Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

TÉLI MOSOLY 1 t , 1 ; t # Ü1É1 ■ v *T5 ^ MpMpfeyf (Deregán Gábor felvétele) Egy csokor kákái mdkrirdg Fel kell figyelnünk a kó­kai ügyekre. Ebben a falu­ban az emberek túl sokat költenek italra. S az ital rossz tanácsadó. Főként a feketén főzött pálinka zavarja meg az emberek agyát. A zugpá­linkáért kapott pénz nincs arányban azzal az erkölcsi kárral, amelyet azután okoz. Hégi közmondás: ebül szer­zett jószág, ebül vész el... A jó út helyett — jó üzlet Bekö István, kókai lakos éveken keresztül, dolgozott a Budapesti Divatáru Nagyke­reskedelmi Vállalat központi raktárában. Laza volt náluk az ellenőrzés, s ez csábítot­ta Beköt. Tavaly januártól szeptember hó tizedik nap­jáig naponta hozott ki a raktárból egy-két nylon sá­lat. Kezdetben maga értéke­sítette őket. Később Bekö Istvánnénak feltűnt, hogy fér­je szinte minden este italo­sán tér haza. Kikutatta fér­jének zsebeit, ott pénzt, majd olykor-olykor egy-egy nylon sálat talált. Ahelyett, hogy jó útra téritette volna férjét, mint orgazda, hamarosan ő is bekapcsolódott a „jó üz­letbe”, és vele más kókai asz- szonyok is. A kókai tanácsházán de­cemberben megtartott bíró­sági tárgyaláson kiderült: Bekö István úgy hordta ki a sálakat, hogy azokat zsebre- rakva bement a WC-be, ahol az alsónadrágjához erősítette biztosítótűvel. Ilyen módon mintegy százötven nylon sá­lat hozott ki a raktárból. A járásbíróság közel negyven tanút hallgatott ki az ügy­ben. Bekö Istvánt 10 hónapi börtönre, feleségét 5 hónapi felfüggesztett börtönre, és ezer forint pénzbüntetésre, Horthi Istvánná harmadren­dű vádlottat 1200 forint pénzbüntetésre ítélte jogerő­sen. Bekő Istvánt kényszer­elvonó kezelésre is kötelez­ték. A hordóiigy Papp Ferenc, kókai lakos is nagyon szereti az italt. El­sősorban ezzel magyarázható, hogy amikor az egyik éjjel, záróra után hazafelé balla­gott az italboltból, észrevette, hogy Szekeres István portá­ján két hordó van. Papp Ferenc nem sokat habozott, behatolt Szekeres István por­tájára, kitolta onnan a két hordót, hazaguritotta és el­rejtette a lakásán. A hor­dók már másnap visszake­rültek Szekereshez, ugyanis a nyomok elárulták a hordó- tplvajt. A régebben lopásért már elítélt Papp Ferencet a járásbíróság ezútlaL nyolc- hónapi börtönre ítélte. Hej. az a tarló,sdij! Nem volt jó karácsonya Kovács József, kókai lakosnak sem. Több, mint nyolcezer fo­rint gyermektartásdíjjal volt elmaradva. Miután ered­ménytelenül telt el a türelmi idő, melyet a bíróság részé­re engedélyezett, hogy köte­lezettségét rendezze, így Ko­vács József 5 hónapi bör­tönt kapott. (m) HÍREK — Tizenöt eves jubileumára készül a tápiöszecsői népi együttes. Január utolsó he­tében, a népművészeti hét ke­retében ünnepük az évfordu­lót. — Termelőszövetkezeti Aka­démia indul Tápiószecsőn. A hat hétig tartó akadémiát az Egyetértés Termelőszövetkezet és a földművesszövetkezet ren- i dezi. Az előadásokat neves I TIT-előadók tartják, és szem- \ léltetésül filmeket vetítenek, j — Takarítás huzattal, i Franciaországban a varró- ; műhelyek és szövőüzemek i portalanítását, valamint az j apró hulladék eltávolító- j sát statikus elektromosság j okozta állandó huzattal old- \ ják meg. í — A nősök bálja jól sikerült tegnap este Tápiószecsőn. „Tavalyi hangulatban” hajna­lig tartott a vidámság. Az en- ni-inni való elfogyott, a jó­kedv megmaradt. Tapló merde A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM. 1965. JANUÁR 10. VASÁRNAP Párbeszéd Nagykátán — Kérem, én a nagyká- tai vasútállomástól a ren­delőintézetig terjedő száz­ötven métert száraz lábbal tettem meg. — Mesélje a bolondnak! — Magának mondom! — Még a füle sem lett sáros ... — Nem. — De a zoknija csak be­ásott? — Cseppet sem. — De a bakancsából fél óráig borította ki a latya­kot? — Nevetni fog: még egy icipici sarat sem talál a cipőmön. — Csak nem csinálták meg a járdát!? — Ember, hol él maga? — Akkor árulja el, ho­gyan csinálta? — Kézen állva jöttem ... — d — Fények az iskola ablakaiban, fények az agyakban Szecsőn De az árnyékban oti vannak még az analfabéták .., Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken — már évek óta — este fél tízig világítanak a tápiószecsői emeletes iskola ablakai. Nem azért, mintha ilyen sokáig tartana a tanter­mek kitakarítása, vagy a kályhák másnapra való elő­készítése. Más oka van az ab­lakokból kisugárzó fénynek. Az esti csendben is háromnegyedóránként fel­berreg egy villanásnyi időre a csengő, s öt perc múlva ismét meg­szólal: az esti általános isko­la hallgatóinak ad rövid — fél cigaretlányi — pihenőt. SZERELEM (Ténagy Sándor rajza) Dermedt-szürke ég, Havas mozdulat, mégsem mondhatod: a nyárból semmi sem maradt. Az íz és a tűz benned él tovább, egy szín talán e dalt termi, mint hegy a borát. Törvény vagy varázs? Hinni megtanít. Halld a csenddé vált madarak szárny csapásait. Csávás Lajos Felnőttoktatás néven közis­mert hazánkban az a munka, amelyről az iskolák ablakain át esténként kivilágló fény beszél. Október 15-e óta Tá­piószecsőn a nyolcadik C osz­tály gyerekeinek a helyét nyolcadikos felnőttek foglal­ják el az esti órákban. Hár- mincketten vannak. Kik ezek a felnőttek, mi készteti őket arra, hogy a fá­radtságos napi munka és uta­zás után esti néhány szabad órájukat az iskola padjaiban töltsék? A száraz statisztikai ada­tok csak ennyit mondanak: hátuk húsz éven aluli, kilen­ctize húsz és harminc év kö­zött van. A harminc éven fe­lüliek száma pedig tizenhét. Van köztünk hat nő is. Va­lamennyien fizikai dolgozók. S ami nemcsak kor-, de kissé kórtünet is: közöttük egyetlen mező- gazdasági ember sincs. Igaz, a nappali tagozat ezer gyereke közül is csak elenyé­sző azoknak a száma, akiknek a neve mellett a szülő foglal­kozásaként ezt találnánk: tsz- tag. Az esti hallgatók igen nagy többségének szinte ember- feletti erőfeszítést jelent a tanfolyam rendszeres látoga­tása, mert vagy kilencven százalékuk Budapesten dolgo­zik. Hajnalban indulnak munkába, hazafelé pedig á vonatról egyenesen az iskolá­ba jönnek. Otthon aztán alighogy elszenderednek, máris csörög az ébresztőóra. S ők mégis jönnek. Miért? Csak kevés nyilatkozik úgy, hogy minden külső kénysze­rítő körülmény nélkül, csu­pán a tudásvágy hozta vol­na őket az iskola padjaiba. Legtöbbjük azért tanul, azért igyekszik megszerezni az ál­talános iskolai bizonyítványt, mert c nélkül nem maradhat meg beosztásában, nem léphet elő, vagy pedig mert ezt a munka­adó egyszerűen megköveteli. S ez így helyes. De a „legalsó lépcsőn” is ezt kellene tenni! Tápiósze- csőn az írni, olvasni nem tudók száma jóval az orszá­gos átlag felett van. A helyi erők csupán meggyőző szó­val — más eszköz nem áll rendelkezésükre, — nem tud­nak megbirkózni az analfabe­tizmussal. Kudarcba fulladt a leg­utolsó kísérlet is. Huszonketten önként jelent­keztek az úgynevezett alapis­mereti tanfolyamra, de közü­lük senki nem jelent meg egyetlenegyszer sem. Elgondolkoztató dolgok ezek. Ideje lenne emberséges, de hathatósabb intézkedése­ket hozni e szomorú helyzet­nek a felszámolására. Az alap- ismereti oktatás Tápiósze­csőn a felnőttoktatás árny­oldala. Ám ahol árnyék van, ott fénynek is kell lenni, s ezt a fényt a nyolcadik osztály anyagát szorgalmasan tanuló harminckét nő és férfi áldo­zatos, célratörő igyekezete testesíti meg. Ez a fény más­fajta, mint az ablakokon át kicsillogó villany égőké: a már fáradt agyakban gyul­ladt ki, eleinte csak pislá­kolva, majd minden végigült negyvenöt perc, minden eltelt foglalkozási nap után egyre nagyobb fényerővel... (k. p.) Négy ember egy bőrben... Beszélgetés a tóalmást kemény emberrel Rózsa Márton soha nem gondolta, hogy életében vala­ha is ekkora szerepe lesz egy közös gazdaság életében. Pontosabban a tóalmást Lenin Termelőszövetkezet egyik ta­nyáján. Ámbár igaz, hogy a szövetkezet szervezésekor, s megalakulásakor ott volt az elsők között. Azóta is lelkiis­meretes, szorgalmas ember. Ma ő irányítja az állatok etetését, tenyésztését és hiz­lalását. Éjjele és nappala ez a munka. A nap minden reg­gel azzal kezdődik, hogy kiad huszonhat mázsa abrakot. Fe­lelősségteljes hivatástudattal ellenőrzi naponta a tanyát, az etetést és harminc embere számára a munkaelosztást. — Milyen a külső tanya ál- , latállománya? j Végigvezet a hosszú ólak és ! istállók mellett. Egymás után < mondja a nagy számokat, j — Van ezerkétszáz sertésünk ! hizlalásra és eladásra, három- | százhúsz tenyész- és hízott ! marhánk, kétszázhetven ju- j hunk és ezerháromszáztizen- ; nyolc baromfink. \ — Hány ember gondozza ; ezeket? í — Hét-hét ember van a ser- \ tésnél és a marhánál, kettő a ; juhoknál és egy a baromfiak- ; nál. \ — Ki érdemel dicséretet? ! — Herczeg András. Makádi jJőnos, Török János, Török Ist- j ván és Surányi Jánosné. ! Van-e még téli dolog a ta- !nyán? ! — Van még bőven, í Közben egy újszülött koca- ! családhoz hívják. ! — Mindennap így megy ez, • — mondja. Aztán még két • helyről szólítják, így három i felé kéne menjen. ! Elnézést kérünk a zavará- ! sért és elköszönünk. Máris ro- : han tovább, szinte versenyt az \ idővel. Sokat és jól dolgo- : zik. Tápióságon négy ember ; végzi ezt a munkát. A jószág­tenyésztési brigádvezető, a farmvezető, a munkaelosztó és — a tanyagazda. <ü. L.) bocsá! nős. A Halasi Ferenc. Ám ennek ellenére van neki becsülete, mert azt mondják, ez az ember elég jó bőrben van, noha egy asszony a fű­szer az életében. Meg aztán, a többi aggfiú őt hozza fel min­dig, mint elrettentő példát: így nem szabad járni! Most is ő beszélt, a Halasi: — Kedves barátaim! Hall­gassatok rám. Csak én tudom néktek megmondani igazán, hogy mennyi bosszúságot je­lent egy nő az ember életé­ben! Cudarul megtapsolták. Az­tán félóra néma ivás követke­zett, majd az év végére való tekintettel Bence lemondott az elnökségről. Helyébe a negy­venéves Tóth Andrást válasz­tották, egyúttal meghagyva né­ki az első teendőt: 1965-ben öt. új tagot kell megnyernie a szent nőtlenségi eszmének. Virslivacsora következett. Csúszott rá a bor. El is éne­kelték, hogy: .. Borban az igazság, borban a vigasz .. Az ezt követő csendes iszogatóis közben megkér­miért? Azt mond­ta, hogy a nők olyan erősek, olyan férfiasak, hogy amikor egy szegény férfi azt hiszi, hogy meg­hódított egy kon­tyost, akkor derül csak ki, hogy ő esett rabságba. Molnár András nagyon harago­san nyilatkozott a nőkről. — Köszönöm, én nem kérek be­lőlük — mondta, de utána ellágyult az arca, megsimo­gatta ötödik kor­só sörét, és felsó­hajtott: — Be kár, hogy nem is­merem közelebb­ről őket, be kár... Csendben mond­ta ezt Molnár, ám szomszédja még­is meghallotta, s deztük a harmincegy éves mintegy vigasztalva barátját Barna Jánostól, aki új fiú a és saját magát, megszólalt: gyülekezetben; mikor haté- Még megpróbálhatjuk, rozta el, hogy nőtlen marad, s Urban László Agglegények ankétja i .. ^ Öreg este volt. néha /// még a hold is kipislantott az £ elrongyosodott felhők mögül, £ hogy egy kicsit megvilágítsa # az utat az öreglegények előtt. í Mert agglegények mentek a ^ tóalmási utcán, pontosan a % hetes számú italbolt felé. Be- % célozták az ajtót, úgymond a % szólás. A gondozott kis ital- £ bolt meleggel, tisztasággal, £ étellel-itallal teli asztalokkal í várta a község öreg fiúit. Mert í ők érzelmeiket, örömüket, bá- f natukat, pénzüket nem a nők- ^ be ölik, hanem az italba, mert % olyanok ők. csípje meg a csó- i ka! ^ A legaggabb fiú, Bencei < Benedek Gáspár, a társaság f elnöke lépett be elsőnek, az- £ tán xorba szépen a többi, míg- % len félkilencre már harmincán $ ülték körül az asztalt. Ebből a $ harminc legényből — ezt tud- í ni kell mindenkinek! — csak % huszonnégy a régi, ősmagyar. % megrögzött nőgyűlölö. A fenn- % maradó hat: ifjonc. Hogy mi ^ lesz belőlük, az még bisonyta- í lan. Aztán volt egy, aki isten­Egy független agglegény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents