Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
ffST MEGY 1965. FEBRUAR 28, VASÄRNAP (Foto: Kotroczó) 4-Barta Lajos Érdeklődés (Foto: Kotroczó) denki annyit csinál, amennyit tud. Itt nincsen lógás. Félrebillentette a fejét, végigfutott rajtunk a tekintetével, aztán belecsapott Sulek tenyerébe. — Rendben van. Egész délelőtt ordítás töltötte meg a műhelyt. Hol az egyik, hol a másik kiabált. — Huszadik’ — Huszadik! — Huszonegy! — Huszonegy! Dél felé aztán hirtelen Gere kiabált. — Emberek! ... Emberek, elájult ... Elájult! A satupad előtt feküdt. Mellén a kalapács. Alig vert a szíve. Rohantunk az orvosért. Az öreg Kovalik mesterséges légzést adott. Tehetetlenül álltam Sulek mellett és csak azt hajtogattam: — A fenének kell hőzöngeni ... Mi a fenének ... Az orvos megvizsgálta, injekciót adott, és azt mondta: — Ha magához tér, adjanak neki enni. Legalább két napja nem evett. Kivittük a levegőre. Az öreg Kovalik vele maradt. Hárman folytattuk a munkát. Egy órakor bejött az öreg és azt mondta: — Megetettem. Szinte zabáit. Adtam neki kétszáz forintot kö’csön, vegyen, ami kell, és haza küld tem — rámnézett — pihenni. Mind a hárman bólintottunk. Sehogy sem megy a fejembe, hogy miért nem evett két napig! 1364. AUGUSZTUS 5. Reggel nem jött be a pasas. Nehezen ment a munka. Hiányzott ! 1964. AUGUSZTUS 6. Még mindig semmi hír róla. 1964. AUGUSZTUS 1 Ma váratlan dolog történt. Ültünk a pádon. Még nem volt hét óra. Kicsapódott a műhelyajtó. Karsai Pista, a művezető dühösen jött. Kiabált: — Megjött a jómadár!... Elitta a pénzeteket! Elitta! Egymásra néztünk. Gere felállt, a művezetőhöz lépett. — Ide ügyelj, Pista! — mondta. — Igazat beszélsz? Karsai idegesen megszívta a bagót. — Azt hiszed, hogy áprilist csinálok, mi?! Menj fel az öltökébe... Ivott, mulatott, fenekére vert a két darab százasnak. Az öreg Kovalik ingatta a fejét: — Nem értem, nem értem... Karsai kiköpte a csikket. — Mit nem értesz, a jóisten áldjon meg?! — dühöngött. — Azt nem érted, /hogy részeges? Azt nem érted, hogy azért tették ki a másik gyárból is!... — Kár érte — mondta a kis Sulek. — Kevés ilyen lakatos szaladgál az országban ... Kilenc órakor összehívták ’a fegyelmi bizottságot. El akarták bocsátani. A brigád bement az ügyészhez. Gere azt mondta: REFLEKTORFÉNYBEN LADOMERSZKY MARGIT szerepelt a rádióban s a te»3 levízió képernyőjén is a ; hatvanadik születésnapját, s i művészi pályájának negyve- \ nedik évfordulóját ünneplő i Uadomerszky Margit. A Nem- í zeti Színház kiváló színész- nője — akinek a felszabadu- lás előtt és után is játszott \„Warrenné”-je a legújabbkori \ magyar színjáték egyik legki- •tűnőbb alakítása —- sok min- \dent elmondott gyermekkoráéról, a régi Vígszínházról, ahol ! majdnem két évtizedig ját- \ szott és a mai Nemzeti Szín- i házról, amelynek megbecsült ; tagja. De kevés szó esett pálosi, szegedi, kaposvári és szé- l kesfehérvári szerepléseiről, l pedig — ha csak húsztól hu- í szonnégy esztendős koráig ! játszott is ezekben a vidéki l városokban — ez a sűrű és í gazdag négy év fontos része l pályájának. — Szívesen emlékezem ■ Pécsre és pályám kezdetének | egyéb állomásaira — mondja \ a jubiláns színésznő. — Akko- i riban egyik héten Nórát, má- i sík héten az öreg Aaset, a \ harmadikon meg esetleg ope- l rettszerepeket alakítottam. Nem tréfálok, az időben he- \ tenként változtak a darabok a vidéki színházak műsorain. \ Egy régi szegedi színházi új■ ságíró, Jenő István volt olyan • kedves és a „Délmagyaror- ; szág”-ban felsorolta azokat a ; darabokat, amelyekben „ben- i ne voltam”. Magam is elcso- : dálkoztam, jóleső kommentá: rokkal kísért adatait olvasva. I Mennyi darab, mennyi szerep egy kezdő színésznő számára! ... Természetesen — folytatja a fehér hajával is fiatalnak ható színésznő —, a darabok nagy részét csak elnagyoltan próbálhattuk: szó sem lehetett arról az elmélyülten értelmező felkészülésről, ami a mgi vidéki színházakat jellemzi. De azért mégis jó iskola volt a színháznak ez az éjjelt és nappalt betöltő üzeme és üteme. Mert az igazán szép darabokra abban a hajszában is odafigyeltünk, s 'volt néhány kolléga — Székesfehérvárt például Jávor Pál is —, akik sokat segítettek az emberekben és a művészetben való hite mellé önbizalmat is adni a kezdőnek. Ladomerszky Margit — Warrenné szerepében L adomerszky Margit — aki ezekben a napokban különben egy fanyarul indám De Sica-komédia főszerepét szinkronizálja — úgy látja: negyven év alatt rendkívül kiszélesedett a magyar vidék színházszerető, művészetet igénylő közönsége. A régi nagy sztrájkok harcos részvevőjének, az 1919-es Tanács- köztársaságban aktív részt vállalt munkásapának leánya — aki a negyvenes évek elején háborúellenes, antifasiszta rendezvények állandó szereplője volt — megelégedéssel látja a tudat forradalmának eredményeit. De — amint mondja —, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a két világháború közötti vidéki színjátszásnak is voltak szép eredményei. S nemcsak Szegednek, Kaposvárnak és Pécsnek! Horváth Árpád debreceni színháza meg egyenesen mintaszínház volt, a művészet és a haladás — üldöztetésekkel dacoló — fóruma. — A „vidék iskolája” — mondja búcsúzóul — o mai fiatalok számára többet jelent, mint az én ifjúságomban. Kevesebb hajszát. De sosem feledkezhetem meg arról, hogy milyen emberséges, tisztaszívű mesterekre és társakra is találtam. Kaposvárott, Szegeden, Pécsett és ahol néhai jó Faragó Sándor igazgatása alatt a legelső lépéseket tettem, Álba Regiában, Székesfehérvárott __ A ntal Gábor .4. uj karlars ezen a reggelen elsőnek érkezel, a hiva- tali szobába. Amikor Aligai, aki mindig pontos szokott lenni, $ a hivatalba ért, az új ember már íróasztalánál ült. Bemutat- 'j koztak egymásnak: }f — Tihanyi vagyok... A hivatalsegéd mondta, hogy itt '} dolgozott az elődöm, ez az-asztalom. } — Nagyon örülök — rázta meg Aligai az új kartárs ke- í zét, azután jóakaratúan megjegyezte: % — Gondolom, nem árt magának egy kis kioktatás. Hát % ide figyeljen. Maga mellett balra a Füredi fog ülni. Csendes 'j fiú, a légynek sem vét, csak egy kicsit gyáva. Képzelje, nem marad el egy perccel se fél óránál tovább az ebédnél. De ma- % ga nyugodtan eltölthet egy órát is. Az osztályvezető ugyan-4 csak egy egész órára megy el. A recept az, hogy akkor kell '} menni, amikor ő. Érti? $ — Már hogyne érteném. És köszönöm a jó tanácsot. $ A terem megtelt. Bemutatkozósf. A kövér Szepezdi meg- ^ veregette Tihanyi vállát. í y Az örökké mosolygó Hévízi is tanácsot adott: — Hallgasson rám, apuskám. Ha másfél órát csúsztat, ? akkor Szemes egy-két jó szivarért beír magának három-négy $ órai csúsztatást. Kétszer egy kicsit tovább maradj és már egy egész napja van. Feri bácsinak, a hivatalsegédnek néha fél- decit kell fizetni. Mindig jelenti, ha jön az igazgató, vagy a í főosztályvezető. Igaz, most nincs is igazgatónk, áthelyezték, £ és az új még nem jött. Túlbuzogni nem szabad. Azt nem í szeretjük. Szóval jól meglesz velünk. } Szárszói megkérdezte az új ,kartárstól: '} — Mondja csak, Tihanyi, van gyereke? — Vem egy fiam. A harmadik általánosba jár. — AkJ:or hozzon néha virágot Ilonkának. Ö osztja ki az Írószereket. Annyi jegyzetfüzetet és ceruzát kaphat, ameny-% nyit. akar. A fia cserélhet vele a suliban. Az én fiam tegnapi nyolc ceruzáért egy bécsi golyóstollat kapott. Rögtön elvet- í tem tőle, mert meztelen nő képe volt rajta. Három nappal később a hivatal dolgozóit a nagy tanács-% terembe kérették, az újonnan kinevezett igazgató bemutatko-$ zásához. % — Na, kíváncsi vagyok, milyen lesz az új diri — dörmö- gött Hévízi, azután Tihanyi íróasztala felé nézett. — Na, ez jól megtanulta a lógást. Már fél tíz és még % mindig nincs itt — csodálkozott. y A tanácsterem m^r zsúfolva volt, amikor kinyílt az '} igazgatói szoba ajtaja — és belépett rajta Tihanyi. f Volt szobatársai előbb elképedve, azután érthető szórón-í gással néztek rá. f — Kedves kartársaim — kezdte az igazgató —, néha- 'j nyukat már ismerem, azokat, akikkel három napig együtt 'j dolgoztam. Ez alatt a három nap alatt igyekeztem megismer- % ni a hivatalt. A magam részéről jó munkára törekszem, eh-} hez kérem a kartársak segítségét. $ Mosolyogva nézett megszeppent szobatársaira, és így fe- jezte be a bemutatkozást: % — Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy három-}, napos helyszíni tapasztalatom alapján néhányukat más be- { osztásba kell helyeznem... Palásti László / PÁKOUTZ ISTVÁN: TENGERPARTON A A hold a tenger fövenyén olvadozik. Mint Magdolna, ki épp azért nem lett enyém, mert könnyen lehetett volna. A hold ledobja felhőköpenyét s szembe velem a tükrös vízbe lép mezítelen. Ami ölembe hull. hogy kezem se kell érte nyújtanom: mit ér? Hát ne is élje túl megérdemelt sorsát az alkalom. A tenger végtelenezüstje, mint ezernyi más: ha már elérhetem, volt-nincs a fényes látomás. A ritmus gyöngye hűs fövenyre pereg. Szép bánatom avítt flótája panaszol perelve: mért nem vagy itt? \ 1964. AUGUSZTUS 3. } ..................-■ } Reggel, amikor a fiókból '} előszedtem a szerszámokat, ^ úgy terveztem, hogy először ^ Sulekról írok: hadd ugráljon £ egy kicsit a papíron is. Aztán minden megváltozott. Különös 'j dolog történt... Tíz óra lehetett, odajött hoz- }f zám Karsai Pista, a művezető, ^ és azt mondta: £ — Na, bikfic, látom, lesza^ kad a pejslitek, olyan sok a £ meló, adok segítséget. ^ — Jól van — mondtam —, £ éppen ideje. De ne valami „se- «lejtes” valakit küldjél, mert '} az miiünk annyi, mint a niksz! '} Gere mellettünk állt, beleszólt ő is: ^ — Legyen két méter magas, a muszklija kemény, mint 'j a vídia, és úgy hajlítsa a va- ^ sat, mint a kiflit a pék. — Ka- 'j csintott. — Na látod, milyen ^ kicsi az igény. }, Nemsokára megjött a pasas. }f Bemutatkozott. Hámos József ^ a neve. Harmincévesnek gon- ^ dolom. Hosszúkás az arca és í az. orra rettenetesen vörös. ^ — No — mondtam neki —, ^ aztán hol dolgozott eddig? '} — A darugyárban — felelte ^halkan. — Tíz forint volt az 2 órabérem. 2 — Tíz forintért dolgozni is £ kell ám — mondtam kicsit }f mérgesen, mert mindjárt a ^ pénzzel hozakodott elő. — Itt ^ nincsen fogjuk meg, aztán más í viszi! í Fújta a füstöt, dühös volt. J — Azt hiszi, hogy játszani } jöttem?! „De nagyra vagy! — gondoltam. — Lássuk, mit tudsz!” A legnahezebb munkát adtam neki: hajlítson vasakat az állványhoz. Izzadt, mint a ló, de a normát százhúsz százalékra teljesítette. A nagykalapácsot úgy forgatta a kezében, mintha zsonglőr lenne. Amikor hazafelé mentünk, a villamoson azt mondta Gere: — Ügyes ez a fickó, csak kuka, mint a hal. Azt sem mondta egész nap, hogy befellegzett. Az öreg Kovalik vállat vont: — Na és! Nem lehet mindenki olyan dumás, mint te! — Nekem a piros óira nem tetszik — mondtam. — Olyan, mintha paprika lenne ... Azt hiszem, ma éjjel vele fogok álmodni. 1964, AUGUSZTUS 4. Jól kezdődött a nap. Az irtózatos forróság után megeredt az eső. Zuhogott, mintha dézsából öntenék. — Hűvös lesz — mondta a pasas. — Délig megcsináljuk a normát. A többiek egymásra néztek és kacsintottak. Láttam, a szemük azt mondja: „Ez igen!” Amikor kongattak, Sulek odament hozzá. — Ide figyeljen — mondta. — Én is tíz éve gyűröm az ipart, fogadjunk, hogy meghajlítok annyi vasat, mint maga. — Nem kell hőzöngeni, Sulek — léptem közéjük. — Min-
