Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-11 / 59. szám
"T)líirfflP 1965. MÁRCIUS 11, CSÜTÖRTÖK ^vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Jó tanácsok? — Találkoztam valamelyik reggel egy idős dolgozónkkal — mesélte az egyik üzem igazgatója az értekezleten — és jeltűnt nekem, hogy alig áll a lábán. Láttam, ivott. Ismerem régen, még sohasem fordult vele elő ilyesmi. Előző nap este ünnepelte a születésnapját, s aztán reggel is ittak a cimborákkal. így jött be dolgozni. Kért tőlem egy nap szabadságot. Mondta, hogy ez az első és utolsó eset, hát adtam. Másnap üzent, hogy beteg, kiírta az orvos. Kicsit furcsának találtam a dolgot, utána néztem, s a gyanúm beigazolódott: nem feküdt otthon, hanem kiment a telkére „dolgozgatni”. Elmentem, megkerestem. Elég volt az, hogy meglátott, szó nélkül letette a szerszámokat, s jött velem vissza az üzembe. Útközben elmondta, társai beszélték rá a műhelyben erre, azzal, hogy „úgysem lesz belőle semmi baj”, hogy „megérdemlőd te ezt a kis kikapcsolódást”, meg hogy „csak nem áldozod fel a szabadságodat!” Ugyanis az öreg másnap ki akarta kérni a többi szabadnapját is. Évtizedek óta ebben az üzemben dolgozik, rendes ember, jó szakmunkás, soha semmi baj sem volt vele — fejezte be az igazgató. Elgondolkodtató történet. Egyrészt azért, mert hiába egyszeri eset az öreg munkás esete, mégiscsak táppénzcsalás lett volna, ha sikerül. Hozzátehetnénk azt is, hogy nem kellett volna engednie a rábeszélésnek, de engedett, s az a megbecsülés, tisztelet, amit hosszú évtizedek munkájával kivívott, egy kicsit meghalványodott. Másrészt — és ez talán még inkább elgondolkodtató — a rábeszélők, a műhely vagy az üzemrész többi dolgozójának magatartása segítette hozzá ahhoz, hogy félrelépjen. A kollektíva helytelen ítéletei, a hibás alapokon álló „jótanácsok” teremtenek olyan helyzetet, amely ellenkezik a munkaerkölccsel, az egyes ember és mindannyiunk érdekeivel. Az ilyen szellem hátráltatja a munkához való helyes viszony, a magunkért és másokért érzett felelősség és öntudat kialakulását. Nincs szükség az ilyen szellemre. Legyen a jótanács valóban jótanács, a közösség valóban közösség, amely az ember formálódását, fejlődését, helyes munkaszemléletét segíti elő. '■* (j. e.) EGY OLASZ VARSÓBAN SZÓRAKOZTATÓ LENGYEL KOMÉDIA a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ TAVASSZAL VÍZRE SZÁLL a kitűző hajó A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi üzemegységében új motoroshajót építenek, amely a hazai folyókon teljesít majd szolgálatot. A hajó egyetlen feladata 1_ hogy helyszínre szállítsa a vizútjelző bójákat, forgalom- jelzőket, amelyek biztos támpontot adnak nemcsak a hazai, hanem a külföldi hajósoknak is. A motoros fedélzetén lesz az a rakodótér, ahol a bójákat tárolják majd a vizi út során és a süllyesztett, alacsony fedélzetről csigákkal emelik a vízbe a jelzőket. A vízijárművet ultrarövidhullámú adó-vevőberendc- zés segítségével a központból irányíthatják és menet közben is adhatnak parancsot a személyzetnek. Az új hajó tavasszal mór részt vesz a téli időszakban eltávolított bóják és egyéb jelzések helyszínre szállításánál. ta Czyzewska kedvesen kelti életre. Élvezi azt, hogy harcolhat, bár nem érzi ennek veszélyét és szinte sírva kéri összekötőjét, hogy ne vigyék el tőle a fegyverszállítmányt. Az olasz katonát Antonio Ci- fariello olasz vendégművész játssza. Olaszos temperamentumával, bizakodó hősiességével kitűnően szolgálta az alkotók elképzelését. A szélesvásznú film rendezője, Lemartowicz mindvégig vigyázott arra, hogy ne a háború tényéből csináljon komédiát, hanem inkább azt figurázza ki, hogyan viselkedtek egyes típusú emberek a „pokol napjaiban”. Talán egy kicsit túlságosan is sokszor használta fel a bohózat ele- i meit, holott a szövegkönyv és a kitűnő színészek munkája | ezt fölöslegessé tette. Sebes Erzsébet Harmadik szemünk: AZ AGYALAPI MIRIGY Néha az embernek az a benyomása, hogy megérzi a háta mögött álló ember jelenlétét. A tudósokat ez a jelenség beható vizsgálatra ösztönözte és megállapították, hogy feltehetően az agyalapi mirigy eddig ismeretlen tulajdonságával magyarázható. Ez a belső kiválasztású mirigy valószínűleg egy harmadik szem csöke- vényes maradványa és „telepatikus” kapcsolatokat hoz létre az emberek között. Jövőre eszperantó világkongresszus Budapesten Hímgara Esperantisto tott 50. után — Budapesten rendezik meg 1965 nyarán. LADIKEXPORT A múlt évben készült el az alumínium horgászladik mintasorozata a Magyar Hajó- és Darugyár váci üzemegységében. Az 56 kiló súlyú ladik annyira megtetszett a kereskedelmi szakembereknek, hogy az idén ötszázat rendeltek belőle. A könnyű csónak jó tulajdonsága, hogy ha esetleg felfordul, sem süllyed el, mert belsejében úgynevezett légszekrényeket alakítottak ki. A váciak új terméke külföldön is felkeltette az érdeklődést, eddig Csehszlovákiából, Svédországból és Franciaországból kaptak megrendelést. KÖNYVESPOLC Bábel tornya „Apu, mi az, hogy salamoni ítélet?” — kérdezte tőlem egy alkalommal a fiam. Egy pillanatra meghökkentem kérdésén, hiszen amikor any- nyi idős, voltam, mint ő, akarva-akaratlan már betéve tudtam a Bibliát, mely kötelező tantárgy volt az iskolában. Néhány nappal később fiam újabb kérdéssel állt elő: „Apu, mondd, ki volt az a Dávid és Góliát?" Akkor kezdtem el gondolkodni a dolgon: a fiam — mivel még soha nem volt kezében a Biblia, szegényebb lett valamivel. Talán furcsának hangzik ez a megállapítás, de így igaz. S még szembetűnőig) lesz műveltségbeli „lemaradása” néhány esztendő múlva, amikor már elolvashatja mondjuk Thomas Kann bibliai témájú regényciklusát, vagy amikor már élvezetet nyújt számára Kodály: Psalmus Hunga- ricus-a, avagy értő szemlélője lesz a középkori festészet remekeinek. Vajon honnan tudja majd mei hogy milyen legenda fűződik például Mózes vagy Sámson, Káin vagy Ábel nevéhez, mi a története Jónásnak, Zsu- zsánnnáiiak a vénekkel, mi az, hogy Kánaán, Jerikó, Bábel és sorolhatnánk még A vonat zsúfolt fülkéjében katonáik és civilek -szoronganak egymás mellett. Arcukra a rettegés barázdákat von, de a vonat rázkódására ösz- szekoccanók szája már mosolyra húzódik. De minden mosoly lelohad, amikor repülőgépek géppuskatűz alá veszik a vonatot. Robbanás, bombák fénye, géppuskatűz. Ilyen kezdet után természet- szerűiig mindenki drámát vár a háború borzalmainak hát- borzongató felelevenítését. S ekkor éri a nézőt az első meglepetés. A második világháború idején a lengyel fővárosban játszódó történet, az „Egy olasz Varsóban” című film — vígjáték. A második meglepetésre pedig csak az utolsó jeleret után döbbenünk rá. Milyen kitűnően, szórakoztatóan lehet feldolgozni még háborús témát is. A művészek úgy mondták el a történetet, hogy a nevetés mögött mégis megborzongjunk, mert a háború valóságát, az emberek elesett- ségét, félelmét, a partizánok harcainak nehézségét mindvégig érezzük. A film alkotói csak ott és úgy használták fel a humor, néhol pedig már a bohózat elemeit, ahol lehetett, de ott sem vitték túlzásba, bár sok lehetőség csábította őket erre. Ezért lett filmjük jó és szórakoztató, s nem bizarr. Giuseppének, az olasz katonának történetét kíséri végig a film, aki a keleti frontról haza akar utazni szabadságra. A vonatot azonban felrobbantják és a katona kénytelen útját Nyugat felé, Varsó irányába folytatni. Ezen a vonaton ismerkedik meg a lengyel lánnyal, Marií.val. aki pedig géppisztolyát lopja el, mivel a partizánok számára gyűjti a fegyvert. Itt kezdődik minden bonyodalom. Giuseppe becsöppen a lengyel lány lakásába, amely tulajdonképpen a partizánok egyik főhadiszállása. Kiderül, hogy a rejtélyes látogatók mind összekötők, ho-gy a bőröndökben nem ruhaneműt, hanem gépfegyvereket hoznak, s hogy a néha betoppanó német egyenruhás emberek nem fasiszták, hanem 420 felnőtt bizonyítványt szerez Torma Pállal, a Nagykőrösi Konzervgyár kulturosá- val beszélgettünk arról, hogy mi az üzemi kulíúrélet lényege. — Túlléptünk már azon, hogy egy üzemi énekkar, vagy a táncoslábú lányok jelentsék a kultúréletet. Persze van ilyen is, de nem azért, hogy ezzel demonstráljuk a konzervgyár kulturális életét. Van fúvószenekarunk, másfél évtizedes múlttal. A nagykőrösiek el se tudnának képzelni nélkülük egy ünnepséget. Szerintem azonban, saját művelődésük szempontjából, nem ez tevékenységük lényege. Szakkörfoglalkozásokat tartanak. Van egy magnetofonjuk. Felvesznek rá különböző zenét a rádióból, elemzik, megbeszélik, ha tetszik, megtanulják. Vitatkoznak a zenéről, művelik magukat. Az énekkar ugyanígy dolgozik. Énekelni csak maguknak szoktak. Kottaolvasást tanulnak, lemezeket hallgatnak. Ennek a munkának nem a fellépés a végső értelme. — Mi tehát a kulturálódás leghasznosabb területe? — Nálunk a kulturális szakbizottság állítja össze a koordinált művelődési tervet. Ez elsősorban ajánlásokat tartalmaz, a körülményeinkből és igényeinkből adódó lehetőségeket mérlegeli. Az idei tervben a dolgozók tanulásának biztosítása a legfontosabb. A gyár rendkívüli ütemben gépesít. Hamarosan 250 millió forint értékű új gép- beruházás kezdődik, ez kétszeresére növeli majd a termelést. A létszám azonban nem emelkedik. A gyár jelenlegi munkaeröállományá- ból kell kikerülni azoknak a szakmunkásoknak, akik majd általános iskolába. Hogy miér vagyunk mégis elégedettek? Ebben a gyárban 422 dolgozó tanul. Csaknem negyvenen járnak gimnáziumba, nagyrészt fizikai dolgozók és legalább kétszázra tehető az egyéb közér- és felsőfokú oktatásban tanulók száma. D. J. hosszan azon bibliai legendákat, amelyek a világ legnagyobb íróit, költőit, festő- és szobrászművészeit, zeneszerzőit megihlették. Tévedés ne essék, nem a vallástanítás szükségességét vallom. Távol álljon tőlem ez a gondolat. Csupán azt hiányoltam eddig: miért nem tesszük lehetővé, hogy gyermekeink valamilyen formában megismerkedhessenek a bibliai legendákkal, amelyek művészeti feldolgozásával előbb vagy utóbb számtalan műalkotásban találkozhatnak. Feltétlenül dicséret illeti tehát a Móra Ferenc Könyvkiadót, hogy megjelentette a Bábel tornya című kötetet, összegyűjtve benne az ókori Közel-Kelet mítoszait és mondáit. Egyiptom és Mezopotámia híres termésmítoszai, ISisz, Ozirisz csodálatos történetei. Istár pokoljárása, Gilgames hősi tettei mellett tág teret kapott a kötetben a Biblia, az ókori műveltség egyik nagy enciklopédiája is. A közel hatszáz oldalas könyvet az illusztrációkon kívül számos régészeti és művészettörténeti jelentőségű melléklet egészíti ki A kötethez Trencsényi- Waldapfel Imre írt értékes bevezetőt. — p — Negyven év távlatából... az új gépeken dolgoznak. A szakmunkásvizsga általános iskolai végzettséget követel. A baj az, hogy a gyár dolgozóinak egy- harmada — ezer ember — nem rendelkezik ilyen fokú iskolai végzettséggel. Ezért minél több dolgozót kell megnyerniük a tanulásnak. Nem is lenne itt semmi prob- í léma, a szakmunkásvizsga re-, menyében szívesen tanulnak, a munkások, hiszen ez jelen-' tős órabéremelkedéssel kecsegtet. A probléma az, hogy az oktatás körülményei közel sem megfelelőek. Sajnálatos, de egyelőre ■ kikerülhetetlen tény, hogy azok a pedagógusok oktatják a munkásokat, akik délelőtt a gyerekekkel foglalkoznak. Egyrészt fáradtak, másrészt megszokják a gyerekeknél he-! lyénvaló, de a felnőtteknél már sok esetben visszás bánásmódot. — Az, ugye, már mégis csak furcsa — mondja Torma, Pál —, ha napi nyolc óra; munka után, amikor fárad-; tan, de önszorgalomból ott! ül az iskolában, a tanító egy- j szerűen helyrezavarja, ha nem | tud megoldani egy számtan-: példát. Egy gyereknél ez meg-i felelő módszer lehet, de a I felnőttek nagy részét elked-i vetleníti. Nem a tanulás az; egyetlen dolguk. Megsértődnek, kimaradnak. A felnőttoktatás módszertani-; lag teljesen kidolgozatlan, j Míg a gyermekek oktatását 1 számtalan segéd- és szemlél-! tető eszközzel könnyítik, a fel-: nőtteknél már erre sem fék-: tetnek súlyt. Ez is az oka an- \ nak, hogy jelenleg csak\ negyvenhárom dolgozónk járj Még az ilyen — a földbirtokosok számára hasznos — reformterv is nagy nyugtalanságot okozott a nagybirtokosok közö’tt. Nem is valósult meg. SAJNÁLATOS, hogy a Tanácsköztársaság alatt nem osztották fel a nagybirtokokat a parasztság részére, de a proletárdiktatúra akkori vezetői úgy gondolták, hogy a négyéves háborúban lerongyolódott, a német „szövetséges” által kifosztott országban csak a nagybirtok szocializálásával tudják megindítani a termelést és ezzel megszüntetni az éhínséget, majd fokozatosan emelni a jólétet. A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi kormány és a képviselőház bel- és külpolitikai okokból a belső konszolidáció érdekében kénytelen volt a földkérdéssel is foglalkozni. Vérszegény reformtervek születtek. Napvilágot látott az 1920. évi XXXVI. törvénycikk a „földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó intézkedésekről”. A földbirtokososztály mindent megtett, hogy minél kevesebb valósuljon meg belőlük. Az érvek, statisztikai adatok hosz- szú sorát sorakoztatta fel ellenük. Még attól sem riadt vissza, hogy ezt állítsa: az uradalmi cseléd sokkal jobban él a nagybirtokon, semhogy felcserélné biztos megélhetését a bizonytalan és kockázatos önálló gazdálkodással. Nem átallotta azt hangoztatni, hogy maga az uradalmi cseléd sem kívánja a földosztást, inkább a nagybirtokon akar továbbra is cseléd maradni! ERRE NÉZVE érdekes példát találtam a „Köztelek” 1923. VII. hó 12-i számában, íme: „A bia-bajnai cselédek a földosztás ellen. Szorgalmas és becsületes munkában megőszült gazdasági cselédek népes küldöttsége jelent meg július hó 6-án a Köztelek épületében, Metternich-Sándor Klementina hercegnő bia-bajnai uradalmának gazdasági cselédei a szorgos munka ellenére feljöttek Budapestre, hogy felkeressék a földművelésügyi minisztert és az Országos Földbirtokrendező Bíróságot és megkérjék őket arra, hogy ne húzza ki lábuk álól a földet és vele együtt a megélhetést... Kijelentették a TOO család nevében, hogy ők továbbra is mint cselédek kívánnak dolgozni, nekik a néhány hold föld nem kell, mert az felszerelés és vagyoni erő nélkül nem boldogulásukat, hanem tönkremenésüket jelentené. A nekik juttatható parcellákon nem tudhatnak annyit keresni, mint az uradalom szolgálatában, amely biztos és nyugodt megélhetést biztosít a számukra ... A bia-bajnai derék cselédek szívből jött aggódó és elismerő szavai új erőt fognak adni a földdel űzött demagógia elleni, fokozott küzdelemre, de ez eredményes csak úgy lehet, ha a társadalom minél szélesebb rétegei mozdulnak meg a bia- bajnai gazdasági cselédség helyes példájára, mert *»nérra gyereknek anyja sem érti a szavát-«.” NEGYVEN ÉV távlatából már csak mosolyogni lehet ilyen cikken. Érdemes volra megtudni, hogy a Metternich- Sándor Klementina uradalom volt cselédei közül — bár soraikat a második világháború nagyon megritkította — emlékszik-e valaki a cikkel kapcsolatos eseményre. Kik kérték és kiknek a nevében kérték, hogy mindnyájan cselédek maradhassanak a hercegi birtokon? S mit szólnának ezek ma a biaiak szorgos munkája láttán, ahogy ma élnek, dolgoznak immár saját földjükön? Hönsch Pál ellenállók. S hogy hogyan lesz ebből az ismeretségből szerelem, Giuseppéből partizán és Maria bátyjából, Stanislaw festőből a háborúval nem törődő, kicsit ügyefögyott fiúból ellenálló — erről szól a lengyel vígjáték mulatságos, kalandos története. A három kitűnő szereplő közül is kiemelkedik a hazánkban is jól ismert Zbigniew Cybulski, akit a magyar filmbarátok a „Hamu és gyémánt” és a nemrégen bemutatott „Ártatlan varázslók” című filmekben láttak. Ügyefogyott festőművésze inkább szánalmas, mint nevetséges. Szemüvege mögül úgy néz a világba, mintha semmi sem történt volna, mintha nem dőlnének naponta romokba városok, s nem nőne egyre inkább a halottak száma. Mariát ElzbieA Magyar Eszperantó Szövetség taglétszáma 1964 végére elérte a 2500-at. A tagság 56 százaléka férfi, 44 százaléka nő. A kor szerinti megoszlás több generációt „átfog”, a 40 évesnél fiatalabbak százalékaránya 56 Foglalkozás szerint az értelmiségiek vannak túlsúlyban, a tagok 28 százaléka fizilcai dolgozó. Az eszpe rarúisták az ország különböző vidékein 101 helyi csoportban tevékenykednek. Működik négy pedagógus szakcsoport is. A magyar eszperantó mozgalom hírnevét külföldön is öregbítette a már többször megrendezett nyári eszperantó egyetem Gyulán, Szegeden, a nemzetközi eszpz- rantista pedagógus táborozás. Szolnokon pedig a nagyszabású találkozó külföldiek részvételével. A „Huftgaro Vivo” című kiadvány öt világrész 41 országával gyü- mölcsözteti a Magyar Eszperantó Szövetség kapcsolatait, a „Hungária Esperanto” 52 országba juttat el híreket a magyarországi mozgalomról. Állandóan bővül az egyéni levelezők köre és cím- repertoárja, a nemzetközi nyelv segítségével született kapcsolatok sok ezerre becsülhetők. A Magyar Eszperantó Szövetséget 1962-ben vették fel a Nemzetközi Eszperantó Szervezetbe: s ott máris nagyra értékelik mozgalmunkat. Ezt bizonyítja az is, hogy az 51. eszperantó világkongresszust — a Tokióban tar\ MÁR HÚSZ ÉVE annak, ;hogy eldőlt a több évszázados i nagy per: a föld a dolgozó pa- ; rasztságé lett. Mennyi véres I harc előzte ezt meg. A nagy- ; birtokosok a középbirtokosság- : gal együtt körömszakadtáig ! védték birtokukat. Még a lét- ; szat földbirtokreform meg- ; valósítását is elgáncsolták, ne- íhogy csorba essék a földbirtok tulajdonjogán. Az első világháború előtt a parasztság megnyugtatására nagyszabású telepítésekről, sőt, földreformról kezdtek beszélni 1916-ban. De csak látszat földreformot akartak megvalósítani, amellyel elejét kívánták venni a valódi földreformnak. így javaslatot nyújtottak be a „hősök földhöz juttatásáról”. A 10 000 kh-nál nagyobb hit- bizományi, egyházi és köz- alapítványi birtokból — a javaslat szerint — eladnának, vagy örökbérbe adnának az ál'amnak földeket, megfelelő ár, illetve bér ellenében. Az állam aztán ezekből 350 kh-as középbirtokokat és 15—35 kh-as kisbirtokokat hozna létre. Ezeket elsősorban a harctéri érdemeket szerzett katonáknak, rokkantaknak, hadiözvegyeknek juttatnák bérbe.
