Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
4 1965. FEBRUAR 7, VASÄRNAP Felszállóit a páva... A vármegyeházra természetesen, de mikor? 1945. január 18-án délelőtt. Hány órakor, kora reggel-e vagy délidé volt, pontosan nem tudja már Göblyös János, a megyei tanácsház mostani házfelügyelője, pedig annak idején elsőnek látta. — Délelőtt volt, csak arra emlékszem. Éjszaka, ahogy már hetek óta, lent voltad? mind a bunkerben a megyeiek, tisztviselők, irodatisztek, meg altisztek vegyest, többen családostól. Aki nem ment el nyugatra, majd mindenki out heteit a megyeházán, a pincében. Az utcán nemigen mertek járni az emberek. Hullott a bomba, röpdösött a gránát, sőt, az utolsó napokban már géppisztolygolyók is süvöltöztek. Bent maradtak a munkahelyen, intézték, azaz intézték volna az ügyeket, csakhogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye legnagyobb részétől elvágta már az ostromgyűrű a hivatalt. Egy szovjet katona Ezen az éjszakán a közeli környéken alábbhagyott a harci zaj. Dörögtek ugyan még az ágyúk, a puskaszó távolodott és ez máris szinte csendnek mondható. Göblyös János vármegyei altiszt kinyitotta a Semmelweis utcai kaput. A másikat, a Városház utcait repülőbómba torlaszolta el, de belövések szaggatták fel mindenfelé a falat, meg a tetőt Kinézett Göblyös János a kapun, túloldalt kerülgetve a törmeléket, s ahol csak lehetett, a fial mellé lapulva, egyetlen szovjet harcos közeledett. — Nyemecki?! — kiáltotta oda Göblyősnek, aki megértette ebből, hogy németet keres ós mivelhogy oroszul nem tud, hát csak a fejét rázva jelezte, itt ugyan nem talál egyet se. A katona meg csak jött és belépett a kapun. Körülkémlelt az udvaron, lement a lé- gópincébe is, aztán feljött. Elment. — Dicsértem is magamban a bátorságát — emlegeti még most is Göblyös János, maga is harcteret járt katona —, mert csak félnie kellett egyedül ebben a nagy-nagy épületben, és mégis bejött. Göblyös kikísérte, bezárta aztán mögötte a kaput. Estefelé nagyon dörömböltek, akkor megint kinyitotta, most már négy szovjet katona állott Obt, négy marcona hadfi, két tiszt, meg két legénységi, de mind rászegezte a géppisztolyt. Ezek is bejöttek, körüljárták az udvart, lementek a pincébe. Ott pedig egy kisfiú átfogta az egyik tiszt lábát, és felmosolygott rá. — Feri fiam akkor hatéves lehetett. A tiszt visszanevetett rá, felkapta, megcsókolta, a többiek szintén. Eltűnt hát a szigor a kemény katonaaireokról, elmenet már barátságosain paroláztak odalent a pincében mindenkivel. A gyerek közbenjöttével igy kötött Különbékét a Szovjetunió Pest megyével. Göblyös Feri persze megnőtt azóta, gépkocsivezető lett és apjával együtt a megyei tanácsnál dolgozik, többnyire a íő- állatorvost viszi a kocsiján. A négy szovjet katona másnap reggel nagy ostorpattog- tatássial, lovas kocsin hajtatott be a megyeház kapuján olyan vidáman, akárha csak a mezőről hazajönnének. Letáboroztak az udvarban és attól kezdve még éjszakára is nyitva lehetett volna a kapu, vigyáztak, senki illetéktelen be ne jöjjön. Kirendelt őrség lett volna ez a négy ember? Göblyös nem tudja. — De itt voltak,. ha nem három, hát akkor négy hónapig. A végén már magyarul beszélgettünk, nagyon megbarátkoztunk. Szökik az alispán, szökik a főjegyző Pálfalvi Mihály másodnaponként ott üldögél most a megyei tanácsháza portáján, üvegablak mögül nézi a kibejárókat, vigyáz a házra. Valaha altiszt volt ebben az épületben, sőt, időnként vármegyei hajdú, de erről a díszes hivataláról majd más alkalommal beszélgetünk, ezúttal azt mondja el inkább, miként távozott el örökre Endre László közvetlen utóda az alispáni székben, talán rokona, de bizonyosan kébelbarátja, Sághy Aladár, a megyeházáról. — Nem tudnám már megmondani a napot, csak annyi bizonyos, hogy karácsony előtt sógorommal, Miháldi Ferenccel, aki szintén altiszt volt a megyén, kirendeltek egy reggel az alispán budai lakására. Ott Sághy Aladár személyesen bízott rájuk négy nagy nehéz bőröndöt, vigyék azonnal a Délivasútra, s megmondta, hogy hívják azt a német tisztet, akinél jelentkezniük kell. A német tiszt aztán egy katonát adott melléjük, az meg indulásra kész katonai szerelvényhez vezette őket, s a bőröndöket egy vagon ablakán kellett beadniok. A negyediket még jóformán fel sem emelték, légiriadót szirénáztak, elindult azonnal a vonat, a két megyei altisztet meg kikergették a pályaudvarról. Az alispán türelmetlenül várt rájuk hivatalában, rendben elvégezték-e megbízatásukat. Látszott rajta a megkönnyebülés, amikor jelentették a történteket, még azt is mondta: — Jól van, elmehettek, köszönöm. Köszönöm, azt mondta! Nagyobb dolog volt ez még a légiriadónál is, talán az egész háborúnál is nagyobb. Vagy éppen a háború állása miatt mondott ilyen, tőle szolgafüleknek szolcailan szót. — Akkor láttam utoljára én is, meg a megye. Mindjárt el is ment, másnap már be se jött, megszökött. Németek adtak neki autót, katonait. Mert igen csak szerette a németeket. Dr. Géczy András vármegyei főjegyző, alispánhelyettes azonban még néhány napig rendelkezett a megyeházán. Annak az előszobájában volt különben a helye PálfalvinaJc. Egyik nap becsengette. — Na, eljött az idő — mondta —, mennünk kell nekünk is. Kap egy vagont, abba bepakolhatja mindenét, még a családját, megyünk Velembe, ott van most a vármegye székhelye. A felesége főzni fog ránk. — De előbb meg kell beszélnem vele. Megrándította a vállát a főjegyző, hogy azt se bánja. Másnap: — Főjegyző úr, kérem alás- san, az asszony azt mondja, ha meg kell halnunk, haljunk meg idehaza. Nem megyünk. Dühében nagyot csapott Géczy az asztalra, szikrázott a szeme. — Tehát nem?! Jól van! — fenyegetően kiáltotta. El is tűnt mindjárt a szeme elől Pálfalvi, következő reggel pedig szorongás ült az arcán, nagyon búsan fordult be a me^veházára, mi lesz vele. Félti ám nagyon a szegényember azt a kis állását. Szembetalálkozik egyik altiszt társával, az meg kérdezi tőle, mitől olyan bánatos és a gondja-baját el is mondja neki. — Sose búslakodj — nevet a kolléga. — Hol van már a Géczy? Még tegnap délután német autón elszökött. AM maradlak Petri Jenöné levéltári kezelő, volt vármegyei irodatiszt annak idején az árvaszéken, nem egyedül dolgozik még mindig az öreg megyeházán a régiek közül. — Nem mindenki menekült, sőt, a felénél többen lehettünk, akik nem voltunk hajlandók Velembe menni — beszéli el. — Csak akinek vaj volt a fején, az hagyott itt csapot-papot Az árví»zék úgyszólván testületileg a helyén maradt. Dr. Csapó Tibor árvaszéki elnökhelyettes, később elnök, például a haláláig a megyénél dolgozott özvegye — szintén megyei tisztviselő volt akkor is — mai napig itt dolgozik, most a döntő bizottságnál gépeli a határozatokat. Aztán a levéltáriak sem menekültek. Dr. Fara József főlevéltámok tovább vezette a hivatalát, majd az Országos Levéltárba került, onnan vonult nyugdíjba, akkor pedig még pár évvel ezelőtt is, 76 éves koráig, haláláig bejárt és dolgozott a megyei levéltárban. — Az irattár, csupa kisember, az is mind ittmaradt — állapítja meg Göblyös János. De nem menekült dr. So- koray Gyula tb főjegyző sem, sőt, mint rangidős, néhány napig 44 végéig vezette a megyét, később is dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Most már nem él. Aztán dr. Boros György központi szolgálatra berendelt főszolgabíró. — Hamarosan magas kitüntetést is kapott — jegyzi meg róla Pálfalvi Mihály. — A belügybe került a megyétől, onnan vonult nyugalomba, de már régen meghalt. Sorolnak sok nevet, legtöbbjéhez hozzáteszik: meghalt már. Emlegetik, akik még ma is a megyei tanácsnál „szolgálnak”, vagy odakint a járási tanácsoknál, de ezek már nincsenek sokan. Hiába, húsz év telt el azóta, öregszünk, meg halandók is vagyunk. Megindul az élet A régi vármegye szintén meghalt. Mégpedig nem 1945. január 18-án. Hamarabb. — A hivatal addig él, amíg az ügyiratokat iktatják — találóan állapítja meg dr. Lakatos Ernő, a levéltár igazgatója, és maga keresi ki nekünk az 1944-es iktatókönyvet. A legutolsó bejegyzés kelte december harmincadika. Alispáni intézkedés a vármegyei szociális előadók január havi illetményeinek kiutalásáról. Az aktán olvashatatlan aláírás, csak egy nagy S-betű vehető ki tisztán, de ez már nem Sághy kézjegye, minden bizonnyal Sokorayé, aki tulajdonképpen felhatalmazás nélkül magára vállalta a felelősséget, hogy névlegesen még a hatalmat bitorló Szálasi- kormány kezén levő parányivá zsugorodott megyei területen elérhető egy-két nagyon kisjövedelmű ember megkapja a pénzét újévre. Az ideiglenes nemzeti kormány megbízásából, a nemzeti bizottság gyakorolja egy ideig a megyei törvényhatóság jogkörét. Megválasztja az új alispánt, Házi Árpádot. Kommunista az alispáni székben! így támadt fel a hivatal. Az 1945. évi iktatókönyvben január 25-én kelt az első bejegyzés. Mindössze két aktát iktatnak ezen a napon. Dolmány Antal és Fehér Jolán házasság kihirdetése alóli felmentési kérelme a legeslegelső. Kell-e ennél szebb ügyirat a hivatali élet megindulásakor? A másik aktában Pestújhely, azóta a fővároshoz csatolt község elöljárósága, működésének megkezdését jelenti: a megye újjászületik. Egészen újjá! A páva tudniillik nem vándormadár, felrepült, fészket rakott, hát ott is maradt a megyeházán. Szokoly Endre Korszerű termékhez — korszerű al Az ipari termékek korszerűségét legáltalánosabban az jelzi, hogy rendeltetésének megfelelő feladatát milyen eredménnyel és hatásfokkal teljesíti. Korszerűnek csak az olyan terméket nevezhetjük, amely pontosabban, teljesebben és közvetve vagy közvetlenül olcsóbban elégít ki i meghatározott szükségleteket, mint hasonló rendeltetésű elődje. Napjainkban korszerű például az a forgácsológép, amelynél a munkadarabok felfogása pneumatikus, vagy mágneses úton pillanatok alatt elvégezhető, különösen ha ez párosul fokozott nagy pontossággal, és a kényesebb beállítások automatikus vezérlésével. Megérdemli a korszerű jelzőt az a tehervagon is, mely hidraulika alkalmazásával egy gombnyomással üríthető, anélkül, hogy emberi kéz érintené a rakományt. Ha csak az említett termékeket tekintjük, akkor is hamar szembetűnik, hogy a korszerű elgondolás valóra váltásához elsősorban korszerű anyag kell, amelyben testet ölthet az új, a iobb megoldás. A konstruktőröknek, a modelltervezőknek ezért a korszerű elgondoláshoz első lépésként korszerű anyagot kell keresniük. A korszerű anyag említésekor általában mindenki azonnal a műanyagokra gondol. A műanyagok ma már a különböző anyagok között külön családot képeznek. Számos területen, kiváltképp a híradástechnikában, a gépiparban és az építészetben sok elképzelés egyszerűen megvalósíthatatlan lenne, ha nem léteznének speciális tulajdonságú műanyagok. Hol van például a hagyományos anyagok között a térfogat súlyához mérten olyan rendkívüli szilárdságú anyag, mint a műanyaghab. A danamid bizonyos területeken sokkal eredményesebben felhasználható, mint a kiváló színesfém-, vagy acélötvözetek. Jól tudják ezt a gyártmánytervezők is. Mégis elgondolkoztató, hogy a konstruktőrök, s a gépgyártók, de más iparág szakemberei is korszerű anyagként gyakran csak a műanyagot tartják számon. Holott a hagyományos anyag — korszerű előállítással és feldolgozással — ugyancsak korszerűvé válhat. Korszerűvé tétele elsősorban az alapanyag gyártókon múlik. így többek között a kohászati, a szöveteket előállító, a kényes műszer- alkatrészeket készítő vállalatokon. A hagyományos korszerűként jelenik meg például az extrudálási, vagyis a melegfolyatásos eljárás segítségével. Minden ötvözet, amit ma nem tudnak hengerelni és csak nehezen kovácsolni, kiváló minőségű, az igényeknek megfelelő profil- anyagként állítható elő ebben a folyamatban. Vagy például 30—40 százalékkal olcsóbb .az alakítás, ha nem öntecset csapolnak a Martinból, hanem folyamatosan öntött rudat, amit nem kell hengerelni, rögtön kovácsolható. A kevesebb munkaművelettel csökken a hibalehetőség és jobb lesz a minőség. A gömbgrafitos öntvények, a precíziós öntvények, a gépi formázással készült öntvények tulajdonságai — méretük, minőségük, szilárdságuk — sokkal jobbak és csökken annak a lehetősége, hogy valamilyen öntvényszerkezeti hiba miatt a végtermék hasznavehetetlenné válik. Sajnos azonban a korszerű kohászati eljárások lassú ütemben terjednek, s kiváltképp az öntödék ma- j radtak el jó pár évvel a világ- | színvonaltól. Pedig pl. a szer- j számgépiparban a súlycsök- I kentés, mint a korszerűség ! egyik követelménye, aligha lehet kielégítő addig, amíg a kohászattól a gépgyártók nem kapnak jobb, méretpontosabb öntvényeket. Akárcsak a híradástechnika vagy az elektronikus műszergyártás, gyorsabb ütemű fejlesztését is nehezíti a sok tekintetben korszerűtlen kondenzátor és ellenállásgyártásunk. Lehetne ilyen példákat említeni a textiliparból és más iparágakból is. Az alapanyag-szolgáltató ágazataink korszerűsítése tehát alapvetően szükséges ahhoz, hogy a híradástechnikai, a gép-, a műszergyártó és általában a feldolgozóipar konstruktőrjei, tervezői korszerű anyagot „találhassanak” korszerű elképzeléseikhez. Az átlagos anyagkihozatal nálunk csak a 60 százalékot éri el, részben a konstruktőrök korszerűtlen gyártási szemlélete, másrészt a hagyományos anyagok „hagyományos” előállítása miatt. Azoknak az eljárásoknak, amelyekkel a hagyományos anyag korszerűvé tehető és korszerűen használható fel, csak töredékét említettük. Az új eljárások bevezetése sajnos késik, pedig az alapanyag gyártó és felhasználó gyárak szakemberei saját hatáskörükben is sokat segíthetnének azzal, ha egy-egy új termék, korszerű gép vagy műszer konstrukciójának elkészültekor — nem elégednének meg az elgondolás korszerűségével —, hanem a kivitelezést is az anyag megválasztásától kezdve a technológiáig igyekeznének az új konstrukcióhoz alakítani. Ez a feladat nem tűr gépiességet. A technológusnak, a konstruktőrnek és a közgazdásznak tökéletes kooperációját követeli meg az alap- anyaggyártóktól kezdve a feldolgozókig — hogy együtt keressék meg a gyártási eljárás, a felhasznált anyag és a konstrukciós megoldásoknak azt a legkedvezőbb találkozását,'ahol az egyes termékek úgynevezett műszaki és gazdasági mutatói már nemcsak külön-külön jók — hanem együtt, együttesen korszerűek. Ifj. Gerencsér Ferenc Heti jogi tanácsadó Hogyan mondhat fel a dolgozó úgy, hogy a munkaviszonya folyamatos maradjon? Kérdezik többen Ceglédről. Az Mt. V. 30. §. (2) bekezdése szerint a dolgozó felmondással megszüntetheti munkaviszonyát anélkül, hogy a munkaviszony folyamatossága megszakadna, ha: a) más helységbe helyezték, — ném fegyelmi büntetésiként — és azt követően 6 hónap alatt új munkahelyén lakást nem kapott, b) házasságot kötött vagy házastársát más. helységbe he,- lyezték és annak lakóhelyére kíván költözni, c) terhes lett. illetőleg szült, — feltéve ha felmondási jogát legkésőbb a gyermek harmadik életévének betöltéséig gyakorolja, d) a rendelkezések szerint teljes vagy résznyugdíjra (rokkantsági nyugdíjra, vagy baleseti járadékra) szerzett igény- jogosultságot, e) középfokú, illetőleg felsőfokú tanintézet nappali tagozatára vették fel és végül, f) ha a vállalat a társadalmi tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét megszegte. Ha ezek közül bármelyik címen mondja fel állását a dolgozó, munkaviszony folyamatossága nem szakad meg. Mikor marad folyamatos a munkaviszony az új rendelkezés szerint? Kérdezi K. Gy. gyömrői olvasónk. Az új szabály lényegében módosította a munka- viszony folyamatosságának rendszerét. A folyamatosság megállapításánál az Mt. V. 30. §-át kell alkalmazni azzal a dolgozóval szemben, akinek munkaviszonya 1965. évi január 1 napjával vagy azt követően szűnik meg. Az új rendelkezés szerint nem szakad meg a dolgozó munkaviszonyának folyamatossága: a) ha a dolgozót áthelyezték, b) ha a vállalat mondott fel, c) ha az Mt. V. 30. §. (2) bek. a—f. pontjaiban (fent ismertetett) foglaltak szerint mondott fel a dolgozó, d) ha a munkaviszony fenn- | tartása a dolgozó életét, egész- i ségét vagy testi épségét köz- I vétlenül súlyosan veszélyezteti, | e) ha a dolgozó darabbér-1 rendszerben dolgozik, és a vállalat egyfolytában négy hétnél hosszabb ideig személyi besorolásánál legalább két kategóriával alacsonyabb munkával foglalkoztatja, f) ha a darabbérrendszerben dolgozónak a besorolását az ideiglenes személyi besorolásnál a vállalat alacsonyabban állapítja meg, és ezért a dolgozó (d—e pontok) azonnali hatállyal kilép, g) ha a határozott időre vagy a meghatározott munka elvégzésére kötött munkaszerződés megszűnt, h) ha a választott fonkcioná- riusnak megbízatása lejárt, visszahívták, — kivéve ha az fegyelmi határozattal vagy büntető ítélet alapján történt, i) ha a munkaviszony magánmunkáltatónál, illetve, j) ha próbaidő alatt szűnik meg. (Előbbi esetben, ha a felmondás vagy azonnali hatályú a kilépés.) Természetesen a fonti esetekben is akkor, ha a régi és az új munkaviszony között 30 napnál hosszabb idő nem telt el. (A kivételes eseteket külön tárgyaljuk.) Harminc nap elteltével létesített új munkaviszony, mégsem szakadt meg a folyamatosság. Z. J.-né nagykőrösi olvasónk írja, hogy azért nem tudott elhelyezkedni a korábbi munkaviszony megszűnésétől számított harminc napon belül, mert közben beteg lett, kórházba került. — Kérdezi: megszakadt-e munkaviszonyának folyamatossága ? Az új jogszabály a 30 napos elhelyezkedési határidő tekintetében azoknak a dolgozóknak kedvező helyzetet biztosít, akik az újbóli munkaviszonyba lépésben önhibájukon kívül akadályozva vannak. Az ilyen akadályoztatás esetén a harmincnapos elhelyezkedési határidő megfelelő mértékben meghosszabbodik. Pl. a három napot meghaladó keresőképtelenséget okozó betegség, a rokkantsági nyugdíjban töltött idő stb. tartalmával. (Mt. V. 30. §. (3) bek.) Kérdésére tehát azt válaszolhatjuk, hogy munkaviszonyának folyamatossága nem szakadt meg. Dr. M. J. Háztartási fertőtlenítőszer az ALFASEPT Edények, textíliák, kéz- és lábfertőtlenítésre, betegápolásnál, járványok idején, nélkülözhetetlen az ALFASEPT! )
