Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-09 / 288. szám

1964. DECEMBER 9, SZERDA rear UtCVKI kfútiap Aki nem kell a gyárnak NEHÉZ DOLOG BÍRÓNAK LENNI Kovács Gyula cinko- gráfus ügyében. A riporter nem is vállalkozik erre. Csu­pán elmondja a történetet. A Pest megyei Területi Egyeztető Bizottság elnöke megkérdezte dr. Kasza Ottót, a törökbálinti Mechanikai Mű­vek jogászát: — Hajlandó végrehajtani a vállalat a TEB döntését? — Nem, nem hajlandó. — Vállalja a vezetőség a törvényes következményeket? — Igen, vállalja. — Nos, maguk tudják ... A kérdés-felelet mögött egy ember sorsa áll. Egyelőre nem ismerem őt. Kovács Gyula Sándornak hívják, cinkogra- fus. Bélyegzőket gyárt; sok bélyegző kell Törökbálinton. Minden cikkre rá kell ütni a gyár bélyegét, s ahány cikk, gyártmány, annyi bélyegző. 1964. október elsején októ­ber 15-i hatállyal felmondtak Kovács Gyula Sándornak, ő a vállalati egyeztető bizottság­hoz fordult, az jóváhagyta a felmondást. A TEB viszont megváltoztatta a döntést: el­rendelte, hogy Kovácsot ere­deti munkakörébe azonnal vissza kell helyezni. Kovács 40 éves szakember, két éve van hátra a nyugdí­jig. A vállalat a Pest megyei Főügyészséghez fellebbezett s közben munkába állította ugyan Kovácsot, de nem az al­katrészüzembe, ahol mint cinkografus dolgozott, hanem a szerszámüzemben. A vállalati felmondás a Munka Törvénykönyv 29/c pontjára hivatkozott: a dolgo­zó nem végzi el megfelelően a munkáját, nem alkalmas mun­kakörének betöltésére. A TEB nem találta igazoltnak ezt az indokot. A vállalat a TEB döntését nem fogadja el. 58 éves munkás ... 40 éves szak­mai múlt... Mi van e furcsa elszántság mögött? SANTA GYULA, az igazga­tási osztály vezetője vaskos iratköteget tesz elém. Hóna­pok óta elég tekintélyes akta­csomó született Kovács cinko- gráfus ügyéből. Igazgatói fi­gyelmeztetések, kártérítési ha­tározatok, felmondás, egyezte­tő bizottsági jegyzőkönyvek. Miért? — Szakmailag nem lenne al­kalmatlan, hiszen nagy gya­korlattal rendelkezik Kovács — mondja Sánta Gyula. So­káig volt „maszek”, megszok­ta, hogy senki sem parancsol neki. Nem tudott beletörődni, hogy főnökei vannak s hogy el kell számolnia munkájá­val, munkaidejével. Tizenhá­rom forintos órabért kapott, fizetése annyi volt, mint egy művezetőnek. Mindenütt el­rendeltük, hogy a munkala­pokra rá kell vezetni az el­végzett munkát. Azt mondta: nem dolgozik normára, ő már öreg, őt a norma idegesíti. Ki­adtunk egy füzetet: írja_ bele, mit végzett. A füzet eltűnt. A főkönyvelő letiltotta a fizeté­sét. A füzet előkerült, de csak napi 1—1,5 órának megfelelő munka volt benne feltüntet­ve. Egyébként is régi problé­mánk Kovács. Tartozott már a szerszámüzem, a kísérleti üzem. az alkatrészgyártó üzem vezetőjéhez. Egyik sem boldo­gult vele: nem fogad el uta­sítást. Most a TEB-határozat után a kísérleti műhelybe tet­tük lakatosnak, 11 forint óra­bérrel. Mi jogosnak, szüksé­gesnek tartottuk a felmondást. Egyébként ezen a vélemé­nyen van a jogtanácsos is. Véleményük szerint lazítaná a munkafegyelmet, ha Ková­csot visszaraknák munkakö­rébe. És nem változna meg soha. ELŐSZÖR KOVÁCS VOLT MUNKAHELYÉRE megyek. Megismerem Orosz Lászlónét, aki most Kovács ‘munkáját végzi. Két és fél éve dolgozik itt, megmutatja, hogyan kell klisét gyártani. Gyorsan, ügyesen bánik az anyaggal, a géppel. Kovács tanította? — Nem nagyon tanított. Azt mondta, egyet előttem betaní­tott s aztán máshova tették. Ö nem tanít be senkit. — Akkor honnét tudja? — Megfigyeltem. És a bá­tyám is tanított, ő technikus. Megmutatja a munkalapo­kat A norma bevezetése most van folyamatban. Ha az előírt munkát elvégzi, 6 forint ötven fillér az órabére. Azt mondja: ellátja munka­körét, reklamáció nem volt, mióta ő vette át Kovács munkáját. Milyen volt az öreg? Ki lehetett vele jön­ni. Csak mindig azt csinál­ta, amit ő akart. S akkor dol­gozott, amikor kedve, türel­me volt. Értette, persze, a szakmát Tulajdonképpen öt éve ő szervezte meg ezt a kis cinkográfusműhelyt. Felkerestem Mohácsi Györ­gyöt, volt üzemvezetőjét. — NEM LEHETETT VELE EGYÜTT DOLGOZNI. Nem j végezte el a kiadott munkát, illetve nem tartotta be az elő­írt sorrendet. „Maszek-módra” dolgozott. Aki megkérte, vagy szebben beszélt vele, azt ré­szesítette előnyben. Nem ta­láltuk a munkahelyén: felhá­borodott, hogy ezt kifogásoltuk. Előfordult, hogy négyszerannyi időt igényelt egy-egy munká­ra, mint amennyi szükséges volt Szabad területnek, füg­getlen munkahelynek tekin­tette munkakörét. Ez eleinte ment, később visszatetszést szült a dolgozók körében, la­zította a fegyelmet. Az üze­mek rendszeresen reklamál­tak, nem kapták időben a megrendelt anyagot. IDEGES, ROSSZMODORŰ EMBERNEK képzelem. Nincs az alkatrészüzemben, az orvosi rendelőben találom. Jó erőben levő, nyugodt, barát­ságos férfi. Azt mondja: minden vád alaptalan. Vagy legalább is... Egyszóval: ő hajlandó elszámolni a teljesít­ményével. Láthatólag röstelli az egész ügyet. Hogy alacso­nyabb órabérre] dolgozik, — ez zsebbevágó. Négyszáz fo­rint fizetéscsökkenés, s rá­adásul nyugdíj előtt. Hogy végeredményben most olyan munkát végez, amit segéd­munkás, tanuló is csinálhat­na — ez sérti önérzetét. „Dró­tot hajlítgatok negyven éves ! szakmai múltammal” — pa­naszolja s érzem, hogy őszinte a fájdalom. Az igazgatóhoz fordult e sérelmével __ N ehéz dolog bírónak len­ni Kovács Gyula Sándor ügyében. Megértem fájdal­mát, de tudom, hogy igazuk van azoknak is, akik azt mondják: a gyár fegyelme mindenkire vonatkozik. Kér­dés, meg lehet-e oldani már tökéletesen Kovács cinkogra­fus problémáját, hiszen az •nemcsak az ő, hanem munka­társainak, feletteseinek prob­lémája is. De okulni lehet í belőle... András László Harminchárommillió - karácsonyra Karácsonyra lesz miből vá- sárolniok megyénk KST-tag- jainak. A népszerű munkahe­lyi bankok 33 millió forintot fizettek vissza november vé­gén és december elején. A KST-sek jövőre jóval na­gyobb összeget vesznek fel az ideinél, hiszen a közelmúltban lezajlott takarékossági napok folyamán 419-en léptek be újólag a tagok sorába. A taka­rékossági napok azonban a ha­gyományos versenyágban, a betétkönyvesek mezőnyében is nagy sikert hoztak: 4177 em­ber váltott újonnan betétköny­vet és 22 millió 55 ezer fo­rinttal gyarapodott a betétál­lomány. 428 új ház ­Gyors ütemben Nem csökkent az építési kedv a gödöllői járásban. Országos adatokhoz viszo­nyítva is előkelő helyen áll­nak a családiház-építkezés- ben. Ebben az évben október végéig nyolcszáztizenheten kértek családiház-építési en­gedélyt. Ebből ötszázharminc­hat teljesen új házat épí­tettek, míg a többi kérelem nagyobbításra, illetve korsze­rűsítésre szóit. Az ötszázharminchat épít­tetőbői háromszázharminc- nyolcan kértek OTP-kölcsönt. Harmincegymilliót kitevő sa­ját pénzükhöz az OTP ti­zenhatmillióval járult hozzá, hogy hamarább befejezhes­sék a munkát. Október vé­géig a megkezdett nyolcszáz- tizenkét építésből négyszáz­huszonnyolc már elkészült. Lakóik a használatbavételi ■ egy év alatt fejlődik Gödöllő engedély birtokában már be is költöztek. A járási tanács építési cso­portja újabb hetvenkét öreg házra adott bontási enge­délyt, amelyek helyett tulaj­donosaik rövidesen korszerű házat emeltetnek. Lejárt fogadta Pittermannt Józef Lenárt miniszterelnök kedden délelőtt Prágában fo­gadta dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellárt, aki ké­sőbb látogatást tett Otakár Si- munek miniszterelnök-helyet­tesnél is. A csehszlovák és osztrák államférfiak tanács­kozásán a csehszlovák ipari vállalatok és az államosított osztrák üzemek kapcsolatainak bővítéséről volt szó. 11 millió forint — A padlótól a mennyezetig tömve könyvvel a váci falu­ellátó könyvesbolt helyisége; pulton, asztalokon, de még a padlón is könyvek tornyosod­nak, de a bizományosok, akik a járás községeiből rendsze­resen bejárnak, otthonosan mozognak a könyvkupacok között. Innen viszik ki szemé­lyesen, vagy postázva a falu­si olvasók mindennapi szel­lemi táplálékát. Ma már nem túlzás ezt mondani a váci já­rás lakosságáról sem. A könyvforgalmi adatok emel­kedő tendenciája ezt bizonyít­ja. A földművesszövetkezeti hálózat révén ugyanis 1958 nyara óta mintegy 11 millió forint értékű könyv talált gazdára. Az elosztó könyvesbolt meg­nyitása évében még csak 245 ezer, a következő évben azon­ban már egymillió forinton fe­lül, 1962-ben pedig már 2 mil­lió forinton felül volt a könyvforgalom. Az idei év rekordév lesz: már csak 60 ezer forint hiányzik a 2 mil­lió 700 ezer forintból. (A terv 2 és fél millió volt.) Lelkes Sándor boltvezető munkásságához fűződik ez az egyenletes fejlődés, az el­osztó központ megnyitása óta megszakítás nélkül, lanka­datlan buzgalommal szerve­zi a vásárló olvasók, könyv­barátok táborát, a bizomá­nyosi hálózat kiépítése révén. Eredményes munkásságára felfigyelt a Művelődésügyi Minisztérium is: 1962-ben a szakkönyvterjesztésben elért eredményeiért miniszteri di­cséretben részesült. Tapasztalatairól beszélve megemlítette, hogy 1961-ig fő­képpen az olcsó könyveket vá­sárolták a járás olvasói, attól kezdve azonban inkább a szép kiállítású, drágább könyve­ket vásárolják. Nyilvánvaló­an ez annak a jele, hogy egy­re többen rendeznek be házi könyvtárat. Az eredményes könyvter­jesztő munka alapja az 50—60 tagú bizományosi gárda a já­rás községeiben. Egyrészük földművesszövetkezeti boltos, más részük főként pedagógus. A legeredményesebbek közül csak néhányat említünk meg az ez évi teljesítmények alap­JO SZERVEZÉS A DRÁGÁBB KELENDŐBB VÁCI JELENTÉS ján: Tóth György erdőkertesi boltvezető, Tóth Lajosné fóti boltvezető, Édelman György püspökszilágyi boltvezető, Szabó Zsigmond váchartyáni iskolai könyvterjesztő, Her­ceg Mátyásné kisalagi pedagó­gus, Almást László né, a Fóti Gyermekváros könyvtárosa, Németh Ferencné alsógödi könyvtáros. Az idei esztendőben az ér­deklődés gyújtópontjában volt az Irodalmi lexikon (ezer példányban kelt el), a Kerté­szeti lexikon (1600 példányban kelt el). A bizományosi háló­zat révén a Milliók könyve sorozatra 200, az Én könyvtá­ram sorozatra 170, a Világiro­dalom remekei sorozatra 335, A kultúra világa sorozatra 800 előfizető van. A szakkönyveket propa­gáló körlevélre 20 ezer forint értékű megrende­lés érkezett a falueilátó könyvesboltba, az iskolákban több mint 80 ezer forint értékben vásárol­tak ifjúsági könyvet. Sok más jelét lehetne még felsorolni a vásárló könyvol­vasók száma növekedésének a váci járás községeiben. Mind­ez azt bizonyítja, hogy a falu­ellátó könyvesbolt könyvter­jesztő munkáját Lelkes Sán­dor személyében rátermett szakvezető irányítja. (d. k.) Mit csinál a tanácselnök — szabad idejében ? A tizenhatezer lakosú Dunaharaszti község tanácsát hat éve irányítja Smikli István. Nagyon szeret olvasni, de legjobb kikapcsolódás számára a fafaragás. Szobrok, különböző figu­rák kerülnek ki keze alól, sőt magafaragta barokk bútorok is dicsérik ügyességét.-' fü— wsm ■ Jelenleg gyertyatarlókat farag lakása szépítésére + Rendszeresen tanulmányozza a képzőművészettel foglal­kozó irodalmat (MTI Foto: Bereth Ferenc felv.) t*\eduh d (dó nu((drci megveszik, mint ócskavasat. Forintjával kilóját. — Túlzói, mint mindig — intett le a barátom. — Tudnék példákat sorolni a visszaélé­sekre. Ámbár, igaz, ami igaz, kellő körültekintéssel és ellen­őrzéssel elejét lehet venni az ilyesminek. Dehát kényes do­log. Rengeteg utánjárást igé­nyel, igazoló jelentéseket, el­lenőrzést, szuperellenőrzést. És gyanúsítgatásra adhat ökot. Minek komplikálni? Tudomá­sul vesszük a rendelkezéseket és kész!-fin is tudomásul vettem, 1-J mit tehettem mást. Csak egyet nem értettem. Mit mon­danak a dolgozóknak, akik a termelési értekezleteken ál­landóan a talsarékosságról hallanak, meg a népgazdasági érdekekről és a társadalmi tu­lajdon védelméről. Barátomék vállalatánál azonban ezt is ügyesen meg­oldották. A könyvelőség dol­gozóiból külön agitációs bri­gádot alakítottak. A brigád tagjai azután megmagyarázzák a többieknek, hogy a szabály az szabály, ha nem is a leg­jobb szabály. Nem könnyű a dolguk, az bizonyos. Idejük azonban van hozzá bőségesen. A legköze­lebbi leltározás csak egy év múlva lesz!... Kővári József A nullára redukálás ezzel meg is történik. — Disznóság! — háborog- tam. — Hiszen bizonyára akadna, aki még használni tudná. Legrosszabb esetben rendbe kéne hozatni... — Kétségtelen — magyaráz­ta a barátom. — A rendelke­zésék értelmében a Bizományi Áruházon keresztül lehet ér­tékesíteni az ilyen kiselejte­zett holmikat. Csakhogy rend­szerint nem veszik át. Telve vannak a raktárak. Elvégre mindenütt leltároznak! — Egy kis rugalmassággal alkkor is megoldanám — erős- ködtem. — Nyilván a vállalat dolgozói iközött is lenne, aki méltányos áron vevőként je­lentkezne. Ha pedig a vevő megvan, csupán formalitás az adás-vétel lebonyolítása. Köny­velési aktus, amelynek során a bizományi a vételárhoz hoz­zácsapja az előírt százalékot és kész az üzlet. — Visszaélésekre ad lehető­séget. — Na, persze — mondtam. — Teszem azt, a Nemzeti Bank pénztárosa összejátszik a leltározókkal. Kiselejtezik a fele aranyalapunkat, azután dődilk a leltározás. A leltáro­zók szobáról szobára járnak és mindent leltárba vesznek. Bú­tort és szőnyeget, rádiót és asztalilámpát. Találnak eköz­ben persze olyasmit is, ami már felesleges. Divatjamúlt csillárt, amely nem megy az új, modern bútorhoz. Rádiót, amely ugyan még szól, de kis­sé recseg. Töröttlábú asztalt, széket és fotelt, amelynek megkopott a kárpitozása. Eze­ket kiselejtezik. Vagyis — hogy ismét szakmai kifejezés­sel éljek — leltári értéküket nullára redukálják. Igen ám, de éppen itt van a bukfenc. Mert hogyan lehet­séges, hogy nincs értéke an­nak, aminek tegnap még volt? Persze, nincs olyan fogas kérdés, amit egy merész ötlet­tel ne lehetne megoldani. Eb­ben az esetben a megoldás: a kiselejtezett holmit meg kell semmisíteni. IT'z már nagyon egyszerű. Nem kell hozzá más, mint néhány markos segéd­munkás és ugyanannyi nagy­kalapács. Ripityára törik az egészet. Minél apróbbra sike­rül, annál jobb. Ami éghető, az megy a kazánba, a többi a MÉH-nek. T öredelmesen bevallom a nagy nyilvánosság előtt: megbuktam, mint közgazdász. És éppen a legegyszerűbb do­lognál, a leltárnál! Pedig an­nak idején az egyetemen je­lesre kollokváltam belőle. Ilyenkor, év végén minden üzemben, vállalatnál és hiva­talban — szaíkmai nyelven szólva: minden gazdálkodási egységnél és költségvetési szervnél — leltárt készítenek. Eddig úgy tudtam, a leltáro­zásnak az a feladata, hogy megállapítsák, mi van, miből mennyi van és mi az értéke. Ennék alapján készül aztán a mérleg és adnák számot egy esztendő gazdálkodásáról. Rosszul tudtam. Pesten azt mondanák rám, legalább há­rom brosúrával elmaradtam a fejlődéstől. Jobban mondva a gyakorlattól. Mert, ahogy ki­derült, a leltározásTiaik van egy másik feladata is. Ilyen­kor döntik el azt is, hogy mi ne legyen. Első hallásra furcsán hang­zik, de így van. Én sem értet­tem. Aztán egy barátom meg­magyarázta. Ez a barátom szintén közgazdász. Évfolyam­társak voltunk az egyetemen. Csakhogy ő gyakorló közgaz­dász. Főkönyvelő, tízéves prakszissál. Egyszóval, hogy a lényegre térjek, a vállalatnál megkez-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents