Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
nst'i MEGYEI 1964. DECEMBER 8, KEDD *Szívből jött és szívünkbe fogadtuk... Közvéleménykutatás az első Őrtorony-est után «6 A visegrádi őrtorony- eszpresszó első irodalmi estjének zárószavában Fábián Zoltán, a figyelemre méltó kísérlet fő szervezője, bejelentette, hogy közvéleménykutatást rendeznek a részvevők között. Kéri tehát, hogy a kiosztott lapokra írják le a vendéVISEGRAD Igék észrevételeiket, kritikájukat a látottakról és hallottakról, főleg azt, mi nem tetszett, de azt is, hogy a további iro- ídalmi esteken mit szeretnének hallani. Az összegyűlt „anyag” igen tanulságos dokumentum. Lemérhető belőle az első kísérlet biztató eredménye, és megnyilatkozik benne a közösség vágya, kívánsága is. Az „irodalmi presszó” gondolatát, megvalósítását és célját nagyon helyesnek és jónak tartom — írta például Fieszl Béla visegrádi lakos. Biztos vagyok abban, hogy a ■későbbiek a község lakosságéinak kulturális színvonalát 'emelni fogják. Javaslatom az lenne, hogy a műsorok összeállítására, szervezésére a község lakóiból alakítsanak egy bizottságot, amely hasznos segítséget nyújthat a cél eléréséhez. Az egyik vendég szerényen, aláírás nélkül rótta papírra komoly kritikáját: „Rendkívül szerencsés kezdeményezés az irodalmi presszó, egyaránt dicséret illeti azokat, akikben a gondolat megfo- gamzott és azokat is, akik azt megvalósították. A műsor első része némi aggodalmat keltett bennem. Rákos Sándor jó költő, ezt ismertetett versei bizonyítják, de mint előadó — és ezt ő maga is hangsúlyozta — nem tartozik azok közé, akik élőszóval ugyanúgy ki tudják magukat fejezni, mint írásban. Költői tehetségéből ez mit sem von le. Szívesebben hallgattuk műveit, mint azok kommentárját. A műsort egy- egy közbeiktatott stilszerű zeneszám gördülékenyebbé tette volna. Sokan hiányolták az előzetes propagandát. Én nem. Jó bornak nem kell cégér. A következő műsorra is eljövök.” Erős Gyula, az MSZMP visegrádi titkára ezt írta: A kezdeményezés és a műsor nagyon tetszett, a további siker főleg a jó szervezéstől függ. Időben és nagyobb propagandával kell tájékoztatni a közönséget. A jövőben ügyelni kell arra, hogy a cukrászda futó vendégei, akiket a külső helyiségben szolgálnak ki, ne zavarhassák a műsort, sem az előadóművészeket. A legjobb lenne, ha ezeken az irodalmi estéken, legalább a műsor alatt, nem lenne a külső helyiségben kiszolgálás. Lovag János (Visegrád, általános iskola) kissé egyoldalúnak találta az elsők péntek este irodalmi műsorát. A fiatalabb közönség érdekében egy kis tánczenét is igényelne. Egy olvashatatlan aláírású tanár számára „kellemes meglepetést és nagyon jó szórakozást” jelentett az irodalmi est. Hangulatát otthonosnak és közvetlennek érezte. Több ilyen kellemes estét szeretne az őrtoronyban még eltölteni. A közönség, főleg a visegrádi lakosság ízlését figyelembe véve örülnénk — írja ezután — egy olyan estnek is, amelynek műsorán főleg humoros számok szerepelnének, például egy Ka- rinthy-estnek. Az ízlés fejlesztéséért szívesen vennénk a magyar klasszikusok felidézését. A műsor összeállításánál a rendezők vigyázzanak arra, hogy ne iegyen túl hosszú, lehetőleg ne haladja meg sokkal az egy órát. Liszkayné nagyon sajnálja, hogy kissé megkésve érkezett a műsorra, de amit látott belőle, az nagyon tetszett. Kálazy László magyar-nép- művelés-szakos egyetemi hallgató készségesen felajánlja segítségét, össze kellene kapcsolni a művészi és irodalmi programot a klubélet megteremtésével. Sok aláírás van az egyik lapon, fölötte ez a néhány kollektív sor: „Köszönjük a kellemes estét. Lelki felüdülést jelentett. Hasonló értékes előadásokat kérünk. A községi tanács dolgozói szintén kollektív választ adtak: „Végre Visegrád községben is történik valami!” Magyar Eva a következő irodalmi esteken szívesen hallgatná Áprily Lajost, Vá- czi Mihályt, Baranyi Ferencet, Gerelyes Endrét, Csoóri Sándort, az előadóművészek közül pedig Jancsó Adriennét is. Pajtás Sándor nagyszerűnek találta a műsort, de szerinte népesebb előadógárdával vonzóbb és hatásosabb lenne. „Első előadásuk szívből jött és mi szívünkbe fogadtuk” — fejezi be véleményét. És ezzel e sorok írója is egyetért. Magyar László Vízivárosi nyár Horváth Márton tv-játéka A z elmúlt hét három estéjén a múltba kalauzolta Horváth Márton, az író, a televízió nézőinek sok százezres táborát. Nem a régmúltba, mindössze harminc esztendőt forgatott vissza az idő kerekén. Harminc esztendőt s ezzel apáink ifjúságát varázsolta elénk. Olyannak, amilyen volt. Olyan természetesnek és élettel telinek, hogy közben egyszer sem éreztük a három óra alatt a már megszokott sablont: bezzeg, az én időmben ... A Víziváros egy nyarának emlékét idézte. A Víziváros múltjának felelevenítése akaratlanul is csöndes, nyugodt, polgárvilágot idéz a ma emberében. így indította az író is háromórás játékát: Gál doktor lakása hamisítatlan polgárvilág. De vajon valóban ilyen nyugodt, egyhangú világ élt a ma már földbe süppedt házak között egy emberöltővel ezelőtt? A Margit körúti fegyház és a Ganz Villamossági Gyár szomszédságában? Ilyen is. És más. Mert a régi Víziváros romantikáját nemcsak a boltíves házacskák és a Városmajor dús lombjai jelképezték. Azok az eredményes vagy eredménytelen harcok, megmozdulások is, amelyeket az ott élő emberek vívtak egy szebb, szabadabb, emberibb világért, amely világnak friss szele betört Gál doktorék nyugodt családi fészkébe is, hogy kisöpörjön onnan mindent, ami elavult és helyet adjon az újnak, a feltörekvőnek. orváth Márton tv-játé- kának hősei valójában nem hősök, csupán emberek. A nevük nem is fontos. Csak a cselekedeteik. Az orvosé, akinek rendelője mindig nyitva áll a Víziváros szegényei, Hc FIATALOK (■Foto: Kotrocző) elesettjei előtt, csak a felforgató eszmék elől zárná kulcsra lakása ajtaját. Sikertelenül. Az új kor eszméit éppen egyetemista fia csempészi a házba. Rejtve és titokban, de egy váratlan esemény fényt derít fia hovatartozására. A férfi, aki egy öngyilkos lányt hoz Gál doktorhoz elsősegélyre, a fiára hivatkozik. A lányon segít, a férfi nevét sem fedi fel a hatóságok előtt, de a fiának szigorúan megtiltja, hogy tovább folytassa titkos kapcsolatait a kommunistákkal, ő maga pedig az alkohol mámorában keres menedéket. Ám az alkohol csak pillanatnyi felejtést ad. Aztán szembe kell nézni a tényekkel. A fia cselekedeteivel. Aki fiatalos felbuzdulásában művész barátjának képeit árusítja az utcán, s mert mindenkitől elutasításra talál, végül is egy döbbenetes erejű plakátot ragaszt ki a falra. A következmény: barátját letartóztatják. Segíteni kell rajta. Segíteni akar rajta. De ehhez a fiú önmaga kevés. A börtönorvos apa segítsége is szükséges. És a film végéig a kezdetben rendíthetetlenül tiltakozó polgárapa is rájön ar- ra: más világra van szükség ahhoz, hogy emberi módon élhessünk. Horváth Márton figurái valós emberek. Éppen úgy ismerik a félelmet, mint a tervszerű cselekvést, a bátorságot és az önfeláldozást. Cselekedeteiket olykor a józan megfontolás, máskor csak meggondolatlan lázongás vagy naív tapasztalatlanság hajtja. Egy azonban közös valamennyi figurában: szabadok akarnak lenni és emberek. Jó szándékú, becsületes alkotás Horváth Márton Vízivárosi nyár című három részes tv- játéka. Egy olyan kort idéz s hoz szinte kézzel fogható emberközelbe, amely hozzásegített ahhoz, hogy idáig jutottunk. Beszédes történelmi lecke _ elsősorban a fiatalok számára: ilyen volt a mi ifjúságunk, lássátok, tanuljatok belőle s így ítélkezzetek rólunk. A Vízivárosi nyár elsősorban mélységesen emberi mondanivalójával jutott közel a nézőkhöz. Szerkezete azonban már nem volt ennyire hibátlan, néhol indokolatlanul lelassult a cselekmény pergése, s ez időnként csökkentette a mű drámai feszültségét. Ez nem csupán az író, a rendező — Fóbri Zoltán — hibája is. PUTRISORON — Rendben? — Igen. Tessék megnézni. A rendőrtiszt megnézi az igazolványt. Valóban rendben van, a férfi régóta dolgozik, de most néhány napra kiírták, mutatja az orvosi papírját. — Kereset? — Nem panaszkodhatom. — Tüzelő? — Megvettük. Jöhet a tél, nem lesz semmi baj. A rendőrtiszt társával együtt a következő házhoz megy. De ez nem is ház: putri. Rozzant tetejű, mállott falú. Hat gyerek rendes, meleg ruhában, de piszkosan, maszatosan. Bent nagy a rendetlenség: vendégek is vannak. A háziasszony panaszkodik: a férje, az a csavargó megint elment hazulról, de mielőtt visszajött volna, kórházba került. Most egyedül ő keres — csak kihúzzák ezt a telet. Igaz, az iskolában segítenek, de így is nagyon nehéz. A két rendőrtiszt hallgatja a panaszokat. Néha közbekérdeznek, jól ismerik a telepet. Most azért jöttek ide, a ráckevei Pokolhegyre, hogy megnézzék mi kell, vagy mi kellene télire az itt lakó 200 cigánynak, dolgoznak-e az emberek? Az idősebb tiszt jár ide régebben. Mindenki ismeri. a nevén szólítja. A vendég asz- szonyok is. Most őket veszi elő, miért nem segítenek a háziasszonynak. Legalább takarítsanak, mosdassák meg a gyerekeket. Az asszonyok nagy hangon mentegetőznek, aztán nekilátnak ágyazni. Egy lány gallyseprűt ragad, a putri előtt összehúzza a szemetet, hulladékot. — Kié ez a nagylány? — kérdi az idősebb tiszt. — Az enyém... Ugye milyen szép? — kérdezi a háziasszony. — Miért nem megy iskolába? — Nem megy már. Menyecske. Az ura Csepelen dolgozik. Most ősszel házasodtak, az ura már tizenhat elmúlt. — És a menyecske? — Tizenhárom. ... Ne szégyellő magad, te menyecske. Tizenhárom lesz februárban. Egy szélfútta sarkon három gyerek guggol. Előttük a földön kártya. — Nincs jobb dolgotok ebben a hidegben? Miért nem mentek iskolába? — Én már dolgozok, délután kell menni. — Én is, tessék megnézni. — Én ma azért nem mentem iskolába, mert beteg a testvérem, és vigyázni kell rá. — így vigyázol? Eredj haza, de gyorsan! Ha még egyszer itt látlak, szólok apádnak ...! A gyerekek szétszaladnak. — Ezt megnézheti, Pista bácsi — mutat a házára egy idős, kucsmás cigány. — A gyerekek mind dolgoznak, ugye, látszik is a házon? — Szép ház ez, öreg. Tiszta is. Látom, már kerítés is van. Ismét egy rendes putri. A letakart ágyak és az asztal a sarokban: a háziasszony meszeli a szobát. Négy apró gyermek vihancol az egyik ágyon. — A nagyobb iskolában van. Jaj, ha tegnap jönnek, Pista bácsi! Erzsébet-nap volt — annyi sok virágot vittek a gyerekek a tanító néninek. — Milyen az iskolában? — Adnak ennivalót, meg ruhát is adtak. A rendes iskolában, meg a cigányiskolában is. Tetszik tudni, azoknak, akik eddig kimaradtak, meg akik mindig piszkosak, van egy külön cigányiskola. De az én lányom mindig tiszta. Ö a rendes iskolába jár. Tetszik látni, ez rendes mész, de klórmeszet is tettem bele. így jobban fertőtlenít. Dömsöd. A Tókertben tizenhét család él. — Hát lehet így élni, Pista bácsi? Miért van az én' uram reff alatt? Hát, ha mindig jelentkezni kell neki a rendőrségen, hogyan menjen el az a szegény ember dolgozni? Reffes lett az uram, pedig csak megvédte magát. — Jó, jó..: ismerem az ügyét. Többet is csinált, nemcsak védekezett. A reff meg jó a családnak: nem csavaroghat el Kalocsára, ahhoz a menyecskéhez. Amikor két éve elment és itt éhezett a család — az talán jó volt? De a refftől különben dolgozhat, csak nem mehet Kalocsára. Erős fiatalember: — Pista bácsi, én szeretnék vándoriparos lenni. A környéken akad drótozniva- ló, gyakrabban itthon lehetnék. Pesten dolgoztam, jó hely, csak nehéz hazajárni. Most itthon vagyok, az asz- szony beteg, nem akarom itthagyni. Eldolgoznék a környéken, csak kapjam meg a papírt. Egy asszony, teli kosárral: — Három kenyér kell naponta. Éhesek a rajkók. De ha bemegyünk a tanácsba, alig segítenek. — Hol dolgozik az ember? — Beteg szegény. A szíve. Meg a gyomrát fájlalja. Most a tsz-ben kukoricát tör. Minden tizedik zsák az övé. De ez a kukorica csak most van. — Állandó munkát nem bírna? Ha kukoricát tud törni... — Jaj, Pista bácsi, nehéz beleszokni az állandó munkába. Nagyon nehéz az, Pista bácsi, mink mindig szabadok voltunk. A következő putri tiszta és meleg. — Az én uram gyárba jár, Soroksárra. Ha majd sok pénzünk lesz, elköltözünk innen, építünk egy szép, nagy házat. Később azt mondja az idősebb rendőrtiszt: — Tizenhat éve járom a cigánytelepüléseket. Ha első élményeimhez mérem a most tapasztaltakat, szinte azt kell mondanom, ma már nincs is cigánykérdés. Dömsöd, tanácsháza. Elnök és elnökhelyettes. — Volt itt cigánygyűlés, kettő is, azóta a nyakunkra járnak, hogy segítsünk, de gyorsan. Ha ez olyan egyszerű lenne! Mert van itt más is, aki nehezen él, nemcsak a cigányok. Sokszor meg segítenénk, de nem kell a segítség. Megesik, hogy eltüzelik az épületfát. Apajon adna munkát az állami gazdaság, telket a tanács biztosítana, a házépítésben segítene az állam, de idő kell, amíg igénybe veszik mindezt. Ráckeve, járási tanács. A tanárból lett tanácselnökhelyettes az újabb kényszermegoldással, a Ráckevén létesítendő cigányóvodával kezdi: — Ha majd felépül, nemcsak az iskolásokról, a kicsikről is gondoskodhatunk. A Pokol- hegyen egészségügyi vizsgálatot tartunk, egyben azt is felmérve, ki mennyire munkaképes. Ezután nem lesz kibúvó, minden arra alkalmas embert elhelyezünk. Most télre? Csak tűzoltó módszerrel, gyorsan tehetünk valamit — amennyire erőnkből futja. Pénz kell — de inkább évek. Évek kellenek, amíg elérjük, hogy olyan jó legyen a helyzet, mint Szigetszentmiklóson. Ott a ktsz sok embert foglalkoztat. Igen, évek kellenek. A türelem, a segítség évei. Egymás megtalálásának és elfogadásának őszinte, tettekben kifejezett igénye. Murányi József j! * színészek közül elsősor- ^ ban a Gál doktort meg- ^ személyesítő Páger Antal já- ^ tékáról kell szólni. A darab ^ leghitelesebb alakját keltette ^ életre. A szanatórium igazga- £ tójának személyében Mányai 1 Lajost láthattuk. Rövid szere- í pében is kitűnő alakítást nyúj- ^ tott. Hasonlóképpen csak dicsérét illeti Barsi Béla esz- ^ köztélén, emberi játékát. A ^ fiatalok közül Nádasi Myrtill ^ és Fonyó József alakítása ^ tetszett. Végvári Tamás Ferije ^ nem volt mindig egyenletes. | Mihály András songja ki- £ tűnőén kapcsolódott a drá- í mához. 2 Prukner Pál j --------------------. „ Bélyegháború" y \ Anglia és Argentína között Ä J A bélyeg olykor diplomáciái ^ bonyodalmak kirobbantója is ^ lehet. London és Buenos Aires £ között tört ki nemzetközi „há- 2 borúság” a közelmúltban egy ^ argentin bélyeg megjelenteté- ^ se miatt. Az Argentin Antark- ^ tisz 60. évfordulója alkalmából ^ kiadtak egy bélyegsorozatot, s |a4 pesos bélyegen — ahol Dél- ^ Amerika déli részeit ábrázol- ^ ják — a Falkland szigetek fölé $ argentin lobogót rajzoltak a % tervező grafikusók. A 18 pesos | érték pedig csak a Falkland- % szigeteket mutatja be, Islas % Malvinas felirattal, vagyis a szigetek argentin nevével. Anglia ez ügyben tiltakozott. |Az argentin bélyeggyűjtők válasza: Nagy-Britanniába cim- ^ zett leveleiket, ha csak lehet, a í vitatott bélyegekkel adják fel.
