Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

! ui. OBCEIHB-:« 8. VASÁRNAP EGYENJOGÚAK-E A PES1 MEf. k Hírlap // j pp NOK? f AZ ELSO HÓ UTÁN Szabad-e ezt egyáltalán kérdezni? Persze, hogy egyen­jogúak. Egyenjogúságukat tör­vény szavatolja, az alkot­mány biztosítja a munká­hoz, közélethez való jogu­kat, választhatnak és vá­laszthatók. A nők előtt nincs tilos sorompó, megnyílt az út akár a miniszteri bár­sonyszék felé is. Az évszá­zados harc tehát győzelem­mel végződött. Az már más kérdés, hogy nem elég a törvény, ha az abban foglaltak nem váltak társadalmi tudattá. Gyenge vigasz a nőnek, hogy részt vehet a választásokon, ha családjában, gzűkebb környe­zetében maradt minden a ré­giben. Ezúttal nem a má­sodik műszak emberfeletti ter­heinél kívánok szólni. Ez családi ügy. A férfinépség egy ideig berzenkedett, hogy évszázados patrióta poziciójá­ban megingatták, de a jobbik fele ma már úgy-ah ogy meg­osztja a terheket. A Váci Kötöttárugyár, a Váci Bólésárugyár és a Má­jus 1 Ruhagyár ceglédi te­lepének asszonyaival beszél­gettem. Az egyik üzem nő­tanácselnöke — megfogadtat­ta velem, hogy nevét nem írom le — így vélekedett: — Egyenjogúak vagyunk-e? Hát igen . .. Dehát azért ba­jok vannak még az „egyen­lő munkáért egyenlő bért” elvvel. A nő a lehetséges fizetéshatárnak leginkább az alsó fokát kapja. Azt mond­ják, hogy a férje is dol­gozik, ez a pénz tulajdon­képpen csak „ráadás”. Erő­sen tartja magát a női munkaerőtől való viszolygás. Az okok ismertek: a nők so­kat mulasztanak, megbízha­tatlanok, nem átallanak a „munka dandárjában" szü­lési szabadságra menni ... és így tovább . .. Az érvek már közhelyek, nem. is érdemes velük vi­tatkozni. Hogy mégis leírjuk, annak az az oka. mert a nő­tanács elnöke tényekkel is bizonyította, hogy ezek nem­csak vitakérdések, hanem következményeik is vannak. Ebben az üzemben több textil technikus dolgozik, akik az elmúlt években kerültek ki az iskolából. Közülük a férfiak ma mind művezetők, fizetésük meghaladja a két­ezer forintot. A lányok nem kerültek műszaki állományba, különböző adminisztratív munkát végeznek, lényege­sen alacsonyabb bérért. Ugyanezt bizonyítja a bélés- árugyár egyik női osztály- vezetőjének példája is. Nem régen nevezték ki, miután férfi elődje más beosztásba került. Az előd 2800 forint fizetést kapott, a helyére ke­rült nő — aki közel har­minc éve dolgozik a gyár­ban — 1800 forintért végzi ugyanazt a munkát. Ügyével már az üzemi pártszervezet is foglalkozott — eddig ered­ménytelenül. Az alábbi történetet egy férfi mesélte el. Leírom úgy, ahogyan elmondta. — Egyenjogúság? Még a nők között is nehéz ez a kér­dés. Nem régen két fiatal lányt vettek tel hozzánk. Az egyik nagyon csinos volt, a másik .bizony csúnyácska. Az egyik kitűnően öltözött, nagy­vonalú volt, a másik szerény, csendes, de mindenképpen értékesebb ember. Alig telt el egy fél év és jóllehet kép­zettségük teljesen azonos, máris kétszáz forint kettő­jük fizetése közt a különb­ség. A csinost kényelmes munkahelyen, körülrajongják még a főnökei is. A mási­kat szinte eltemették. Nézze uram — mondta végül tré­fára fordítva a szót a férfi —, ha már az ember nőnek születik, legalább legyen szép, akkor semmi baja nem lesz az egyenjogúsággal... így vélekedik egy fiatal lány a Május 1 Ruhagyár­ból: — Nálunk az üzemben nincs semmi baj az egyen­jogúsággal. Dehát az ember nemcsak a gyárban él. Van egy barátnőm. Egvikünknek sincs állandó udvarlónk. Es­ténként szeretnénk elmenni egy feketére. De rájöttünk, hogy nem lehet, mert az emberek megszólnak. A férfiak egy része azt hi­szi, hogy... hiszen érti. Pe­dig mi nem is azért megyünk be, hogy megismerkedjünk valakivel. A barátnőm al­bérletben lakik, nálunk na­gyon rosszak a lakáskörül­mények. Valahol lennünk kell... A múltkor Pesten voltunk. Be akartunk menni egy szórakozóhelyre. A por­tás ránkszólt, hogy csak fér­fikísérettel mehetünk be, ma­gányos nőket nem enged be. Hát ez micsoda? , Nem hi­szem, hogy egyenjogúság! Valóban nem az. A kis­lány tiltakozott, hogy ők nem azért mennének nyilvá­nos helyekre, hogy ott fiúk­kal ismerkedjenek. Na és ha azért mennének? Ki szól meg két legényt, hogy azért megy el táncos szórakozó­helyekre, hogy ott ismer­kedjék? A lány mit tegyen? Várjon otthon ölhetett kéz­zel, hogy majd eljön álmai lovagja? Hol van az ő joga a párválasztáshoz? öt a bál­ban is csak felkérik és ál­mában sem fordulhat meg az a gondolat, hogy kifeje­zésre juttassa, ha egy fiú tetszik neki, ha szeretne ve­le megismerkedni. Ebben az esetben még a „férfiúnak” is rossz véleménye lenne... Arra már gondolni sem me­rek, hogy mit mondanának az emberek egy olyan lány­ról, aki házassága előtt úgy élne, mint egy férfi . .. Megtörtént eset: Egy ceg­lédi asszony tíz évet élt férjével. A férfi alkoholista. Ütötte, verte. Az asszonyt mindenki türelemre intette. Életét így mesélte el: — Egyszer bementem a fér­jem üzemébe. A szakszer­vezeti bizalmijával beszél­tem. Azt mondta, hogy pró­báljam megváltoztatni. „Ez már az asszonyok sorsa, de tűrni kell”. Ez volt a vá­lasz. Tűrtem tíz évig. Az­tán visszajött Pestről az a férfi, aki még lánykorom- ban udvarolt nekem. Hí­vott és elmentem vele. A fér­jem nem akart válni. Az­óta sem választottak el. Hal­lom, hogy mindenki rosszal mond rólam, pedig már három éve együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást. Most azzal vádol­nak, hogy a férjem miattam iszik. Még az asszonyok is elitéinek. Azt mondják, hogy az ő életük is rossz, mégis „becsületben” élnek. Miért becstelenség, ha az ember jobb életre vágyik? A következő nagyon jel­lemző véleményt egy asszony mondta: — Nézze, a férfi akármit tesz, férfi marad. Az asz- szony sorsa a megbocsátás. Mit tehetünk? Valóban mit tehetünk, hogy a gyakorlatban is teljes ér­vényt szerezzünk a törvény­nek? Először is ezt a társadalmi tudatot kell megváltoztatni. Nyilván súlyos gazdasági okok is vannak. Ma egy nő nehezebben áll meg egye­dül a lábán. Törvény van rá, bogy lakást az üzemek­ben elsősorban a férj jogán adnak. A nők munkáját megkönnyítő szolgáltatások ma még nem tökéletesek. A Patyolat nehézkes, a kon- zervek nem kifogástalanok, az étterem drága. És még sokáig lehetne sorolni azokat a gazdasági természetű fel­tételeket, melyek elengedhe­tetlenül szükségesek a nő igazi egyenjogúságához. De ha mindezek megoldódnak, még mindig nem kapott vá­laszt az a fiatal lány, aki azt szeretné, hogy ugyanúgy bírálják el, mint egy ferM. Ha az üzemek vezetői fel- reteszik a női munkaerővel szembeni előítéleteiket, meg nem kapott rehabilitációt az az asszony, aki valóban egyen- jogúan akar élni, nem pe­dig tűrni és megbocsátani. A nőket a törvény teszi egyen jogúvá, de a törvényt emberek alkalmazzák. Sok­szor olyan emberek, akik számára a nő még ma is az, ami volt hosszú száza­dokon át. 1 És a nők? Alapállásukra talán legjellemzőbb e riport felvétele. Sok asszonnyal be­széltem és majdnem mind­egyik csak azzal a feltétellel : volt hajlandó beszélni, hogy megfogadtatta velem: nevét semmi körülmények között nem írom le. Miért? — Mit szólnának az em­berek? Mit szólna a férjem? Ha az igazgató elolvassa, hogy panaszkodtunk, csak rosszabb lenne. Nem akarok én politizálni — hangzot­tak az „érvek”, tükrözvén, hogy az elmondottakon kí­vül az is szükséges feltétel, hogy az egyenjogúvá vált nők élni is tudjanak és akar­janak a törvény által biztosí­tott jogukkal. Még akkor is, ha a teremtés koronáinak ez nem minden esetben tetszik. Ősz Ferenc fP*,**' MC , Nagykáta határában az elakadt traktort lovak húzzák ki a bajból Évzáró egységgyűlések a munkásőrségben A munkásőregységek nagy esemény előtt állnak. A hónap első felében bonyolítják le ün­nepélyes évzáró egységgyűlé­seiket. A Politikai Bizottság határo­zata, a munkásőrségben meg­szabta a szolgálati időt. Ennek érteimében az idejüket becsü­lettel kitöltött munkásőrök most a pártmunka egyéb te­rületein tevékenykednek majd, a fegyvert pedig átadjak azoknak a fiataloknak, akik az előképzés során bebizonyítot­ták, hogy érdemesek a megbe­csült munkásőr egyenruha vi­selésére. Az első munkásőrök ezelőtt nyolc évvel a munkásfiatalom védelmére fogtag fegyvert. Az elmúlt években erős, fegyel­mezett, harcászatilag és politi­kailag kiválóan képzett testü­letté'vált a munkásőrség, mely szavatolja 'h’áfeáú'k bélW ‘ rend­jének védelmét. Megtalálta he­lyét a békés viszonyok között is. A rendőrséggel és a határ­őrséggel kialakított jó kapcso­latai révén, hasznos segítője a népvagyon, az állampolgárok vagyoni és személyi biztonsá­ga megőrzésének. Számtalan példa van, hogy munkásőrök tettek ártalmatlanná veszélyes bűnözőket, részt vettek diver- zánsok elfogásában, de hä kel­lett a közúti ellenőrzésben is. A rendőrség ma már biztosan számít az öntudatos és min­denkor segítenikész munkás­őrökre. Az ünnepélyes évzáró egy­séggyűlések előtt nyilatkoza­tot kértünk Arató Jenő elv­társtól. a munkásőrség megyei parancsnokától, aki a követ­kezőket mondta: — A kiképzési év végére ér­tünk. Jóleső érzéssel mond­hatjuk: a kiképzési tervet a megyében megfelelően teljesí­tettük. Jelenleg az ünnepélyes egységgyűléseket készítjük elő. E gyűlések igen jelentősek. Ezeken szereljük le azokat az elvtársakat, akik az elmúlt években becsülettel szolgáltak, de idősek, vagy egyéb felada­taik miatt nem bírják a szol­gálatot. Ügy búcsúzunk el tő­lük. hogy továbbra is közénk- tartozónak érezzük őket. To­vábbra is tartani akarjuk ve­lük a kapcsolatot és figyelem­mel kísérjük, hogyan állják meg helyüket azon az új he­lyen, ahová á párt küldi őket. — Ezen a gyűlésen avatjuk fel az új munkásőröket is. Fél év előkészítő kiképzés után, a megfelelő fiatalok vehetik át veterán elvtársaik fegyvereit. Bízunk benne, hogy érzik en­nek jelentőségét és soha nem élnek vissza azzal a bizalom­mal, hogy a munkásosztály rá­juk is bízta hatalmának meg­őrzését. — A munkásőrségen belül is van szocialista verseny. E mozgalom már sok jó ered­ményt hozott. A megyében kü­lönösen a dabasi járás mun- kásőregységeit dicsérhetjük, de hasonló jó' eredményekkel büszkélkedhetnek a többi já­rások is. Az évzáró egység­gyűléseken adjuk át a „Ki­váló munkásőr’1, a „Kiválói parancsnok” a „Kiváló sza-i kasz”, a „Kiváló raj” és a j „Kiváló egység” kitüntetése- j két. A verseny hasonló a pol- j gári élet szocialista verseny­mozgalmaihoz. E szerint e cí­mek az egyéves munkát je-j lentik és a következő évben | újra megszerezhetők. — Azt kívánjuk, hogy ezekj a gyűlések az alkalomhoz j méltóan tartalmilag és for- j mailag is kiválóan sikerülje- í nek. Erősítsék tovább egyse- £ geink erkölcsi és politikai | erejét, váljanak emlékezetes^ szép nappá, a búcsúzók, az ér- í kezők és minden munkásőr í számára — fejezte be nyilat- j kozatát Arató Jenő elvtárs. Amilyen gyorsan esik, úgy olvad. Szcntniárlonkátán azonnal hozzáláttak a hóekék az eltakarításhoz (Foto: Gábor)-éli Évi mérleg: százezer tonna kertészeti áru Mint ismeretes, Pest me­gye az ország egyik legna­gyobb zöldség- és gyümölcs- termő területe. Jelentőségét növeli a főváros közelsége, a négy város és a területén levő sok ipari üzem, orszá­gos intézmény. Vajon a me­gye hogyan teljesítette fel- vásárlási tervét a gazdasági év végére? Felkértük Dö­mötör József MÉK-igazgatót és Egri István árufelvásár­lási főosztályvezetőt, hogy mondják el tapasztalataikat. — Idei felvásárlási ter­vünk 12 500 vagon áru volt. Eddig 8910 vagonnal vásá­roltunk fel és még mintegy száztíz vagon árura számí­tunk. Összesen tehát mintegy százezer tonna kertésze­ti árut vásárolunk fel. A tervet azonban sajnos nem teljesítjük — mondotta Dömötör József igazgató. — Ennek oka elsősorban a ked­vezőtlen időjárásban, a rossz vetőmagban, valamint a szö­vetkezetekben mutatkozó mun­kaerőhiányban keresendő. Ex­porttervünket azonban túl­teljesítettük, mintegy 2750 vagon árut exportáltunk. — A kevesebb termés és a felvásárlási nehézségek elle­nére a megye ellátását lé­nyegében folyamatosan biz­tosítani tudtuk — magyarán, kevesebb árut irányítottunk át más megyébe. Ellátási zavar néhány idénycikknél mutatkozott. Nem volt a pia­con mindig elegendő nyári- káposzta, korai karalábé, őszibarack, petrezselyem stb. — íWi az oka a nagyfokú tervehnar adásnak ? — Elsősorban az, hogy nem tudtuk teljesíteni a para­dicsom és a zöldpaprika fel- vásárlási tervét. Paradicsom­ból 376. zöldpaprikából mint­egy 210 vagonnal kevesebb árut vásároltunk fel. — A tsz-ek lényegében elegendő paradicsomot és paprikát termeltek, hogyan Kevés a szállítóeszköz ♦ Javítani kell a termelőmunkát! * Húsz százalékos terv­elmaradás ♦ .Hire érdemes szerződni? lehet, hogy mégsem tudták a felvásárlási tervet teljesí­teni? — Mint már említettem — folytatja nyilatkozatát Dö­mötör József —, a terület­csökkenés mellett a megter­melt paradicsomot a szövet­kezete« munkaerőhiány kö­vetkeztében későn szedték le, ennek során a paradicsom így már csak ipari célra volt felhasználható. A paprika egy része — a rossz vető­mag, kései palántázás miatt — csökött, csak savanyítás­ra volt alkalmas. Persze a tsz-ek árujuk egy részét a szabadpiacon is értékesí­tették. — Nem magyarázkodni aka­runk — mondja Egri István. az. árufelvásárlási főosztály vezetője —, de meg kell mondanunk, hogy a késedelmes szállítás és vagon, valamint teher­autohiány is hozzájárult a tervelmaradáshoz. Görögdinnyét például felvá­sároltunk a napi áron. de nem tudtuk azonnal elszál­lítani — a beígért vagonok nem érkeztek meg — így másnap, harmadnap már csak olcsóbban lehetett értékesí­teni, mint felvásárlási ára! Ennek következtében mintegy félmillió forintot fizettünk rá a dinnye felvásárlására. A ter­melőket nem érte károsodás, de a késedelmes szállítás miatt az árkülönbözetet az államnak kellett megfizetnie — Úgy tudjuk, hogy meg­kezdődtek a jövő évre a szerződéskötések. Hogyan hasz­nosítják az idei tapasztalata kát? — Szeretnénk tovább javí­tani a felvásárlási munkát. Ehhez azonban szükséges, hogy a szövetkezetek vezetői is több gondot lörditsa- uak a kertészeti munkára. Előreláthatólag 12 G00 ka- tasztrális ho!dra szerződünk. Felvásárlási tervünk mintegy 125 ezer tonna.- A szerződés- kötés általában kielégítő. Nagyon szívesen vennénk, ha több termelőszövetkezet foglalkozna paradiesomter- mesztéssel. nagyon kifizető­dő a sárgarépa és az uborka termesztése is. A MÉK vezetői befejezé­sül arról beszéltek, hogy mintegy 29C vagon papri­kát, zöld paradicsomot, ubor­kát, cseresznyepaprikát sava­nyítottak gyóni és soroksári üzemükben. Az üzletekbe most szállítják a savanyú­ságot. Burgonyából, vörös­hagymából a tárolási tervet túlteliesitették, zöldségfélék­ből általában az igényeket ki tudják elégíteni, egyedül pet­rezselyemből lesz hiány. (g. s.) A Nagykőrösi Konzervgyár termeltetési osztálya fel­hívja az érdekeltek figyel­mét, hogy 1965. évre HÁZTÁJI TERÜLETEKHE még köthető szerződés. Uborka és paradicsom nö­vényekre. december hó vé- ”0)8 a Konzervgyár I-es te­lepén, a termeltetési osztá­lyon.

Next

/
Thumbnails
Contents