Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

Zárszámadás előtt N agy esemény a szövetke­zeti falvakban a zárszám­adás. Számvetés ez az,elmúlt esztendő eredményeiről, fo­gyatékosságairól. A zárszám­adás pontosan megmutatja, hogy a termelésben, szövet­kezeti vagyon gyarapodásá­ban a tagság részesedésében van-e előrehaladás és az milyen mértékű. Szövetkezeteinkben már szo­kássá vált, hogy a zárszám­adási közgyűlések előtt „kis zárszámadásokat” tartanak, és munkaszervezetenként, terme­lési ágazatonként beszélik meg a gazdaság dolgait is, de főként az adott termelési ágazat, munkaterület tapasz­talatait. Helyesen teszik a pártszervezetek, és a szövet­kezetek vezetői, hogy nagy figyelmet fordítanak ezekre a brigádgyűlésekre. Már '* közel száz szövetke­zeti gazda elmondta pél­dául Szenllőrinckátá n az el­múlt évi gazdálkodásról a véleményét, tett észrevételt, javaslatot arra vonatkozóan, hogy mit csináltak jól és mit lehetne, s hogyan még jobban csinálni. S zövetkezeteink többségé­ben eredményes eszten­dőről lehet beszámolni. A járásban 1964-ben 270 va­gonnal termett több kenyér- gabona, mint 1963-ban. Jó volt a kukoricatermés is. Sze­mes termésből összesen 358 vagonnal termett több, mint az előző évben. Cukorrépá­ból is növekedett a termés. A szőlő a dupláját adta az előző évinek. Burgonya, nap­raforgó viszont valamivel kevesebb lett. Négyezer hek­toliterrel emelkedett a tej­hozam, 150 mázsával a gyap­júhozam. 1964-ben kétezer­rel több malac született, mint 1963-ban. Harminchárommillió forint értékű áruval értékesítettek többet szövetkezeteink. Je­lentősen növekedett a kö­zös gazdaságok közös vagyo­na. Több mint tízmillió fo­rinttal nőtt a tagság része­sedése, jövedelme. Jelentő­sen csökkent a mérleghiány. vem egyformán volt azon- ban eredményes a járás szövetkezeteinek a gazdálko­dása. Vannak jól, közepe­sen és gyengén gazdálkodó szövetkezeteink. A gyakorlat igazolja, hogy valóban úgy alakul egy szövetkezet és olyan lesz, amilyenre maguk a szövetkezeti gazdák fejlesz­tik. Az állam támogatást nyújt valamennyi szövetke­zetnek. Van, ahol két kézzel fogják ezt a segítséget, van ahol csak fél kézzel nyúl­nak utána. Van, ahol kama­tozik a segítség, és van, aki­nek kifolyik a kezéből. A legeredményesebben eb­ben az esztendőben is a szentlörinckátaiak gazdálkod­tak. Búzából 13,4 mázsa, kuko­ricából 19,6 mázsa, cukorré­pából 255 mázsa volt az át­lagtermés náluk katasztrális holdanként. Tejtermelésük is kiemelkedő. Ebben a szö­vetkezetben a tagok felelős­ségérzettel, hozzáértéssel, se- gíteniakarással mondják el véleményüket szövetkezetük gazdálkodásáról. A vezető­ség ezeket a véleményeket figyelembe veszi, eszerint igazgatja a gazdaságot, és itt a szövetkezet tagsága nem egyszerűen csak tagja, ha­nem gazdája is a szövetke­zetnek. Egyik gyengén gazdálkodó szövetkezetünkben beszélge­tés során mondták el ne­kem, hogy náluk fogy a lel­kiismeretes emberek száma. Van ebben némi túlzás. Az tény, hogy a szövetkezetben lehet találni olyan embere­ket, akik csak egyszerűen tagjai a szövetkezetnek, de nem éreznek iránta felelős­séget. Nincs bennük kellő segíteni akarás a szövetkezet ügyének előbbrevitelében. Más szóval: egyszerűen csak tagok, de nem gazdái a szö­vetkezetnek. Ezekre az em­berekre értem, hogy fél kéz­zel nyúlnak a segítség Után. Szerintem ezeknek az embe­reknek a száma mindig ke­vesebb lesz. Különösen a gyengébben gazdálkodó szövetkezeteknek van szüksége arra, hogy a szövetkezet tagsága az elmúlt évi gazdálkodásról alapos számvetést készítsen, a ta­pasztalatokat összegezze, és ezek felhasználásával javítsa a gazdálkodást. O tt jártak el helyesen, ahol a zárszámadási közgyű­lések nem dinom-dánom la­kodalmak, hanem alapos munkamegbeszélések, és a szö­vetkezet tagsága, a szövetke­zet gazdái szövetkezeti fej­jel tesznek számadást, ahol nem tűrik el, hogy egy-két esetleg borgőzös fej zavarja ezt a nagyon fontos mun- kát>> Miló Béla, a járási tanács elnök- helyettese AVidám kendermorzsolóval jubilált az együttes Népművészeti hét Tápiószecsön Nagy sikert aratott vasár­nap este a Damjanich műve­lődési ház jubileumi műsoros ünnepélye. Mészáros Judit, a járási művelődésügyi osztály vezetője köszön töt te a jubi­láló együttest. Megemlékezett az elmúlt 15 év eseményeiről, és az együttes leglelkesebb tagjait megjutalmazta. A mű­sorban elsőnek a közelmúlt­ban megalakult tsz-nőbizott- sági énekkar mutatkozott be. Az iskoláskorú tán csoport produkciói nagy közönségsi­kert arattak. A jubiláló együttes az ünnepélyes alka­lomból előadta 'a Vidám ken­dermorzsoló című népi játé­kot, Ofellia Sándor helyi gyűj­tését. A vendégművészek közül dr. Németh József konferan- sza igen szellemes volt, Dóri József és Nyíri Brzsi népda­lokkal szerepeltek. Kedden este 6 órakor a művelődési házban szép szám­mal gyűltek össze a népi együttes egykori és mai tag­jai. A találkozó keretében elciadás hangzott el Együtte­sünk 15 éves múltja címmel. Az előadás után népművé­szeti témájú filmeket, közöt­tük a Tápió menti napokon készített felvételeket vetítet­tek. H l R E K Két új párttaggal és három tagjelölttel erősödött a közel­múltban a szentmártonkátai MSZMP alapszervezet. Kibővített ülést tart holnap a járási KISZ-bizottság, ahol megtárgyalják a VI. kongresz- szusból adódó konkrét járási feladatokat. Latabár Kálmán és Mikes Éva lépett fel többek között nagy sikerrel az elmúlt hé­ten a tóalmási művelődési házban. Körzeti asztalitenisz- és sakkverseny lesz vasárnap Nagykátán, a gimnáziumban. A versenyen a körzet általá­nos iskoláinak csapatai és egyéni versenyzői vesznek részt. A legjobbak február 21- én a járási versenyen indul­nak. NAGYKATAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1965. FEBRUÁR 4. CSÜTÖRTÖK Álmodoznak, tervezgetnek A szentmártonkátai 1. szá­mú általános iskola nyolcadi­kosai már a jövő, az elhelyez­kedés lehetőségeit mérlegelik: Illés Ida: — A tanár néni mindent el­követ, hogy megértsük az anyagot, én is igyekszem, igyekszem a tanulásban, de a számtanban, a műveletekkel néha vannak még nehézsé­geim. Valamelyik csokoládé­gyárban szeretnék elhelyez­kedni, mint munkás. Szabó László: — Én a gépipari techni­kumban szeretnék továbbta­nulni. Négyes rendű vagyok, s az év végére még feljebb „tornászom” magam. Édes­apám lakatos és én is szere­tem a gépeket. Sokszor álmo­dom velük, remélem, az ál­momból valóság lesz végre. Hajnal Katalin: Tanulniok kell a jövőben a tsz-brigádvezetőknek Napirenden az ivóvíz, a társasházépítés és a higanygőz-világítás Fontos kérdésekről tárgyalt a nagykátai tanácsülés — A tisztasági mozgalom értékelésénél a vöröskereszt járási elnöksége a községek versenyében Tápiószecsőt, a tsz-ek versenyében a tápió- bicskei Április 4 Tsz-t, és az állami gazdaságok versenyé­ben a tápiószelei kísérleti gaz­daságot helyezte az első hely­re. — Háztartási vetélkedőt rendeznek Tápiószentmárto-n- ban minden évben kétszer a Nők Akadémiája keretében. — Peter Karvas: Éjféli mi­se című színdarabját kezdi próbálni a napokban a tápió- szecsői művelődési ház és az fmsz színjátszó csoportja. A felszabadulás 20. évfordulójá­ra készülnek vele. — Nagy Piroska: A fecskék, szárnyra kelnek című darabját fogják betanulni a szentmar- ! tonkátai KISZ-szerveaet és művelődési ház színjátszói. j ^— Imádom a gyerekeket. Kisdobos őrsvezető vagyok és nagyon megszerettem azt, amikor kisebb pajtásokkal foglalkozhatom. Eddig min­den évben kitűnő bizonyítvá­nyom volt. Nagyon szeretnék tanítónő tenni, erre gondolok, ez a legtitkosabb vágyam évek óta. Ha még kell is sokat tanulnom addig, de egyszer én is tanítok majd gyereke­ket ... Ülést tartott a Nagykátai Községi Tanács. Fő napirendi pontként az őszi mezőgaz­dasági munkákat értékelték. A beszámoló többek között megállapította, hogy a köz­ség mindkét termelőszövet­kezete, a Magyar—Koreai Ba­rátság és a Kossuth is telje­sítette őszi vetéstervét. Az őszi mélyszántással azonban mindkét szövetkezetnél baj volt. A Magyar—Koreai Ba­rátság Tsz a tervezett 1423 holdból mindössze 815 holdat, a Kossuth a tervezett 1350-ből 1180 holdat szántott fel. Meg­állapította a tanácsülés, hogy ezekért a mulasztásokért a terme­lőszövetkezet szakvezetőit felelősség terheli. A munkafegyelem gyengesé­gét is a tsz-ek vezetőinek terhére Kell elsősorban fel­róni. Persze, nem egymagá­nak az elnöknek, hanem a ve­zetőségnek, kollektiven. Volt baj a brigádvezetők­kel is. Méghozzá elég furcsa: nem hajlandók tanulni. Már­pedig hat osztállyal egy bri- gádvezetö 1600 hold termelési munkáinak az irányítását i nem, vagy csak nagyon ne­hezen képes ellátni. Javasol­ta a tanácsülés, hogy a brigádvezetők a jövőben szerezzék meg lehetőleg a mezőgazdasági technikumi végzettséget. Erre kedvező körülmények vannak, ugyanis Nagykátán működik a váci mezőgazdasá­gi technikum egyik kihelyezett osztálya. A termelőszövetkeze­tek azon brigádvezetők fá­radságát, akik továbbtanul­nak, anyagilag is honorálják. A jövőben határozottabhan fel kell lépni a közös vagyon herdálóivaí szemben. A gé­pek karbantartására is na­gyobb súlyt kell helyezni, hogy mire a tavaszi munkák beindulnak, valamennyi erö- és munkagépet kijavítsák. A takarmánygazdálkodásról megállapította a tanácsülés: a két nagykátai termelőszö­vetkezetben nem fektetnek kellő súlyt arra, hogy a betakarított takarmányt felhasználáskor lemér­jék. Ebből ered, hogy a vezetők nem tudják figyelemmel kí­sérni a tényleges felhaszná­lást. Felhívta a tanácsülés a me­zőgazdasági állandó bizottság figyelmét, s egyben utasította is, hogy a jövőben fokozot­tabb mértékben ellenőrizzék a termelőszövetkezeteknél a munkákat, és a jövőben tájé­koztassák a tanácsülést. Másik napirendi pontként ezúttal is felmerült az ivóvíz ■problémájának megoldása. A község vezetői beszámoltak a tett intézkedésekről. A köz­ség vezetői tárgyalásokat folytatnak a megyei és helyi OTP vezetőivel, arról, hogy mi módon lehetne megol­dani társasházak építését Nagykátán. Bejelentette a tanácselnök, hogy az idén kezdik a Jászbe­rényi út korszerűsítését. Az eljárást a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium már megindította, folyamatban van az érintett területek, kisajá­títása, illetve birtokba adása. Végül — de nem utolsósorban — az idén felszerelik Nagykátán is a már tavaly beszerzett higanygőzlámpákat. A továbbiak folyamán kü­lönös súlyt helyeztek a hozzá­szólók a tsz-ek talajerő pót­lására. Elsőrendű feladat, a felgyűlt istállótrágya kihor­dása mind a közös, mind a háztáji gazdaságokból. (in. j.) Veszedelmes „sport“: két halott, hét árva Nagykátán „Figyelem! Figyelem! Helyi személyvonat érkezik Buda­pest Keleti pályaudvarról a harmadik vágányra,! A vá­gány mellett kérjük vigyázni!” Más esetben: „Figyelem! Fi­gyelem! Az első vágány mel­lett kérjük vigyázni, mert az első vágányon tolatást vég­zünk! Kérjük az utazó közön­séget. szíveskedjenek a keríté­sen belülre fáradni, mert a vágányok között tartóz­kodni életveszélyes és rendőrileg tilos!” Ezeket a közleményeket a vasutasok nemcsak azért in­tézik az utazó közönséghez, mert szolgálati kötelességük, hanem embers zeretetük is diktálja, hogy vigyázzanak az emberek életére, testi épségé­re. Ezzel szemben mit mutat a gyakorlat? Nagyon sokan kimondottan spor­tot űznek abból, hogy ki tud ügyesebben a moz­gó vonatra felugrani, vagy arról leugrani. Számta­lanszor előfordul, hogy a vasutasoknak sikerül egy-egy ilyen „sportolót” megakadá­lyozni mutatványa végrehaj­tásában, s ilyenkor mi a há­la? A végtelenségig szidják, ócsároljak a vasutast, aki az illetőnek esetleg az életét, vagy a kezét, lábát mentette meg. Különösen veszedelmes ez a „sport” ilyenkor télen. Sí­kosak a lépcsők, síkosak a pe­ronok, és néha még az ugrálás nélkül is bekövetkezhet a bal­eset. Szomorú statisztikát mutat az elmúlt esztendő ebben a tekintetben a nagykátai állo­máson. 1964 végeredménye: két halott (akik után hét árva maradt), egy súlyos és tizen­négy könnyebb sérülés. Vajon szükséges-e ez? Nem! Erre semmi szükség nincs. Fegyelmeznie kell magát mindenkinek. Be kell tarta­nunk a vasúton való közleke­dés szabályait, annál is in* kább, mert aki ezt megsérti, szabálysértést követ el, és 500 forint erejéig büntethető. Rendőreink élnek ezzel a jo­gukkal, s reméljük, ez is hoz­zájárul ahhoz, hogv a tavalyi statisztika megváltozzon. (kapis) EBADTA MONDTA... Karácsony előtt történt. Télapót rajzolnak, feste­nek a gyerekek az iskolá­ban. A tanító néni adja az utasításokat: — Pirossal fessétek ki a kabátját, kucsmáját, a botot a kezében ... Jancsika megszólal. — A bot nem piros sehol- sem, hanem barna! Meghökken a tanító néni egy pillanatra, igaz, igaz, de gyorsan feltalálja magát. — A Télapónak még a botja is piros! Jancsi felnéz a tanító né­nire, látszik, gondolkozik a hallottakon, majd egy még valószínűbb magyarázattal nyugtatja meg saját magát: — Biztos befestette ő is. A FEKETE F1U A HAJAM FEKETE, mint ^ az éjszaka. Vagy, mint a ko- ^ rom. Kicsi gyermekkorom óta ^ foglalkoztat ez engem. Leg- ^ először óvodás koromban fi- ? gyeltem fel árnyalt arcomra, j hajamra, amikor a porcelán- : színű, szőke óvó néni egyszer ! cigánynak nevezett. Egyszer i a nagybőgős felesége tévesz- | tett össze lurkójával. : Az általános iskolában sze- ; recseny lettem. A gimnázi- \ umban brazil. Minden ember : annak néz, aminek éppen í akar. A kamaszlányok szenti- I mentális, örök-meleg olasz- j nak, a gimnazista lányok ki- i hülhetetlen, szabadszerelmű i kubainak. A fiatalasszonyok ; forró spanyolnak, vagy tÜ- i zes dél-amerikai négernek. DALAIM HOZZÁD Dalaim hozzád repülnének Ott volnának kertedben már, Ha szárnyon járhatna az ének. Szárnyon, miként a gyors­madár. Tisztán és híven repülnének Feléd sietve, szüntelen, Ha szárnyon járhatna az ének, Szárnyon, miként a szerelem. Juhász Imre ,V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\S\\\\\\\\\\\\\^^^ anyám, kicsit visszaemlékez­ve, — amikor esküvőnk után édesapáddal hazajöttünk a templomból, az egyik öreg­asszony odavezetett bennün­ket a kemencéhez. Kinyitotta az ajtót. Felnéztünk a ké ménybe és azt mondta: ilyen fekete legyen az első gyere­ketek. Te lettél az első, é1 lám, lám, kormos vagy, min' a kémény. Megsírnogatott. AJÁNLOM a fekete gyere két akaró leendő szülőknek nézzenek kéménybe az eskü vőjük napján. Én, hogy úgj mondjam, nem örülök túlsá­gosan annak, hogy a szüleim kéménybe néztek, mert a kö­vetkezménye nagyon sok bosszúságot okozott... Pedig hát azt mondják, hogy a fekete főidben jó bú­za terem. És a fekete embei is — ember. Urbán László Az öregasszonyok hindunak, vagy mohó arabusnak. Élelmes kiskereskedők és búcsújárók a rágógumitól a mokaszinig minden külföldi holmit megvennének tőlem. A buszon a kalauznő rámne­vet: csao, bambino. Szín­házban eszperantóul akaszt­ják nyakamba a látcsövet. A fodrászok spanyolul nyírnak. A pincérek angolosan szol­gálnak ki, de magyarosan vár­ják a borravalót. NEM CSODA hát, ha ezek- után elkapott a létbizonytalan­ság. Szülői látogatás ürügyén hazautaztam és alkalmas pil­lanatban, nehogy apám gya­núját felkeltsem, megkérdez­tem édesanyámtól, hogy miért vagyok én ilyen feke­te. — Hát, — kezdte édes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents