Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

BIEf. i 1961. DECEMBER 10, CSÜTÖRTÖK Egység a néphadseregben A szocializmust építő or­szágok a béke védelméért szerteágazó erőfeszítéseket tesznek. A magyar nép is egységesen támogatja a vi­lág dolgozóinak békemozgal- mát A béke megőrzésének fontos láncszeme hazánk ipa­rának és mezőgazdaságának fejlesztése. Ezzel internacio­nalista szerepet is betöl- tünfc: a két tábor közötti gazdasági harc győzelmes megvívását szolgáljuk. Ugyan­csak a haladó emberiség iránti kötelesség a korsze­rű honvédség megszervezése és állandó készenlétben tar­tása. Honvédségünk erejé­nek, harci készenlétének ré­sze az egység, a bajtársi szo­lidaritás. Erről vitatkozott a továbbképzés alkalmával a tisztek egy csoportja. Az életszínvonal növelésének szerepe A szocialista fegyveres ala­kulat, a néphadsereg -nem független a termelőmunká­tól, a város és a falu lakos­ságának életétől. Az üzemek­ből, a földekről és a kü­lönböző intézményektől be­vonuló katona a kiképzési feladatot akkor végzi szívvel- lélekkel, ha érzi, hogy a „hát­országban”, a műhelyekben, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben és irodákban rend van. — „A honvéd tisztek és katonák — hangoztatták a vita részt­vevői — most, amikor a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt eredményes gazdasági poli­tikát folytat, a forradalmi munkás-paraszt kormány gon­doskodik at adott szó betar­tásáról, ösztönzést Icapnak ar­ra, hogy jól fogják a fegy­vert’. A néphadsereg különböző rangú és beosztású tisztjei és katonái között is — mint bármely más helyen — szüntelenül megmutatkozik annak a marxista—leninista törvénynek a jelentősége, hogy az általános életszínvo­nal emelését a szocialista építés idejében nem szabad elhanyagolni. Az egyenruhát magukra öltött ' dolgozók és azok hozzátartozói, az új társadalomért hajlandók anya­gi áldozatot is vállalni, de az áldozatkészséget nem szabad úgy értelmezni, hogy az em­berek anyagi természetű igé­nyeiről tartósan meg lehet feledkezni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nagy érdeme; állan­dó kötelességének tartja an­nak biztosítását, hogy a gyá­rak, állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek és intéz­mények munkájának ered­ményeiből feltétlenül része­süljenek a dolgozók milliói. A szocialista gazdasági építés­nek e józan lenini mód­szere néphadseregünknek nél­külözhetetlen erőforrása. Tisztek és katonák A fegyveres alakulatok ere­je növekedésének fontos lánc­szeme a tisztek, tiszthelyet­tesek és honvédek egysége. Hogyan valósult meg hon­védségi alakulatainkban a baj­társi szellem, és mit tehe­tünk a jövőben a fejlesz­téséért? E kérdésről is előre­mutató gondolatokat ébresz­tett a vita. A tisztekkel és katonák­kal folytatott beszélgetések azt bizonyítják, hogy a leg­fontosabb dolgokról azonos a vélemény. A tiszteknek és katonáknak egyformán célja a munkás—paraszt hatalom védelme. A katonai alakulat egysé­gének további erősítéséért a párt- és KISZ-szervezetek, valamint a tisztek közös ösz- szefogással fáradoznak. Az egységet fejlesztő nevelőmun­kában a legfontosabb, hogy a párt és a KISZ segítsé­gével a tisztek és tiszthelyet­tesek a fegyelem erősítésével együtt tartsák kötelességük­nek beosztottjaik ügyes-ba­jos dolgainak intézését. A tisztek és különösen a hon­védek feladatainak végzé­sét sokféle gond zavarhatja. A laktanyában élők sajátos helyzete is adja a parancs­noknak azt a feladatot, hogy atyai módon segítse a hozzá beosztott bajtársakat. A bensőséges viszony kiala­kítása a parancsnok számára ugyanolyan erény, mint a kiképzés biztosítása és a szilárd fegyelem megteremté­se. A kettő egymással szoro­san összefügg. Érdemes leírni, hiszen a ta­pasztalat is igazolja, hogy a fegyelem éppen ott a legma­gasabb fokú, a kiképzési ered­mény ott a legjobb, ahol a parancsnok és a katona között őszinte elvtársi viszony ala­kult ki. Az igazság kedvéért azt is helyes látni, az állandóan erő­södő egység nem jelenti azt, hogy a néphadsereg állomá­nyába tartozók minden kér­désre azonos tartalmú választ adnak. A néphadsereg olyan értelemben is hús a nép húsá­ból, hogy alakulataiban ugyan­azok a gazdasági és elvi né­zeteltérések lelhetők, mint az üzemekben és intézményekben. A párt jelenlegi helyes osz­tálypolitikáját nem mindenki értelmezi egyformán. Lehet találkozni értelmiségellenes- séggel, a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeinek le­kicsinylésével stb. Ám e né­zetkülönbségek nem zárják ki az egység fejlődését. Sőt, az a körülmény, hogy őszintén, nyíltan vitatkoznak, segíti a párt helyes politikájának meg­értését, megvalósítását, ez to­vább szilárdítja a fegyveres erők egységét. Nemzeti vagy internacionalista Az erő növekedését szolgál­ja annak tisztázása is, hogy nemzeti, vagy internacionalis­ta szellem vezérelje-e a ma­gyar néphadsereget. A mar­xizmus—leninizmus azt tartja, hogy az emberek gondolkodá­sát, fejlődését mindenkor he­lyes és szükséges figyelembe venni a nagy cél eléréséért A nagy cél a haza védelme, az egész emberiség békéjének megőrzése. A világ dolgozói ügyét szolgáló béke és a szo­cialista országok közös fejlő­désének biztosítása a legszebb hazafiúi cselekedet. A munkások, parasztok, ér­telmiségiek és a tisztek, vala­mint honvédek között bizo­nyosan — nem is kevesen — vannak, akik nemzeti érzéstől fűtve dolgoznak és fogják a fegyvert. A szocialista haza függetlenségét biztosító nem­zeti érzést az egység fejleszté­séért feltétlenül tiszteletben kell tartani. E nemzeti öntu­datot nem szabad azonosítani a káros nacionalizmussal, so­vinizmussal. A nemzeti érzés, a szocialis­ta hazafiság ápolása a népi egységet erősíti, és vele együtt élesztgeti más népek tisztelet- bentartását, megbecsülését, a proletár internacionalizmus magasztos eszméjét. Az igazi hazafiságnak és a proletár internacionalizmus­nak napjainkban különösen nagy a jelentősége. Nagy a je­lentősége azért, mert az impe­rialisták agresszív terveik el­éréséért monopolista nemzetkö­zi szervezeteket hoznak létre. A NATO, a SEATO, az Euró­pai Közös Piac szervezetei mind-mind a béke és a szo­cialista világmozgalom ellen irányulnak. Ha az imperialis­ták agresszív terveik végrehaj­tásáért nemzetközi szervezete­ket hoznak létre, úgy a szo­cializmus országaiban, a mi hazánkban is különösen nagy a jelentősége, hogy az erőt a népek testvéri összefogásával fokozzuk. A szocializmust erősítő és védő nemzeti érzés és a prole­tár internacionalizmus egy­mással nem ellentétes, hanem szorosan összetartozik. Az el­sőnek tiszteletben tartása elő­segíti a másodikat, a népek szocialista testvéri összefogá­sa jelentőségének felismerését. A város és a falu szocialis­ta építéséről, a dolgozók élet- színvonalának növeléséről, a tisztek és honvédek elvtársi viszonyáról, a hazaszeretet és a proletár internacionalizmus fejlődésének jelentőségéről ki­alakult vita ismertetése nem adhat teljes képet néphadsere­günk életéről. De némi bizo­nyítékot ad annak igazolásá­hoz, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt vezetésével nemcsak a védelmi technikai berendezések korszerűek, ha­nem ami ennél is fontosabb: a fegyvert forgatók kötelessé­gük tudatában vannak. Lónyai Sándor Ágyúgolyó a sóder között Mária királyné kincses gályája, vagy elsüllyesztett naszád? A hagyomány szerint, de néhány hitelesnek látszó tör­ténelmi adat is beszél róla, 1526-ban, a mohácsi kataszt­rófa után, amikor 11. Lajos király özvegye, Mária király­né a gyors ütemben előnyo­muló török hadak elől kime­nekült az országból, előző­leg gályákra rakatta a budai királyi várpalota kincseit és a kincses gályák megindul­tak fölfelé, a Dunán. Az egyik dúsan megra­kott gálya valahol Viseg- rád és Esztergom között léket kapott és elsüllyedt. Közeledett a török, mentés­re, kutatásra nem volt idő, az elsüllyedt gályát sorsára hagyták. A többi szerencsé­sen megérkezett Esztergomba, majd átjutott az osztrák ha­táron is. A török uralom vészter­hes évtizedei alatt meg is fe­ledkeztek az elsüllyedt gá­lyáról, amelyre közben vas­tag iszapréteg borult. Las- sankint azok is elhaltak, akik megtudták volna mutatni á baleset pontos helyét Az elsüllyedt gálya mesé­je azóta is kisért néha, és újabban már nem annyira a kincskeresők, mint inkább az archeológusok képzeletét iz­gatja, akik úgy vélik, hogy a hajóroncsok között értékes régészeti anyagra bukkanhat­nának. A Nemzeti Múzeum is fog­lalkozik az érdekes problé­mával, sőt már előkészülete­ket is tett a Duna-szakasz medrének újabb átkutatásá­ra, amihez igen nagy segítsé­get igéinek a modern tech­nika új, elektronikus esz­közei is. Ezek kitapogatják, hogy a mélyebb rétegekben hol rejtőzik nagyobb meny- nyiségű fém. Az volt a terv, hogy az idén ősszel indul ku­tató útjára az expedíció, ami­kor elég alacsony lesz a Duna vízállása. A folyó azonban most is megtréíálta a kutató szándékot, szintje nem süllyedt le, sőt vize annyira megduz­zadt az őszi hetekben, hogy lehetetlenné tette a kutatást. A tervezett kísérletet a ré­gészek így alkalmasabb időre halasztották. A közelmúlt napokban nagy izgalmat keltett a hír, hogy Visegráddal szemben, ahol az útépítéshez szükséges só­dert kotrógépek termelik ki a partszegély mélyéből, a kavicstömeggel együtt, korhadt gerendadarabok is napfényre kerültek. A félredobott leletet véletle­nül meglátta egy arratévedő RANDEVÚ (Foto: Kotroczó) szakember és megállapította, hogy azok egy évszázadok­kal ezelőtt elsüllyedt hajó roncsairól szakadhattak le. Fölfedezését közölte Héj Mik­lóssal, a visegrádi múzeum igazgatójával, aki maga is tü­zetesen megvizsgálta a vízből előkerült gerendadarabokat és szintén, úgy találta, hogy azok századokon át heverhet­tek a Duna iszapjában. Kí­vánságára az útépítők kotró­gépe még egyszer megkotorta kissé a lelőhelyet, amikor újabb gerendadarabok kerül­tek szárazra, sőt egy kőből faragott ágyúgolyó és egy meglehetős épségben maradt vasbalta is. A tüzetes vizsgálat ered­ménye szerint a golyó az ágyú őskorából, tehát a XV. századból való, így nem való­színű, hogy a mohácsi vész után került a Duna iszapjába és köze lett volna Mária ki­rályné kincses gályájához. — A lelet mindenképpen jelentős — mondotta Héj Mik­lós —, indokoltnak látszik le­lőhelyének alaposabb átku­tatása. Visegrád ugyanis a kérdéses időszakban igen fon­tos erőd volt, amely elég sok­szor cserélt gazdát, és köze­lében a Dunán is számos cse­tepaté zajlott le. Igen való­színű, hogy a Fellegvár ágyúi tűz alá vették a közeledő el­lenséges naszádokat és ezek közül néhányat el is süllyesz­tettek a közelben. Nem lehetetlen, hogy egy ilyen el­süllyesztett gálya roncsai rej­lenek itt a mélyebb rétegek­ben. Múzeumunk dolgozóiból kutató csoport alakult, amely alkalmas időben megkísérli a hajóroncs felkutatását. Héj Miklós nem tartja va­lószínűnek, hogy Mária gályá­jának nyomára bukkantak volna, de teljes mértékben kizártnak sem. A további kutatás mindenképpen hasz­nosnak Ígérkezik. m. 1. A tölgyfa levelei December 18-án, este hét órai kezdettel A tölgyfa leve­lei címmel rendez irodalmi estet a Magvető Könyvkiadó a visegrádi Őrtorony irodalmi eszpresszóban. Az irodalmi est keretében dr. Czenner Mihály, a Színháztudományi Intézet munkatársa tart elő­adást Százéves a színésziskola címmel. Az est második ré­szében Földeák János, Fodor András, Kassák Lajos, Simon István és Váczi Mihály ver­seiből ad elő Mikes Lilla és Takács Márta. Úgyszintén be­mutatásra kerül egy részlet Kolozs Pál: Utazás Detekti- viába című művéből, amely a közelmúltban jelent meg a Magvető Könyvkiadónál. Nobel és alapítványa egy kis köd maradt vissza, ami katonai szempontból volt fontos. Egy későbbi találmá­nya, a „progresszív” füst nél­küli lőpor a fegyverlövedé­kek kezdeti sebességét növel­te meg jelentékeny mérték­ben. Nobel élete folyamán a leg­különbözőbb országokban 356 szabadalmat jelentett be. Nem mindegyik volt ezek közül nagy jelentőségű, de mind­egyik fantáziáról, találékony­ságról tett tanúságot. Talál­mányai túlnyomó része rob­banóanyagokra vonatkozott, más részük fegyvertechnikai jellegű. 31 millió svéd korona A Nobel-díjat végrendeleté­ben alapította meg. A Nobel- alapítvány 31 millió svéd ko­ronát tett ki. Ennek további kezelését a meghatalmazottak által választott vezetőség vet­te át. Az orvosi, kémiai, fizi­kai és irodalmi díj kiosztása minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján történik Stockholmban, a bé­kedíjé pedig Oslóban. A Nobel-díj értékénél, je­lentős összegénél fogva ma is a világ érdeklődésének közép­pontjában áll. Kiss István VXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXN XXXX' előidézésére. A hirtelen előál­ló magas hőfok, a keletkező gázok nyomása azok a ténye­zők, amelyek a nitroglicerint felrobbantják. Nobelt általá­ban, mint a dinamit feltaláló­ját ismerik, de alapjában vé­ve a Nobel-féle patent gyújtó, amiben később robbanó hi­ganyt alkalmazott, az alapve­tőbb a fontosabb találmánya. Ez ugyanis egész sereg, nagy energiájú robbanóanyag al­kalmazását tette lehetővé, az iparban, bányászatban stb. A nitroglicerin gyakorlati alkalmazása egyre terjedt. A dinamit, amelyen időközben kisebb változásokat, javításo­kat végzett, rövidesen új vi­lágipar alapjává vált. Jelen­tősége nőttön nőtt: bányászat, alagútépítés, vasútépítés, út­építés, vízalatti robbantások és háború — dinamit nélkül még ma is elképzelhetetlen. Már az első nyolc évben 15 Nobel-gyár alakult. Nobel 1873-ban Párizsba költözött és ott élt 1890-ig. Saját laboratóriuma Sevran Livryben volt, ahol ő maga is sokat kísérletezett. Nobel ké­sőbbi találmányai szintén je­lentősek: füst nélküli nitro­glicerin, puskapor, a ballistit, a gelatindinamit, robbanó ge­latin, stb. A füst nélküli „No- bel-por” kilö/ése után csak területen alkalmazták, mint értágítót. A robbantás atyja Nobel figyelmét Sinnin és Trupp pétervári tanárok hív­ták fel a nitroglicerinre. Az idősebbik Nobel puskaporral keverte a nitroglicerint, de a robbantási kísérletek nem si­kerültek. Alfréd a nitroglice­rint kis üvegcsőbe öntötte és jól bedugaszolva helyezte el a puskaporral töltött vascsőben. A vascső két végét elzárta és a gyújtózsinórt a puskaporig vezette. Ekkor meggyújtotta a gyújtózsinórt és az egész po­kolgépet a vízbe dobta. Nagy robbanás és hatalmas felszö­kő vízoszlop mutatta, hogy nemcsak a puskapor, de a nitroglicerin is részt vett a robbanásban. (1862) Nobel kísérlete alapgondola­tát, a külön gyújtótöltés alkal­mazását egyre jobban tökéle­tesítette. Végleges formájá­ban mint Nobel-féle gyújtó- szert szabadalmaztatta minden olyan robbanóanyag számára, amelynél az egyszerű gyúj­tás nem elegendő robbanás nunk kell a nitroglicerinnel is, azzal az anyaggal, amellyei egész életén át dolgozott. Draconnet francia vegyész észrevette: ha keményítőt sa­létromsavban felold, új ve- gyület keletkezik, amely víz hozzáadásával poralakban vá­lik ki. Peloeze folytatólagos kí­sérletei után 3löttger nyert ha­sonló anyagot, amelynek erős robbanó tulajdonságai miatt a robbanó gyapot nevet adta. Pelouze laboratóriumában is­merkedett meg a problémakör­rel egy fiatal olasz kémikus, Ascania Sebrero, aki orvos­nak készült, de később ve­gyészeire adta magát. Tonná­ba hazatérve tovább folytatta kísérleteit és 1846 körül sike­rült glicerinnek salétromsav­val és kénsavval való keve­résével új vegyületet: ,<t nit­roglicerint előállítania. Sobrero első felfedezése után 15 évig a nitroglicerin csupán tudományos érdekes­ség volt: veszélyessége miatt a benne rejlő nagy energiát az ember szolgálatába állítani senki sem tudta. Csak orvosi Több mint hat évtizede — 1901-ben — adták át először — s azóta — évente kiosztás­ra kerül a Nobel-díj. Keletke­zésének történetét, alapítójá­nak életét sokan nem ismerik. Talán különös kontrasztként hat, hogy egy ember, aki egész 'életén keresztül emberpusztító ; eszközül is használt robbanó- i anyagok feltalálásán és tö- : kéletesítésén dolgozott, végül I is vagyonát — tudományos és ’irodalmi érdemek jutalmazása | mellett — békedijra hagyomá- \ nyozta. A nitroglicerin útja \ Alfred Nobel, a dinamit fel- : találója, az egész világot be- : hálózó robbanóanyagipar meg- : alapítója, 1833-ban Stockholm- \ ban született, szegényes ott- I honban. 1842-ben Pétervárra [költöztek, ahol iskoláit ma- : gánúton végezte. Mérnöki ki- ! képzését külföldön nyerte. : Sokat utazott Visszatérése ; után Pétervárott dolgozik, itt í szabadalmaztatta első talál- <mányát, egy gázmérőt. ! Hogy Nobel élete munká- ! ját megismerhessük, foglalkoz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents