Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

1965. FEBRUAR ZU SZERDA fEIV If EGK Li y^gp 3 \ KP TÖBB - A MB^KA KEVESEBB A megyei tanácstól nyert értesülés szerint a járási tanácsoknak nagy gondot okoz az öntözéses termelés fejlesztése. Megbízható adatok tanúsítják, hogy míg az öntözőgépek száma közel húsz százalékkal nö­vekedett egy év alatt, az öntözött terület kereken őt százalékkal csökkent. Van ugyan olyan járás is a megyében — mint pél­dául a ceglédi — amelyben a norma szerinti öntöző- gép kapacitást 121,5 száza­lékra használták ki, de a megyei átlag csupán 38 szá­zalék. Különösen kirívó a nagykátai járás, ahol csak 1.9 százalék, valamint a szobi járás, ahol 25 száza­lék a kapacitás kihasználá­sa. Rendkívül gyenge az eredmény a ráckevei járás­ban is. Bár a megye öntö- zögépeinek mintegy 28 szá­zalékával rendelkezik, mégis csak 26 százalékra használta ki az öntözési ka­pacitást. A rendelkezésre álló ada­tokból kiszámítható: hány holddal lehetne növelni az öntözött területet a megyé­ben anélkül, hogy újabb gépekre lenne szükség. Mig a jelenlegi 313 öntöző­géppel csak 20144 holdat öntöztek tavaly, addig az idén — elvileg — 52 ezer holdra növekedhetne az ön­tözött terület, ha száz szá­zalékos lenne a kapacitás kihasználása. Gyakorlatilag azonban az idén nem az öntözött te­rület növelésére kell töre­kedni elsősorban, hanem arra, hogy egységnyi terü­leten több öntözővizet használjunk fel. A megyei szervek véleménye szerint tehát a kihasználatlan ka- pacitásnak mintegy nyolc­van százalékát az intenzí­vebb öntözésre, húsz száza­lékát pedig az öntözött te­rület növelésére kellene fordítani. Vasderes, csincsilla, magyar óriás Jó szövetkezeti Most még csak jövedelmező hobby — Mi lehet belőle ? Elütötte Iklad-felsö állomástól 150 méterre, a nyílt pályatesten a tolatómozdony elütötte Ban­gó József 45 éves domonyi segédmunkást, aki körülte­kintés nélkül altart átmenni a vágányon. Vékony, de széles fénycsík hasít a félhomályba, s a füg­gönyként lebegő csíkban mil­lió porszem kering. Ez bi­zony nem a legideálisabb nyúltanyára vall, hiszen a por­szem izgatja a nyálkahártyát és rengeteg baktériumot „ci­pel”. Mégsem ezt okolja a gazda, amikor a tavaly téli elhullásról beszél. — Az volt a baj, hogy fű­töttem, a nyúlólat. Azt gon­doltam, hogy majd milyen jó lesz a nyulaknak, de megette a fene. Az idén nem fütök, s lám eddig nem is volt el­hullás a fiák között. Sokkal inkább a zárt helyi­ségre, meg a porra gyanak­szom. Meg kell hagyni, hogy gyönyörűek a nyúlok. Akár a vasderes, akár a ma­gyar óriás szülőket nézem, el­fojthatatlan az elismerés. A gazda nevét kérdem, de nem kínálja újságba a nevét. Jobban szót értünk azon­ban Molnár Jánossal, akinek viszont csincsilla tenyészete van. Ő maga nem felejti el hoz­zátenni az „óriás” jelzőt, amely — ha csak a jelenlegi állo­mányról van szó — nem is minősíthető túlzásnak. Bu­daörsön ugyanis — elismerés­re méltó céltudatossággal — javítani kívánják a csincsil­lát, amely az ország leghasz­nosabb fajtájának számit. Ha sikerül megszilárdíta­niuk eddigi eredményeiket, azaz öröklődnek a jelenlegi szülök jó tulajdonságai, ak­kor majd sor kerülhet a hi­vatalos elismerésre is, de ma még nem tartja nyilván új fajtaként az állományukat a nyúitenyésztő szakirodalom. — Mindenütt csak azt hal­lom a faluban, hogy nem a több pénzért, hanem szenve­délyből tenyésztik a nyulat! — terelem másra a szót. — Igaz is, mert legtöbben passzióból tenyésztik a nyu­lat. Ez olyan kifizetődő „hob­by”, amire nem kell pénzt kérni az asszonynéptől, mert eltartja magát. — S csak annyit hoz, ameny- nyit el is visz? — Tulajdonképpen nem, mert még a vezeklésre is jut! — Vezeklésre? — Az úgy van, hogy csak olyan bogara lehet az ember­nek, amelyből az asszony is hasznot láthat. Ha úgy „sokadika” táján nem kerülne nyúlhús az asztalra, hát semmi sem mentené meg az állományt. Olyankor aztán, aki szereti a tenyésztést, az vagy sürgősen pótkonyhapénzt szerez, vagy maga igyekszik nyúllal megtölteni a tálat. így legalább a selejtes egyedek tarkóján csattan élével a te­nyér. Ez persze, csak ideiglenes dolog, mert vannak már olyan tervek is, amelyek kizökkentik a kátyúból a szekeret. A hosz- szú nevű nyúitenyésztő szak- szövetkezet (Biatorbágy és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet Budakeszi Nyúlte- I nyósztő Szakcsoportja) igyek- szik a szárnyait szélesebbre j tárni. A járás községeiben i működnének alcsoportjai, hogy nagyobb arányú lehes­sen a tenyésztés és jobb az ér­tékesítés. Tagjai főként üze­mi munkásokból verbuválód­nak, akik a napi munkájuk mellett a nyúltenyésztésnek is szentelhetnek egy-két órát. Három-négy anyával köny- nyen elbíbelődhet egy-egy ember, s azon már annyi a haszon, hogy ellátja hússal a konyhát, meg a takarmányo­zásra is jut. Aki tíz-tizenkét anyát tart, az már úgy havi ötszáz forint mellékjövedelem­re is szert tesz. Ezt azonban már csak nyugdíjasok tehetik meg, mert ennyi anya szapo­rulatához már nem elegendő napi egy-két óra gondoskodási idő. A nyugdíjasok viszont még nagyobb arányban is tenyészt­hetnének, ha lenne elegendő takarmányalap és elhelyezési lehetőség. Egy ember teljes foglalkoztatásához legalább ötven anya kellene, ami vi­szont évi hatvanezret hozna. Ebből úgy húszezer kell az eltartásra, negyven pedig a tiszta haszon. — Nem gondolnak arra, hogy éljenek ezzel a lehető­séggel? — De bizony gondolunk. Ha egy kissé javítanák a felvá­sárlási árat, s még inkább, ha a járás is segítene, akkor lét­rehozhatnánk egy nyúite­nyésztő nagyüzemet. Tíz-tizen­öt nyugdíjas minden község­ben akad, s ha egy ötszáz anyás vállalkozásba fognánk, jól járna ezzel az ország. Len­ne bőven értékes nyúlhús a kórházaknak és az exportigényt jobban kihasználnánk. Jómagam hónapok óta forga­tom ezt a fejemben, s ha meg­bíznának vele, szívesen meg­szervezném. Ni-ni, egy újabb társulási forma? Volna értelme? Hátha a sok kárba vesző hulladékta- karmányra gondolunk, ame­lyet a nyúllal értékesíteni le­hetne. bizony nem lenne bo­londság. Nem bizony, különö­sen nem az. ha több hús és prém forrását találhatnánk meg ebben a spontán kínálko­zó szövetkezeti vállalkozásban. Nagymiklós István Műszerésztanulók (Foto: Wormser) Élen a vegyipar Mint világszerte — nálunk is erősen megnőtt a vegy­ipar jelentősége és ezzel együtt a termelés. A mező- gazdaság és az ipar foko­zódó mértékben használja fel a vegyipar termékeit. A kemizálódás épp ügy jellemzi korunk technikájának fejlő­dését, mint a komplex gé­pesítés, vagy az automatizá­lás. A vegyipar termelésének fejlődése (%-ban) az ötéves tervben 1964 172 140 1960 1961 1962 1963 Vegyipar 100 121 137 153 Az egész ipar 100 112 122 130 Az ötéves terv eredetileg a vegyiparban írta elő a leg­gyorsabb fejlődést: összesen 77,6 százalékos növekedést az öt esztendőre. De már a terv negyedik évében 72 száza­lékos emelkedést értünk el, a vegyipar tehát az előírt­nál gyorsabban fejlődött. Az eredeti elgondolás szerint a vegyipar termelésének része­sedése az ipar össztermelési értékéből az 1960. évi 7,4 százalékról 1965 végére 8.8 százalékra emelkedett volna, de ez az arány — a gyors fejlődés eredményeként — már 1964-ben elérte a ki­lenc százalékot. A vegyiparban dolgozók összlétszáma mintegy har­minc százalékkal dott a négy év alatt, mun­kájuk termelékenysége pe­dig ennél valamivel nagyobb mértékben. Évről évre több Tavasz Budakalászon először két lovas felderítő ügetett föl a községbe. A HÉV-állomás mögött, a túlsó sarkon, meg németek voltak. Az egyik szovjet katona alól kilőtték a lovat, akkor gya­log, géppisztolyából tüzelve haladt előre a fiatal katona. Fülöp Antal hegesztő laka­tos, szökésben levő magyar folyamőr, többed magával a portásszobából nézte a jelene­tet. — Karácsony volt ... A fel­derítők tovább mentek, más­napig nem láttunk senkit. A Klinger-cég jól szolgálta a németeket, liét műszakban termelt a gyár az utolsó na­pig. Többször is megtörtént: SS-ek jelentek meg teherautó­val, kinyittatták a raktárt, jól felpakoltak belőle és elmen­tek. Elment a fővárosban szé­kelő Mössmer vezérigazgató is: egyúttal teherautókon, lo­vaskocsikon útbaindította a gyár raktárában levő készáru egy részét nyugat felé. Csa,k egy részét. Lugosi Ká­roly, az összerakó, készletező műhely akkori vezetője, igy emlékezik: — Mindent nem tudtak el­rabolni. Már hetek óta nem készítettük ki a gépekről le­kerülő szőtt anyagokat. Mint­ha nyers ponyva lenne, be­szappanoz™, nagy kupacok­ba rakva gyűjtöttük Garai Imre mérnök tanácsára az árut. Mozgalom lett az ötletből: mentsük meg, amit csak lehet. Es a kész termékek nagy ré­A SZÖVÖLANY tizenhá­rom éves múlt csak, amikor 1931-ben felvették a bécsi gyáitulajdonos, a Kiinger Rt budakalászi textilüzemébe. Télen dideregve álltak a lá­nyok a hideg műhelyekben. A kis vaskályhákból szüntelen áradó füst vörösre marta a szemüket. — f'el vételkor be kellett nyúlni egy nagy kosárba, fi­nom fonalhulladék volt ben­ne. Azután vissza kellett ejte­ni. Akinek durva, érdes volt a keze, a sok vékony szál fennakadt rajta. Az nem volt alkalmas szövőnőnek. Nem, mert vojt miből válo­gatni. Harminc-negyvenen mindig, de sokszor százan is állták és vártak a rácsos vas­kapu előtt. Nemcsak helybe­liek. Naponta sokan gyalogol­tak tiz-tizenkét kilométereket. — Hol volt akkor busz? A vonat pedig heti két pengő lett volna. Miből? Nyolc fillér órabérért dolgoztunk. Igen, hatvan órákat egy héten, négy pengő kilencve­nért. És ha selejtet csináltak, bizony, ezt megfizettették. A szövőlány, Homyák An­na, ügyes volt és figyelmes. Mindig hibátlan kelmét szőtt. Mikor harminchat feb­ruárjában a bedó ellen sztrájkba léptek, mégis elsők között állította le gépeit. Erre bátorította a többi munkásnőt is. Hat hét után, amikor a hő­si küzdelmet a gyár urai meg­törték, feketelistára került. Már egy hónapja termelt is­mét az üzem, altkor mondta csak neki az igazgató: — A kezedet nézzük. De a pofád miatt az első fára kéne felakasztani. ■k A GYÁR RÁCSOS KAPU­JA mellett, a szentendrei úton szét elrejtették: Megőriztek meg tizenhat vagon fonalat is. Karácsony másnapján már szovjet őrség vigyázott a gyár­ra. ★ 1945 januárjának első nap­jaiban már újra megkezdő­dött a termelő munka a buda­kalászi üzemben. Csak kez­dődött, hiszen a fővárosban, főként Budán, a Várban, még tombolt a harc. Csak innen a faluból, meg a gyári kolóniá­ból és olyan közelről, mint Pomáz, tudtak bejárni a mun­kások. Állt a szövődé, az előkészí­tő, egyedül csak a varroda éledezett. Persze, önmagától ez sem ment. Szervezni, irá­nyítani kellett. Slezák Rezső, régi szervezett munkás, a var­roda művezetője, Sádi György kalkulátor és Kerényi Ferenc, pótolták hármasban az eltűnt igazgatót. — Mindent úgy csinálja­nak elvtársak, hogy a mun­kások elégedettek legyenek. Ezt mondta nekik a helyi szovjet parancsnok, amikor megbízta őket. Nekiláttak, hatvan ember­rel. Nem volt áram? A közeli posztógyártól vezetéket épí­tettek, mert ott sikerült elin­dítani egy generátort Nem volt meleg étel? Teremtet­tek. Kiss László, akkor kikészítő munkás volt, Pomázról járt be naponta gyalog. A kezdet nehéz, de mégis szép napjait soha nem felejtik el. — Nem törődtünk vele, mit fizetnek, akkor nem azért dolgoztunk. Otthon már nem volt zsírunk. Itt bent, az első napokban kukoricakását, meg sárgaborsót főztek. Kaptunk egy doboz paradicsomos ola­jat, azt vittük haza. És a szovjet parancsnokság adott lisztet, kenyeret Február kilencedikén jött az árvíz. Hetekig tartott az önfeláldozó küzdelem. Szov­jet benzinnel működtek a tűzoltószivattyúk. A férfiak átvágták, felbontották a szentendrei utat, hogy leve­zessék a vizet. Az asszonyok dermedt kézzel szedték ki a fonallal teli ládákat a vízből. Létrákra, állványokra rak­ták, úgy szárítgatták a mot­ringokat. És amikor elvonult az ár, meg kellett tisztítani a rozsdától, a piszoktól a moto­rokat, a gépeket. Megindultak mégegyszer. Elkezdtek zakatolni a szövő­gépek, új anyagot szőttek. A varrodában eddig Ismeretlen ruhadarabokat készítettek. Gimnasztyorkát, nadrágot, sapkát. A felszabadító hadseregnek. ★ MAR TÁV ASZÓDOTT. Március első napjaiban meg­kereste Slezák bácsi, a gépei mellett dolgozó szövőnőt. Azt mondta neki: — Anna. Te jó munkás vagy. Téged ajánlunk az üze­mi bizottságba, termelési fe­lelősnek. Üj fogalmakat, új szavakat kellett megtanulni: üb., terme­lési felelős, terv. Hiszen az­előtt még a gyárat sem is­merték a munkások, nem jár­W\\W\\\\\\W\X\VW\\'W««W'WW\TO hattak benne szabadon. Csak a kaputól a műhelyig, ahol dolgoztak. — Oft, az übében, aztán tal­pon kell állni, vitázni kell a tőkéssel. Mert itt volt már megint Klingerék megbízottja: Iván igazgató úr. Igaz, a hatalma nem a régi, néhány hét alatt nagyon sok minden megvál­tozott. De azért, ahogy csak lehetett, akadályozta, gátol­ta a munkások szervezkedé­sét. A kommunista párt he­lyi szervezete, a faluban már megalakult. A gyárban egyre azt hajtogatta az igazgató: — Nincs szükség rá, nem kell itt politizálni. De Lugosi Károlynak, Fü­löp Gyulának, Érdi Mihály­nak, Kiss Lászlónak más volt a véleménye ... Már közel ötszázan dolgoz­tak a gyárban, az időt nem lehetett megállítani. A já­rási, községi elvtársak segít­ségével meg is alakult a Ma­gyar Kommunista Párt üzemi szervezete. És szava, akarata egyre jobban érvényesült. Az üzemi bizottságot gyűlé- i sen választották meg. Slezák bácsi arról beszélt a j sok száz embernek: — Most már másképp lesz. \ Nekünk, munkásoknak is lesz j beleszólásunk a gyár vezeté- j sébe. Az őrséghez tartozó szov- i jet katonák közül is ott áll- tak, hátul a tömeg mögött né- \ hányán. Nemigen értették a \ magyar beszédet. De derűs, ; mosolygó arcukon látszott: j tetszett nekik ez a gyűlés. \ A budakalászi kertekben \ akkor bontogatták a gyű- í mölcsfák új termést Ígérő ; rügyeiket. Hetesi Ferenc Pál ‘ beruházás jut ennek az ipar­ágnak a fejlesztésére. A há­roméves terv idején a vegy­ipar kb 10 százalékkal ré­szesedett az ipari beruhá­zásokra fordított összegből, az utolsó években azonban ez az arány már elérte a 16 százalékot. Azokban az idők­ben alig több, mint a fe­lét kapta csak annak, mint amennyit a gépipar. Most azonban már többet kap a gépiparnál és a bányászat mögött a második helyre lé­pett elő az egyes iparágak beruházási rangsorában. A II. ötéves tervidőszak­ban megkezdett beruházások jelentős részén még dolgoz­nak, folyamatosan építik és szerelik a Tisza vidéki, a bor­sodi, a Duna menti stb. új gyáregységeket, illetve kor­szerűsítik és bővítik a már dolgozó gyárakat. A vegyipar különféle alap­anyagainak (kőolaj, földgáz stb.) valamint a rendkívül sok­rétű vegyi gyártmányoknak a termelése erősen emelkedik ugyan, de az igények növeke­dése ennél is gyorsabb. Ez az oka annak, hogy az ötéves terv első három évében átlag kb. az egyharmadával nőtt a ve­gyi anyagok és termékek be­hozatala, sőt ■ egyes áruké — mint amilyen pl. a nitrogén- műtrágya megtöbbszöröződött. Ugyancsak a jelentősen na­gyobb belső fogyasztás és fel- használás következménye az is, hogy az összes vegyi áruki­vitel egyelőre még jóval las­súbb ütemben emelkedik, mint a termelés — kávéve a gyógy­szeripart, amelynek kivitele a terv első három esztendejében a két- és félszeresére növeke­dett. De nemcsak a mezőgazdaság és az ipar használ fel munká­ja során a korábbinál több ve­gyi anyagot, hanem a háztar­tások is. A belkereskedelem ta­valy kb. öí- és févmilliárd fo­rint értékben adott el különbö­ző vegyipari fogyasztási cikke­ket (gyógyszereket, műanyag­árukat, tisztítószereket stb.) a lakosságnak. Ez kilenc száza­lékkal több, mint az előző év­ben és 32 százalékkal haladja meg a négy év előtti forgalmat. Bár az idei terv a legtöbb iparág termelési feladatát, mér­sékelte — a vegyipar ezúttal is kivétel: az előirányzott 9,3 százalékos termelésemelkedés több mint kétszeresen haladja meg az ipar idei fejlődésének általános ütemét. Ádárn László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents