Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
1965. FEBRUAR 14, VASÄRNAP rr.si tltClCt kMívUíd RÖGÖS ÚTON Farsangolók (Foto: Ivo.roczó) H z elhatározás azonban még nem tett. Apja azt szerette volna, ha orvos vagy mérnök lesz belőle. De őt egyik pálya sem vonzotta. Feljött Pestre, beiratkozott a tudományegyetem bölcsészkarára, ügy gondolta, hogy ezzel egy lépéssel ismét közelebb jutott a Színművészeti Főiskolához. A várakozás, erőgyűjtés és felkészülés esztendeje volt ez az év. Buzgóbb tanulmányozója volt a drámairodalomnak és a színháztörténetnek, mint az egyetem valamennyi tantárgyának együttvéve. Mégis kevesen múlott, hogy lemarad ... — A jelentkezésem után izgatottan vártam a felvételire szóló értesítést. Az írás azonban egyre késett, én pe-. dig napról napra nyugtala-. nabb lettem.. Aztán ... nem •bírtam tovább ... bementem érdeklődni. Pontosan emlékszem, keddi nap volt és déli tégy óra. Közölték velem, hogy aznap délután háromra idéztek be vizsgázni. Az erről szóló értesítést haza- tküldték szülőfalumba ... ösztöndíjjal végezte el a MAROTI LAJOS: VÍVÁS Egy kar — egy penge — másik penge — s kar: Izzó villamos ívként sistereg fel s pántlikázik e lüktető vonal két feszültséggel töltött pólus-ember között a térben: két vívó a csűrte áramkörében szúr, véd, visszametsz, és a két-kar-két-tőr villámhídja össze- ízzítja őket, mint az ívhegesztés: mert e szemtől szemig húzó, örök magasfeszültség, mely időtlen ott él férfi és nő, s testvér s barát között, s mindig tusára ingerel a jobbért, A montmartrci ibolya bárója főiskola első három esztendejét Akkor behívták egy hópapra katonának. Amikor leszerelt, a legközelebbi politikai szemináriumon arról tartottak nekik előadást, hogy micsoda felháborító dolog: déli szomszédainknál Rákosi Mátyás képe a katonák céltáblája. Ártatlanul megjegyezte: és mit gondoltok, mi milyen céltáblára lőttünk a katonai táborban? Egy hét múlva megvonták ez ösztöndíját, három héttel későbben pedig mint tehetségtelen hallgatót — szín kitűnő tanuló volt! — elküldték a főiskoláról. Ma már csak mosolyog a régi histórián. — Néhány hét múlva Szegedre szerződtem, majd BéFebruári napiinádók (Foto: Kotroczó) realizmus szerves tartozékát, az árnyalt, mélyrehatóié lélektani ábrázolást. A talizmán antológia hat, részben idősebb, részben fiatal szovjet szerző kisregényét, illetőleg novelláját mutatja be. Elsődleges társadalmi vonatkozást csak Szolzsenyicin Az ügy érdekében című elbeszélésben találunk. Az elbeszélés morális hőfoka azonban ezt is úgy felizzítja, hogy nem lehet eayetérteni azokkal, akik kritikáikban ettől a társadalmi hangtól a művészi eredményeket féltik. Jevtusenko, a költő, prózájában rendkívül színesen viliódzó lírai hangulatokat rögzít. Grossmann Néhány borús nap-ja. a nemrég elhunyt író kvalitásainak nagyszerű bizonyítéka. Egy kitűnő, vezető beosztású moszkvai házaspár életének pontos és finom rajzában s ahogy ebben az asszony bátyjának halála tükröződik — nagyszerűen érzékeli a lényegileg és formailag szocialista ember közötti különbséget. A fiatal Asztafjev A fenyőmlly-ban Pausz ovr.zkíjt idéző lírai természetlátással az embert éltető tiszta, becsületes és egyszerű elvek mellett tesz hitet. Látszólag nem több líránál, finoman felvázolt természeti hangulatkép-j nél a Hattyú és hó — Szem- : jonov írása sem. A lírai han- ; gúlát mögött azonban a há- ■ zasság, az összetartozás alap- \ vető és társadalomtól elsza- i kithatatlan morális kérdéseit t találjuk meg. Ez vezeti Maxi- j movot is. aki novellája „hő- \ séúl” egy foglalkozásnélküli j csavargót, régi bűnözőt vá- \ laszt, s azt szembesíti élete ; legnehezebb pillanatában: azokkal az emberi eszmények- \ kel, amelyeket mindig taga- \ dott. i A TALIZMÁN kötet égé-: szében az új gondolatok és a ' kiforrott művek varázsával ra- \ gad meg minket s azzal, hogy : emberi és írói őszinteséggel, i egy-egy nagyon egyéni hely- \ zetben, vagy emberi alakban \ a valóban lényeges, embert és j társadalmat összekötő, kérdé- \ sekről tud vallani. A kötet \ fordítói: Rab Zsuzsa, B. Lányi \ Márta, B. Komor Vilma, Her- \ nádi László, Kunszabó Ferenc i és Koroknál Zsuzsa szép mun- ; kát végeztek. Csertői Oszkár A RÖVIDEBB MŰFAJOK — az elbeszélés, novella, kisregény — előretörése manapság az egész világirodalom egyik jellemző tünete. Ez nagymértékben megmutatkozik az utóbbi évek szovjet irodalmában is. Az elmúlt esztendőben jelent meg A visszhang titka című antológia, ezt rövidesen követte a Kilátó című gyűjtemény s az Európa Könyvkiadó gondozásában máris asztalunkra került A talizmán, amely az előbbi kettőhöz hasonlóan a szovjet irodalom kisregény- és novella- termésének legújabb alkotásait mutatja be. A három gyűjtemény sokrétűen ábrázolja a szovjet valóságot. A SZOVJET IRODALOM problémái között elsősorban a morális kérdések sokoldalú ve- tületet találjuk meg. A novellák a nagy tablók, körképek helyett — az eseményeket, a helyzeteket sokszor időben és térben leszűkítve —, egy-egy „közel-képpel” ábrázolják az emberi sorsot, prob- 'émákat. Ez az ábrázolásmód nagy erővel eleveníti fel az orosz irodalom egyik legnagyobb és legmélyebben gyökerező hagyományát, az orosz A TALIZMÁN í SnSSFi öllay Bertalan szí- /1 iSl I nész életét kezd- \ I gap I hetném úgy is, ' ILjgj&J ahogy a mesékben szokás. Hol volt, £ hol nem volt, volt egyszer egy £ apa, akinek nyolc hold földje, í dolgos felesége, öt gyermeke £ és számlálásán bankhitele J volt. Ez utóbbi nemcsak a £ föld évenkénti termését’ vitte \ el, hanem újabb tartozásokat J is fialt. Már-már úgy volt, el- í vész a föld is, el a ház is, ami- J kor egyszeriben megváltozott a világ rendje. A pénz érték- ^ télén papírrá zsugorodott s 'j egyetlen hízott liba ára elég- ^ ségesnek bizonyult minden ^ adósság megfizetésére... ^ Vajon elég-e ennyi öröksé- J gül annak, aki az életet s az J embereket jól ismerő, hiteles ^ emberi figurákat alakító szí- £ nész szeretne lenni? Igen is, £ meg nem is. Hollay Bertalan ^ életében még sok minden ^ „egyéb” is közreműködött ab- £ ban, hogy eljusson eddigi pá- ^ lyafutásának legnagyobb sze- í repéig, Chris figurájának élet- {rekeltéséig Arthur Miller: p Édes fiaim című drámájában. — Cigándon születtem. Ez ^ egyik fontos tényezője annak, ^ hogy színész lett belőlem. Ta- ^ Ián furcsa, de így igaz. Szülő- £ falumban a népi színjátszás ^ éppen úgy hozzátartozott az emberek életéhez, mint a ^ munka vagy a mindennapi ^ kenyér. Disznótor vagy lako- dalom, aratóünnep, kukorica- fosztás vagy fonó — mind ok volt arra, hogy feltörjön a ci-' gándi emberekben szunnyadó iS nagy játékos kedv; zengett a dal, peregtek a rigmusök. £ egymást követték a táncok és £ a mókás jelenetek. Apám nagy J mókamester hírében állt, így '/f nélküle s nélkülünk,' nem is J volt igazi lakodalom a lako- 'tf dalom, fonó a fonó. Eszter nő- 5 vérem volt közöttünk a leg- 5 ügyesebb. 1935-ben kiküldték \ a londoni nemzetközi népi- ! tánc-fesztiválra, ahol díjat is ; nyert. ; Berci'csak jóval később lép- ä hetett Észter nővére nyomdo- \ kába. Már ami a rivaldafény í csillogását illeti. A nyolc ele- ! mi után gimnáziumba kíván- \ kozott. Ám ha egyszer sze- ; gény az eklézsia ... kereske- ! dőinasnak állította az apja a \ helyi Hangyaboltba. A forint í születése napján „szabadult” ! és ezután még két alkalommal í kapott fizetést a jó pénzből. ; Akkor alakult meg a faluban S — s az országban is az elsők ! között — a cigándi paraszt- ; dolgozók gimnáziuma. Itt ; végezte a gimnázium ötödik- ! hatodik osztályát, aztán Mis- ä kolera került NÉKOSZ-kollé- S giumba. Mivel tanárai rábíz- \ ták a színházi közönségszer- J vező tisztjét, két esztendeig ; szinte kivétel nélkül minden ! este a színházban ült. Akkor \ fogant meg benne a végleges ! elhatározás: színész lesz, sem! mi más! | mely nem le-, de meg-győzni mindig felkél, í s magát mással megmérni mindig ágál, szorosabb kötés langyos szerelemnél, szorosabb nyálas összeboruláanál... s * Mit tagadjam, társak, e szembc-szem, érv érv ellen küzdésre fordított küzdés a meggyőzésért, kell nekem. De veletek együtt felordítok, 5 é ha érv híján a szép tusában megvert : * barát ellenséges haragra gyúlva vad diihvel nem eszközt ragad, de fegyvert, J s pőre pengével társát hátbaszúrja. késcsabára. Itt játszottam életem első nagy szerepét Kálmán Imre: Montmartrei ibolya című operettjében. Aztán Jókai Aranyembere, majd Moliere Fösvénye következett. Az öreg bárótól kezdve a bonvivánig a legkülönbözőbb szerepeket bízták rám. S akkor ismét, mint derült égből a villámcsapás, 1955- ben alkalmatlanként elküldték a színháztól. Megtört? Néhány hónapra igen. Hazaérnem, bevette magát az öreg szülői házba, tanult és olvasott. De mert nem .tudott már meglenni munka nélkül — pedig az apja biztatta, maradjon csak, ameddig akar, amíg neki jut kenyér, kerül a fiának is —, Sátoraljaújhelyre utazott és elvállalta a " városi tanács művelődésügyi osztályának vezetését, így, ha közvetve is, de kapcsolata a színházzal továbbra is fennmaradt @ gv esztendővel később Zách János Kaposvárra hívta. Heltai Jenő: Néma leventéjének Mátyás király szerepét kínálta fel neki. Csomagolt az első hívó szóra. Mágnesként vonzotta a rivaldafény, de bizonyítani is akart. Újabb esztendővel később az Állatná Déryné Színház szerződtette, amelynek azóta is megbecsült tagja. Hollay Bertalan bizonyított Móricz Zsigmond: Pillangójának Jóskájával, Jókai Mór: A kőszívű ember fiainak Jenőjével és most a Miller-dráma Chris szerepével. Hollay Bertalan megküzdőit a színész rangért és ma már büszke, nemcsak a sikerekre, a harcokra is. — Soha nem juthat olyan mélypontra az ember, ha becsületes — mondja búcsúzóul —, hogy talpra ne tudjon állni. Igaza van. Ha olykor buktatókkal terhes is az élet. aki nem veszti el a hitét, mindig talpra áll. Prukncr Pál
