Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-05 / 54. szám
t9«3. MÁRCIUS 5, PÉNTEK VLSi MEGYEI 'zMírStm 3 Mindig újra kezdjük? Sokszor említjük, lemondó sóhajjal: minden csoda három napig tart. Azt gondoljuk hozzá: vannak jó kezdeményezések. hasznos mozgalmak, de a lelkesedés csökken, a buzgalom elcsitul, lassan elalszik minden, mindaddig, míg valakinek újból eszébe nem jut a dolog, s akkor újra kezdjük ... Hasznos, s eredményeiben azonnal lemérhető mozgalom volt a gyárakon belül a munkásvédelmi őrségek felállítása. A dolgozók közül válogatott őrség tagjai önként vállalt többlet munkaként felügyeltek a munkahelyek rendjére, ellenőrizték a munkásvédelmi, balesetelhárítási szabályokat, előírások betartását, s tevékenységüket a kezdeti bizalmatlankodás után elismerés fogadta. Hiba renne általánosítani, s múlt időben szólni e helyes kezdeményezésről. Ma is sok olyan üzemünk van, ahol jól dolgozik, vagy — legyünk szerényebbek — dolgozik a munkásvédelmi őrség, de vannak olyan üzemeink is, ahol elaludt a dolog, kezdet maradt, folytatás nélkül. A váci bélésárugyár szakszervezeti taggyűlésén maguk a munkások reklamálták: miért nem fordítanak több gondot a hasznos mozgalomra, miért hagyták, hogy megrekedjen? Másutt is igen sok szó esett a munka biztonságáról, s arról, hogy — elsősorban a textilüzemekben — a nők igen könnyen fittyet hánynak a balesetelhárítási előírásoknak a — csinosság kedvéért. Mindez még inkább indokolja, hogy az üzemekben ne hagyják veszendőbe menni a munkásvédelmi őrség adta lehetőségeket. A szakszervezetek megyei irányító szervei jelentőis erőfeszítéseket tettek és tesznek a mozgalom sikere érdekében, a sikeresség azonban mégiscsak az üzemeken belül dől el, tehát elsősorban ott kel] cselekedni. Ez az egyik, amit az ügy kapcsán érdemes megjegyezni. Van ennél általánosabb tanulsága is a dolognak: a szalmaláng. Hajlamosak vagyunk arra, hogy teljes lendülettel kezdjünk meg valamit, s utána elfeledkezzünk róla. Nem ritka, hogy csak addig érdekes az ügy, míg értekezletek, munkatervek témája, de amint hétköznapivá, állandó, s ezért külön nem jelölt feladattá válik, senki nem foglalkozik vele. A munkásvédelmi őrségek sorsa csak egy példa a sok közül. Említhetnénk a versenyhiradókat, a dicsőségtáblákat. Ünnepek előtt egy-két héttel megtelnek az addig árván, üresen ásítozó táblák. Holott korábban is lett volna mit hírül adni, hiszen az ünnepi műszak a versenyidőszak befejező szakasza csupán, s a verseny eredményessége elsősorban nem ekkor dől el. Mégis: ekkor kap a verseny nyilvánosságot, mert ekkor csap a homlokára az „illetékes": ezt is meg kell csinálni... Könnyebb-e mindig újra kezdeni, vagy sokkal köny- nyebb egyenletesen, módszeresen dolgozni? Mi hoz több eredményt: a nagy csinnadrattával végzett kampány, vagy a dolgok mindenkori kézben tartása? Olyan kérdések ezek, amelyekre minden üzemben érdemes keresni a választ! Mészáros Ottó Fájó kritika Nem tudom, a szerzőnek, Sólyom Lászlónak mennyire fáj majd az, amit a szerda este látott tv-játékáról mondani akarok. Ha ő is olyan érzékeny, mint színészhőse, akit fájón szíven talál egy gimnazista lány kritikája, akkor inkább nem mondanám el véleményemet. De most már nem tehetem, ha egyszer belekezdtem ... Az író sem tehetett mást, végig kellett hurcolnia hőséi a kamera előtt, ha az a szemüveges, ujjátszopó, negyedikes gimnazista lány egyszer megírta azt a bizonyos fájó levelet. Hogy miért hördül fel egy ilyen levélen a híres, kitüntetett színész? Az csak világos, hogy az „ellenség kezét”, illetve a konkurrens színészt látja mögötte, aki így akarja „kifúrni” őt Cyrano szerepéből. Hogy végül ez sikerül is neki? Ezt nem a két színész közötti tehetség dönti el. Csupán egy kigondolt írói fordulat: színészünk autója elromlik. Es természetesen egy kicsit az is, hogy a nagy Cyrano szíve és szerelmes lelkülete „megper- zselődik” a „kritikai ráolvasás” következtében. Mert ugyebár a színész sem lehet fából, akárcsak az író, aki pontosan tudja, „mi kell a közönségnek”. De valóban ez kell? Az írót csak a kitűnő színészek remek játéka menti. Makk Károly rendező nem sokat tehetett jóvá azon, amit az író elmulasztott. — P — EGY KÉTKÖTETES MUNKAKÖNYV TlZ ÉV FABŐRONDML „Szerzője:“ vándormadár Aki a jelenért eladja a jövőjét Kálozi Antal munkakönyvé egy regény. Nemsokára már kétkötetes lesz, mert legutóbbi munkahelyét a munka- könyv utolsó rubrikájába jegyezték be. A teljesítmény rekordjellegét csak emeli, hogy Kálozi 1954-ben, 18 éves korában váltott először munkakönyvét, amikor úgy döntött, hogy otthagyja szülei földjét és a városban próbál szerencsét. A könyv tanúsága szerint Kálozi a vándormadarak útján berepülte szinte az egész országot. A fővároson kívül Tiszapalko- nyán, Dunaújvárosban és Komlón is megfordult egy- egy rövid vendégszereplésre. Legtartósabban a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatot szerencséltette. Itt majd egy évig dolgozott. Viszonyuk egyoldalúan szakadt meg: Kálozi önkényesen hagyta ott a ragaszkodó vállalatot. Változatos és kalandos pályája során munkakönyvében az összes lehetséges bejegyzéseket összegyűjtötte: „Hozzájárulással", „Felmondás a vállalat részéről”, „Fegyelmivel elbocsájtva” és „önkényesen kilépett”, sőt, hogy a felsorolás teljes legyen, van egy „Áthelyezéssel” bejegyzés is. Tanulságos olvasmány. Az idegen hozzám lép... Ismerkedésünk úgy kezdődött, hogy az ismertetett munkakönyv „szerzője” és tulajdonosa a ceglédi presszóban odajött hozzám: — Maga tényleg újságíró? Akkor hallgasson meg .. . Aztán elmondta sérelmeit. Legfőképpen azt, hogy nem tud elhelyezkedni. Legutóbb a Ganz—MÁVAG-ba jelentkezett, de elküldték. Azóta bárhová megy, fejcsóválva útjára bocsájtják. Érdeklődöm a gyakori munkahelyváltozás okairól. Ilyen magyarázatokat kapok: — Nem bírtam a váltott műszakot... Nehéz volt a meló, megemeltem magam ... Volt egy művezető, aki üldözött ... Nem adtak munkás- szállást ... Dunaújvárosban mindenkinek adtak lakást, csak nekem nem... — Szakmája van? — Nincsen ... Jelentkeztem átképzősnek, de nem vettek fel. — Amikor 18 éves korában dolgozni kezdett, máért nem tanult szakmát? — Kellett a pénz. Szüleim nem tudtak segíteni. — Szülei parasztok? — Igen. Hat hold juttatott földjük volt. Aztán beléptek a tsz-be. — Maga miért nem maradt velük? — Talán nincs jogom ott dolgozni, ahol akarok? — kérdi sértetten és támadóan. — Miért ragaszkodik az iparhoz? Szereti ezt a munkát? — Igen... — hangzik a nagyon bizonytalan felelet. — A tsz-ben máért nem akar dolgozni? Nehéz? Kap a lehetőségen: — Igen ... Nehéz vagy könnyű? Kálozi, akinek nehéz a tsz- munka, általában anyagmozgató segédmunkás volt. Az építőiparban ez a legnagyobb jóindulattal sem mondható könnyűnek. ; — Városban akarok élni — [érrel később. ! — Miért? Kényelmesebb? j — Igen ... í Kálozi szüleinek kétszobás \ házuk van. Ma már csak a í két öreg lakja. Fiúk különböző í munkásszállásokon hányódott, í Talán a város kulturális lehe- í tőségei vonzották? í Pesten járt színházba? í igen ... — bizonytalanko: dik, de egyetlen színművet XXX\XXXXXXXXXNXXX>XXXX'XXXXXXXXXXXXX\>X>XXXX Hazánk legöregebb szőlőtőkéje ,Lengyelországban4 4 99J Egy magyar származású lengyel borászati szakember, a Tarnowban élő Norbert Lippóczy, olyan kisgrafikát gyűjt, amelyek a szőlészettel és a borászattal kapcsolatos témákat ábrázolnak. N. Lippóczy ifjú korában Tokaj- Hegyalján nevelkedett, ezért a magyar szőlőkultúra tárgyai, emlékei különösen előkelő helyen szerepelnek gyűjteményében. A sajtó útján AMI MÉGISCSAK SOK! amely negyedévenként összegyűjt minden ilyen adatot? Miért nem fordulnak a Statisztikai Hivatalhoz? Az ember már azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán akad valaki, aki az összes tsz-tői bekért ilyen adatot összesíti. Vagy igen? Akkor annál rosszabb, mert ahhoz megint csak hasznos munkától vonják el az erőt, időt. S hány ilyen értelmetlen, idő és erőpocsékoló jelentést kell évente egészíteniük a mezőgazdászoknak! A nyársapáti főmezőgazdász szerint az idén legalább húsz százalékkal többet, mint tavaly. Gondoljunk végre arra, hogy hová vezet ez? Mi in- \ dokolja a bürokrácia szünte len, nagyarányú elharapód-■ zását? Hát növekedett a| munkáslétszám, a munkaesz-: köz, a termelés húsz százalék-: kai egy év alatt? Vagy már: eddig is nem volt e több a ha- : szontalan papírmunka a kel- : léténél? Ez igazán olyan: kérdés, amelyet szóvá kell i tenni! : Nagymiklós István ; j tudomást szerzett arról, hogy Pécsett van hazánk legöregebb szőlőtőkéje, amely több mint 300 éve állandóan terem. Pécsi kisgrafikusokhoz fordult azzal a kéréssel, hogy küldjék el neki a híres „szö- lőfa” fényképét és leírását. Szomolányi András kisgrafi- kagyűjtő — maga is leedvelője a szőlészeti témának — teljesítette a kérését. Cserében Lippóczy elküldte Pécsre legszebb szőlészeti és borászati tárgyú „ex libris”-eit. Az idén magyar barátaink meghívására, személyesen is ellátogat Pécsre, hogy megismerje a Matuzsálem korú szőlőtökét. Tanulmányt készít elő ugyanis, amelyben Európa legöregebb szőlőtőkéivel foglalkozik majd. A turbéki szőlőhegyen virágzik a mandula Baranya megye déli részén, a Szigetvár közelében levő turbéki szőlőhegyen, kivirágzottak a mandulafák. Az itteni — napok óta tartó — enyhe időjárás rendkívüli módon meg duzzasztotta a man- dularügyeket és azok szerdán az erős napsütés hatására kipattantak. Egyelőre csak a fák csúcsán fehérlenek a virágok. ^XNXV^XXXVNXXXXXX>XXX>AXVXXXVXXXhXXXXXV\VXV\ | f Havas barázdákon v, Az enyhe tél végén az őszi ; ^vetést erősítő aikció indul. ^Szórják a tápot, a műtrágyát havas barázdákra. A nagy- ^kátai Magyar—Koreai Barátság Tsz gépei már korán mun- kához kezdtek, hogy az idődben jött erősítés eredménye a í termés ménéi nagyobb legyen. . sem tud megemlíteni. A kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a presszók nem érdekelték, nem látogatta a mozikat, a vendéglők közül az azóta megszüntetett „Fehér ökörre” emlékezik csupán. Könnyű lenne most egyszerűen és elítélően nyilatkozni Káloziról. Nem állítom, hogy kifejezetten intellektuális, de nem is ostoba. — Mennyit keresett? — Havi 1500—1600 forintot... — Elhiszi, hogy becsületes munkával a tsz-ben is megkeresne ennyit? Elhiszi. Mégsem akar odamenni. Miért? — Nekem ne parancsolgassanak — hangzik a jólismert érv. — Az üzemekben és építkezéseken nem parancsolgattak. Ott nem azt kellett csinálni, amit mondanak? A dolog egyik nyitja — Az mégis más... Talán ez a dolog egyik nyitja. A Kólozi-fajta emberek jellemző tulajdonsága a lustaság, a szellemi tunyaság. Kálozi bekerült — ahogy mondani szokták — az ipar „szívóhatásába”. Van ilyen. Az ipar sok munkaerőt követelt és követel a jövőben is. De egyre kevésbé keresi a semmihez nem értő segédmunkásokat. A gépesítés, a modern technológiák éppen a segédmunkások hadseregét apasztja. A segédmunka egyre nehezebb, de a vándormadár a hibát nem abban keresi, hogy nem élt lehetőségeivel. Ha Kálozi megmarad első munkahelyei valamelyikén, ma talán képzett szakmunkás, akire mindig és mindenütt szükség van. De a vándormadár nem a jövőjét, hanem a pillanatnyi kényelmét keresi. A jelenért eladja a jövőt. Nem veszi észre, hogy lassan szükségtelenné válik, helyét átveszi a gép. Kálozi elvesztett életéből tíz évet. Tíz évvel ezelőtt elindult kis fabőröndjével és ma is ezzel járja az országot. Mások ezalatt családot, otthont alapítottak, ő még mindig a fészkét keresi. És most azért sértett elsősorban, mert nem hagyják szabadon szárnyalni. — Azt mondták, hogy menjek haza a falumba. Kötelezhetnek erre engem? Nehéz a válasz. Jog szerint talán nem. De nem is a paragrafusok, hanem az élet az, amely kötelez. Ez a társadalom érdeke és ez lenne Kálozié is. Ha felismerné.' Pedig milyen egyszerű a képlet. Nagyobb jövedelem, biztos otthon, a családi élet, vagy családalapítás lehetősége. Kálozi és a hozzá hasonló vándormadarak elkótyavetyélik éveiket. Napjaik, hónapjaik céltalanul telnek, jövedelmüket felemészti a kóbor életmód, forintjaik a talponállókban maradnak, vagy feléli a távol levő család, ez a furcsa, tarthatatlan kétlakiság. Az ésszerű és emberséges követelmények ellen pedig nem szól más, csak az előítélet és a restség. Lehetőséget pedig az egyes helyeken uralkodó laza állapotok adnak. Kálozi fontolgat Kálozi már fontolgat. Egyelőre lázong és ha úgy dönt, hogy mégis megpróbálja a termelőszövetkezetet, akkor kényszert, igazságtalanságot emleget. De biztosak lehetünk benne: hamarosan rájön, hogy a közösség érdeke az övé is. Számtalan beszédes példa bizonyítja ezt. Az elmúlt években megindult már — ha nem is széles folyamban — a visszaáramlás a termelőszövetkezetbe. Sok, éven át hányódó Vándormadár találta meg itt — saját otthonában és szülőföldjén — életcélját, boldogulásának lehetőségeit. Kívánom, hogy sikerüljön ez Kálozi Antalnak is ... Ősz Ferenc Három derék szakember, a főkönyvelő, a főmezőgazdász és a mezőgazdász ismételgette felháborodottan a fenti címet a nyársapáti Haladás Termelőszövetkezetben. Ez a mezőgazdasági termelő közösség egyike megyénk gyorsan fejlődő, szilárd szövetkezeti üzemeinek. Tavaly már olyan sikeresen gazdálkodtak, hogy munkaegységenként negyven forintot oszthattak szét a tagok között és egymilliós üzemviteli tartalékuk volt Mi az tehát, ami mégis állandó lázongással. elégedetlenséggel tölti el őket ezekben a napokban? Nem egyéb, mint az. hogy kél és fél hónapja reggel hél órától este hét óráig csak papírmunkákon görnyednek. szakadatlanul körmölnek felesleges dolgokat. Két és fél hónap óta nem jutott annyi időhöz a két mezőgazdász, hogy végig járhassa a határt, megnézhesse a vetést, mert asztalhoz köti őket a papírmunka. Tévedés ne essék, nem a valóban fontos, hasznos adminisztráció ellen lázadnak ők, nem a takarékos és szakszerű gazdálkodás nélkülözhetetlenül fontos nyilvántartásait sokallják, hanem azt, ami felesleges. Mert valóban feleslegesnek és károsnak kell lennie annak az adminisztrációnak amely teljesen elvonja hivatásától mezőgazdászokat. Most nem kívánjuk részleteiben vitatni, hogy mi az, ami tengerikígyóvá növeszti a \ papírmunkát, mi az. ami szükséges, hasznos benne és mi az, ami felesleges. Ezt nyilván hozzáértőbb, avatottabb szakemberek hivatottak eldönteni. Az azonban, ami nyilvánvaló, hogy nemcsak a nyársapáti, hanem a többi tsz-ben is ha- „ szontalan munkával vonják \ el a szakembereket, az erőt, | Időt és a tudást a termelő-1 tnunka szervezésétől — mégis \ tsak sok. Turkálunk a tervek, mellékletek. jelentések. bizonylatok tömkelegében és ta- ^ lálomra kihúzunk közülük 3 Foto: Gábor egyet. Jelentés arról. hogy i 1963-ban hány vasúti kocsi j érkezett a termelőszövetkezet- | be és 1970-ben hány fog érkezni. Mi ez? Kinek, mi célból van szüksége erre? Kinek támadt az a gondolata, hogy minden termelőszövetkezet lől megkérdezze ezt? Mi lehet ezzel az adattal a célja ? Elképzelhető például, hogy a vasú tikocsi -gyártás megtervezéséhez szükséges ilyen statisztika. Nem tudja ezt sokkal pontosabban kimutatni a MÁV? Szükség van arra, hogy száz és száz ember* terheljenek, bosszantsanak vele? Hát a tsz főmezőgazdászától függ, hogy mennyi vasúti kocsi érkezik 1970-ben a tsz-be? Akárcsak az, amit a Nemzeti Bank járási fiókja kérdez: menny volt az át- jagtermés a tsz-ben 1961-ben. 1962-ben, 1963-ban. terménynemenként részletezve? Aki ezt kérdezi, van fogalma arról, hogy mennyi időbe, fáradságba kerül kikeresni ezt utólag? Mire való a statisztika,
