Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1963. április i, vasárnap P£SI HEGY <c/(í/r#«p » Az első szabad tavasz. Az or­szág nyu­gati ha­társzélein utolsókat dörrennek a fegy­verek, aztán átrobog az országon az ör­vendetes hír: az utolsó fasiszta csapato­kat is kiverték az országból. Magyaror­szágon már béke van. A magyar történelem utolsó évszáza­dainak valamennyi nagy és boldog ün­nepe tavaszra esik. 1848. március 15., majd 1919. március 21., és most 1945. április 4. Három jelentős sorsforduló, három boldog, sokat ígérő tavasz. És a két keserű tanulság: Nem elég a sza­badságot kivívni: Élni is kell a szabad­sággal. A három dicső tavasz és a két szomorú tanulság adott ekkor erőt, aka­ratot és bölcsességet, hogy most már véglegesen a nép szerezze meg a hatal­mat és meg is tudja tartani azt. E munkában a kommunisták vállal­ták a vezető szerepet. Ök kezdték meg az újjáépítést, a közigazgatás megte­remtését, ők tisztították meg a közéle­tet a fasisztáktól és nyilasoktól és ök adták át jogos tulajdonosaiknak az 1000 éve elbitorolt jogos tulajdonukat, a föl­det. Sok nehézség, sok munka és sok bot­lás kísérte útjukat. De az eredmény mindent igazolt. E napok történelméről emlékezünk most meg. A ..CEGLED - ELSŐ SZAMAIBÓL AMIRŐL EGY ÚJSÁG TANÚSKODIK... 1945. március 4-én jelent meg a „Cegléd" című újság, mint a város nemzeti bizott­ságának lapja. A lap első szá­mának vezércikke: „FÖLD, KEN VER, SZABADSÁG” A cikk követeli: „Földet annak, aki a földnek eddig csak ro- botosa, koldusa volt. Ke­nyeret, és pedig nagysze­let fehér kenyeret minden dolgozónak, akár kérges kezével, vagy fehér orvosi MONOMK EMLÉKEZNEK A~lo-as szoba — Bankó születik? - „Tyriktolvajlás“ Zúgnak a harangok ^V^XX\X\X\X\XXXXXX^X^^X\XXXXXNXNXXXXXXVvXXX^N^XXN^XXXXXXXXXXXXXXXX\X^N\XXXXXXXXXXXXXX^ Az ország nyugati határszé­lein még dörögtek a fegyve­rek, de Monifron már - a fel­szabadulás féléves fordulójá­hoz közeledtek. 1944. novem­ber 14-én — két nappallá köz­ség felszabadulása után — a községháza első emelet 13. szá­mú szobájában egy maroknyi kommunista ült össze, hogy megszervezzék a pártot. Ok álltak az újjáépítő munka élé­re. Tapasztalatuk, közigazga­tási gyakorlatuk nem volt. A tizenkilencesek tanácsára di­rektóriumot szerveztek és ott folytatták,, ahol 1919-ben ab­ba kellett hagyni. Később kül­dötteket menesztettek Szeged­re, ahol akkoriban a magyar kommunisták vezérkara szé­kelt. Hörömpö Mihály és Gyömbér István hozta vissza az utasítást. Minden erőt az ország újjáépítésére. Élelmet Budapestnek,, katonákat a ná­cikat üldöző, a szovjetek inel­lett harcoló magyar hadsereg­nek. Megindítani a vasutakat, megszervezni a demokratikus közigazgatást. A moirori kommunisták hoz­zákezdtek. Hörömpö Mihály — akkor kőmúvessegéd, ma építészmérnök — igy mesél el egy ma már megmosolyogni való epizódot: — Nem volt pénz. A régi koronás pengőt sen­ki nem akarta elfogadni, a szovjetek által adott új pengő még nem érkezett meg. Elha­tároztuk, hogy pénzt nyoma­tunk. Nyomdánk volt, ,a ter­vet el is fogadták. Kis híja, hogy nem született meg a mo- nori bankó. Gyömbér István lett a rend­őrkapitány. Harminc főből állt a polgárőrség. Egyenruhájuk egy karszalag volt, fize lésük az az élelmiszer, amit a szov­jet- parancsnokságtól kaptak. A „kapitány'’ a rendőrségi munkát ez ideig csak a „púit másik oldaláról" ismerte. Sok munkát okozott Horthy rend­őrségének. Még ma is őrzi azt a terjedelmes vádiratot, amit a magyar királyi kúria adott ki ellené ,.a magyar királyság aUamrendjének felforgatása miatt”. Ezúttal arra vállalkozott, hogy a Horthyék által féltőigatott ál­lam egyik községében helyre­állítja a rendet. Emlékezetes ügyeiről kérdezem: — Előbb a bujkáló nyilaso­kat, fasisztákat kellett „be­gyűjteni". Azután a közrend megszilárdítása volt a dol­gunk. Fegyvert a szovjetektől fiaptunk, ha kellett, segítse e. i,s. Egyszer lélekszakadva jöt­tek segítségért, hogv a külső részekben oroszok fosztogat­maik. A szovjet parancsnokság embereivel megerősítve a tett* helyre siettünk. El is fogtuk a fosztogatókat, akiknex az összes orosz szókincsük egy s,zó volt: davaj. Ezúttal nekik mondtak ezt és hamarosan ki* derült, hogy az „oroszok” né­hány környékbeli suhanc... Ebben az időben — 1945 ta­vaszán — már csak néhány tyúktolvajjal volt dolgunk. A mai szóhasználatban a „tyúk- tolvajlás” a kis, jelentéktelen bűnesetek gyűjtőneve. Akkor azonban a tyúk nemes valutá­nak számított és eltulajdoní­tásának bűne főbenjáró csele­kedet volt Milyen furcsa: Európa fele még lángokban áll, a náci kon­centrációs táborokban dühöng a fasiszta műiét, valahol Amerikában már készen áll a Hirosimának szánt atom­bomba, és itt Monoron Gyöm­bér Istvánok, már a tyúktol­vajokat űzik. — Nacsalnik! — rohant be hozzám az egyik tovaris — azonnal a parancs­nokhoz — meséli Gyömbér Ist­ván. — Ödarohantam a szov­jet parancsnokhoz, aki meg­ölelt, megcsókolt és a köztünk kialakult keveréknyelven kö­zölte, hogy Magyarország stá­bod. Aztán utasított, hogy a polgárőrséggel mindenkit hi­vassak a Fő utcára.:. Egy órán belül több ezer ember hömpölygött az utcán. A rögtönzött diszgyülésen a szovjet parancsnok, Kajli Jó­zsef községi párttitkár és H. Kovács István tizenkilen- ces veterán beszélt. — Már akkor tudtuk, hogy ez a nap, a legnagyobb ünne- j púnk lesz — emlékezik Hö- I römpő István. Ettől a naptól kezdve még lázasabb izgalom­mal készültek az első szabad május elsejére. Már megala­kult az ifjúsági szervezet. Meg­kapták a volt főszolgabírói hi- í vatalt, adtak nekik zóngorát, ; könyveket és már működött a kultúrgárda, amely hamarosan ! vidám műsorral lepte meg a | közönséget. Zúgtak a harangok, a nép boldogan ünnepelt. — A harangokról jut eszem­be — mesélte Gyömbér István. ' — A németek aláaknázták a ! katolikus templomot. Hosszú i ideig a nép nem tudott temp- I lomba menni. A szovjet tűz­szerészéi ártalmatlanná tették a német aknákat. De a nép csak nem merte betenni a Iá- ; bát. A szovjet parancsnok \ meghozatta a. barangolhat és mi szaladtunk körbe a hír. el­és küldtük az embereket a templomba... Azóta sem csi­náltam ilyesmit... A napok múlása Nagykőrösön A kommunista párt ének­kart és kultúrgárdát szervez. Mindent elkövetnek. hogy megnyerjék magúiknak a fiata­lokat. Vasárnaponként tánc- mulatságokat rendeznek a pártszékházban. Ezzel egyide­jűleg jelennek meg a falraga­szok, melyek örvendezve köz­ük a konszolidáció újabb ered­ményeit: „Megnyílt Győr Ró­zsi tánciskolája”. A „NAGYKÖRÖS NÉPE” című lapnak ugyanabban a számában, amely az ország felszabadulásáról ad hírt,, egy nagyobb hír ütötte meg a sze­met. Címe: „Nagykörös népe megtalálta amit keresett”, Ér­deklődve fogtam az olvasás­ba. Vájjon mit keresett Nagy­kőrös népe 1945 áprilisában, íme a cikk első néhány sora: I „Nagykörös népének nagy öröme, hogy megtalálta amit keresett, igazi, színtisztaszívű, odaadóan becsületes, lelkiis­meretes és megbízható ideg- gyógymasszőrjét” ... Lám ak­koriban milyen kiváló tulaj­donságokkal rendelkezett egy egyszerű masszőr is... NYUGATON MÉG DÖRÖGTEK ...ÉS AMIRŐL A VOLT SZERKESZTŐ BESZÉL Fiatalos mozgású, vidám ember ma is Zsadon Miklós. 77 éves, de napjainkban is gyakran tart előadásokat és aktívan részt vesz a pártmun­kában. 1945-ben többek között ő is szerkesztette a Cegléd című lapot. — A pártban azt mondták, hogy én leszek a szerkesztő. Én mentegetőztem, hogy ne­kem csak négy elemim van és eddig csak a babámnak írtam, de ezekben a levelek­ben nem kellett vigyázni a „ly” és a „j” közötti különb­ségre — emlékezik Zsadon bá­csi. A pártban megmosolyog­ták- az aggályát. Azt mond­ták, hogy most nem a helyes­írás, hanem a helyesen írás a fő cél. Ehhez pedig becsüle­tes kommunista emberekre ván szükség. így lett a négy- elemis szabósegédből lapszer­kesztő. — Persze én egy percre sem hittem,' hogy ezzel a kineve­zéssel engem a párt kiforrott újságíróvá, még kevésbé, hogy zsenivé ütött. Ebben az időben sokan kaptunk a mű­veltségünket meghaladó fel­adatot. Még: ma is emlékszem Osztyányi Pálra, akit a párt a községházára osztott be gyám­ügyi előadónak. Pali tiltako­zott, feljelentette magát, hogy nem ismeri a paragrafusokat. Azt mondták neki is: most hagyja a paragrafusokat. Ne a holt betűkre hallgas­son. hanem a becsületes kommunista szívére. Jó szociális előadó is lett Osz- tyányi Paliból. . Zsadon Miklós a községhá­zán dolgozott. Eljárt az érte­kezletekre, részt vett a köz­életben és otthon éjszakán­ként a konyhaasztalon írta a cikkekét. Másnap . aztán megtanácskozták a helyes­írási, stilisztikai problémákat Barak József szedővel, aki ma a helyi nyomda vezetője, Hamarosan a többi pártok is indítottak lapot. Az összes között a legtekintélyesebb és legnagyobb példányszá­mú újság a kommunis­táké volt. 2000 példányban jelent meg, szemben a többi hírlapok négy-ötszáz példány számával. — A szociáldemokrata lap­nak egy fiatal fiú volt a szer­kesztője. Rendes gyerek volt, később együtt dolgoztunk. De nagyon szerette az italt. Ügy gondolta,' ez olyan újságírós, bohém dolog, hogy estéről es­tére viharosan benne éljen az éjszakai életben. Ennél csak azt szerette volna jobban, hogy újságja példányszám­ban lehagyja a kommunista lapot. Egyszer aztán félrésze­gen hallott valami kisértet- históriát. Még azon éjjelen a szesztől kapott szárnyaló stí­lusában megírta, hogy Cegléd külvárosában hazajáró kísér­tetek járnak. A cikk első ol­dalon nagy betűkkel jelent meg. Óriásira nőtt a példány­szám. Még négy lapot meg­töltött a kisértetjarás, Cogva- cogtató „helyszíni tudósítá­saival". Az emberek a szo­ciáldemokrata lapot így kér­ték az újságostól: — ..Abból a kísérletes új­ságból adjon ..." — meséé Zsacjpn Miklós. Mint lapszerkesztőnek per­sze semmi fizetése népi volt. Ismeretlen volt a ciki,ho­norárium, talán eszébe sem jutott seukiuek. Zsadon bácsinak ez volt a pártmunkája és ezt. végezte mindaddig; míg a láp a Pest megyek Népújság- mutációja­ként — a mai Ceglédi Hírlap elődjeként — kezdett niegje lenni. Ősz Ferenc összeállítása köpenyben vagy íróasztal­nál segít építeni ebben a sokat szenvedett ország­ban ... Végül szabadságot, hogy élhessünk, dolgoz­hassunk, alkothassunk.” Ezután meleg szavak Icai em­lékezik a cikkíró a szabadsá­got hozó szovjet hadsereg­ről. Néhány hír a március 4-i első számból: — A ceglédi postahiva­tal felvesz táviratokat és ajánlott leveleket. Buda­pesttel még nincs forga­lom. — Zsengellér József, Ceg­léd volt nyilas képviselője visszatért Ceglédre. Visz- szatérte után rendőrségünk azonnal az őt megillető helyre szállította. A lap következő számában Sselepcsényi Imre rendőrka­pitány aláírásival megjelen­nek a hivatalos piaci árak, melyeknél magasabbat kér­ni büntetés terhe mellett ti­los. Sajnos, az inflációtól a rendőrkapitányi rendelet sem mentette meg az országot. A rendelet a burgonya árát 1 pengőben maximálta, míg a tojásért legfeljebb három pengőt lehetett kérni. És két lapszámmal később már a következő cikket olvashat­tuk: „Bizonyára nem jutott még a rendörparancsnok tudomására egyes fuva­rosok üzérkedése. Ezek nap mint nap járnak ko­csijukkal Kecskemétre. Kocsijukra 30—40 polgári , utast préselnek fel és fe- jenlzént 100 péngö viteldí­jat szednek tőlük. Ugyan­ekkor a gazdasági mun­kára nincs igásállat...” Az április 1-i lapszám köz­li az ideiglenes nemzeti kormány rendeletét a nagy­birtokrendszer megszünteté­séről ’ és a földműves nép töldhözjut tatásáról. Ugyanebben , a lapszámban olvashattuk, ' hogy a mozi megkezdte működését, vala- mini egy tudósítást a kom­munista párt nagysikerű mű­soros előadásáról. A kora­beli kritika dicsérően em­líti a szereplőket: Gács Lász­lót, László Dezsőt, Lax Vil­most „Végül jólesően láttuk az ötletes színpadi beállítást a Magyar Kommunista Párt harcos jelszavával: Föld, kenyér, szabadság! Az április 8-i szám bő­velkedik nagy események­ben. Az első oldalon hatal­mas cím közli: „A VÖRÖSHADSEREG TEL­JESEN KIVERTE A FASISZ­TÁKAT MAGYARORSZAG- RÖL.” A niásik teljes oldalas cím így hangzik: „MA DÉLELŐTT 11 ÖRAKOR A FÖLDIGÉNYLÖ BIZOTT­SÁG ÜNNEPÉLYES NAGY­GYŰLÉSE AZ ÄRPÄD TÉ­REN. Az új birtoklevelek kiosztása A lap belső vezércikkének beszédes címe: „EZER ÉVBEN EGYSZER” A hírek közüli az igazoló bizottságok munkájának ered­ményeit, tudósítanak a szak- szervezetek kultűrgárdájának „Csárdás" című operettbemu­tatójáról, a Sztáray vegyes­kar hangversenyéről. Fizetett hírben adják mindenki tud­tára, hogy ápriüs 4-én Nagy Gizella és Czigány Péter megtartották eljegyzésüket. A konszolidáció egyik ne­gatív bizonyítéka az április 8-i lapszámból: „BESTIÁLIS kettős gyil­kosság CEGLÉDEN! Újjászervezett rendörségürUh bravúros nyomozása.” Két ceglédi asszonyt ölt meg bestiális kegyetlenséggel Pas- kó János és id. Tóth Sándor. A gyilkosokat 24 órán be­lül kézrekerí tették. A hirdetések között leg­gyakrabban szerepelnek az elveszett tárgyak felkeresését célzó közlemények. Típus szö­veggel készülnek, csak a név és cím változik: „Felszólítom azokat a jó­embereket, akik hazamból különböző tárgyakat meg­őrzésre átvettek, hogy szolgáltassák vissza. Ne­vük rpár a birtokomban van, és ha felszólításom­nak nem tesznek eleget, fel fogom őket jelenteni.” Nem tudni, hogy a „jóem­berek” milyen számban szál­lították vissza a „megőrzés­re” átvett javakat. A felszabadulást és földosz­tást hírül adó lapszámban olvasható ez a két szomorú ajánlat is: „13 éves kisfiút koszt­jáért. eltartásra odaad­nék ...” ,,Örökbe adnám kéthóna­pos szép, egészséges fiú­gyermekemet.” Az első sporthír: .^Nagykőrösi Munkás SE— Ceglédi Kossuth SE 2:2. A tudósítás a mezőny ■ leg­jobbjaként Bogdánt, a ceg­lédiek kapusát említi. A ceglédi mozi áprilisi mű­sora: Vili. Henrik. Angol film, rendezte Korda Sán­dor. Modern idők. Fősze­repben Charlie Chaplin. Marco Polo kalandjai. Főszereplő Garry Cooper. Ezt követte az angol Négy toll, majd a szov­jet Szivárvány című film bemutatója. MOZGALMAS TAVASZ kö­szöntött 1945-ben Nagykőrösre is. Az élet megindult, a hata­lom a demokratikus erők ke­zében volt, de már érezhetően szervezkedett az ellenség is. Megjelent a földosztásról szóló rendelet, de a végrehajtása korántsem volt akadálymentes. Az okok ismertek; mint az or­szág többi részén is, a parasz­tokat igyekeztek megfélemlí­teni. A helyi lap vezércikkben üdvözli a földosztást, sok frá­zissal és szóvirággal. De a ve­zércikk hangjára következtet­hetünk, ha a következő szám­ban megjelent helyesbítést el­olvassuk: „Helyreigazítás. Lapunk március 24-i vezércikkét lé­nyégében akként helyesbitjük, hogy a földreform tulajdon­képpen a demokratikus jogok megvalósulása.” NEHEZEN INDUL a keres­kedelem is. A kereskedők nem akarnak pénzt elfogadni. Több polgármesteri rendelet és uta­sítás jelenik meg e jelenség ellen, de a lényegen nem so­kat tudnak változtatni. Perek zajlanak le azért, mert az adósoktól a hitelezők nem fo­gadják el a pénzt. A legforgalmasabb kereske­delmi fórum a „Csere-bolt”. AZ élelmes kereskedő helyisé­get biztosított az üzletek le­bonyolításához, közvetített, összehozott. Szabott árakon dolgozott; az üzlet nagyságától függetlenül a helyiséghaszná­lat és a közvetítési díj, egy to­jás volt. A VÁROSI KÖRHAZ segít­ségért fordult a'város lakossá­gához. Üj vagy mosott kötsze­reket' kért, esetleg gyolcsté­pést. A polgármester a község lakóihoz fordult, hogy fogad­janak magukhoz éhező pesti gyerekeket. Április 4-ét követő napok­ban összegyűlt a pártközi érte­kezlet, mely határozatba hoz­ta: ..A jelszabadulás és a di­csőséges felszabadítók ünnep­lésére a következő napon hú- zassék meg a város minden harangja cs az üzemekben ez időre álljon meg a munka.” ÁPRILIS 5-ÉN indul meg az első menetrendszerű vonat. Cegléd felé naponta éjjel 11 órakor. Kecskemétre pedig reggel 6-kor indult vonat. Egy gimnáziumi tanár meg­indítja az orosz nyelvleckéket, majd nemsokára a nagykőrösi nyomda elkészíti, az orosz tár­salgási kézikönyvet az említett tanár szerkesztésében. A he­lyi lap is közöl társalgási gya­korlatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents