Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-25 / 47. szám
FEST MECVEt kMívIud 1965. FEBRUÁR 25, CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC Werner Braunbek: Ut a határtalanba Lesz-e 700 éves? Az átlagolvasó érdeklődési köre is mind tága'ob: a szépirodalmon túl szívesen fogadja a tudomány egy-egy területéről szóló jó, ún. ismeretterjesztő műveket, s ennek tudható be, hogy kiadóink mind több ilyen könyvet jelentetnek meg. Braunbek, az elméleti fizika professzora nem ismeretien hazánkban sem. Az atommag regénye című munkája nagy és jogos sikert aratott. Most kiadott műve a fia ka egészét fogja át, fogalmazhatnánk úgy is: a fizika fejlődéstörténetét adja, A cím találó: a fizika valóban utat nyitott a határtalanba, mert az emberi meg- ismemi-vágyás, mindent tudni akarás valóban határtalan. A fizika korunk nagy tudománya: utat nyitott az atom világába, a hőtan, a fénytan, a gázok fizikája mind-mind olyan terület, amelynek a technikai forraA minap kissé megfázva kóvályogtam az élet országútján, azon tűnődve, vajon meddig óhajtanak fejemben tanyázni a méhecskék, amikor sorsom összehozott Pa Coláival. Na, mi van? Betegek tagyunk, betegek?... harsogta ordító egészségesen, hogy legszívesebben injekciós tűt szúrtam volna nem ordító felé - be . . . — Nem vagyunk, csak vagyok — motyogtam, mert válóban, rendkívül kutyául éleztem magam. — Oda se neki — mondta Paco- lai, mert neki valóban, oda se — itt van két szem hiperszupraszep- tiU.. Beveszed, komám, s fél óra múlva bukfencezhetsz is nyugodtan. Bukfencezni ugyan nem óhajtottam, de meggyógyulni, igen, elvettem hát a két szem hiperizét és nyelőcsövembe helyeztem. Tíz perc múlva kivert a hideg veríték ... — Hiihe, de rosszul nézel ki — csapott a vál- lamra Puszpáng Alfonz, akit mindig' akkor hoz felém a sorsom, amikor látása is idegzavarokat vált ki belőlem... — Ejnye, na, a múlt héten a nagybácsikám nézett így ki és estére meghalt... Mert nem hallgatott rám — tartotta fel figyelmeztetően az ujját. — S miben nem hallgatott rád — nyöszörögtem, és kerek kis tócsa képződött körülöttem a hideg verítékből. — Mondtam, hogy vegyen be három szem bizo- tetramicidet és mintha elvágták volna ... Nesze, épp van nálam! S miután én még reggelre sem akartam meghalni, elvettem a bl- zotetrailit, vagy micit, szóval azt a nővégű orvosságot és gyorsan lenyeltem, hogy mielőbb talpra állhassak, mert már a földön ültem. Nagyon jó orvosság volt: a méhek kimentek a fejemből és helyébe szép kis vörös karikák ugráltak a szemem előtt, nagyon szépek voltak és hiába kapkodtam utánuk, mindig elka- rikázíak előlem. — Neked vitus- táncod van — húzott fel Tohonya és a hónom slá nyúlt jobb kézzel, míg ballal valamit a számba gyömöszölt... — Ne félj, ez jót tesz — kiabálta a fülembe — nitroglicerin- szúlfát egy kis ciánnal keverve... Nemcsak jóízű, de azonnali hatása van... Volt. Tohonya megelégedetten dörzsölte kezét a tetemem felett. Meglesz a prémium. A temetkezési vállalat anya gib eszerzó- je volt! Gyurkó Géza Ötven éve indult az első autóbusz a fővárosban A három kulcsra nyíló páncélszekrényből egy szakadozott autóbuszjegy kerül elő. A száma: 001, a lyukasztásból látható, hogy reggel 7 órakor váltották az 1-es járat kocsiján — 1915. március elsején. ötven éve, hogy a Pesti Hírlapban a „Fővárosi ügyek" cím alatt megjelent a következő hír: „Megindult az autóbuszforgalom.’’ „Az Andrássy út elejétől a műcsarnok háta mögött levő útig terjedő útvonalon hétfőn reggel 7 órakor megindult az auióbuszforgalom. A forgalmat egyelőre egy-benzines és egy villamos autóbusz látja el. A kocsik negyedóránként Icöz- lekednek, este 9 óráig. Az elektromos kocsit időnként egy-egy órára kivonják a forgalomból, hogy akkumulátoráét kicserélhesse. A közönség szívesen veszi igénybe az új közlekedési eszközt és a kocsik meglehetősen telten teszik meg az utat." Az omnibusz nem bírja a versenyt A rohamosan fejlődő főváros közgyűlése 1913. december 17-én határozta el az omnibusz megszüntetését és az aulóbuszközlekedés bevezetését. Ez a háború kitörése miatt azonban elhúzódott, így két év kellett ahhoz, hogy útjára indulhassanak az első autóbuszok a mai Népköztársaság útján, egyelőre a lóval vontatott omnibuszok mellett, Az 50 éve elsőnek indított elektromos autóbusz. hiszen a 14 699/15. V. számú rendelet csak próbaüzemre adott engedélyt. A kékre festett benzinmotoros kocsi és a sárga villany- autóbusz vezetői — Koczálik János és Hegedűs György — az első pesti autóbuszsofőrök, ma már nem élnek. Az utasok közül azonban még sokan emlékezhetnek a nyitott peronú emeletes autóbuszokra, melyek 20 kilométeres sebességgel „robogtak” az Állatkert felé. A kalauzok így köszöntek: „Alázatos szolgája méltó- ságos uram.. ”, mert ha panaszos levél érkezett ellenük, akkor nyomban elbocsátották őket. Potyautasok viszont már akkor is akadtak, hiszen ezért járta az a sok ellenőr a kocsikat. Két évvel azután, hogy megindult a forgalom, leállították az autóbuszokat a háború miatt. A kocsik 1921-ben jelentek meg ismét a fővárosi utcákon. A fejlődés 1928-ig lassú volt; a 2,8 kilométeres vonal csak 42 kilométerre növekedett, és a szállított utasok száma nem érte el az évi 13 milliót. Ekkor azonban 110 hazai gyártmányú MÄVAG- a utó buszt állítottak üzembe, s ff« '11 és mai utóda, a közkedvelt „csuklós” két évvel később megnyílt az akkori Európa legkorszerűbb, legnagyobb garázsa, melyet a felszabadulás után az Autóbuszüzem mártírhalált halt dolgozójának emlékére Récsei Ernőről neveztek el. Ebben az időben kezdték a kocsikat a ma már megszokott kék-ezüst színre festeni. Az autóbusz most már versenytársat jelentett a BESZ- KÁRT-nak, a villamostársaság 20 millió utast veszített él. 1929. november 5-én megszűnt az omnibuszforgalom is — 97 éves működés után. A piros autóbusz utasa Györki Sándor 41 éve dolgozik a vállalatnál. Élete elválaszthatatlan annak történetétől. Amikor kalauz volt, akkor a személyzet csak a villamosok pótkocsiján és az autóbuszok nyitott peronján utazhatott — állva —, ott, ahol a szabályzat szerint ..a pórázon, szájkosárral szállított kutyák” kapnak helyet. Emlékszik jól a sztrájkhar- cokra és arra is, hogy amikor 1925-ben elbocsátották a .szakszervezet i tagokat, akkor sikerült kikövetelniök, hogy visszavegyék őket. Ennek eredményeképpen lépett be a dolgozók 99 százaléka a szakszervezetbe. A harmincas években sokat fejlődött az Autóbusz- üzem. Három kocsival trolibuszjárat is indult 1934- ben egyesülnek a BESZKÁRT- tal. A második világháború azonban teljesen elpusztítja a kocsiparkot, ami épen marad, azt a németek hurcolják Nyugatra. A buszosok azonban gyorsan munkához látnak; éppen ehhez kapcsolódik Györki Sándor életének legkedvesebb emléke is. Rohammunkában építettek fel egy autóbuszt és május elsején a pirosra festett kocsin vonultak fel a menetben. A város lakói hangos örömmel éljenezték őket. Utasa volt a kocsinak Györki elvtárs is, ahogy mondja, sohasem felejti el azt a napot. Július 2-án már ismét járt I az 1-es busz. Egy év alatt i a vállalat dolgozói 126 ko- j csironcsot szedtek össze. 1949- | ben ismét önálló lett az i autóbuszvállalat és 1951-ben ; már évente százmilliónál is I több utast szállítottak a kor- ; szerű ífcCTUS-autóbuszok. Kérünk egy ülőhelyet — a kalauznak \ Napjainkban a közlekedés ! már el sem képzelhető autó- ; buszok nélkül. A kocsipark j egyre korszerűbb. 1200 busz j közlekedik és ebben az év- • ben 500 millió utast szál- j líthatnak. A kalauzok ülve í végzik munkájukat s mik- j rofon van előttük az asz- í talon. Az autóbusz jelentősé- í ge a földalatti gyorsvasút i megindítása után sem csök- j ken majd. í Hozzátartoznak a város ké- : péhez az autóbuszok, s ha ! a hétköznapok forgatagában ! szidjuk is néha, azért a vá- í ros lakói most biztos jó ■ szívvel köszöntik a jubiláló j vállalat dolgozóit, ahol az 50. j évforduló elején már tanár I oktatja a kalauzokat a helyes : magyar beszédre. ; Megéli-e a száz évet a vál- i lalat? Nehéz lenne jósolni, ; hiszen az 1834-ben még oly | modernnek tartott omnibusz ; is hamarabb szorult ki a fő- I város útjairól. Benedek B. István ''•XXXNXXXXNXXXXXXXXXXXXNXXXNVWXXXXX'XXXX'^ i Helikon helyett | Európa | i Január elsejével meg- £ i szűnt a könyvgyűjtők ál- í í tál olyannyira kedvelt Ma- gyár Helikon Könyvkiadó. ■: A szép könyvek barátai- fj i nah azonban nincs okuk az $ aggodalomra, mert a Heli- $ kon-könyvek, nemcsak a j; megkezdett sorozatok, de $ új kötetek is, továbbra is $ változatlanul megjelennek. % Az Európa Könyvkiadó % ugyanis átvette teljes égé- % szében a Magyar Helikon ^ Könyvkiadót, amely mint ^ Helikon-csoport működik, £ továbbra is az Európa Könyvkiadó kebelén be- j lül. A változás óta máris há- $ rom új Helikon-lcötet ke- í rült a könyvüzletekbe. A 3 legnagyobb sikerre kétség ^ kívül a Magyar széphistó- f, riák tarthat számot. Az íz- ^ léses kiállítású, korabeli fa- ^ metszetek nyomán készített j illusztrációjú könyv a XVI. f századba vezeti vissza az -! olvasót. -• A másik, most megjelent £ Helikon-kötet Gorkij: Az % 'rvtló című előszél ése. Kő- ^ se egy hajdani, tehetséges % forradalmár, aki inkább ki- 0 váncsiságból, mint félelem- | bői a cári titkos rendőrség % besúgója lesz. Julius Fucik: Riport az $ akasztója tövében című kő- ^ tele kétségtelenül a máso- £ dik világháború legmegrá- £ zóbb emberi dokumentu- mai közé tartozik. í A három új Helikon-kö- £ tét bizonyára rövid időn ^ belül kedvenc olvasmánya $ lesz a szép könyvek kedve- £ tőinek. í-P- | Segítség — segítenek! dalom századában fokozott szerep jut. Braunbek azt követi nyomon könyvében: hogyan született meg a fizika, s hogyan hódított meg új és új területeket, kik voltak azok a nagy tudósok, akik hallatlan kincsekkel gazdagították az emberi ismeretek tárházát. Kellemes olvasmány, tanulságos olvasmány: mindkét követelménynek eleget tesz a könyv, illetve a szerző. Jó példájaként annak, mit kell érteni a tudományokat népszerűsítő, as egyszerű ember számára is érthető, mégis színvonalas könyvön. Érdemes lenne e tekintetben másfelé is tájékozódni, hiszen szívesen olvasnánk a kémia, a biológia, s más tudományok történetéről is hasonló művet. A könyvet több, igen érdekes fényképfelvétel egészíti ki. (Gondolat Kiadó) (m. o.) x\x\\xv\\\vvvvvv\v\vvvv»vvxvvvvvvv»\.xxxxvvv. A mi jó, öreg 6G-osunk Óbudáról indul, hogy elég ritkásan, végigcsörömpöl a rizlingszagú Lajos utcán, a Zsigmond téren és aztán, a Margit-hidon átkelve a pesti oldalra, a 6-osok és a 4-esek útján halad tovább. A pesti kirándulásban nem sok öröme telhet, mert a Nagykörút második szakaszán, Ferences Józsefváros felé, már ugyancsak rákapcsol és nagy buzgalommal iparkodik a Pe- tőfi-hidon át, hogy minél hamarabb elérje a meghittebb budai partokat. Mintha még a Lágymányost is jobban kedvelné, mint a lármás Nagykörúti világot. Ugyanezen a nyomon teszi aztán meg a visszautat is és mondják, ha nem érez közelben avatatlan idegent, boldogan felsóhajt, amikor eléri a Nagyszombat utcát és zavartalanul gyönyörködhet az amphiteátrum romjaiban. A 6ó-osnak _ és ezt m inden utasa érzi — egyéni karaktere van. Zörgő ablakai között óbudai hangulatokat lop magával. Krúdy Gyula bizonyosan megérezné benne a tegnapok ködtengerébe süllyedt óbudai kiskocsmák annyira kedves és felejthetetlen illatát. Ez az illat a remek paprikáshúsok, újházi levesek, a gondosan kezelt kadarkák, rizíingek, a frissen csapolt sörök, ringlik és sóskiflik illatából tevődött ösz- sze a régmúlt időkben. Tökéletesen elmúlni azonban nem tud, mert mélyen magukba szívták a roggyant lakóházak penészes falai, a parányi utcácskák burkolatának macs- kakövei, az éjszakánként csöndesen sírdogáló, vén almáriumok és subiótok szúrágta deszkái, amelyek féltékenyen őrzik, mintha csak a legöregebb Kiskorona utcai polgár rájuk bízta volna titkos végrendeletének végrehajtását. Egyes utasok tapasztalni vélik azt is, hogy a derék szerelvény kerekei a pesti oldalon akkor gyorsulnak meg, amikor — már a visszaút végső szakaszain érezhetően fogyatkozni kezd belsejében az óbudai atmoszféra. A Zsigmond téren már épp olyan fürgén halad, mint a hajdanvaló időkben a szorgalmas óbudai polgárok, akik a mindennapi gondok és asszonyi zsörtölődések elől a biztos menedéket nyújtó kocsmába mentek. 1 alán jogos a gyanú, hogy a BES2KÁRT külön neveli a 66-os villamosok személyzetét, a derék vezetőket és kalauzokat. Lehetséges, hogy külön iskolába is járatja őket és szolgálati helyüket a születési bizonyítványok, nemkülönben az illetőségi bizonyítványok gondos tanulmányozása után jelöli ki. Tagadhatatlan tény, hogy a kalauzok másmilyenek a 66-osokon, mint például akár a 6-oson, akár a 15-ösön, az angyalföldi és a zuglói járatokról nem is beszélve. Mintha még a világnézetüknek is lenne némi óbudai jellege, de az életstílusuknak, a magatartásuknak és az emberi természetük*X\NXXXXXV'<>XXV\XXX>XXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXVN A 66-oson XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' nek okvetlenül. Más a hangjuk is, amint a kezeletlen jegyekért folyamodnak az utasokhoz, vagy fiatalosabb to- tyogásra biztatják az idősebb korosztályok képviselőit, és másképpen mondják be a soron következő megállókat is. Magam már nagyon régen figyelem őket, de sejtelmem csak a minap ért komoly tapasztalattá, amikor a jó sors a 66-os kalauzok egyik kedves prototípusának hatáskörébe utalt. Valahol, a Baross utca tájékán kapaszkodtam föl kedvelt házi villamosom középső kocsijába és szerényén meghúzódtam az egyik üresen felejtett sarokülésen. — Szabad kérni az útlevelet — villantotta átszállójegyem felé szolgálati jelvényét, a tükörfényesre koptatott lyukasztót. Hangja kicsit rekedtes volt, mintha nagyon régen feloszlott pirosterítős törzsasztalok emlékét idézné. Sovány arcán szigorú rendben sorakoztak a ráncok, apró parcellákra osztva az öszes szaka llsörtével borított bőrmezőt. Orrán ódon formájú, olcsó fémkeretű szemüveg, amilyent rég elporladt nagyapáink viseltek egykoron. Az utasok arcába a keret fölött kémlelt szelíd, kékes szemével. — A nagyságos fejedelem tere — értesítette az utasokat a Rákóczi téri megálló előtt. Mindenki mosolygó szemmel nézett rá. Az utasok ugyanis általában komoran ülnek villamosra, s csak a jó isten lelhetne a megmondhatója, hogy miért olyan harapós a kedvük, a fagyos, türelmetlen hangulatot csak a tréfálkozni tudó kalauz oldhat ja fel, vagy egy pattogó szócsata, amely két fürgenyelvű hölgy között robbanhat ki elég gyakorta a zsúfolt járműveken. Az én kalauzom úgy látszik rendelkezett a tréfálkozás tudományával. Majd minden megállóhely új nevet kapott tőle. — A néhai Nemzeti Színház — jelentette a Rákóczi út közelében. Az utasok ezt is megmosolyogták, de aztán elszomorod- va tekintettek a csákányhalálra Ítélt nevezetes palota felé, amely olyan szomorúan hever a forgalom középpontjában, mintha siralamháznak érezné az egész világot. — Meg kellene kérdezni szegényt — mormogta egy érzékeny szívű utas — hogy mi az utolsó kívánsága. Már a November 7 tér, az egykori Oktogon felé közeledtünk. Vajon ezt hogyan konferálja be a kalauz? — November 7 tér és házasságkötő vállalat — hangzott a szava. — Aki válni akar, az itt szerezheti meg a válás első alapfeltételét — tette hozzá csöndesen. Már mindenki nevetett és felcsigázott kíváncsisággal utazott tovább a soron következő állomások felé. — Nyugati pályaudvar, átszállás a velencei expresszre. Balra, a harmadik vágány. A Margit-híd pesti oldalán: — Jászai Marika tér. A szigeti lejárónál: — Még nyirkosak a padok és jegesek a romok. Fiatalok, óvakodjunk az influenzától! Amikor pedig a budai hídfő után végre bekanyarodott a szerelvény, hogy szeretett Óbudája felé vehesse útját, a mi kalauzunk felemelt hangon így vezényelt: — A Lukács fürdő következik. Részvényesek, reumások és izületesek előre! Magyar László
