Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
«ST HEGT <./£trlap 1985. JANUAR 1. PÉNTEK Devecseri Gábor: BÚCSÚZÓ ÉV Búcsúzó év. Hajában hó van. Visszaint még elsuhancban: minden szavát nem mondta el. De jön majd, emlék-köntösében betoppan; lesz ideje bőven. Sokat kérdezett. Majd felel. NEMES LÁSZLÓ: Csuka Zoltán: keket sem becézte annyira .. . Feri a kályhának támaszkodott. Érdekes, gyerekkorában is ehhez a kályhához szeretett húzódni, órák hosszat kuporgott máriaüveges ajtaja előtt és bámulta a lángokat. Doktor Dékány Ferenc, közgazda ... Egy hónappal ezelőtt nősült. Vagy már kettő? Csak a középső testvérük nincsen itt. Edit. Svájcban turnézik; még két koncertje lesz Luzernben, egy Bemben. Vagy mégis táviratozni kellene? Ki tudja ... Megbeszéli Lacival, Edit férjével. Átment a szomszéd szobába, az ebédlőbe. Amikor az orvos jött, oda húzódtak a többiek. Mármint Olga, meg Feri ifjú felesége, Irén és Laci a megszeppent ' kis Editkével. De jó, hogy ő megmondta otthon Olgának: el ne hozzák a gyerekeket! Emlékezzenek úgy a nagypapára, ahogyan utoljára látták . .. Odaült a hosszú ebédlőasztalhoz, a sógora mellé. Milyen kényelmetlenek ezek a magas támlájú székek! S újra kellene kárpítoztatni őket. Minek? Kinek? — Laci, — kzdte végül, — ne táviratozzunk Editn’ek? — Gondolod? — Tanácstalanul nézett rá. — És Feri is? Minek ehhez Feri? Edit férje döntse el! — De nem mondta; felálltak, halkan, nehézkesen átmentek a betegszobába. — A halál ... — suttogta Irén áhitatos borzongással. Az ebédlőasztal kopott plüss-terí- tőjére könyökölt. A szeme álmodozó, fekete. Fiatal volt, nagyon félt a haláltól. Tisztelte is. — Milyen kegyetlen a halál!. — Boldogok voltak, majdnem ötven évig — súgta visz- sza neki Olga. — Ki kérhet ennél többet az élettől? És milyen véletlenen múlik minden. Ki tudja, milyen lett volna szegény papa első házassága ... — Hogyan? Ez nem az első házassága? Zavartan ff ,.fesf:eílgve------------------- hallgattak m ind, de Olga mondta tovább: — De még mepnyire nem! Ha ugyan az elsőt egyáltalán házasságnak nevezhetjük ... Feri nem mondta el neked? Igaz, talán eszébe sem jutott, én is csak tíz évvel ezelőtt hallottam egyszer, véletlenül... Tudod, a papa húsz éves lehetett, vagy huszonegy amikor beleszeretett egy táncosnőbe... Adélnak hívták ... akkor még lehetett egy fiatal táncosnő Adél. Szóval, ez a kis Adélka elcsavarta úgy látszik az ifjúember fejét; a család persze, ellenezte, de ő egy szép napon mégis feleségül vette. Egy hónapig, vagy kettőig tartott csak az egész, a táncosnő megfázott, tüdőgyulladást kapott, két nap múlva meghalt. Aztán idővel bemutatták a papának a mamát, szerelem, házasság, sikerült gyerekek és unokák, fél évszázados derűs élet... látod Irénke, ilyen véletleneken fordul meg az élet... Gyere, nézzünk be hozzájuk... A mama most is az öreg kezét simogatta: — Drágám, egy kis vizet? — Milyen megható, ahogy beszélnek most is egymással — sóhajtotta Irén. — Mást nem is hallottunk soha — mondta Lajos, a legidősebb fivér. Igen. Mindig így volt. Körülnézett. És minden ilyen volt, — itt semmi sem változik! Sem a bútorok, sem a hang, sem a szeretet. A papa ivott néhány csepp vizet, s erőlködve, kissé fel- emelkedett. A mama megható igyekezettel és meglepő ügyességgel tolta feje alá a párnát. — Jó lesz így, drágaságom? — És fogta a kezét. Mosolygott, bár roppant erőfeszítésébe került. — Jó. Már minden jó. — Most érthető volt a papa hangja. Ha meghalok ... — Ne! Csak intett, és folytatta: — Ha meghalok ... azt akarom: Adélka mellé temesse- őek. Fáradtan lehúnyta sze------------------ mét. A szobára megint csend telepedett: kínos, félelmetes, fülledt, or- vosságszagú csend. Ráereszkedett a családra, az ágyra, a szőnyegre, a bútorokra: köröskörül ócská bútorok, siralmas limlomok, romok, romok ... C sak a fürdőszobából hallatszott, hogy csöpög a víz. És feltartóztathatatlanul kezdtek ömleni a mama könnyei. ÚJ ÉV ELE Fogyó napok és egyre hosszabb éjek küldik a fény, s árny morzejeleit, s a szíved készüléke azt kopogja, megint, és újra új év közelít. Az életünk egy évvel újra hosszabb, s mi hátra van; egy évvel rövidebb, ilyenkor látod: mennyi még a munka, s a múló idő hogy sürget, siet. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Adományoz a KIRÁLY .................. ............'........................WWWWWWW ( Gondolatok, prémiumosztás után) ügy érzed: egyre s egyre sebesebben kering az ég, a nap, a csillagok, az élet velük kering s tovalebben, de végtelen körben tovább forog. Szíved kopog és kopog írógéped, és ketten együtt mérik az időt, s te szeress szépen, tedd kötelességed, rendeltetésed ennyi — semmi több. AJÁNDÉKOK lyryomott hangulatú szüli veszterem van. Még mindig nem hevertem ki azt a megrázkódtatást, amely a karácsonyi ajándékokkal kapcsolatos. Pedig ebben az évben alaposan ki akartam tenni magamért és bőségesen megajándékoztam szeretteimet. Boriska néninek vettem egy öröklakást, gondoltam, örülni fog neki. Tévedtem, mert Bo- riska néni fejcsóválva panaszkodott, hogy villát szeretett volna gyümölcsössel, csodálkozik, hogy ezt elfelejtettem, pedig nem is egyszer mondta. Persze, biztosan oda se figyeltem, manapság nem törődnek más ember kívánságaival. Okulva ezen a kellemetlenségen, Sanyi bácsinak egy háztömböt vettem a Lágymányoson. Azt hittem, örömet szerzek neki, de amikor találkoztunk, sértődött arcot vágott, s ebből arra következtettem, hogy valami baj van. Szűkszavú ember lévén, hiába faggattam, csak azt hajtogatta, hogy nagyon meg van elégedve, igazán kedves tőlem, hogy egyáltalán megemlékeztem róla, más még ilyen ajándékot sem kap, s nem az ajándék értéke a lényeges, hanem a figyelem. Végül aztán kibökte, hogy a háztömbben nincsen mozi, a szomszéd háztömbben viszont van, tehát ha csak egy kicsit is törődtem volna vele, akkor erre is gondoltam volna. Mindegy, egy öreg embernek jó ez is ... Ilonka néninek vettem egy szép toronyórát lánccal, aminek Ilonka néni először örült, csak később döbbent rá a hiányosságokra, hogy például tornyot nem vettem hozzá, az óra nem atomóra, a lánc pedig csak 18 és nem 24 karátos aranyból készült, s bizony alig nyom fél mázsát. A dolog, mint mondta, nem lepte meg túlságosan, mindig tudta, hogy tehetségtelen ajándékvásárló vagyok, amit elém löknek, megveszem, s nincs sem időm, sem kedvem behatóbban foglalkozni a dologgal, mert hiányzik belőlem a türelem és a szeretet. L ajcsi bácsinak egy óceánjárót vettem. sajnos, azonban neki sem találtam el az ízlését, mert mint kiderült, jégtörőt szeretett volna kapni tőlem, lehetőleg atommeghajtásút, mert öregszik, ideges, nincs türelme hagyományos tüzelőanyaggal bíbelődni. Most mit csináljon az óceánjáróval, kénytelen né- hányszáz millióért elkótyavetyélni. A kis Misinek egy négymotoros sugárhajtású 120 szeméi í A fürdőszobában cso" í--------------------------------pör gött a víz. ^ Az orvos az előbb kezet mo- £ sott, de senki sem ment ki utána, hogy alaposan elzárja a ^ csapot. ^ Csend volt a lefüggönyözött ^szobában, sűrű, meleg, orvos- j ságszagú csend. Rátelepedett a ^faragott barna bútorokra, az ^ emberekre, a régi, vastag sző- | nyegre. r, Dékány Lajos a folyosóig kísérte az orvost, ott kérdezte ^ halkan: ^ — Van még remény? ^ Nagy, tohonya ember volt £ a doktor, ő megtette a magáét, ^ ami tőle tellett... és a tudo- ^ mány mai álláspontja sze- í rint... Mit kínozzák még ? ilyen kérdésekkel is? Különbben, neki is fáj a lába, aszt- b más, tavaly szívtrombózisa bvolt.. . Csoda, hogy bírja ezt ba strapát. ^ Dékány Lajos kiváló mér- ^ nők ... tudhatná ... mit nehezíti a kérdéseivel? ^ Mindnyájan isten kezében ^ vagyunk... — ezzel szokta b megkerülni a választ évtize- bdeken át. Most mit mondjon? b — Hány éves a kedves pa- b pa? Hetvenkettő ugye... ez manapság még semmit sem jelentene.. Statisztikailag '■/, ugyebár... Volt rá példa, j hogy hónapokig ... sőt, éve- z kig ... j Dékány Lajos tudta. Miért jí is kérdezte? Hiszen a kór- ? házból már hazaküldték ... | Visszament * lakásba. b lakására. Nem furcsa? Itt b nőtt fel, itt volt gyerek ... És , I mégis olyan idegen. Vendég, b Itt vannak mind, a család ... b vendégek ... Kényelmetlenül b ülnek, várnak ... Mire? b Papa alig beszél, a lélegzete b is olyan halk. És milyen keskeny lett az arca! Fehér, mint b a haja, mint a pár- b nája, szinte beleolvad. Csak ?a szeme a régi, az követi b mama minden mozdulatát, b Ahogy a teáscsészét nyújtja b neki, ahogy a vizespoharat... b Ahogy a homlokát megtörli, a b párnáját igazítja, s utána a b kezét fogja, gyengéden, simo- b gatva. b Mindig így volt ez, több bmint négy és fél évtizede. Ma- bma mindig tudta, mikor kell ba papának tea, mikor egy b pohár víz. mikor a vacsora, b mikor egy biztató mosoly, egy bsimogatás. Derű és boldogság b sugárzott körülötte; papa há- b lás mosollyal, csendes meg- b adással hagyta magát ké- ' nyeztetni. Talán még a gyereSZERELEM lyes utasszállító repülőgépet: vettem, a gyerek azonban! ki- \ fogásolta, hogy a gép használt, s a Szabó Pistinek a szülei Voszhodot vettek. Aranka néninek, akiről tudtam, hogy művésziélek, megvettem a Louvre Múzeumot és nem értettem, hogy miért vág fanyar arcot, s miért olyan hidegen köszöni meg az ajándékot. Másoktól tudtam meg, hogy az Ermitaget szerette volna tőlem megkapni, de hát mit törődöm én azzal, hogy neki mire volna kedve. Valahogyan minden esetben a balszerencse üldözött. Akinek a Sportcsarnokot vásároltam meg, az a Népstadiont szerette volna. Aki vízi erőművet kapott, az atomreaktorért bőgött. Kétségtelenül én is elkövettem hanyagságot. Például, amikor Józsikának egy mozdonyt vettem, zsák később döbbentem rá, hogy nincs dieselesítve. Közben elveszítettem az önbizalmamat is. Amikor például Erzsi néninek megvettem a Déli- sarkot, esküdni mertem volna, hogy helyesebb lenne az Északi-sarkot elvinni neki, Ügy is lett. Erzsi néni ircki- fejezését sokáig nem fogom elfelejteni. M agyon nehéz ajándékot i" venni. Én például kaptim egy golyóstollat, de nem ír.A kürt felharsant — a csata véget ért. A megfáradt : vitézek összegyűltek a királyi í sátor előtt. Várták, hogy a ki- ; rály második helyettese, úgyis i mint Főszámvevő, pontos : lajstromba vegye a csata vég- i eredményét. Addig is, hogy az ; időt agyonüssék valamivel, ki- j sebb csoportokba verődve tár- j gyalták a hosszú küzdelem j részleteit. ; Végre elkészült a lajstrom. ! A király második helyettese, \ úgyis mint Főszámvevő fel- ; szögezte egy póznára, mind- j járt a királyi sátor bejárata ! elé. A lajstrom másolatát be- ! vitte a királyhoz, aztán — mű- • vében gyönyörködni — ő is • beállt az alvezérek és a köz- b vitézek közé. í 1 Valóban, szép volt a lajst- i rom. Egyforma betűkkel író- j dott, gondosan rubrikákra b osztva. A rubrikák pontosan b közölték, hogy melyik vitéz b hány ellenséges katonát vá- b gott le. Külön feltüntették azt b is, hogy a levágottak közül b mennyi volt a hadnagyok szá- bma — hiszen egy-egy hadna- b gyot levágni sokkal munkaigé- í nyesebb. b Ismét felharsant a kürt. A b király első helyettese fújta, b ezzel is jelezvén a közelgő b pillanat fennköltségét. A har- b cokban megfáradt, a találga- b fásoktól meggyötört vitézek b pillanatok alatt feszes sorok- bba rendeződtek, s arcizmuk b akkor sem rándult, amikor az belső helyettes a messzehangzó b kürtön hamis hangokat fogott. < A kürt elhallgatott. Libbent b a sátorajtó. Délcegen kilépett b a király, kezében egy függő- b pecsétes pergamentekercset b tartott. y b it* indenki áhítattal figyelte, b I*J A marcona hadfiak arca b ellágyult. Többen vivátot kiál- btottak, bár egy királyi dekré- btum leszögezte, hogy a sorban b tilos kiabálni. A király szelí- bden megcsóválta korona nél- bküli fejét: b — Gyerekek, ne marháskod- bjalok! Várjatok még egy ki- b csit. Vagy ahogy a burkusok á mondják: ein moment! — szó- b val értitek? b Tudták, hogy ez vicc volt — b tehát mindenki nevetett. Fő- b leg az egyik alvezér, a legro- ‘ b busztusabb termetű, a legmé- b lyebb hangú derült. A király íis elmosolyodott, aztán lassan elkomolyodott és felemelte a pergamentekercset, A hgpotá- zás azonnal megszakadt — látták, hogy a király csak pillanatokra engedte meg a tréfát. Valóban így is volt. — Helyetteseim, alvézérek, gyalogok — vitézek! — kezdte beszédét a király. — Mi, I. Igazságos Salamon, a magunk ítélőképességére hallgatva s— egyben figyelembe véve a Királyi Tanács és az alvezérekből álló Haditanács korábban elhangzott véleményét — úgy döntöttünk, hogy a hosszú csata befejeztével ezennel kiosztjuk az adományokat, amelyeket a zsoldon felül kaphak a legjobb vitézeink. Az igazságosság vezérelt bennünket, I. Igazságos Salamont, de tudjátok, országunk kicsi, így most is, mint az előző csaták után, csak 60 falut adományozhatunk. Vitézek, derekasan harcoltatok! Ám a csatát figyelve és a lajstromot átvizsgálva, úgy láttuk, hogy néhányatok nem nagyon jeleskedett. Kevesebb ellenséget vágtak le, mint ahogy azt terveztük -1- ezért nem kaphatnak zsoldon felüli adománytjjcsak feddő szót, királyi intelmet. Vitézek, ti feddettek, értsétek meg végre, hogy a lelki bánat, bevásárlás, mászekolás helyett itt kell helytállnotok. — Most pedig, íme- mi, I. Igazságos Salamon kifüggesztjük ezt a bullánkkal és kézjegyünkkel ellátott közös adománylevelet. Megvárták, míg a király elvonul, aztán felbomlott a rend. A sereg rohant a póznához. Mindenki megnézte, hogy ki maradt ki, és ki hány falut kapott. Néhány átok hallatszott, de különben néma csenciben vonultak el az emberek. Ám ahogy egy-egy csoport a közös sátrába ért, megeredtek a nyelvek, és úgy csapkodtak, miként néhány órája a kardok. — Ez disznóság — sziszegte a legrobusztusabb, legmélyebb hangú alvezér. — A mezei hadak alvezére kevesebb ellennel végzett, mégis többet kapott! . — Persze — mondta az egyik gyalog. — Azért, mert társadalmi munkában ő a tábori lelkész. Bezzeg én!... Én semmit sem kaptam! Mert engem azzal bíztak meg, hogy csak gyalogokat vágjaK. Ha hadnagyokat is levágok, ha maradt volna rá időm, nem állnék itt üres zsebbel. — És én? A nyomorult két falummal? Negyvenkét ellent vágtam le, és köztük öt hadnagy volt. Bezzeg a király pohárnoka — ő kapta a legnagyobb lovat! Azzal könnyű harcolni! Főleg, ha hagyják, ha biztatják, hogy csak hadnagyokat vágjon. Ő csak harmincöttel végzett — de ebből tíz volt a hadnagy. Naná, hogy hat falut kapott! — És a király helyettesei? Az első csak fújta a kürtöt. Aztán levágott hármat De meid időközönként ő vezette a csatát, hét falut kapott — hetet! — Vitézek, csendesebben — támadt fel a vérig sértett mély hangú robusztusban a kinevezett, lojális alvezér. — Ne beszéljetek így, mert mégis ő a király első helyettese ... És különben is igazságos király urunktól kapjuk az adományokat! A z egyik gyalog felcsat- tant: — Igazságos?! Miért!? Az talán igazságos, hogy a király második helyettese csak azokat vágta le, akiket már mi bekerítettünk? Igazságtalan az elosztás! Nekem négy falu járna! Na, várjatok! A következő csatában majd csak félkézzel vagdalkozom! Megtudjátok ti, mi az, ha én csak félkézzel harcolok! Már 'zsongott az egész tábor. Mindenki többre számított. Főleg azok dühöngtek, akik egy falut sem kaptak. Az egyik, a legifjabb vakmerőén berohant a királyhoz. — Lásd be, ó, uram, királyom, én csak húsz ellent vágtam le — de közben elhagyott az arám, ezt is vedd figyelembe. A király szokásához híven, jóságosán nézte: — Megértünk téged, fiam... De lásd be, kis ország vagyunk, csak hatvan falut oszthatunk szét. És tudod, hogy hatvan falu kevés ennyi őszinte, szorgalmas, szakképzett, egymást szerető vitéznek . . . Murányi József
