Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

2 "^íirlflP 1965. JANUAR 13. SZERDA Verwoerd divatelvei Mr. Verwoerd különféle babérokra pályázik. Min­denekelőtt fajgyűlölő, sőt — fajirtó. Erről vált neve­zetessé az egész világon. Üjabban divatelveket is su­galmaz. Erre vall az a tény, hogy az ö „fajírtó elvei­nek” hódoló fehér dámák mostanában gyöngyházzal díszített pisztolyt hordanak a melltartójukra varrt pi­ciny táskában. Miféle divathóbort következhetni még ama kietlen honban, a Dél-afrikai Köztársaságban? Mr. Verwoerd „divatizlése” persze — amúgy — igen-igen kényes. Módfelett sérti például esztétikai érzékét, ha egy néger férfi — nyakkendőt visel. Fél­reértés ne essék, a négerek nyakkendőjén nincs pici táskácska revolverrel. Ennek ellenére egy nyakkendőt kedvelő négert mégis tízévi börtönre ítélt Mr. Ver­woerd bírósága. Az ítélet indoklása az volt, hogy en- nekelőtte a feketék közül csupán a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus Párt tagjai viseltek nyakken­dőt. A „demokratikus” és „igazságos” bíróság kijelen­tette: „Kötél való a feketék nyakára, nem nyakken­dő”. Vajon tudják-e ezek a bírák és uraik — Mr. Verwoerd & Co —, hogy a pisztoly visszafelé is elsül­het és hogy a kötélnek — két vége van? — kővári — Hivatalos közleményt az arab kormányfői értekezletről 22 titkos határozat — Eltérítik a Jordán folyó vizét Azonos álláspont az Izraelt segítő hatalmakkal szemben Lapvélemények Franciaország Kelet felé érdeklődő külpolitikájáról (Folytatás az 1. oldalról.) Franciaország és a szo­cialista országok kapcso­latainak alakulása válto­zatlanul a francia sajtó érdeklődésének előterében áll. Franciaországnak rövidesen jelentős kapcsolatai lesznek valamennyi szocialista or­szággal — írja a Paris Pres­se. Ez teljesen új helyzet, nagy lehetőségeket ígér a jö­vőben. A lap kitér Péter János látogatására és rámu­tat, a népi demokratikus or­szágok viszonylatában külö­nösen fontos a kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztése. Tabouis asszony a Paris Jourban rámutat, Franciaországnál bármely NATO-országnál kedve­zőbb helyzetben van ahhoz, hogy megnyissa az utat Kelet felé. A Nyugat csak örülhet — írja —, hogy Franciaország egyre Jobb és fontosabb megállapodást köt a szocialista országokkal. Az „atlanti” irányzatú Au- rore, amely első oldalán köz­li a magyar külügyminiszter fényképét, aggódik Francia- országnak a keleti országok­kal erősödő kapcsolatai miatt. Azzal vádolja De Gaulle-1, hogy „a kommunizmusra te­szi tétjét" és ezzel nagy kockázatot vállal. A Combat pozitívan érté­keli a francia külpolitika megnövekedett érdeklődését a szocialista országok iránt, de rámutat: Franciaország vonzóerejé­nek a szocialista orszá­gokra határt szab a fran­cia—nyugatnémet szö­vetség. A lap hangsúlyozza, az új kapcsolatok további alaku­lása attól függ, hogyan szö­vődnek majd a jövőben Párizs és Bonn együttműkö­désének szálai. Az arab kormányfők és kül­ügyminiszterek kairói érte­kezletének érdemi munkája hétfőn este befejeződött — jelentik a nyugati hírügy­nökségek. A háromnapos kon­ferencia résztvevői teljes mértékben egyetértenek ab­ban, hogy az arab országok­nak azonos álláspontot kell elfoglalniok minden Izraelt segítő külföldi hatalommal szemben, s ez különösképpen Nyu­gat-Németországra vonat­kozik. A miniszterelnökök abban is megegyeztek, hogy az Arab Liga minden tagállama csat­lakozzék az arab közös pia­cot megteremtő gazdasági megállapodáshoz. Megoldották a napirenden szereplő kérdések legtöbbjét, közöttük azt, ami a Jordán folyó vizének eltérítésére vo­natkozik. A libanoni kor­mány beleegyezik: libanoni területen építsék fel azt a szivattyúművet, amellyel a Jordán folyó szabályozásá­nak munkájához hozzákezd­hetnek. Mint ismeretes, Izrael ter­vet dolgozott ki, hogy a Jor­dán folyó egyik mellékágát eltéríti és ennek segítségével teszi termékennyé a sivata­got. Az arab országok ezt az érdekeiket sértő tervet akarják meghiúsítani. A probléma több katonai vonatkozású kérdést is föl­vetett az értekezleten. Az A1 Ahram című kai­rói napilap közlése szerint az arab miniszterelnökök 22 titkos határozatot fogadtak el, amelyek közül nyolc ka­tonai kérdésekkel fog­lalkozik. A kormányfők utolsó ülésé­re kedden került sor. Ezután adnak ki hivatalos közle­ményt PÁRIZS A heroincsempészek nyomában Dráma az óceánzárón AMERIKA NEHÉZSÉGEKET TÁMASZT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK MUNKÁJÁBAN zatlanul ragaszkodik a 19. cikkely tartalmához. Jósé R olz-Bennet guate- malai diplomatát, U Thant helyettes kabinetfőnökét a világszervezet különleges po­litikai kérdésekkel foglalko­zó főtitkárhelyettesévé nevez­ték ki. A francia és az amerikai rendőrség titokzatos kábító­szercsempészési ügyben nyo­moz. A legnagyobb francia személyszállító óceánjáró, a „France” gépházában néhány nappal ezelőtt két kiló tiszta heroint talál­tak. Az újságpapírba csomagolt kábítószert egy Jacques Fila­ment nevű 19 éves géptisztító fedezte fel. A kábítószer ér­téke 400 ezer dollár. A fiatal munkás 1000 dollár jutalmat kapott New Yorkban. A hajó ezután visszaindult Franciaor­szágba, útközben azonban ki­derült, hogy Fitament kabin­társa, Ciaude Bailleur géptisz­tító eltűnt. Végül is megtalálták holt­testét a gépház egyik zu­gában. A 35 éves munkás felakasztot­ta magát. Feleségéhez írt bú­csúlevelében megírta, hogy ő fedezte fel a heroin rejtekhe­lyét, s a csempészbanda bosz- szúja elől menekült a halálba. A level alapján letartóztatták Le Picard hajómunkást, aki a jelek szerint a csempészbanda tagja volt. — Párizsi újdonság, hogy a kislányok elküldik fény­képeiket a „babagyárba”, hogy babájuk hozzájuk ha­sonlíthasson. A londoni utazás A pársoros jelentés, amely tudatta, hogy Koszi­gin szovjet miniszterelnök — angol kollégájának meg­hívására — tavasszal Ang­liába látogat, érthető érdek­lődést keltett. A hír az adott pillanat­ban minden korábbinál éle­sebb fém be állította a Wil- son-kormány külpolitiká­jának ellentmondásait. Harold Wilson épp«« ezekben a napokban tért haza Washingtonból, ahol Johnson elnökkel a közös atlanti haderő megteremté­sének lehetséges változatai­ról tárgyalt. S máris tovább készül Bonnba — ahol a jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azonban a Munkáspárt vá­lasztási programjában az utca emberének szemében a legvonzóbb külpolitikai elem a kelet-nyugati kap­csolatok továbbépítésének, a leszerelés felé vezető út egyengetésének ígérete volt. Ezért is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-dip- lomáciának tett gesztusait némileg ellensúlyozni pró­bálja egy újabb kelet-nyu­gati párbeszéd lehetőségé­nek felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzet- ■ tek, miszerint Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcstalálkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajátos kétarcúsága nem változtat azon a tényen: a kapcsolatok továbbfejlesz­tése végső soron jótékony hatással lehet a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Anglia — számára előnyök­kel járhat. Legfeljebb arra figyelmeztet, hogy várako­zásainkban vessünk számot a londoni utazás lehetősé­geinek realitásával. Díszlövések köszöntötték a zanzíbari forradalom első évfordulóját Tanzániában keddre virradó éjjel ágyúlövésekkel köszön­tötték a zanzibári forradalom első évfordulóját. Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt Zanzibar dolgozói az „afrosirazi” párt vezetésével fegyveresen megdöntötték az angol gyarmatosítókra támasz­kodott, gyűlölt szultáni rend­szert. A szultán Angliába me­nekült, a kormányt pedig le­tartóztatták. Karúmé, a párt elnöke vezetésével forradal­mi kormány vette kezébe a hatalmat. 1964 áprilisában Zanzibar és Pembe Tanzánia Köztársa­ság alkotó részévé vált. SzcMto Washingtonban Szato japán miniszterelnök, külügyminiszterének Simának társaságában hétfőn hivata­los látogatásra Washington­ba érkezett. A japán állam­férfiakat a repülőtéren Rusk külügyminiszter fogadta. A japán miniszterelnök Johnson elnökkel kezdődő tárgyalásainak napirendjén a kelet—nyugati kapcsolatok, a dél-vietnami háború és a kínai—japán viszony problé­mája szerepel. SZÁZ MÉTERRE FELCSAPÓ LÁNGOK Óriási tűzvész Japánban gondatlan vendég okozta a katasztrófát A Tokiótól mintegy száz ki­lométerre délre fekvő Oshima szigetének legnagyobb váro­sában, Motomachiban a kedd­re virradó éjszaka óriási tűzvész pusztított. Az erős Új név — új szakasz... (BINH GHIA: A LEGKÖLTSÉGESEBB VERESÉG) Úgy látszik, az egymást kö­vető évek fordulói immár ha- gyományszerűen tartogatnak valami kellemetlen meglepe­tést az Egyesült Államok szá­mára. Tavaly — nem sokkal Diem megbuktatása után — Ap Bacnál látványos vereség­gel köszöntött ^Washington saigoni „fióküzletére” az új esztendő. Az idén pedig — olyan belső hatalmi villongá­sok után és közepette, ame­lyekhez képest a Diem-puccs kismiska volt — az óeszten­dő utolsó és az új esztendő első hetében a „két tábornok”: Khanh, az „erős ember” és Taylor, az amerikai nagykö­vet, elkönyvelhette a dél-viet­nami háború eddigi legköltsé­gesebb vereségét. A csata — ez is rekord: az eddigi leg­hosszabb ütközet — után az AFP francia hírügynökség azt jelentette: Binh Ghia nemcsak új helységnév, hanem — új szakasz is a dél-vietnami há­borúban. Úgy látszik, ezt a nevet különösen érdemes lesz megjegyezni a hadijelentések nyelvét idéző hírügynökségi tudósításokban kavargó meg­annyi helységnév közül. Washingtonban ugyan Rusk külügyminiszter még három és fél órás beszámolójában a „legutóbbi vereségek mellett” — a „háború kilátásairól” szólott a szenátorokhoz, de a hatezer lakosú vietnami vá­roska immár végérvényesen annak a jelképe, hogy ennek a háborúnak legalábbis az Egyesült Államok számára — nincsenek többé kilátásai. Mintha Hatvannál történt volna ... Mi történt Binh Ghiánál? A városka térségében — mindössze 65 kilométernyire a fővárostól! — a múlt év utolsó és az új év első heté­ben a szabadságharcosok fel­morzsoltak három zászlóalj- ny. kormánycsapatot; megöl­ik, megsebesítettek, illetve foglyul ejtettek 19 amerikai katonát; lelőttek 24 és meg­rongáltak 11 repülőgépet, harcképtelenné tettek nagy­számú M—113 páncélautót, M—24 típusú tankot és más katonai járművet. Már a számok is jelzik, hogy Binh Ghianál nem min­dennapi ütközet zajlott. Az első napokban maga Khanh tábornok is a helyszínre uta­zott, amerikai tanácsadói kí­séretében. Az egyhetes küz­delem után a saigoni kor­mány napalmbombázókat, va­dászgépeket és rakétahordozó­kat küldött Binh Ghia fölé. A büntetőexpedíció szőnyeg­bombázása után azonban ki­derült: a partizánok nagyará­nyú csapatösszevonásának színhelyén a „megtorlás pilla­natában” — már egyetlen sza­badságharcos sem tartózko­dott ... Nemcsak arányainál fog­va jelent tehát új szakaszt Binh Ghia a dél-vietnami felszabadító harc történeté­ben. A partizánhadsereg szem­mel láthatólag megerősödött, fokozta ütőképességét, ami ugyanakkor továbbra is nagy­fokú mozgékonysággal páro­sul. Alig néhány héttel Binh Ghia előtt ez már előreve­títette árnyékát: akkor Bien Hoánál, a legnagyobb ameri­kai támaszpontnál ütöttek rajta a partizánok az ellen­ségen, méghozzá — nehéz- 1 tüzérséggel! A koncentrált támadás során több sugár- hajtásos amerikai gépet még a földön megsemmisítettek, majd — eltűntek. Bien Hoa maga is Saigon tőszomszéd­ságában van, a mostani üt­közet színhelye Binh Ghia pedig annyira közel esik a fővároshoz, mint nálunk Hat­van Budapesthez. Csakhogy Déi-Vietnam — kétszer akko­ra, mint Magyarország... S közben a fővárosban, Sai­gonban is állandó a belső politikai zűrzavar ... „A bölcsesség kezdete' Binh Ghiában ezért a leg­több kommentátor már nem egyszerűen új szakaszt lát, hanem — utolsó szakaszt. És korántsem csupán katonai értelemben. Érdekes és jel­lemző, hogy Joseph Alsop, az ismert hírmagyarázó — napokkal Binh Ghia előtt felvázolta egy új Dien Bien Phu fenyegető képét. Elméle­tileg ugyan — írta — egy helyi katasztrófának nem kell döntő vereségre vezet­nie. Sok saigoni amerikai tiszt és egyéb hivatalos sze­mély is így vélekedik. Úgy látszik azonban — folytatja Alsop — ezek elfelejtik, hogy elméletileg a franciák­nak sem kellett volna éppen Dien Bien Phunál elbuk- niok: annál nagyobb ütköze­tek is voltak korábban. Ám a vietnami népnek akkor is, akár csak most. elege volt a háborúból. így egy helyi katasztrófa is döntő követ­kezményekre vezethetett. Ezért Alsop végkövetkezteté­se: „Nyilvánvalóan minden együtt van — egy újabb Dien Bien Phuhoz ...” S talán az sem véletlen, hogy éppen aznap, amikor kiküldött tudósítójának, Peter Grose-nak tollából a Binh Ghia-i fejleményekről közöl helyzetjelentést, írja belső vezércikkében a New York Times a megszívlelendő so­rokat: „Ha az amerikai kül­politikával szemben bírá­lattal lehet élni, akkor ez az, hogy az Egyesült Államok túllő a célon, beavatkozik a világnak azokon a részein is, ahol az USA jelenléte biz­tonsági szempontból szük­ségtelen, néhanapján (?!) ké­retlen, általában pedig költ­séges és veszélyes. Minde­nekelőtt Vietnam jut az eszünkbe... Délkelet-Ázsiá- ban a bölcsesség kezdete az, hogy ne feledkezzünk meg a kézenfekvő igazságról: ez a körzet — ázsiai, nem pe­dig angolszász vagy euró­pai”. .. S. P. szélben a lángok gyorsan ter­jedtek és rövid idő alatt a város egész középső negyede lángokban állott. Az időnkint több mint száz méter magas­ra felcsapó lángnyelvek mesz- sze bevilágították a vidéket. Mire a tüzet sikerült meg­fékezni, a városka fele telje­sen leégett. A katasztrófa ál­dozatául esett több mint öt­száz lakóház, a városka pos­tahivatala, kórháza, film­színháza, banképülete és több közhivatal. Kétezernél több ember maradt hajlék nélkül. A zord időjárástól szenvedő, úgyszólván mindenüket el­vesztő károsultak megsegíté­sére repülőgépeken szállíta­nak meleg ruhaneműt és or­vosságot. A tűzvész emberéletet nem követelt áldozatul, de az új­ságírók leírása szerint így is megrendítő képet nyúj­tanak azok az emberek, akik volt hajlékuk üszkös romjai között kétségbeesetten ku­tatnak a tűz által esetleg megkímélt használati tár­gyaik után. A vizsgálat szerint a tűz- katasztrófát a városka egyik vendégének gondatlansága okozta. MSILÁ Földrengés Msila, algériai városban földrengés volt, amely kisebb anyagi károkat okozott. A városon ugyanakkor nagy esőzés és vihar söpört végig. Az ENSZ-titkárság szóvi­vője hétfőn közölte, hogy U Thant főtitkár munkadoku­mentumként megküldte az érdekelt feleknek az afrikai és ázsiai tagállamok csoport­ja által egyhangúlag elfoga­dott javaslatot az ENSZ úgy­nevezett pénzügyi válságával kapcsolatos problémák ren­dezésére. A kompromisszumos ja­vaslat értelmében a köz­gyűlés január 18-án szo­kásos feltételek mellett folytatná munkáját, vagyis az eldöntésre váró kér­désekben szavazásra kerülne sor. A közgyűlés folytatása­kor nem vetnék fel az alap­okmány 19. cikkelyének kér­dését. Mint ismeretes, az amerikai diplomácia e cik­kelyre hivatkozva akarja az ENSZ egyes tagállamait — köztük a Szovjetuniót és Franciaországot — szavazati jogától megfosztani. A DPA New York-i tudósí­tója szerint az amerikai kül­döttség szóvivője hétfőn kö­zölte, hogy az Egyesült Államok nem fogadja el az afroázsiai csoport tervezetét, s váltó-

Next

/
Thumbnails
Contents