Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-07 / 82. szám

1965. ÁPRILIS 7, SZERDA “rMíriap Aki nem vúiogut9 el tud helyezkedni Az iparosítás munkái adott a ceglédi asszonyoknak Néhány évvel ezelőtt még a Ceglédi Városi Tanács leg­főbb gondjai közé tartozott; mi legyen a munkába kívánkozó nőkkel, hová helyezzék el őket? Aztán, ahogy a város mindinkább iparosodott, mind jobban erősödtek mezőgazda­sági nagyüzemei, úgy vált könnyebbé a helyzet. — Természetesen — mon­dotta Sóos Ilona, munkaügyi csoportvezető — ez nem je­lenti azt, hogy ma már min­denkinek, aki bekopogtat, azonnal kezébe nyomunk egy közvetítő levelet. De aki nem válogat és valóban dolgozni akar. az elhelyezkedhet. Kivé­ve az adminisztratív munka­köröket; ide sokkal többen je­lentkeznek — gyakran gép- és gyorsírás tudás nélkül is —, mint amennyire szükség van. A Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén ma már több mint hatszáz nő dolgozik. Csak tavaly százzal emelkedett a számuk. — Vagy itt a cipőgyár. Ügy tudjuk, a nyár elején az új épületekben is megkezdődik a termelés. Már készen állnal a vasút mellett a Szűcs-tele­pen. Rövidesen újabb százöt­ven asszonynak jelent ez biz tos kenyeret. Elsősorban azok­nak, akik értenek ehhez a munkához. — Nagyon sok olyan nö e. a városban, aki szeretne dol­gozni, de beteges, vagy csök­kent munkaképességű, vasy kisgyermekei miatt nem vál­lalhat rendszeres üzemi mun­kát. Számukra már nehezebb volt elfoglaltságot találni, de sikerült a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalattal megegyezést kötni. Ez újabb százötven asz- ozonyt juttatott féiműszakos i munkahelyhez, illetve a fél- i kész anyagokat odahaza dől- j gazhatják fel. Ugyanijait, módszerrel dolgoznak a Házi- ' ipari Szövetkezetnél. Legfon- '■ losabb ágazatuk a női ruha ; varrás, a szemfelszedés, azon- j kívül sok asszonyt foglalkoz- ! tat rendszeresen a rafiaszö- j vés. — Milyen a kapcsolat a munkaközvetítő hely van, akkor elsősorban azt juttatjuk muhkához, aki job­ban rászorult. Megtörtént, hogy kétgyermekes, elvált, szakképzett asszony jelentke­zett az egyik gyárban. Eluta­sították. De még aznap kér­ték, közvetítsünk ki a szóban- forgó munkára más valakit, holott nem volt szakember, viszont a férje „befolyásos” ember. Nem vállaltuk a köz­vetítést. — Cegléden nemcsak az ipar virágzik, egyik legnagyobb mezőgazdasági városunk is. Itt milyen lehetőségeik vannak a nőknek az elhelyezkedésre? — Állami gazdaságaink, kísérleti telepeink szívesen al­kalmaznak női munkásokat. Az évek során már ki is alakult a munkásgárda, akik az idény­munkák megkezdésekor rend­szeresen visszatérnek. Így a Kecskéscsárdai Állami Gazda­ságban kora tavasztól őszig 200 nőt foglalkoztatnak szép keresettel. Egy baj van csak; Ceglédről meglehetősen rossz a közlekedés. Szívesebben járnak oda az abonyiak, mert kényelmesebben megközelíthe­tik. Ugyanígy rendszeresen igényel gyümölcsszedőket a Szolnoki úti kísérleti gazda­ság. A négy ceglédi állami gazdaság majd négyezer női idénymunkást foglalkóztat. Egy részüket toborozzuk más megyékből, ha itt helyben nem akad elég jelentkező. Ugyan­így közvetítünk ki nyárra még dolgozókat a baromfikeltető­höz, a Szesz- és Szikvízipari Vállalathoz. — Még egy utolsó kérdést: történt-e nagyobbarányú átcsoportosítás, elbocsátás a nemrégiben kiadott rendel­kezésekkel kapcsolatosan? — Nem. Semmi ilyenről nem beszélhetünk — válaszolt Sóos Hona. — Nagy mértékű létszámcsökkentés sem volt, mert üzemeinket nem duzzasz­tották fel. (k. m.) Borkóstoló, eszpresszó — lőportoronyban Üjabb érdekes vendéglátó- hellyel gazdagodik a nép­szerű nyugat-dunántúli ki­rándulóhely, Kőszeg. A pár évvel ezelőtt helyreállított Jurisics-vár külső nagy bás- tyatomyában, a lőportorony- ban borkóstoló és eszpresszó nyílik. A torony egyidős a várral, körülbelül 700 éves. ~A lőport árolásra használt építmény a történelem fo­lyamán többször leégett. Mostani helyreállítására hét­százezer forintot költött az Országos Műemléki Felügye­lőség. A borozó és az esz­presszó berendezése igazodik az épület hangulatához, jel­legéhez. Vasvázas tárgya­kat, kerámiákat helyeznek el bennük. A két szórakozóhe­lyet a húsvéti nemzetközi autóstalálkozóra nyitják meg. és a vállalatok között? — Kölcsönösen igyekszünk előzékenyek lenni. Félrecsú- szás persze történik, ilyenkor a sarkunkra kell állnunk. Ha két azonos képzettségű dolgo­zó számára csak egy munka­Ásatások , Ártándon, Nádudvaron és Berettyóújfaluban A debreceni Déri Múzeum irányításával a Hajdúságban az idén három helyen vé­geznek ásatást. Folytatják a kórábbi években megkez­dett munkát Ártándon, ahol későavarkori temetőre buk­kantak. A nádudvari határban befejezték a X. és XX. szá- badbeli temetkezések marad­ványainak feltárását. Berety- ty óújfalu közelében az egy­kori bizánci templom ma­radványai mellett templom­tetőt kutanak fel. Qui Prodest? „Mit vétettek a fák?" — ve­tettük fel a minap a kérdési — a gödöllői park halálra ítélt és részben már ki is végzett terebélyes faóriásairól szólva, írásunk első visszhangjaként már másnap hírt kaptunk ar­ról, hogy Gödöllő községi ta­nácsa azonnali hatállyal állj-t! parancsolt a fejszéknek, ki­mondva, hogy a korábban ha­lálra ítélt fákat csakis akkor szabad ezentúl „kitermelni”, ha az ítéletet egy erre a célra összeállított szakértői bizottság is jóváhagyta. A második visszhang az a levél volt, amelyet most kap­tunk Náclaski Sebőtól, a gö­döllői községi tanács elnökne- lyettesétől, aki a többi körött azt írja: „ ... A cikk néhány mondata a valóságot eltorzítja és úgy állítja be, mintha Gö­döllőn senki sem védené a fá­kat ... A (kiirtott) fák egyike- másika 100—150 éves, de ki­száradt, belseje korhadt és csak a további pusztulásnak és esetleges veszélynek lenné­nek kitéve ... A kiszáradt fák nem díszei a parknak, de ugyanakkor vihar esetén a já­rókelők testi épségét is veszé­lyeztetik.” Végezetül: .a már kiszá­radt, kiöregedett faállomány­nak át kell adnia helyét az újnak, hogy az méltóképpen szolgálja a jelen és a jövő ge­neráció lüktető életritmusát és nyugodt pihenést nyújtson mindazoknak, akik szeretik a szépet..." Eljutott hozzánk egy gödöl­lői természetbarát, Tóth László levele is: „ ... Az alsóparkban százados fákat döntenek ki az­zal az ürüggyel, hogy korhadt vagy kezdenek korhadni. Ma reggel végignéztem egy 25 méteres remek óriás kidönte- sét. A korhadás a szelvény ne­gyedét nem teszi ki, magasság­ban talán egy métert. A kidön- tött faóriás döntés közben né­hány fiatal fát is összetört.. A parkban máris vásártérnyi puszták vannak ...” Ezek után körülnéztünk a helyszínen, a gödöllői park­iban. A kis Rákos-patak men­tén sorakozó hatalmas szo­morúfűzfák legtöbbjének vas­kos törzsén jól látható a halá­los ítélet bélyege, a lehasított kéregrészek fehér foltja. Ezek a fűzfák szinte duzzadnak az egészségtől. Betegségnek, kor­hadáénak semmiféle jele sem található rajtuk. Beljebb öles átmérőjű kőris- és szilfa tör­zseken éktelenkednek hasonló jelek. Megnéztük néhány, már kidöntött fa földben maradt tönkjét is. Fűrészelt felső sík­ján hibátlanul sorakozik a tö­méntelen évgyűrű. A kiirtott fák egy-két hasáb­ján látszik némi korhadás, de a legtöbb hibátlan! A klasszikus római jog sze­rint a bírónak mindenekelőtt arra a kérdésre kellett választ találnia, hogy „Qui Prodest?”, kinek állt érdekében? Szeret­nénk a gödöllői fairtások ese­tében is feltenni ezt a kérdést. Kinek vagy kiknek érdekét szolgálta a gyönyörű, csak hosszú évtizedek alatt pótol­ható százados fák kitermelése, amikor a törvény teljes mér­tékben indokolt szigorúsággal sújt arra a falusi tsz-t.agra. aki előzetes engedély nélkül egyetlen élő fát is kivág a sa­ját telkén ... m. 1. EGY ÓRA A TITKÁR ASSZONYNÁL ■ .... V. .-WS» Serény munka folyik a Papp szigeti campingtábor leg­újabb épületén, hogy idénykezdésre készen várja a turis­tákat (Foto: Gábor) A vAchartyáni ta­nács szobájának kilincsét egymásnak adják az emberek: titkár elvtársnő, igazolást sze­retnék kérni . .. titkár néni, engedély kellene . . . Marika, az AB-jegyzőkönyv, a tanács- ülési jegyzőkönyv ... Végre egy kis lélegzethez jut Simányi József né vb-titkár. — Mindig ilyen sok az ügy­fél? — Igen, de a tegnapi és a j mai napon különösen nagy ! volt a forgalom. Kezdődik las- ! san a piaci szezon, s ilyenkor ’ sok termelési engedélyt adunk ki. Évente 130—150-en járnak a váci és pesti piacokra árusí­tani. Aztán építési engedélye­kért jönnek, gyámügyi segély, családi pótlók ügyben. Ezek az egyszerűbbek. — S a nehezebbek? — Családi ügyek. Sokan megfordulnak itt tanácsért, se­gítségért. Néha már úgy érzem magam, mint egy bíró, aki bé- kít... Mert válási ügyekben is jönnek. — Tud segíteni? — Megpróbálom. Mindkét „féllel” beszélek, hacsak lehet. Elmosolyodik, hátradűl a széken. Fehér köpenyben a zöld rém ellen A rém nem ideges képze­let szülte kísértet, élő valóság. Ha alaposan szemügyre ve­szik a fekete pupillán, féme­sen zöld a csillogása, előbb homályba burkolja ön előtt a világot, aztán egészen feke­tébe. Mégse ijedjen meg. erre talán most már nem kerül sor, habár: — A vakság okai között a glaucoma szerepel első , helyen — mondja hűvös tárgyilagos­sággal a fehérköpenyes férfi, aki ha frakkban lenne, diplo­matának vélnéd, holott kór­házigazgató, a szembetegségek szakorvosa és az orvostudo­mány kandidátusa. Néhány hete, február eleje óta irányí­tója a lassan már kibontakozó új hadműveletnek, amit Pest megye szemorvosai a zöld há­lyog ellen megindítottak. Szelídítik a rémet — Radnót Magda professzor kezdeményezésére az első szá­mú szemészeti klinikán 1960- ban folyt már rendszeres gon­dozó jelleggel a glaucoma ke­zelése, de azután a járványos kötőhártyagyulladás fellépése miatt abba kellett hagyni — folytatja dr. Németh Béla, a Semmelweis-kórház igazgató­ja. Akkor még a klinikán dol­gozott, helyettese volt a tanár­nak. Itt a kórházigazgatás mellett a szemészeti osztály­rak is vezetője, hét orvosával és a járási rendelőintézetek szakorvosaival vette fel most a küzdelmet a zöld rém ellen, ami a közhidelem ellenére — gyógyítható. Persze csak laikus nyel­ven szólva, mert a rém még ma is gyógyíthatat­lan, szemcseppekkel vagy pasztil­lával, végső esetben keskeny késsel azonban megzaboláz­ható. A beteg nemcsak meg­menekül a vakságtól, de látá­sa ugyanolyan lehet, mint elő­zőleg volt. Megszűnik a fejfá­jása, a bajnak általa észlel­hető minden tünete, s ez mi más lenne: maga a gyógyu­lás. Nem szabad abbahagyni — Igen — szól közbe dr. Márton Dezső —, de a keze­lést nem szabad soha abba­hagyni. Megnevez egy beteget, idő­sebb férfit, két napja vették fel a szemosztályra, előzőleg cseppeket rendeltek neki, lá­tási zavarai megszűntek, mire akár a náthából gyógyult az istopyrint, félretette cseppeit. Visszaesett. Most, mi lesz ve­le? Az orvos lemondóan le­gyint: — Megpróbáljuk amit csak lehet, talán a műtétet is. Eredmény? Elhanyagolt eset. — Ezért van szükség glaucomagondozásra, rendszeresen ellenőrizni kell a beteget, hiszen tulajdonképpen önma­gát kezeli, betartja-e az utasí­tásainkat? — fűzi hozzá dr. Németh Béla, s a hangja szo­morúra vált: — Annyi a meg­gondolatlan ember, a megbíz­hatatlan, könnyelmű beteg. A rendelőintézetek szakor­vosai bármilyen panasszal is forduljon hozzájuk a szembe­teg, ha vizsgálat közben a kezdődő zöldhályog jeleit vé­lik felfedezni, azonnal a me­gyei kórházba küldik. — Eddig hatszáznál több embert vettünk gondozásba február óta — a hadjárat ed­digi lefolyását ismerteti a kór­házigazgató. — Javarészt régi betegeinket hívtuk be vizs­gálatra, most sorban ellen­őrizzük őket, az a cél, hogy minden hónapban legalább egyszer lássuk a beteget. Természetesen már a rende­lőkből is sokakat irányítottak hozzánk. A gépterem Nem mindegyik bizonyult glaucomásnak, de valameny- nyivel gondosan kell fog­lalkozni. Gyakran a zöld há­lyogra gyanús embert fel kell venni a kórházba, mert a vizs­gálat több napig elhúzódhat. A hadjárat pedig gépesített, a gépek viszont drágák, és csak a kórház szemosztályán találhatók, de nincsenek a rendelőkben. — Ez itt az elektromos tono- méter, az egész országban alig van féltucatnál több belő- . le, olyan sokba kerül — mutat­nak egy elég kis masinára. Az ambulancia három szűk szobájában gép hátán gép. — A tonométer a szemgo­lyó belső nyomását méri, ez­zel állapítható meg többszö­ri, a nap különböző szakában folytatott méréssel, megfele­lő-e a szemgolyóban a vér­nyomás. Zöld hályog vizsgá­latánál ma már szinte elen­gedhetetlen műszer — ma­gyarázza a kórházigazgató. Mutatja aztán sorba a gé­peket, két periméter a látó­szög mérésére szolgál, az egyi­ket két éve kapták 60 000, a másikat alig egy éve 48 000 forintért. Drágák? Nem talá­lom, nincs drágább kincsünk, amíg élünk a szemünk vilá­gánál, ezt a vagyont védi. A gyanús esetek közül persze nem valamennyi bizonyult zöld hályognak. Ezeket a pacienseket későb­bi időpontban még ellenőrző vizsgálatnak vetik alá. Hogy öregkori betegség lenne a zöld hályog? Nem éppen, bár negyven évesnél fiatalabbak­nál csak elvétve fordul elő. Gyerekeknél is, sőt csecse­mőknél is. Van veleszületett glaucoma, szerencsére csak nagyon ritka. Május elsejére ... Papírlap zizzen Márton dok­tor kezében, statisztikai ada­tokat mutat A negyven éven felüliek két százaléka az egész világon zöld hályogban szenved. Pest megyében? Nem, még nincsen pontos számadat, de alapul véve a vi­lágstatisztikát durva számí­tással ... hihetetlenül magas szám jön ki!... hétezer körül lehet. Hogyan győzi majd ennyi szem gondozását hét orvos. Az igazgató főorvos bizakodó mosollyal felel: — Győzni fogjuk, mert kell! Igaz, könnyebb lenne, ha több orvos állna rendelke­zésre, vagy legalább különle­gesen kiképzett megfelelő számú középkádei. Egyelőre a kezdet kezdeté­nél tart a megyei kórház, he­tenként még csati egy nap, kedd a giaucomagondozásé. Ha kell, folytatják majd más napokon is. Most számítják a várható betegek számát, felmérik az osztály teherbírá­sát, készül az ütemterv. Május elsejére akarják teljessé tenni az egész me­gyét átfogó gondozást. — A zöld hályog utókeze­lés az egész országban min­denütt folyik, ezt okvetlenül tessék megírni — köti lelkem- re. Németh igazgató főorvos. Kívánságának ezennel eleget teszek. De nem hallgatom el, hogy ugyanakkor egyelőre egyedül Pest megyében indult meg a rendszeres gondozás, a szerve­zett háború a zöld rém el­len. Szokoly Endre — Nemrég bejött hozzám valaki, hogy „írja már meg nekem ezt a levelezőlapot, én olyan ritkán írok, nehezen megy”. AZ ASZTAL SARKÁN AZ IRATOK, akták mellett tan­könyvek. — A könyveket nézi? Tanu­lok. Közgazdasági techniku­mot végzek estin, másodéves vagyok. — Ilyen sok munka mellett milyen eredménnyel tud ta­nulni? — Legutóbbi átlagom 4.( volt — mondja — csak az í baj, hogy nagyon kevés a: időm, rendszerint éjszak« ülök a könyvek mellé, amikoi már csend van, és a háztartá­si munkának is vége. Nagyot érdekel a közgazdaságtan, hl szén ebben a szakmában dől gozom 1941-óta. — Egyetem? — Talán arra is sor kerül Nőnek a gyermekeim — kel tő van — sok mindent rájul tudok bízni már. így talán ké sőbb több szabadidőm lesz. Mintegy végszóra belép a kis fia. Iskolából jön. Illedelmese! megvárja, míg befejezzük ; mondatot, aztán édesanyjáthe lép: — A kulcsot kérem anyu .. — Ma ő porszívózik — sze di elő köpenye zsebéből a tit kárasszony a lakáskulcsot. KINT ÜJABB ÜGYFELEI' VARNAK. Simányi Józsel’n- újra elhelyezkedik az íróasz tál mellett, s kezébe veszi i tollat. — Majd elfelejtettem — fór dúl még egy kis időre hozzán — évek óta ígéri a közieke dési minisztérium, hogy főút cánkat megjavítják, betonná burkolják. Az utolsó határid: 1964 volt, de még mind): ugyanolyan poros az út, min eddig. Ez a helyzet egészségügy szempontból is tarthatatlan. . por fertőző megbetegedéseke okoz. írja meg, hátha akkoi felfigyel ránk a KPM útfenn­tartó osztálya! Megírtam, — hiszen Simá nyi József né kérése az egé- község kérése. Jó lenne, ht minél hamarabb betonútor futhatna be az autó Váchar- tyánra. Juhász Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents