Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-05 / 54. szám
4 fzJCúrfap 1963. MÁRCIUS 3, PÉNTEK ORESTEIA AISCHYLOS TRILÓGIÁJA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN A Nemzeti Színház Nagymező utcai ideiglenes hajlékában is szolgálni kívánja hagyományos hivrtását. Szinte szimbolikus jelentősége van annak, hogy pontosan akkor mutatta be az ókori irodalom egyik leghatalmasabb drámai alkotását. Aischy- los örök életű trilógiáját, az Oresteiat, amikor legelőször megcsendültek a csákányok a halálra ítélt öreg theatrum falain. Nem volt könnyű és veszélytelen vál'alkczás, hiszen a két és fél ezer esztendős drámától a forma és a mondanivaló terén egyaránt elég messze eltávolodott a színház, és a görög drámaköltő társadalmától is mérhetetlen messzeségbe került a ma társadalma. A rendezés és az alakitó színészek művészetét dicséri, hogy a bemutató közönsége egyre fokozódó izgalommal figyelte a színpadon kibontakozó gigászi küzdelmet és meg tudla érezni, hogy ez a küzdelem örök emberi sorskérdések körül izzik. A remekmű belső értéke az, ami Aischylos művét minden korszak és minden társadalom számára örökké időszerűvé konzervára, de nem kevésbé, vagy talán még inkább Aischylos évezredeket átsu- gárzó zsenije. Victor Hugo kereken száz évvel ezelőtt nagyszerű könyvet írt Shakespeare címmel. Ebben a könyvében állítja fel azt a tételt, hogy a világ- irodalom óriásai között nincsenek fokozat! különbségek, tehát egymással nem mérhetők össze, va Ír. menynyi a végtelenbe magasodó hegyorom. Homerostól Sha- kespeare-ig sorakoznak ezek az óriások és mérföldkövei az emberi szellem fejlődésének. Az egyik ilyen orom Aischylos. „Százszor nagy költő volt — írja róla —, akinek Orestese több megpróbáltatáson esett át, mint Odüsszeusz, akinek Thébája nagyobb, mint Trója: kemény, mint a szikla, viharos, mint a tenger, csupa meredély, rohanó ár és szakadék. Oly roppant, hogy helyenként azt hinné az ember, hegység. Később született a világra, mint az Ilias, s olyan, mint Home- ros bátyja.” Az Orestes drámai trilógia. Első részének tragikus hőse Agamemnon, a Tróját ostromló görögök vezére, aki Trója elfoglalása után győztesen hazatér. Felesége, Kly- taimnestre azonban megöli. A második részben tér haza fia, Orestes, aki apja sírjánál megfogadja, hogy bosszút éli érte. Álruhában belopódzik a palotába, előbb anyja kedvesét, Aigisthost öli meg, majd Klytaimnestrát is. Az anyagyilkos fiút üldözőbe veszik a bosszú szellemei, akik elől a trilógia harmadik részében Athene istennő városába, Athénba menekült. Itt az istenasszony elnökletével a polgárok ítélőszéke mond felmentő ítéletet az apját megbosszuló anyagyilkos fiú fölött. Athéné a bosszú szellemeit is megbékíti. A világ így szabadul föl a rettegés alól. Az Oresleía minden korban igen súlyos, mégis kötelező feladatot hárított színházra, színészre és rendezőre egyaránt. A Nemzeti Színházat csak dicséret és elismerés illeti, amiért felújítására vállalkozott. Marton Endre rendezésének legfőbb célja az volt, hogy egészen közel hozza a mához a két és fél ezer éves remekművet. A trilógia első részében ezt a célt megközelítette ugyan, de tökéletesen nem érte el, mert a játékstílusból hiányzott a tökéletes egység. A második és harmadik részben azonban szinte kifogástalanul megoldotta a problémát. Az alaknó művészek őszinte áhítattal látták el feladatukat. Sinkovits Imre Orestese klasszikus egyszerűséggel megmintázott alakja a tragédiának, Kohút Magda Elektrája átszeilemült jelenség. Mezei Mária Klytaimnestra szerepében nem mindig mozgott és beszélt egész otthonosan. A nagyszerű szereplőgárdából is kiemelkedett Máthé Erzsi Kassandrája, Major Tamás és Mészáros Ági karvezetője, Básti Lajos Apollonja. Külön értéke a produkciónak a végtelenségig leegyszerűsített díszlet. Borsos Miklós szobrászművész nagy elmélyülésről tanúskodó, valóban művészi alkotása. Vágó Nelli jelmezeiben a kelleténél több volt a dekoratív elem. A trilógiához Szokolay Sándor - komponált kísérőzenét, amely itt-ott kissé túlzott hangerőhöz jutott. A tragédiát Jánossy Sándor költői fordításában élvezhette végig a közönség m. I. BEMUTATÓ ELŐTT HÚSZ ÓRA Sziklarobbantás a Velencei-tó északi partján A tervezők először közvetlenül a Veiencei-tó északi partján akarták vezetni az új VII-es utat. Korábban arról is volt szó, hogy a tóból kihasítanak egy karéjt és a lapos nádas talajt feltöltve építik meg a VII-es utat. Szem előtt tartva azonban az idegenforgalom érdekeit — nagy strandokat, üdülőtelepeket, horgásztanyákat akarnak ugyanis a Velencei-tó északi partján építeni — a parttól jóval távolabb jelölték ki a nyomvonalat. Csakhogy emiatt | Pákozd környékén a sziklás | hegyoldalba kell vágni az utat és természetesen nagy sziklatömböket kell eltávolítani. A HC'SZ ÓRA — Sánta Ferenc regényének filmváltozata — egyszerre megrendítő és felemelő alkotás. Méltó az ünnepi alkalomhoz, hazánk fel- szabadulásának huszadik évfordulójához. Sánta és Fábri olyan témát, s olyan formát talált, amelyben a magyar társadalom, a nemzet életének elmúlt húsz esztendejéről lehet vallani. A felszabadult ország történetének ellentmondásairól, s a buktatók felett is győzni tudó nép erejéről, hitéről szól az író és a méitó partnernek bizonyuló rendező. Mindketten a vallomások őszinteségével dolgoztak, úgy írták meg és vitték filmszalagra a történetet, hogy tanúsága mindenki számára hiteles, tehát elfogadható lehessen. Semmit nem szépítenek és semmit nem rajzolnak söté- tebbre a valóságnál. FELSZÍNES osztályozás paraszt-filmnek mondaná a szép és nagyhatású produkciót. A valóság azonban az, nélkül behelyettesíthetők lennének a film helyzeteibe munkások, városi emberek. Azok az összeütközések, amelyeket Sánta Ferenc és Fábri Zoltán ábrázol: mindenhol jelentkeztek — olykor még ma is felmerülnek — Magyarországon. Közérdekűség és művészi erő ritka szerencsés találkozása tehogy a Húsz óra igényeiben és megvalósításában is átfogóbb, az egész nemzet megtett útjára emlékeztető. Minden nehézség Nyomdászat és irodalom A tudományoknak, az eszméknek mai terjesztése, megismerése szinte akadálytalan, mivel a könyvek minden tanulni vágyó számára elérhetők. Addig azonban, amíg az emberiség idáig jutott, történetében olyan nagyszerű változásnak kellett történnie, amely a XV. század közepén Gutenberg könyvnyomtatásának feltalálásával kezdődött. A könyvnyomtatás és Luther reformációjának megindítása szinte egybeeső olyan törekvés, amely a hanyatlásban levő középkor határát és a régi méhében születő új korszak hajnalát jelenti. Ennek az óriási haladásnak jelentőségét leginkább úgy tudnánk értékelni, ha felmérjük milyen elviselhetetlen súllyal nehezedett az emberi szellemre a középkor sötétsége és milyen megkönnyebbülést, felszabadulást jelentett az új-kor, melyet a könyv- nyomtatás feltalálásával és annak következményeként a szellem szabad szárnyalását is jelentette. A tudományok művelése a középkorban csaknem és kizárólag a klastromokban folyt és privilégiumánál fogva az egyes államokban meglehetősen nagy hatalomra emelkedett. A tudomány forrásai, a kézzel írott könyvek mesébe illő ötfzegei'be kerültek. Csak a gazdag főpapok, fejedelmek szerezhettek néhány tucat, esetleg néhány száz könyvet. Tudománykedvelő királyunk Hunyadi Mátyás mérhetetlen sok pénzzel állíttatta fel világhírű könyvtárát a Coruina-t, amely Mátyás uralkodása idején mintegy háromezer kötetet tartalmazott és melyeknek minden egyes darabja művészi mestermunka. A tudomány, a tudósok kutatásainak eredményei a közlés nehézségei, fórumhiánya miatt csigalassúsággal terjedtek és bizonyára sok nagy eszme és szebbnél-szebb új gondolat pusztult el a közlés akadálya miatt. A könyvnyomtatással megindul a szellem szabad szárnyalása, felszakadoznak azok a béklyók, amelyek akadályozták az emberi gondolatok terjesztését. A közlendők terjesztése nemcsak meggyorsult, de terjedelme szélsebesen és mindinkább kiszélesedett, egyszerre ezerszeres terjedelmet nyert. A könyvek olcsóbbodásával könnyebben meg- szerezhetőkké váltak és így a palotákon kívül eljutottak a szerényebb hajlékok lakóihoz is. Az eszmék terjedése, lassan fejlődő, szellemi szükséggé, majd forrongó törekvéssé válik. Németországban a Luther által indított szellemi mozgalom a német kereskedők által Lassan Magyar- országra is átszivárgóit. Terjeszteni kezdik a Luther tanát magyarázó könyveket. Hogy milyen gyors volt e tanok terjedése, mutatja, hogy törvényt hoztak az új tanok terjesztői és követői ellen. Mégis néhány esztendőre, amikor az ország vezető rétegeiben uralkodó erkölcsi okok következtében elpusztul a nemzet, amikor két király marakszik a hatalom birtoklásáért, amikor a törökvész Budán túl terjedt és a legnépesebb magyar vidékeket is üres pusztasággá változtatták; a reformáció az, amely a megmaradt földre sújtottakat felemelte. Az 1514-es levert parasztforradalom után a reformáció jelentőségét úgy is értékelhetjük, mint amely más irányú ugyan, de hasonló célú volt. A reformáció hitet adott, nem az üdvözülésre, hanem az élniakaráshoz és ez igen sokat jelentett. A reformáció a XVI. században irodalmat adott a nemzetnek, amely a szellemi és fizikai szabadságra való vágyat és törekvést plántálta, amely a nemzet fennmaradásának szilárd alapjait rakta le a kétségbeesés viszonyai között. A reformáció fegyvere a nemzeti nyelven élőszóval való tanítás mellett a sajtó volt. Hazánkban az első nyomda Mátyás budai palotájának udvarában volt, ahol már 1473-ban Hess András nyomdász, a Budai krónika című latin nyelvű könyvet készítette. Erről a nyomdáról többet nem tudunk. Az első magyar nyelvű könyvek Krakkóban jelentek meg, ahol Komjáthi Benedek és Ozorai Imre prédikátorok jelentetik meg munkáikat. A legelső magyar nyomdász Krakkóban képezte magát. Abádi Beivedek 1534-ben iratkozott be a krakkói egyetemre. Állítólag gróf Nádasdy Tamás tanítatta Abádit, aki néhány év múltán Sárváron felállította az első magyar nyomdát. A sárvári nyomda a Nádasdy Tamás címerével készült fametszet tanúsága szerint 1537-ben indult és néhány esztendei működése után megszűnt, mert már 1514 után nincs többé kiadott munkája. A magyar reformáció vezetői továbbra is Krakkóban adják ki munkáikat. 1550-ben Kolozsváron Heltai Gáspár református lelkész vezetésével nyílik új nyomda, amely a XVI. és XVII. században a nemzeti irodalom fejlesztése terén annyit tett, amellyel rajta kívül csak egyetlen ma KÖNYVESPOLC Éva Gerlach: Háremből a nagyvilágba közelebb. Nagy szeretettel és megértéssel szól az arab nők harcáról jogaikért, évszázadok megcsontosodott szólásainak leküzdéséért, s közben megismerjük a jemeni hétköznapokat, a lassan, de feltartóztathatatlanul változó ‘arab világot, ahol hihetetlen elmaradottság keveredik a modern világ jeleivel, ahol mind többen megértik, hogy a szabadság és a függetlenség elnyerése csak az első lépés az önálló nemzeti lét útján, s hogy még igen sokat kell tenniök a belső szabadság, az emberi lélek szabadsága megteremtése érdekében. Éva Gerlach jó megfigyelő: a leglényegesebbet, a legjellemzőbbet ragadja ki kétévi ott-tartózkodása eseményei közül s ezért könyve nemcsak szórakoztató olvasmány, hanem hasznos ismeretek hordozója is. (Gondolat Kiadó.) (m. o.) szí jelentőssé ezt az alkotást. A teljességgel való találkozás megnyugtató érzésével jövünk ki a moziból. ; MINDEZ A FILMEN úgy le? hetett csak ennyire hatásos, \ hogy Fábri — annyi nagy nemzetközi sikert kivívó rendezőnk — ismét remekelni tu- í dott. A rendezői erő hatékony- \ ságát bizonyítja az is, hogy a \ nagy együttes minden tagja ^képességei legjavát nyújtotta, \ Sokáig emlékezetes marad Pá- ; ger Antal igazgató-Jóskája, £ amely külön tanulmányt érde- £ meine. Páger után e rövid is- £ mertetésben is említeni kell £ Görbe János, Bihari József, 5 Makiári János, György László, J Öze Lajos, Siménfalvi Sándor, ? Molnár Tibor, Petur Ilka és £ Keres Emil kiváló alakítását. \ Az operatőr, Illés György is í minden elismerésre rászolgált _______________ j Emberségből j | elégtelen \ f f ff Majdnem ügy járt Pogo- ff nyi József cukrász, mint ff ff ahogy az ismert közmondás ff j tartja: adjál szállást, kiver- ff ff nek a házadból. ff Pogonyiék péceli családi '< £ házában a Váci Vcndéglá- ff ff tóipari Vállalat cukrászatot ff ff létesített. Itt dolgozott a f, ff háztulajdonos is. A válla- ff ff lat szabályszerűen kibérelt ff ^ egy helyiséget és házbért £ ff fizetett érte. Ö pedig a la- ff ^ kásából is berendezett egy ^ j reszt afféle kis műhelynek, j •f hogy a munkáját jobban cl- í £ láthassa, fgy ment ez égé- ^ f szén addig, amíg az üzletet ff ff a Péccl és Vidéke Körzeti ff ff Földművesszövetkezet ve- ff f, te át. Az átszervezéssel Po- ff ff gonyi József munkaköre ff ff megszűnt, a péceli földmű- ff 't vesszövetkezet pedig kére- ff ff lemmel fordult a hatosa- ff ff gokhoz, hogy a cukrászda- í ff helyiséghez csatolják hozzá í f a lakás egy részét is. ff Pogonyiék tiltakoztak! ff ff Az akta időközben a Gö- ff ^ döllői Járásbíróságra is el- ff ^jutott, ahol peres úton 'f < szüntették meg a „szívessé- J ígi használatot”. A földmű- ff ff vesszövetkezet nem sietett ff ff az utasításnak eleget ten- ff ff ni. Ilyen előzmények után ff ff került az ügy most már a ^ ff megyei tanács végrehajtó < ff bizottsága elé, ahol ismétel- £ ff ten leszögezték: a péceli ff ff földművesszövetkezet igé- ff ff nyét cl kell utasítani. Két- ff ff séget kizáróan bebizonyoso- ff ff dott, hogy a vitás helyisé- f, ff geket Pogonyi József csak ff f> szívességből engedte át an- ff | nak idején. ^ A perben s az ezt követő J í eljárás során, bizony a pé- ^ ff celi földmüvesszövetkezet í ff vezetői elégtelenre vizsgáz- f, ff tak törvényességből és em- ff berségből. | (k. m.) | is működő nyomdánk, az 1561- j ben alapított debreceni Alföl- í di nyomda dicsekedhet. Azután sorra-rendre alapi-; tották a nyomdákat a refor- \ móció hívei, akik négy év-; tized leforgása alatt 1578-ig; — a nagy-szombati első ka-; tolikus nyomda meginduld- j sáig —, nem kevesebb, mint J tizenöt nyomdát szerveztek J az ország területén. A nagy- { szombati nyomdát Telegdi j Miklós esztergomi prépost ^ szervezte, aki elsőként ju- 'í tott arra a gondolatra, hogy; a protestánsok eszméivel J szemben nem üldöztetéssel, £ hanem szellemi fegyverekkel i kell küzdeni. Ö volt az első, í aki egyházi beszédeit és vita- í iratait magyar nyelven jelen- ; tette meg. ; \ A nyomdászat történetében i 9 ebben a korban számontar- \ tott nyomdák közül — mint« fentebb már említettük —, a j legjelentősebb a kolozsvári j Heltai-féle nyomda volt,! amely 1550-től szolgálta a i könyvnyomtatás és az iro-! dalom terjesztés magasztos! ügyét. A Heltai Gáspár ál- í tál kiadott könyvek ma márj múzeumi ritkaságok és igen j nagy értéket képviselnek. Ha-j lála után özvegye, majd fiai folytatta a könyvkiadás ne- í mes munkáját. „Chronica a! magyarok dolgairól” címűi munkáját már felesége vé-! geztette be 1575-ben. Irodalomtörténetünkben el- \ sőrendű jelentőséggel bír a í nyomdaipar meghonosodása.! A nyomdászat első művelőit, j a tudományos könyvek ké-! szítőinek, terjesztőinek ne- \ veit történelmünkben éppen \ úgy megörökítették, mint a< honvédő háborúk győztes ve- j zéreiét, mert míg azok kard- j dal, ezek szellemi fegyverek-j kel harcoltak az ország, a í nemzet fennmaradásáért, aj szellem szabad szárnyalásáért. j Okos Miklós í ! Igen érdekes könyv ez: í nemcsak témája teszi azzá, ; hanem az a sajátos szemszög \ is, amelyből a szerző asszonyi • szemmel vizsgálja — az asz- \szonyok életét. A Világjárók ! sorozat új kötetének szerzője \ az arab világ „légmentesen \ szigetelt” területén járt: Je- ! menben. Ez az ország — né- ! hány évvel ezelőtt még — a ! hamisítatlan középkor volt, ! társadalmi berendezkedését, ; szokásait, a nép életét tekmt- j ve, egyaránt. Az ott töltött két j esztendő Éva Gerlach számá• ra nem mindennapi felfedező \ út volt, s könyve kalauzolásá- \ val mi is megjárjuk ezt az i utat. Azt kutatja, e középkori l állapotokon belül, milyen volt j a nők helyzete, hogyan szol- ! gáltatja ki a nőket a férfi ké- : nyére-kedvére a mohamedán \ vallás, s a társadalmi-gazda- : sági berendezkedés. \ Riportkönyv ez, mégis, in- ’ kább a lírai vallomáshoz áll * Uj magyar film
