Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-17 / 64. szám
i-t»r iuecífi ■icMárSm) 1965. MÁRCIUS 17. SZERDA FÜTTYÖS TAPASZTALAT A Rákóczi út és a Körút áradó forgalmát a jel-, zólámpákon kívül meglehetősen nagyszámú közlekedési rendőrgárda igyekszik balesetmentesen irányítani. A jelzőlámpák a színek, s a közkedvelt színes figurák, a rendőrök pediglen sípok segítségével. A nagy forgalomban mindig akad gondatlan járókelő, aki pirosban is nekiindul. A szabálytalankodót észreve vő rendőr ilyenkor szép nagyot füttyent. És mivel a szabálytalan közlekedő rendkívül gyakori, a füttyszó manapság az említett útkereszteződés és vidékén pillanatonként felhangzik. Hol erősen, hol erősebben. Tapasztalatom a következő: Amikor a füttyszó felsüvit, egy pillanatra minden szabályszerűen haladó, bün- telen egyén megrökönyödve megáll, s fejét idí- oda kapja, mint kire ráorditottcJe. (Gondolom, a szívverés emelkedése is feltételezhető.) Egy ember ellenben nem ill meg, hanem sürgősen iszkol. Hogy úgy mondjam, fütyül a fütyülésre. A bűnös, a tzttes. aki miatt fü'y- tyentettek. S ez már így lesz, míg az aluljáró meg nem épül. (al) Miért kevés húsz gyerek? EGY ELŐÍRÁS ÉS AZ ÉLET Januárban viharos szülői értekezletet tartottak Ócsa mellett, Felsőpakonyban, az állami gazdaság területén levő régi iskolában. A megbeszélés lapunk egyik cikke nyomán jött létre, amelyben megírtuk, hogy a tanyasiak közül némelyek elégedetlenek a tanitóházaspár magatartásával. Ez a kérdés nagyon röviden tisztázódott. A szülők egységesen mcgvédték a tanítoékat és megígérték, hogy a jövőben erőteljesebben támogatják munkájukat. Az értekezleten más olyan kérdést is megtárgyaltak, ami az újságcikkben is szerepelt. KIJEV—TEHERÁN—PÁRIZS—GYÁL Például, meg kellene szüntetni a kétmüszakos tanítást, akkor a távol lakó gyermekek nem a késő esti órákban botorkálnának a földeken át hazafelé. Ha a meglehetősen nagy tantermet kettéosztják, az alsó-felső tagozat egyaránt délelőttös lehetne. A tanítóék is vállalták ezt a beosztást. Ugyancsak sok szó esett az iskolába még nem járó kicsinyekről. A munkába járó anyák sokat aggódnak értük, nincs mindenütt nagyszülő, akire rábízhatnák őket. A megbeszélésen részt vett a Dabasi Járási Tanács művelődési csoport vezetője, a járási gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottság elnöke és az ócsai általános iskola igazgatója. Még ott ígéretet tettek, hogy a tantermet a nyári szünetben kettéválasztják, tatarozzák és így jövőre az egyik legnagyobb gondon segítenek. Ugyanakkor azt tanácsolták az anyáknak, forduljanak kérelemmel az illetékesekhez, állítsanak fel óvodát a gazdaság területén. Csupán helyet kell rá biztosítaniuk, mert minden más feltétel adott. Az állami gazdaság alsóba- bádi üzemegységének padlásán használatlanul hever egy teljes óvodaberendezés, a főzést az állami gazdaság konyhája megoldaná, s a járás szakképzett óvónőt biztosítana. Azóta két hónap telt el. Most érdeklődtünk, mi lett a tervből. A terem szétválasztásával minden rendben van, ellenben kátyúba fulladt óvoda ügye. Mégpedig azért, mert kevés a jelentkező. Az előírás szerint legalább huszonöt, három-hatéves gyermeknek kell ott lenni, ahol óvodát akarnak nyitni. Itt pedig alig éri el a húszat a számuk. Ezzel a tájékoztatással kapcsolatban lenne néhány gondolatunk. Magától értetődő, hogy az előírásokat, szabályokat mindenkinek be kell tartani, hiszen ezek szabják meg életünk rendjét. Közösség nélkülük nem létezhetik. De olyanok-e ezek az előírások. hogy eltérni tőlük nem lehet semmilyen körülmények között sem? (komáromi) BÁRHOL FELÁLLÍTHATÓ VIKENDHÁZAK A Zala megyei egervári Faipari Rtsz modern kivitelű vlkendházak gyártását kezdte meg, három- és négyágyas változatban. A bárhol felállítható víkendházakba tolóajtós szekrényt építettek be, felszerelései közé tartozik még asztal székekkel, valamint mosdó. A háromágyas, favázas víkendház alapterülete 6,3, a négyágyasé 9,5 az | négyzetméter. A ktsz 300 ví- kendházat készit ebben az évben. ________ E rik a sajt a pincelabirintusban A pannonhalmi vár alatti pincelabirintusban érlelődnek a Györ-Sopron megyei Tejipari Vállalat üzemeiben készített sajtok. A pince hőmérséklete s páratartalma alkalmas arra, hogy minden külső beavatkozás nélkül menjen végbe a fehérjebomlás. A kocsikerék - nagyságú, 40 kilogramm súlyú Pannónia, a külföldön is annyira keresett Trapista és az Óvári sajtok itt nyerik el végleges zamatu- kat. Évente mintegy hétezer mázsa ízletes sajt kerül a pannonhalmi pincékből a bélés külföldi piacokra. JÁTSZÓTÉREN... Itt ül előttem, öreg arcán nyugalom és biztonság. Kezét térdén pihenteti, fürkésző szemekkel néz. Kérdezem, mi a panasza, mosolyog ravaszul, gyerekesen, mint aki élvezi a játékot — s franciául szólal meg. Hibátlan, pontos, tiszta beszéde ámulatba ejt, de mér a köszönése is meglepett: amikor belépett hozzám, ékes német mondatokkal kívánt jó napot, jó egészséget a munkához. öreg bácsi. Büszkén közli ! olaszul, hogy 75 éves, nyug- J díjas, és „hogy az örödg vigye ' el, mindig van valami baj, J különösen a TÜZÉP-pel”. Ezek után már kezdek félni, hogy meg fogom-e érteni, mit mond, de szerencsére a következő orosz mondatot még megértem. Élvezi a helyzetet, én pedig drukkolok, hogy mi lesz a továbbiakban, mert idegen nyelvismeretem ezennel véget ért. Balsejtelmem valóra vált, mondanivalóját angolul, majd egy ismeretlenül hangzó ke- i leti nyelven folytatja. Nem bírom tovább, megkérdezem j magyarul, hogy mit mondott, I s milyen nyelven. Ez perzsául volt — nevet a bácsi —, aztán mindjárt be is j mutatkozik: Bat a Ferenc, Cyálról, A nyelveket nem (elejti A TÜZÉP-panaszt gyorsan elmondja, közben rásan- dít íróasztalomon fekvő néhány napja érkezett levelére. | — Nézze csak, jól mon- j dom-e! Gondoltam, írok, de 1 azért el is jövök. Elmondom ■> itt is, amit kell, ez így bizto- S safcb ... Sokat felejtek már .. .f — A nyelveket, úgy látom, \ nem felejti. Elmélázik. Elnéz mellettem \ az udvar felé. í y — Azokat nem is lehet el- J felejteni. Tudja, hogyan ta- nultam meg perzsául? Elő-^ szőr számolni tanultam egy ) perzsa város katonai pa-) rancsnokságán. Előttem cm- \ beteket vertek, s hangosan ; számolták az ütéseket, tízesé- ; vei. Nem tudtam másfelé J nézni, aztán mindig a számo- \ lást hallottam, még álmomban / is. ^ — Mikor történt ez? — Az első világháborúban, ; Felelevenednek az emlő- ^ kék. Az asztalom hadszíntér- j ré, majd Európa-Ázsia tér- \ képévé változik. Látom — Ba-J ta bácsi ujjai rajzolják — a \ háború nagy hadmozdulatai- j nak vonalát, s azt az utat is, ) amit ö tett meg az első szökés j után ... 1 A ViszWánál \ — Untuk mi már a háborút.) Kérdeztem a századost: mikorí lesz vége? Nem tudta. Át is í szöktem az oroszokhoz. A ; Visztulánál, szökés közben,) meglőtték a karomat. Mikor í átértem, teát, süteményt ad- í tak. bekötöztek Majd gya- - log Lembcrgbe. aztán Kijevbe ; mentem. Elkapott a láz, lát- \ ni akartam mindent, amit le-! h.et. Két társammal el is ju-: tottunk Teheránba, ahol ad-; dig-addig gondolkodtunk. \ míg cgv péks ■'t nem nyitót-; tunk. Ugyanis tudtam kényé-í Hogyan tanult perzsául számolni ? Találkozás Franciaországban rét sütni. Még tán a sah is vásárolt nálunk! Megjártuk együtt még Bagdadot és Konstantinápolyi, de nem bírtunk a honvággyal, hazajöttünk. Újra itthon — Itthon? — Az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság. Nemzetőr és vöröskatona voltam. A bukás után engem is elfogtak, de sikerült megszöknöm, és a mozgalom segítségével — akkor már kapcsolatban voltam a munkás- mozgalommal —, Olaszországba menekülnöm, innen Németországba, ahol hosszú évekig bányász voltam, majd Franciaországba, ahol vasúti munkás, textilgyári munkás, cipőfelsörész-készító voltam. — Család? — Még itthon ismertem meg a feleségemet, de elszakadtunk egymástól. Érdekes véletlen folytán Franciaországban összetalálkoztunk — ő is hasonló úton került oda, mint én — és megesküdtünk. — Hazatérés? — A Thálmann-mozgalom után, 1935-ben kerültünk haza. Kispestre költöztünk, sokáig munkanélküli voltam, figyeltek is ... Aztán nagynehezen polgári altisztként elhelvez! kedtom. 1949-ben nyugdíjaz- : tak, de nem tudtam nyugodni, elmentem alagutat építeni. Később is, egészen 1960-ig dolgoztam, amit tudtam. Utat építettem, kézbesítettem. „Valahol szaka« voltam.. Behunyja a szemét, kicsit könnyezik. — Nyolc hónapra megvakultam, onnan ez a gyönge- ség. Megoperáltak, nem is olyan régen, s most megint látok. Nem lehet rajtam olyan könnyen túladni! A „világot járás'’ közben is járványokat, éhséget, sebesüléseket vészeltem át. Gondoltam, a szememet nem hagyom! Meg kell gyógyulnom! Elhallgat, megint a távolba I néz. — Hát ez nyelvtudásaim i története. Feláll, indulna kifelé, de még eszébe jut valami. — Tudja, milyen a perzsa rendőrök jelvénye? Kard és oroszlán van rajta. És elfelejtettem mondani, hogy szakács is voltam ... Hol is? Mindegy, valamelyik országban. Mosolyog. aztán nagy lépésekkel j elindul a folyosón. Utána nézek. Kis dalt dú- i dolgát elmenőben, ha jól hal- j lom, franciát. Juhász Erzsébet ÚRIEMBER — EGY BARÁTOD KERESETT. Lovag Kornfeld — fogadott a feleségem egy szürke hétköznapon, és én akkor még nem tud.am, hogy ez a bejelentés keserves napokat fog hozni nyugodt életembe. Ismételgettem a nevet, kutatván emlékezetemben ba- rá'aim között, de Kornfeldet, pláne lovagol nem találtam. Feleségem — látva gondolkodó arcom — segítőén közbeszólt: — Együtt jártatok gimnáziumba. Tényleg voV egy ilyen nevű osztálytársam. Barátok ugyan akkor sem voltunk, mivel irigyel'ük őt. aki autón járt az iskolába, s az érettségi óta két évtized lelt el, ez alatt nem is láttuk egymást. — És mit akart? — kérdeztem gyanakodva. — Szegény .. — szólt a feleségem. s rögtön tudtam a hangról, hogy ez a baráti kinevezés pénzünkbe került. Kern í$ csalódtam — Képzeld — folytatta — főkönyvelő; volt egy vidéki vállalatnál, ahol az igazgató, az a gazember. sikkasztott, s nem- : csak őt ítélték el. hanem :szegény barátodat is, mivel ; elmulasztotta az ellenőrzést. i Három évet ült a szerencsét- ; len. Ma szabadult Munka• könyve vidéken van a válla- ; tatánál. Nem volt egy fil- : lérje sem. Ha nem segílet- : tem volna, talán elzüllik. hi- : szén munk'könyv nélkül \ sem vállalhat munkát. Ad- \ tani neki egy százast. De a ■ héten meghozza — Látva. • hogy ez sem nyugtat meg, í hozzátette: — De kettőt kért. Végiggondoltam az esetet, s szégyellni kezdtem gyanakvásomat. Hátha ez a ssóz forint mentett meg egy embert az elziii'éstől. Szomoa- ton délután, amint Ígérte, megjelent Kornfeld lovag. Nyakamba borult. közölte, milyen jól nézek ki, ezerszer bocsánatot kért a kölcsönért, megadni ugyan pillanatnyilag nem tudja, de a jövő héten biztosan, Szám- lálhatatlan mennyiségben szórta az összes szentek áldásait gyanútlan feleségemre, hogy így áldják meg, úgy aldjái: meg, mert nélküle ... És jelentőségteljesen sóhajtott. Aztán közölte: sikerült elhelyezkednie egy szerelő vállalatnál. Hivatalosan meg segédmunkás pár hétig, de a valóságban ő a főkönyvelő. Ugyanis a valódi főkönyvelő képtelen egy ilyen vállalat évi mérlegét elkészítem, s igy az igazgató őt kérte fel erre a munkára. — Drága öregem, még egyszer hálásan köszönöm nejed önagysága számomra megbecsülhetetlen kedvességét, mely lehetővé lette elhelyezkedésemet. A jövő héleft hozom a százast. Ma ugyan nem tudom még, hol jogok aludni... ÉS BELEKEZDETT egy vég nélküli történetbe, mciy- ne'r lényege az volt. hogy szállásadönöjé'tek lakását ismeretlen okokból zárolták, és igy lakás nélkül maradt, ami — pénztelenségét tekintve — elég kellemetlen. De igazán nem akar terhelni, hisz úgyis túlzottan igénybe vette már kedvességünket, majd csak elalszik egy pádon ... — Kicsit ugyan hideg van, de férfiak vagyunk, vagy mi a szösz... — és bátorítólag megveregette a váltam. Persze, ezek után meg kellett hívnom: maradjon nálunk. — De csak ma, ha már eny- nyire kedves vagy ... — szabadkozott. — Holnap szerzek egy szobát ÉS MARADT. Persze másnap is, mert vasá’nap minden olyan nehézkesen megy. Hétfőn reggel elindult munkahelyére, de indulás előtt meg száz forintot kért. Nálam is hónap vég? volt, igy kiegyeztünk öt ven forintban, és ö a sikeres kölcsönkéréstől, én a sikeres alkutól boldogan, elindultunk dolgozni. Délután hazajött, lakásügyét még nem tudta el intézni, de határozott Ígéretet kapott a lakás felszabadítására Kovács rendőr őrnagytól, a rendőrség parancsnokától, aki gyermekkori jóbarálja. Miután ezt elmondta, felszólítás nélkül miradt. Kedden elment. Két boldog napig nem láttuk. Karácsony előtti napon jelentkezett újra. — Öregem, furcsa dolgot kérek... Nem is tudom, merjem-e. Nézd, én árva gyerek vagyok, szüleim meghaltak. Oly rossz egyedül. Ha megengednéd, hogy a szent ünnepeket kedves családod körében töltsem, végtelenül hálássá tennél. Természetesen az ellátásom költségeit a tartozásaimmal együtt hozom. Karácsony délutánján szomorú arccal állított be: — Sajnos, nem tölthetem veletek a karácsonyt, mert nem tudtam pénzt szerezni. A vállalatnál ugyan — tekintve beosztásomat — módomban lett volna szám fejtetnem, de nem akartam külön ... Tudod, az emberek rögtön protekcióról beszélne«. FELESÉGEM, ez az angyali lélek, még ajándékot is készített részére a karácsonyfa alá, hiszen olyan árva szegény. Elmúllak az ünnepek, lakása még mindig nem volt. Untuk már ugyan, hogy karitatív okek miat1 sohasem lehetünk egyedül, de ö maradt. Igyekezett apró kedvességekkel hasznossá tenni magát. Vigyázott a gyerekekre, sőt mikor feleségem szomszédban lakó barátnőjének elromlott a rádiója, annak megjavítására is vállalkozott. Sokáig szemlélte a rádiót, babrált vele, aztán közölte: a javítás meghaladja képességeit, ehhez műszerész kell, de elhozza a barátját, aki az Orion-gyárban rádiómérnök és vele megjavíttatja. Jött másnap a barát. Ö is megszemlélte a gépet. Sokat — véleményem szerint — nem látott, mivel sötét szemüveget hordott, de az arckifejezése határozottan szakemberre vallott. Fél óra után fontoskodva megszólalt: — Ez gyakori hiba ezeknél a gépeknél. Háznál sajnos nem javítható, de hozd ki holnap a gyárba és kicseréljük. Barátom, lovag Kornfeld, másnap kivitte a rádiót valahová. Nem az Orion-gyár- ba Hogy hová vitte, nem tudjuk ma sem. Feleségem elveszítette barátnőjét, barátnője egy rádiót, és én egy szegény negyven éves árva gyermeket, akit Kovács rendőr őrnaggyal azóta is keresünk, nehogy elkallódjék az élet forgatagában. EGYELŐRE SAJNOS, eredménytelenül, de talán tíz-húsz év múlva jelentkezik, ha egyedül lesz karácsonykor. Szegény, hatvan éves árva gyermek és akkor elmeséli majd azt a megható történetet, hogyan rabolták el tőle ismeretlen tettesek a rádiót, és elmeséli a mardosó szégyent, ami eddig visszatartotta a közeledéstől. Megtéríteni ugyan pillanatnyilag nem tudja a kárt, de a jövö héten biztosan ... Es egy ilyen úr szava szent. Mátéffy Zolíán