Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

MEGYEI í/úHap 1965. JANUAR 17. VASÄRNAP Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsz-ek ? II. Beruházás Ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezetek évről évre többet és olcsóbban termeljenek, minél előbb korszerű mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak, — egyéb feltételek mellett —< megfelelő beruházások is kelle­nek. Ezeknek a megvalósítását hitellel, anyaggal és kivitelező kapacitással segíti elő az ál­lam, hiszen a tsz-ek saját ere­jéből nem telne minden szük­séges beruházásra. A termelőszövetkezetek be­ruházási terheinek csökkentése érdekében, a nagyüzemi gaz­dálkodás követelményeinek megfelelő új állóeszközök üzembehelyezésekor, vissza nem térítendő állami támoga­tást nyújt az állam. A támo­gatás mértéke tehénistálló esetében, a korszerűségtől füg­gően, 1000—11 000 forint férő­helyenként. A szarvasmarha­tenyésztés egyéb épületénél ez az összeg 1000—4000 forint le­het, sertésfiazta tónál pedig 1000—6000 forint, ugyancsak egy férőhelyre számítva. Hasonló kedvezményeket állapítottak meg a juhte­nyésztés épületeire, tojó­házra, baromfiólra és csi­benevelőre vonatkozóan is. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy a szakszerű öntözéses gazdálkodás lényegesen növeli a terméseredményeket. Az ez­zel kapcsolatos beruházásokra adott állami támogatás is szá­mottevő. Ha a tsz hordozható esőztető berendezésekkel mű­ködő öntözést valósít meg, ak­kor a támogatás 2000 forint holdanként, földbe épített, nyomócsöves esőztető öntöző berendezésnél pedig 6000 fo­rint. Számos termelőszövetke­zet alkalmazza a felületi ön­tözést. Erre 1500—4000 forint holdanként az állami támoga­tás. Altalaj-csöves öntözés és szennyvízöntözés esetén 6000 forintot folyósítanak a tsz-nek holdanként, üzembehelyezés­kor. Egyre több tsz határozza el víztároló építését. Ezt a he­lyes törekvést serkenti az ál­lam azzal, hogy a tároló üzem­behelyezésekor az itt tárolható víz minden köbmétere után 3 forint támogatást nyújt. Másféle építkezésekre, beru­házásokra is vonatkozik a szó- banforgó kedvezmény. Előírja a rendelet, hogy ön- tözsőtelep, víztároló és csőkút építésénél, továbbá a szarvas- marha- és baromfitenyésztés épületeinél, valamint dohány­pajta, gépkarbantartó-műhely és üzemanyag tároló építésénél az állami támogatás összege nem haladhatja meg a költ­ségvetésben előirányzott beke­rülési érték 80 százalékát. A rendeletben felsorolt többi épületnél. Illetve létesítmény­nél pL a járulékos beruházás­nál — a támogatás mértéke 50 százalék. Az állami támogatás a saját erőből megvalósított termelőszövetkezeti beruházá­sok esetén is elszámolható. En­nek azonban az is feltétele, hogy a szóbanforgó beruházás szerepeljen a tsz jóváhagyott tervében. Azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek eddig nem alkal­maztak itatásos borjúnevelést, s 1965-ben — központi anyag- készlettel lekötött beruházási keret igénybevétele nélkül — elsősorban a saját eszközeiket felhasználva, meglévő épületei­ket itatásos borjúnevelésre al­kalmassá alakítják át, szintén részesülhetnek állami támoga­tásban. Ez az összeg — a ren­delkezésre álló járási kereten belül — nem haladhatja meg borjúférőhelyenként a 3000 fo­rintot, illetve az elfogadott költségvetésben előirányzott költség 80 százalékát és termei lőszövetkezetenként a 200 000 forintot. Az állami támogatás épü­letátalakításra és annak technológia! felszerelésére használható fel. Ha azonban a termelőszövet­kezet 1965 végéig önhibájából nem kezdi meg az itatásos bor­júnevelő üzemeltetését, akkor vissza kell fizetnie az állami támogatásként kapott összeget. Az építési és telepítési be­ruházások után a termelőszö­vetkezetet megillető, vissza nem térítendő állami támoga­tás összegét a beruházás meg­valósítása érdekében igénybe­vett állóeszközhitelek csökken­tésére kell felhasználni. Hitel hiányában ezt az összeget a termelőszövetkezet terhelő, nem esedékes állóeszköz hite­lek csökkentésére fordítják. Ha a tsz-nek ilyen hiteltartozása sincs, illetve kevesebb az őt megillető állami támogatás összegénél, akkor a támogatást, illetve a mutatkozó különböze- tet a tsz beruházási betétszám­láján írják jóvá. Előfordulhat, hogy valame­lyik termelőszövetkezet saját hibájából nem megfelelően hasznosítja az állami támoga­tással megvalósított beruhá­zást. Ebben az esetben a me­gyei tanács a kedvezményt, vagy annak egy részét vissza­menő hatállyal is megvonhatja. Érdekes tehát minden tsz- nek, hogy idei tervében igen alapos megfontolás, pontos szá­mítás alapján szerepeltesse azokat a beruházásokat, ame­lyek a gazdaság szempontjá­ból legelőnyösebbek és meg­valósíthatók. Cg. p.) Reális zárszámadást! A falu érdeklődésének kö­zéppontjába most mindinkább a termelőszövetkezetek zár­számadása kerül. Január a múlt év eredményeit felmérő időszak. Ebben a hónapban kerül mérlegre a munka, a jövedelem, a gyarapodás, az emberek igyekezete, a károk, hibák számbavétele. A hónap végéig lezajlik a legtöbb zár- számadási közgyűlés. A zárszámadási közgyűlé­sek előtt minden évben fel­merül a kérdés: milyen le­gyen a zárszámadás? Mint mindig, most is közszájon fo­rog a válasz, immár gondol­kodás nélkül is bárki egy ABONYI PERZSA A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat abonyi sző­nyegszövő üzemében százféle mintájú magyar perzsaszönye- get szőnek. A 17—18 színárnyalatú keleti mintás, kézi cso­mózása szőnyegekből az új esztendőben többezer négyzetmé­ternyit szállítanak osztrák, norvég, luxemburgi és NSZK megrendelésre. Most elsőízben rendelt árut a világ legna­gyobb szőnyegkereskedö vállalata, az angliai La-Fontaine cég. mmm Exportszállításra kész magyar perzsaszőnyegek egy kol­lekciója. Bemutatja: Plangá Júlia (MTI Foto: Bereth Ferenc felv.) szóba foglalja: reális. Azt értjük ezalatt, hogy a zárszámadás hű tükre legyen a tavalyi gazdálkodási évnek, az eredményeket és a hibákat egyaránt mutassa meg. Mutassa meg az eredménye­ket úgy, amennyit érnek, ne tegyen semmit hozzá. Sem úgy, hogy több legyen az, sem úgy, hogy kevesebb legyen a feltárt hiba. Ennek ellenpólu­saként a hibákat se el ne hall­gassa, se el ne felejtse, ge ne igyekezzen szépíteni. Dicsérje azt, aki segítette a sikert, és mutasson rá azok hibájára is, akik kisebbítették. Mindezt elmondtuk tavaly és tavalyelőtt is a zárszám­adási közgyűlések idején, te­hát nem új igazságok. Ami ma‘mégis időszerűbbé, hang­súlyosabbá teszi ezeknek az elveknek érvényesítését, az még nem volt meg, illetve ke­vésbé volt meg tavaly. Azok­ra a tapasztalatokra gondo­lunk, amelyeket az elvek ér­vényesítése, vagy figyelmen kívül hagyása során szerez­tünk. Évről évre inkább tapasz­taljuk, hogy azokban a terme­lőszövetkezetekben, amelyek nemcsak hivatalos, kötelező elszámolásnak, hanem a hasz­nosítható tapasztalatok tár­házának is tekintették a zár­számadást, ott a következő gazdálkodási év sikerességét szolgálta ez. Ha ugyanis reá­lis képet kaptak az előző év gazdálkodásáról, s feltárták annak minden tényezőjét, a termelés gazdaságos és ráfize­téses oldalait, továbbá meg­felelő következtetéseket von­tak le azokból, akkor a kö­vetkező évben könnyebb dol­guk volt. Könnyebb volt, mert amit az előző évben csak év vé­gén vettek észre, arra már a következőben előre számíthat­tak. Ha ez a valami a jöve­delmezőség fokozásának a le­hetősége volt, akkor igyekez­hettek azt jobban kihasználni, ha pedig akadályozó tényező volt, akkor annak elkerülésé­re, illetőleg a káros hatás csökkentésére törekedhettek. S hogy ennek önmagában is milyen nagy jelentősége van, azt a mezőgazdasági termelés irányítóinak nem kell bőveb­ben magyarázni. így tehát a zárszámadás készítésének objektív módsze­re hatékony és nélkülözhetet­len segítség is a termelőszö­Borcsa járógipszben A hír, hogy mi történt Ino- kai Pál vemhes tehenével be­járta a falut. Itt is beszéltek róla, ott is, de főleg Baltáser- dön, ahol Ínokai lakott. — Az úgy volt — mesélték a jól értesültek —, hogy az a szegény jószág már a végét járta. Nyögött, púbos lett a háta, akár az emberé, ha fáj­dalom éri. Jószerivel már menni sem tudott... És akkor jött a csoda, hí állatorvos megoperálta. Há­rom tízcentis drótdarabot tá­volított el belőle. A drótok át­fúrták a recésgyomrot, aztán a hashártyát is és közel vol­tak már ahhoz, hogy a szív­burkot felsértsék. De az állat­orvos — Inokai és Prátzki Pál darálós segítségével — egy autó reflektorának fényénél megcsinálta a műtétet. S a tehén rövidesen meggyógyult, később egészséges borját el­lett. Az eset 1961 májusában tör­tént. És ettől kezdve a falu, Pilis vélekedése megválto­zott az állatorvosról. Majd­nem három hónapot kellett a fordulatra várni, s ezalatt dr. Fodor János sorozatban kapta a „pofonokat”. Kezdődött az albérlettel, amely szinte börtön volt a sárrétudvari szép lakás után, és folytatódott az emberek­kel, akik átnéztek rajta, vagy éppen csak kelletlenül kö­szöntötték. Sárrétudvaron más volt. Szerették, bíztak benne. Már akkor is, amikor 1955-ben friss diplomával oda­került. Munka, hivatás, család: ez töltötte ki az életét — jól érezte magát, nem kívánha­tott jobbat. Hároméves műkö­dése után ott vették fel a pártba, ott voltak az első ba­rátai, szakmai élményei. A szülei Szeghalmon laktak — közel volt, gyakran átmehe­tett. De a felesége egyre nyug­talanítóbb híreket kapott ott­honról. Monorról jöttek a hí­rek: betegeskedik az édes­anyja, jó volna a közelében lenni... ... Most tehát vége a kál­váriának. Nemcsak Monor- hoz kerültek közel, hanem a pilisi emberekhez is. ★ Dr. Fodor János jelenleg harminchét éves. Felesége a községben, a fővárosi leány­nevelő intézetben tanít. Kis­fia iskolás, kislánya óvodás. Csak fél évet töltöttek albér­letben. Szolgálati lakást kap­tak, ott szépen berendezked­tek. Az állatorvos körülmé­nyei tehát rendezettek, jut ideje a munkára. Pontosabbaft: már nem jut. Hiszen ahogy fokozatosan pi­lisivé vált a községben, úgy fokozta a tempót: mindig többet tenni. Két termelőszö­vetkezet, a Hunyadi és az Új Élet állománya tartozik hozzá, s ezen kívül a háztáji tehe­nek, sertések, lovak — és a kutyák. S az egészségügy — ha állategészségügy is — rend­kívül fontos már napjaink­ban. Az embereknek is is­merniük kell — ezért is tart a gondos vizsgálatok és ellen­őrzések után annyi szakmai előadást. A tsz-ekben, a szak­munkásképző tanfolyamon, a tsz-akadémia és a nőtanács rendezvényein — mindenütt baleset érte. Fodor doktor azonban úgy látta, hogy az állat megmenthető. Megpró­bálta a szokatlant: járógipszet rakott rá, és Borosa abban sán- tikált, az emberek megrökö­nyödésére. S amikor hat hét után le­vette a gipszet, látta, hogy Borosa lába tökéletesen rend­be jött. örült, hogy sikerült a gyógyítás, s örült, hogy ebben a „pionírmunkában” mégis neki lett igaza. Ám Borosa, mihelyt érezte, hogy megszabadult a lába, sziláján rugdalózni kezdett, s az emberek szétszaladtak. Borosa futásnak eredt, majd beugrott egy silógödörbe. Az állatorvos elfordult, tudta, minden kárba’, veszett. Neki már nem lesz türelme újabb hat hetet kivárni. Meghagyta az embereknek, ha kiemelik az üszőt, vigyék be a vágóhídra. S amikor egy óra múlva izga­tottan jelentették: Borosát ki­húzták a gödörből, kutya bajé sem történt — elszégyellte magát, hogy ilyen könnyen fel­adta volna a harcot. Borosa azóta is figyelmezte­tő: nincs reménytelen eset. S az állatorvos reggeltől estig dolgozik, hogy mindent elvé­gezhessen. Estére jut az ebéd, aztán a hivatalos iratok; oly­kor tv-t néznek, s az éjszaka első óráiban a szakmai és szépprózai könyveket, folyó­iratokat világítja meg az ol­vasólámpa. Néha Pestre men­nek színházba, de erre kevés idő jut, hiszen a doktor úr azt a munkáját is komolyan veszi, hogy a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja. ★ Miért dolgozik ennyit? Hi­szen a ceglédi állatkórház és az Allatorvostudományi Egye­tem. klinikája Pilisről is be­sok a hallgatója, szívesen ta­nulnak nála. Mi érdekli a szakmájából? A belgyógyászat is, de első­sorban a sebészet. A község három humán orvosa közül az egyikkel, dr. Czinder Bá­linttal, különösen jól összeba­rátkozott. S amikor egy sú­lyos beteg sugárgombás szar­vasmarhát talált a Hunyadi­ban, a barátja segítségét kér­te. Természetesen ő volt az operatőr, az „emberdoktor” csak a műszereket adogatta, de mégis közös munkának tekintették a műtétet, barát­ságuk egyik tartalmas meg­nyilvánulásának. Az állatorvosi főiskolán — akkor még főiskola volt, né­hány éve azonban híréhez méltó rangot kapott: Állator­vosi Egyetem — dr. Komár Gyula professzor tanítványa volt. Komár professzor azóta leköltözött Ceglédre. Az otta­ni állatkórházat vezeti, volt tanársegédje, dr. Balázs Ká­roly segítségével. Komár-ta- nítványnak lenni — ez arra kötelezi az állatorvost, hogy minden esetben megoldást keressen még akkor is, ha az ügy reménytelen. ★ Hogy nincs reménytelen eset, ezt Komár professzortól tanulta. De azóta tudja igazán, miután az élet is megtanította. Nemrég történt, hogy a Hu­nyadi Tsz-bey. Borosa, a szép, négyhónapos üsző eltörte a bal hátsó alsó lábszárcsontját. Az emberek természetesnek, vették, hogy ezután Borosát levágják — legalább a búsát hasznosíthassák, ha már ilyen s szállítja és meg is operálja a i beteg állatokat. Dr. Fodor Já- í nos furcsállja a kérdést: — Hogy miért operálok? — j Nem is tudja, mit mondjon: ( — Hiszen állatorvos vagyok, j Nem akarok kiesni a gyakor- í latból, az állatnak is jobb a } gyors segítség ... — Végül fé- / lig komolyan, félig tréfásan \ így felel: — Elvégre nem azért í lettem állatorvos, hogy napon- í ta húsz kiló papírt megírjak. 2 Néhányszor járt már bent, : az egyetem klinikáján. Meg- \ nézte a fejlapokat, segédke- ; zett néhány műtétnél. S ami- \ kor Pilisen valami érdekes be- ; tege akadt, azt is bevitte a } klinikára: hadd tanuljanak $ ott, gyakorlat közben a jővén- í dő kollégák, kolléganők. Járt 5 már Cegléden is. Igaz, volt 5 professzorával nem tudott ta- j lálkozni, de volt tanársegédje J meghívta: ha valami kompii- ; kált műtét lesz, s ő ráér, men- ; jen be Ceglédre. Pilisen az utóbbi években ; sokat javult az állategészség- ' ügy. Sok hízott bika „utazott” ; onnan Olaszországba, export- ; ra. Az eredmények láttán, no í és orvosa operáló szenvedő- 2 lyét ismerve, javasolta dr. 2 Kéri Miklós megyei főál lator- £ vos, hogy 25 ezer forintot ad- £ janak a pilisi rendelő felújí- >■ tására. ^ A felújítás a napokban be- ^ fejeződött. A munkát a pilisi ^ tanács házibrigádja végezte: ^ sokkal több pénz lett így a 25 í ezer forint. A kisállat-műtő- í asztalt a doktor úr együtt konstruálja barátjával. Házkö- $ tő István autó- és motorszere- ^ lővel. A munkát Házkötő ad- ^ ja, az anyagot a doktor úr —^ mert ha valaki szeret operál- ^ ni, nem árt, ha van műtőasz- f tala... ^ Murányi József i vetkezeti gazdálkodásban. Ha csak szűklátókörűén, a köz­vetlen termelői munkára vo­natkoztatjuk is ezt, be kell látnunk, mennyire fontos. Hi­ba lenne azonban csak erre gondolni, csak ebből a szem­pontból vizsgálni a zárszám­adás készítésének objektív módszerét. Figyelembe kell vennünk azt a sokat hangsúlyozott, cél­meghatározó erejű tényt, hogy a termelőszövetkezet tagjai nemcsak dolgozók, hanem tulajdonosok is, akiknek őszinte és alapos tájé­koztatása múlhatatlanul fon­tos feladat, s nemcsak azért, mert ezt előírja az alapsza­bály, vagyis nem a formali­tás kedvéért, hanem azért, amiért az alapszabály előírja, vagyis a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményessége érdekében. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista mezőgazda- sági termelés nem nélkülöz­heti a dolgozók tudatos, aktív segítőkészségét. A termelő­szövetkezeti tagoknak, mint tulajdonosoknak, érdekük, sőt alapvető érdekük ugyan a termelés állandó fejleszté­se és jövedelmezőségének fo­kozása, de csak akkor tudnak sikeresen erre törekedni, ha nemcsak érdekük ez, hanem értenek is hozzá. A termelőszövetkezetek tag­jai csak akkor munkálkod­hatnak eredményesen a közös termelés sikerén, ha világo­san látják, hogy mi a jó abban és mi a hiba. Az őszin­tén és rendszeresen tájékoz­tatott tagság sokat segíthet a vezetőségnek, együtt érez és együtt működik vele. S az pe­dig, hogy mit jelent a tagság kollektív és egyéni közremű­ködése, leleményessége, külö­nösebben nem szorul magya­rázatra. Ezért a zárszámadási köz­gyűléseken ne csak a gazdálko­dás számszerű eredményei­nek ismertetésére, hanem azok konstruktív tanulságai­nak levonására is törekedje­nek a tsz-ek vezetői. Erre el­sősorban a szöveges beszámo­lóban nyílik mód, de a fel­szólalásokkor is törekedni le­het erre. Minél közérthetőbben és nyíltabban szól az eredményekről és a hibákról a beszámoló, annál nagyobb visszhangra talál. Eb­ből a szempontból a hozzászó- ; lások száma az elnöki beszá- : móló értékességére útal. j Nagy mértékben javíthatja, ! vagy ronthatja a zárszámadá- ; si közgyűlés színvonalát az j ellenőrző bizottság beszámo- í lója is. Az ellenőrző bizott- ! ság beszámolóját ma már ! tilos illik nem illik alapon ! összeállítani. A közösség ér- j dekén ejt csorbát, aki öncé- : lúan üimepélyeskedik, vagyis j olyan zárszámadási „hangu- í latot” kíván teremteni, amely- í ben a bírálat ünneprontásnak ; számít. » ‘ > A mi erkölcsi felfogásunk ! szerint nem az a jó szándékú j ember, aki —, hogy ne tartsák ! izgágának — elhallgatja a hi- \ bát. A bírálattal kapcsolat- ; ban az az álláspontunk, hogy ; aki jót akar, az nemcsak ! dicséri a munka szebb olda- ! lát, hanem becsületesen arra ' törekszik, hogy megszűrije- ! nek a hibák. Etéren az első í lépés, az, hogy észre kell ven- ! ni, meg kell mondani a rosz- I szat, s utána segíteni a javu­! lást. * : Végkövetkeztetésül azt kell í hangsúlyoznunk tehát, hogy j mennyire fontos a reális zár- : számadás. Egyetlen termálő- : szövetkezet sem juthat előre ’ azzal, ha eltúlozza a sikert, : vagy szépíti a sikertelenséget, : azaz így. vagy úgy félreve- I zeti tagságát. Az őszinte, nyílt I szó még akkor is segít, ha nem i rózsás a helyzet, a szépítgetés pedig még akkor is visszatet­sző, ha különben nincs komo­lyabb baj a gazdálkodás kö­rül. Ezt az igazságot kell megszívlelnie minden terme­lőszövetkezet vezetőinek a zárszámadásra való felkészü­léskor. Nagymiklós István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents