Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

1965. JANUAR 13. SZERDA 3 KÖSZÖNŐ TÁVIRAT Dr. Hans Peter Tschudi, a Svájci Államszövetség elnö­ke táviratban mondott köszö­netét Dobi Istvánnak, az El­nöki Tanács elnökének hiva­talba lépése alkalmából kül­dött jókívánságaiért. (MTI) NEM IDEGEN NYUGDÍJAS ácsok A HÁZTETŐN Isaszegen három körzeti orvos védi a lakosság egész­ségét. Közülük nemrég ket­tő, dr. Barabás Géza és dr. Égner Gyula nyugalomba vo­nult Saját házukban laktak, j s így most utódjaik számára a községnek kell szolgálati lakásokat biztosítani. A községfejlesztési alapból, 290 ezer forintért, vásároltak egy ingatlant, amelynek ta­tarozása javában tart. Jelen­leg már a tetőszerkezeten dol­goznak. Nyugdíjas ácsok ké­szítik társadalmi munkában. Nagy Gyula és Ivicsics János 15 ezer forint értékű társa­dalmi ácsmunkát végeznek, hogy mielőbb beköltözhessen a házba az új orvos. A másik orvosról sem fe­lejtkeztek el Isaszegen. 430 ezer forintos új orvosi lakás építéséhez is kezdtek, amely nyárra el is készül. Néhány esztendővel ezelőtt német ajkú gyári munkásnál jártam Budakeszin. Mutatta a kitüntetéseit, amelyeket a gyárban, a munkahelyén ka­pott. Kérdeztem tőle, ho­gyan becsülik itthon, lakó­helyén? Késlekedett a válasz­szák azután mégiscsak el­mondta, hogy nagy még a válaszfal az „őslakosok” és az „új telepesek” között. Ké­sőbb a tanácstagok névsorát böngésztük az akkori tanács­elnökkel és kiderült, bizony nem sok német nemzetisé­gűt találunk közöttük. Meg­feledkeztek a nemzetiségek­ről mind a kultúrmunkában, mind a közéletben. A köz­ség vezetői azt is őszintén elmondták, hogy egymásra várnak: közeledjen előbb a másik, s hogy mennyit árt a múltból ittmaradt előíté­let, sok-sok példát soroltak, leginkább olyanokat: még a régebbi személyi sérelmeket sem tudják feledtetni, ha tá­vol, egymástól elkülönítve élnek... A felszabadulás valamennyi dolgozónak, így a nemzeti kisebbségnek is új élet kez­detét jelentette. Az alkot­mány szentesítette: vala­UJ TV-JATEK KÉSZÜL Ambrus Zoltán „Gyémántgyűrű” című új tv-játékának felvételeit a napokban kezdték meg a Magyar Rádió és Te­levízió műtermeiben. Rendező: Mamcserov Frigyes, opera­tőr: Zsombolyai János. A darab a századforduló idején ját­szódik egy leányintézetben. A konfliktus az eltűnt gyémánt­gyűrű körül zajlik. Jelenet a tv-játékból. Ladomerszky Margit, Parragi Má­ria, Pálfi Gabi (MTI Foto: Keleti Éva felv.) UTAZÓ ÍRÓK örvendetes az a közeledés, ami ma írók és olvasók közt tapasztalható, mert magába foglalja kultúrpolitikánk azon célkitűzését, hogy az irodalom szoros kapcsolatot teremtsen az élettel. Az író-olvasó találkozók évek óta divatos rendezvényei az aszódi járási könyvtárnak, amely ezeket az előadásokat bérleti sorozattá fejlesztette. Szeptember óta — egy kivéte­lével — minden előadást si­keresen bonyolítottak le. Fér esik Mihály, a járási könyvtár fiatal igazgatója, büszke az elért eredményekre, bár panaszra is akad oka. Gyakran előfordul, hogy az írók, akik általában Pestről érkeznek, váratlanul, néha az utolsó órában lemondják az előadást, halaszthatatlan kö­telességekre hivatkozva, A de­cemberre kitűzött program, amelyen Hegedűs Géza és Gyárfás Miklós lépett volna az olvasóközönség elé, elma­radt. Mindkét író az előadás ejjüt néhány órával mondta le. Ilyenkor persze a közönség húzza a rövidebbet, ha csak a rendezők meg nem mentik a helyzetet valami gyors ötlet­tel, s nem egyszer nagy anya­gi áldozattal. Január 11-én, hétfőn este az aszódi tisztiklub dísztermében került sor a járási könyvtár bérletsorozatának negyedik előadására, amelyen Baranyi Ferenccel, Simon Lajossal és egy fiatal novellistával Si- monffy Andrással találkozott a közönség. Annak ellenére, hogy a bevezető előadás meg­tartására felkért Czine Mihály váratlanul lemondta részvéte­lét, az est jól sikerült A fiatal írók és költők nagy örömmel jönnek a vidéki köz­ségekbe és falvakba, mert hall­gatóik részéről sok szeretettel és értéssel találkoznak. Álta­lános kép mindenütt, hogy az előadások szünetében 20—25 ember szorong a vendégek kö­rül, megjelent köteteikkel, hogy dedikáltassák azt a talál­kozás emlékére. Nem hinnénk, hogy ennyi szeretet és megbecsülés egyet­len író számára is közömbös lenne. Ezért érthető az a kí­vánság, hogy mindazok a köl­tők és írók, akik a közönség érdeklődésére érdemesnek ítél­tettek, mindannyian egyforma nagy becsben tartsák az íróik­és olvasók közt kialakuló ba­rátságot. Dozvald János mennyi nemzetiségi dolgozó a magyarokkal egyforma jogokat élvez. Hivatalosan is használhatják anyanyelvűket, ápolhatják, fejleszthetik nemzeti kultú­rájukat. Mindaz, amit pa­ragrafusok foglalnak ma­gukban, amit a törvény biz­tosít, az életben, a hétköz­napokon már többnyire meg­valósult. Nem állítja senki, hogy a Horthy-korszaic nacionalista propagandája már nyom nél­kül elmúlt, hogy soha senki nem bántja meg szomszéd­ját, hogy a termelőszövetke­zetek tagjai között nem for­dul elő súrlódás, gek egy része konzervatív maradt, s ha perlekednek, mérgük okát olykor még a származási különbségekben keresik. Különösen az elma­radottabb vidékeken, ahol a kultúra még csupán ven­dégségbe jár — nehezebben értik meg egymást az em­berek. Elég egy meggondo­latlan intézkedés valamelyik hivatal részéről, s máris nemzeti önérzetükben érzik megsértve magukat a más anyanyelvűek. Egyik község­ben mondotta valaki: oly­kor nem áll meg az autó­busz és nem veszi fel a piacra igyekvő délszlávokat. Ilyenkor nem a közlekedés nehézségeire, a túlzsúfoltság­ra gondol a lakosság, hanem arra, hogy „őket” kizárják az autóbusz-közlekedésből. Hazánkban félmillió nem­zetiségi éL A félmillióból 220 ezer a német, de sok a szlovák lakos is, számuk mintegy 120 ezer, s nyugodt otthonra találtak a délszlá­vok és a románok. Többsé­gük — csaknem hetven szá­zalékuk a mezőgazdaságban keresi kenyerét, többen kö­zülük ipari munkások, bá­nyászok, egy részük pedig kisiparos és értelmiségi. Va­lamennyi nemzetiségre jel­lemző, hogy nem egy ösz- szefüggő területen, zárt kö­zösségben élnek, hanem szét­szórtan. A szlovákok pél­dául elsősorban Békés me­gyében (csaknem hatvanez­ren) telepedtek le, de sokan dolgoznak Pest, Nógrád, Ko­márom, Borsod megyében is. A német ajkúak kétszáz­ötven községben élnek, a dél­szlávok leginkább a déli ha­tár mentén találhatók, a ro­mánok pedig az ország keleti részén. A nemzetiségeknek külön- külön szövetségeik vannak, amelyek képviselik a külön­böző anyanyelvű dolgozók érdekeit, anyagilag, erkölcsileg támogatják a nemzeti kultúra fejlődését. Az élet bizonyította be: a közös munka, a közös gond segített leginkább megszün­tetni a korábbi különbsége­ket a nemzetiségek között. A közös munka összeforrasz­totta az embereket és leg­több községben a szorgalom, az igyekezet és nem az anya­nyelv alapján osztályozzák a lakosokat. Ez a folyamat nem egyszerre és nem min­denütt egyformán megy vég­be. Ahol jobban gazdálkod­nak, ahol többet kereshet a tagság, jó a vezetés, ott gyor­sabban forrnak össze a dolgo­zók, hamarabb alakul ki az egységes paraszti osztály. A közös munka kovácsol­ta össze például Zsámbék község dolgozóit is. Néhány évvel ezelőtt hangos volt a község a sok perpatvartól, a különböző anyanyelvűek ci- vódásától. Amióta jól dolgo­zik a termelőszövetkezet, meg­szűntek az összetűzések, kü­lönösen azok, amelyek a más­más anyanyelv, népi szokás, hagyomány miatt keletkez­tek. A munkán, a napi közös te­vékenységen túl sok más tény is mutatja, hogy a nemzeti­ségiek élhetnek törvényadta jogaikkal. Minden nemzeti­ségi lakosnak joga van meg­határozni, gyermekét milyen iskolába kívánja járatni. Ahol tizenöt gyermek jelentkezik, ott a tanács köteles gondos­kodni arról, hogy az általános iskolában biztosítsák a kívánt anyanyelv oktatását. Vannak iskoláink, amelyek kétnyel­vűek. Ez azt jelenti, hogy a humán tantárgyakat az anya­nyelven és a reál tantárgya­kat magyar nyelven oktatják. A kétnyelvű tanítást az in­dokolja, hogy később a felső iskolában, az egyetemeken ne kerüljenek hátrányba a nem­zetiségiek, hisz minden egye­temen képtelenség a kis lét­számú jelentkezés miatt vala­mennyi nyelven oktatni. Azokban az iskolákban, ahol nem igénylik a kétnyelvű oktatást, kívánság szerint he­ti három órát biztosítanak az anyanyeiv tanítására. Ti­zenegyezernél több német­ajkú gyermek tanul például így 140 alsófokú iskolában. Akárcsak a magyar lakosság, ™ __I a nemzetiségi felnőttek k özött is sokan jelentkeztek a dolgozók iskolájába, tech­nikumokba, hogy pótolják, amit a múlt rendszerben nem szerezhettek meg. Sok új iskola épült a nem­zetiségi lakta területeken. (Békéscsabán két esztendeje nyitotta meg kapuit a tízmil­lió forint költséggel épült szlovák diákotthon. Sáriban új nyolctantermes iskolát emeltek — pedagóguslakások­kal. A szegedi egyetemen szlo­vák tanszék is működik.) Nemcsak a nemzetiségi dol­gozók körében, de a magya­rok között is nagy népszerű­ségnek örvendenek a nemze­tiségi kultúrcsoportok. Az or­szágban valamennyi nemzeti­ségnek 30—40 kultúrcsoportja van. Pontot tehetnénk eddigi so­raink után. Hiszen így igaz: a különböző anyanyelvű dolgo­zók ugyanolyan körülmények között élnek, mint a magya­rok. Rajtuk múlik, hogyan gazdagodnak, hogyan tanul­nak, művelődnek. Számukra is nyitva áll a határ családi és baráti látogatásokra, oda utaz­nak, ahová kedvük tartja. Hozzájuk is bármikor érkez­hetnek külföldi vendégek. Szervezhetnek tapasztalatcse­réket, társas kirándulásokat. Kiváló orvosok, tanítók, agro- nómusok, tanácstagok, tanács­elnökök, termelőszövetkezeti vezetőségi tagok, s számos or­szággyűlési képviselő került már ki közülük. írásunkat mégsem fejezhet­jük be. Szólni kell még az itt-ott előforduló sérelmekről, a néha csak figyelmetlenség okozta hántásról, értetlenség­ről. Valamennyi nemzetiség kifogásolja például, hogy nem biztosított a pedagógusok to­vábbképzése. Sokszor indokolatlanul magyarlakta községekbe he­lyezik nemzetiségi területről épp az anyanyelvet oktató ta­nárt. Nem jó a tankönyvellá­tás, s van ahol a helyi szer­vek csak az alsó osztályban akarják megvalósítani a két­nyelvű oktatást, vagy a heti háromórás anyanyelvtanítást. Jogos igény az is, foglalkoz­zon többet a rádió, a sajtó a különböző anyanyelvűek éle­tével, s a rádió rendszeres időközönként sugározzon mű­sort számukra. Pécsett külön műsort adnak, de a kurta idő­vel ott is elégedetlenek. Említenek olyan kifogást is, amely apróság, sok pénzt sem igényelne a megvalósítá­sa: a nemzetiségi községek üzletein miért ne lehetne két vagy háromnyelvű felírás, aszerint, hányfajta nép lakja? A szövetségek országos munkaértekezletein nagyon sokan szólaltak fel — legtöb­ben saját anyanyelvükön. Kö­zülük többen bírálták, kifogá­soltak néhány hibát. Azonban épp a bírálatok, a panaszok, a fejlődést sürgető türelmet­lenségek, az őszinte hang volt legfőbb mérője: valamennyi nemzetiség egyenjogú. A pa­naszok mélyén kutatva, a lé­nyeget keresve nem nehéz megállapítani: céljaik a mi céljaink, gondjaik a mi gond­jaink is. Járjon ma valaki Nagytarcsán, Ácsán, Budaör­sön vagy a keleti határ felé — sokféle nyelvű beszédet hall­hat, de amit beszélnek, s aho­gyan beszélnek — egyik sem cseng idegenül. Sági Ágnes Igény és lehetőség A földművesszövetkezeti mozgalomnak is jelentős társadalmi szerepe van a szabad idő tartalmas eltöl­tésének szervezésében az egész megyét behálózó szer­vezetei s a falusi vendéglá­tóipar révén. Ma már a ven­déglők és cukrászdák zöm­mel a falvakban is olyan berendezésűek, hogy fel­kelthetik az igényt a nyil­vános társas élet iránt, a tartalmas együttlét és szó­rakozás hajlékai lehetnek. Ezért rendezhettek már az utóbbi két esztendő folya­mán vendéglőkben is iro­dalmi esteket a szórakoz­tatva művelődés jegyében, anélkül, hogy a műsor szín­vonalán csorba esett volna. Ezt bizonyítja többek kö­zött a taksonyi irodalmi est sikere. Az albertirsai cukrászda az elmúlt esztendőben több alkalommal a gyerekek szó­rakoztatásának otthona volt. A cukrászda vezetője magnetofonszalagról mese­délutánt szervezett. Kákán most folynak a megbeszélé­sek az iskola vezetőségével a cukrászdában rendszere­sítendő ifjúsági táncdél­utánokról. A Pest megyei MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztá­lya az elmúlt évben egysé­ges, változatos szövetkeze­ti magnóműsort állított ösz- sze a szórakoztató művelő­dés, ízlésnevelés, szépérzék fejlesztés céljából, egyúttal arra is alkalmas, hogy a földművesszövetkezeti moz­galmat közvetve népszerű­sítse. A szövetkezetek álta­lában programszerűen hasznosítják a szalagra rög­zített, a legkülönbözőbb ér­deklődést kielégítő műsort Dömsödön a Kék Duna kis­vendéglő és a Fészek cuk­rászda-vendégei „esemény­ként” emlékeznek azokra az órákra. Dabason az év utolsó hetében készült el a kisvendéglő átalakítsa, egyidejűleg bevezették a közétkeztetést. A több tur- nusos ebédidőt, úgy teszik hangulatosabbá, hogy köz­ben ezt a műsort sugároz­zák. Korántsem mondható el, hogy minden földműves­szövetkezet felismerte vol­na a magnóműsor jelentő­ségét, elsősorban azért, nem, mert nem vált még mindenütt tudatos prog­rammá a város és a falu közötti életmódbeli különb­ség arányainak megváltoz­tatása. Ezért rekedt meg Pest megyében például a „libresszók”, a cukrászdái olvasó sarkok kialakításá­nak szervezése, holott ez a forma hivatott a falvakban meghonosítani a városi „ol­vasókávéházi” jelleget. Ha­sonlóképpen lassan halad az ifjúsági táncdélutánok rendszeresítése, noha éppen a falusi fiatalság egyik leg­sűrűbben hangoztatott pa­nasza ez. A szórakoztatásnak sok­féle formája van, tartalma is változatos, csak a föld­művesszövetkezeti vezető­ségek igyekezetén múlik, mennyire élnek a lehetősé­gekkel. Tatárszentgyörgyön és Sáriban ma már pél­dául hagyományos, hogy a taggyűlések alkalmával műsoros estet rendez a földművesszövetkezet. Ilyen, de más alkalmakkor is nagyobb mértékben le­hetne bevonni a helyi, vagy a környékbeli öntevékeny kultúregyütteseket. A tár­sasvacsorák ugyancsak vál­tozatos programlehetősé­gekre teremtik meg az al­kalmat. Az új esztendő a lakos­ság szórakozási igényeinek kielégítésében és fejleszté­sében is eredményesebb te­vékenység folytatása kell, hogy legyen! Dékány Kálmán Jubileumi készülődés Sajtótájékoztató a 800 éves lipcsei vásár előkészületeiről (Tudósítóinktól) Alfred Diebscher, a német utazási iroda vezérigazgatója és Leo Kohnheim, a várásiro- da propagandavezetője sajtó- tájékoztatón ismertette tegnap az IBUSZ vezérigazgatóságán a most 800 éves lipcsei vásár előkészületeit. —, Nyolcszáz éves Lipcse városa és 800 éves a lipcsei vásár — mondották. — Kettős tehát a jubileum. Mintegy 9000 kiállító vesz majd részt hetven ország képviseletében a vásáron. A kiállítók negyven százaléka külföldi. — A vásárt hatvan árucso­portra szakosítottuk, súllyal a vegyipar, a szerszámgépipar, a villamosipar és az elektroni­ka szerepel. A szocialista or­szágok közül tizenegy állít ki, élén a Szovjetunióval, a vásár legnagyobb kiállítójával. Az európai tőkés országok között Franciaország és Nagy-Britan- nia szerepel majd a legtöbb kiállítóval. A nyugatnémet cé­gek az NSZK iparának kereszt- metszetét adják. A tengeren­túlról harmincöt ország állít ki. — Az NDK kereskedelmi ka­marája és kutatói tanácsa tu­dományos kongresszusokat rendez majd, világhírű tudó­sok vezetésével. A bel- és kül­földi kiállítók részvételével százhatvan tájékoztató elő­adást szervezünk — mondot>- ták, majd részletesen beszá­moltak a vásárral egyidejű kulturális, színházi és zenei programról. Kiemelkedik a világhírű lipcsei Gewandhaus-zene­kar hangversenye, Igor és David Ojsztrah közremű- ködéséveL Érdeklődőket a vásárra mintegy kilencven országból vár Lipcse. Legalább 750 000 látogatóra számítanak, s ezért a szállodákon kívül 80 000 la­kásban biztosítanak szobát. Oj szállodák is épülnék és újjá­épül több történelmi neveze­tességű épület. Szűcs Miklós, az IBUSZ osz­tályvezetője elmondotta ez­után, hogy az IBUSZ február 26-a és március 6-a között öt­száz-ötszáz utassal öt külön- vonatot indít a lipcsei vásár­ra. Az utazással együtt hatna­pos úton a legmesszebbmenő­kig gondoskodik a két iroda a magyar utasok kényelméről: Lipcsében városnézés lesz, szakmai vezetés, színvonalas szállás és étkeztetés, ingyenes vá­rosi közlekedés és minden utasnak kedves és értékes meglepetés. Az olcsó — mintegy ezer fo­rintos — társasutazás mellett azonban az egyéni utasoknak és a szakcsoportoknak is biz­tosítanak útlevelet és teljes ellátást Lipcsében, az igények szerint napi 119—200 forint kö­zötti áron. Fazekas Mátyás Hetvenöt új bélyegsorozatot bocsát ki az idén a lengyel posta A lengyel posta az idén hetvenöt új bélyegsorozat kiadását tervezi. Néhány e sorozatok tematikájából: A Varsó fennállásának 700. évfordulója, a iengyel fővá­ros felszabadulásának 20., a lengyel—szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötésének 20., a nyugati és északi terüle­tek felszabadulásának 20„ a lengyel forradalmi paraszt­mozgalom születésének 75., a Nemzetközi Távközlési Unió fennállása 100., az ENSZ fennállása 20. évfordulója tiszteletére művészi soroza­tok.

Next

/
Thumbnails
Contents