Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

PEST tiEcrei sJCíríafi BIKÁT LŐTTEK — GÉPPISZTOLLYAL A csemői Üj Élet Termelő- szövetkezet tizennégy bikáját hétfőn vette át a ceglédi Állat­forgalmi Vállalat. Egymás után vezették le a gépkocsiról az ötmázsás állatokat, a hete­dik 6 és félmázsás bika azon­ban megvadult. Az Allatfor- galmi Vállalat emberei a lá­bához akarták béklyózni a fe­jét, de nem sikerült. A bika „kitört”, s a megvadult állat világgá rohant. Közel két órán át (hajszolták, de nem sikerült megfékezni. Végülis az Állat- forgalmi Vállalat ceglédi ki- rendeltsége a rendőrséghez fordult segítségért, 9 a vasúti őrs beosztottjai géppisztollyal tették ártalmatlanná a dühön­gő állatot. Egy „rekord" — és háttere 1964 a kelet-nyugati keres­kedelem rekordéve lesz. Az esztendő persze már véget ért. Mégis helyes a „lesz” szó al­kalmazása. Hiszen a végleges mérlegek az egyes • országok viszonylatában is csak hetek ,múlva készülnek el, s hónapok is elmúlhatnak, amíg teljes részletességben ismerjük az év nagy kelet-nyugati „számlá­ját”. A kereskedelem fejlődé­sének természetesen megvan a maga ritmusa. A rekordot így a végső számla nélkül is meg lejiet állapítani — a fél­évi elszámolás alapján. A dol­lárban számoló ENSZ-statisz- tika kimutatta, hogy ez év el­ső jelében a Szovjetunió és Hogyan rendezzünk kiállítást? Az idei kulturális szemle egyik fő feladata, 'hogy mél­tóképpen reprezentálja hazánk húszéves évfordulója alkalmá­tól az eddig elért eredménye­ket. A műkedvelő művészeti mozgalom mellett a népműve­lési munka új hajtásai, a szak­körök klubok, irodalmi szín­padok is bemutatják tudásu­kat, munkájuk javát. A nemes vetélkedés keretén belül a népművelés legújabb válfaja, a honismereti mozga­lom is készül erre az alkalom­ra. Kiállítások, bemutatók ad­nak majd számot a megye fal­vaiban végzett kutatómunká­ról, a megye városainak és fal­vainak múltjáról, jelenéről. A kiállítások, bemutatók szervezésének segítésére a me­gyei népművelési tanácsadó csoport irányítása alatt műkö­dő honismereti szakbizottság kézikönyvet ad ki, amelyben módszerbeni tanácsokat ad. A kiadvány kézirata elkészült, januárban kerül nyomdába, s a tavaszi hónapokra vala­mennyi népművelési szakem­ber kézhez kapja. Romain Rolland A z éppen felszabadult Pá­rizs húsz évvel ezelőtt a francia szellemi élet nagy halottját temette. Romain Rollandtól búcsúztak mind­azok, akik több mint fél­századon át olvasták és sze­rették regényeit, figyelték és követték eligazító szavát a század történelmi küzdel­meiben. Jelentősége, egyéni­ségének sugárzása két évti­zed után sem csökkent. Mű­ve és életének példája ki­állta az idők próbáját, ma is gyönyörködtet, útbaiga­zít, korunk nagy feladatai­nak jobb megértéséhez se­gít. Ma is százezrek olvas­sák nagy regényeit: a Jean Christophe-ot, a Colas Breug- nen-t és az Elvarázsolt lé­iéit című modern eposzt. Ezekben a művekben a vi­lág irodalomkedvelő közön­sége a legjobb francia rea­lista s lélekelemző hagyomá­nyok folytatójaként ismerte meg Romain Rollandot. Mű­vészi erényeiken túl ezek a regények társadalmi-politikai eszméikkel is mindig hatot­tak. Jean Christophe törté­nete a nacionalizmus ellen, a nem igazi érdekeikért egymásnak ugrasztott népek barátságáért emelt szót. Ezt az állásfoglalását is jutal­mazta a svéd királyi akadé­mia, amikor 1916-ban Nobel- díjjal tüntette ki. Elsők között üdvözli 1917- ben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat. Svájci emigrációjában konok követ­kezetességgel harcol az im­perialista háború ellen. S amikor a 30-as évek, a fa­siszta előretörés ismét fel­idézi a pusztító háború ve­szélyét, Romain Rolland egyik vezetője lesz a bé­kéért vívott antifasiszta küz­delemnek. Elvarázsolt lélek című regényét is a szilárd antifasiszta pátosza hatja át. Idáig jutott korával lé­pést tartó fejlődésben az az író, aki polgári íróként is jelentős művekkel vívott ki rangot. Ezek közül különö­sen említésre méltó dráma­írói tevékenysége, ma is ta­nulságos és hatékony kez­deményezése a modern nép­színház megteremtésére. Ko­rának egyik „ legműveltebb írója volt, Beethoven, Michel­angelo, majd Tolsztoj élet­rajza 'nagyon sok olvasónak segített helyes művészi és erkölcsi szemlélete kialakí­tásában. omain Rolland Magyar- országon évtizedek óta igen népszerű. Nagyobb mű­vei sorban megjelentek ma­gyar fordításban. Tolmácso- lói közül mindenek előtt Benedek Marcellel tartott fenn jó személyes kapcsola­tot. Halálának 20. évfordu­lóján is éppen Benedek Marcell fogalmazta meg a magyar olvasók véleményét Romain Rollandról: minden szava, minden sora az em­ber magáraeszmélésének és felemelkedésének ügyét segí­tette. Derei Tamás K az európai szocialista országok 1773 millió dollár értékű áru­cikket exportáltak a tőkés or­szágokba — 200 millióval töb­bet, mint a megelőző eszten­dő első felében. Az onnan származó behozataluk a fél évben 1300 millió dollár volt. Ez azonban már nem több, mint 1963 első hat hónapjában. Az exportot és az importot összeadva a külkereskedelem egésze tehát rekorddal kecseg­tet. (A második íélesztendő ugyanis a tapasztalat szerint még „erősebb” az első hat hó­napnál.) A számszerű' „rekord” mel­lett azonban ez a négy egy­szerű és alapvető számadat azt is mutatja, valami baj van azzal az egyes nyugati körök­ben még mindig hangoztatott kifogással, amely azzal hesse- geti el a kelet-nyugati keres­kedelem problémáinak érdemi megközelítését, hogy a szocia­lista országokból „nincs mit behozni". A számok azt mutat­ják, hogy a szocialista orszá­gok 1964 első félévében 400 millió dollárral több árut ad­tak el a tőkés piacokon, mint amennyit onnan vásároltak. A számok tehát ebben az ér­telemben politikai ítéletté is válnak. Jelzik, hogy a „rekord’“ csak viszonylagos. Az eredmények a múltnál nagyobbak, de a le­hetőségeknél kisebbek. A ke­let-nyugati kereskedelem még mindig csak néhány százalé­ka a világkereskedelemnek. Ez az elmaradás továbbra is an­nak az „embargópolitikának” i az utóhatása, amely a hideg­háború nevében minimálisra aJkarta korlátozni a kelet-nyu­gati kereskedelmi kapcsolato­kat. E politika logikája termé­szetesen továbbra is az Egye­sült Államokban érezteti hatá­sát a legdurvábban: a világ legnagyobb tőkés országa 1963-ban kisebb kereskedelmet bonyolított le a szocialista or­szágokkal, mint Norvégia és Dánia. Ebből következik természe­tesen az is, hogy a kelet-nyu­gati keredkedelem igazán dön­tő fordulata voltaképpen csak az amerikai kereskedelmpoli- tikai álláspont megváltozásá­val képzelhető el. A jelek sze­rint 1965 második felében a vezető tőkés ipari országok közös konferenciát tartanak majd az Egyesült Álamokkal a kelet-nyugati kereskedelem problémáiról. A vezető nyugat-európai tő­kés országok kereskedelme az európai szocialista országokkal már sokkal reálisabban alakul és kedvezőbb képet mutat. Az európai szocialista államok mennyiségi szempontból leg­fontosabb tőkés 'kereskedelmi partnere a gazdaságpolitikai­lag legaktívabb, legmozgéko­nyabb Közös Piac. Magyaron­szag és Csehszlovákia tőkés ^ forgalmának mintegy felét, a ^ Szovjetunió körülbelül 40 szá- ^ zalékát, Lengyelország egyhar- f madát, bonyolítja a Közös | Piac országaival. A legutóbbi évben megerő- £ södött az az irányzat, amely- ^ nek első jelei 1962-ben mu- ^ tatkoztak: a Közös Piac és £ Nagy-Britannia bizonyos ver- g sengése a kelet-európai pia- j cokért. Angol részről egyre 4 sürgetőbb hangok hallatsza- ^ nak a keleti kereskedelem to- ^ vábbi erőteljes növelése érdé- j kében. Ezt a közelmúlt font- % válsága és a Közös Piaccal $ folytatott gazdasági vetélkedés % indokolja. Éppen az év végén ^ Lord Boyd-Orr, a nemzetközi á kereskedelem. fejlesztésére <; alakult brit tanács elnöke, ^ szinte drámai szavakkal álla- ^ pította meg: „Lemaradhatunk ^ abban a versenyben, amelyet $ a németek, franciák, olaszok % és japánok a kelet-európai ^ piacokért erejük végső meg- feszítésével folytatnak”. Az an- ^ goi államférfi nemcsak drama- ^ tizált, hanem reális megoldást ^ is javasolt: azt indítványozta, ^ hogy í Anglia javasoljon i ötéves kereskedelemfejlesztesi ^ programot minden szocialista ^ tervgazdálkodást folytató or- J szágnak, és ebben az öt esz- | tendőben érje el a jelenlegi \ forgalom megkétszerezését. % Mind az árucsere színvona- \ lát, mind gazdaságpolitikai ; problémáit tekintve, a kelet- ^ nyugati árucsere mindenkép- ^ pen elérkezett arra a fokra, íj amikor új módszerekre van £ szükség a további, radikális j|j fejlődés eléréséhez. Az új módszerek közül 'f/ máris napirendre került és ; 1965-ben a nyugati viták kő- $ zéppontjában fog állani a % hosszú lejáratú hitelek kérdé- % se. Ez kapcsolatos a Berni f Unió nevén ismeretes, még J 1934-ben kötött hitelegyez- '■ ménnyel. A Berni Uniót 1958- í bah, a Velencében tartott kon- } ferencián a hidegháborús po- ; litika egyenruhájába öltöztet- ; ték. Szótöbbséggel úgy dön- j töttek, hogy a tagállamok nem ! folyósítanak öt évnél hosszabb ! lejáratú exporthiteleket szó- '■ cialista országoknak. i A kelet-nyugati kereskede- : lem valósága, s mindenek- j előtt a nyugat-európai tőkés : országok fokozódó versenye a : kelet-európai piacokért — már í jókora réseket ütött ezen a ; határozaton. Először az ango- \ lók törték át — csehszlovák \ Viszonylatban — a Berni Unió ■ korlátáit. Utánuk az olaszok, j majd a franciák, végül a japá- \ nők ajánlottak/hosszú lejáratú j hiteleket. E pillanatban a ■ Berni Unió roskadozó bás- j tyáin csak a nyugatnémet és ! az amerikai gazdaságpolitika ! alabárdosai őrködnek. Egyik j sem különösen nagy lelkese-! déssel. Nyugat-N émetország : mennyiségileg a legnagyobb í kereskedelmet bonyolítja le: Kelet-Európával. Ellenállása : nem gazdasági, hanem kifeje- í zetten ; t / hidegháborús politikai természetű. : i í Éppen nagyszabású kereske- ! ; delme miatt azonban egyre : ; nehezebben tudja elfogadtat- j í ni álláspontját partnereivel. : • Nincs könnyű helyzetben az | (Egyesült Államok sem, amely j a Kennedy-menet tárgyalásain : j éppen a kereskedelem fokozá- ! sának és liberalizálásának ! zászlaja alatt harcol. Sok szak- j értő szerint ezért 1965 nem- \ csak egyszerűen mennyiségi- } leg hozhat új kereskedelmi \ „rekordot” — hanem válto­\ zást eredményezhet a nyugati 5 országok hitelpolitikájában is. ^ Egyre elterjedtebb ezekben az országokban az a nézet, ame- Ivet az idézett Boyd-Orr úgy Z fogalmazott meg, hogy „a ke- ílet-európai országok aranyszé- l lü biztosítéknak” tekinthetők í hitelek szempontjából. / ^ Ha ez a változás valóban be- következik — új, az eddiginél í minőségileg is magasabb ren- i dű szakaszba léphet a kelel- i nyugati kereskedelem. Ez pe- {dig a gazdaság és politika köl- i csönhatásánál fogva jótéko- nyan befolyásolhatja a nem- \ zetközi helyzet alakulását is. '/ Gömöri Endre Mindennapos ke­servem volt, hogy a kályhából kiszedett salakot felsőbb (asz- szonyi) parancsra a szomszéd telep végé­ben levő salakos dombra kellett egy rossz lavórban szám­tanom. Addig törtem a fejem, amig rá nem jöttem a megoldásra. Árpád barátom pár éve hűtlen lett fa­lunkhoz, urbanizált s méhkaptárait a sufninkban helyezte el. Kirángattam az egyik ilyen négy lá­bon álló szerkezetet és abba kezdtem ön- tögetni a tekintélyes mennyiségű napi se- lejtet. Nőm jót de­rült a „meteorológiai állomás" láttán (ahogy ö nevezte) is annak a kételyének adott kifejezést, ho­gyan fogom ebből a salakot kihordani. Hogyan? Amikor megtelt, szóltam Já­nos szomszédnak, hogy elvinné in a ku­János szomszéd Manója bikostalicskáját. Majd abba belelapá­tolom a salakot és vagy háromszorra ki­tolom. János szom­széd készségesen ide­adta és jót mosoly­gott a bajsza alatt. Ez meg minek örül? Másnap megtud­tam. Megyek a ta­licskáért: púpozva salakkal! Az istente­len egy fuvart meg akart spórolni, velem akarta kitolatni. Na megállj, te anyaszo- moritó! Kitoltam a salak­ját, de csak úgy buf- fogott belőlem a ne­vetés. Hordtam a magamét is, azután az utolsó forduló előtt átballagtam a feleségéhez: — Szomszédasz- szony, nem tudom, mi volt János szom­széd szándéka azzal a salakkal. Hát hogy engem ne szidjon, visszahoztam neki ugyanannyit. Nevette a szom­szédasszony, hogy q se tudja. Jött át János, ami­kor hazajött a napi pihenésből (a vasút­nál dolgozik), szidott, mint a bokrot, hogy kitoltam az ő dara­bos salakját és he­lyette poros hamut vittem, azt ö nem tudja használni! Ö ugyanis háztartási szénnel tüzel, ennek a salakja úgy néz ki, mint a vasból kiko­vácsolt rózsa, én meg brikettel, az meg tü­zelés után, ha kihűlt, szép téglavörös szint vesz fel s az első érintésre porfelleggé és hamuvá válik. Engem ugyan ne okoljon! Kitoltam a hamut. kiöntöttem, megraktam a salak­jával, s visszaloítam. 1961. DECEMBER 30, SZERDA Összecsendül két pohár... Egészségére! — Prosit! — Nazdrowie! — A sa sadul! — Your health! — koccan össze a jókívánságok közben sok-sok pohár. A kristálypoharakba a világ minden táján szívesen töl­tik a magyar föld aranyló, aromás, gyöngyöző borait: a tokajit, a borok királyát, a somlait, a királyok borát, no meg a bada­csonyit, a füredit. Máshol a vörös borokat kedvelik, a bika­vért, az egrit, a soproni kékfrankost, a szekszárdit, a villányit. Ezzel köszöntik egymást az emberek Londonban és Moszkvában, Prágában, New Yorkban és Budapesten egyaránt. A világ min­den tájára, harmincnyolc országba szállítjuk a magyar boro­kat. A magyar bor nem mennyiségével — hiszen a világ bor­termelői sorában e tekintetben csak a tizedik helyen vagyunk —, hanem elsősorban minőségével, nemes fajtáival, finom illa­tával. zamatával, tüzével vívta ki magának a világ megbecsü­lését. Különösen palackos boraink népszerűek világszerte, hiszen így a fogyasztó biztos lehet abban, hogy azt kapja, amit kíván. A magyar állam minden külföldre kerülő palackos bor erede­tiségéért, minőségéért, állóképességéért szavatol. Az ország híres borvidékeinek borait a Budafoki Állami Pincegazdaság exportüzemében palackozzák. Egész évi gon­dos kezelés, ápolás után kerül a bor a palackokba­BetöUés után az utolsó ellenőrzés gyertyafény mellett tör­ténik. Nincs törés, a bor tiszta, világos, exportképes. v j A palackokra felkerül a kupak, a címke a felirattal: „Ex- ^ port: Monimncx—Budafok”. A palackokat gondosan dobo­zokba csomagolják. Irány: a nagyvilág! No, jön este haza, f felakad a szeme, f nem tud mást mon- % dani, csak ígéri, hogy % a kapum elé önti. Ha % megteszi, nem rés- f tellem kis kupacok- ^ ban a kerítése elejét ^ kidekorálni! ; De nem! 'Látom, \ hogy mereven nézi a J „meteorológiai álló- í más"-t. No megállj, í oda rakhatod! Lesem ; is vigyorogva az ab- ; lak sarkából, amikor \ meghallom a talics- \ ka halk nyikorgását. \ Odaér, nyitná a tete- \ jét, de nem megy! í Nem is mehet, lela- : hatoltam! Veri a \ földhöz a vasutas- \ sapkát (én meg ma- \ gam a díványra a \ röhögéstől), veszi a : talicskát, tolja ki í nagy mérgesen a sa- i lakdombra. Győztem! Csak az \ aggaszt, hogy megint \ nagyon telik a „me- \ teorológiai állomás” ! és honnan kérek ! majd talicskát? F. M. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents