Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

MEGYEI

^Mirigy

1964. DECEMBER 11, PÉNTEK

„Fogbank“-ot szerveznek

Nemsokára a fogak is bekerülnek a rendszeresen átültetett szervek sorába. Siskin doktor, a Tennessee egyetem tanára hosszas állatkísérletek után sikeresen hajtott végre három emberi fogátültetést. Az egészséges fogakat ínsorvadásban szenvedő egyének állkapcsából kell kihúzni.

Siskin doktor máris hozzálátott a „fogbank” megszervezéséhez.

Sikeres volt a próba

Nincs felesleges ember

A termelőszövetkezet fo- gatosa téli fuvarok idején megfázott, tüdőbetegséget szerzett. S amikor a hajdanán erős, egészséges ember legyengülten visszatért falujába, nagyon elkeseredett. Ott volt a nagy család, az apró gyerekek, s ő a régi, jól jövedelmező foglalkozását nem folytathatta, mert szigorú orvosi utasítás szerint kímélő életmódra szorult. Nem csoda, ha kitört belőle a keserűség: „Mit ér az ilyen élet! Felesleges ember vagyok...”

A tsz vezetői és a tagság azonban bebizonyította, hogy nem ismernek felesleges embert. Még csak nem is kellett sokat tömi a fejüket ahhoz, hogy a lábadozónak megfelelő munkakört, tisztességes jövedelmet biztosítsanak: az éppen elkészült tsz-fürdő fűtését, gondozását bízták rá, s ő lett a szövetkezeti udvar gondnoka. Dolgozhat, eltarthatja családját, a munka nem akadályozza a gyógyulásban, s ami a legfontosabb, felelős helyen áll, érzi, hogy szükség van rá, tehát egyáltalán nem felesleges ember.

Sajnos, nem mindenütt van ez még így. Falun és városon is többször panaszkodnak a beteg, megrokkant, a csökkent munkaképességű emberek, akiknek legnagyobb, bánatuk az, hogy érzésük szerint felesleges embernek, szinte már tehertételnek tartják őket némelyek. Nem elég a testi szenvedés, a megélhetési gondok, még az irántuk való közöny súlyát is viselniük kell. Mintha tehetnének arról, hogy csak lassabban és kevesebbet tudnak dolgozni, mint társaik. S a közönyösek nem veszik észre, hogy amikor a feleslegesség rideg bélyegét szerencsétlen társaikra sütik, tulajdonképpen az önmaguk embertelensége, szép céljaink iránti közömA SAEAM0N-10R0NY ÉS A ROMOK JÖVŐRE MEGNYÍLIK

ezer darabból rekonstruált I Anjou-kút maradt a helyén, a | torony földszinti termében. Ez a maga nemében szinte páratlan művészettörténeti emlék végleges helye.

A három hét eredményeiről Héj Miklós igazgató elmondotta, hogy az érdeklődés felülmúlta a várakozást. A három hét alatt, közel négyezerkétszáz látogatója volt a toronynak és a benne rendezett kiállításnak. A múzeumi hónapban Visegrádon hat tudományos jellegű előadás hangzott el, ezek iránt is nagy volt az érdeklődés.

A visegrádi régiségeket megtekintette az UNESCO műemléki bizottságának olasz elnöke is. Kijelentette: Magyarországon szerzett tapasztalatai szerint, a műemlék- védelemnek nagy nehézségekkel kell megbirkóznia, az eredmények mégis csodálatosak. Magyarországon a műemlék- védelem közügy, nem pedig egyetlen szakminisztérium dolga, mint Olaszországban és általában a nyugati államokban mindenütt.

A Salamon-toronyban most ismét megkezdődik a munka. A negyedik emeleti terem boltozatának rekonstrukciója van még hátra, valamint a padlók, a fűtési berendezések elkészítése, és a külső „gyilok-járó”, a körfolyosó helyreállításának befejezése. Az Országos Műemléki Felügyelőség visegrádi építésvezetősége a tervek szerint a kora tavasszal fejezi be a toronyban a munkálatokat és így remény van rá,

bösségük felett mondanak ítéletet.

S hány becsületben, munkában megöregedett embert emészt a feleslegessé válástól való félelem. Azelőtt, amikor dolgoztak, az élet sodrában éltek, szavuk volt, hallgattak rájuk. S az öregség éveiben leszűkült körülöttük a világ. Ritkán kérik tanácsukat, segítségüket, kevesen kíváncsiak tapasztalataikra. Csoda-e, ha a betegségtől való félelemnél is erősebb bennük a feleslegessé válás érzése. Hiszen, aki felesleges — mint mondják egyesek — az „már nincsen”, s ezt az érzést nagyon nehéz elviselni. Az ilyen öregek, mint valami csodára, várnak arra, hogy egyszer még kinyílik majd a kiskapu, s jönnek a társak, a fiatalabbak és tanácsaikat, segítségüket kérik.

S a fiatalabbak, a munkabírók között is akadhat majd olyan ember, aki önhibáján kívül nem tudja képességei javát adni. Talán éppen szerénysége, vagy félszegsége és gátlásai akadályozzák abban, hogy az élet pereméről bevere- kedje magát a gondok, az alkotás sűrűjébe, ahol teljes értékű embernek vallhatja magát. Rendszerint csendben, szorgalmasan dolgozó ember jár így, aki nem ismeri az érvényesülés különféle fortélyait, kallódik, keseredik, s végül felesleges embernek érzi magát.

Pedig nálunk nincsen felesleges ember. A mi társadalmunkban mindenkinek megbecsülés, s a teljes értékű ember rangja jár, aki erejéhez képest teljesíti, vagy már teljesítette kötelességét. Csak a mások iránti közönyt, némelyek rideg szemléletét kell még legyőzni ahhoz, hogy ez a szép törvény maradéktalanul érvényesüljön.

Kékesdi Gyula

hogy azt április 4-re, a fel- szabadulás huszadik évfordulójára, de legkésőbb májusban, átadhatják rendeltetésének, megnyithatják a közönség előtt termeiben az állandó múzeumot.

• Kétségtelen, hogy a helyreállított Salamon-torony és a benne rendezett kiállítás Visegrád egyik legvonzóbb érdekessége lesz. A jövő szezonban várható látogatóinak számát legalább négyszeresére becsülik a szakértők, ami azért nagy szó, mert az egész visegrádi komplexum látogatóinak száma a legforgalmasabb évben sem haladta meg a kétszázezret.

A palota világhírű maradványaival azonban komoly bajok vannak. Ezeket a második világháború előtt és a háború után tárták fel, konzerválásuk nem bizonyult megfelelőnek, szigetelésük nem tökéletes.

— A díszudvar boltozata és a szabad ég alá került évszázados falmaradványok egyre nagyobb mértékben omladoznak — mondotta Héj Miklós igazgató —, már szerkezeti elemek is hullanak ki belőlük. Sürgősen gondoskodni kellene helyreállításukról és tökéletesebb konzerválásukról, mert különben esetleg megsemmisül ez a pótolhatatlan műemlékünk.

Visegrádon feltárásra vár az úgynevezett erődrendszer is, amelynek érdekében sok ezer köbméter földet kellene eltávolítani. A feltárási munka azért lenne sürgős, mert a föld mélyében rejtőző falmaradványok területén kell elkészíteni a magasfeszültségű villanyvezetéket. Ha tehát előzőleg nem végzik el a feltárási munkákat, később a fölöttük megépített vezeték miatt talán hozzájuk sem férhetnek többé.

(m. 1.)

Hova lett az aranypénz?

Mesélik Isaszegen, hogy a közeli Locsodpusztán érdekes leletre bukkantak a nyáron az ottani lakosok. Egy aranypénz került felszínre, amiről megállapították, hogy állítólag Nagy Sándor idejéből származik. Ügy mondják, fénykép is készült a pénzről. Maga az eredeti darab — eltűnt. Egy budapesti éremgyűjtő, akinek nevét tudják is Isaszegen, hírét hallván a leletnek, kiutazott Locsodra és 600 forintért megvette az aranypénzt.

Ha valóban olyan értékes az a pénz, mint ahogy mondják, akkor eltűnhet-e egy magángyűjteményben? Vagy van-e lehetőség, hogy az illetékes szervek diszponáljanak fölötte? Mert ezen az alapon Attila koporsóját is megveszi valaki, ha előkerül!...

<tm)

Előadássorozatra és kiállításra készülnek a gödöllői amatőrkutatók

A gödöllői járási művelődési ház kereteiben negyven tagú honismereti kör működik. Régészeti és helytörténeti, valamint néprajzi anyagok gyűjtésével foglalkoznak. Ezen túl kedvenc programjuk az országjárás, az „ismerd meg hazádat !”-mozgalom keretében.

