Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-23 / 19. szám
VII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1965. JANUÁR 23. SZOMBAT „Mondd meg, mit olvasol” Látogatás a gyömrői könyvtárban Csaknem egy éve, hogy utoljára jártunk a gyömröi községi könyvtárban. Akkor azt tervezték, hogy év végére 800 olvasója lesz a könyvtárnak. — Nos, ezt a számot több mint száz olvasóval sikerült túlteljesíteni — mondja Kassai Mártonná könyvtárvezető. — Az év végére a kihelyezett fiókok olvasóival együtt 1211 olvasója volt könyvtárunknak. A szép eredményben nagy ré- ■sae van a községi tanácsnak, amely tízezer és az fmsz-nek, amely kétezer forintért vásárol könyvet minden évben. Jelenleg négy kihelyezett fiókunk működött, amelyeknek vezetői lelkiismeretesen végzik feladatukat. — Mivel az új év kezdetével a beiratkozások újra kezdődtek, az olvasók száma négy- százötven, ami szép szám, hiszen tavaly csak márciusban értük el ezt a számot. Hatezerötszáz kötet könyvvel rendelkezünk, s így a legkényesebb igényeket is ki tudjuk elégíteni. — Melyek a legolvasottabb könyvek? — Az ifjúság körében nagy érdeklődés mutatkozik a „Nagy emberek élete” sorozat iránt. A felnőttek szívesen olvassák Adamson: Elza és kölykei című, művét és Hajnóczy Róza: Bengáli tűz című izgalmas utikalandjait. Kedveltek Shakespeare művei is. Közben csaknem megtelik a könyvtár olvasókkal. Megkérdeztünk néhányat közülük: Mióta tagjai a könyvtárnak, s mit olvasnak szívesen? Paulinyi Gyula bácsi már a hetvenedik évet tapossa. — Két éve vagyok tagja a könyvtárnak, de mondhatom, hogy eddig, amit kerestem, azt mind megtaláltam itt. Odahaza esténként szoktam csak olvasgatni, de így is naponta egy-másfél óra jut olvasásra. Legkedvesebb íróim: Jókai, Mikszáth és Móricz, ami nem is csoda, hiszen ők, az én gyermekkorom történeteit dolgozzák fel. Vérségi Rozália az ifjabb korosztályhoz tartozik, a Ganz-MÁVAG-ban segédmunkás. Szorgalmas látogatója a könyvtárnak. — Most éppen Jókai: A kőszívű ember, És mégis mozog a föld . és a Fekete gyémántok című művét viszem haza olvasni. A kőbányai gimnázium esti tagozatának harmadik osztályába járok, s most éppen Jókairól tanulunk. Ezért kellenek ezek a könyvek. Azt is megtudtuk, hogy jeles tanuló a gimnáziumban, ami arra vall, hogy jól össze tudja egyeztetni a tanulást a munkával. Szecskay Lászlóné sem tartozik már a fiatal korosztályhoz. ö is szorgalmas látogatója a könyvtárnak. — Én a Dosztojevszkij regényeket kedvelem a legjobban. Különösen tetszett „A félkegyelmű” című műve. És végül szólaltassunk meg egy ifjú olvasót is. Kádár Sándor ötödik osztályos fiú: — Legkedvesebb íróim: Verne Gyula, Móra Ferenc, Molnár Ferenc és Veres Péter. Különösen a Némo kapitány tetszett nekem, de tetszik a „Búvár" sorozat is. Észrevétlenül csuktuk be magunk mögött az ajtót. Mikor elhagytuk az olvasótermet, már mintegy tizenöt olvasó válogatta a könyveket, hogy aztán a legkedvesebbet vigye haza. Gér József Kevesebbet* de jobban Termelési értekezlet a Monori Vasipari Ktsz-ben Csütörtökön délután megtartotta ez évi első termelési értekezletét a Monori Vasipari Ktsz. Az értekezleten a vezetőség ismertette az 1965. évi tervet negyedévi részleteiben. Az ismertetésből kitűnik, hogy bár tervük az előző évihez viszonyítva alacsony, ugyanakkor viszont ugyancsak magasabbak a minőségi követelmények. Gyártmányaik a hagyományos cikkek: hajtóművek,' öntödei termékek, söripari gép- alkatrészek és a belkereskedelem részére szükséges alkatrészekből fog állni. Varró Géza, a szövetkezet elnöke tájékoztatott bennünket arról, hogy már a tervükön felül is vállaltak némi munkát, és emiatt ebben az évben már semmiféle más munkát nem tudnak vállalni. Az új előirányzat szerint az egy főre eső termelési érték évi 130 000 forint. A kitűzött feladatokat a múlt évihez viszonyítva hat fővel alacsonyabb létszámmal kell teljesíteni. A tervfeladatok elvégzéséhez a gépek, szerszámok, munkaerő, stb. minden műszaki feltétel biztosítva van, csupán az anyagellátás területén várható még esetenként kisebb döccenö. A szövetkezeti kollektíva eddig tanúsított jó összefogása alapján 1965-i tervük teljesítése is' biztosítva látszik. (róth) Sportturmix — Élénk korcsolyaélet folyik Gyömrön, a strand jegén. A központi iskola úttörői villanyt vezettek a jég fölé, így esténként is birtokukba vehetik a jeget a korcsolyázni vágyók. Szombatvasárnap zenét is sugároznak, s ezeken a napokon nem ritka a 200-as létszám. * — Dimény Lajosnak, a monori labdarúgócsapat volt edzőjének szerződését nem hosz- szabbította meg a monori vezetőség. Kíváncsian várjuk: hová kerül a tapasztalt edző? * — Szakosztályi gyűlést tart szombaton este hat órakor a Gyömrői Spartacus labdarúgó-szakosztálya. A gyűlésen a jövő év feladatait beszélik meg. (g) „ TOKIÓBÓL JÖTTEM“ Beszélgetés a „világjárt“ monori zongoristával A Wesselényi utcában lak^ egy rokonszenves, nyurga fiatalember. Családja, rokonai, ismerősei csaknem két hónapig vártak arra, hogy Japánból, az olimpiáról hazaérkezzen, hogy örülhessenek neki, s hogy élményeiről meséljen. Mi is felkerestük Földváry Szabolcsát, olimpián részt vett női tornászcsapatunk zongoristáját, hogy megtudakoljuk, milyen „odüsszeái” voltak a tengeren, hiszen Szabolcs — úgy tudtuk — nem repülőgépen érkezett vissza, hanem hajón — Nem voltam az egyetlen, mert dr. Pelle Lászlóval, a magyar csapat orvosával ketten vállalkoztunk erre a hosszú útra. „Odüsszeuszi kalandok?” — kérdezi mosolyogva. — Ha csak azt nem számítjuk annak, hogy „Poseidon haragját” mi sem tudtuk kikerülni, egy ízben eléggé „felkorbácsolta” a tengert: hajónkat egy három napig dühöngő tájfun érte utói. — Nem féltek? — Nem volt olyan veszélyes. A mi járművünk egyébként sem hasonlított az bakaiakéhoz: a Jugolinia Társaság „Kostrena” nevű, több mint tízezer tonnás fehérhajóján utaztunk, egy igen kényelmes, kétszemélyes kabinban vészeltük át a vihart. Utunk, ezenkívül is igen változatos és érdekes volt. November 7-én indultunk Yokahamáböl, majd Hongkongot, Singaport-t, Port Szudánt, valamint több kisebb kikötőt érintve átlia- józtunk a Szuezi-csatornán, kikötöttünk még Bejrutban, az utolsó állomás pedig: Rijeka volt. Innen már vonaton folytattuk utunkat. Igazi „világjáró" lett im_ már Szabolcs, hiszen említette, hogy az érintett városokban szét is tudtak nézni, volt idejük hajóindulásig, hogy ismerkedjenek a kikötő életével. Így került sor arra, hogy Borneóban az őserdőbe is eljuthattak, legalább is egy kókuszdió leverésének erejéig — mint ő maga tréfásan említette. Port Szudánban kikötve pedig gépkocsival elutaztak a híres piramisok, szfinkszek megcsodálására. Közben hamar előkerült egy oklevél is, ami bizonyítja, hogy Földváry Szabolcs — nemcsak a déli föidteke részeinek ismerőse, de — átrepülte (Tokióba menet) az Északi-sarkot is! A sok-sok képeslapot nézegetve, egy vaskos füzet akadt kezünkbe: Szabolcs, mivel nem tudott angolul, elhatározta még az olimpia idején, hogy megtanul japánul. Eléggé előrehaladt ebben a nehéz tudományban; ámbár ebben segítségére volt az olimpiai falu népszerű tolmácsnője: Hiroko, aki egy Tokióban élő magyar családtól sajátította el a mi anyanyelvűnket. Nos, az igaz, hogy a japán írás iszonyúan bonyolult (egy-egy betű — azaz: szótag — néha húsznál is több vonalból áll!) tehát elsajátítása hosszabb stúdiumot igényel, ám az olvasó megnyugtatására közlöm: beszélni japánul „valamivel könnyebb”. Olyannyira, hogy végül már magam is „perfekt” japán nyelven köszöntem meg Szabolcsnak az interjút, valahogy így: „Domo arigato.” — Doitashimashte — válaszolta ő eredeti japán kiejtéssel, de nem tudta lejegyezni eredeti japán betűkkel. Fogarasi Olga 1945-1965 Mendei bioráma A mendei halmokat vastagon befedte a hó. Az állomás melletti dombot birtokukba vettek a fiatalok szánkókkal, sítalpakkal. Messzire hangzik a vig zsivaj. A hó ezernyi szikrát szór a verőfényben. A hideg levegő és a nagy igyekezet pirosra festi arcunkat, míg felkapaszkodunk a téglagyár mögötti „Kakas-hegyre”. Föntről messzire látni. Egész közel a lábunknál a téglagyár vörös épületei és sok ezer tégla, a kémény karcsún ivei az ég felé. Kissé távolabb a 31-es müút szalagja kígyózik, rajta gyorsan száguldó gépkocsik és lusta szekerek haladnak céljuk felé. A tizenöt éves Lenin Tsz udvarán Fazekas Károlyt és Gulyás Mihályt találjuk. — 1950-ben alakult a szövetkezet — mondja a krónikát Gulyás bácsi, az akkori elnök. — Tizenhat család, ötszáz holdon kezdte meg a közös munkát nagy nehézségek közepette. Akkoriban a növénytermesztés és a kertészet volt a fő üzemág és volt néhány jószágunk is. A Lenin Tsz lakatosműhelyében. A semmiből nőttünk nagy- gyá. 1960-ig lassú ütemben, azóta rohamosan. Fazekas Károly 1960 óta elnöke a tsz-nek. Ö már mint rossz emlékeket említi annak az évnek ezernyi baját, gondját. Az összvagyon ekkor egymillió volt, ma tízszerese ennek. minden változott. A kézi kocsitolástól a gépi vontatásig, a kézi vágástól az automata vágásig fejlődtünk. Gőzgép helyett ma már villanymotorok segítik munkánkat. — Ha kétszer ennyit termelnénk, az is elfogyna! A környező községekből búcsújárókként jönnek ide tégláért. A kiadott mennyiség négyszáz kislakás építéséhez elég. S hogy kik a leghűségesebb dolgozóink? Kriskó Pál, Boris Jó- zsef-né, Sipos Ferenc, Fehér Páiné már jó néhány £ve törzsgárda-tagok. Tizennégyezer köbméter az idén Érdekes játéka a véletlennek: a mendei erdészet szintén a napokban tölti be 15. születésnapját. Ez nemcsak az egész üzemnek jubileum, ha- 1 nem Németh Józsefnek is, aki kezdettől fogva vezetője ennek a szép erdészetnek. Az egykori kis erdészet ma már egy mammutüzemmé fejlődött: 12 ezer hold a területe, Háromezerötszáz hold új erdőt telepítettek tizenöt év alatt Németh elvtársék. Az első években elültetett erdei fenyő-, akác-, tölgy-, nemes- nyárcsemeték azóta viruló erdőkké fejlődtek, alattuk őzek, vaddisznók százai lelnek menedéket. Az erdészet területén ma már a jó munka eredményeként alig van rontott erdő. Az erdészet 1950 óta nagyon sok ipari és tűzifát adott a népgazdaságnak. Míg az első években 800, az elmúlt évben már 6000, az ízlésesen berendezett önki- szolgálőbolt a vásárlók kényelmére. dájában dolgozik, amikor felkerestük: „Ének- és zenekarunk, ifjúsági színjátszócso- portunk, fotoszakkörüuk, általános klubunk működik. Havonta egyszer kilátogat hozzánk a Déryné Színház. Az ismeretterjesztő munka is elég jól megy — mondja. A közeljövő egyik legfontosabb feladata a „munkásklub” megszervezése. Hogy szeretik-e a 1 mendeiek a művelődési házat? Igen szeretik, de elég passzív a lakosság, nagyok a távolságok, nehezen lehet az embereket megmozgatni. Aminek a KiSZ-titkár örül Pusztaszentistván ifjú település. Fokmérője, jelzője a manapság megnyilvánuló kvsla- kásépítő láznak. Munkás és alkalmazott emberek laknak itt a szép, új házakban. A település gondjairól-bajairól egy fiatalembert, Fazekas Jánost, az itteni KISZ-titkárt kérdeztük meg. — Körülbelül százötven-kétszáz új ház épült itt néhány év alatt. Mi 1954 óta lakunk, élünk ezen a szép, fenségesen zord helyen. Igaz, hogy 1052 óta már nem is olyan rossz itt A művelődési otthon. A szövetkezet tiszta vagyona ma ötmillió forint. A tagok jövedelme rövid négy esztendő alatt 250 százalékkal növekedett. Akkor 14 forint volt, ma csaknem 36 forint az értéke egy munkaegységnek. A napokban tizenöt évesek, a jubileumot méltóan ünnepelik. A törzstagok közül már kevesen vannak, sokan megöregedtek, sokan türelmetlenek voltak. A dicsőségtáblára azonban még ma is méltán kerülne: Hajdú Mihály, Gulyás Mihály, Gulyás János, Paskó Sándor, idős Jakab Sándor, Lázok István, Hajdú Ferenc, idős Szvitek János, Csécsci Mária, özvegy Szeleczky Józsefnc, idős Csordás Antal, Ruzsányi János, Mészáros István, Mészáros János neve. Négyszáz kislakáshoz elég — A felszabadulás előtt három-három és fél millió téglát gyártott a mendei téglagyár. Ma már tíz-tizenegy millió téglát termelünk évente — tájékoztat a legszembetűnőbb arányokról Fazekas Ernő. — 1950-ben volt a gyár rekonstrukciója, azóta is sok idén U 000 köbméter fát termelnek ki s adnak át a lakosságnak és az iparnak. A szép eredmények 37 állandó és száz időszaki munkásnak köszönhetők. Mit mond a tanácselnök ? Fabók János, a tanácselnök még fiatal ember, de fejét már ősz haj borítja. — Nehéz, küzdelmes, de nagyon szép húsz esztendő telt el felszabadulásunk óta. Azóta ez a kis község is nagyon sokat fejlődött, öt kilométer betonjárda, tűzoltószertár, művelődési ház és még sok minden épült — mondja. — Évente harminc-negyvenezer forint értékű a társadalmi munka. A legnagyobb pedig a művelődési ház építésénél volt: négyszázezer forint értékben. — Mi az, amihez húsz év is kevés volt? — kérdezzük. — Van olyan sok minden, de talán a központi iskola az, amire a legjobban szükségünk lenne... Szép, szép csak... A művelődési ház kívülről igen szép épület, belül a folyosó és a lépcsőház viszont il!ú- zióromboló. A falakon tenyérnyi rések taton sanak és a mennyezetet faoszlopok tartják. Kriskó Pálné igazgató irolakni, mert akkor építették meg a villanyhálózatot. Ennek ellenére mostohán bántak eddig velünk. Nincs egy méternyi betonjárda sem. Csak egy kis bolt van itt, pedig nyolcszáz lakos megérdemelne még egyet. Nem lehet szállítani sáros időben a telepünkre. Rendbe kellene hozni a bekötőutat. Nincs szórakozóhely és a KISZ-nek nincs egy önálló helyisége. Van helyünk ugyan az iskolában, de ott csak gyűléseket és oktatásokat lehet tartani. — Tudsz valami örömhírről is beszámolni? — kérdezzük Jancsit. — Igen. Most vettünk egy futball-labdát! Olyan focipá- lyánk van, hogy elbújhat mellette a falusi sportpálya is!... írták: Blaskó Mihály Gyarmati Sándor Fényképezte: Péterffy András MAI MŰSOR Mozik Ecser: Csodálatos vagy, Júlia. Gomba: Férjek. Gyömrő: Négy lány egy udvarban. Maglód: Igen (széles). Monor: Két vasárnap. Nyáregyháza: Hogyan lettem vezérigazgató. Pilis: A szerelem kora. Tápiósáp: Asszony a telepen. Tápiósüly: Jánosik I.. Úri: Ének az esőben. Üllő: Éjszaka (széles). Vasad: Másfél millió. Ve- csés: Jánosik r. II (széles). Men- de: özvegy menyasszonyok.
