Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1965. JANUAR 1. PÉNTEK PEST UECVEI sJCivlap w^IwíÉíéMbm ROGYION JAKOVLEVICS MALINOVSZKIJ MOSZKVA KREML Kiállításon SZILA G YI G YORG Y: HOVÁ TŰNTEK...? Egy kérdés gyötör már évek óta, melyre tőletek választ várak, áruljátok el, talán tudjátok: hová tűntek a proletárok?... De tényleg. Mondjátok, hová tűntek? Hiszen itt egykor, nem is régen, annj'i proletár volt az országban, amennyi csillag van az égen... Heteken át kijártam egy gyárba, Kideriüt, hogy hiába járok; a munkásosztályt megtaláltam, de eltűntek a proletárok!... Vidéken csupa téesz paraszt van. Azok meg, akik Pestre járnak: háztáji menyecskék, kalmár kofák, nem nevezhetők proletárnak ... Elmentem még a kápolnába is! (Ebből ma nem származnak károk) De így szólt a pap: „Csak Isten tudja, hová tűntek a proletárok ..." Sokezer autó robog az utcán, (ettől van a forgalmi válság) a volánnál nem tőkések ülnek, de kik? hol van a proletárság?! A keresgélést nem hagytam abba, benéztem egy budai bárba: láttam fülorvost, kazánkovácsot, de nem ütköztem proletárba... Az áruházban, mely azonos volt egy ostrom alatt tartott várral, a tömegben még véletlenül se találkoztam proletárral... A lóversenyen ezrek tolongtak: vésztők, nyerők és bukmékerek, proletárt viszont egyet se láttam, erre, ha kell, esküdni merek!... A lilacsempés gőzfürdő mélyem, mint a rákok, pirosra főzve, nem proletárok — reumások heverésztek a sűrű gőzbe’... A Gundelnél egy asztaltársaság — fütyülve a tetemes árra — kacsát fogyasztott I, de közöttük sem akadtam éhes proletárra... Egy építkezésen kergetődztek munkaidőben vidám párok: maltereslányok és ácslegények, (de) ezek sem voltak proletárok!... Szemügyre vettem az ifjúságot, jólöltözöttek, tiszták, nettek; ipari tanulók, gimnazisták, (de) a proletárok hova lettek?! Kik állnak sorban olasz vízumért? — melyért magam is sorba állok — Kik vesznek bútort és hűtőszekrényt? A nép! — de kik a proletárok?!... Kik nézik meg a magyar filmeket? Kik isszák gyümölcsként a kátrányt? Ha nincs proletár, kiknek jelent ez országszerte többnyire hátrányt?... Kik lottóznak? Kik hizlalnak sertést? Ki tart papagájt, vagy kanárit? Tudom, a lakosság, na de akkor voltaképpen ki proletár itt?!... Ki proletár? Senki. Mégis vallom, ha a tényeket veszem sorra; a költő is egykor erre gondolt, ilyen proletár utókorra! Ahol a szó a tettel egyezik, mint c versben a sok fura rím, s proletárt már csak a lexikonban találni, hölgyeim és uraim!... az ágyhoz, fölé hajol, mintha a testével akarná védelmezni a gyerekét. A keze simogatásra mozdul, de félúton visszafogja: érdes ujjaimak érintése könnyen felriasztaná a nemrég elalvó, beteg gyereket. — Nem ... biztosan nem ... — fordul vissza az asszonyhoz. — Most már nem lehetünk azok! — jelenti ki maga- biztosságot színlelve, csakhogy a hangja megremeg, árulkodik bizonytalanságáról. Érzi ezt' ő Is, mert odalép az asszony mellé, vállára teszi súlyos kezét, úgy nyugtatja, szelídíti. — Miért éppen hozzánk? Más ház nincs a faluban? Az asszony szeme elréved, ahogy kimondja. Embere visszahuppan a székre, és szótlansága mögé rejtve érzéseit, várakozik. A teste moccanatlan, csak a tekintete él: az ablakról az ajtóra röppen, majd a gyerek lűz- rózsús arcát keresi, onnan siklik vissza az ablakra, amely mögött sötéten és titokzatosan hallgat a falu. Odakinm a Iház előtt csikorogva fékez egy autó. Amikor elhall csondriasztó szava, mint megfáradt denevér ül meg a csönd. Abba nyikordul bele a kertkapu panaszos szava. Az asszony akaratlanul is közelebb húzódik a gyerekhez. Embere feláll s íjként feszülő testtel figyel az ajtóra. Magas- termetű, kucsmás tiszt lép a szobába, a vörös csillagon megtörik a fény, hogy szürkéskék színben villódzon tovább a géppisztoly csövén. — ön ... Fedasz Miron? — Da... .. — Fél órájuk van, hogy elhagyják a