagy nincs. ★ Este van, a kórteremben szól a rádió. — Ágyban vagytok már gyerekek? Rezignált hang az egyik sarokból. — Nem már. Még mindig. * — Mester — mondom a tudós professzornak s ő megil- letődik, hogy megtisztelem. — Mester — mondom a kalauznak s ö kikéri magának a sértést. — Mester — mondom a cipésznek, s ö egykedvűen közli: nincs készen a cipő. Régi tudósítást olvasok; a nők egyenjogúsága a téma. — Ma már a férfiak és nők közt alig van egy kis különbség — dicsekszik kifogásolható fogalmazásban a szá- zadeleji előadó. — Éljen az a kis különbség — rikkantja el magát egy lelkes feminista. ★ Nem sikerült neki az életben semmi Bánatában az írásnak adta magát. ★ Dicsekszik, hogy egyszer megverte Papp Lacit. Elég valószínűtlenül hangzik: kissé rozoga s alaposan elmúlt ötven éves. — Harminc évvel ezelőtt történt — vallja be töredelmesen. — Rakoncátlan gyerek volt ugyanis, ott lakott a szomszédunkban. ★ Széphegyi kartárs sétál a tavaszi erdőn. Selyem taka- rójú tisztásra ér, puha, zöld pázsit, a fák lombja az ég kék tengerébe nyúlik, s mi több: karcsú, ifjú leány fékszíj; a csilingelő patak partján. Arcán csábító mosoly. — ezenkívül nincs is az egész nőn jóformán semmi. Széphegyi kartárs lélegzete eláll. Ráadásul egy őzike is felbukkan a tisztás szélén. — Giccs ... — legyint erre Széphegyi és kedvetlenül elfordul. íme a giccs elleni harc áldozata. (andrás) t ! Büszkén mondja, hogy het- í venöt esztendőt megért, de } sohasem költött a nőkre. El- ' lenkezőleg: mindig azok fi- \ zettek neki. í — Valóban elismerést ér- ! demel. És hogyan érte el e !,teljesítményt uraságod?” ! — Nőorvos vagyok, kérem... * * í — Mondja csak Kedélyesi ! kartárs, miért nem ír mosta! nában gyerekszáj-története! két? • ; — Sajnos, megnőtt a kis< fiam, főszerkesztő úr. í í ; Áll a pult mögött, előtte - rengeteg sütemény és vevői ! óhaj. Mindenki a nagyobba- ! kát szeretné. ! — Igen, kedves vendég, két \ túróst, a legnagyobbat. — '• Máris adom kérem! Négy é
