Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK 1 AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A Mi GYEI TANÁCS UPJA IX. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Ált A «» FIM.Élt 1965. JANUAR 17, VASÄRNAP Növekedett a nemzeti jövedelem, nem csökkentek kellően a termelés költségei A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1964. évi népgazdasági terv teljesítéséről 1964-ben a népgazdaság to- '/ább fejlődött, javult a la­kosság anyagi, egészségügyi és kulturális ellátása. A nemzeti jövedelem — előzetes számítások szerint — több ' mint 4 százalékkal na­gyobb volt, mint 1963-ban. Az ipari termelés jelentősen, a mezőgazdaság össztermelése kismértékben meghaladta az 1963. évi szintet. Tovább nőtt a lakosság jövedelme és fo­gyasztása, bővültek a nép­gazdaság álló- és forgóalap­jai. Fokozódott a külkeres­kedelmi tevékenység, erősöd­tek és tovább szélesedtek az ország nemzetközi kapcsola­tai. A tervnek a termelés gaz­daságosságára vonatkozó elő­irányzatait több területen nem teljesítették. Az 1964. évi gazdasági, egészségügyi, kulturális hely­zetet részleteiben az alábbi adatok jellemzik: Ipar 1964-ben a szocialista ipar mintegy 9 százalékkal ter­melt többet, mint 1963-ban és ezzel kb. 3 százalékkal túl­teljesítette az éves teljes ter­melési tervet. Az átlagosnál gyorsabban nőtt a termelés a vegyipari­ban, az élelmiszeriparban és az építőanyagiparban. Jelen­tősen — bár ez átlagosnál kisebb mértékben — nőtt a termelés a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium gépipari vállalatainál. 1964-ben az ipari termelés és a termelési terv teljesí­tése a következőképpen ala­kult: 1964-ben, 3,5 százalékkal több szenet, 2,5 százalékkal több kőolajat, 28 százalékkal több földgázt és 9,4 százalék­kal több villamos energiát ter­meltek, mint 1963-ban. Jelen­tősen nőtt a fűtőanyagok és a villamos energia behozatala is. A hengerelt acél — és ezzel összefüggésben az acél — ter­melésének kisebb mértékű csökkenése főleg a Lenin Ko­hászati Művek hengerművének rekonstrukciójából adódott. A gépiparon beiül 1964-ben a híradástechnikai cikkek ter­melése 13 százalékkal, a mű­szereké 8 százalékkal nőtt, a szerszámgépeik termelése az 1963. évi szinten maradt. Az év (Folytatás a 4. oldalon) íz Évi 15 ezer köbméter Egész évben tart a fakitermelés a Budavi déki Állami Erdő- és Vadgazdaságban. Mégis a fagyos tél a favágás igazi főidénye. Az évi mintegy 15 ezer köbméter fát főleg ipari cél­ra: bányafának dolgozzák föl, de jut belőle tűzrevalónak is. ifei sí, Dől a sudár tölgy. A könnyű, ügyes megoldású motoros fűrész pár másodperc alatt met­szi át a fák vastag- törzsét (Képriportunk a 3. oldalon.) Az 1964. évi termelés 1963. évi termelés Az 1964. évi terv százalékában százalékában Nehézipari Minisztérium 109,7 104.0 Bányászat 103,2 102,0 Vegyipar 112,7 105,6 Kohó- és Gépipari Min. 107,1 100,2 Kohászat 104.1 103,2 Gépipar 108,5 98,9 Építésügyi Minisztérium építőanyagipari vállalatai 113,7 99,8 Könnyűipari Minisztérium 106,9 101,2 Élelmezésügyi Minisztérium 110,1 106,6 Tanácsi ipar 108,8 104,3 Állami ipar 108,8 102,7 Szövetkezeti ipar 110,8 110,8 Szocialista ipar együtt 108,9 103,1 Erősödött a szocialista jogvédelem A Pest megyei Ügyvédi Kamara közgyűlése A Pest megyei Ügyvédi Ka­mara tegnap tartotta vezető­ségválasztó közgyűlését. A közgyűlésen megjelentek az MSZMP megyei bizottsága, az igazságügyi szervek képvise­lői, a járási ügyvédi munkakö­zösségek vezetői, ügyvédek és ügyvédjelöltek. Dr. Berek István megnyitó­ja után dr. Feldmajer György tartotta meg a vezetőség be­számolóját. Hangsúlyozta, az ügyvédség szocialista jellege véglegessé vált, a jogipolitikai irányelvek maradéktalan ér­vényesülése érdekében tett tö­rekvéseik eredményesek vol­tak. Fokozottabb igényességgel léplek fel a járási munkakö­zösségek vezetői is: az ügyvé­dek szakmai és politikai kép­zettségének növekedése nyo­mán, munkájukkal fokozottab­ban erősítették a szocialista törvényességet és elősegítették a bíróság munkáját az objek­tív igazság kiderítésében. Az ügyvédség képezte Pest .megyében is a termelőszövet­kezeti jogvédelem megszerve- | zésének alapjait és még ma is | tovább viszi a munka nagy ré- \ szét. A jövőben még több fel- : adat hárul az ügyvédekre: ja- Ívítani a védelem ellátását a | büntetőügyekben, a polgári ; perek vitelében pedig jó elő- : készítéssel kell törekedni a j pertartamok megrövidítésére. : Feladatként jelölte meg a ma- ! gas szintű jogi munka szüksé- [gességét, a termelőszövetkeze- : tek védelme területén. i Ezt követően az ellenőrző ■ bizottság beterjesztette jelen­tését, és az 1965. évi költség­íve tést, majd a határozati ja­vaslatok tárgyalására és a ka- • mara vezetőségének és elnök- í ségének megválasztására ke- í rült sor. ____________ (m) I \ MARACAIBO » j 16 hónap alatt 17 gyermek > Ines Cuervo venezuelai asz- í szony, aki 1963. szeptember Í7-én öt egészséges fiúgyer- < meknek adott életet, most ! hét hónapra ismét ikreket [szült. Ezzel különös „világ­icsúcsot” állított fel: 16 ho­lnap alatt 7 gyermeknek adott í életet Helytállás fagyban, hóban A honoráriumról folyt a diskurzus a kis orvostársaság­ban. Nem az illegá­lis borítékokról per­sze, amelyekhez ti­tokban jutnak egye­sek — ezekről nem szokás beszélni —, hanem azokról az apró-cseprő ajándé­kokról, amelyekben a meggyógyított be­tegek. őszinte hálá­ja nyilatkozik meg. A kis társaság valamennyi tagjá­nak volt ebben a témakörben elmon­dásra kínálkozó em­léke. Virágbokré­tákról, hálálkodó le­velekről — az egyik fiatal orvosnő ver­ses épisztolát ka­pott hálás betegé­től —, ólomkristá­lyokról, porcelán nippekről, rádión küldött nótákról, disznótori kóstolók­ról, gyümölcskVde- ményekről, rég el­halt nagyapák em­lékül megőrzött öreg tajtékpipáiról, naív szöveggel de­dikált fényképek­ről, lakodalmi és keresztelői meghí­vásokról szóltak a történetek. A társaság legidő­sebb tagja, egy nyolcvan felé járó régi vágású doktor bácsi, akinek nefe­lejcskék szeme aranykeretes szem­A legnagyobb honorárium üvegen át moso­lyog a világra, csön­desen hallgatta a kollégák emlékezé­seit. Egyszer aztán, amikor már csak­nem mindenki el­mondta a magáét, ő vette át a szót: — Azt hiszem, a legszebb honoráriu­mot mégiscsak én kaptam, mégpedig tegnap délelőtt, t~- lán több, mint fél­százados pályám utolsó és legnagyobb jutalmaként. Kíváncsi várako­zással fordultak fe­léje. — Nézzétek, ez ez — vett elő kopott pénztárcájából egy selyempapírba cso­magolt forintost és egy autóbuszvonal­jegyet. Azután ezt fűzte hozzá: — Sokat évödte­tek már velem ré­gi passzióm miatt, amiért vasárnapon­ként utazgatni sze­retek ebben a mi budapesti vilá­gunkban. Találomra felkapaszkodom egy- egy autóbuszra és vonaljegyet váltva elmegyek vele a vég­állomásig. Útközben ' kihallgatom az is­meretlen útitársak beszélgetését. Nem is hinnétek, milyen sok érdekességet tu­dok így meg az életről. Olykor ína­gam is beleelegye­dem a beszélgetésbe, elhullatok egy-két szómagot, aztán fi­gyelem, ahogy csí­rázni kezd, majd kiterebélyesedik. Az ilyen céltalan ki­rándulásokon nagy­szerűen kipihenem magamat, utána jobban ízlik a va­sárnapi ebéd és a délutáni szunyóká- lás. — Most vasárnap szintén felkapasz­kodtam egy autó­buszra. Meg sem néztem a számát, örültem, hogy üres ülőhelyet találtam rajta, közvetlenül a kalauztrónus mel­lett. Szemközt ve­lem két helyes ap­róság ült igen ille­delmesen. Egy ta­karos kislány és egy eleven szemű fiúcska. Öt-hat éve­sek lehettek. Nyil­ván testvérek. Csi­nos vasárnapi ruha rajtuk. Lábukon ragyogóan tiszta sárga cipő. Télika­bátom külső zsebé­ből előkotortam az odakészített viteldí­Jól tartja a mondás: „a kutya nem eszi meg a te­lei’’. Az idén is beköszön­tött. Késve jött, de nem maradt el, s most hideg napokkal és éjszakákkal, faggyal és hóval pótolja, amit elmulasztott. Min­den évszaknak megvan­nak a maga terhei. Az eső, a sár, a szél is kemény helytállást követel. Mégis: a téli fagy teszi leginkább próbára az embert. Amikor mínusz 10 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, vagy térdig ér a hó, s el­torlaszol utat, bejáratot. Küzdeni kell a téllel ke­ményen, sokszor csak hő­sies erőfeszítések árán le­het győzedelmeskedni fe­lette. Van néhány foglalkozá­si ág, amelynek munkásai különösen nehéz próbát kénytelenek kiállni a téli hidegben. így a közleke­dési dolgozók, különösen a vasutasok. Vállukon az ország élelem- és tüzelő­ellátásának felelőssége. A személy és a teherfogalom biztosítása fagyban, hóvi­harban. Ki-berakodás haj­nali, farkasordító hideg­ben. Nincs irigylésre mél­tó dolguk, ők mégis min­dig helytállnak becsület­tel. A gépkocsivezetők csú­szós, behavazott úton, né­ha sűrű ködben birkóznak a kilométerekkel. Vigyáz­nak az utas testi épségére, vagy a rakomány bizton­ságára, s az értékes jár­műre is. Legtöbbjük holt- fáradtan ér haza a néha több száz kilométeres na­pi út után, s hajnalban ta­lán újra indul, újabb ne­héz feladat teszi próbára figyelmét és idegeit. A bányászok helyzete sem irigylésre méltó. Té­len úgy kell a szén, mint a falat kenyér. Nemcsak a kohók, a kemencék, a mozdonyok várják, ha­nem a hivatalok, az ottho­nok is. Ha nincs meleg, nem megy a munka, ha nincs szén, megáll az élet. S a bányászok hűséggel állnak posztjukon, pedig télen korábban kall mun­kába indulniok és későd­ben érnek haza. A csúszós úton lassabban halad a busz, sokszor kénytelenek lészállni is róla, hogy ma­guk tolják át az akadályo­kon. Vagy gyalog tesznek meg a bányáig hosszú ki­lométereket, a behavazott utakon. Sokat küszködnek télen a falusi emberek is. Ami­kor hó alá kerül a világ, az istállók, az ólak, a kaz­lak és az utak is. komoly erőfeszítéseket kell tenni­ük. Biztosítani a jószág zavartalan ellátását. A fagyos takarmányt gondo­san, jól előkészíteni. Nem csekély gond. Sok helyen szellőseb, hidegek ’az is­tállók, fázik a jószág. Gyakran előfordult már, hogy — meleg ól, szalma híján — a kismalacok megfagytak a kegyetlen hidegben, jó gazda nem tűrhet ilyet. Szükség ese­tén váratlan helyzetben is menti a menthetőt, le­leménnyel, s ha kell, ál­dozatvállalással. Szinte a végtelenségig sorolhatnánk azokat, akik nagyszerű helytállásról tesznek bizonyságot. A különféle építkezéseken, a javító-szerelőcsarnokok­ban, gépjavító állomásokon ezrek és ezrek állnak posztjukon, dacolva hóval és faggyal. A postás, a tej­kihordó, az éjjeliőr, az er­dei munkás. Néhol még az üzleti kiszolgálók is .. na­gyon megszenvedik a lél fogát. A mi világunkban foko­zott megbecsülés, együtt­érzés, szerető gondoskodói jár mindazoknak, akik a legnagyobb terheket vise­lik. Fontos tehát, hogy e nehéz napokban ne csak a hozzátartozók, hanem az egész társadalom figyélme feléjük forduljon. Érezzék a gondoskodást, a biztatást, a segítséget. Helyes, ha a helyi vezetők a pénzjutalmak elosztásá­nál is figyelembe veszik nagyszerű helytállásukat, de túl ezen, az erkölcsi megbecsülés, a társadalom elismerése is legyen jutal­muk. Kékesdi Gyula jst, a vonaljegy árát. Forintosom nem lé­vén, tíz- és húszfillé- resekből tevődött össze a forint. A pénzt két újjam közé szorítva nyúj­tottam föl a csinos­arcú, fiatal kalauz- nőnek, aki mata­tott valamit kis pultján, majd leté­pett a tömbről egy jegyet és nyújtotta felém. Kesztyűtlen vjjaim a kis papír­darab alatt valami keménységet észle' lek. Nézem, hát egy forintos érme van alatta. — Forintos is volt az apró között? — kérdeztem cso­dálkozva — Tessék csak el­tenni — mondta — Tévedés lehet, nekem nem volt forintosom — aka­dékoskodtam — Vagy talán több aprót adtam? — Tessék csak el­tenni — biztatott újra, majd ' a szem­közt ülő gyerekek­hez intézte a szót: — Látjátok ez az a doktor bácsi, aki anyukát meggyógyí­totta ... Az egész társaság ■t doktor bácsit fi­gyelte, aki a kopott pénzdarabot gondo­som visszacsomagol­ta a selyempapirba. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents