Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

1964. DECEMBER 10, CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI iMMtty ELŐSZÖR A JÉGÉN NAPIRENDEN a munkás- és egészségvédelem | — az állami gazdaságokban ?Népi ellenőrök és mulasztások Sürgős intézkedéseket (Foto: Kútvölgyi) I Az eredmények elismerése j mellett sem lehetünk azon- 1 ban elégedettek a jelenlegi j helyzettel, — erre hívja fel az | illetékesek figyelmét az a § vizsgálat, amelyet Pest megye * állami gazdaságaiban a népi ellenőrzés a közelmúltban vég- í zett. A vizsgálat nyomán ké- | szült jelentés ugyanis sok hi- \ bét, mulasztást sorol fel és ; megállapítja: még mindig sok ; a tennivaló, mind a balesetel- ' hárítás, mind a szociális és \ egészségügyi ellátás színvona- i lát tovább kell növelni. | Különösen sok szabályta­1 lanság tapasztalható az elekt- | romos vezetékkel és berende­lj zések körül, s ez állandó bal- \ esetveszélyt jelent. Bizonyít­2 ja ezt a Herceghalomi Kísér- ■! leti Gazdaság perbáli gép­javító műhelyében az utóbbi 1 időben történt két azonos baleset, amelynek oka: a gé­jj pékről hiányzó védőberende­2 zés. A cegléd—cifrakerti gaz- | daságban nem megfelelő a f nagy teljesítményű villany- i motorok védőföldelése, hiá- í nyoznak a csatlakozó dobo­XXXNN^XV>XVVXXXXNXXXXXXXX\>A>XVXXVVVV>XX>>X\XXXN>>^XX\X>X^XXXXVV\X\>XNX>XV\X>>JC\XN\.\*SX>, Tegnapi bölcsesség Mesterházi Lajos tv-játéka Lehctseges.e kétféle igazság egyazon kérdésben? — teszi fel a Jogász a kérdést Mesterházi Lajos most bemu­tatott tv-játékában. S a vá­lasz: látszólag igen. Mert a maga módján Göndörnek, a tízezer holdas termelőszövet­kezet elnökének és Sztepkó- nak, a termelőszövetkezet ál­latorvosának is igaza van. Mi hát a kétféle igazság? Az elnök igazsága: a gazda­sági év elején negyven forin­tot ígért a tagoknak munka­egységenként. Az aszály azon­ban keresztülhúzta számítá­sait — ezzel érvel ugyanis! —, ezért el kell halasztani a ter­vezett új istállók építését, hogy kifizethesse a beígért összeget. Mert ha most nem fizet, tavaszra meglazul a munkafegyelem s nehezebb lesz megtartani az embereket. Az állatorvos igazsága: az új istállókat akkor is meg kell építeni, ha az ígértnél keve­sebb pénz jut a tagoknak munkaegységenként, mert az állattenyésztés fellendítése nemcsak a szövetkezet érde­ke, hanem az állam érdeke is. A faluban, ahol egyéni koruk­ban háromezer marhát tartot­tak, neveltek a parasztok, most mindössze kilencszáz van s az állam csak azt ké­ri, hogy jövőre ezerötszázra növeljék az állatállományt. Ennek a kérésnek eleget ten­ni szerinte nem dicsőség, de kötelesség. Kinek van igaza? — teszi fel a nem is könnyű kérdést az író. Az elnöknek? Vagy az állatorvosnak? Mindkét len védik a ma­guk képzelt igazát. Érdekes és tanulságos figyelemmel kí­sérni a szembenálló felek ér­veit, mert ezekkel az érvek­kel a termelőszövetkezeteket járva ma is gyakran találkoz­hatunk. Az elnök érvei: az adott szó becsülete; az elnöki tekintély megóvása; kedvcsinálás a hol­napi munkához; a példa ere­je a gyengébb szövetkezetek­nek; ha holnap nem is, hol­napután úgyis megépítjük a tervezett és szükséges istálló­kat; a szövetkezetért én va­gyok a felelős és nem az állat­orvos; megvan hozzá a tekin­télyem — a megyei pártbizott­ság tagja vagyok! — hogy ta­vaszra „lesírjam” a tervezett hatszáz marha beadását és így tovább. Vagyis: Göndör érvei az erősebb pozícióban levő, ugyanakkor tekintélyét gör­csösen, ha kell, diktatórikus eszközökkel is megvédő em­ber érvei. Vannak az életben ilyen emberek? Vannak. Az állatorvos érvei: az ál­lattenyésztés gyorsütemű fej­lesztése közös érdek még ak­kor is, ha haszna nem jelent­kezik már holnap; az állami tervet nem „lesírni”, teljesíte­ni kell; ha az* emberek elé visszük az ügyet, a többség megérti az építkezés fontos­ságát, vagy ha nem is a több­ség, de a tagság jobbik fele; az egyéni érdek nem gátolhat­ja a közös holnap építését. Vagyis: Sztepkó érvei a saját egyéni érdekét háttérbe szo­rító, a közös ügyért munkál­kodó, becsületes kommunista érvei. Vannak az életben ilyen emberek? Vannak. Csakhogy: Göndör is kom­munista. A maga módján ö is jót akar. Úgy kifizetni az embereket, ahogyan azt meg­ígérte. Kinek van hát igaza? Az igazság ezúttal, mint az életben gyakran, az erősebb, a rangosabb fél javára dől el. Látszólag megint csak úgy, hogy az igazságon nem esik csorba: a termelőszövetkezet kiválóan dolgozó állatorvosát magasabb beosztásba helye­zik. Az elnök így megsza­badul a csökönyös Sztepkó doktortól, Sztepkó pedig előbb­re lép. Hinné az ember: a dön­tés mindkét fél legnagyobb megelégedésére történt így. Sztepkó azonban keserű szájízzel távozik a faluból. Ahogyan búcsúzáskor megfo­galmazza érzéseit: „Ügy lát­szik, a szocializmust nem sza­bad túl jól építeni, csak ép­pen csinálni kell, hogy ki ne lógjunk a sorból." Keserű igazság ez, de sajnos, nem egyszer igaz. Nemcsak Mes­terházi Lajos tv-játéka hősei­nek életére jellemző, a min­dennapokra is. És nemcsak a mezőgazdaságban, de az ipar­ban. a hivatalokban s az élet sok más területén. (A Nehéz emberek című. a közelmúlt­ban bemutatott új magyar dokumentumfilm őt hősének igaz története is ezt példáz­za!) A Tegnapi bölcsesség című televízió-játék hősei valós, ér­ző emberek. Problémáik, tö­rekvéseik, összeütközéseik igazak és gyakran találkoz­hatunk velük. Erről szóltak a tv-játék második részében a hozzászóló tsz-elnökök, ál­lattenyésztők és más mező- gazdasági szakemberek. A két szembenálló fél igaz­ságát illetően megoszlottak a vélemények. Voltak, akik az elnök pártját fogták, a ma­guk példáján bizonygatva: teljesíteni kell a tagságnak adott szót; az elnöknek oly­kor joga van a diktatórikus vezetési módszerekhez; ma még igenis engedményeket kell tenni az embereknek azért, hogy holnap teljes szív­vel dolgozzanak a szövetke­zetért — érveltek. És vol­tak természetesen, akik szin­tén a maguk példáján ke­resztül bizonyították az ál­latorvos igazát: a közösségi érdek előbbre való az egyes emberek pillanatnyi érdeké­nél; ha most engedményeket teszünk a tagság javára, hol­nap nehezebb lesz a követelés. És voltak persze olyanok is, akik a kompromisszumban lát­ták az egyedül célravezető módszert a kérdés megoldásá­ra: ide is, oda is valamit. Alig egy-két olyan felszó­laló akadt, aki kimondta ke­reken: a tagság előtt kell megvitatni az ilyen fontos kérdést, nem pedig a nagyobb rang jogán megakadályoz­ni, hogy az emberek tudta nélkül döntsenek az embere­ket érintő és az érdekeikbe vágó kérdésekben. Annál is inkább így igaz, mert nem egyedül az aszály az oka a termelési kieséseknek, hanem a laza munkafegyelem, a rosz- szul végzett munka is. (Pél­dául a kukorica egy része az esztendő végén még mindig töretlen!) A tv-játék harmadik részé­ben — nagyon helyesen —, az író is állást foglal az álta­la feltett kérdésben. S vála­sza: a Sztepkó doktor helyett érkezett új állatorvos ugyan­azon igazság talaján állva kezd hozzá munkájához, mint elődje, bizonyítva: a két igaz­ságból egyet — amely még a tegnapot képviseli a mában — átlép az élet. S az elnök és az ő igazságát képviselők csak akkor tudják elodázni — de nem megállítani! — a fejlő­dést, az előle lépést, ha nem szakembert, de gazembert ne­veznek ki a megüresedett hely­re. Csak a dicséret és az elisme­rés hangján szólhatunk a ma­gyar televízióról, amiért be­mutatta Mesterházi Lajos va- j lóban mai témájú és na- I gvon is elevenbe vágó Példá- j zat című három részes tv-já- tékát. Prukner Pál zok fedelei, ideiglenes veze­téket helyeztek el a motor- ház falán. Hiba, hogy a gazdaságokban az előírt havi balesetvédelmi szem­léket zömmel csak a ja­vítóműhelyekben tartják meg. s nem terjesztik ki megfelelő alapossággal a növénytermesz­tés, az állattenyésztés terüle­tére. Még súlyosabb mulasz­tás, hogy a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola tangazdasá­gában, Szigetbecsén és a váci tangazdaságban 1964-ben, egészen őszig, egyszer sem volt balesetvédelmi szemle. Jó példaként lehet viszont említeni a Dánszentmiklósi Állami Gazdaságot, ahol a szemlék alkalmával nemcsak a hibákat rögzítik jegyző­könyvben, de megállapítják, kik a felelősek azokért és rendszeresen ellenőrzik, hogy megszüntetik-e a hibákat. Sajnos, teljesen formálisnak tűnt az a mód, ahogyan a bal­esetek okait és a felelősöket megállapítják. Legjobban szemlélteti ezt a herceghalomi példa: itt 21 balesetet idén úgy vizsgáltak meg. hogy min­den esetben a sérült dol­gozót marasztalták cl, őket jelölték hibásnak. Ez annál is fúrcsább, mert a népi ellenőrzés megállapítása szerint a gazdaságban a bal­esetvédelmi berendezések hiá­nyosak, nem megfelelőek. Sok mulasztást tártak fel a népi ellenőrök az egészségügyi és szociális ellátásban is.. Ér­demes lenne megkérdezni egyes érintett gazdaságok ve­zetőit; vajon mit szólnának ahhoz, ha nekik olyan mun­ka- és életkörülményeket nyújtanának, mint amelyek között az ő hibájukból van­nak a dolgozók. íme: a váci tangazdaság műhelyének für­dőjében akkumulátort tárol­nak, Perbálon is raktár a zu­hanyozó helyiség, az alagi gaz­daság kéripusztai területén egyáltalán nincs öltöző és mosdási lehetőség. Általános tapasztalat: a gépjavítóműhe­lyek fűtését nem oldották meg, több állami gazdaság­ban a szabadban, vagy tető és oldalfalak nélküli „műhe­lyekben” dolgoznak egész té­len át a munkások. Sok kifo­gás merült fel az üzemi étkez­tetés és a tehenészetekben a tej kezelése ellen is: a kony­hák, ebédlők felszerelése hiá­nyos, a tisztaság — enyhén szólva — nem megfelelő. Sajnos, egyik oka ennek, hogy az egészségügyi hatóságok el­lenőrzése ritka és rendszerte­len a konyhai dolgozó orvosi vizsgálata is. Nem minden­hol megfelelő a rend és a tisz­taság a munkásszállásokon. El­hanyagolt. piszkos a kertészeti kutatóintézet sóskúti üzem­egységének. a herceghalmi gazdaságnak a szállása, a ker­tészeti főiskola tangazdaságá­nak szigetmajori munkásszál­lójában sem takarítanak és itt az egyik női szálláson csalá­dokat és egyedülálló férfiakat is elhelyeztek! Meglepő, hogy a különböző hibákkal kapcsolatban mi­lyen sokszor említődik a fő­iskolai és kutatóintézeti tan­gazdaságok neve. Annál is inkább meglepő ez, mert a szó- banforgó gazdaságok, az ott alkalmazott legkor­szerűbb agrotechnikai módszerek eredménye­ként, egész mezőgazdasá- gunk számára követendő * példákkal, tapasztalatok­kal szolgálnak. Felmerül a kérdés: vajon a gyakorlatot folytató, eljöven­dő kertészek, agrártechniku­sok, mezőgazdasági mérnö­kök számára is követendőek-e az itt dolgozók munkakö­rülményei? Bízunk abban, hogy a me­gyei népi ellenőrzési bizottság javaslatai, amelyekkel a Pest— Nógrád megyei Állami Gaz­daságok Igazgatóságához, a rpegyei tanács művelődésügyi és egészségügyi osztályaihoz fordult, minél előbb megvaló­sulnak és megszüntetik a munkavédelem és az egész­ségügyi, szociális ellátás terén levő hibákat. Hetesi Ferenc Pál Fábián Zoltán regénye — oroszul Az Inosztrannaja Litera- tura (a mi Nagyvilágunknak megfelelő szovjet folyóirat) novemberi számában teljes terjedelmében közli Fábián Zoltán: Három kiáltás című kisregényét. A fordítás G. Afanaszeva munkája. A folyó­irat belső címlapját magyar művész, XVürtz Ádám készí­tette. A lap közli továbbá Tolnai Gábornak Radnóti Miklósról írt terjedelmes ta­nulmányát, valamint a nagy költő nyolc versét TÉL ELŐTT AZ ÉPÍTKEZÉSEKEN Volt idő, amikor a realitá­soktól kissé elszakadva sokan arról beszéltek: nálunk már megszűnt az építőipar idény- jellege, hiszen valamennyi építkezésen meg lehet terem­teni a téli munka feltételeit — s ennek a célnak rendel­ték alá a gazdasági megfon­tolásokat is. Később, miután néhány évig enyhe telek kö­szöntöttek ránk, az építőipar­ban olykor számításon kívül hagyták a rossz időjárást, „megtakarították” a hideg el­leni védőeszköz beszerzésére, a téliesítés technikai fejlesz­tésére szánt összegeket, egé­szen az 1962—1963-as eszten­dő fordulójáig. Most ismét itt a tél. S lé­nyegében arról van szó, hogy az építőiparnak a következő hetekben át kell adnia az idei befejezésre tervezett lakáso­kat, ipari, mezőgazdasági, szociális és kulturális beru­házásokat 1905 első negye­dében pedig a jövő évi fel­adatoknak országos átlagban legalább 15—17 százalékát kell majd elvégeznie, hogy a későbbiekben egyenletesen és ütemesen dolgozhasson. A két feladat között van bizonyos ellentmondás. Mert ha a vállalatok csak az idei határidős feladatok teljesí­tésével törődnek, — és erre bizony van példa nem is egy akkor a már megkezdett, s a jövő évben továbbfolyó építkezések nem érik el a té­li munka végzéséhez feltét­lenül szükséges műszaki ké­szültségi fokot s az a veszély fenyeget, hogy papíron ma­radnak a tervek. Az ellent­mondások feloldása, az elő­irányzott építési, szerelési ütem betartása, a téliesítésre legalkalmasabb úgynevezett bázismunkahelyek kialakítá­sa, az egyik legidőszerűbb és legsürgetőbb feladat A viszonylag kedvező idő­járás most még megengedi, hogy valamennyi folyamat­ban levő építkezésen, minden „élő” munkán, a Anegszokott módon dolgozzanak. A hideg és a havazás azonban bárme­lyik nap tartósan beállhat, a kijelölt építkezéseken tehát olyan feltételeket kell terem­teni, hogy az emberek és a gépek átcsoportosítását a téli munkára, időveszteség nél­kül, 24 óra alatt bármikor végrehajthassák. A téli elő­készületek egyik legszűkebb keresztmetszete országosan és helyileg is a szállítás. Egy- időben kell gondoskodni az idei átadásra tervezett ob­jektumok befejezéséhez még szükséges anyagok szállítá­sáról, a téliesítéshez szüksé­ges fagyvédő eszközök, kály­hák, fűtőanyagok, továbbá a téli munka zavartalanságát biztosító nagytömegű építő­anyagok, a tégla, a kavics stb. helyszínre juttatásáról. Nem kevésbé sürgős fel­adat a szűkebb éi-telemben vett téliesítési munkálatok tervszerű elvégzése, a már te­tő alá került épületek nyitott részeinek lezárása, nádpalló­val, az ablakok beüvegezése :s fóliázása, a munkahelyek és szállások fűtésének meg­szervezése. Ugyancsak nagy figyelmet és sok aprólékos munkát kíván a technológiai folyamatok téliesítése, a gőz­termelő berendezések üzembe helyezésének előkészítése, be­ton. a habarcs és más vizes anyagok előmelegítésének, megfelelő hőmérsékletének biztosítása, a szabadon álló vízcsapok és csövek fagyve­szélytől való megóvása, az anyagok helyes tárolása stb. Ha nyáron, a jó időben gond az építkezés zökkenő- mentes megszervezése, akkor télen kétszeresen az. Számol­ni lehet azzal, hogy a nagy hidegekben minimálisra csök­ken a szabad ég alatt vé­gezhető munka. A téliesített munkahelyeken egyszerre több embernek kell konkrét fel­adatot adni, munkaterületet, anyagot biztosítani, méghoz­zá úgy, hogy egymás mun­káját ne hátráltassák. A szervezési nehézségeket nö­veli, hogy sok építkezésen nem rendelkeznek annyi gőz­termelő- és fűtőberendezés­sel, amennyire a téliesítési tervek elkészítésekor számí­tottak. Ilyen helyzetben még szükségesebb a meglevő erők és eszközök gazdaságos ki­használása, ésszerű koncent­rálása, a legfontosabb építke­zésekre, s még inkább töre­kedni kell arra, hogy a fűt­hető munkahelyeken előké­szítsék, megszervezzék a má­sodik, esetleg a harmadik műszakot is. A téli időszak minél jobb kihasználása az tegész építő­iparnak érdeke. A munkála­tokat átfogóan irányító ge­nerálvállalat látóköre gyak­ran mégsem terjed tovább a saját pillanatnyi érdekei­nél, csak saját embereiknek „téliesítenek”, s nem tesz­nek megfelelő intézkedést azért, hogy például az úgy­nevezett szakipari dolgozók (padlóburkolók, festők, má­zolok stb.) is fennakadás nél­kül dolgozhassanak a télen is épülő objektumokon. S amíg most, az év végi haj­rában kétszer annyi szak­ipari dolgozó is elkelne az építkezéseken, mint amennyi van, előfordulhat, hogy ja­nuárban és februárban so­kuknak nem lesz munkája, mert a generálvállalat téliesí­tési tervébe hiba csúszott. Időben korrigálni kell ezt a hibát, mert csak így re­mélhető az építőipari ter­melés jövő évi hullámzá­sának csökkentése, a ter­melékenység gyorsabb emer lése és a minőség javítása. Tavaly sok vállalat a téli felkészülés megszervezésénél csak . azt tartotta fontosnak, hogy minél kevesebb dolgo­zót kelljen fagyszabadságra küldenie. Ezért aztán gyak­ran előfordult, hogy az em­berek kifizetett bére mö­gött a lehetőségekhez ké­pest is kevesebb volt a ter­melés. Pedig az építkezések téliesítése sok pénzbe kerül a népgazdaságnak, egyáltalán nem mellékes tehát, milyen erőfeszítéseket tesznek az építkezések vezetői és dol­gozói azért, hogy a rendkí­vüli kiadásokból minél több visszatérüljön, s a tél el­múltával minél kedvezőbb tervteljesítési eredményekről lehessen számot adni. Bár a téli munka előké­születeinek jó megszervezése elsősorban a műszaki veze­tők feladata, nagyon sok múlik az építkezések dolgo­zóin is. Magától értetődik: a téliesítési tervek végrehaj­tására több a garancia, ha a kollektívát bevonják a ter­vezésbe és a megvalósításba, ha sokan segítenek már most, a télen feltétlenül szükséges nagyobb munka­helyi rend megteremtésében, a fagyveszély elhárításában, a szálláshelyek rendbehozá­sában stb. A téli foglalkoz­tatottság megélhetést, kere­seti lehetőséget jelent az épí­tőipar sok tízezer dolgozójá­nak, s ugyanakkor nagyon fontos a népgazdaságnak is. Napirendre kívánkozik tehát minden építkezésen a télie­sítési program kidolgozása, mert a kitűzött célok, s fel­adatok sürgőssége már nem enged halogatást. Orosz! István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents