Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

1965. FEBRUAR 25, CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI magsam A kisoroszi kérdőjel A kis hajón panaszolja egy hetven feletti asz- szony: keveset kap a szakszövetkezettől. Az ó helyzeté­ben egyénileg jobban menne. Bent Kisorosziban is hallok elégedetlen hangokat. De csak hangokat hal­lok. Az emberek nem jutottak el tettig, a kilépésig. Az lenne hát a kérdőjel, hogy kilépni, vagy ma­radni? Az ott töltött nap után másképp látok min­dent. Balia Benjáminnal beszélek, a szentendrei járási pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályá­nak vezetőjével, aki Kisorosziban lakik. Azt mondja a tanárból lett, a faluját szerető pártmunkás: igen, volt' néhány jel, amely a kilépésre mutatott, vagy éppen erősítette a kilépési szándékot. De az a fontos, hogy volt. Hogy egészében véve múlt időben értendő az elégedetlenség oka. A Dunakanyar Szakszövetke­zet már erős gazdaságnak számit, néhány technikai és személyi változás kihúzta a rossz hangulat méreg­fogát Az elnökkel is beszélek. Borda Árpád fiatal em­ber, mezőgazdasági technikumba jár. A szívét adja a munkába — és épp emiatt elkeseredett. Mert túl sok még az egyéni kívánság. A csaknem kétszáz tag ked­vét nehéz eltalálni. De — földerül az elnök — a gaz­dálkodás szimfóniájában ez a paraszhang csak mel- lékzönge. Az igazi és fontos vita inkább a lényeges dolgok, a közös gazdasági ügyek érdekében történik. És a vita, ez a természetes vita, eredmények köze­pette folyik. A szakszövetkezet megalakulása óta telepíti a kincset: az epret és a málnát. Megalakulása óta gyarapodik, idén már 100 ezer forint tiszta nye­reséggel zár. És ezt senki sem vonja kétségbe, mint ahogy azt a tényt sem: ha valaki valóban dolgosak, nem kereshet rosszul. Végre elértünk a lényeghez. Az igazi kérdőjel­hez. Amely emögött a mondat mögött áll: Nem tud­nánk jobban dolgozni? Hiszen négy esztendő alatt már kialakul a közösség. A közös gondolkozás, a kö­zös felelősségérzet De négy év. főleg a nagy egyéni múltú Kisorosziban még kevés idő ahhoz, hogy a gaz­dák társulásából valóban igazi közös szakszövetkezet legyen. Kovács Sándor fogatos azt mondja, hogy a földe­ket nem egy, hanem öt évre kellene az embereknek odaadni. Így mindenki érdekeltebb lenne a ráosztott terület művelésében. Mindenki gondosan trágyázna, hiszen a saját több évi részesedése függ a föld minő­ségétől. Ez valóban jó javaslat. Sok a jó javaslat. Van olyan is, amely nem valósítható meg. Ám a szakszö­vetkezet keresi a jó, használható javaslatokat, keresi a közös hangot Keresi a lehetőséget hogy a csaknem kétszáz tag közül senki se kényszerüljön panaszko­dásra, s hogy rövidesen így hangozzék a kérdőjeles mondat: Kern dolgozhatnánk még jobban? Murányi József Szállás a pincében A pince előtere tele szemét­tel. A sötétségiben kinyitnak egy ajtót: ez a férfi-munkás­szállás. összerázkódunk. A valóság ijesztőbb annál a le­vélnél, amelyet a KISZ rác­kevei járási bizottságán fo­galmaztak a halásztelki Sza­bad Május Termelőszövetkezet munkásszállásáról. A helyiség köves. Tizenöt ágy sorakozik egymás mellett Rajtuk szalmazsák. Lepedő, vánkos nincs! Némelyiken pokróc sem! Egyetlen szek­rény a belső falnál, ajtaja en­nek sincs. Tizennégyen „él­nek" ebben a pincében, a másik beugróban talán hatan. A tizennégy munkásra négy bádog lavór jut. Valamennyi piszkos. Könyvet két ágyon láttunk — a többinél még azt sem. Hol olvasnak, amikor asztal és szék sincs?! Ki mos rájuk? Senki. Igaz, mosnivaló itt alig akad. A lánvszállás Warna Sehol egy szék, egy asztal semmi, \V\\\\\\\\\\\\\W\\\\\VÍ«WÍK!^^ Érdemes védekezni! Szinte felmérhetetlen bajt okoznak gyümölcsöseinkben a különféle kártevők. Főképpen a házi és szórvány gyümöl­csösökben nagy a termés­csökkenés, a védekezés el­mulasztása miatt. Tavaly pél­dául csupán almából 150 mil­lió forint értékű gyümölcs­csel teremhetett volna több. Számítások szerint hazánkban a gyümölcsfák rendszeres vé­delménél egy forint ráfor­dítás — az almánál 7,7 forin­tot, szilvánál 13,19, kajszi ba­racknál 6,1, őszibaracknál 6,7 forintos termelési értéknöve­kedést eredményez. Jobb mun­kaszervezéssel ezt méig nö­velni is lehet. A fejlettebb növényvédelemmel rendelkező országokban már a növényvé­delmi ráfordítás 20—25-szö­röse is megtérül. valamivel különb. Az’ udvar­ról jutunk a kis házba. A bel­ső szoba meleg. Kertész Erzsé­bet épp mos. Beteg és nem dolgozik. A négyszer-négy mé­teres szobában sikerült vala­hogy öt ágyat összezsúfolni. Épp annyi hely maradt, hogy a fekhelyekhez lehessen jut­ni. A falon giccses képek, fal­védő, poros művirág, temér­dek szárítókötél női fehérne­művel. Itt találunk ágyneműt, a törülközők többsége is tisz­ta és a fald polcon imitt-amott könyvek sorakoznak. Nem is akármilyenek: Jókai, Móricz, Móra. Tankönyv is akad! A másik szoba ugyanilyen zsúfolt, moccanni sem lehet. A harmadik ráadásul köves és rettenetes hideg. Sehol férő­hely a ruháknak, sehol asztal, szék. Este, ha hazajönnek, ül­hetnek az ágyra, de még jobb, ha mindjárt fekszenek. Be­szélgetni, barátkozni ritkán szoktak. Kérdezzük is: mivel töltik az estét? A válasz egyhangú: — Semmivel. — Televízió? — Van. De hideg a terem. — Rádió. — Sehol. Nem hisszük. Megyünk a knllúrlerembe Szép, tágas, világos — csupa- ablak szoba — benn a kas­télyépületben, az irodákhoz közel. A jóisten is kultúrte­rémnek teremtette. Igazán azonban itt rémül meg az em­ber: a kitört ablakokon a tél hidege ide bújik, kedvére jár ki, s be. Néhány törött pad, székláb árválkodik a szobában. Egy törött bittwrdasztal. Azt mondják, valahol egy ping­pong felszerelés is hányódik. A színpadon valóban ott a tévé. Senki nem használhatja Szemét, piszok itt is minde­nütt. Keressük a kályhát — nincs! Akiknek esténként itt kel­lene pihenniük, szórakozniuk, akik a pincében ágynemű és a legelemibb higiénia nélkül hajtják alomra fejüket, vagy a leányszálláson töltik rideg óráikat — most a meleg kony­hán dolgoznak. A melegház üvegeit állítják, szegecselik össze. Kezük alaitt ég a mun­ka. Aki megáll, arra rákiálta­nak: gyorsabban! Keresni akarnak. Keresnek is. Elége­dettek a pénzzel. Van, aki az 1600-at is megkapja havonta. A koszt tűrhető. Néhányan évek óta ragaszkodnak ehhez a termelőszövetkezethez. Most harmincán szerződtek, már­ciustól a kétszeresénél is töb­ben lesznek. De hova szállá­solják el őket? A termelőszövetkezetnek kell a munkáskéz, hiszen csupán a kertészet 70 hold. A tagok nem győznék a munkát, ezért toboroznak idénymunkásokat. A környéken nincs jelentke­ző. De jönnek a messzi Sza­bolcsból, ide Pest-közeibe. Rendes lakást hagytak ott­hon, a termelőszövetkezetek sínyldk a munkaerőhiányt — mégsem maradnak. Itt pedig alkalmazzák őket. Azzal azonban már nem tö­rődnek, hogy akik gyarapít­ják a vagyonukat, megfelelő körülmények között éljenek. Nem anyagi áldozatról van szó. Téríttessék meg részben a kiadásokat! De ne tűrjék, hogy lepedő, ágynemű nél­kül aludjanak emberek, hogy egy négyméteres szobában öten, egyetlen pincehelyiség­ben tizennégyen szorongja­nak. Hallgatjuk a számokat: az elmúlt esztendőben hat­vankilencezer forintot fordí­tottak a tsz-ben kulturális, szociális célokra. Ebből há­romezer jutott a betegeknek, ugyanennyi temetkezési se­gélyre. Hétezerbe került a zárszámadási közgyűlés (!!!), kétezerbe a labdarúgó-felsze­relés, tízezerbe a balatoni ki­rándulás (!). Csak éppen az igazi kultú­rára, az emberhez méltó kö­SZABÁLYTALAN BÍRÁLAT egy szabályos szatíráról A szír.ikritika nem az én profilom, a szerző vi­szont barátom, azaz szerkesz­tőségi kollegám, ami sokszor többet, néha kevesebbet jelent. Mindenesetre annyira szoros pályatársam, hogy már csak ezért sem lehetek elfogult a javára. El kell hinniök tehát az Egyetemi Színpad Univer­sitas együttesének diákszín­játszói előadásában immár sokadszor bemutatott szatírá­járól minden jó, dicsérő szó­mat. És mit fizetnek? Nem, ké­rem ez is benne van szerény havi fizetésemben, itt nem is erről van szó, ez a címe a kabaréelőadásnak, amit az es­te sok század magammal vé­gigkacagtam és amiről immár hetek óta egész Pest be­szél. Dicséri, aki látta, aki meg nem, az panaszkodik, mert kevésszer tűzik színre és nehéz jegyet kapni hozzá. Táblás ház, zsúfolt nézőtér, vastaps, teljes a siker. É rdemileg: mint minden kabaré, számos jelenet­ből áll. Kettő kivételével (az egyik szerzője Agárdi Péter, a másiké Vágó Péter, a verse­ket Szenes Iván írta, egy kitűnő magánszámot pedig Sándor György, mégpedig va­lamennyien jó munkát vé­geztek), a többi szám azon­ban mind ősz Ferenc kollé­gánk műve. Politikai szatí­ra a javából, olyan, amire ma­napság, az ördög tudja miért, azt szokták mondani: bátor, mivelhogy komoly dolgokban és intézményekben meglátja, megmutatja, amin azért ne­vetni is lehet. Ehhez pedig nem vitézség, hanem jókedély, szellemesség, továbbá termé­szetesen íráskészség, meg... mondjuk ki csak egyszóval, tehetség kell. S zíni kritikában, tudom én azt azért, meg kell bí­rálni a rendezőt, a szereplő­ket, mégpedig név szerint. Sajnos nem tehetem, mert színlapja csak plakát az Egyetemi Színpadnak, nem állhatok oda az utcán lemá­solni. Mondhatom azonban az egész együttes, három lány, hat vagy hét fiú, ra­gyogóan mókázik, mintha csak a legmagasabb fokú taninté­zetben. az egyetemen tanul­nák. Édesek, jópofák, reme­kek! A muzsikusokról, az Omega zenekarról nincs mit beszélni, rádióból, televízió­ból ismerhetik, tudják ró­luk, micsoda nagyszerű zené­szek. Ejnye csak — hiába, hiány­zik a gyakorlatom — majd­nem elfelejtettem, pedig ki nem maradhat az sem, hogy mi is a mű eszmei mondani­valója. Hát... azt hiszem rülmény megteremtésére nem futotta eddig. De még arra sem, ami nem kerülne pénz­be: a szállások, a kultúrterem tisztaságára, rendbentartásá­(Foto: Gábor Viktor) sára. Akadtak már többen, akik bírálták, ami itt van, sür­gették a megoldást — ed­dig azonban hiába! Sági Ágnes TAPASZTALATOK BUDAKESZIN. ■ Vari-e értelme ? Szélmalomharc az alkoholizmus ellen - A bevétel mindenekelőtt — Nem a helyi hatóságokon múlik! Néhány héttel ezelőtt a nő­tanács megyei végrehajtó bi­zottságának ülésén szóba jött, hogy nincs minden rendben az alkoholizmus elleni társa­dalmi küzdelemben. Hiányzik a kényszerelvonókúrára vo­natkozó rendelet alkalmazásá­nak egész sor technikai felté­tele, sőt egyes orvosok nem is szorgalmazzák az ilyen­fajta javaslatok végrehaj­tását. Amit az asszonyok ott, ak­kor óvatosan fogalmaztak, azt az élet kézzelfoghatóan bizo­nyította. Nem kell messzire menni a bizonyságáért, csu­pán Budakeszire. Ebben a községben komo­lyan veszi feladatát a tanács mellett működő jog- és köz- rendvédelmi állandó bizott­ság. Egyéb tevékenysége mel­lett egy esztendővel ezelőtt részletes jelentésben elemezte a község közrendjét, a bűnö­zés, a huliganizmus és a sza­bálysértések 1963-as statiszti­káját. Kiderült, hogy a sze­mélyi tulajdon sérelmére el­követett 28 lopás indítékai kö­zött — első helyen az alkoho­lizmus áll. De ittas állapotban követ­ték el a súlyos testi sér­tések nagy részét is. Arról ugyan nincsen kimuta­tás, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények és szabálysértések közül mennyinek volt sugalmazója az alkohol, de nem kétséges, hogy itt is gyakran közreját­szott Nem kétséges, mert a ta­nács vezetői és az állandó bi­zottsági tagok tapasztalatai szerint Budakeszi egyik-másik italboltjában nemre, korra és az ittasság fokára való tekin­tet nélkül kiszolgálják a „ked­ves vendéget”. A csendhábo- rí tások, verekedések — oly­kor a bicskázások — gyakori­sága már évekkel ezelőtt ar­ra ösztönözte a község jóérzé­sű lakosait hogy tanácsülé­seken sürgessék az egyik kü­lönösen rossz hírű italbolt be­zárását illetve átalakítását. A községi tanács végrehajtó bi­zottsága is támogatta a kérést. Illetékes helyről azonban az nem egyéb... csak annyi, hogy a fiatalok ilyenek meg olyanok, áe altármilyenek — fiatalok Ezenkívül még na­gyobb eszmei mondanivalója is van: emberek, mulassatok két óra hosszat, nevessetek, kacagjatok! A Pest megyei Hírlap any- nyira elítéli, meg úgylát­szik fél is a személyi kultusz­tól (vagy csupán annyira sze­rény?), hogy úgyszólván soha meg sem említi, ha valame­lyik munkatársának sikeres könyve jelenik meg, esetleg magas kitüntetésben része­sül. Persze, nem tartom ma­gamat forradalmi újítónak, amiért most Ősz Ferenc kol­légánk színpadi sikeréről en­nek ellenére beszámolok, ez­zel mindössze olvasóinknak j kívánok jó szolgálatot tenni, i Mert mondjuk Táborfalviról, \ vagy Bemecebarátiból aligha; jön fel a fővárosba bárki, j hogy megnézze az, „És mit fi- \ zetnek?”-et. Viszont az elő- j adás rövidesen elmegy min- j denhová Március egyik; szombatján ez lesz a rádió ka- \ baréja. Arra szeretném fel- i hívni a kedves olvasó figyel- j mét, ne csináljon arra az es-; téré más programot, kivétele- j sen üljön tévéje helyett a rá- j diója mellé, csuda jól fog mu- \ látni. Garantálni merem. \ * Szokoly Endre! alábbi választ kapta: „A ven­déglátóiparnak terve van, azt pedig csak italbotokkal lehet teljesíteni, nem pedig biszt- rókkair S a zajos, piszkos le­búj czöta is „virágzik”. Delí- ríumos kuncsaftjai részeg gaj­dolással, ordítozással zavarják a környék lakóinak nyugal­mát. Tehetik hiszen 1963-ban mindössze négy alkalom­mal indítottak eljárást ré­szeg emberek kiszolgálá­sáért — jogi nyelven szólva: leré- szegítésért — a budakeszi italboltvezetők ellen! Nincs sok foganatja a kény­szerelvonókúrának sem. Pon­tosan egy évvel ezelőtt a köz­ségi tanács 37 megrögzött iszákost, családjára és a tár­sadalomra veszélyes elemet javasait kényszerelvonókúrá­ra. A listát felterjesztették az illetékes szervekhez — és vártak. Pontosan tíz hónapig. Novemberben aztán megtud­ták, hogy javaslataikat három akadály keresztezi. Először: a legközelebbi al­koholelvonó ambulancia Po- mázon van. Másodszor: a rendőrségnek nem áll módjában, hogy a de­likvenseket minden kezelés­kor lakóhelyükről Pomázra és vissza kfsérgesse. Harmadszor: az elvonókú­rát megelőző orvosi vizsgálat a legtöbb notórius iszákosnál kiderít valami olyan szered bait, ami miatt az orvos a gyógyszeres elvonókúrát nem al-kailimazhatja. Budakeszin még egy — utolsó — próbálkozás történt. A községi rendőrőrs a harminchétből tizenkét alkoholista ügyét kivizs­gálta, s elkísérte őket Pomázra. Ott valamennyien megkapták a kezelőlaoot s a felszólítást, hogy rendszeresen járianak a kezelésre. Akkor látták őket utoljára Pomázon ... A helyi hatóságok megtet­tek mindent, amire a rendelet feljogosítja őket. Mint láttak, ez kevés! Jó volna eggyel to­vább lépni az antialkoholista harc küzdőterén. ny. (.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents