Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-17 / 64. szám

i-t»r iuecífi ■icMárSm) 1965. MÁRCIUS 17. SZERDA FÜTTYÖS TAPASZTALAT A Rákóczi út és a Körút áradó forgalmát a jel-, zólámpákon kí­vül meglehetősen nagyszámú közle­kedési rendőrgár­da igyekszik bal­esetmentesen irányítani. A jel­zőlámpák a szí­nek, s a közked­velt színes figu­rák, a rendőrök pediglen sípok se­gítségével. A nagy forga­lomban mindig akad gondatlan járókelő, aki pirosban is ne­kiindul. A sza­bálytalankodót észreve vő rend­őr ilyenkor szép nagyot füttyent. És mivel a sza­bálytalan közle­kedő rendkívül gyakori, a fütty­szó manapság az említett útkeresz­teződés és vidé­kén pillanaton­ként felhangzik. Hol erősen, hol erősebben. Tapasztalatom a következő: Amikor a fütty­szó felsüvit, egy pillanatra min­den szabálysze­rűen haladó, bün- telen egyén meg­rökönyödve meg­áll, s fejét idí- oda kapja, mint kire ráorditottcJe. (Gondolom, a szívverés emel­kedése is feltéte­lezhető.) Egy ember el­lenben nem ill meg, hanem sür­gősen iszkol. Hogy úgy mondjam, fü­tyül a fütyülésre. A bűnös, a tzttes. aki miatt fü'y- tyentettek. S ez már így lesz, míg az alul­járó meg nem épül. (al) Miért kevés húsz gyerek? EGY ELŐÍRÁS ÉS AZ ÉLET Januárban viharos szülői értekezletet tartottak Ócsa mellett, Felsőpakonyban, az állami gazdaság területén le­vő régi iskolában. A megbe­szélés lapunk egyik cikke nyomán jött létre, amelyben megírtuk, hogy a tanyasiak közül némelyek elégedetlenek a tanitóházaspár magatartá­sával. Ez a kérdés nagyon rövi­den tisztázódott. A szülők egységesen mcgvédték a tanítoékat és megígérték, hogy a jö­vőben erőteljesebben tá­mogatják munkájukat. Az értekezleten más olyan kérdést is megtárgyaltak, ami az újságcikkben is szerepelt. KIJEV—TEHERÁN—PÁRIZS—GYÁL Például, meg kellene szüntet­ni a kétmüszakos tanítást, akkor a távol lakó gyerme­kek nem a késő esti órákban botorkálnának a földeken át hazafelé. Ha a meglehetősen nagy tantermet kettéosztják, az alsó-felső tagozat egyaránt délelőttös lehetne. A tanítóék is vállalták ezt a beosztást. Ugyancsak sok szó esett az iskolába még nem járó ki­csinyekről. A munkába járó anyák sokat aggódnak értük, nincs mindenütt nagyszülő, akire rábízhatnák őket. A megbeszélésen részt vett a Dabasi Járási Tanács műve­lődési csoport vezetője, a já­rási gyermek- és ifjúságvé­delmi állandó bizottság elnö­ke és az ócsai általános isko­la igazgatója. Még ott ígéretet tettek, hogy a tantermet a nyá­ri szünetben kettéválaszt­ják, tatarozzák és így jö­vőre az egyik legnagyobb gondon segítenek. Ugyanakkor azt tanácsolták az anyáknak, forduljanak ké­relemmel az illetékesekhez, állítsanak fel óvodát a gazda­ság területén. Csupán helyet kell rá biztosítaniuk, mert minden más feltétel adott. Az állami gazdaság alsóba- bádi üzemegységének padlá­sán használatlanul hever egy teljes óvodaberendezés, a fő­zést az állami gazdaság kony­hája megoldaná, s a járás szakképzett óvónőt biztosí­tana. Azóta két hónap telt el. Most érdeklődtünk, mi lett a tervből. A terem szétválasz­tásával minden rendben van, ellenben kátyúba fulladt óvoda ügye. Mégpedig azért, mert ke­vés a jelentkező. Az előírás szerint legalább huszonöt, három-hatéves gyermeknek kell ott lenni, ahol óvodát akarnak nyitni. Itt pedig alig éri el a húszat a számuk. Ezzel a tájékoztatással kapcsolatban lenne néhány gondolatunk. Magától értető­dő, hogy az előírásokat, sza­bályokat mindenkinek be kell tartani, hiszen ezek szabják meg életünk rendjét. Közös­ség nélkülük nem létezhetik. De olyanok-e ezek az előírá­sok. hogy eltérni tőlük nem lehet semmilyen körülmények között sem? (komáromi) BÁRHOL FELÁLLÍTHATÓ VIKENDHÁZAK A Zala megyei egervári Fa­ipari Rtsz modern kivitelű vlkendházak gyártását kezd­te meg, három- és négyágyas változatban. A bárhol felál­lítható víkendházakba tolóaj­tós szekrényt építettek be, felszerelései közé tartozik még asztal székekkel, vala­mint mosdó. A háromágyas, favázas víkendház alapterü­lete 6,3, a négyágyasé 9,5 az | négyzetméter. A ktsz 300 ví- kendházat készit ebben az évben. ________ E rik a sajt a pincelabirintusban A pannonhalmi vár alatti pincelabirintusban érlelődnek a Györ-Sopron megyei Tej­ipari Vállalat üzemeiben ké­szített sajtok. A pince hőmér­séklete s páratartalma alkal­mas arra, hogy minden külső beavatkozás nélkül menjen végbe a fehérjebomlás. A kocsikerék - nagyságú, 40 ki­logramm súlyú Pannónia, a külföldön is annyira keresett Trapista és az Óvári sajtok itt nyerik el végleges zamatu- kat. Évente mintegy hétezer mázsa ízletes sajt kerül a pannonhalmi pincékből a bél­és külföldi piacokra. JÁTSZÓTÉREN... Itt ül előttem, öreg arcán nyugalom és biztonság. Kezét térdén pihenteti, fürkésző szemekkel néz. Kérdezem, mi a panasza, mosolyog ra­vaszul, gyerekesen, mint aki élvezi a játékot — s franciául szólal meg. Hibátlan, pontos, tiszta beszéde ámulatba ejt, de mér a köszönése is meg­lepett: amikor belépett hoz­zám, ékes német mondatok­kal kívánt jó napot, jó egész­séget a munkához. öreg bácsi. Büszkén közli ! olaszul, hogy 75 éves, nyug- J díjas, és „hogy az örödg vigye ' el, mindig van valami baj, J különösen a TÜZÉP-pel”. Ezek után már kezdek félni, hogy meg fogom-e érteni, mit mond, de szerencsére a következő orosz mondatot még megér­tem. Élvezi a helyzetet, én pedig drukkolok, hogy mi lesz a továbbiakban, mert idegen nyelvismeretem ezennel véget ért. Balsejtelmem valóra vált, mondanivalóját angolul, majd egy ismeretlenül hangzó ke- i leti nyelven folytatja. Nem bírom tovább, megkérdezem j magyarul, hogy mit mondott, I s milyen nyelven. Ez perzsául volt — nevet a bácsi —, aztán mindjárt be is j mutatkozik: Bat a Ferenc, Cyálról, A nyelveket nem (elejti A TÜZÉP-panaszt gyor­san elmondja, közben rásan- dít íróasztalomon fekvő né­hány napja érkezett levelére. | — Nézze csak, jól mon- j dom-e! Gondoltam, írok, de 1 azért el is jövök. Elmondom ■> itt is, amit kell, ez így bizto- S safcb ... Sokat felejtek már .. .f — A nyelveket, úgy látom, \ nem felejti. Elmélázik. Elnéz mellettem \ az udvar felé. í y — Azokat nem is lehet el- J felejteni. Tudja, hogyan ta- nultam meg perzsául? Elő-^ szőr számolni tanultam egy ) perzsa város katonai pa-) rancsnokságán. Előttem cm- \ beteket vertek, s hangosan ; számolták az ütéseket, tízesé- ; vei. Nem tudtam másfelé J nézni, aztán mindig a számo- \ lást hallottam, még álmomban / is. ^ — Mikor történt ez? — Az első világháborúban, ; Felelevenednek az emlő- ^ kék. Az asztalom hadszíntér- j ré, majd Európa-Ázsia tér- \ képévé változik. Látom — Ba-J ta bácsi ujjai rajzolják — a \ háború nagy hadmozdulatai- j nak vonalát, s azt az utat is, ) amit ö tett meg az első szökés j után ... 1 A ViszWánál \ — Untuk mi már a háborút.) Kérdeztem a századost: mikorí lesz vége? Nem tudta. Át is í szöktem az oroszokhoz. A ; Visztulánál, szökés közben,) meglőtték a karomat. Mikor í átértem, teát, süteményt ad- í tak. bekötöztek Majd gya- - log Lembcrgbe. aztán Kijevbe ; mentem. Elkapott a láz, lát- \ ni akartam mindent, amit le-! h.et. Két társammal el is ju-: tottunk Teheránba, ahol ad-; dig-addig gondolkodtunk. \ míg cgv péks ■'t nem nyitót-; tunk. Ugyanis tudtam kényé-í Hogyan tanult perzsául számolni ? Találkozás Franciaországban rét sütni. Még tán a sah is vá­sárolt nálunk! Megjártuk együtt még Bagdadot és Kons­tantinápolyi, de nem bírtunk a honvággyal, hazajöttünk. Újra itthon — Itthon? — Az őszirózsás forrada­lom, majd a Tanácsköztársa­ság. Nemzetőr és vöröskatona voltam. A bukás után engem is elfogtak, de sikerült meg­szöknöm, és a mozgalom se­gítségével — akkor már kap­csolatban voltam a munkás- mozgalommal —, Olaszor­szágba menekülnöm, innen Németországba, ahol hosszú évekig bányász voltam, majd Franciaországba, ahol vasúti munkás, textilgyári munkás, cipőfelsörész-készító voltam. — Család? — Még itthon ismertem meg a feleségemet, de elsza­kadtunk egymástól. Érdekes véletlen folytán Franciaor­szágban összetalálkoztunk — ő is hasonló úton került oda, mint én — és megesküdtünk. — Hazatérés? — A Thálmann-mozgalom után, 1935-ben kerültünk haza. Kispestre költöztünk, sokáig munkanélküli voltam, figyel­tek is ... Aztán nagynehezen polgári altisztként elhelvez­! kedtom. 1949-ben nyugdíjaz- : tak, de nem tudtam nyugod­ni, elmentem alagutat építe­ni. Később is, egészen 1960-ig dolgoztam, amit tudtam. Utat építettem, kézbesítettem. „Valahol szaka« voltam.. Behunyja a szemét, kicsit könnyezik. — Nyolc hónapra megva­kultam, onnan ez a gyönge- ség. Megoperáltak, nem is olyan régen, s most megint látok. Nem lehet rajtam olyan könnyen túladni! A „világot já­rás'’ közben is járványokat, éhséget, sebesüléseket vészel­tem át. Gondoltam, a szeme­met nem hagyom! Meg kell gyógyulnom! Elhallgat, megint a távolba I néz. — Hát ez nyelvtudásaim i története. Feláll, indulna kifelé, de még eszébe jut valami. — Tudja, milyen a perzsa rendőrök jelvénye? Kard és oroszlán van rajta. És elfelej­tettem mondani, hogy szakács is voltam ... Hol is? Mindegy, valamelyik országban. Moso­lyog. aztán nagy lépésekkel j elindul a folyosón. Utána nézek. Kis dalt dú- i dolgát elmenőben, ha jól hal- j lom, franciát. Juhász Erzsébet ÚRIEMBER — EGY BARÁTOD KERE­SETT. Lovag Kornfeld — fo­gadott a feleségem egy szürke hétköznapon, és én akkor még nem tud.am, hogy ez a bejelentés keserves napokat fog hozni nyugodt életembe. Ismételgettem a nevet, ku­tatván emlékezetemben ba- rá'aim között, de Kornfeldet, pláne lovagol nem találtam. Feleségem — látva gondolko­dó arcom — segítőén közbe­szólt: — Együtt jártatok gimnázi­umba. Tényleg voV egy ilyen ne­vű osztálytársam. Barátok ugyan akkor sem voltunk, mivel irigyel'ük őt. aki au­tón járt az iskolába, s az érett­ségi óta két évtized lelt el, ez alatt nem is láttuk egy­mást. — És mit akart? — kér­deztem gyanakodva. — Szegény .. — szólt a fe­leségem. s rögtön tudtam a hangról, hogy ez a baráti ki­nevezés pénzünkbe került. Kern í$ csalódtam — Képzeld — folytatta — főkönyvelő­; volt egy vidéki vállalatnál, ahol az igazgató, az a gaz­ember. sikkasztott, s nem- : csak őt ítélték el. hanem :szegény barátodat is, mivel ; elmulasztotta az ellenőrzést. i Három évet ült a szerencsét- ; len. Ma szabadult Munka­• könyve vidéken van a válla- ; tatánál. Nem volt egy fil- : lérje sem. Ha nem segílet- : tem volna, talán elzüllik. hi- : szén munk'könyv nélkül \ sem vállalhat munkát. Ad- \ tani neki egy százast. De a ■ héten meghozza — Látva. • hogy ez sem nyugtat meg, í hozzátette: — De kettőt kért. Végiggondoltam az esetet, s szégyellni kezdtem gyanak­vásomat. Hátha ez a ssóz fo­rint mentett meg egy em­bert az elziii'éstől. Szomoa- ton délután, amint Ígérte, megjelent Kornfeld lovag. Nyakamba borult. közölte, milyen jól nézek ki, ezer­szer bocsánatot kért a köl­csönért, megadni ugyan pil­lanatnyilag nem tudja, de a jövő héten biztosan, Szám- lálhatatlan mennyiségben szórta az összes szentek ál­dásait gyanútlan feleségem­re, hogy így áldják meg, úgy aldjái: meg, mert nél­küle ... És jelentőségtelje­sen sóhajtott. Aztán közöl­te: sikerült elhelyezkednie egy szerelő vállalatnál. Hi­vatalosan meg segédmunkás pár hétig, de a valóságban ő a főkönyvelő. Ugyanis a va­lódi főkönyvelő képtelen egy ilyen vállalat évi mérle­gét elkészítem, s igy az igaz­gató őt kérte fel erre a mun­kára. — Drága öregem, még egy­szer hálásan köszönöm ne­jed önagysága számomra megbecsülhetetlen kedvessé­gét, mely lehetővé lette elhe­lyezkedésemet. A jövő héleft hozom a százast. Ma ugyan nem tudom még, hol jogok aludni... ÉS BELEKEZDETT egy vég nélküli történetbe, mciy- ne'r lényege az volt. hogy szállásadönöjé'tek lakását ismeretlen okokból zárolták, és igy lakás nélkül maradt, ami — pénztelenségét tekint­ve — elég kellemetlen. De igazán nem akar terhelni, hisz úgyis túlzottan igénybe vette már kedvességünket, majd csak elalszik egy pá­don ... — Kicsit ugyan hideg van, de férfiak vagyunk, vagy mi a szösz... — és bátorítólag megveregette a váltam. Per­sze, ezek után meg kellett hívnom: maradjon nálunk. — De csak ma, ha már eny- nyire kedves vagy ... — sza­badkozott. — Holnap szerzek egy szo­bát ÉS MARADT. Persze más­nap is, mert vasá’nap min­den olyan nehézkesen megy. Hétfőn reggel elindult mun­kahelyére, de indulás előtt meg száz forintot kért. Ná­lam is hónap vég? volt, igy kiegyeztünk öt ven forintban, és ö a sikeres kölcsönkéréstől, én a sikeres alkutól boldo­gan, elindultunk dolgozni. Délután hazajött, lakás­ügyét még nem tudta el intéz­ni, de határozott Ígéretet ka­pott a lakás felszabadítására Kovács rendőr őrnagytól, a rendőrség parancsnokától, aki gyermekkori jóbarálja. Miután ezt elmondta, fel­szólítás nélkül miradt. Kedden elment. Két bol­dog napig nem láttuk. Ka­rácsony előtti napon jelent­kezett újra. — Öregem, furcsa dolgot kérek... Nem is tudom, merjem-e. Nézd, én árva gyerek vagyok, szüleim meg­haltak. Oly rossz egyedül. Ha megengednéd, hogy a szent ünnepeket kedves csa­ládod körében töltsem, vég­telenül hálássá tennél. Ter­mészetesen az ellátásom költségeit a tartozásaimmal együtt hozom. Karácsony délutánján szo­morú arccal állított be: — Sajnos, nem tölthetem veletek a karácsonyt, mert nem tudtam pénzt szerezni. A vállalatnál ugyan — te­kintve beosztásomat — mó­domban lett volna szám fej­tetnem, de nem akartam kü­lön ... Tudod, az emberek rögtön protekcióról beszél­ne«. FELESÉGEM, ez az angyali lélek, még ajándékot is ké­szített részére a karácsonyfa alá, hiszen olyan árva sze­gény. Elmúllak az ünnepek, la­kása még mindig nem volt. Untuk már ugyan, hogy ka­ritatív okek miat1 sohasem lehetünk egyedül, de ö ma­radt. Igyekezett apró kedves­ségekkel hasznossá tenni ma­gát. Vigyázott a gyerekekre, sőt mikor feleségem szom­szédban lakó barátnőjének elromlott a rádiója, annak megjavítására is vállalko­zott. Sokáig szemlélte a rá­diót, babrált vele, aztán kö­zölte: a javítás meghaladja képességeit, ehhez műsze­rész kell, de elhozza a barát­ját, aki az Orion-gyárban rá­diómérnök és vele megja­víttatja. Jött másnap a ba­rát. Ö is megszemlélte a gé­pet. Sokat — véleményem szerint — nem látott, mivel sötét szemüveget hordott, de az arckifejezése határozottan szakemberre vallott. Fél óra után fontoskodva megszólalt: — Ez gyakori hiba ezeknél a gépeknél. Háznál sajnos nem javítható, de hozd ki holnap a gyárba és kicserél­jük. Barátom, lovag Kornfeld, másnap kivitte a rádiót va­lahová. Nem az Orion-gyár- ba Hogy hová vitte, nem tudjuk ma sem. Feleségem el­veszítette barátnőjét, barát­nője egy rádiót, és én egy sze­gény negyven éves árva gyer­meket, akit Kovács rendőr őrnaggyal azóta is kere­sünk, nehogy elkallódjék az élet forgatagában. EGYELŐRE SAJNOS, eredménytelenül, de talán tíz-húsz év múlva jelentke­zik, ha egyedül lesz kará­csonykor. Szegény, hatvan éves árva gyermek és ak­kor elmeséli majd azt a megható történetet, hogyan rabolták el tőle ismeretlen tettesek a rádiót, és elmeséli a mardosó szégyent, ami ed­dig visszatartotta a közele­déstől. Megtéríteni ugyan pillanatnyilag nem tudja a kárt, de a jövö héten bizto­san ... Es egy ilyen úr szava szent. Mátéffy Zolíán

Next

/
Thumbnails
Contents