házat... Van hova menniök? — Igen. a sógoromék befogadnak, de..; a fiam lázas beteg. ( A fegyver csöve lassan le- hanyatlik. A tiszt elgondolkozik, csak sokára szól. — Önnek mindenképpen mennie kell. A gyerek és az asszony — egyelőre... marad ... Az asszony rémült pillantást küld felé. Csak bólint neki: ne félj, aztán lassan szedelődzik. — Nyugodj meg, Margit — öleli a vállát. — Nem lesz semmi baj. Az asszony a gyerekkel és a tiszttel marad. Hogy gyorsabban múljék az idő, halkan magyarázza. Szlovákul. — Tüdőgyulladás ... vérátömlesztést kapott... A tiszt rábólint, érti a szavát és csöndesen teszi be maga után az ajtót. A gyerek nyugodtan alszik az ágyban. Mintha ólomkerekeken járna az idő, úgy vánszorognak a percek. Öt... tíz.,. huszonöt... harminc ... Autók búgnak a ház előtt. Az asszony feláll, úgy fogadja a belépő idegent. Tömzsi ember. Kucsmája kezében. Az asszonyhoz lép és nyújtja a kezét. — Malinovszkij .. . Rogyion Jakovlevics... — mondja s aztán máris kérdez: — Beteg? Az asszony a gyerekhez fordul, úgy ismétli, amit a tisztnek mondott: — Tüdőgyulladás. A tömzsi ember megértőén bólint, aztán hátrafordul a mögötte álló tiszthez. — Orvost! — a hangja csöndes, de katonásan pattog. Nyúlánk, csinos arcú doktornő lép a szobába. Tiszteleg, jelentkezni akar, de a tábornok leinti: — Aiszik .. . A könnyű női csizmák"sar- kai megemelkednek, a doktornő lábujjhegyen lép az ágyhoz. Lehúzza kesztyűjét, néhányszor rólehel dermedt ujjaira, csak aztán simítja végig a gyermek forró homlokát. Majd a sztetoszkópot veszi elő táskájából, nagy óvatosan felhajtja a. dunyhát s csak úgy, az ingen át illeszti a gyerek mellére a csillogó fémtölcsért. A szobát megüli a csönd. Senki sem mozdul, csak a tekintetek követik a doktornő anyás mozdulatait. A gyerek váratlanul felnyitja a szemét, a szája sírásra pittyed, de mert meglátja az anyját a föléhajló doktornő felett, bel éreked a sírás. — Mama ... Nyílik az ajtó, a doktornő gyorsan visszahajtja a takarót. Alacsony, barna asz- szony lép a kis szobába. A tábornok eléjesiet, kézen- fogja, úgy mutatja be a ház asszonyának. — A feleségem ... — aztán még hozzáteszi: — Ma éjjelre mindenképpen itt maradnak... A férfi tétován feláll, az ablakhoz lép és kibámul a havas utcára. Úgy mondja inkább csak magának: — Nem is emlékeznek már ránk ... Húsz év temérdek idő... Az asszony nem figyel rá, úgy eleveníti a múltat. — Tizenegy napot töltöttek nálunk. És én a feleségével töltöttem mind a tizenegy nappalt. Csak éjszakára mentem el hozzád, a só- gorékhoz... K i tudja, mióta lesi már az ajtót. Az asszony még jókor reggel elment azzal, hogy megeteti a jószágot, aztán siet vissza. Csak nem történt valami baja? Vagy ottfogták? Dolgoznia kell? Még szerencse, hogy a gyerek állapota lassan javul. Hála a doktornőnek, aki ma már kétszer is járt itt. Orvosságot hozott, meg ennivalót. Persze, csak a gyereknek, gyenge, de ízes falatokat. — Rogyjon Jakovlevics küldi — mondta távozás előtt. Rogyion Jakovlevics... — morfondírozik magában. Jó ember lehet. A második ukrán front parancsnoka. Fontos személyiség. Mégis, jut ideje arra, hogy egy beteg gyerekkel törődjön. Elküldje hozzá az orvosát. Végre! Megjött Margit! Mi újság? .Mit csináltál? Az asszony lehuppan a székre. , — Olyan szépen harmonikázik! — Kicsoda? — Rogyin Jakovlevics .... Meghökken. — Ezért időztél annyi ideig? Az asszony mosolyog. — A feleségének segítettem. Varr ... Megmutattam, hogyan működik a mi varrógépünk. Az övéké más ... A férfi hallgat egy sort. Néz maga elé, aztán újra csak kitekint az ablakon. Odakinn csönd van és fehérség. Akárcsak akkor. Azon a télen ... Az emlékek már elevenen élnek. Az egyik este lihegve érkezett haza asszonya. A németek aknatűz alá vették a falut. Ök is ott lapultak a só- goréknál. Az asszony meg odahaza. — A konyhában voltam Egyszer csak püff! Akkorát durrant, hogy ijedtemben lerogytam a földre. A konyhában málló fal és por szállongott. Akkor jött be sietve az asszony. — Csak gyorsan, gyorsan .. 1 — sürgetett. — A pincébe... Mire leértek, jött Rogyion Jakovlevics is. Aznap szoknyába, női ruhába öltözött németek tüzeltek a szovjet harcosokra... M 'egannyi emlék-mozaik. Az asszony most írni akar. Rogyion Jakovlevicsnek. A húsz év előtti vendégnek. Miért? Emlékidézőnek? Emlékezni kell. Feledni a múltat több, mint feledékeny- ség. Bűn. Tudni kell az utat* ahonnan elindultunk. Ahonnan eljutottunk idáig. S az úthoz hozzátartozik a húsz esztendővel ezelőtti találkozás is. Rogyion Jakovlevics Mali- novszkij-val. A Szovjetunió marsalljával, aki ma a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Vajon emlékszik-e még a Pilisszántón töltött tizenegy napra? Vajon emlékszik-e még Lacikára? Húsz év nagy idő. Lacikából László lett. A második ukrán front parancsnokából a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Nem illik zavarni őt. Pedig jólesik emlékezni a múltra. Talán Rogyion Jakovlevicsnek is. Jó lenne megszorítani a kezét. Köszönni neki mindent. És kívánni: — Boldog új esztendőt, Ro- gyion Jakovlevics! Prukner Pál ^XXXXXXXXXXXMixXVXXVXXXXXVXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVxXXXXX^XVXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXÄXXXXXVXXXVXXXXXVxXXV i TÉLI ERDŐN ' rx (Foto: Kotroczó) / 7T z újévi üdvözlőkár£ /A tyák rendre ott soráig ■*" koznak a tiszta szoba ^ felhajtott terí lőj ű asztalán. J Magas erős, barna asszony ^ görnyed a csopnyi papírlapok, p fölé, a kezében toll, a keze í meg-meg rezdül, mint a roa- g dár, amely röppenni akar, az- $í tán mégis megül az asztalon. ^ Töpreng, ráncok futnak a ^ homlokára, mint a tovatűnt í élet emiakjelei, közben a férfit ^ keresi tekintete: segíthetne ^ már! Ne mindig csak az ő ^ gondja legyen számba venni a ^ rokonokat, barátokat, ismerő- ^ söket. ^ Leteszi a tollat, végigfutja a ^ megírt lapokat, s hogy meg- ^ törje a csöndet, hangosan sor- ^ jázza a neveket. Míg olvas, ^ lopva a férfit nézi, lesve bele- ^ egyezését vagy kívánságait, de ^ az csak bólogat, nem szól, lát- ^ hatóan elégedett. | Ebéd után mindig szótlan í az embere. Igaz, máskor se bő- | beszédű, de ilyenkor fogóval ? is nehéz lenne kihúzni belőle ^ a szót. Pedig ő szóra vágyik. ? Kimondani azt, ami hetek óta ^ bujkál a fejébe. És választ ^ kapni merész ötletére. ^ — Mi lenne ha... — elhall^ gat, lesi a félbehagyott mon- á dat hátasát. y Embere felfigyel, pnerően ^ nézi, itt az sikálom a folyta- ^ tásra. ' | — Ha írnánk a. .. vendé| geinknek ... ^ A férfi láthatóan magába- ^ mélyed, az emlékei között ku- | tat, kik is azok a vendégek, ^ akikért az asszony prézsmitál. í Az asszony a segítségére í siet. y — Húsz éve ... éppen húsz ^ esztendeje ... jj Az emlékek, mint a lángra- | lobbant szikra, mór élnek. ^ — Nem ... nem . . Még toí l akod ásnak vennék ... # I ■ agyos. havas a tél. A ''/ | pilisi hegyek között ^ megbúvó falura már ? hetek óta vastag fehér takaró ^ borul. A Petőfi Sándor utcai ^ házak közül csak egyben pis- ^ lákol a fény. ^ A férfi merev derékkal ül a ^ széken, és csizmás lábával ha- í rangozik. A feltámadást? Vagy ^ a lélekharangot kongatja? í — Mi lesz velünk, Miron? y A gyerek szipogva, kapkod- ^ va lélegzik a magasra púpo- < zott ágyban, a dunna alatt. í — Földönfutók leszünk. Mi- ^ non? — az asszony hangja lá- ^ zasabb, minit a gyerek. | Földönfutók? A szó megre- ? fced a szoba falai között. Má- í zsánvi súlya van. Fedasz Mi- ^ ran öt esztendeje vált földön- ^ futóvá. Szökött lengyel katona. ^ Poltavából futott egészen ^ idáig, a pilisi hegyek közé, ^ hogy nyugvásra leljen. Pilis- í szántón otthonra talált. Asz- ijí szonyra, aki szereti. És gyere- ^ két szült neki. Másfél esztení deje. / ^ Lassan feltápászkotiik a í székről s kétrét görnyedve lép
