Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
1965. FEBRUAR 28, VASÁRNAP “X^trtop 9 FALU TAM AS: FÉNYKÉPKIRAKAT Mennyi fénykép a kirakatban, Hányféle arc, s mind mosolyog.1 Öregek, ifjak, fiúk, lányok, Vőlegények, menyasszonyok. Mosolyuk megmarad mosolynak Az elfutott idő alatt, Egy boldog pillanat emlékét Híven őrzi a kirakat. Eső veri, nap süti őket. Fényük, árnyékuk összefoly. De már titokban, ha lehetne, Elsírná magát pár mosoly. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Fáklyavivők ITECIIKIK A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a felszabadulás 20. évfordulójára tervezi a „Fáklyavivők’’ című, több hanglemezből álló sorozat első két darabjának megjelentetését. A „Dalok, hősök, emlékeid’ alcímet viselő sorozat a múlt és a jelen forradalmi és mozgalmi dalainak antológiája lesz. Az első két lemez az 1848-tól 1918-ig született dalokat foglalja magában, amelyeket a leghivatottabb tolmácsolok, köztük a nagymúltú munkáskórusok szólaltatnak meg. — Ügyész elvtárs, ha ezt az embert elküldik, akkor az én munkakönyvemet is csúsztassák ide. Az öreg Kovalik így szólt: — Fiatal még, segíthetnénk rajta... A kis Sulek hőzöngött. — Maguk könnyen kimondják: mehet! De nem úgy van ám! Én csak annyit mondtam: — Mi lesz vele, ha minden gyárból kiteszik? ... Szóbeli megrovást kapott. Tíz óra volt Leültünk a padra uzsonnázni. A pasas a satunál támaszkodott és a lába elé bámult. — Gyere — mondta Sulek. — Egyél valamit... Sonkám van, ha megfelel. Mozdulatlan maradt. Nem nézett a szemünkbe. A földet nézte. Munka után a brigád határozatot hozctt: Gerével menjünk fel a személyzeti osztályra, kérjük el a címét és holnap menjünk a lakására ... Beszéljünk a feleségével, nézzük meg, hogyan élnek. Az utcanév és a házszám most itt van a kezemben egy kis cédulán. Beteszem a naplóba. Holnap talár, többgt tudunk. 1964, AUGUSZTUS 8. Gerével elmentünk. Kövér öregasszony nyitott ajtót. Olyan volt, mint a hordó. Szívesen fogadott. Elmondta, hogy a lakó külön él a feleségétől, nála albérletben lakik. Gere megkérdezte: — És mit gondol, miért Iszik? ... — A- felesége összeállt egy férfival — felelte. Amikor elbúcsúztunk, azt tiondta az öregasszony: — Tudják, az a baj, hogy nagyon egyedül van. Jó volna, ha beszélnének a szüleivel, hogy hívják vissza.... Itt laknak a Wesselényi utcában ... Jóska már mondta, hogy szívesen hazamenne, de nem akar kéréssel beállítani... Ha hívnák, jobb lenne... Megnéztük a fekhelyét: sodronyos vaságy, régi módi dísz- párna, lópokróc. 1964, AUGUSZTUS 11. Közösen kosztoljuk. Holnap Su’ek a soros. Azt mondta, rántottét hoz és kolbászt. Délben röpgyűlést tartottak. Megdicsérték a brigádot. Kihúztuk az üzemrészt a csávából. Ebben a hónapban már nyolcvanhét állványt csináltunk. Láttam, Gere meglökte, és halkan azt mondta: — Ha nem piálsz, akkor már a kilencvennél tartunk... Az öreg Kova'ikot és Gerét ma megbíztuk; menjen el a szüleihez. Nyolc óra. Talán éppen most kopognak náluk. 1964, AUGUSZTUS 12. Délben telelonhoz hívták. Amikor visszajött, fütyült. — No — mondtam az öreg Kovaliknak —, biztos az apja kereste. Kovalik bólintott és fütyült ő is. Ma nagyon ment a munka. Sulek egész nap rohant, mintha lószérumot kapott volna. A pasas meg egyszerűen begőzölt! — Nyomjuk meg! Nyomjuk meg! — kiabálta állandóan. Gere heccelcdve oda is mondta Suleknak; — Nézd, ez megkergült a kajádtól! Telezabáltattad rántottával, most nem bír a vérével... Esküszöm, hogy nem bír! Sulek munka után krétával felírta a vasajtóra: „Világrekord! Eredmény: húsz vasállvány. Győztesek: Vass, Kovalik, Gere, Sulek, Hámos.” A pasas sokáig nézte a nevét Amikor elindultunk a fürdőbe, még mindig visszanézett. 1964. AUGUSZTUS 13. Ma hazahoztam az ennivaló felét: a Hámos adagját. Visz- szautasítotla. Délben, amikor leültünk a padra, a táskából sonkát, uborkát és kenyeret vett elő. Azt ette. — Hát neked ki csomagolt? — kérdezte Gere. Kacsintott. Ahogy mi szoktuk. És azt mondta: — Az anyám. Este a feleségem simítja a paplant az ágyon: rózsaszín és selymes. Rá gondolok. A lópokróc helyett már neki is paplana van. 1964, AUGUSZTUS 17. Ma ünnepnap volt: fizetés. Szépen kerestünk. Kétezernégyet. Sulek mondta is: — Ha ez így megy tovább, jövőre kocsit veszek ... De az is lehet, hegy várok néhány évet, amíg kijön a modernebb típus. Három érakor, mielőtt felvettük a fizetést, elküldtem a raktárba. Szerszámért. Az öreg Kovalikct, Gerét és Su- leket meg magamhoz hívtam. Tanácskoztunk és határozatot hoztunk. Amikor visszajött, Gere eléje tett egv cédulát. — írd alá a nevedet! — mondta. — No, rajta komám! A papíron ez állt: „Meghatalmazás. Alulírott Hámos József beleegyezésemet adom, £ hogy munkabéremet min- £ denkor a brigádvezető, Vass £ Imre vegye kézhez.” £ Ellenkezett, idegesen kia- £ bált £ Gere kiköpte szájából a ci- £ garettát, eléje lépett és meg- £ markolta a kabátját. — Ide figyelj, te ... — | mondta. — Amikor enni ad- £ tunk, akkor nem hőzöng- £ tél!... Akitor nem hózöngtél, £ mi? £ Munka után együtt men- £ tünk a közeli postahivatalba. £ Az előlegből, amit kapott, az £ öreg Ko vallknak megadta £ a kétszáz forintot. A többit, ? ötszázat feladtuk az anyja cí- £ mére. £ Fáj, amit tettünk. Talán £ kegyetlenség volt. De meg kel- £ lett tennünk! £ 1964. OKTOBER 16. Már több mint két hónap- ^ ja együtt dolgozunk. Rendes, g Nem hiányzik. j) Egyszer éreztem rajta, £ hogy piált. Mérges voltam. £ Azóta minden reggel vala- £ mi gumiba kell fújnia az or- £ vosnál. £ Délelőtt odajött hozzánk és £ azt mondta: £ — Engedjétek, hogy én vi- £ gyem haza a pénzt... Hadd £ lássák, hogy más lettem. £ Mind a négyen bólintottunk. £ Maga vette fel a fizetését, és örömmel indult haza. De nem egyedül! Titkon mind a^ négyen követtük. Lestük: ^ állia-e a szavát? És állta. | 1964, OKTOBER 17. Ma panaszt hallottam Su- ^ lekra. Azt mesélik a szom- ^ széd műhelyben, hogy ki- j kezdett valamiféle asszony- £ nyal. Nem fér a bőrébe! Ügy tervezem, hogy holnap ^ Sulekról írok... í Hol terem a pozitív hős? T öbb, mint egy esztendeje már, nemes vetélkedés kezdődött Albertirsán, a Szabadság és a Dimitrov Termelőszövetkezet között. A vetélkedés kezdetben csa:t gazdasági jellegű volt: melyik termelőszövetkezet fizet többet tagságának. Tavaly még a Dimitrov állt jobban. Huszonöt forintot ért egy munkaegység, míg a Szabadságban mindössze tizenhetet fizettek, de azt is csak úgy, hogy az egy-egv munkaegységre jutó tizenegy forintot megtoldták hat forint állami hitellel. Az idén januárban, a zárszámadáson kiderült: a Szabadság gazdaságilag megerősödött. Míg a Dimitrovban huszonhat forintot fizettek munkaegységenként, a Szabadságban huszonötöt, ugyanakkor visszafizették az államnak a tavalyi munkaegység-pótlásra kiutalt hat-hat forintokat, így aztán a valóságban nem huszonöt, hanem harmincegy forintot ért egy-egy munkaegység. / Í gy kezdődött a két termelőszövetkezet közötti nemes vetélkedés. És folytatódott azzal: ki hasznosítja jobban, gazdaságosabban és célravezetőbben a szociális és kulturális alap két százalékát. Ez az elmúlt gazdasági évben kilencven-kilencvenezer forintnyi összeget tett ki mindkét szövetkezetben. Hogy mire költötték? A Dimitrov Termelőszövetkezet, felkarolta a művelődési ház énekkarát. Nemcsak teljes anyagi kiadásait vállalta, de új tagokkal is erősítette az énekkart, amely azóta több jelentős bemutatón ért el 'megérdemelt sikert. Természetes az énekkarra fordított összeg csak kis hányada a rendelkezésre álló kilencvenezer forintnak. De a ■többi pénz is „jó helyre” jutott. Három technikumi hallgató ösztöndíját fizetik. Fedezik az ismeretterjesztő rendezvények előadóinak tiszteletdíját és a filmkölcsönzés összegét. Tanulmányi kirándulást szerveztek a mezőgazdasági kiállításra. Anyagilag támogatják a továbbtanulókat. Fedezik á termelőszövetkezeti akadémia költségeit. Több ezer forintot fordítottak könyvvásárlásra. A legeredményesebben dolgozó termelőszövetkezeti tagokat cseh— lengyel autóbuszkirándulásra vitték. S ami a szociális juttatásokat jelenti: családi pótlékot fizetnek, táppénzt biztosítanak a beteg tsz-tagoknak, szülési, házassági és temetkezési segélyeket folyósítanak. Lényegében hasonló célokra fordították a rendelkezésre álló kilencvenezer forintot a Szabadság Termelőszövetkezet vezetői is. Az eltérés csupán annyi volt, hogy a külföldi kirándulás belyett háromnapos észak-magyarországi körutazást szerveztek, s az énekkar helyett megteremtették a tárgyi feltételeit egy tsz-klub megalakításának. Televíziót, lemezjátszót rádiót vásároltak, könyvekkel, folyóiratokkal és társasjátékokkal tették azt otthonossá. Az anyagi feltételek megteremtése után — amelyben jelentős részt vállalt a termelőszövetkezetet patronáló budapesti Láng Gépgyár is! — pezsgő élet kezdődött a klubban. így „vágott vissza” a Szabadság a Dimitrovnak az énekkarért. A nemes vetélkedés — amelynek legfőbb „haszonélvezői” a tsz-ek tagjai —, természetesen nem zárult le a gazdasági év végével. A községi művelődési ház igazgatója, Szántó József, megállapodást kötött a két termelőszövetkezet vezetőivel, miszerint az 1965-ös esztendő kulturális tervét a termelőszövetkezetek gazdasági és pártvezetői együtt tárgyalják meg: közösen döntenek rnajd, mire kívánják fordítani ebben az esztendőbéh a szociális és kulturális alap két százalékát. A végleges tervek még nem készültek el, de néhány részletterv már „biztos”. így például az énekkar fennállásának hatvanötödik jubileumát megyei szintű dalostalálkozóval kívánják megünnepelni. A találkozó teljes anyagi kiadásait a Dimitrov Termelőszövetkezet vezetősége vállalta. A Szabadság Termelőszövetkezet vezetői tovább kívánják gazdagítani a tsz-klub programját. Elsősorban rendszeres filmvetítésekkel, ankétokkal, író—olvasó találkozók rendezésével. A Dimitrov Termelőszövetkezet kulturális rendezvényeit eddig abban a nagy teremben bonyolította le, ahol az ebédeléstől kezdve a gyűlésekig mindent tartottak. Az idei évben ezen úgy kívánnak változtatni — felbuzdulván a Szabadság Termelőszövetkezet példáján —, hogy a nagyteremből leválasztanak egy klubszobát, ahol esténként mindenki kedvére szórakozhat, művelődhet. A két albertirsai termelőszövetkezet nemes vetélkedése dicséretes. Csöndben, de annál nagyobb szorgalommal végzik embernevelő, léleknemesítő munkájukat. M ostanság, amikor íróink jobbára csak a hangos, extrém jelenségekre figyelnek fel s vetik papírra ezeket a valóban létező, de semmiképpen sem általános tüneteket, elgondolkoztató, vajon miért nem „tévednek” például Albertirsa felé? Miért nem veszik észre életünk negatív figurái mellett az albertirsai, a zsámboki, a galgahévizi s az országban mindenütt megtalálható pozitív hősöket? Vagy talán úgy gondolják, hogy a mindennapi élet a maga hangoskodás nélküli hőseivel nem érdekelné azokat a milliókat, akik maguk is így élnek? Prukner Pál Fekete, fehér... (Foto: Kotroczó) v Nagyon jól feite nagypapa, hogy fölutazott, legalább kicsit ki’iapcsolódik. Csak pihenjen, szórakozzék, itt kényelmesen meglehet. Nem ! kell segítenie, azért van ne- • künk gépesített háztartásunk, ; a technika minden áldásával, ; hogy az ember csak ülhes- \ sen, a gép dolgozzék helyette. \ Nem, köszönöm, legfeljebb a í létrát tartsa egy kicsit, amíg \ ezt a csengőt megreparálom, \ mert zárlatos lett. Tetszik í látni, itt van ez a csengő, í Nem nagy dolog, ugye, mégis, milyen más, mint maguknál ; a tanyán. Ott kiabálni kell, ; meg verni a kaput, amikor ' be akar jutni valaki. Vgat- ; nak a kutyák, az ember a sa- í ját szavát se hallja. Itt, csak í meg kell nyomni a gombot, í és mindjárt tudom, akár- > melyik szobában, hogy vendég f érkezett... Kiverte a bizto- ; sítékot. Nem baj, mindjárt ! azt is kicseréljük. Fogjuk í meg a létrát, oda a villany- ; órához, nagypapa — Hát itt í nem kell vakoskodni, nem fogy ki a lámpából a petró, í meg nem füstöl... így ni! \ Na, dugja csak be oda a kon- ; nektorba azt a vasalózsi- í nórt, hadd lássuk! Füstöl?... í Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na de egy- ; kettőre helyreütjük, micsoda ; beszéd az... Addig töltsön ; ;nagának egy pohárral, nagy- ; papa, ott van a szifon is, ; ha akar hozzá szódát. Nem } mondom, ugye, néha rázni í kell, na de maguknál kilo- \ métereket biciklizhet egy ; üveg szódáért, itt viszont pil- i latiatok alatt megvan ... Ugy- l látszik, nincs benne víz... j Sebaj, lecsavarjuk a fedelét, \ eresszen bele másikat a csap- í bál, rögvest csinálok szódát. \ Itt kérem, nem kell a kút- í ról hordani a vizet. Csak j megcsavarja az ember, és kész. Nem jön? Tudja, kissé ma- £ gasan lakunk itt a félemo- J leien, néha kicsi a nyomás... \ Annyi baj legyen, legfeljebb \ iszik egy teát, nagypapa, ott \ a bojlerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt, meg üst- % cipelés, ott a kész forró víz ía fürdőszobában. Balra tessék csavarni, csak bátran! Nocsak, elfelejtettem az este bekapcsolni, most várhatunk reggelig, mire megmelegszik, az ördögbe is ... Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzon egy üveg szódát, meg egy csomag harrpadoszíálíjú kávét! írja föl, nehogy elfelejtse, ott a golyóstoliam az asztalon, összekente az ingét! Golyóstoll, csak folyik kissé. Hogy a fene! ... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az ingét, addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a köntösömbe. ,Ott a kapcsoló,. lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán ennyi idő alatt a tek- nőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, mennyivel jobb itt nálunk, sokkal kényelmesebb ... Mi ez az égett szag? Hű, a hét- fűzfánfütyülőjét... leégett a tekercselés __Persze, víz nélk ül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkeztünk ... Ezt is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyüves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magunkat, és elmegyünk, körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi... Na szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon és még bekapcsolom a gépet, mert az asszony megkért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos előbb meg kell néznem ezt itt, mert hámozás helyett passzírozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusz- szantani, csak bekapcsolom a szifont, megtekercselem a golyóstollat, kivasalom a mosógépet és megdarálom a bojlert ... Hogy mondja? Fölrobbant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz!... Na tessék, most sötét lett! Alighanem a hálózati transzformátor... Hogy azt a szánkozó, jégen kopogó rézangyalát!... Látja, nagypapa, mennyivel köny- nyebb maguknál otthon!... Kaposy Miklós
