Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-23 / 69. szám
IMS. MÁRCIUS 23. KEDD MSI MEGYEI s Velencei horgászfalu r Uj móló és kikötők Agárdon A következő években nagymértékben fejlesztik a Velencei-tó partvidékét. A távlati tervek szerint üdülőtelepeket és egy jellegzetesen „velencei” horgászfalut alakítanak ki a tóparton. A szakemberek a tavalyi 400 ezer vendéggel szemben az idei nyárra több mint félmillió üdülőt várnak. Ez szükségessé teszi a partvidék üzlet- és vehdéglátóipari hálózatának kibővítését, a bekötőutak rendbehozását, portalanítását, s strandok és a part rendezését. A szezon kezdetére Agárdon elkészül az új, korszerű postahivatal és a nagy kapacitású automata távbeszélőközpont. A távlati fejlesztési program első lépéseként a nyár elején átadják Agárdon az új mólót, elkészül a hajó- és horgászki- kötő. meg a régóta hiányolt vitorláskikötő. Készül az abonyiak történelemkönyve Gépelt kötetet tartok a kezemben, Abony történetét. Honismereti munka ez a szó legszélesebb jelentésében: nemcsak a történelem — Abony lakóinak múltja és jelene kap benne helyet —, hanem a község minden jellegzetessége, néprajza, növény- és állatvilága, éghajlata, földrajza. Nemcsak a múlt szá- | ráz, vagy szomorú valóságát ! őrzi ez a könyv, aprólékos 1 tárgyilagossággal, hanem a jövőt is. bíztató szépségében. Legizgalmasabb fejezete kétségtelenül az a kilenc hónap. amely 1944 márciusával kezdődik és novemberével zárul. Mi minden zsúfolódott ebbe a kilenc hónapba! A német megszállás, a háború egyre szorongatóbb nyomása, Sorozás, sorozás, sorozás. Alkalmatlanok és fiatalkorúak. Az otthonmaradottak aggódó félelme. ínség | és szorongattatás. Szomorú 1 karavánok menetelnek Ausch- | witz felé. Gyászos harctéri j hírek közt észrevétlenül jön | és múlik a nyár. Aztán októ-1 bér 9. Félrevert harangok: „jönnek az oroszok”. A községet menekülők árasztják el. Illegálisan megalakul a Magyar Kommunista Párt. A zűrzavar védelmében garázdálkodnak a nyilaskeresztesek. Rendeletek, parancsok: esztelen parancsok a község kiürítésére. Foganatosítására már nem kerülhetett sor. Október 25: az első szovjet bombázógép. Innen már lázas sebességgel peregnek az események. Abony határában szovjet ágyúk dörögnek. November 1: halottak napja. Fekete pincemélyekben lapulnak az emberek. Fent dörögnek a fegyverek, menekülnek a község vezetői és a német csapatok is. Aztán csend, csend. Az első hunyorgó pillantás a verőfényes későőszl napsütésbe. Az utcákon szovjet katonák. November 4. Abony szabad! Ezen a történelemkönyvön legalább hatvanan dolgoznak, tanárok, orvosok, a helybeli intézmények igazgatói — kutatók és emlékezők. De a munka oroszlánrésze Győré Pálnak, a községi tanács vb-tit- kárának jutott. Négy éve gyűjtögeti Abony történeti dokumentumait. Amikor a helytörténeti akcióbizottság létrejött, már egy egész könyvre való adat várt a szekrényében feldolgozásra. . Helytörténeti gyűjteményének 1500-ra tehető tárgyi darabja van. Nemcsak történeti kutatással, néprajzzal és régészettel is foglalkozik. Gyűjteménye, beleértve a 900 képet magába foglaló fényképarchivumot is, egy kis múzeumot megtöltene. — Ez a gondolat sem mai már — mondja Győré Pál. — Két éve szeretnénk egy múzeumhelyiséget szerezni. ? Hatvannégyben múzeumi i j szakemberek is megállapító!- i' ták. hogy a gyűjtemény kiál- j lítást érdemelne. ' Az értékes anyag azóta is a tanács egyik pince- helyiségében szorong. Ezért örült mindenki a tervnek, hogy április 4-re rendezzenek ; egy kiállítást (a tavaszi szünet ideje alatt a zeneiskolában tudnának helyet szerezni) A felszabadult Abony húsz éyel címmel. Most dolgoznak raj - ta. — Sok munka vár még ránk j — mondja Győré Pál. — Ezt a j könyvet, amelyből 45 oldalt! most a kezében tart, 130—150 ! oldalra tervezzük. Ennyi készült el eddig. A többi? Március végére megírjuk az egészet. Dozvald János BARÁZDÁK A SÁRBAN EGY CSALÁD GONDJA ... (Foto: Kotroczó) Az autó alaposan bele- >------------- ragadt a sárba. A I sofőr kiszállt, körülnézett. A kertekben már sokan dolgoztak, forgatták a földet a 'kora tavaszi napsütésben. Az autó ott állt a sártenger közepén, féloldalasán, nyitva j hagyott ajtaja lengett egy j darabig, majd becsapódott. A kerítések mögött feltűntek az emberek, érdeklődve nézegettek kifelé. Néhányan ki is jöttek, megálltak a járdán. — Hát nem tud kimászni — szólt egy nagy bajuszos bácsi. — Nem — mondta dühösen a sofőr. — Az istennek se! Valamit csinálni kellene, N a»y ölen odaálltak tana___--------- kodni. Nézegették az autót, a sarat, aztán beballagtak ásóért, kapáért. Tíz perc múlva a kocsi szárazabb területen állt. Oldaláról csurgott a sár, kerekei is siralmas állapotban vol-1 tak. A sofőr megköszönte a \ segítséget, s az emberek visz- J szamentek munkájukhoz. Egy ! valaki maradt csak az utcán, í a kocsival szemben levő ka- J púnak támaszkodva. A sofőr ^ nekiállt lesúrolni a sarat, ^ hogy mire utasa visszatér,; rendben legyen a kocsi. Mi- $ közben dolgozott, tekintete ^ minduntalan összeakadt a í kapunak támaszkodó ember J tekintetével. Elmélázó, szó- £ morú szeme volt a férfinak. j Nézte a szaporán dolgozó sofőrt, s néha elmozdult a ka- J pútól, aztán megint visszadőlt ^ hozzá. Hiányzott a bal karja, j és az egyik Iáiba műláb volt. J Ép kezében görcsös, vastag í botot tartott. Talán harminc- 'j öt éves lehetett. á — Ügy szerettem volna seJ} giteni én is magának! — £ mondta a sofőrnek. ' — Voltak itt, akik maga > helyett is tudtak segíteni, kő-! szőnöm szépen — felelte kis- ! sé zavartan a sofőr. í — De hát miért él az emj j bér, ha nincs már haszna — ! folytatta a férfi elkeseredet-í ten. — Néhány éve még vi- $ dámán dolgoztam reggeltől; estig. Feleségem volt és két! gyerekem, otthonom... — Volt? — kérdezte cső-; dói kozva a sofőr, és abba- ; hagyta a tisztogatást. Az ember közelebb jött,!---------------- az út melletti! i a kácfáig. ! | — Volt — mondta. — A fe- \ leségem nem bírta ki mellet! tem így — mutatott végig j magán —, itthagyott. elvit-j te a gyerekeket. Míg itthon ! volt, sokszor megcsalt, de : nem szóltam neki, magam : is sajnáltam... A vasútnál j dolgoztam, ács voltam. Ott \ történt velem a baleset. Elütött egy vonat, csak a kórházban tértem magamhoz. Bár ne tértem volna! A sofőr újra nekiesett a kocsi oldalának a ronggyal. Ügy dörgölte, olyan erővel, mintha az élete függne tőle. A í fi tovább beszélt. — Néha meglátogatom a gyerekeket. Az anyósoméknál vannak. Most szilveszterkor is nem volt hova mennem, elmentem hát hozzájuk. Ügy beszélt velem mindenki, olyan idegenkedve, mintha sohasem éltünk volna együtt. Hazajöttem, leültem az asztalhoz és inni kezdtem. Addig, amíg el nem aludtam... — Ne igyon — mondta a sofőr. — Azóta se’, meg azelőtt se' ittam — emelte fel a fejét a férfi. — Mindegy, minden mindegy. Nem járok sehova. — Pedig olyan jó filmek vannak, meg könyvek — erő- sítgette a sofőr. A férfi keserűen bólogatott és a bottal barázdákat húzott a sárba. — Vannak — mondta. Aztán nézett maga eié a barázdákba, amelyekbe belefutott a víz a pocsolyákból. — Jön az utasom — egyenesedett fel a sofőr a kocsi mellől. A férfi. lassan megindult a kapu félé. — Várjon csak — szólt utána a sofőr és elővette a cigarettatárcáját. — Ezt még elszívjuk. Rágyú itotlak. aztán szin----—— ----------- te egyszerre elmosolyodtak. — Jó, hogy tavasz van már — mondta a férfi. — Ha máskor erre jár, jöjjön be hozzám, szívesen látom. Juhász Erzsébet EMLÉKÉRMÉK Az 1965. évi Fodor József és Fenyvessy Béla emlékérmét a magyar egészségtudomány két nagy alakjának emlékére rendezett ülésen szombaton, a Semmelweis teremben adták át. A Fodor József emlékérmével dr. Sós József akadéj miai levelező tagot, a Buda- i pesti Orvostudományi Egyetem rektorát, a Fenyvessy Béla emlékérmével dr. Kátay Aladárt, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét tüntették ki. SZÁZT/ZENHAT NAP K ovács Mihály arra ébredt, hogy a nyomában száguldó oroszlán ugyan csak áiom volt, de az a fullasztó érzés, amely a torkát szorítja: valóság. Mozdulni sem mert, riadtan figyelte rendetlen szívdobogását. Hajnalodott. A külső szobában másik oldalára fordult a kisebbik fiú, s a rökamié, panaszosan megreccsent. Az j ablak alatt heves csikorgással! fékezett egy teherautó, plató- j jón összekoccantak a tejes-1 kannák. Felült az ágyban. Kicsit; könnyebben érezte magát. Pillantása a naptárra esett, s a ceruzával írt számokra: száztizenhat nap. Kis híján négy hónapja, hogy beteg. Gépiesen nyúlt az orvosságért, de meggondolta: korán van, ráér még beszedni. Most, hogy a szorítás elmúlt, szíve ismét ütemesen vert, nézelődni kezdett. Tekintetével felmérte az ismerős bútorokat. a szőnyeg egyenesre fésült rojtjait, s a foltot a kályha felett. „Legközelebb, ha festetünk, sósavval lemosom” [ — határozta el hirtelen. Mellette megmoccant a fe- [ lesége. j — Rosszul vagy, Miska? — i kérdezte ijedten. — Nem, csak leltározok — [próbált viccelődni. ; — Hozzak egy kis teát? • — Köszönöm, jól esne. [ a z asszony hálóingben sza- ; /i ladt ki a konyhába. Ami- \ kor visszajött, tekintete a • naptárra tévedt: uramisten. ! már száztizenhatodik napja! ! — gondolta rémülten. ! A tea kellemesen hideg í volt, a beteg mohó kortyok- ! ban nyelte. \ — Feküdj le, Misikém.majd ! betakarlak. ! — És te? ! — Már nem fekszem visz{sza. Takarítani akarok. Ügy ; érzem, ma jön valaki. \ — Ugyan, ki jönne ide? í Száztizenöt napig nem törő- ! dött vele senki, élek-e, ha- ! lok-e, miért pont most tö- ; rődnének? ! — Lehet, hogy voltak itt, I csak nem találtak itthon — ! próbálkozott meggyöződéste! lenül a felesége. • ! a beteg felkönyökölt a ! zí párnán, s szúrósan az ! asszonyra nézett: í — Mondd, te érted ezt? Egy \ évtizede, hogy együtt dolgo- ! zom a többiekkel. Reggeltől ! estig, nfiindennap egy fedél t alatt. Egy levegőt szívunk, j közösek a gondjaink. Együtt j örültünk a sikereknek, együtt ! viseltük el a kudarcokat. ! Ezernyi munka emléke fűz ! össze bennünket. Választá- \ sok . . . Tsz-szervezés . . . í Aszály ... Járvány ... Bel- ; vizveszély ... Ünnepségek . .. í Mi mindent csináltunk mi végig! Hát ez mind nem jelent semmit?! Annyit sem, hogy ha beteg vagyok, rám nyissák az ajtót? Itt járkálnak a ház előtt, mindennap. Az irodából idelátnak, az ablakomra. Egynek sem jutok eszébe?! Idejárnak feketézni, a földszintre, Egyik sem jönne fel az emeletre... Az utcán, ha találkozunk, egy percük van számomra: miért nem mégy kórházba? .. . a z asszony ölébe ejtett jtm. kézzel ült az ágy szélén. Hallgatott. Mindezt a is sokszor végiggondolta már. Még többet is. Az életüket. Az utolsó tiz évet. Mikor is voltak utoljára együtt moziban? Régen. Alig találkoztak ébren .. . Egyszer úgy volt, hogy együtt nyaralnak, de az sem sikerült.. . Mun- Ica, tanulás, társadalmi kötelezettségek: ebben telt e! a férje utolsó tíz éve. Mondani akart valami csi- títót, megnyugtatót, a betegre nézett. Aludt. M agasan járt a nap az égen, amikor Kovács Mihály másodszor felébredt. A lakás tiszta volt és csendes. A fiúk iskolában, az asszony dolgozni ment. Éjjeliszekrényén várta a reggeli: tejes- kávé, vajaskenyér, kis tányérkában akácméz. Az első kortynál tartott, amikor csengettek. Égy pillanatra megfeszült a várakozástól, aztán legyintett: biztosan a postás. Az ajtóban Palkovitsné állt, a megyei központ személyzetise. Kovács Mihályt elő:: tötte az öröm: hát mégis eljött hozzá valaki! Izgatottan tessékelte befelé. Feketét fogok főzni — gondolta — és felbontok egy doboz bolgár kekszet”. Palkovitsné már az előszobában rákezdte: — Szabad így ránk ijeszteni, Kovács elvtárs? Ennyi ideig nyomni az ágyat?!... K ovács boldogan hallgatta a gyengéd korholást. Kár, hogy nincs itthon li- körféle. — ... Ne haragudjon, hogy ilyesmivel zavarom, de holnap lejár a határidő: a káderosztály várja a kérdőíve két. Két példányban keV kitölteni. Kérem, siesse. , mert a déli vonattal szerep nék visszamenni... Nyíri Éva a felső szervekről, hogy min- í denre olyan nehezen figyelnek.! fel, nem könnyű így dolgozni j és sorolja a példákat: a szállí-! tást, a rossz tüzelőellátást — ^ most is a saját fájukat tüze-; lik — és még ki tudja mi! mindent. Azután súlyosabb ^ gondokra terelődik a szó. A! lányára, aki gimnazista Szent-! endrén és most nagyon beteg.! Elzáródott az epevezetéke. í Alig tudták megmenteni az; életnek. Jól tanul, most sokat $ hiányzik. Csakhogy életben \ maradt, bánja az ördög az! osztályzatokat! Tapintatlan kérdés követ-! kezik: csak ez az egy lányuk! van? Csak ez — hangzik tóm- í pán a válasz. Volt még egy j fiunk. Tizenkilenc évesen j hagyta itt a családot. Tragi- \ kus halállal végződött a sora. ■ Lány miatt történt az egész. \ Nincs két éve ennek. Az asszony szeme száraz,: nem sír. Ki tudja hányadszor i ismétli fájdalmát. A panasza: is csendes. Csak állandó szó- j morú arca, mosoly nélküli te- j kintete árulja el, hogy friss\ még a seb, nem akar múlni. \ A KIRÁNDULÓK hirtelen j nem tudnak mit kezdeni a < forralt borral. Hol felemelik í a poharat, hol vissza teszik azj asztalra, anélkül, hogy egy \ kortyot is innának belőle. Aki: előbb még jegyezgetett, hogy: valahol kioktassa az udvariat-í lan vendéglőséket a jó mo-: dórra, most észrevétlenül tép- j desi a papírt. És amikor már j régen visszaindult velük az j autóbusz a hegyekbe, akkori arra gondolt, milyen hirtelen \ is az ember. Sokszor csak a: felszint nézi és könnyen ítél. í Az apróbb hibákat is felna-: gyítja. Pedig az érdesebb hang [ talán nem is az arratévedőnek [ szól, csak akaratlanul sikerül; olyan barátságtalanra. Sági Ágnes két helybéli lakos támogatta a pultot. Otthonosan tanyáztak le. Valamennyien ismerték' egymást. A vendéglősök nekik kedveskedtek. Az ivók pedig érdekes történetekkel viszonozták a figyelmességet. X.\ószegi asztalos például harsogó nevetés közben mondotta el, hogyan járt egy beteglátogatással. MÉG TART A NEVETÉS, amikor másik történet következik. Az, ami Kincses bácsival történt, akit taligával húzott a felesége, pedig az volt a beteg . . . Később egy fiatal katonát ugratnak: nem régen nősült, és egy hónapja katonáskodik Cegléden. Csodálkozik is mindenki,' hogy egy hónap után szabadságolták. Tán az asszony hiányzott? — evődnek vele. Az pedig azonnal kész a válasszal: ha tudta volna, hogy ilyen jó sora lesz katonáiknál, meg sem nősült volna . .. Telnek a percek, a negyedórák. Mindenki jókat nevet, csak a Vendéglősné nem oldódik fel teljesen. Neki valahogy nem esik jól a vidámság. Az egyik kiránduló kérdezi is, mi van vele, mindig ilyen komoly? Beszélgetni kezdenek mindenféléről. Ki az a nagybajuszos ember ott a pultnál: agronómus vagy erdőmérnök? Egyik sem, valahol fmsz-vezető volt. . . Azután egy-két ismertetés a községről, ahol ezerkétszáz ember él és nagy részük eljár dolgozni Budapestre, Pomázra, Szentendrére és vannak, akik itt szereztek állást az erdő- gazdaságban. AZ ÜZLETVEZETŐ közben úgy látszik megenyhült — mégiscsak felforralt egy liter bort az átfagyott embereknek. Iszogatás közben a vendéglősné beszél. Először ! MAR TAVASZ VAN, de ! azon a napon hideg volt. Kü- ! Ionosén ott fenn, a hegyek ; között tombolt még a tél. A [kirándulók mégis nekivágtak íaz útnak és hétkilométeres [gyaloglás után álltak meg Pi- ! lisszentkereszten. Mint a vándorok ilyenkor — valamilyen í melegedőt kerestek. A íalato- í zóban hangos örömmel köszöntek a kirándulók jónapo- ! tot, de választ nem kaptak. ! Észre sem vették őket. Az ! sem tűnt fel először, hogy \ immel-ámmal kérdezik. ; — Mit parancsolnak? \ A falon nagy tábla füg- !gött: Forralt bor, forró tea ! kapható. Azt kértek. \ — Nincs — hangzott a íkurta, rideg válasz. — Ilyen fmegveszekedett időbér senki fnem kívánhatja, hogy kimen- {jünk a konyhába. Nézzék í csak meg, lefagy az ember í keze-lába. i [ A VENDÉGEK HALLGAT- TAK. Nem volt kedvük a ^veszekedéshez. Csak az egyik \ férfi húzott elő papírt, ceru- J zát — majd panaszt tett vaj-lakói. Elvégre tűrhetetlen az ! ilyen magatartás ... A töb- í biek beérték azzal, amit kapfmk. A boltvezető még magyarázott: / % — Mind a ketten betegek £ vagyunk, ki sem nyitottunk f volna, ha a központ nem má- £ ra ígéri a leltárt. De nem jöt- á tek. y í Bizonyságképpen, hogy be- í tegek, köhögött néhányat az j ember, az asszony pedig a 'j kályha mellett dörzsölgette ^ meggémberedett kezét. A ven- fdégek összesúgtak, hogy bi- £ zony, itt nem nagyon szíves a £ fogadtatás, még jó, hogy az f autóbusz érkezéséig ki nem £ teszik a szűrüket, " Az ajtó ^ közben szüntelen nyílott. Tíz íperc sem telt el, már tizenA felszín mögött