A honismereti kör tagjai előszeretettel fényképeznék, s gazdag filmanyag van birtokukban a Gödöllő környéki

műemlékekről és arborétumi

ritkaságokról. Filmjeik felhasználásával ismeretterjesztő előadássorozatra készülnék, a község felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából pedig helytörténeti kiállítást rendeznek majd.

— Kanadai biológusok

szerint jobb minőségű a sertéshús, ha a sertések élelmébe nikotint kevernek.

Serkenteni kell az újító munkát a termelőszövetkezetekben

A nagyüzemi mezőgazdasági termelés, a gépek elterjedése s állandó térhódítása a növény- termelésben és állattenyésztésben, rendkívül megnöveli a mezőgazdaságban az újítási lehetőségeket. A Földművelés- ügyi Minisztéi íum és az Országos Találmányi Hivatal azt ajánlja a termelőszövetkezeteknek, hogy az újítási javaslatokat a jövőben a két szerv újítási irányelvei alapján bírálják el. Ezzel egyrészt könnyebbé akarják tenni az újítási javaslatok értékelését, másrészt ösztönzést kívánnak adni az újítóknak.

Az irányelvek alapján köny- nyen tisztázni lehet az újítás

számos kérdését. Például: mit lehet újításnak tekinteni, ki az újítás szerzője, hova kell és lehet bejelenteni az újítási javaslatot, mi az elbírálás alapja, hogyan történik a díjazás, meddig terjedhet annak összege, kinek kell gondoskodnia az újítások széles körű elterjesztéséről.

A minisztérium és találmányi hivatal ugyanekkor fel is hívja a megyei és járási szakigazgatási szerveket, s a termelőszövetkezeteket patronáló üzemek vezetőit, hogy nyújtsanak segítséget a tsz- gazdaságoknak e jelentős feladat végrehajtásában.

KÖNYVESPOLC

Róna szegi Miklós:

A NAGY JÁTSZMA

A titokzatos és legendáshírű Benyovszki Móricnak állít emléket Rónaszegi Miklós A nagy játszma című ifjúsági regényében. Benyoysz- ki, aki a XVIII. század végének különös figurája volt, sok viszontagságon esett át, élete önként kínálja az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok egész sorát. Csak össze kell fogni, csokorbagyűjteni a hányatott élet eseményeit: kegyvesztettségének történetét, miként harcolt ezredesként a lengyel nemesek seregében, Kamcsatkába történő száműzetését, kalandos visszatérését hazájába s az utolsó nagy kalandot, amelyet már mint Madagaszkár királya vív a bennszülöttek szabadságáért, mígnem egy francia ágyúgolyó

KÖZÉPEN

kioltja életét Valamennyi életállomás önmagában is egy kötetre való esemény. Rónaszegi nagy erénye, hogy avatott tollal, tömörítő szerkesztéssel, huszonöt íves kötetbe Sűríti Benyovszki Móric életét. Ezzel a nagyon szigorú, mértéktartó írói módszerrel sikerült elérnie, hogy az olvasó, ha egyszer belekezdett a regénybe, szinte le sem tudja tenni addig, míg a végére nem ért a vaskos kötetnek. Lebilincselő, izgalmas, valóban ifjúsági regény ez a mű, amely túl kalandosságán, olyan nemes tanulsággal is szolgál az ifjúságnak: az igaz ügyért, bárhová is sodorja az embert az élet, csak egy szívvel és egy lélekkel lehet és kell küzdeni. A nagy játszma, amelyet a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentetett meg, örömet szerző karácsonyi ajándék lehet.

Clark Darlton:

A titokzatos bolygó

A

ki szereti a fantasztikus kalandregényeket, annak számára izgalmas órákat szerez Clark Darlton: A titokzatos bolygó című regénye, amely a Móra Ferenc Könyvkiadó Delfin könyvek sorozatában jelept meg. Az érdekfeszítő olvasmány abba a korba viszi el az olvasót, amelyben az űrutazás már olyan természetes, mint az, hogy ma autóval utazgathat, akinek pénze van rá. S micsoda szédületes utazásokra nyílik lehetőség! Az űrhajók többszörös fénysebességgel száguldoznak a különböző bolygók között.

A fantasztikus regény két hőse Wilson Rex és Ralf Warren, a Világújság űrhajós-tudósítói, akik a Hades-re, a halálból vgóra repülnek, hogy felderítsék titkát: miért nem tért vissza a földre a Hades- re küldött néay expedíció? Az utolsó híradások, amelyeket az elpusztult expedíciók küldtek a földre, eddig soha nem tapasztalt veszedelemről tudósítottak. De mi ez az ismeretlen veszedelem? Vajon sikerül-e megfejteni a halálbolv- gó titkát a két bátor újságírónak? Erről szól Clark Darlton fordulatosán szerkesztet*. pergő ritmusú fantasztikus kalandregénve. amely fiatalnak és idősebbnek egyaránt kellemes órákat szerez.

—P—

hogy lesz holnap is, meg hol-; napután... hová visz?

Megöregedtem ?

Az ember, ha eléri a négy- i vénét, ott van középen. Akik í mögötte vannak, kajánul fi- \ gyelik, hogyan mozdul, mit \ mond, természetesnek veszik \ a jót, s kínos pontossággal \ jegyzik, amit tévedett. Akik \ előtte vannak, s már maguk i mögött hagytak sok-sok napot, i arra ösztökélik, ne törjön új; utat, menjen a nyomukba, az előtte levők már elvégeztek mindent. Ha nem így tesz, minden léptét bölcs, de sokszor gúnyos mosoly kíséri: azt hiszi, pont ő váltja meg a világot! Minden-e a bölcsesség? Minden-e a fiatalos lendület?

Furcsa az élet. Miért nem lehet összegyúrni a fiatalos lendületet az öregek bölcsességével, s a maguk szívósságával? Könnyű lenne? Abszurd dolog: a tökéletes ember. Ilyen nincsen. it allgatta a felszólalókat, MJl golyóstolla gyorsan szaladt a papíron, a lényeget, a bírálatot, a javaslatot felírta, a fontosabbakat aláhúzta. Volt, amit kétszer, s volt, amit háromszor. Egyikhez odaírta: sürgős. Amikor a felszólaló elkalandozott, ő is visszatért gondolataihoz. Nézte a papíron a vonalakat, a jelentésre gondolt, amit most már éjszaka kell elkészítenie.

A blokk egyik üres lapjára felírta: a sor elejét és végét a közepe köti össze. Elolvasta, s vastagon áthúzta. Ezt szamárság leírni, ez annyira természetes.

Mészáros Ottó

tudjuk, hogy a múltban mi volt, eleget hallottunk róla.

Tudják? Persze: minden nemzedéket az érdekel, mi lesz. Volt, ami volt, de mi lesz? Ök is azt kutatták, s mindent azért tettek. Mi volt? Akkor ők sem gondoltak rá. Csak évek múltán. Csak akkor döbbentek rá, milyen messze, milyen magasra kerültek.

Magasra? Tegnap hárman is voltak benn nála. Vizes odúban két gyerek, három gyerek. A harmadik: segély. Tél jön. Cipő kell. Különben nem tud iskolába menni a hatból két gyerek. Nyomor? Ez nem nyomor. Nem pad, nem barlang, nem éhségtől lázas tekintet. Szegénység. De az ember ilyenkor sem tudja, miért nem tehettünk többet? Mert kellett volna. Lehetett volna? Mennyi minden van, ami nem kellene, ami felesleges, ami szükségtelen. Es hányán vannak, akik kapni, kapni...

J

ó, sok jót akarnak itt ezek a gyerekek. Nézte a blokkját. Ez is, az is jó. Okos. De néhány! Tudnak-e különbséget tenni realitás és délibábok között? Értik-e, hogy az állam is fizetést kap? Mi fizetjük, valamennyien. A magunk fizetéséből is csak any- nyit költhetünk, amennyit kapunk. Az állam költhet-e többet? Ha megmondja, mint már annyiszor, szemére vetik: nem érti meg a lelkesedésüket. Dehogynem. Dehát a lelkesedés nem minden. Csak lelkesedni, s nem mérlegelni, nem számolni, , nem látni,

kik, s kész. Más dolga volt akkor a pártnak, nem pátyol- gatta őket. Mégis megálltak a lábukon. Szép volt? Ha most visszagondol, még mindig megmelegedik a szíve: szép volt. Jó volt? Az, biztosan. Ha sorraveszi, ki hová lett, mit csinál ma azok közül, akik akkor ott kezdték, nem szomorú a számadás. Igaz, van, aki eltűnt, semmi ember lett, leköpte azt, amiért akkor lelkesedett. És van, aki ember maradt, pedig nem kapaszkodott sehová, nem fitogtatott múltat, érdemeket. És vannak, akiket hátára vett a hullám, itt vagy ott letette, s állni kell a sarat.

Jövőre negyvenéves lesz. Éjszakák, füstös szobákban, vitától rekedten, egyetem, hideg verejtékkel, úgyis elvágnak a vizsgán, lopkodott félórák — magánélet, sok minden, amit ha egyszer sorra venne az ember, azt mondaná. ez nem is lehet igaz, s lám, mégis igaz volt. Nehéz volt mindez? Szép volt!

Figyelte az arcokat. Van közöttük fáradtabb, szép és nem, de nyúzott, csontra tapadó, lázrózsás egy sincsen. Milyen messze lendített az a hullám a húsz évtől! Beller Pali: tbc. A sánta Pivárcsik: angolkór. Szakadt ruhák. Fillérek. Pofonok. A félsz, hogy mikor mutatnak kifelé a gyárkapun. Valaki az előbb azt mondta:

többet, segítsetek. A terveket elmosták a napok. Értekezlet, emberek, viták, telefonok, jelentések — magyarázat van, mentség nincsen.

A felszólalók időnként feléje pislogtak, figyel-e, egyet- ért-e, ilyenkor restellkedve kapta fel a fejét, ne lássák rajta, a maga gondolataival foglalkozik, hiszen itt mégiscsak A Pártbizottság Titkára ö, így, csupa nagybetűvel, aki részt vesz a KISZ gyári küldöttértekezletén.

n észt vesz? Az ember sok- Jtí szór szavakat mond, s nem is firtatja értelmüket. Részt vesz? Persze, eljött. Mi az igazság? Jelentést kellene összeállítani, s a papírok elől menekült ide. Igaz, régen megkapta a meghívót, fel is jegyezte a naptárban, be is karikázta, de azóta az újabb és újabb bejegyzések eltakarták, elfedték, s ha idejében nem kap észbe, most mindenről elfeledkezve, ott görnyedne a papírok felett.

Papírok. Visszagondolt, hogyan is kezdték. Húsz éve lesz lassan. Apja mondta: no, csináljatok már ti is valamit, mi már megalakítottuk a pártot, veletek mi lesz? Talán a papra vártok? Egyetlen falócát kaptak, ennyi volt a berendezés. Meg egy szobát, amelyiknek egyik fala hiányzott. Egy akna döntötte ki. Hozzátok rendbe; ennyit mondtak nej)lt a hosszú, piros szövetik tel takart asztalnál, s hallgatta, milyen okosan szedik össze mondanivalójukat azok a fiúk és lányok, akik legtöbbjének napközben csak úgy szólnak oda, hogy „te”, s néha, ha valami butaságot csinálnak, legszívesebben barackot adna a fejükre. Felnőttek ezek — még akkor is, ha nem vesszük észre.

Sok dolog már nincs, sok még nincs bennük. És mégis: sokszor többnek, jobbnak érzi őket az ember magánál. Tudnak apró dolgokért szenvedélyesen lángolni, veszekedni, könnyes szemmel vitatkozni, s tudnak kegyetlenek lenni, szókimondók, semmit nem mérlegelők, nyersek — őszinték. Nem kenyerük a diplomácia, a finomkodás, nem köntörfaláznak, nevén nevezik a dolgokat. Itt van ez a copfos lány is. A nevét nem tudja, látta már néhányszor az előfonóban, ennyi az egész. És most? Rájött, hogy ez a lány bár csak gépeket kezel, mégis, általános véleménye van a gyáron belüli dolgokról, s úgy látja ok és okozat összefüggését, hogy néhány osztályvezető is megirigyelhetné tőle. Többször is készült, elmegy valamelyik alapszervezeti taggyűlésre, ne csak a „csúcs”-tit- kárt ismerje közelről, hanem az embereit is. Párt-végrehajtóbizottsági ülésen kérte a többieket is: törődjetek velük

A nagyjából helyreállított visegrádi Salamon-torony az országos műemléki hét alkalmából tartott „próbaüzemben”, a háromhetes nagysikerű kiállítás után ismét bezárult a közönség előtt. A kiállítás gazdag anyagát már visszaszállították a Mátyás király Múzeum raktáraiba, egyedül a több mint húsz-