Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

n st MEGYE! P 2 1965. JAVUÁR 24, VASÁRNAP Összefogtak - egymás ellen Társadalmi munka - garanciával Különös „járvány” kapott lábra a kávai Haladás Ter­melőszövetkezetben. Mintha csak valamiféle titokzatos kórokozók izgatnák itt a vezetőket: egyre elszántab- ban támadják, marják egy­mást. A tengeri kígyóvá fa­jult ellenségeskedéssel több­ször is foglalkozott már a helyi pártszervezet, a járási pártbizottság és a tanács is. Eddig azonban mit sem ja­vult a közhangulat Káván. Sőt egyre többen kapcsolód­nak az idegekre menő ádáz csatározásba. Százhetven névtelen levél Járom a dombok közé be­ékelt 750 lélekszámú kis fa­lut, hallgatom az egymásnak ellentmondó szenvedélyes kirohanásokat, a mérsékeltebb véleményeket, de hiába pró­bálom kibogozni az ellenté­tek szálait, mert az „érvek” mindinkább egy széles körű intrikaszövevény dzsungelébe vezetnek. De halijuk a „vé­leményeket”, úgy, ahogy el­mondják, nyersen. . — öt éve vezetem a szövet­kezetét — mondja az elnök, Hajducsi Mihály — azelőtt Pécs környékén dolgoztam. Amikor ide kerültem, sem­mije sem volt a körösnek, 18 forintot osztott a tsz. Négy év alatt aztán sok küzdelemmel sikerült feljavítani a gazdasá­got. Ez idő alatt sokan jöt­tek, sokan elmentek, mérleg­hiány azonban nem volt. Ki­sebb ellentétek támadtak ugyan a vezetésben, de a nagyobbarányú egyenetlen- kedés tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor most egy esztendeje idehoztam a fő- merögazdászt, Orbán Józse­fet. Eleinte jól kijöttünk, én igyekeztem a munkába be­vezetni, de ő eléggé önfejű­nek bizonyult. Nerp volt emberismerete, a politikai lá­tóköre is javításra szorult Második hétre, hogy idejött, utánam kezdett nyomozni. Számlákat ellenőrzött, majd különféle híreket terjesztett rólam. Aztán Sáránszky Mi­hály volt brigádvezetővel 170 névtelen levelet írt ellenem. Sáránszky izgága, rágalmazó ember, az egész falu felforga­tója. Hozzácsatlakozott Be- nyó József elnökhelyettes, és Orbán József főagronó- mussal régi, jelentéktelen ügyeket vettek elő és fújtak fel. Gyanúsítgattak, rágal­maztak. Többször fel is je­lentettek. Annyira „rámszáll- tak”, hogy idegileg már telje­sen ki vagyok. Így nem le­het tovább dolgozni... Egyre szenvedélyesebben árad a panasz a negyvenhét éves őszülő halántékú el­nökből, hosszasan magyaráz­za, mivel is gyanúsították. Például többek között azzal, hogy részeges, különféle sza­bálytalanságokat követ el, ki­vételez. , „Óriási személyi harc van“ Orbán József, a harminchét éves főagronómus ugyancsak hevesen beszél: — Tavaly ilyenkor jöttem ide, s mar a bemutatkozás rosszul kezdődött. Még le sem szálltam a buszról, az elnök már figyelmeztetett, leitekéi lehet itt együtt dolgozni. Nem­sokára rá, nagyon berúgott és botrányt csinált. Véleményem szerint egy vezetőember nem ihatja le magát, s ahogy a ta­gok mondták, kocsmából nem lehet irányítani a tsz-t. Én nem szeretem á részeg embe­reket. Mivel különféle plety­kákat hallottam róla, emberi kíváncsiságból utána néztem a számláknak. Olyat is talál­tam, amelyen a különféle ita­lozás költségei szerepeltek. Ekkor bementem panaszt ten­ni a járási tanácsra. , Ettől kezdve tűrhetetlenné vált a helyzetem. Különben is itt óriási személyi harc van. Az elnök rossz viszonyban volt a helyi tanács elnökével, jóma­gam igyekeztem mindkettő­jükkel jóba lenni. Mivel nem szakítottam az elnök ellenfe­leivel, még jobban meggyű­lölt. Azt hiszi, üldözik. Sajnos ezek mind személyi ügyek, nem a közösség problémái. Komolyabban kéne venni a gazdálkodást. Az volna jó, ha az elnök többet foglalkozna a termeléssel, ne azután járna, milyen hír kel szárnyra a fa­luban. A köztünk levő ellen­tét már az idegekre megy, ilyen intrikussal nem lehet dolgozni. „Állandóan nyírják egymást“ Benyó József elnökhelyet­tes: — Nem megy nálunk a mun­ka, mert állandóan nyírják egymást az emberek. Az elnök meg az agronómus között van a legnagyobb ellentét. A me­zőgazdász rendes ember, én úgy tudom valamiféle fizetés­beli probléma miatt romlott meg közöttük a viszony. Min­denesetre a tagok már nagyon unjáik ezt a személyi dulako­dást. Burján Mihály brigádveze­tő: — Széthúz a vezetőség. Ne susogjon az elnök itt, a mező- gadász meg ott. Nem kell egy­mást piszkálni. Ez a helyzet csak ama jó, hogy egyesek nyugodtan halászhassanak a zavarosban. Szerintem nem is az elnök meg a főmezőgaz­dász a bajok oka. mint in­kább Sáránszky Mihály. Sándor Pál párttitkár: — Kis, lényegtelen ügyeket fújnak fel, s énről beszél a falu. A pártszervezet több­ször foglalkozott már a veze­tésben levő egyenetlenkedés­sel, ám sikertelenül. Ez a csa­tározás a tsz kárára megy. Bekül jenek ki, dobják össze a Jiátukat. A szövetkezet gyen­gén gazdálkodik, nagy szüksé­günk lenne a vezetők jó mun­kájára. Sáránszky Mihály évek óta intrikái, leveleket küldözget különböző helyek­re. Azért mert leváltották a brigád vezetésből. A leváltott brigádvezető Szó, ami szó, a legtöbb rosz- szat Sáránszky Mihályrál, a múlt év júniusában leváltott brigádvezetőről mondják a kávaiak. — Azért — mentegetőzik a zömöktermetű, pirospozsgás Sáránszky Mihály — mert én mindig szóvá teszem a hibá­kat. Első voltam a tsz-szer- vezők körött, mindig ott dol­goztam — emeli meg a hang­ját —, ahol nehezebb volt a munka. Mivel gyakran bírál­tam az elnököt, akinek ugyan politikailag van egy kis kép­zése, de szakmailag nem ért a vezetéshez, minden alkalmat felhasznál arra, hogy ellenem uszítsa az embereket. Elsősor­ban azokat, akik azelőtt is tá­madtak. Én bizony megírtam a hibákat, de nem névtelenül. Arról persze nem tehetek, hogy a 170 névtelen levélben pontosan azok a dolgok sze­repelnek, amiket én is szóvá tettem. S hogy az érveit bizonyítsa, mutatja a panaszlevelek má­solatát. Ezekben több pont­ba foglalva szerepelnek a „vá­dak”. Tulajdonképpen apró és nem is bizonyított szabályta­lanságok ezek, olyanok, amik­ről az egész falu beszél. Pél­dául: szabálytalan ponyvavá­sárlás, hibás számlázás, apró személyi ügyek és főként Sá­ránszky Mihály saját pana­szai. Bizonyítékok hiányában egyébként mindenki csak fel­tételez és az „úgy hallottam"- mal érvel. A szenvedélyek pe­dig izzanak, s a hadakozás egyre elszántabb. Tavaly 26 forintot osztott a kávai Haladás Termelőszövet­kezet. Most úgy néz ki, hogy 22—23 forint lesz a munka­egység. Csupán ez a szám is tükrözi a gazdaság vezetésé­ben uralkodó állapotokat. Romlott az eredmény, nem is csoda, hiszen most már nem­csak a vezetők foglalkoznak csupán a személyes problé­máikkal, hanem a tagok is. A munkát hanyagul végzik, a fegyelem meglazult. Igazuk van azoknak, akik azt mond­ják, ebből pedig elég volt, így tovább nem lehet dolgozni! Ahogy Szluka Ferenc fogatos mondja, a tagok elítélik ezt a . susmust”, mert a háborúsko­dás tönkreteszi a szövetkeze­tét. A józan ész is azt dik­tálja, véget kell vetni a tűr­hetetlen hadakozásnak. Ássák el a csatabárdot a kávai zsör­tölődök, tegyék félre szemé­lyi ügyeiket és lássanak vég­re a tisztességes munkához! Ezt követeli tőlük a megbíza­tásuk, a termelőszövetkezet tagsága, de a közérdek is. Persze, nagyon üdvös lenne, ha belülről is segítenének ... Súlyán Pál Szellemi vetélkedő A KISZ Budai járási Bizott­sága ma tartja körzeti szelle­mi vetélkedőit. Diósdon, Buda­örsön, Nagykovácsiban és Ürö­mön a vetélkedőik délután 4 órakor kezdődnek a művelő­dési házakban, az ötödik vetél­kedőre a fővárosban kerül sor, a Pest megyei Állatforgalmi Vállalat kultúrtermében (VIII., Makarenko u. 17.) délelőtt 10 órakor. A versenyzők hazánk életé- nék elmúlt húsz esztendejéből vizsgáznak: történelemből, a műszaki, tudományos és gaz­dasági élet eseményeiből, de művészeti és sportkérdéseket is kapnak. A csoportgyőztesek kerülnek a járási vetélkedő­döntőbe, melyre február 14-én kerül sor a solymári művelő­dési otthonban. Szovjet katonák segítségével győzött Szigetcsép a községfejlesztési versenyben Valamennyi Pest megyei község közül Szigetcsép ta­láltatott a múlt évi községfej­lesztési verseny első helyére méltónak. Teljesítette tervét, lakói nem húzódtak se a tár­sadalmi munkától, se a pénz­beli hozzájárulástól. Pontosan befizették adójukat, s azzal együtt lerótták, amivel a köz­ség fejlesztésének tartoztak, összegszerűen 47 ezer forin­tot. Ehhez hozzá kell számí­tani 25 ezer forint állami hoz­zájárulást a helyi földműves­szövetkezet ötezer forintját, meg a tanács házhelyek érté­kesítéséből származó 30 ezer forintos bevételét, valamint az előző évről megmaradt 16 ezret, tehát fejlesztésre össze­sen 107 ezer forintot fordíthatott tavaly a község. Ebből az összegből tízezret adtak ki a községi kút kor­szerűsítésére: villanymotoros szivattyúval látták el, 65 ezer forintból pedig a községi uta­kat, vízlevezető árkokat hoz­ták rendbe, de külön-külön több ezer forint jutott a könyvtárnak, a művelődési háznak, a sportkörnek, az ön­kéntes tűzoltóknak és öltöző­két is építettek a Duna-parti szabadfürdőhöz. Egyszóval — ahogy más község — Szigetcsép tanácsa is jól gazdálkodott. Mindezzel persze még nem érdemelte volna ki a legelső helyet. Csakhogy két utat épített ter­ven felül, mégpedig teljesen társadalmi munkában, egy fil­lérjébe se került. Sem a 200 ezer forint értékű felhasznált anyag, sem a munka, amiért ha csak hatforintos órabért veszünk alapul, negyedmilliót kellett volna fizetnie. Két horgásztelep áll a köz­ség határában, a soroksári Duna-ág mentén, egymástól elég távol. A Budapesti Sport- horgász Egyesületé az egyik, talán száz víkendházzal és egy állandó lakossal, a gondnok­kal. A másikon, a Vegyes­ipari Dolgozók Horgász Egye- sületéén nemcsak víkendhá- zak állnak, kilenc család, kö­zel ötven ember is él télen- nyáron. Horgászszezonban vi­szont a két telepen közel ezer ember, és telküket csak nagy nehézséggel közelíthették meg valami szűk mezsgyén, a szán­tókon át. Hiába jöttek közü­lük sokan autójukon vagy mo­torjukon, út nélkül csak gya­logolva érhették el a telepet. — Évek óta sürgették a hor­gászok, építsünk utat a két-10 +1600 FOK KOZOTT A 150 méteres daru már az első, 150 megawattos turbógenerátor kazánját építi. A hatszáz megawattosra tervezett erőmű irányító-vezénylő központja. Néhány ember tartja kezében a kolosszusokat s a szolgála tra fogott tűz és víz félelmetes erejét. (Foto: Gábor) telephez, felajánlottak mun­kát, még valamennyi pénzt is — beszél a múltról Káló Já­nos vb-elnök. — Nyílt kapukat döngettek a horgászok a tanácsnál — mondja Magyar István vb-tit- kár. — Szívesen megcsináltuk volna, de ha nem volt soha elég pénzünk az útra. A két egyesület tagjai üzemi dolgozók, hosszú esz­tendők óta nálunk töltik: nya­ranta minden szabad idejüket, kényelmükért igazán megtet­tünk volna minden tőlünk telhetőt. Nem is nyugodtak a horgá­szok meg a tanács sem adóig, amíg a két telephez meg nem épült az út. Segítség után nézték és a múlt nyáron ráta­láltak. A szovjet hadsereg egy mű­szaki alakulata vállalta az út­építést. Június utolsó napjai­ban felvonult, sátrakat vert, tábort ütött a szigetcsépi duna- parton és dömperekkel, bul­dózerekkel, földgyaluval hoz­záfogott a munkához. Az egész alig egy hétig tartott, július elején már autóúton közelít­hették meg tanyájukat a hor­gászok. Két nagyszerűen meg­épített, egyenként mintegy másfél kilométeres, hat méter széles úton. '( Az út területét a Lenin Tsz | engedte át, s anyagszállításra £ fogatait is rendelkezésre bo- í csátotta. Homokot, amennyi Ékellett, a községi tanács adott. ; Az út burkolatához szükséges ; sódert azonban meg kellett S volna venni, ez pedig leküzd- \ hetetlen akadályt jelentett. J Pénz nélkül hitelbe, ugyan ki í adott volna? \ A leleményesség jellemzi a ! jó katonát, minden helyzetben É feltalálja magát, megold bár- É milyen nehézséget. A sóder- 5 kérdést is megoldották tehát ja szovjet katonák. Tökölön, a í szomszéd községben van a J legközelebbi sóderbánya. No- í sza, átrándultak a fiúk, neki- ' láttak és annyi sódert termel- ! tek ki, hogy Tököl tanácsa ab- ! ból boldogan odaadta a szük- É séges 150 köbmétert. így ké­jszült el a két út. j Mondani sem kell, a horgá- j szók meg a község lakói már ! az első nap felajánlották, el- ! látják étellel-itallal az útépítő ! szovjet katonákat. Parancsno- í kuk azonban nem engedte, ! még egy pohár sörrel sem kí- ; nálhatták meg őket. Nagy kér- \ lelésre végül beleegyezett ab- j ba, hogy a munka végén ! egyetlen ebéden vendégül lát­• hatják embereit. A csapat az- ! után még aznap tábort bontott, ! s elvonult. ! Pár nap múlva az utak ün- í nepólyes felavatására vissza- ! jött azonban a parancsnok. ! Részt vett az ünnepélyen, s a ■ szigetcsépieknek megígérte, a ! nyáron alakulatával együtt j visszajön annál is inkább, mert ! meg akarják nézni a művüket, i s ha netán hiba akad rajta, i kijavítják. Vagyis a derék i szovjet katonák társadalmi ! munkában, de garanciával épí- j tették meg az utat. i Munkájuknak köszönheti j Szigetcsép, hogy mint a ver- í seny első helyezettje, most a ! megyei tanácstól * : 30 ezer forint jutalmat kapott. < í Mit csinál a község ezzel a ! pénzzel, azt majd a februári j tanácsülés dönti el. Valószínű- í leg tízezer forint költséggel ! az orvosi lakást és rendelőt ta- ! tarozzák ki, a többiből pedig < — hiszen elsősorban útért kap- íták — a község útjait tartják ! karban. ! Reméli a tanács, hogy az ; alakulat parancsnoka elfogad- j ja a meghívást és május else- j jei ülésén megjelenik. Akkor ! tüntetik ki a kiváló társadal- j mi munkásokat. Két oklevelet ! szeretnének átnyújtani a ! szovjet tisztnek, egy a nevére í szólna, a másikat alakulata ; részére. 1 A sporthorgász egyesület te- ; lepére vezető útnak egyébként, ; noha szántóföldön vezet ke- ! resztül, nevet is adtak. Ba- i rátság útja — így hívják. Na- í gyón találó, kifejező elneve- 'zés... í Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents