Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
rear HEGY kJCíHap 1965. JANUAR 12, KEDD ^KÖNYVESPOLC ' Dokumentumok a magyar forradalmi munkás- mozgalom történetéből (1019-1929) I. kötet Az érdekeltség magasabb foka A csehszlovák népgazdaság irányításának új alapelvei Amióta a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Rude Právó, közzétette a párt új gazdaságpolitikai irányelveit, amelyek a népgazdaság tervezésének tökéletesítését szolgálják, nem csupán a csehszlovák közvélemény, de a többi szocialista ország gazdasági szakemberei is nagy érdeklődéssel figyelik a reformok sorsát, hiszen úgyszólván minden szocialista országban viták folynak a tervezés tökéletesítéséről. Az elnökség irányelvei hangsúlyozzák, hogy az eddigi irányítási-tervezési rendszer meghatározott történelmi korszak terméke volt, s megfelelt a termelőerők akkori szintjének. A "hangsúlyozottan centrális irányítás a szocializmus építésének kezdeti időszakában segített összpontosítani az erőket a népgazdaság legfontosabb feladatainak megoldására. Ma már a bel- és külkereskedelem, általában a piac igényei sokkal differenciáltabbak, s egész sor új tényező indokolja, hogy a tervezés-irányítás színvonaI alig 5000 szót használ, sőt, I egyik legválasztékosabb stí- I lusú költőnk, Arany János is „csupán” 23 000—25 000 szóból alkotta műveit. S ez nem csekélység, 'ha figyelembe vesz- szük, hogy a világ szókincsfejedelme Shakespeare müveiben is csak 28 000 szót számolhatunk össze. Felmerül a kérdés, vajon mi a rdndeltetése a többi szónak, amit nem használunk. Nos, jelesleges szavunk nincs, az egymilliónyi kifejezésből mindenki azt a néhány ezret használja, ami összefügg képzettségével, szakmájával. Valószínűleg a vegyészek szókincse a legnagyobb, mert a kémia körülbelül kétmillió vegyületet ismer, s mindegyiknek két-három neve is van. Ezeknek a neveknek persze csak kis része tartozik a magyar szavak családjába, ami egyben arra is utal, hogy vegyészeink nemcsak a magyar, hanem az idegen szavak ismeretében is az élvonalba tartoznak. la is kövesse a népgazdaság korszerűbb folyamatait. Az eddigi gazdasági irányítás elavult volta mindenekelőtt abban mutatkozott, hogy nem ösztönözte eléggé a vállalatokat és a dolgozókat a munka termelékenységének fokozására, a műszaki fejlesztésre és a termékek minőségének javítására. Gyakran „teljesítették a tervet”, de a termékek egy része — gyenge minősége miatt, vagy mert nem szükségletek kielégítésére termelték — eladhatatlannak bizonyult, és a raktárkészleteket növelte. További fogyatékossága a tervezési rendszernek, hogy a vállalatokat a beruházások fokozására és a tervfeladat leszállítására serkentette; a beruházások hatékonysága a vállalat számára közömbös volt, így nem ösztönözte eléggé a takarékoskodást; ugyanis a felülről megszabott feladatok — gyakran mindenáron való — teljesítése volt a munka mércéje; végül sokszor ellentmondás keletkezett egy részről a népgazdaság, más részről a vállalat és a dolgozók személyes érdekei között. Az új irányelvek többirányú intézkedéssel kívánják felszámolni a felsorolt fogyatékosságokat. Mindenek előtt leszögezik, hogy a népgazdaság tervszerű irányításának alapja a távlati terv. Az ötéves távlati tervek kidolgozása központi feladat, amelyben a vállalatok is részt vesznek. Gyökeres a változás az éves tervek vonatkozásában, amelyeket a jövőben a vállalatok dolgoznak ki a távlati tervek alapján, de amelyek a jövőben nem lesznek kötelező érvényűek! A változások lényege: a vállalatok merőben új érdekeltségi rendszere. Eddig a vállalat számára a központilag előírt tervmutatók teljesítésé volt a legfontosabb, ami nem egyezett minden részletében a társadalmi szükségletekkel. A jövőben egyetlen központilag meghatározott mutató szabályozza a vállalatok termelését: a bruttó jövedelemből az állami költségvetésbe befizetett hányad. A fennmaradó tiszta jövedelem egy részét beruházási alapokra tartalékolják, továbbá kulturális, szociális stb. alapot képeznek, s a további hányad — természetesen államilag szabályozott elvek szerint — felosztható a dolgozók között. Mindez lényegében azt jelenti, hogy a vállalat elsőrendűen érdekelt jövedelmezőségi eredményei javításában, hiszen ez végső fokon befolyásolja a dolgozók keresetét. (Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a vállalat, a keresetek viszonylag önálló meghatározását, az országosan szabályozott bérarányok skálájában „mozgathatja”.) Az új irányítás lényeges vonásai közé tartozik a vállalati önállóság erőteljes növelése, a felülről való adminisztratív beavatkozás korlátozása és általában a népgazdaságnak gazdaságpolitikai eszközökkel történő irányítása. A felsorolt reformok a vállalatok szervezetében is változásokat tesznek szükségessé. A tervek szerint, megváltozik a beruházási politika is. Csupán az országos jelentőségű, központilag finanszírozott, nagy beruházások felett döntenek a központi szervek. A vállalatok saját kezdeményezésükre és saját erőből végzik a felújítás és a kapacitásnövelés meghatározott hányadát, amelyet csak bizonyos esetekben támogatnak a költségvetésből. A jövedelmezőségi mutató helyes érvényesülésének feltétele: a társadalmi ráfordításokat jobban tükröző árak kialakítása. Evégett háromféle árat vezetnek be: az alapanyagok, az energia és az alapvető közszükségleti cikkek szilárd árait; a termékek második csoportjában a limitált — maximális és némely esetben a minimális — árakat, a termékek harmadik csoportjában pedig a kereslet és a kínálat alapján kialakuló szabad kereskedelmi árakat, amelyeket az ipari és a kereskedelmi vállalat együttesen határoz meg. E rövid ismertetésből is látható, hogy a csehszlovák népgazdaság irányításában javasolt változások mélyrehatóak, és teljes megvalósításukhoz — amint azt az elnökség irányelvei is hangsúlyozzák — hosz- szabb idő szükséges. Lovas Márton Német császári kutyaposta Vajon ki hallott már erről? Ballonpostát, repülőpostát, rakétapostát stb. mindenki ismer, de a német pos- lakézbesitésnek ezt a legritkább formáját még Németországban is igen kevés gyűjtő ismeri és akkor is legnagyobbrészt csak képekből és az egykori Birodalmi Posta Múzeum (Berlin) dokumentumaiból. Ez a posta 1874-től egy 6500 lakosú kis városkában működött az illetékes erfurti postaföigazgatóság rendeletére. Ebben a kis városban a postahivataltól a vasútállomásig terjedő 7,4 kilométer távolságot hétköznap kétszer, vasárnap egyszer tette meg a két kis sárga, a császári címerrel és a postakürttel ellátott kocsi, amelyeket két erős kutya húzott. 1876-ban ezt a ritka postaszállítást, amely Alaszkára emlékeztet, ugyancsak az erfurti postafőigazgatóság újabb rendeletével azonnali hatállyal megszüntették. Érdekes a kutyaposta beszüntetésének oka. Az akkori legfőbb német postaigazgatónak, Stephan-nak nem tetszett, hogy a világhíres vicclap, a „Kladderadatsch” néhány humorbeli rajzban és jól célzó szövegben foglalkozott a kutyapostával és ennek következtében egész Németország a postaigazgatóságon nevetett. A lap közleményének megjelenése után 48 órán belül hang és lárma nélkül eltűnt a német postának ez a különlegessége. Eladta a rádiót Laki Gyula, 41 éves büntetett előéletű kocsikísérő, gyáli lakos, az Öcsai Földművesszövetkezet kölcsönző boltjából kivett egy rádiót és még ugyanaznap eladta. Rövidesen Budapesten a BELKER kölcsönző boltjából kért ki egy táskarádiót, amelyet a Bizományi Áruház egyik fiókjában akart értékesíteni. Rajtavesztett, mert a rendőrség elfogta, s így mindkét sikkasztásáért felelnie kell. — Kaliforniában, a Stanford egyetem kutatói zsebben hordozható készüléket szerkesztettek, amely a nyomtatott oldalakat lefényképezi és azonnal átteszi Braille írásba. EMŐKE UJJAI Hány szó van a magyar nyelvben? A hazánkban megforduló külföldiek nem alaptalanul állítják, hogy a magyar a legnehezebb nyelvek közé tartozik. A legtöbben a sokféle ragozást, a stilisztikai szabályok elsajátítását tartják túlzottan terhesnek, kiderült azonban, hogy nyelvünk tökéletes megismerésének szókincsünk gazdagsága a legnagyobb akadálya. Kelemen József, a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, hosszas vizsgálódásai alapján 800 000— í 1 000 000-ra becsüli szókin- j csünket, s ezzel Anglia és Németország után feltehetően a í harmadik helyet foglaljuk el : Európában. Ebben a nagy számban persze benne vannak a képzett és összetett szavak, az igenevek, továbbá a magyar műszaki kifejezések is. Az óriási szótömegnek csupán az áttekintése, és még inkább a megtanulása még a magyar nyelvtudósok számára | is lehetetlen. Az átlagember A mama „talkarodjára” azonban maradt. Kést fogott és hasba szúrta saját magát. Sok vért vesztett, nehezen tudták megmenteni az orvosok. Amikor felépült, még nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy nyolc órát álljon a pult mögött. Pihenni akart egy hétig. De csak akart, mert rendőrök jöttek érte. Két napig volt az őrszobán, s végül megmondták néki, hogy miért. Közveszélyes munkakerülés miatt. Akkor elsírta magát. Akkor és azóta soha. Munkatársai és a szomszédok elmondása alapján a rendőrségen meggyőződtek róla, hogy Ernőiké tisztességes lány és egyáltalán nem munkakerülő. A nyomozótisztnek bánat ült a szemében, s zavart volt a hangja, amikor kérdezte: — Ugye, tudja, ki jelentette fel? Emőke nem felelt azonnal, csak később, akikor is színtelen hangon mindössze ennyit: — Egy asszony. A tiszt bólintott. És nem nézett rá. Később olyasmiket mondott a lánynak, hogy bírja még ki egy ideig, ne keseredjék el, és főleg ilyen helyzetben ne próbáljon valami őrültséget csinálni, mert ez nem megoldás. Resteilte, hogy mindössze ennyit tud mondani. A lány megnyugodva távozott. Arra gondolt, hogy keres valakit, alki tisztességes ember és akit ö is szeret. Elvégre még semmi sem késő, hiszen mindössze húsz éves. És azóta nem sir. Csak a keze reszket még, amikor néha maga elé emeli, s tűnődve nézi kinyújtott, hosszú újjait. Hnnkóczi Sándor lassan az egész utca tudomást szerzett róla. A mamával még azok a Ikevesek is megszakították a kapcsolatot, akik eddig szóba álltak vele, s akkor se ültek be mellé a megszokott asztalához, a presszóba, amikor nem ült mellette az a férfi. Az a férfi hetenként háromszor ült a mama mellett, szombaton és vasárnap soha sem. A férfi ugyanis nős ember volt. S ezt nagyon jól tudta Emőke is. És mivel több dolog érdekelte, felkereste a papát is. A papa megnősült közben, rendes nő az új felesége, látszik ez a papa munkáján, az ingein, s a lakáson is. Egész délután beszélgetett a papával. Biztosította Emőkét, hogy ha férjhez megy, számíthat rá, de addig nem veheti magához, ezt igazán megértheti, hisz új felesége hamarosan szül, s egyébként is Emőkéé annak a lakásnak a fele, amelyben együtt lakik a mamával. Emőke megértette a hallot- lakat és kezdett sok mindent unni. Unta, hogy időnként nem aludhat odahaza; unta, hogy csak ő takaríthat odahaza; unta, hogy a mamától egy jó szót sem hall évek óta és nagyon unta már ezt hallani: — Költözz apádhoz, menj albérletbe, vagy férjhez. Mit bánom én hová, nekem jogom van a boldogsághoz és ezt miattad nem kaphatom meg. (? .[ a mamának —3 ami hoc egy hasonló kijelentése után Emőke elegendő erőt érzett magában, kimondta azt, amit már rég forgatott a fejében: — Nem vagy te anya. Minek szültél te gyereket? Neked csak kövek valók! gán, száját vastagon kirúzsoz- ta és savanyú cukor szagú volt a lehelete. És Emőke egy év után már megszokta, hogy ilyenkor a mama rendszeresen pofont kap. Aztán csend lett. Végképpen csend. A papa elköltözött, s utolsó mondatát, amelyet a mamához intézett, Emőke sokáig nem értette. így hangzott: „Dolgoznod kell ezután, hogy megélj. Az majd kijózanít.” Mit is érthetett volna ebből egy tizenkét éves lány, aki nem mehet játszani az udvarba a házbeli gyerekekkel, akinek hosszú, szőke haja, fehér arcocskája van és aki zongorázik? Csak később, jóval később értett meg néhány dolgot. Sőt, majdnem mindent. Akkor. amikor már tizenhét éves volt. A mamához feljárt egy férfi, s ilyenkor Emőkének át kellett mennie römizni a vendéglő előtti trafikosnö járni nem tudó férjéhez, vagy okvetlenül megnézni azt a filmet, amelyet a. közeli moziban játszottak. Gyakran megtörtént, hogy hazatérve zárva találta az ajtót és hiába kopogtatott. Ilyenkor felkeresett egy parkot, s ügyelve ahra, hogy ne lássa senki, bekucorodott egy bokorba, s néha hajnalig aludt. Később, ősz végén, télen már nem aludhatott, ilyen „zártajtós" esetekben a szabad ég alatt, inkább, pirulva a szégyentől, bekéredzkedett valamelyik ■ szomszédjukhoz. A szomszédok jószivvel fogadták Emőkét, enni is adtak neki. de sokat beszéltek az ügyről, s dolgozott. S ettől kezdve valahogy megkopott a családi otthon gondosan kimívelt csillogása. Valahogy minden fényét és értelmét elvesztette. Csak a kicsi, ám már serdül- gető Emőke zongorázott változatlan szorgalommal, s illendően billegtetve közben hosszú szőke haját. Ez a szorgalmas, éveken át tartó zongorázás aztán soha el nem múló jegyet hagyott rajta. Emőkének ugyanis szép, érzékeny, hosszú ujjat vannak. Ám ezek az ujjak az utóbbi időben nikotonfoltot kaptak és remegnek. Ez a remegés pedig arra mutat, hogy valami nincs rendben Emőke körül. Mivel az ujjak eme ideges játéka eléggé feltűnő és különböző találgatásokra adhat okot, szükségesnek látszik a magyarázat. Nem szeretném ugyanis, ha azok, akik Emőkét ismerik, esetleg rosz- szat gondolnának. Mert Emőke tisztességes lány, s a jó meleg napsütésnek csak azért nem örül, mert egészen idegesítő dolgok kötik le már hosszú ideje a figyelmét. kitérő után en- ? qedtessék meg visszatérni a korábban jelzett családi változáshoz. Emőke ezt csak abból érzékelte, hogy megszaporodtak a papa és mama veszekedései, s a veszekedések közepette néha pofon is csattant. A pofont általában a mama kapta, s főleg olyankor, amikor későn jött haza, későbben mint a papa a munkából. A mama ilyenkor ékszereket viselt maró t úri kislányként C.mohé kezdte életét. ; Gyermekkorának első emlékei süppedös szőnyegekhez, tüllfüggönyökhöz, bieder- j meier bútorokhoz és szép ru- \ hákhoz fűződnek. Csodálatos ; kis világ volt körülötte, me- : lyet a papa teremtett, egyál- ; talán nem csodálatos módon. ; A papa ugyanis csirkékkel ; kereskedett. Hetenként háromszor utazott vidékre áru- \ ért, hiszen bőven akadt vevő ; a munkáskerületben. A csir- • kék megalapozták a család te- ; kintélyét és anyagi helyzetét. i Talán csak az okozott néha : kisebb-nagyobb nehézségeket, ; hogy a mama, a cipész lánya, aki időközben úriasszonnyá . nőtte ki magát, egyre több i ékszert akart magának vásá- ; rolni. A mamának ugyanis i semmi más nem jutott férje i mellett osztályrészül, mint az | ékszervásárlás. Ez volt egyet- i len öröme, s abban az időben : egyben életcélja is. Elképzel- : lietö, hogy ezekután milyen ; sors várt Emőkére. i A kis családot így érte a j negyvenkilences esztendő. És | ekkor nagy változás követ- ; kezeit a csirkekereskedő éle- : tében. Leszoktatták arról, ■ hogy teherkocsival hetenként \ háromszor járjon vidékre ; áruért. És főleg arról, hogy ezt az árut aztán tekintélyes í felárral juttassa el a kerület \ zömmel munkás lakóinak asz■ tatára. Prózai munkát kellett \ választania, amelyben az uta- ; zást mindössze két villamos- imegállónyi távolság jelezte, ! lakásától a gyárig, amelyben A kötet két dátuma a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom történetének két fontos időpontját jelenti. Az egyik 1919. augusztus 1., a Tanácsköztársaság megdöntésének tragikus időpontja, a másik 1929. augusztus I., a forradalmi munkásmozgalom háborúellenes tüntetésének napja. E két történeti esemény közti időben szerveződik újjá a magyar forradalmi munkás- mozgalom. A kommunista pártnak mély illegalitásban és az ellenforradalmi rendszer kegyetlen körülményei között kellett kialakítani illegális taktikáját és szervezeti módszereit. A dokumentumkötet lényegében ennek a folyamatnak a bemutatására vállalkozott. A Somogyi Munkás tudósítása még arról számol be, hogy a szakszervezeti ülésen Kaposvár dolgozói a proletariátus hatalma mellett tettek hitet, amikor a „szakszervezeti” Peidl-kormány már egymás után adja ki a kapitalizmust visszaállító rendeletéit. Kibontakozik a fehérterror, ezreket gyilkolt, tízezreket hurcolt börtönbe, internáló táborokba. A kommunista, szociáldemokrata dokumentumok, a hatalom urai által kiadott rendeletek és intézkedések közrebocsátásával a kötet betekintést nyújt az olvasónak a fehérterror hónapjaiba. Mialatt újjáalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a munkásosztály legális pártja és jobboldali vezetői osztálybékére hívnak fel röplapjukban, a kommunista és szociáldemokrata bányászok szervezett megmozdulásokban lépnek fel a kapitalista restauráció ellen. A szászvári csendőr- őrs jelentése csakúgy, mint a győri ügyészség vádirata arról tanúskodik, hogy a proletárdiktatúra leverése után továbbéltek a forradalmi erők és már újak, is születtek. Létüket és újjászerveződésüket a dokumentumkötetben a Kommunisták Magyarországi Pártjának első röpiratai adják hírül. A KMP akkori elméleti munkásságát a kor illegális sajtójában hagyta az utókorra. 1920-ban a Proletárban, 1922- ben Kommünben, a huszas évek közepén az Űj Márciusban és 1928-ban kiadott Kommunistában napvilágot látott cikkek ennek az elméleti te- : vékenységnek egyes fejezeteit: mutatják. Nincs a magyar tár- : sadalom politikai, gazdasági életének olyan jelensége, amelyre a kommunisták ne reagálnának. Hogy nem mindig helyesen, azt a közreadott dokumentumok is bizonyítják. Mindez azonban nem csökkenti, hanem emeli pártunk har- ’ cának jelentőségét. .Megmutatja, hogyan harcolták meg a magyarországi forradalmi munkásmozgalom harcosai — a mai fiatalok számára elképzelhetetlen terror közepette — saját elméleti fejlődésüket, hogyan kovácsolódott ki ezekben az években nagy győzelmek és tévedések árán a Kommunisták Magyarországi Pártja. A huszas évek közepén a KMP-nek sikerült kitörni az illegalitás fojtogató szorításából. Politikájának megnyerte a szociáldemokrata pártban létrejött ellenzék jelentős részét, és vezetésével új legális munkáspárt született — a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, a népszerű MSZMP. Az illegális kommunista mozgalom — helyzeténél fogva — viszonylag kevés dokumentumot hagyott az utókorra, az MSZMP felhasználva féllegalitása minden lehetőségét, röpiratok és újságok gazdag anyagát készítette. Ebből az anyagbőségből készített válogatás sokoldalúan mutatja be az MSZMP harcát. Az MSZMP szétverése után a Kommunisták Magyarországi Pártja új fejlődési korszakba lépett. Felhasználva az előző időszak gazdag tapasztalatait, erősítenie kellett szervezeteit. új módon kellett dolgoznia a legális szervezetekben. is. Hogy miképpen ke- resté a felvetett kérdésre a választ, erről adnak hírt a huszas évek végén keletkezett anyagok, újságcikkek, röplapok. A dokumentumkötet hűen kíséri végig a magyar forradalmi munkásmozgalom fejlődésének útját és a maga korlátozott lehetőségei keretében a magyar forradalmi munkás- mozgalom harcosainak is em- í léket állít. Olykor nem név szerint, de a közreadott dokumentumok bizonyító erejével. Éppen ezért a forradalmi munkásmozgalom dokumentumainak közreadásával hozzájárul pártunk és a magyar munkásmozgalom történetének tanításához, dolgozóink szocialista tudatának formálásához, nemzeti hagyományaink alaposabb megismeréséhez és még nagyobb megbecsüléséhez. Sz. A.
