Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

rear VÉGIÉ» 1965. FEBRUAR 24, SZERDA HÁZIASSZONYOK VOLTUNK SZENTENDRÉN Tízezer lakős, ötvennégy üzlet. Az ötvennégyből nyolc felel meg a követelményeknek. Az idegenforgalom csúcssze­zonjában, nyáron, zsúfoltság. Most, télen, ugyanaz. Az apró, müemlékházakban nem fér el több bolt, nem terjeszkedhet­nek, ami van, azzal kell beérni. Könnyü-e háziasszonynak lenni Szentendrén? Négy óra. Csapjunk fel háziasszonynak. Kosár helyett toll, papír, fényképezőgép. Kísérőnk Kovács Istvánná, a városi tanács kereskedelmi felügyelője. Holnapra férjurunk bable­vest rendelt. — Milyen babjuk van: fe- •> Amit ne is kérjünk Füge se jut a vevőnek ? VERSENY A TV-VEL A VÁROSI TANÁCS jól ismeri a város kereskedelmé­nek nehézségeit. Tudják, le­hetetlen a raktárhelyzet, a göngyöleget a legtöbb üzlet az áru mellett tartja. Nincs hová tenni. 1963-ban hetven millió volt a forgalom. A Fő téri önkiszolgáló élelmiszer- boltot egymilliós negyedévi forgalomra tervezték. A tény: tíz millió! A gondokon peremboltok építésével igyekeznek segíte­ni. Ez évben a Kálvárián, s a Pap-szigeti campingban épül bolt. A hiánycikk azonban ott is hiánycikk. A vevők türel­mesebbek, mint másutt. Meg­értik. hogy — a ki szólással él­ve — ez van. Az üzletveze­tők, a személyzet hosszú évek óta végzi ezt a munkát, rend­kívül begyakorlottak. De sem ók. sem a vevők nem értik, miért hiánycikk sok filléres apróság? Mdló Ferenc tizenhárom éve vezeti a boltot. Reggel fél hét­től, este nyolcig a „közönség szolgálatában". Sokszor kény­2301. SZÁMÍT RUHÁZATI . BOLT. Az öttagú szocialista i her' “r'ca brigád gyorsan, udvariasan • Semmilyen, dolgozik. — Harisnyanadrág? — Sajnos... ezt ne is tes­sék kérni... régóta hiány­cikk! Üjabb pityergés otthon. He­tek óta ezért nyúz a gyerek. De játsszuk csak tovább sze­repünket: — Egy pár férfizokni kelle­ne ... — Tessék ... csak műanya­got ne tessék kérni, mert az nincsen. Ganz Sándor üzletvezető ti­zenegy éve áll az üzlet élén. Évi forgalmuk: hatmillió fo­rint. Minden második vevő műanyagholmit keres. Haris­nyanadrágot, banlonpulovert. Csak azzal vigasztalhatják, hogy — a fővárosban sem kap ... Néhány lépéssel tovább. Az ország első önkiszolgáló illat­szerboltja — a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 198-as üzlete — öröm benne vásárolni. Mutatós, szép. Szappan, mosópor, len­gyel kézkrém kerül kosarunk­ba. Jó néhány luxuscikk a pol­cokon. Mellettünk Szentendrei Gézáné üzletvezető éppen ta­nácsot ad a fiatal kislánynak, bőre milyen krémet igényel. Mi is kellene még? Megvan. Magdának állandóan szemébe lóg a haja. — Hüllámcsatot, hármat.. 1 — Az nincsen, hiába igé­nyelünk hetek óta. Ügy lát­szik, ez a filléres apróság ... — legyintenek. • Holnap sem könnyebb resére. És nyaranta ez már le­hetetlen helyzetet teremt. És lehetetlen helyzetet teremt, hogy hol EY cső nincs a ív­hez, hol PCL. Egyszer a hul­lámcsat hiányzik, máskor a füge. A sok apró fogyasztási cikk termelésének rugalma­sabb kezelése jelentse a meg­oldást. Az, amit a Szovjet­pont a hullámosat hiányzik... unióban és Csehszlovákiában ma már úgy fogalmaznak: piacra termelés. Akkor könnyebb lesz házi­asszonynak lenni — és nem­csak Szentendrén... Mészáros Ottó Fagyott asszony az udvaron Fél liter pálinka után... — „Átmegyek a fiamhoz‘ Vasárnap reggel Tóth Miklós érd-parkvárosi lakos, benéz­ve egy kerítésen, meglepőd­ve látta, hogy Mudra Mi- hályné furcsa pózban ül egy fa alatt. Azonnal értesí­tette az asszony fiát és an­nak feleségét, akik Mudránét Blokkolj kevesebbet! 47 ezer fnrinioí sikkaszfoll az iiz.lrhrzrlönő szerülnek arra, hogy nemle­ges választ adjanak a vevő­nek ... 197-es iparcikkbolt. A KE­RAVILL. Szerencsénk van, gombelem most érkezett, ka­punk. Zsinór kellene, jobban mozgathassuk otthon az asz­tali lámpát. — Nincsen. Általában min­den szerelési anyag hiánycikk. Nem lesz zsinór-hosszabbí­tás. Vasalózsinór-csere sem, pedig megtört a drót, i.jede- zünk, mikor vágja ki a bizto­sítékot. De az is hiánycikk — mondja Sziics József üzletve­zető. Más megoldás nincs, ez az egyetlen ilyen üzlet a vá­rosban. Mérgelődjünk. Édességbolt. Szobi Ernőné egyszemélyes birodalma. Va­lami édesség kellene a gye­rekeknek. Füge... — Nem kapunk. — Datolya? — Azt sem kaptunk. Özvegy Barazuti Lászlóné 56 éves váci lakos, a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat 248. számú pa­pír- és írószerboltjának veze­tője, 1964. június 12-e és de­cember 28-a között 47 ezer forint leltárhiányt produ­kált. Amikor a vállalat, majd a rendőrség vizsgálni kezdte az ügyet , kiderült, hogy a leltárhiány — sikkasztás miatt keletkezett. Barazutiné ugyan­is utasítást adott Nagy Kál­mánná 52 éves pénztáros­nak, hogy kevesebbet b'.ok­koljon, mint amennyit a vevő az áruért ténylegesen fizet. A különbözetet Nagyné gondo­san félretette és átadta Ba- razutinénak. Az üzletvezetőnö kisebb összegeket juttatott a sikkasztott pénzből a pénz­tárosnak. A hiány megállapítása után Barazutiné 25 ezer forintot visszafizetett a vállalatnak. Ám mivel a nyomozás során befolyásolni igyekezett az üz­let dolgozóit, és a sikkasztás ténye bebizonyosodott, előze­tes letartóztatásba helyezték. bevitték a szobába és lefek­tették. A sürgősen kihívott orvos azonban csak a halált tudta megállapítani. A nyomozás során megálla­pítást nyert, hogy Mudra Mihályné 54 éves háztartás­beli, élettársával, Lefler Antal 54 éves foglalkozásnélkülivel szombat este pálinkát fo­gyasztott. A férfi kapott egy liter pálinkát, s azt majd­nem teljes egészében m-egit- tók. Mikor már hatott a szes^,, összevesztek, sőt néhányszor meg is ütötték egymást, vé­gül a férfi dühösen elzavar­ta az asszonyt, aki kijelen­tette: „Várj csak, átmegyek a fiamhoz”. Lefler azonnal lefeküdt és elaludt. Nem tudott arról, hogy élettársa, amint kiért az udvarra, megbotlott, el­esett és nem volt ereje talp- raállni. Időközben el is aludt és reggelre megfagyott. Mudránét rendszeres ita­lozónak ismerték a környé­ken. Többször figyelmeztették, hiába — az alkohol most ha­lálát okozta. A 25-ös önkiszolgáló élel­miszerbolt. Friss, szép a ke­nyér, felvágott kerül mellé — hideg vacsora lesz — savanyú kellene. — Csemegeuborka? — Nincs. — Paprika? — Az sincs, sajnos. Könnyű lenne most — friss mérgünkben — elhamarko- xs dottan ítélkezni. A vásárlók jí többsége ezt teszi, nem latol- j gatja, hol — miért szűk a f „keresztmetszet”, öt mindig ^ arra figyelmeztetik, hogy nem ^ kell a fővárosba utaznia, ha ^ vásárolni akar... í y Valótlant állítanánk, ha azt mondjuk: a lehetőségekhez képest nem jó az ellátás a vá- ^ rosban. Mert jó, s ezt a szín- £ vonalat tartani is k-ell. Azt is f megértjük, hogy pénz híján 2 nem lehet mindent szépre, jó- } na varázsolni. Azt is, hogy } majd könnyebbséget jelent a £ távlati tervben szereplő áru- } ház felépítése. Az üzletekben ^ kétszeresére, háromszorosára ^ nőtt a forgalom. Vagy tizsze- £ E sik és az autó­buszba besüvít az eső. Egy kis ab­lak nyitva. Ki-ki a maga módján reagál. — De nagyon me­legünk van! — így az egyik és görbén néz a kalauznőre. — Csukd be, Józsi! — biztatja egy pa­rancsoláshoz szokott női hang a „rabszol­gáját”. Józsi nekirugasz­kodik, illetve csak rugaszkodna, mert közbelépnek. Egy gömbölyded honpol­gár megszólal: — Majd fizethet, ha kitöri! — Józsi, ereszd el — sikkant a főnök­asszony, mintha az ártatlan magától ve­temedett volna arra, hogy megragadja a feltűnően drága ab­laküveget. Az ablak nyitva marad. Egy gyenge virágszál tesz még némi ványadt kísér­letet. Kis keszeg ember, tőle telhető­én rángatja is. Per­sze, hiába. jT* gy szolgálaton Jt-z kívüli, jól meg­termett kalauz áll az ajtónál. Figyel, az arcán némi fö­lénnyel. Vár, mint aki majd csak a dön­tő pillanatban lép színre. Egyelőre Esti társasjáték Egymillió helyett tízmillió az önkiszolgálóban (Foto: Gábor) enyhe megvetéssel lesi a kísérletező­ket. Amikor már nem kísérleteznek, meg­indul. — Majd én!... — a mondatot nem fe­jezi be, de kétség senkiben sem ma­rad. Ha minden kö­tél szakad, akkor jön ö. A kötél sza­kadt, tehát jött. Rán­tott egyet az abla­kon. Nem mozdult. Tégy csodát! — mondom magamban — ragadjon be a nyomorult! A kalauz szétné­zett, de nem látha­tott az arcokon mást, mint feszült figyel­met. A vihogás le­hetősége kétségkívül a levegőben lógott, de pillanatnyilag mindenki figyelt. A kalauz rántott még egyet. Ez már nagy rántás volt, sok­kal nagyobb, mint az első. — Bravó, ablak! — mondta valaki fél­hangosan. a z „áldozat” el- zí vesztette a fe­jét. Kivörösödött és rángatott. De ha a komoly rángatásra az ablak nem indult meg, most már vég­leg megmakacsolta magát. Esdekelve nézett körül, de ez már nem jelentett semmit. A nagy darab ember kissé összetöpörö­dött és visszament a helyére. A közön­ség derült. A közjátéknak azonban nem volt vége. A kárvallott menyasszonyával utazott és az abla­kot mintha csak azért vette volna „kezelésbe", hogy előtte nőhessen, A „vereség” tehát an­nál fájóbb volt. A busz azonban egy újabb megállóhoz közeledett és a menyasszony, aki a történteket látta, résztvevőén meg­szólalt: — Nyomd meg a gombot! M int aki vízbe- f úlástól me­nekül meg, lélegze­tet vett és elindult a gomb felé. Lát­szott rajta, hogy az előbbi „vereséget" csak úgy teheti jó­vá, ha megnyomja a gombot, amelyik majd a megállóban Jöttem, láttam, győztem — így hangzik az új Caesar jelszava. És ez az új Caesar a tv, amely közel hét éve tűnt fel a magyar kultúra egén, ezalatt káprázatos gyorsaság­gal ütötte ki öreg ellenfeleit a népszerűség ringjéből, s ta­lán nagyobb erővel rázta meg a szellemi érdeklődés és alap­beállítottság évszázados rend­jét, mint hajdan a rádió, a mozi, vagy nemrég a magneto­fon. Szemünk fogadja be legszé­lesebb skálában a világot. Érthető tehát, hogy a televí­zió képi élménye párosulva az auditív közlés legmagasabb színvonalával, minden eddigi hír és műsorközlő eszköznél népszerűbb lett. Ha akarjuk, papucsban ülünk végig egy országgyűlést, vagy ágyból hallgatjuk közéleti személyi­ségek hozzánk intézett sza­vait. Színházban, moziban va­gyunk anélkül, hogy kilépnénk a házból, kiállításokat járunk be, országot ismerünk meg anélkül, hogy elfáradnánk. Egy átlagos magyar tv-néző heti tizenhárom órát tölt a képernyő előtt, s így az ed­digi másfélszeresére nőtt a kultúrálódásra fordított időnk. I A televízió nem csekély I energiát és időt fordít arra, | hogy népszerűségével kellő- I képpen élve, emelje az átlag- \ nézők szellemi igényeit, igé- ! nyes műsorral lássa el és be- j avassa őket az ismeretek olyan j széles körébe, ami eddig so- j kuk számára elérhetetlen volt. Az emberek szemlélete, hoz- I záállása, látásmódja, érdeklő­dése erősen differenciálódik, \ gazdagodik. A tv tehát nem- j csak erőteljesebb szervezésre I kényszeríti kultúránk más frontjait, hanem színvonal szempontjából is olyan mér­téket állít, ami mellett sok­helyütt a jelenlegi kultúrmun- ! ka színvonala tarthatatlanul j alulmarad. Valamikor a művelődési ház volt a művelődés legfőbb ] vidéki fóruma, így tehát a i küszöbének kopásából le lehe- ! tett olvasni a helység szelle- ! mi életének színvonalát. Ha ; ma érintetlen is marad a mű- i velődési ház küszöbe, nem azt j jelenti ez, hogy visszaestünk a : közművelődésben, de mégis a ! művelődési házak hasznos ki- I használását más utakon meg kell próbálni. Ha a televízió i nagyobb színvonalon adja j mindazt, amit eddig a m'ive- | lődési ház adott, akkor az utóbbi vereségét nem kell saj- i nálni. A művelődési ház szá­] mos funkcióját tényleg igé- | nyesebb, gazdagabb lehetősé­gekkel vette át a közművelő­désnek ez az új, modern esz­köze. De felül tudja-e vajon múlni mindenben, sőt, egyál­talán helyettesíteni tudja-e mindenben a televízió a mű­velődés otthonát? Nem. Már csak azért sem, mert a televí­zió megjelenésével olyan új igények és lehetőségek lépnek előtérbe, olyan kérdések ke- j rülnek a közönség figyelme I középpontjába, melyek épp a. I televízió műsoráról válnak le, ) s azzal párhuzamosan, folya- I matosan merülnek fel. Akár a [ televízió színházi közvetíté- ! seinek. vagy irodalmi estéinek | bevezető előkészítése, akár az I elhangzott műsorok megbe- | szélése. vitája sok fő- és ki- j egészítő szerepet juttat a mű- I velődési háznak. A művelődési háznak nagy ! hátránya az, hogy közel sem j olyan könnyű elérni, mint a j televíziót, az emberek hamar I lemondanak róla egy hűvös | este, akárcsak egy utcányi j sár, egy kiadós eső, vagy a ; közlekedés elégtelensége | miatt. Mégis, előnyei is van- í nak. Aki részt vesz egy élő j műsoron, nem tud passzivi- j fásba vonulni, belekapcsoló- | dik teljes aktivitásával a mű­sorra kerülő témába, s min­den esetben kontrollálható, hogy egy adott ismeretanya­got helyesen vett-e birtokába, valóban jól értette-e meg egy irodalmi mű mondani­valóját. A Televízió és a Népmű­velési Intézet hasznos kap­csolatot alakított ki a vidéki művelődési házak nyújtotta és a tv által sugárzott kul- turprogram összehangolására. A Népművelés című folyó­irat mellékleteként havonta kiadják a televízió következő havi műsorát, hogy legyen idejük művelődési ottho­naink vezetőinek előkészíte­ni a közönséget, hogy bekap­csolódhassanak a tv munká­jába. A tv-klub jellegű fog­lalkozások tapasztalata azt mutatja, hogy egy-egy falu la­kosságának igénye, ítélőké­pessége nagymértékben nö­vekedhet. Semmiféle jel nem mu_ tat arra, hogy a televízió elő­retörésével a művelődési há­zakat lebontásra kellene ítél­ni. A televízió konkurrenciá- ját ugyan a mozik és szinliá- zak is érzik, ugyanakkor meg­állapíthatjuk, hogy a televí- zióműsorok útján többszörö­sére emelkedett egy-egy film nézőinek száma, színházi mű­sort tíz-tizenötször annyian látnak, mint azelőtt. Mind­emellett a tv fő érdeme, hogy ,■ elmosódik város és falu kö- fyzött az az alapvető kiilönb- £ ség, amely a kultúra bőségé- £ ben érződött leginkább. Kis- telek, Alsógöd, Feketepuszta, Törtei vagy Makád ugyan- % olyan közel van a Nemzeti % Színházhoz, a Parlamenthez, '/f a Szépművészeti Múzeumhoz, 'tf mint a Nagykörút, s a nagy- \ világ is épp oly nyitott előt- j tűk, mint bármelyik fényes í város előtt. Dozvald János — A „KÜZDELEM | A SÖTÉTSÉG ELLEN" \ Kedden ünnepélyes díjkiosz- \ fással ért véget a Technika \ Házában a VI. országos bal- í esetelhárítási és munka- j egészségügyi filmfesztivál. ; 1964. legjobb munkavédel­\ mi filmjének díját a Ne- ! hézipari Minisztérium „Küz- \ delem a sötétség ellen” című, ; a bányavilagításról szóló film- ! je kapta. rí » t 500 * j új bélyegautomata i A forgalmat gyorsító, a kö,- : zönség kényelmét szolgáló : automatizálást tavaly kezdte i meg nagyobb mértékben a ■ posta. Augusztusban több mint ; ötszáz bélyeg-, képeslap- és : telefonérme árusító gépet sze­reltek fel a nagy forgalmú postahivatalokban. A posta az idén egyebek között ország­szerte összesen ötszáz bélyeg- árusító automatát helyez üzembe. „kinyitja” az ajtót Ez most már szá­mára létkérdésnek látszott, mintha mondaná: „Rendben van, az ocsmány ab­lak miatt pórul jár­tam, de ez mind sem­mi, ezt nézzétek meg, majd amikor én meg­nyomom a gombot. Sokféleképpen lehet, de az mind gyerek­játék ahhoz mérten, ahogy én teszem. Ab­ból tanulni lehet!” De sajnos, elmaradt. A busz vége felé, va­lami alattomos lé­lek leste ezt a pilla­natot. És amikor a kalauz keze félúton a gomb felé közele­dett, gyorsan meg­nyomta a hátsó jel­zőt. Kigyulladt a piros lámpa. a kalauz arcán a tanácstalanságot pillanatnyi rémület váltotta fel és keze a levegőben maradt. Elszontyolodott és mert közben az autó­busz megállt és az ajtó kinyílt, meny­asszonyával együtt levánszorgott. Az igazsághoz tartozik az is, hogy csak ö vánszorgoit, a meny­asszony nem. Az peckesen, egy ki­csit megsértve libe­gett le a lépcsőn. Körbenéztem. Sen­ki nem mosolygott. Sziillösy Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents