Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-07 / 82. szám

2 ™'&tírUw 1965. ÁPRILIS T. SZERDA Mobutu Svájcba menekült? Elkobzott hetilapok — Támadás Bendara ellen A kongói kormány a múlt hét végén lefoglalta két léo- poldville-i hetilap — a Presen­ce Congolaise, és az Actualités Africaines — legutóbbi szá­mait, az országos választások elhalasztását bíráló cikkek miatt. A Kongói Saj tószövet­ség hétfőn erélyesen tiltako­zott a lapok lefoglalása miatt. A kongói felkelők hétfőn támadást intéztek az Al- bertville-től körülbelül 95 kilométernyire észak­ra fekvő Bendara város ellen. A támadás alkalmával a kon­gói kormánycsapatok négy katonája és négy európai meghalt, négy másik személy megsebesült. Mobutunak, a kor.gói kor­mányhadsereg főparancsno­kának svájci utazásával kap­csolatban különféle hírek ter­jedtek el Léopoldville-ben ar­ról, hogy a főparancsnok elmene­kült vagy elmozdították parancsnoki tisztségéből, illetve nyílt konfliktusba került Csombéval. A kongói hadsereg vezérka­ra ezzel kapcsolatban szük­ségesnek találta, hogy köz­leményt adjon ki, amely cá­folja az elterjedt híresztelése­ket és azt állítja, hogy Mobu­tu orvosi vizsgálatok céljából utazott Svájcba. Békaemberek a barlangban Fold alatti folyó áradása Sikeres mentőakció — Egy mentő tragikus halála Az amerikai Arkansas ál­lamban levő Mountain View egyik barlangrendszerében drámai erőfeszítéssel sike­rült megmenteni hétfőn este négy barlangkutatót. A kutatók szombaton hatol­tak be a barlangba és várat­lanul elzárta őket a külvilágtól Egymillió dollár a saigoni amerikai nagykövetség újjáépítésére Szárazföldi és folyami akciók a szabadságharcosok ellen Kiürült a sasebói támaszpont Dél-vietnami kormánycsapa- | tok Saigontól 160 kilométerrel | délnyugatra vasárnap és hét-1 főn szárazföldi és folyami ak­ciókat kezdtek a szabadság- j harcosok ellen. Mindkét fél j veszteségeket szenvedett, a szabadságharcosok el­süllyesztették a kormány­csapatok négy gyorsna­szádját. A hadműveletek során egy I amerikai „tanácsadó” életét j vesztette. Japán lapjelentések szerint a sasebói amerikai haditenge­részeti támaszpont teljesen ki- ürültr a 7. amerikai flotta ott állomásozott valamennyi hajó­ját a vietnami vizekre küld­ték. A dél-vietnami hatóságok bejelentették, hogy 48 órával elhalasztották Le Dua dél-vietnami ha­zafi keddre tervezett ki­végzését. A.22 esztendős férfit Da Nang városában tartóztatták le zal a váddal, hogy fel akart robbantani egy szállodát, amelyben sok amerikai lakik. Az amerikai képviselöház hétfőn egyhangúlag egymillió dollárt szavazott meg a már­cius 30-i bombamerénylet so­rán erősen megrongálódott saigoni amerikai nagykövetség újjáépítésére. Lapzártakor érkezett Saigon: Kedden egész napon át heves csata dúlt Sai­gontól mintegy 200 kilométer­nyire délnyugatra, a Mekong- folyó delhij^ban. A harcok ezen a vidéken — yízborította rizsí’öldeken és öntözőcsator­nák között — vasárnap kez­dődtek. A nap veszteség-mér­lege még nem ismeretes, de annyi már bizonyos, hogy hat i amerikai katona életét vesz- | tette a véres küzdelemben. A | nyugati hírügynökségek jeleu- I tése szerint a dél-vietnami kormányesapatok és a parti- az- I zánok egyaránt súlyos veszte­ségeket szenvedtek. a barlang vízrendszeré­nek áradása. A mentő osztagok csak úgy tudtak eljutni a kutatók­hoz, hogy búvárfelszerelés­sel átúsztak egy föld alatti fo­lyó száz méteres szakaszán. Ezután megtanították a barlang- kutatókat a búvárfelszere­lés használatára s egyenként visszaúsztak ve­lük a kijárathoz. A négy barlangkutatót si­került megmenteni, de az ára­dás mégis áldozatot köve­teiig: az egyik mentő békaem­ber a sikeres akció után szív- görcsöt kapott és meghalt. NANTES Sziámi ikrek Sziámi ikreknek adott éle­tet egy nantes-i asszony. A két lány mellkasánál nőtt össze. A csecsemőket a nan­tes-i kórházban helyezték el. HOUSTON Ürhajórandevú Az . amerikai űrhajózási hatóságok közölték, hogy Walter Schirra és Thomas Stafford űrhajósok vesznek részt az év végén abban az űrkísérletben, amelynek so­rán megpróbálkoznak azzal, hogy egy Gemini űrhajót a kozmoszban összekapcsolja­nak egy másik űrhajóval, amelynek fedélzetén nem tar­tózkodnak emberek. MA DÉLUTÁN NAGYGYŰLÉS A SPORTCSARNOKBAN Tegnap Szolnok megye vendége volt az űrhajós házaspár V. V. Tyereskova Nyikola­jeva, a világ első űrrepülőnő- je és Andrijan Nyikolajev űr­hajós alezredes kedden Szol­nok megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttag­ja. Már Szolnok megye határá­ban népes küldöttség üdvözöl­te a kozmosz hőseit. Ünnep­lők sorfala között gördült Szolnokon a ICossuth térre a gépkocsisor. Ezrek gyűltek össze a kedves vendégek kö­szöntésére. A Kossuth Lajos téren rendezett ünnepi gyűlé­sen Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára üd­vözölte az űrházaspárt. Ezután a gyűlés részvevői­nek meleg ünneplése közben V. V. Tyereskova Nyikola- jeva vette át a szót: — Alig néhány napja ér­keztünk Magyarországra, de máris ezernyi ■ élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük, hogy mindenütt meleg barát­sággal, szeretettel vártak ben­nünket olyannyira, hogy ügy erezzük magunkat, mintha otthon lennénk. Az ünnepi gyűlés Csáki István zárszavával ért véget. A vendégek ezután a Kilián György repülőtiszti iskolába látogattak, majd délután a martfűi Tisza Cipőgyárba. A KISZ Központi Bizott­sága ma délután 2 órai kez­dettel ifjúsági nagygyűlést rendez a hazánkban tartózko­dó világhírű szovjet űrha­jós házaspár, Valentyina Tye­reskova Nyikolajeva és And­V. V. Tyereskova Nyikolajeva és A. Nyikolajev szovjet űrhajósok hétfőn megtekintették a fővárosban a József Attila lakótelepet rijaií Nyikolajev űrhajós al­ezredes tiszteletére a Sport­csarnokban. A magyar televízió délután 13 óra 55 perces kezdette! helyszíni közvetítést ad a Spoi-tCsarnokból a nagygyűlés­ről. VARSÓ Megkezdődtek a tanácskozások A Leonyid Brezsnyev veze­tésével Varsóban tartózkodó szovjet párt- és kormánykül­döttség kedden délelőtt meg­kezdte tanácskozását a len­gyel párt és kormány vezetői­vel. Kiosztották az Oscar-dijakat „Kiütéssel” győzött a My Fair Lady A Los Angeles mellett le­vő Santa Monicában hétfőn este ünnepélyes külsőségek között osztották ki a holly­woodi filmművészeti akadé­mia dijait az elmúlt év leg­jobb filmjének és legsikere­sebb filmművészeinek. Az Oscar-díjak fő nyertese a My Fair Lady, a Bemard Shaw Pygmalionjából készült musical filmváltozata lett. A film nyerte el a legjobb film Oscar-díját, továbbá a legjobb rendezés (George Czukor ma­gyar származású rendező munkája volt), a legjobb szí­nesfilm rendezésének és fény­képezésének díjait, legjobb kosztümök, a legjobb zenei átültetés és a legjobb hang díját. Rea: Harrison, aki dr. Higginst alakítja a filmen, megkapta a legjobb filmszí­nésznek járó Oscav-díjat. A legjobb filmszínésznő az idei versenyben Julié Andrews lett, aki Walt Disney: Mary Poppins című filmjének fő­szerepét alakította. A jutal­mazás érdekessége, hogy Julie Andrews és Rex Harrison ját­szotta a főszerepeket a My Fair Lady színpadi változa­tában. MELLEKTERMEK Országúton A miniszter korán kelő ember. N. város elég messze van Pesttől, s az utakról jobb nem is beszélni. Szóval, hajnalban indultunk. A ko­csi kényelmes, meleg, a rá­dió andalító zenét sugároz, s én elaludtam. Volt egy kis lelkitusám, talán mégsem il­lik, de legyőztek a körülmé­nyek. F.-ben bekaptunk egy feketét. Az út egyhangú. Már R. község előtt jártunk, ami­kor valaki integetni kezd. Megállunk. Egy öreg, het­ven év körüli paraszt liheg az úton, orcája piros, szeme a hidegtől könnyes. — A fiam, itthon hagyta a ‘ fiam. Biciklivel ment, nem értem ütői, hiába szalad­tam. Adják oda neki. Átveszem a kis csomagot. Személyazonossági, katona­könyv, MÁV féláru igazol­vány — és 3 darab piros ban­kó. Nézem az öreg ártatlan szemét, s megfog ez a magá­tól értetődő bizalom. Jó, át­adjuk, bácsikám, szólok, s ezután eszembe jut: de hol adjuk át. — R.-ben van a Józsi, az állomáson — mondja —, siessenek, pénz nélkül nem tud jegyet venni. Sietünk. A kocsiban senki sem szól, a táj most min­denki szemében barátságos­sá, meleggé válik. Hát ez vol­na az emberi bizalom kö­zelről, gondolhatja a mi­niszter, meri mi másra gon­dolna? Pedig micsoda va­gyon háromszáz forint en­nek az embernek, s most gondolkodás nélkül ránk bízta. Hiába, ezek a régi öre­gek __ A z r.-i állomás öt méter az országúitól. A sofőr viszi a csomagot, de a miniszter is kíváncsi, nekem meg ez a szakmám. Várakozik a pénztárnál egy fiú. Farzseb, belsőzseb. Se­hol semmi. Odamegyünk. Itt van, szól fí sofőr, mi pedig kíváncsian lessük a hatást. — Hát otthon maradt? Apám küldte, ügye? Köszö­nöm, emberek, már itt is a vonat, sietek a gyűlésre. Felismertem a fiút a soka­ságban, s figyeltem az arcát, mit szól az előadóhoz, a mi­niszterhez, aki a csomag és pénzt hozó küldöttség egyik tagja volt. Nem nagyon lepődött meg. Valamit súgott a társának és ezzel — kész. Valószínű, ö ahhoz az új, ifjú generációhoz tartozik, amelynél szintén természe­tes már az ilyesmi. Sagan — és a búbánatos „huligánok" — Olvastad? — Mit? — Sagant? — Igen! — Milyen? — Vacak. Blöd és frivol, és erkölcstelen. Nem azért, mert nyíltan ír a szerelemről, ha­nem mert mindig úgy szeret­keznek, hogy közben nem sze­retik egymást. A Jó reggelt, búbánat sem tetszett. Ez még rosszabb. — Akkor miért olvasod Sagant? — Mert úgy látszik, és is sznob vagyok, s olvasásban is a divat után megyek. — Igazad van! Én sem sze­retem ezt a nőt. Már harmad­szor van férjnél, s alig múlt húszéves. Úgy látszik, a sa­ját tapasztalatait írja. No gye­re, menjünk be, kezdődik. A helyszín: Nagymaros, kul­túrterem. A kérdező: tizennyolc éves, szőke lány. Olyan külsővel, amitől az ember egy kissé megretten, s a tsz-ben ma­dárijesztőnek vélnék. A másik: húszéves fiú. öl­tözéke, külseje stílszerű a lá­nyéval. Mindketten: öltözékük után ítélve, huligánok, a szavuk és véleményük azonban ... Nem szeretnék senkit befolyásol­ni, de azt hiszem, megbízha­tó értékelés volt az írónőről. Egyébként, hogy egy kér­dés se maradjon válaszolat- lanul: az ünnepi taggyűlésre voltak hivatalosak. Részeg libák E-ben egy asszony kiöntött az udvarra három üveg meg­romlott rumos meggyet. Ti­zenkét, álmait betöltő libája már régen vett részt ilyen dáridón. Az asszony, ahogy hazament a gyűlésről, látja, hogy a drága jószágok — meg- döglöttek! Lélekszakadva sza­ladt a tanácsházára, ahol még süt a fény. — Megmérgezték őket, bosszúból, amig én a pesti elő­adót hallgattam. S szidta az előadót, a tanácsot, de kivált­képpen, akit gyilkosnak gya­nított. Azonnali belépéssel felveszünk csúcsesztergályosokat, gép- és szerkezetlakatosokaf szerkezeti munkára. Jelentkezés: Országos Bá­nyagépgyártó V. Bpesti Bányagépgyára, Bpest IV., Baross utca 91—95. Az Egyesült Izzó Gépgyára esztergályos és marós szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gyár személy­zeti osztályán, szombat kivételével naponta 8—14 óráig. Budapest IV., Szilágyi utca 2ó., a Rákospalota— Újpest vasútállomás mellett. Megy a tanácselnök, sze­gény feje, mert nem bír az asszonnyal. Vele megyek. Bemegyünk, tényleg ott a temérdek döglött liba, ég felé fordult lábakkal. Mondom, hogy forrázza le gyorsan, hát­ha csak megdermedtek a hi­degtől. Megteszi: ugrik a li­ba a forró víztől, gágog, sza­lad a konyha kövén, de olyan részegen. Fölemelem, nézem, érzik a rum szaga. — Be van ez rúgva, árt gyom — szólók az asszonynak. Az meg rám néz, mint a hülyére. Azután homlokára csap, kime­rednek a szemei és felvisít: — Hát a rumos meggy, édes lelkem, a rumos meggy! — Azzal pofozgatja a libáit, s az mind észhez tér. De az elsőn már nem tud segíteni, az már toll nélkül, mezítelen maradt. El, persze, ez is, csak ruha kell neki! Hahotázás, azután megnyug­szik mindenki. Visszamegyünk a hivatalba. Azután cihelődés, mennénk, már, de ismét zö­rögnek. — Jöjjenek libát enni, a ko­paszt megsütöttem. Gyere no, Feri fiam — „emeli" ki a ta­nácselnököt, mert azért mégis­csak ö itt a hangadó, no meg az életmentő is. Elmentünk. „Bocsánatot kérek!" „Bocsánatot kérek!” Az N-ben lakó barátom meg­kért, hogy írjam le a követke­zőket. íme. „Nem vicc, valaki­től tényleg szeretnék a nyil­vánosság előtt bocsánatot kér­ni. De sajnos, mindössze any- nyit tudok róla, hogy vallá­sos ember lehet az, akit én megsértettem. Vasárnap dél­után történt. Cseng a telefon, abbaha­\\\\\\\\\\\\\\\w\\v.\\\\\\\\\\\.\\\v,\\\\v gyom a könyvet, s hallom a drót másik végéről a hangot: — Ebédeltél már? — Igen — válaszolom gé­piesen, s várom, hogy vala­melyik ismerősöm a nevét mondja. Helyette a hang: — Akkor rendben van, és most, mikor tartjátok délután a misét? A telefon „műfaj” banditáit utálom, egy párszor tudniillik beugrottam már a naivnak tű­nő „névtelen” kérdezősködők- nek, s legjobban az dühített, hogy tehetetlenül szégyelltem magam a butaságomért. Sze­rencsére most éber voltam, azonnal felfogtam a helyzetet, s képzelhető, mit válaszoltam. De hát ki ismeri az én tele­fonszámomat, hiszen most vál­tozott meg, s telefonkönyvben még nincs benne. 276—275 ... Nini, ez a plé­bánia száma is, ami viszont azóta megváltozott, de a tele­fonkönyvben még így van rögzítve. Tehát az illető becsü­letes, vallásos ember. Meg van győződve esetleg ma is, hogy a plébániát hívta. Tehát a válaszomból azt hiheti, hogy ott, a plébánián más hangot használnak a szószéken és mást a telefonban. Esetleg: hogy a plébánián vad emberek garázdálkodnak. Viszont esetleg ezt olvasva, megnyugodhat. Ugyanezt azonban a posta vezetőinek nem ajánlanám. Minek ez a rossz vicc?! Az eset hasonlít egy elcserélt levélhez. S ezzel megsértettem egy embert, kompromittáltam a plébánia dolgozóit, s feldühösítettem magamat. Ezúttal mindenért a postára hárítom a felelősséget. Amíg jegyeztem, arcomon nem lát­szott semmi. S. A.

Next

/
Thumbnails
Contents