Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

1964. DECEMBER 8. KEDD MSI MEGYE 3 A hivatal igazol — a gyár fegyelmit indít Lehet-e penci nyúllal tv-képcsőtervet teljesíteni ? FEHÉR KAROLY nézsai la­kos november 11-én nem ment be a gyárba. Másnap se, har­madnap se. Csak november 19-én, szombaton. Szombaton nem jól esik munkába men­ni, dehát első a kötelesség. Mégis, hogy az elmulasztott napokért ne érje szó Fehérék házatáját, bement a munka­ügyi osztályra és letette az asztalra az igazolást. Szólt pedig az igazolás ilyen­képpen: „Legénd Község Tanácsának végrehajtó bizottsága igazolja, hogy Fehér Károly nézsai la­kos 1964. november 11-től no­vember 18-ig a községi óvoda részére társadalmi munkában villanyhálózat-bővítést vég­zett. Ezt az igazolást munka­napjai igazolása végett adtuk ki.” Így. Utána bélyegző és ta­nácselnöki aláírás. A gyárban, persze, nagyot néztek. Nem is rossz ötlet, hogy Fehér Károly társadal­mi munkájának számláját a váci Tv-Képcső és Alkatrész- gyár fizesse ki. Csakhát, ilyen számlaféleséget nem ismer a gyári számlakeret. Igazolat­lannak vették az egyhetes mulasztást. Az óvodavillamo­AKI AZ ŐSZIBARACKOST szereti, rossz ember nem le­het, s végtére is egy nyúl kilö­vése nemzetgazdaságilag is je­lentős dolog. Na, de mit te­gyen a tv-alkatrészgyár Vá­con, ha munkásai képernyő és egyebek gyártása helyett va­dászni mennek? Nyulakkal ugyebár mégsem lehet telje­síteni a tv-tervet? Azt hiszem, a gyárnak ha­sonló leveleket kellene kül­denie Pencre, Legéndre és mindenhova, ahol szenvedé­lyes „vadászai” és „társadal­mi munkásai” vannak. A le­velet a tanácselnököknek és tsz-elnököknek kell címezni azzal a kéréssel, hogy küldjék el fogatosaikat, traktorosai­kat, állattenyésztőiket egy-egy hétre, vagy hónapra televíziót Látszólag szokványos közle­kedési balesetről van szó: november 12-én este Dabason a Biksza Miklós utcában Mráz József, 22 éves fiatalember motorkerékpárjával belero­hant egy kivilágítatlan lovas­gyártani Vácra. Igazolásról „gondoskodva lesz”; a vadá­szok, társadalmi villanysze­relők nyugodtan végezhetik otthon munkájukat. Persze míg a kérdés így meg nem oldódik, számolni lehet azzal, hogy Fehér és Petrik szaktársak napjait nem tudják kifizetni, valamint a fegyelmitől sem lesz lehetsé­ges eltekinteni... Másik megoldás is eszembe jutott: a tanács és a tsz nem adna „igazolást” ilyesféle tá­volmaradásokért. Nem akarná hivatali tekintélyével mente­getni s takargatni a fegyelme­zetlenséget? Kísérletképpen, ez a megol­dás sem lenne rossz ... zött haladt a motorjával. Ami­kor a sötétből előbukkanó lo­vaskocsit észrevette, már nem tudott megállni. Beleszaladt. Súlyosan megsérült, több he­lyen is eltörte a lábát. Most operálják. A cserbenhagyó ifjú Rupp Józsefet a baleset után őrizet­be vették, közben szabadon bocsátották. Szülőfalujában Gyónón találunk rá, egyik rokonának a kertjében fedi a 'szőlőt. Vékony, kékszemű fia­talember. Harmincegy éves, egy esztendeje sincs, hogy megnősült, háromhetes kis­gyermeke .van. .. . — Hogyan történt a baleset? — Amikor elindultam, nem gondoltam, hogy sötétben érek majd haza. Ezért nem vittem magammal a viharlámpát. A munka, amit végeztem, elhú­zódott, és közben beesteledett. Esős, nedves idő volt, alig le­hetett látni, így indultam visz- sza, Dobásról Gyónra. Már az italboltot is elhagytam, ami­kor csörömpölésre lettem fi­gyelmes. Hátranéztem és a ko­csi mögött feketeséget láttam, gondoltam, valami a kocsinak ütközött. — Ütődést nem érzett? — Nem. — Miért nem nézte meg, mi történt. — Mert nagyon megijedtem. — Mégiscsak sejtette, hogy baj történt? Nem minősíthető A Művelődésügyi Közlöny legutóbbi számában megjelent intézkedés szerint az általános iskolák alsó tagozatán beveze­tett gyakorlati foglalkozásokat nem lehet politechnikai kép­zésnek minősíteni. Ennek meg­felelően az alsótagozatú osztá­lyokba járó tanulók után az iskolák nem kötelesek a sze­mélyenkénti havi 1 forintos balesetbiztosítási járulékot fi­zetni. (MTI) Magyar-osztrák tárgyalások Hétfőn, december 7-én ma­gyar—osztrák tárgyalások kez­dődtek Bécsiben polgári jogse­gély-egyezmény létesítéséről. A magyar küldöttség dr. Us- tor Endre nagykövet, a Kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője vezetésével — az oszt­rák fővárosba utazott. — Igen. — Ezután? — Valami ösztönösen haj­tott, a lovak közé csaptam s a legközelebbi mellékutcába befordultam, majd kerülővel ismét visszamentem a köves útra és igyekeztem minél előbb haza. — Tudja, hogy mit jelent az áldozat cserbenhagyása? — Hát... De ugye nem bün­tetnek nagyon meg érte? Higgye el, az ijedtség miatt... Nem tehettem mást. Most már tudom, hogy ez baj, nem így kellett volna ... Az ügyre a bíróság ítélete tesz majd pontot — de nem térhet fölötte napirendre a közvélemény. Sajnos, mind gyakoribb a cserbenhagyásos közúti baleset — s ami még ennél is elszomorítóbb: újab­ban a lovaskocsik hajtói kö­zött is vannak, akik ott hagy­ják áldozatukat. A Pest megyei Rendőrfőka­pitányság közlekedésrendésze­ti osztályát is egyre sűrűbben foglalkoztatják ehhez hasonló ügyek. A kivilágítatlan és ál­dozatukat cserbenhagyó sze­kerek már emberáldozatot is követeltek. A gyónt cserbenhagyóra is példás büntetés vár, amely több lelkiismeretre, emberség­re kell, hogy ösztönözze a ha­sonló esetek résztvevőit. Súlyán Pál sítás kétségtelenül dicséretes dolog, a gyár viszont tv-alkat- részt készít elsősorban és kö­telezően ... PETRIK SÁNDOR bizonyá­ra szenvedélyes sportember és pontosan célzó vadász. S ezt a kitűnő tulajdonságát a penci termelőszövetkezet cél­szerűen kamatoztatja. No­vember 24-én történt a kama­toztatás. Petrik Sándor pedig másnap az előbbi váci gyárba a következő levélke kíséreté­ben érkezett: „1963. évi telepítésű, egyéb­ként teljesen bekerített őszi- barackosunkba egy mezei-nyúl beszabadult, s ott a fiatal cse­metéken komoly károkat oko­zott. Minthogy elriasztása eredménytelen maradt, dolgo­zójukat, Petrik Sándort kér­tük fel, hogy a nyulat löjje ki. Nevezett, kérésünket a mai napon teljesítette. Kér­jük t. Címet, hogy Petrik elv­társ mai elmaradását, a fen­tiek miatt vegye igazoltnak.” Megint csak tanácsi bélyeg­ző, s egy elnöki aláírás. Fent a levél tetején pedig a Me­nyecskehegy nevezetű mező- gazdasági termelőszövetkezet, mint a nyúlvadászat érdekelt­je. kocsiba. A szeker hajtoja ahe­lyett, hogy a szerencsétlenül járt motoros segítségére sie­tett volna, a lovak közé csa­pott és cserbenhagyta áldoza­tát, megszökött. Az életveszélyesen megsé­rült Mráz Józsefet a járókelők vették észre S" azonnal hívták a mentőket. Bár a balesetnek nem volt szemtanúja, egy asz- szony felfigyelt a vágtázva me­nekülő lovaskocsi hajtójára.' „A halottas ember volt Győri­ről” — mondotta s ez elegen­dő volt ahhoz, hogy a rend­őrség nyomába szegődjék a cserbenhagyónak. Nem telt bele 25 perc és ifjú Rupp József, gyóni lakos, a temetkezési vállalat alkalmi fuvarozója, némi tagadás után — még ki se fogta a lovakat — bevallotta: ő szökött meg a baleset színhelyéről. Lassan egy hónapja már en­nek. A baleset áldozata még mindig súlyos állapotban fek­szik az I. számú Sebészeti Kli­nikán. Édesanyja, Mráz Lénárdtné Sári községbeli lakásán köny- nyes szemmel meséli: — A fiam tompított fény­nyel, rossz látási viszonyok kö­Az országos átlag felett Miből fogyasztottunk többet — és miből kevesebbet ? (a. 1.) Szokványos baleset • ít i rí ütí ffiitt tinit íft rash öcs it • Több ívleinsséffvt • .1 nanioms súlyosan megsérült A LEGFORGALMASABB A Vác és Környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat büszkélkedhet azzal, hogy 10. számú boltja a megyében a leg­forgalmasabb. Negyedévenként több mint 4 millió forint ér­tékben vásárolnak itt a város és környékének lakói. Brajkó László üzletvezető az egyik fiatal „törzsvevő” se­gítségére siet az áru választásnál Dolgozik a pénztár, mégis mindig hosszú sorok állnak előtte (Foto: Csepregi) A Pest megyei Tanács ke­reskedelmi osztálya érdekes adatokat közöl a megye lakos­ságának kereskedelmi ellátott­ságáról. Az adatokból kiderül, hogy a kiskereskedelem for­galma a múlt esztendeihez képest idén jelentősen emel­kedett. Az év első felében 9,2 százalékkal több élelmiszert, 1,7 százalékkal több ruházati cikket, 12,9 százalékkal több vegyesipari terméket vásárolt megyénk lakossága, mint ta­valy fél esztendő alatt, s a megye vendéglátóipara is 13,6 százalékkal növelte forgalmát. A megye kiskereskedelmi forgalma a ruházati cikkek ki­vételével jóval felülmúlja az országos forgalomemelkedést. Az előírt terveket Pest me­gye ebben az időszakban 4,6 százalékkal túlteljesítette, míg az országos túlteljesítés mind­össze kétszázalékos. Vezet a tojás, a baromfi és a kávé A számok tehát azt mutat­ják. hogy egyre több közszük­ségleti cikket vásárolunk. Az élelmiszerek között feltűnő a tojás, baromfi, hal- és hús­konzervfogyasztás emelkedé­se; ezekből 70—80 százalékkal vásároltunk többet idén, mint tavaly. Előkelő helyet foglal el a „ranglistán” — ..nemzeti Italunk” — a kávé. Ebből több, mint 50 százalékkal is­mét emelkedett a fogyasztás. A gyümölcsszörpeladás 36 százalékos emelkedése biztató tünet, bár a vendéglátóipar kiemelkedő teljesítménye „ki- józanítólag” hat a derűlátókra. Egészséges jelenség viszont a tej és tejtermékek fogyasztá­sának emelkedése: e cikkek 10 —15 százalékkal nagyobb mennyiségben kerültek a me­gye asztalára idén, mint ta­valy. Aránylag mérsékelten emelkedett a kenyérfogyasztás, mindössze két százalékkal. Kevés az előrecsomagolt áru A kereskedelmi osztály sze­rint a megye az alapvető élel­miszerekből jól ellátott. Hiá­nyosság viszont, hogy lisztből, zsírból, cukorból nem tud a kereskedelem elég előrecso­magolt árut adni, holott ezek iránt egyre nagyobb az igény. Több hűtőgép — kevesebb varrógép A vegyes iparcikkek forgal­mának adatai szerint nap­jainkban a legnagyobb érdek­lődés a háztartási gépek kö­zül a porszívó, hűtőgép, cent­rifuga iránt mutatkozik, — ezekből az idei fogyasztás két- két és félszerese a tavalyinak — a televízióeladás hetven százalékkal, a rádióé 25 száza­lékkal emelkedett. Kályhát és varrógépet viszont kevesebbet vásároltak a megyében, mint tavaly. Nem tudom, mennyi ideje rikoltozott már századunk e rémes találmánya, mire fel­ébredtem, mire egyáltalán megértettem, hogy nem ál­modom, valóban hallom: a telefon őrjöng. Ránéztem az órára, egy órával múlt éjfél. Ki az ördög lehet? Odaván­szorogtam a már fuldokló te­lefonhoz, megkerestem, me­lyik részén lehet beszélni és melyiken hallani és beleásítot­tam a készülékbe: — Halló! Tessék? — Ébren vagy, te marha? — érdeklődött irántam egy isme­retlen, kedélyes és kétségkí­vül bor- vagy konyakízű hang. Mire felocsúdtam, már csak a kattanást hallottam, a vonal másik végén letette a kagylót a hogylétem iránt ilyen kedvesen érdeklődő is­meretlen. — Ki volt? — kérdezte a fe­leségem, egyszeriben felébred­ve és gyanakodva. — Egy marha — mondtam dühösen és visszamásztam az ágyba. — Nem is tudtam, hogy a marhák éjfélkor szoktak tele­fonálni — jegyezte meg iróni- kus hangon és kölcsönösen egymás falai felé fordultunk. Nem válaszoltam. Rejtett gya­nú sítga fásokra nem szoktam válaszolni, méltatlannak ér­zem magamhoz, különösen ak­kor. amikor valaki éjjel egy órakor lármáz. A telefon meaint felüvöl- tött. Nem kelek fel. Nem én, a keserves jómindenit neki, csi­náljon bolondot a jó öregap­jából, de ne belőlem, ö előbb unja meg mint én. A telefon Ordított, én hallgattam, a fe­leségem megszólalt: — Nem vennéd fel mégis a kagylót? — Ugyan, hagyjad már ... Az előbb is valaki hülyéske­dett. Majd megunja — morog­tam vissza. A telefonnak már habzott a szája és rekedni kezdett... — Vedd már fel, hátha va­lami más ügyben és komolyan keresnek... — Vedd fel te! — És ha téged keresnek? Én a telefontitkot is tisztelet­ben tartom — igyekezett túl­kiabálni a telefon magából ki­kelt üvöltését. Feltápászkod- tam, tiszteletben tartva felesé­gem tiszteletét a telefontitkok iránt. Felvettem a kagylót és belefuvoláztam: — Halló, tessék! — Ébren vagy, te marha? — Katt? A kattanást a telefon mond­ta, a mennyei hadsereg tagjai­nak neveit én. Hogy ott kap­na gutaütést a telefon mellett, amikor a számomat tárcsázza. Mert mi rendről beszélünk és szocialista együttélésről, kar­társi tiszteletről és elvtársi megbecsülésről és akkor jön egy ismeretlen lény az állat­világnak emberré fajzott réte­géből és telefonál nekem, ami egymagában is kimeríti a ma­gánlaksértés fogalmát, de még le is marház ... Nem, most nem fekszem le. Most itt állok addig a telefon mellett, amíg újból nem cseng és ha még embernek nem mondták meg amúgy istenigazában a véle­ményt jelleméről, családfájá­ról, születésének és hova uta­zásának körülményeit, majd most én megmondom. Vártam. Mint vadász méla lesben, csak rőt vad helyett a telefongazemberre várva. A telefon hallgatott. Ártatlanul, egykedvűen, mint akinek sem­mihez semmi köze, mint aki a világon semmiről nem tehet. Vártam. Múltak a percek, de a telefon hallgatott. Nem baj. Van türelmem. Az a gazember most arra vár, hogy elszun­dítsak, hogy egy kicsit meg­mártózzam az álom aranyvizű patakjában, hogy gyanútlanná váljanak érzékeim, s aztán új­ból tárcsázzon és én újból odamásszak a telefonhoz, hogy meghallgassam kedves érdek­lődését és önhatalmúlag ne­kem adományozott megszólí­tását. S a telefon váratlanul, hir­telen, hogy összerezzentem, is­mét felsikoltott. Most! Kapom a kagylót és már én ordítok: — Ide figyeljen, maga gaz­ember ... Maga idióta unat­kozó ... aki... — és folytatni akarnám, de ekkor megszólal kicsit tanácstalan hangon a vonal másik vége ... — Pardon... Hát nem te vagy, Feri? — Itt nincs semmiféle Feri... Én nem Feri vagyok, és hogy jön maga ahhoz ... igenis ... hogy jön ahhoz, hogy lemar- házzon engem... — Pardon — szólalt meg a másik hang indignálódva — én a barátomnak mondtam... — Akkor is ... Ne márkáz­zon itt, a mindenségit neki — kiabáltam vissza ... — Ide figyelj, tökfej..: Pukkadj meg, ott, ahol vagy... Mi közöd neked ahhoz, hogy a barátomnak mit mondok. Marha! — s letette a kagylót... Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents