Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

1965. FEBRTTAR 17, SZERDA rear NEcrci yíirfap \ Kiosztani csak a jövedelmet lehet Egy helyben topog az aszódi Aranykalász Tsz — Zivataros közgyűlés vár­ható — mondotta Kovács An­tal a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője, az aszódi Arany Kalász Tsz zárszámadó közgyűlése előtt. — Sajnos igazuk van a ta­goknak, az utóbbi időben rosz- szul mennek a dolgok a szö­vetkezetben — tette hozzá vé­leményét. Az osztályvezető „jóslata" bevált. A termelőszövetkezet veze­tésével elégedetlen tagság elemi erővel nyilvánította ki véleményét. Keményen fe­lelősségre vonta a hibát hibá­ra halmozó vezetőséget. Gyö­keres változást kíván a szö­vetkezet tagsága, mind a ve­zetésben, mind pedig a gaz­dálkodásban. Az aszódi Arany Kalász Termelőszövetkezet jó gaz­dálkodási adottságokkal ren­delkezik. Négy-öt évvel ez­előtt jól is indult a szövetke­zet. A kezdeti eredmények láttán a tagság úgy érezte: ha a kezdet ilyen biztató, milyen jó lesz pár esztendő múlva. Sajnos az eredmények nem bizonyítottak. Az utóbbi há­rom esztendőben csökkent a jövedelem. Tavaly még har­minchat forintot osztottak a munkaegységekre, az idén 27- ét. Egy-egy tagra 9311 forin­tot terveztek. A tervből csak 7742 forintos valóság lett. Csalódtak a tagok, de csalód­tak a járás vezetői is. Az előbbiek a csökkenő jövede­lem miatt, az utóbbiak pedig amiatt, hogy a termelőszövet­kezet lényegesen kevesebbet termelt, mint ahogyan azt a tervében előirányozta. A ter­melési adatok ugyanis azt bi­zonyítják, hogy megrekedt a szövetkezetben a fejlődés, s főleg az állattenyésztésben, ahol a termelési szint az 1963. évi alá csökkent Csak néhány szám ezek bizonyítására. A búza termésátlaga a tervezetthez képest 0,9 mázsával, a kuko­ricáé 4,4 mázsával növeke­dett, de a tervezett alatt ma­radt a cukorrépa és a burgo­nya termésátlaga. Rendkí­vül nagy veszteség érte' a szövetkezetét a szálastakar­mányok betakarításának el­hanyagolása miatt. S ez nem­csak a növénytermesztés gaz­daságosságára volt nagy ki­hatással, hanem az állatte­retet kaptak. A segítségnyúj­tás a felsőbb szervek — fő­ként a járás — részéről ké­sett. A járás vezetői bíztak abban, hogy az elnök javít, rossz vezetési módszerein. Hibát követett el a vezetőség, de a zárszámadó közgyűlésen elmondották a ta­gok azt is, hogy a nagy mun­kaidőben ők is elmaradoztak, s emiatt nagy károk érték a szövetkezetét. A közgyűlésen azonban ígéretet tettek, hogy hozzáértő jószándékú vezetés mellett fellendítik a gazdálko­dást. Erre remény van, hiszen a közeljövőben újjáválasztják a vezetőséget. Mihók Sándor Komócsin Zotión lóttiísn Vácott Február 15-én Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Vácra látogatott. Útjára elkísérte Cser- venka Ferencné az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára. A délutáni órákban a város és a járás párt-, társadalmi és gazdasági vezetői előtt Komócsin elvtárs ismertette a nem­zetközi helyzetet és beszámolt a nemzetközi munkásmozgalom időszérű kérdéseiről. Az aktívaülésen megjelent: Búzás Istvánná, a Váci Vá­rosi Pártbizottság titkára. Balogh László, az MSZMP Váci Járási Bizottságának titkára és Lukács Ferenc, a Váci Váro­si Tanács elnöke. DERES MAR A... Fantasztikus... Az Elet és Tudomány 1965. február 26-tól kezdve folytatá­sokban közli G. Q. Lyn és A. F. Gian: „Ismeretlen lények nyomai a Holdon” című fan­tasztikus tudományos kisregé­nyét. A szerzőK — egyik csillagász, a másik író — kisregényében együtt van a váratlan és meg­hökkentő felfedezések izgalma a tudományos ismeretekkel, a hiteles adatokkal. Ez különö­sen értékessé teszi az írásmű­vet. (Foto: Kolroczó) A felszabadulás méltó megünneplésére CSEPEL AUTÓGYÁR A JARMUUZEM FELHÍVÁSA A munkaverseny tartalma nem szenvedhet csorbát! nyésztésére is. A növényter­mesztésben súlyos hiba, hogy kevés a munkaerő, s a ren­delkezésre álló gépeket nem használták ki kellően. Amint említettük, a jöve­delmezőség, főként az állat- tenyésztésben csökkent. Az egy-egv tehénre jutó évi tej­termelés az utóbbi két évben a következőképpen alakult: 1963-ban 2840 liter, 1964-ben 2493 liter. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy három évvel ezelőtt a szövetkezetben négy­ezer liter felett volt az át­lag, akkor még inkább szem­betűnő a csökkenés. A terve­zettnél kevesebb szarvasmar­hát és sertést hizlaltak. Mind a tejtermelésben, mind pedig a hizlalásban kedvezőtlenül alakultak az önköltségek. 1963-ban egy liter tej előál­lítására 2,67 forint értékű ta­karmányt fordítottak. Egy esztendő alatt a ráfordított takarmány értéke 28 fillérrel növekedett literenként. Egy- egy értékesített hízómarha át­adási súlya csaknem 100 kiló­val csökkent, ugyanakkor az egy kiló súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány érté­ke emelkedett. A sertéshiz­lalásban 1,50 forinttal növe­kedett az egy kiló hús terme­lésére fordított takarmány ér­téke. A termelési adatok ismeretében már semmi cso­dálkozni való nincs azon, hogy az aszódi termelőszövetkezet tagságának csökkent a jöve­delme. A tagság bizalma megren­dült a szövetkezet vezetősége iránt. Az elnöke — Lajtos Já­nos — figyelmen kívül hagyta a tagság véleményét. Csalha­tatlannak hitte magát. A rossz vezetési módszerek miatt a választott szervek — igazga­tóság, ellenőrző bizottság — munkája formálissá vált A szövetkezet főagronómusa már hónapc^kal- -ezelőtt fi- íö'elmeztbtte a gazdálkodás­ban tapasztalható hibákra, ö azonban „leintette”! Az elnök hajlamos volt a kivételezé­sekre. Egyeseket .kegyeibe” fogadott, másokat pedig el­nyomott. A főagronómus pél­dául csalt úgy maradhatott meg a szövetkezetben, hogy „hallgatott”. A szövetkezet el­nökének „egyeduralma” egy sereg visszaélésre adott alkal­mat. A tagok látták a hibákat, szóvá is tették, de csak ígé­Elég nehéz helyzetben fog­nak hozzá a Csepel Autó­gyár műszaki és fizikai dol­gozói az idei munkaverseny- vállalásolt kidolgozásához. A gyár csupán 93,7 százalékra teljesítette 1964. évi befeje­zett termelési tervét. A tel­jes termelési tervet, amely magasabb volt a befejezett­nél, 93,6 százalékra teljesí­tették. önköltségi tervüket sem hajtatták végre. Amíg 1962- ben 0,2 százalékkal csök­kentették az önköltséget a tervezetthez képest, addig 1963- ban 0,3 százalékkal, 1964- ben pedig 3,5 százalékkal drágábban termeltek, mint ahogy tervezték. Emiatt tavaly 95 millió forinttal kevesebb nyere­séget fizettek a népgaz­daságnak. Ebből természetszerűleg kö­vetkezik, hogy az idén nem tudnak nyereségrészesedést fi­zetni. A szakszervezeti bizottság anyagaiból kiderül, hogy in­dokolatlanul sok túlórával érték el a fent ismertetett eredményeket. A 435 000 fel­használt túlóra több mint háromszorosa az 1961. évi­nek. Az okokat kutatva a szak- szervezet és a vállalat ver­senyfelelőse egybehangzóan állítja, hogy körülbelül fele­fele arányban belső, illetve külső tényezők okozták az elmaradást. A külső okok között Ki érti ? 4 f # Pusztavacs egyetlen élei- 4/ # miszirboltjának ajtaján# $ a vásárlókat tábla figyel- # # mezteti, hogy most ve- # # gyék meg, ami kell, mert £ # az üzlet két hétig, a dolgo-1 # zók szabadsága miatt zár- í í va lesz. A legközelebbi ha- 2 í soníó jellegű üzlet négy 2 $ kilométerre van ide. Ha $ $ tehát valakinek az elkö- $ # vetkező időkben valamire # $ szüksége van, ennyit gya- # # logolhzt. Mindezt azért, # # mert az Örkényi Fmsz- # # nek nincsen béralapja a # # helyettesítéshez. # MeH ugyebár takaré- # 4 koskodni kell! Olyannyi- £ 2 ra kell takarékoskodni. ^ # hogy az már nem is szá- 2 ? mit, hogy a havi 120 000$ $ forintot forgalmazó bolt- $ $ nak két heti forgalma is $ $ elvész. Mert nincs 1000 $ $ forint a két heti helyette- $ $ sítésre. Annyira kell ta- $ $ karékoskodni, hogy az sem # $ számít, hogy egy falu két # # hétre élelmiszerüzlet nél- # # kül marad. Az emberek £ # pedig vegyék tudomásul, 4 # hogy két hétig nincs só, ^ 4 cukor, liszt, édesség, kon- 4 4 zerv, fűszer, mert nincsen 2 $ az fmsz-nek béralapja. $ $ Hogy miért nincs? Hogy# $ miért nem úgy tervez- $ $ ték a költségvetésüket, hogy# $ legyen? Hogy miért nem# $ oldják meg a dolgot va- $ $ lahogyan? # Ezt az egyszerű puszta- # # vacsi parasztember és az # # egyszerű pesti újságíró so- # > sem értheti meg ... # <ő. f.) $ / / ^\\\\\\\\\\\\\\\\^^ Az első kékes rétihéja Fridrich Pál vadőr, a pellér- di határban egy általa isme­retlen törött szárnyú madár­ra bukkant. Hazavitte a sé­rült madarat, sínbe rakta a szárnyát és utána a mecseki állatkertnek ajándékozta. Itt derült ki, hogy az idős vadőr egy nálunk rendkívül ritkán fészkelő madarat — kékes rétihéját — talált. Az északi vidékeken elter­jedt madár hazánkban in­kább csak téli vendégként tű­nik fel, ezért állatkertjeink­nek — beleértve a Fővárosi Allatkertet is — eddig mén nem sikerült szert tenni rá A mecseki á'latkert tehát at első, amely e ritka madárhoz hozzájutott. a legsúlyosabbak a koope­rációs és az anyagellá­tási nehézségek. A belső okok azonban csak úgy enyhíthetek, illetve csak úgy szüntethetők meg, ha az autógyáriak sokkal jobban dolgoznak, mint eddig. Az idén- nyolc százalék­kal kell többet termelniük, mint tavaly, s a többtermelésnek felét i termelékenység növelésévei kell biztosítani. Már januárban ismertették a vasasszakszervezet idei mun- kaverseny-felhívását. Nem sokkal ezután a gyári fel­hívás is elkészült, a termelési terv teljesítésére, a minő­ség javítására, a selejt csök­kentésére és% a szerszámta­karékosságra \ híva fel a leg- i nyomatékosabban a figyelmet i A felhívás tehát megtör- i tént. A vállalások azonban \ még gyéren érkeznek. A je- I lentősebb események közül i való a járműgyári szocia- ! lista brigádvezetők február | 3-i megbeszélése, ahol ; felszabadulási munkaver­■ senyre hívták a gyár ösz­! szes szocialista és mun­kabrigádját. : A vállalások megtételének ; határideje február 20. Ez < persze nem azt jelenti, hogy ; két hónap verseny nélkül mú­< lik el, hisz maga az a tény, ! hogy a januári tervet telje- ! sítette a gyár, arról tanús- \ kodik, hogy az emberek job- ; ban dolgoztak, mint tavaly. ! Valamire azonban fel kell ! hívni a figyelmet. Hiába a ! fizikai munkások igyekezete, ! jó szándéka, ha a műszakiak, ! a gazdasági vezetők nem biz- ! tosítják időben a kellő fdl- ! tételeket. Azt mondják az ! emberek: adjanak nekünk ; anyagot, rajzot, szerszámot és «ami még kell, a többi a mi ; dolgunk. Igazuk van. Miért : nincs megfelelő gyártáselő­< készítés? Nem azért, mert va- ! laki, vagy valakik tudato- ! san akadályozzák a munkát. ! Valóban léteznek azok a bi- ! zonyos objektív nehézségek, « de az is igaz, hogy ha az «egész apparátus szervezetteb- • ben, összehangoltabban vé- « gezné munkáját, az adott I lehetőségeken belül tervsze- : rűbben, olcsóbban s többet j lehetne termelni, s a minő- : ség is javulna. \ Február 20-tól már csak i néhány nap választ el. Ha | kevés az idő, inkább a ha- : táridőt célszerű módosítani, i mintsem a munkaverseny i tartalma szenvedjen csorbát! F. L $ velünk lakik. A helyi lap vi-J szont azt cikkezte, hogy lám $ az amerikai nagybácsi. Imre^ kilincselt a politikai szervek- $ nél, bízzák meg öt valami-J lyen munkával. „Ö, Sulyok J úr, dolgozik maga eleget aj bankban!” — adták ki min-J denütt az útját Aztán a ma- J ga elődje — mutatott rám 5 az asszony — megbízta őtJ apróbb kis teendőkkel. Bol- J dog volt. Minden este tízkor J jött haza. Ma is. Agytröszt! J Jó vicc! De azért szeresseJ őt. Találjon ki maga is vala- í milyen munkát számára. És! tegezze. Mondja neki azt,; hogy elvtársam... Apja is \ bankember volt, nagyapja is. J De Imre megvan őrülve. Lapos í sapkában jár, mindenáron í proli szeretne lenni. Este ol- í vastam és mondtam is neki J az ágyban: „Ó, az a Montéi Christo, az volt ám az igazi J férfi! Olyanok talán irta nin-; csenek is.” Imre felmordult és; azt mondta nekem, hagyjam; ezeket a polgári marhaságo-; kát. / Az asszony a nadrággal ésí a beszéddel egyszerre készült^ el. Karjaiba vette a csöppsé-; get, aki erőteljes hangon kö-; vetelte már percek óta a ma-; ga jussát. A búcsúzásnál azt J mondta: .maradjon hosszabb J ideig nálunk. Szoktassa rá i Imrét is a szép vasalt 'nad-J ragra. Magára hallgatni fog, 5 maga funkci. ^ Istenemre, nem hallgatott’J De 1956-ban Sulyok Imre be- J bizonyította, hogy élnek még J ma Monte Christók. örült, J hogy tiszta szívét, melyben J oly sokan kételkedtek, most 4 minden bajbajutott ember- ^ nek megmutathatja: látjátok.; tényleg itt, baloldalt dobog. ^ • (Folytatjuk) $ háit, álruhába öltözött, ba­kancs, lapos sapka — láthatta. — Igen — láttam. — Az állását is elveszítette. De visszavették a pártba és újra igazgató lett. Többé mégsem vett föl jó ruhát. Mintha előre érezte volna. Ekkor néhány kollégája — egyik vele együtt volt mun­kaszolgálatos — kinyomozta, hogy férjem öccse katolikus pap Veszprémben. A kolléga igazat mondott. Aljasul iga­zat. Dezső, férjem öccse az első zsidótörvény születése­kor jelentkezett az egyetem­re. Nem vették föl. Megha- sonlott és egy keresztény fiúval együtt jelentkezett a teológiára. Átkeresztelkedett és felvették. Ma is hithű ka­tolikus pap, ahogy mondani szokás — pápább a pápánál. Aztán hivatalosan is megál­lapították, hogy Imre kleri­kális rokonaival tart kapcso­latot, újból kizárták a párt­ból, de az állását meghagy­ták. A „nyomozók” tehát csa­lódtak, mert nem nyerték el a bankigazgatói széket. Im­rének borzalmasan fájt min­den, szenvedett, mint a ku­tya. De ő nem tudja csönd­ben, a bokrok alá bújva nyal­dosni sebeit, ö hangosan csi­nál mindent. És fájdalmában azt a kezet kezdte csókolgat­ni, amely ütötte őt. „Oda­fent ezt nem tudják — mon­dogatta — csak a helyi kis­királyok dolga ez”. Arról egyszerűen nem volt hajlan­dó tudomást venni, hogy há­rom fellebbezését, mondhat­ni könyörgését utasították el odafentről is. Tragikomédia. örököltünk egy távoli rokontól. Beren­deztük a lakást, öt gyerme­künk van és édesanyám is vágtam a végzet diktálta ese­ményhez, melynek nem is any- nyira én, mint a nadrágom lett áldozata. Az asszony a fürdőszoba aj­tajában állt. Annyit rebegett: óh, pardon! Hozta a férje fürdőköpenyét, tiszta vízzel rendbehozta a nadrágom, kj is vasalta. — Nem láttam, hogy benn van, — szólt. — Én se hallottam a víztől semmit — hebegtem. Nagyon beszédes volt. Én lustán ültem a fotelben és amíg dolgozott, egy szót sem kellett szólnom. — Az egész életünk egy tra­gédia. A férjem zsidószárma­zású. Én keresztény vagyok. Imrét a férjemet kizárták a pártból, mert azelőtt is bank- igazgató volt. Később vissza­vették, mert többen igazolták, hogy a Kárpátokban a parti­zánokkal együtt működött. De hogy addig mit álltunk ki?! Nehogy azt gondolja, hogy Im­re mindig ilyen slendrián kül­sejű volt. Elegáns úriember­ként mozgott a városban. Mel­lényzsebében hordta az arany­óráját és a vastag aranylánc mindig ott fityegett a hasán. Szemére vetették, hogy úr. Ek­kor, mint Mózes az égő csipke­bokor előtt, megszaggatta ru­ügyes kis apróhirdetést meg­fogalmazni a helybéli Harso­nába mi szerint magányos tiszta politikai múlttal rendel­kező fiatalember albérletet ke­res. Értette a csíziót, hiszen az agytröszt tagja volt. Este már náluk aludtam. Hát ami azt il­leti, elég jól álcázott kis bun- galov volt. Négy skoba, süppe­dő szőnyegek, Biedermayer és más stylbútorok, hideg-meleg vizes fürdőszoba — és a férfi terepszínű öltözéke. Furcsál- lottam. Az ám, agytröszt. És milyen raffinált?! Megfürödtem és elterültem a polgári jólétben. Késón éb­redtem. Már csak az apróbb gyerekek és a felesége volt ott­hon. Bementem a fürdőszobá­ba. Buta proli tempómat nem tudtam levetkőzni, akkoriban azt hittem, el is kárhoznék, ha pizsamán vagy fürdököpe- nyem lenne, öltözékem tehát: cipő, egy jól vasalt nadrág, de­rekam körül a törülköző, felül csupaszon. Fujotn a vizet, prüszkölök, krákogok. Tompa ütést érzek a bokám felett. Mi ez? Lené­zek. Egy használt, az éjszaka nagyon 'is elhasznált tetrape- lenka, mely alkalmasint tartal­mánál fogva most odaragadt az új nadrágom szárához. Kí­nos helyzet, de azért jó arcot O, az a ^llonfe C^Jiristo í Behelyeztek Egerbe, egy tö= megszervezet élére. Nappal dolgoztam, éjszaka megágyaz­tam az íróasztalomon és azon hanyatt fekve gondolkodtam sorsom alakulásán. A harma­dik nap beállított hozzám egy robusztus, de azért nem túl magas férfi. Sulyok Imre va­gyok — mondja —, a bank igazgatója. Ránéztem és kétel­kedtem. Kopott zakó, nyak­kendő nélküli ing, gatyaszerű bő nadrág, az is rövid, ezért látni lehet az ormótlan magas­szárú cipő felett a legyűrt zok­nit. — Jól van elvtársam, mivel állhatok rendelkezésére? Az arca és a beszéde nem il­lett öltözékéhez. Mindkettő kulturált volt, akkori érték­mérővel: polgári. — Mi vagyunk ennél a cég­nél (szó szerint így mondta) az agytröízt. Doktor Németh Ká­roly tanár, Gerván Jóska fő­könyvelő és én. Nem szükséges Valami brosúrát írni, vagy beszédvázlatot? Tudja elvtár­tam, mi írunk itt mindent. — tmíg ezt mondta, bádog dóz- hÍjából a papírba dohányt tzórt, azt megcsavarta és mint egy echte kocsis, rágyújtott. Belémbújt az ördög. — Jó. Legyen szíves egy ájulta -Andort

Next

/
Thumbnails
Contents