Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

egészség ere! A PIST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1984. DECEMBER 5, SZOMBAT HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A TOKIÓI OLIMPIÁRÓL Lakat Károly, a labdarúgó olimpiai csapat edzője, ma délután, 5 órakor, a Kinizsi Sportkörben, élménybeszámo­lót tart a tokiói olimpiáról. ★ ötvenen nézték meg a me­zőgazdasági kiállítást a gépál­lomás dolgozói közül díjtala­nul jutalomképpen. ★ Elmarad vasárnap az állat- és kirakodóvásár. ¥ Harminckétezer forint ér­tékű nyersbőrt vásárolt fel a MÉH a harmadik negyedév­ben. ¥ Százhatvan nőalkalmazott­ja van az állami gazdaságnak. ★ Kötöttfogásban első osztályú Versenyző lett Papp László, városunk birkózója. ★ EBZARLAT A 4. JÁRÁSBAN A negyedik járás te­rületén ebzárlatot ren­delt el a városi tanács mezőgazdasági osztálya a további intézkedésig. Ezen a területen min­denfajta kutyát megköt­ve kell tartani, a szaba­don talált ebeket a gyepmester befogja és leöli. . ★ tJj berendezést kap a tervek szerint a KIOSZ italboltja. ¥ Két keverő hajtóművet ké­szít a gépjavító és faipari ktsz az alumíniumtröszt ré­szére, százezer forintos költ­séggel. ★ Kilencvcnegy mezőgazdasá­gi tanuló sajátítja cl a mező- gazdaság csínját-binját az ál­lami gazdaságban. ■k Üj, előregyártóit betonrak­tárral növelik a jövő évben a földművesszövetkezet vas- és edénybtfitját, mintegy hu­szonnyolcezer forint értékben. ■k A SERTÉSTENYÉSZ­TÉS GÉPEI, ESZKÖZEI Hétfőn, délután 5 óra­kor, Kakuk János agrár­mérnök, a sertéstenyész­tés gépeiről, eszközeiről tart előadást a Szabad­ság Termelőszövetkezet hangácsi klubjában. ★ Százhúsz tagja van a gép­állomás szakszervezetének. •k A POSTA KÉRÉSE A postahivatalban — sajnos, éppen a karácsonyi forgalom előtt — kezdte meg az épület belső átalakítását az építővál­lalat és emiatt átcsoportosí­tást kellett eszközölni. A mun­kák befejezéséig a csomag- és pénzfelvételt a Hősök tere felőli oldalon végzik, míg a többi küldeményt (ajánlott­levelet, értékcikket, táviratot, távolsági beszélgetést) a Ceg­lédi úti főbejárati ajtóval szemben levő helyiségben in­tézik. A várható nagy karácso­nyi és újévi forgalom előtt arra kéri a postahivatal a kö­zönséget, hogy küldeményeit időben adja fel, hogy időben érkezhessenek rendeltetési he­lyükre. ¥ MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A generális. Buster Keaton, a nagy nevettető ismét a kö­zönség előtt. Amerikai film. Kiséröműsor: Lengyel szvit. HETVENEGY TRAKTOR ÜNNEPI MŰSZAKJA ENYHÍTETTE ŐSZI GONDJAINKAT Az időjárás nagyon szeszé­lyes. Szinte minden napra jut egy kis csapadék, néha annyi is, amennyi bőven elegendő ahhoz, hogy a határban meg­álljon a termelőmunka. Most pedig már nyakunkban a hó is. — Minden alkalmat meg kell ragadnunk a munkára! — mondotta Hunyák László, a városi tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa. — November huszonket­tedikén és huszonkilence- dikén ünnepi műszak volt a határban. A gépállomás megegyezett a mezőgazdasági osztállyal és az üzem minden használható erő­gépe szántott ezen a két na­pon. És ha figyelembe vesz- szük, hogy negyven erőgép két napi munkája nem éppen kis teljesítmény, megértjük, mi­ről van szó. Külön meg kell emlékeznünk teljes elis­meréssel arról is, hogy a gép­Minden gép a határban Csatlakoztak a tsz traktoristák is Ötszáz hold mélyszántás állomásiak lendülete magával ragadta a termelőszövetkezeti erögépvezetőket is. Harmincegy termelőszö­vetkezeti traktoros csatla­kozott hozzájuk és vett részt a lendületes va­sárnapi munkában. — Dicsérje azonban az ered­mény a lelkes részt vevők munkáját — mondotta befe­jezésül Hunyák László. — Nyolcvan katasztrális holdról takarították be a kukoricaszá­rat és a két vasárnapon ponto­san ötszáz hold mélyszántás­sal enyhítették őszi gondjain­kat. Lángost tessék! Itt a forró lángos! A földművesszövetkezet köz­ponti vendéglőjének konyhá­járól reggelente, pontban nyolc órakor fehér köpeny­ben nagy műanyag tepsivel a kezében indul kőrútjára Horváth László. Visz ötven, vagy száz frissen »sült, gö­Üzemszervezési haditanács Szigetvárott négynapos üzemszervezési konferenciát tartot­tak a konzervgyári szakemberek. A konferenciám Gábor Gyula mérnök, a jövő évi feladatokról beszélt. Utána be­mutatták a szakembereknek a Nagykőröst Konzervgyárban készült — rakodólapos anyagmozgatásról szóló filmet. (Godány felv.) zölgő, szép piros, zsíros szín­ben pompázó lángossal meg­rakott tepsit. Egyik zsebébe szalvétákat gyömöszöl, a má­sikba kis csuporban sót, majd kerékpárra kapva karikázik a friss lángossal. — Hová viszi? — kíváncsis­kodunk. — Körüljárom a „belvá­rost”. Minden üzletbe, üzem­be benézek. Szinte minden lángosra van „törzsfogyasz­tóm” már. — Legelső útja? — A vasbolt és az állator­vosi rendelő. Ezeken a helye­ken sok az ügyfél, szempillan­tás alatt fogy a lángosom. — Van elég belőle? — Dehogy van!, Ha csak öt­ven darabot kapok, sok vá­sárlóm hiába vár. Még sok­szor a száz is kevés. Kétszer annyit is el tudnék adni. De- hát ha nincs, nincs! Nem győ­zik sütni. Ami szó, az szó. Finomak ezek a meleg lángosok, csak valóban keveset sütnek belő­le! Kár. (fehér) Harminc ipari tanulója van a DÁV nagykőrösi üzletigaz­gatóságnak. Bált rendeznek vasárnap es­te a művelődési otthon tánc­termében. A földművesszövetkezet borkóstolóval egybekötött cukrá­szati kiállttá rendezett szombat-vasárnap a KIOSZ szék­hazában. Jó 1 elletett a nedű, mert az első napon 3500 forin­tos bevételt hozott a poharazgatás (Godány felv.) SPORT Induljunk el a nagykőrösi q Ralanvi R^la • öregszőlők között vezető gir- “,r* D an' Dela - be-görbe kocsiút valamelyi­kén. A pompás látványtól sok gondolat ébred az ember agyában. Erről is, arról is megvillan egy öreg kunyhó fehérre meszelt oldala. Mély utakban ülnek a szőlőtőkék. Minél régebben telepítették azokat, annál görbébb a so­ruk, vagy ahogy a körösi emberek mondják, az útjaik. Régen nem zsinór mellett ültették a szőlőt. Az utak egymástól való távolságára sem volt szabvány. Még ke­vésbé volt a szőlőbeli kuny­hóra műszaki terv. Az úeegszeééit hum Papoktól a szpáhikig I. rész ? úr építtetett kapásházat, v nyaralót a szőlőbe. A szőlő­ben lakó szőlőtulajdonos há­za is „népi” építmény volt. Nem is katasztrális holdak­ban mérték a szőlőt, hanem azt mondták, hogy egy, vagy két kapa azaz tíz-harminc út szőlő. Egy kapa szőlő 400 négyszögölet tett, vagyis amit egy nap egy kapával meg lehet művelni. Bizonyosan felvetődött a gondolat már sok körösi em­berben, milyen jó volna tudni, hogy kik ültették a város körüli homokra a sző­lőt és gyümölcsfákat. Erre a kérdésre még a történész sem felelhet egy mondatban. Arról van tudomásunk, hogy a Dunántúlon a ró­maiaknak voltak szőlőskert­jeik. A Duna—Tisza közön élő lovas nomádok és állat­tartó népek nem ültettek szőlőt. A tőlük származó ré­gészeti emlékanyagban még szőlőművelésre szolgáló esz­közök sincsenek. Az időszá­mítás után 450-ben pedig Pannóniára is ráömlött egy alacsonyabb kultúra, amely a rómaiak uralmát megsem­misítette. A jövő-menő né­pek nem tudlak mit kezdeni a rómaiak építményeivel, mezőgazdasági kultúrájával. Pusztulni hagyták, a szőlők­kel együtt. A szántás-vetés meghono­sításával újra kellett kezde­ni a szőlő- és gyümölcstele­pítést is, legalább is a Duna —Tisza közön. A szőlővel I. Géza királyunk 1075-ben kelt oklevelében találkozunk a környékünkre vonatkozóan először. A Garaszentbenedeki Apátságnak adományozta többek között Felsőalpárt. Ennek a tőlünk 30 kilométer­re fekvő birtoknak, amikor a határát meghatározták, Al­páron szölöskertet is emlí­tettek. Nem kell hozzá nagy fan­tázia, hogy hogyan került a homokra szőlő vessző. Az ál­lamalapítás a keresztény egyház alapításával járt 'együtt. István király minden tizedik faluban templom épí­tését rendelte el. A törvényt a falubírákkal könyörtelenül végrehajtatták. Márpedig a templom, a mise, a barát és a bor elválaszthatatlanok voltak. Nemcsak *a miséhez kellett szőlőbor, hanem a misén ki- vül is megitták azt. Volt annyi esze az akkori embernek is, hogy Olaszor­szágba, nem egy csöbör borért ment el, hanem ho­zott mindjárt szőlővesszőt egy egész háttal. Hozott ne­mes gyümölcsfacsemetét is és megkísérelte elültetni a homokon. Nemcsak a pap, de a köz­nép is becsülte az ízletes gyümölcsöt, a zamatos sző­KOSÁRLABDA A bajnokságok korai befeje­zése után tétlenségre kárhoz­tatott kosárlabda-csapatok ku­paversenyek rendezésében ke­resnek némi „elfoglaltságot”. A Kinizsi férficsapata a Kis­kunfélegyházán rendezett Dánfíy-kupa versenyein vett részt, női vonalon pedig meg­rendezték a Pest—Nógrád me­gyei visszavágót. Eredmények: Kinizsi—Kecskeméti Dózsa 40:36 (19:14). A Kinizsi végig vezetett. A Dózsa a második félidőben erősített, egyenlítés után ve­zetéshez is jutott, végül a Ki­v\v\\\\\w,\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v löt és a jó bort. Minden bi- ^ zonnyal hamarosan próbál- ? kozott szőlőültetéssel a vilá- gi ember is. A jó fajta szőlő-^ vesszőért és jó gyümölcsfáért ^ messze elmentek, ha hírét £ hallották, hogy valahol van ^ abból. Elterjedt annak a hí-| re messzeföldre, ha valaki ? valami jó fajta gyümölcsfát^ tudott nemesíteni. á y A Nagykőrös körüli öreg- ^ szőlők már a középkorban f megvoltak. Erről ugyan írá-^ sok nem maradtak a város ^ levéltárában és térképet sem ^ őriztek meg, mely az akkori ^ szőlők kiterjedését feltüntet-£ te volna. De a török hódolt- ság második feléből való írá-í sós adatok számtalan helyen ? említést tesznek a szőlőről, $ borról, égettborról, pálinká- ^ ról, gyümölcsfélékről, kari- % kajáról — hordóról. Adják ^ a gyümölcsöt kedveskedés- ^ ként az uraknak, töröknek, í magyarnak. Bort ivott a tö-f rök szpáhi, a janicsár, a ma- $ gyár hajdú, a végvári vitéz, $ a kuruc, a labanc, a tiszt és % a közlegény. A borbíró szá- madásai örökítették meg a ff borfogyasztást: mit ivott a ff bíró, a tanács, a város ven- ^ dégserege, a katonaság, a ff korcsmák népe és vásári sá- ff torokban mulatók hada. ff Sok-sok borról szólnak ezek ^ a számadások, melyek kitér- £ jedt szőlő- és gyümölcstermő ^ területeket feltételeznek. ff (Folytatjuk.) f nizsi jó hajrában megérde­melten győzött. A csapat legjobbja Varga (14) volt. A többi pontszerző: Zsákai (11), Matuska (7), Papp (4), Hoffer és Vági (2—2). Kinizsi—Kecskeméti Petőfi 41:22 (20:8). NB-s játékosaival megerősí­tett Petőfi második csapata nem bírt a lendületes Kinizsi­vel. A ponterős Zsákait csak szabálytalankodósok árán tud­ták valamennyire tartani. Zsá­kai így is mint a mezőny leg­jobbja, 22 ponttal terhelte meg a Petőfi kosarát. A többi do­bó: Hoffer (9), Matuska, Papp dr. (4—4), Varga (2). Kiskunfélegyházi RVSE— Kinizsi 42:33 (21:21). Két héttel ezelőtt a Kinizsi győzött 30 ponttal. Ezúttal a körösiek bemelegítés nélkül kezdtek s csak nehezen len­dültek játékba. Jó iramos mérkőzésen fej-fej melletti küzdelemben a hazai csapat bírói segítséggel nyert. Kosárdobók: Hoffer, Zsákai (11—11), Matuska (7), Papp dr., Varga (2—2). A salgótarjáni női mérkőzés eredménye: Pest megye—Nógrád megye 33:27 (19:13). A megyék között) visszavá­gón Pest megyét a Kinizsi képviselte. A valamivel ma­gasabb termetű Nógrád elle­nében az alacsonyabb, de egy­forma képességű Pest megye játékosait Molnár edző gya­kori cserékkel végig tartósan támadásban tudta tartani, ami a megérdemelt győzelmet ered­ményezte. Kosárdobok: Szarka (10), Vilcsák (8), Molnárné (6), Pá­kán (5), Istári (4). Molnárné kitűnően fogta össze a csapa­tot. A válogatottban játszott még G. Nagy, Rétsági, Patyi, Papp és Molnár Olga. Komá­romi és Varga ezen a találko­zón már, nem vett részt, Áb­rahám Katalin pedig a megyei válogatott keretben szerepelt. Letartóztatták a munkake­rülő asszonyt címmel — teg­napi lapszámunkban tévesen Kohási Istvánnét írtunk, Ko- hári Istvánné helyett.

Next

/
Thumbnails
Contents