Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

Salgótarjántól Sopronig küzd, harcol a kocsigyár, amely patakparton, laktanyában raktároz Gondokkal, reményekkel - de elszántan indulnak az évnek Kicsi a Szentendrei Kocsi­gyár, de nagy a híre. Gyárt­mányait ismerik, az egész or­szágban, sőt külföldön is. Az idén például kettőszáz „Varia”- nyaralót visznek külföldre, többek között Angliába. E kis gyár látja el épületvasalással az ország összes termelőszö­vetkezeteit. Gyártmányai kö­zül a melegágyi ablakkeretek­kel, a kubikostalicskával, a rakodólapokkal, a rönkköze­lítővel, a lakókocsival talál­kozunk a termelőszövetkeze­tekben, erdőgazdaságokban, vasúti raktárakban, útépítke­zéseknél. Hogyan képes egy aránylag kis üzem ilyen széles körű te­vékenységre? — Nehezen — vallja be Gál László, az üzem igazgatója. — A sokféle gyártmány előállí­tása rendkívüli erőfeszítéseket követel, főleg a munkaszerve­zés s az anyagellátás terüle­tén. Rengeteg vállalattal koo­perálunk, szerte az országban Salgótarjántól Szegedig, Deb­recentől Sopronig. Ilyen körül­mények között biztosítani a termelés folyamatosságát: nem egyszerű feladat. — De most már könnyebb a helyzet. Tavaly megszűnt a tervünk túlfeszítettsége, keve­sebb gyártmánnyal foglalkoz­tunk. Így jobb eredménye­ket érhetünk el a gazdaságos­ság terén. Persze ebben az évben is lesznek „különleges” feladataink. Az idén kell kialakítanunk a dömperutánfutó új típusát. Most gyártjuk először a fűz- vesszőhántoló gépet, amelynek nem csekély szerepe lesz a fűzvessző exportja szempontjá­ból. — A tavalyi évet sikerrel zártuk, globálisan teljesítettük a tervet. Ahhoz, hogy egy év múlva ugyanezt mondhassuk az 1965-ös évre, tovább kell folytatnunk a technológiai fej­lesztést, javítanunk kell a mű­szaki előkészítést, meg kell birkóznunk az anyagellátási zavarokkal. Ehhez a kooperá­ló üzemektől várunk sok segít­séget. És a raktározás! Jelen­leg a legkülönbözőbb helyen: honvédségi épületben, kultúr­teremben, magánpincékben, patakparton tároljuk az áru­kat ... Gyökeres megoldást csak jelentős beruházás hozhat­na, de azzal még várni kell. Március elejéig minden hatodik szentendrei lakos megkapja a polgári védelmi kiképzést Jelenleg békés körülmények között élünk és dolgozunk. Bé­kés épitőmunkánkkal egyidő- ben azonban arra is fel kell készülnünk, hogy adódhatnak olyan körülmények, amelyek megzavarhatják mindennapi munkánkat. Ilyen állapotot te­remthetnek az ellenséges tá­madások háború esetén. Felkerestük Szentendre pol­gári védelmének törzsparancs­nokát és tájékoztatást kér­tünk tőle a lakosság tájékozta­tó oktatásáról. A törzsparancsnok elmond­ta, hogy a tavalyi párthatáro­zat szerint a lakosságot 15 órás oktatás keretében meg kell ismertetni a védekezés gyakor­lati kérdéseivel. A négy évvel ezelőtti tájékoztató oktatás so­rán szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az érintett szervek együttműködése, a jó politikai felkészítése döntő je­lentőségű. Ahol ez megfelelő volt, a tájékoztató oktatás minden tekintetben elérte cél­ját. Az idén induló oktatást hat év alatt, vagyis 1970-ig kell végrehajtani. Az első években a város területén le­vő üzemek, vállalatok, intéz­mények alkalmazottait vonják be az oktatásba, majd sor ke­rül a termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek tagjai­nak és egyéb foglalkozásúak- nak oktatására is. — Kiknek kell a tájékoztató oktatáson részt venniök? — Az oktatásban minden tizennegyedik életévét betöl­tött és a hatvanadik életévét el nem ért férfinak és nőnek részt kell vennie. Kivételt ké­peznek a fegyveres testületek­nél szolgálatot teljesítők, a munkásőrök, a középiskolások és az ipari tanulók, továbbá azok, akik szellemi, fizikai fo­gyatékosságuk következtében a legminimálisabb polgári vé­delmi feladatok ellátására is alkalmatlanok. — Hol folyik majd az okta­tás? — Az előadásokat — hét al­kalommal — az üzemekben, illetve az iskolákban tartjuk. Az oktatás befejeztével min­denkinek adunk a tanfolyam elvégzéséről igazolványt. Az­zal az egész ország területén igazolja, hogy a tizenöt órás tájékoztató oktatásban részt vett. Március 1-ig a város egy- hatodát kell az oktatásba be­vonnunk és kiképeznünk. Ez mintegy ezernyolcszáz embert jelent. A Pesten dolgozók sa­ját munkahelyükön kapnak kiképzést. A rendelet értelmében a la­kosság tájékoztató oktatásá­nak megszervezésében az MHS is részt vesz. Remélem, hogy az illetékesek együttmű­ködése az előbbihez hasonló sikeres kiképzést eredményez — fejezte be tájékoztatóját a törzsparancsnok. GYÁRI BIZTOSÍTÁS ES ÖNSEGELYEZES A szentendrei üzemekben egyre népszerűbb az Állami Biztosító új biztosítási for­mája, a csoportos önsegély­ző biztosítás. Három hónap­pal ezelőtt vezették be ezt a biztosítást a cementgyárban. Az ottani tapasztalatok alap­ján most a papírgyárban is több, mint kétszázan léptek be a csoportba. A csoport tagjai nemcsak a biztosítás előnyeit élvezik, de az általuk befizetett díj egyhatod része mint szociá­lis alap, rendkívüli segélyek céljára, rendelkezésükre áll. Ez az összeg, ha a segélyt igénylők a keret összegét nem merítették ki, más cél­ra, pl. csoportos kirándulás­ra is felhasználható. (Gy.) SZERKESZTOSEGUNK ÚJ CÍME Szerkesztőségünk január 3- án új helyiségbe költözött. Cí­münk: Somogyi—Bacsó-part 16. földszint 8. Tclcfonszá- munk: 138. Hivatalos idő: hét­fő-szerda 16 órától 19 óráig. — Van tehát probléma elég! Mégis optimista vagyok. Ne­hezebb problémákat is megol­dott már a mi jól összeszokott munkásgárdánk. Nálunk alig van „vándormadár”. Az embe­rek zöme ragaszkodik a gyár­hoz, összeforrt vele. Mi köte­lességünknek érezzük, hogy le­hető legjobb munkakörülmé­nyeket biztosítsunk számukra. Gondolok például a szociális ellátásra. Most kezd működni az új, hatvanszemélyes női fürdő. Bővítjük a férfiakét is. De szeretnénk, ha a dolgozóink anyagilag is megtalálnák számításaikat. A műhelyekben, szerelőkben: a gépek jól ismert zaja, sür­gés-forgás. A kocsigyáriak munkájukkal adnak nyomaté­ket az igazgatójuk szavainak. (M) Búcsúzunk és örülünk Az elmúlt év utolsó he­tében jelentéktelennek lát­szó levelezőlapot kézbesített a posta. T. Cím! — így kezdődött a szöveg. — Értesítem, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter rendelete alapján a helyi vezetékes rádió szol­gáltatását 1965. január elsejé­vel megszüntetem. Semmitmondó kis levelező­lap, mégis mennyi mindent takar. Búcsúzni kell valamitől, ami kedves volt számunkra. Elmúlt idők emlékeit őrizte. Sok örömet, néha — ha rossz volt a vonal — bosszúságot jelentett. De életünk egy ré­széhez hozzátartozott. Tudjuk, eljárt felette az idő. Korszerűtlenné vált, a vagy inkább, feleslegessé. Ma már minden házban ott van modernebb testvére, rá már nincs szükség. A búcsú mindig keserű, különösképp akkor, ha visz- szavonhatatlan. De az idő nem állhat meg, és ez eb­ben az öröm! LESIKLÁS ELŐTT Vasárnap reg­gel, csendes téli vasárnap. Az ál­lomáson odasod­ródunk a leszál­lók közé, mintha mi is most érkez­tünk volna a vá­rosba. A kirándu­lókkal együtt me­gyünk a Kossuth utcán befelé. A hídnál találko­zunk városiakkal. Megszólítunk va­lakit. — Tessék mon­dani, milyen templom ez? — mutatunk a szerb templomra. A ma­gas, negyvenes férfi, felhajtott kabátgallérral, összeráncolja a homlokát. Látszik, töpreng a vála­szon. Aztán a vi­lág legtermésze­tesebb hangján válaszol. — Hát, az iga­zat megvallva, magam is csak annyit tudok, hogy szerb temp­Hol élnek ? lom. Elég régi, azt hiszem, a leg­régibb templom itt. De az oldalán ott a tábla, tes­sék talán meg­nézni. — ön nem szentendrei? — De, bennszü­lött vagyok. Csak tetszik tudni, any- nyi itt a műem­lék — s ezt büsz­kén mondja, — hogy a fene tudja észben tartani. De ne tessék hara­gudni, sietek. Elköszönünk és megyünk tovább. A főtéren ismét kérdezőskö­dünk. Itt a keres­kedők házát ke­ressük, valamivel több szerencsé­vel. A negyedik, akit megkérde­zünk, diák. Sapka a fején, ő ad felvilágosítást. Mi több, felajánl­ja, hogy bárhova szívesen elvezet. — Mondja, ked­ves barátom — kérdezzük — hon­nan ismeri ilyen jól a várost? Ide­valósi? — Nem. Nem vagyok szentend­rei, csak itt járok gimnáziumba. — Az már más, most már értem. De valóban ér­tem?! Eltelt egy hét. Egy példa nem példa, lehet vélet­len is. Üjra kinn vagyunk az állo­máson. A kirán­dulókkal együtt megyünk a Kos­suth utcán befelé. Ma ismét próbál­kozunk. És az eredmény? Az eredmény, hogy sokan lak­nak ebben a kis városban. Itt lak­nak, de hol él­nek? Agárdi Péter Élénk vitákban mélyítik el tudásukat A párt városi végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a városban folyó pártoktatás helyzetét. A pártoktatás megindulása óta két hónap telt el. össze­hasonlítva az elmúlt oktatási évvel, megállapítható, hogy pártalapszerveink jó munkát végeztek. Megértették, hogy nem a létszám növelésére kell törekedni, hanem a marxista —leninista ideológia minél tö­kéletesebb elsajátítására. A mindennapok fő feladata most a gazdasági építőmunka és az ideológiai nevelés. Poli­tikai munkánk fő feladata, hogy uralkodóvá tegye a mar­xista világnézetet. Pártszervezeteink munkájá­ban ezért. előtérbe került a pártok­tatás, valamint a politikai kérdések iránti érdeklő­dés, nemcsak a párttagok, de a pártonkívüliek részéről is. Az új oktatási évben jelentős mértékben nőtt azoknak a száma, akik magasabb politi­kai oktatásban akartak részt venni. A létszám a marxizmus —leninizmus esti egyetemén és a politikai középiskolában a kétszeresére nőtt. Párttagsá­gunk ötvenhárom százaléka tanul pártiskolákon, tizenki­lenc százalék pedig állami oktatásban vesz részt. A tanfolyamvezetők felké­szültsége is jobb, mint az el­múlt években volt. Valamennyi tanfolyamon, iskolán olyan témakörökkel foglalkoznak, amely a mindennapi élet kérdé­seit társadalmi, politikai, kulturális összefüggésben tárgyalják. Ezek a témák rendszerint élénk vitát eredményeznek a hallgatók között. A politikai oktatás akkor válik valóban értékké, ha az ott tanultakat a mindennapi életben, a munkában is hasz­nosítják. Hogy az év végén a szám­szerű adatok mellett eredmé­nyes munkáról tudjunk szá­mot adni, feltétlenül szüksé­ges pártszervezeteink részéről, hogy fokozottan ellenőrizzék, segítsék, a hallgatókat. Min­denekelőtt állandósítani kell a fog­lalkozások időpontját. Az adott időben minden eset­ben tartsák meg a foglalko­zásokat és természetesen biz­tosítsák az ehhez szükséges tárgyi feltételeket is. Járó Józsefné Szentendréről - szentendreiekről... MAGYAR NEMZET: Vilcsek Anna beszámolt az Arcképek és tárlatok c. film­sorozat Ferenczy Béni film­jéről. A televíziós filmet a más vonatkozásban Szent­endrével is foglalkozó együt­tes: Zsigmondi Boriska, Bor- nyi Gyula és Papp Gábor mu­tatta be. Pataky Dénes művé­szettörténész tömör, világos tanulmánya alapján. NÉPSZABADSÁG: Rózsa Gyula Barcsay Jenő grafikáiról írt. „Pár tiszta vonal, változatos ritmusával fejez ki életet... Szentendre II. című képe is, ahol pira­misszerűen zárt kompozíció­ban sűrűsödő kis házak, tetők ritmusa mesterien érzékelte­ti a kisváros emberi légkörét, s a művész tárgya iránt ér­zett szeretetét. S ugyanezt, a tartalmasságot érezzük az Iz- bégi táj aprólékos megmun­kálása láttán.” TÁJÉKOZTATÓ KÖNYVEKRŐL: Decemberi címlapján Vaj­da Lajos: December Szentend­rén című rajza látható. A rajz­reprodukció, Mándy Stefá­nia: Vajda Lajos című köny­vét hirdeti. LESZ-E A RÓMAI ÜTBÓL VALAMI? Az idézett kulturális mél­tatásokon kívül szinte állandó témája a lapoknak a Duna­kanyar fejlesztése. Legutóbb a Dunakanyar fej­lesztéséről egybehívott mi­niszteriális értekezlet ered­ményéről számoltak be a na­pilapok. Megírták, hogy terv­be került a Dunakanyar kulcs­pontjainak: Esztergomnak, Visegrádnak, Vácnak, Szent­endrének az eddiginél számot­tevőbb idegenforgalmi fej­lesztése. Szállodák, campin- gek, éttermek, eszpresszók nyílnak. Külön cikket szentelt Ka­rinthy Ferenc és Győrffy Ist­ván a Dunakanyar közleke­désének. Karinthy a maga ironikus modorában, Győrffy pedig tárgyilagos mérlege­léssel panaszolja, hogy a Budapest—Szentendre ország­út egyenesen fékezi a Duna­kanyar látogatását, követke­zésképp — fejlődését. Mind­ketten sürgetik a Duna part­ján haladó, régi, úgynevezett „Római út” kiépítését. A tanácstagok fogadóórái Fáik Lajos január 13-án 17­kor Görög u. 6. sz. alatti lakásán, Szvoboda Ferenc január 14-én 17- kor György u. 12. sz. alatti laká­sán, Szerencsés Józsefné január 11-én 17-kor Telep u. 1. sz. alatti lakásán, Helm Erzsébet január 15-én 16-kor Cseresznyés u. 4369. hrszu. li kasán, Gyurcsányi István január 15-én 17-kor Pannónia u. 14. sz. alatti lakásán, Hóra Ist­ván január 17-én 14-kor Bocskai u. 1. sz. alatti lakásán, Bobák Ár­pád január 17-én 15-kor Szarvas­hegy 13. sz. alatti lakásán vá­lasztókerülete részére fogadóórát tart. Meghívás. A városi nőtanács szeretettel meghív minden asszonytársat a ma délután 5 órakor tartandó nőgyűlésre. Kossuth Lajos u. 5. (volt rend­őrségi épület) I. emelet. A gyűlés napirendjén, három igen érdekes előadás szere­pel. A csecsemőápolásról Ke- resates Mihályné, a gyermekek nevelési problémáiról Bikádi József, az asszonyok problé­máiról Csutorás Lászlóné tart előadást. Sporthírek A Dunabogdányi Építők körzeti síversenyének ered­ménye: Lesiklás Ifjúsági: I. Schilling Vilmos, 2. Knáb András, 3. Bonifert György. Serdülő: 1. Schilling Péter, 2. Fischer András, 3. Zeller Konrád. Sakkversenykiírás A járási és városi egyéni sakk felnőtt és ifjúsági baj­nokság színhelye: Szentendre, Kossuth Lajos u. 5. a Járási Testnevelési és Sportszövet­ség helyisége lesz. A bajnokságon részt vehet minden sakk-kedvelő, aki a szentendrei járás, illetve Szentendre város területén la­kik. A nevezési határidő: 1965. január 15. A nevezéseket írásban kell beküldeni a Járási Testneve­lési és Sportszövetség címére: Szentendre, Kossuth u. 5. ’ * (séfcsík)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents